Prudens az ÉS-t olvasgatva rátalált Kulcsár Szabó Zoltán interjújára egy német filosszal, és déjà vu élménye támadt. Gyorsan papírra is vetette, hogy el ne illanjon. – A szerk.
Szerző: Prudens
A vérciki Jauß még vércikibb magyar tanítványai
Az ÉS LV/49. 2011. december 9-i számában olvashatjuk A jelenléttől a látenciáig címmel Kulcsár-Szabó Zoltán interjúját Hans Ulrich Gumbrechttel. (Idén jelent meg magyarul a professzornak a Ráció Kiadónál A jelenlét előállítása című könyve.) A német irodalomtudós, a Stanford Egyetem professzora TÁMOP-pénzzel segített két hetes vendégprofesszúrája végén válaszolgatott KSZZ alázatos és fontoskodó kérdéseire, pl. „Milyen benyomásokat szerzett a szakmai munkája során, mennyiben igazolódtak előzetes várakozásai, amelyeket nyilván a világ számos egyetemén szerzett tapasztalatai is meghatároztak.”
Gumbrecht udvariasan válaszolgat. Dícséri az ELTÉ-s hallgatók okosságát és felkészültségét. Sokatmondó módon egyetlen szót sem ejt a magyar kollégákról. Nem csodáljuk, hiszen KSZZ ilyeneket bír neki mondani: „felmerülhet a kérdés, hogy az, ami egy vers esetében egy ilyen ingaszerű jelenléthez jut, talán nem is a nyelv anyagisága, vagy akár a nyelvet hordozó médium.” Zoli nem árulja el, mire gondol anyagiságról ill. médiumról beszélve, a beszédet hordozó levegőhullámokra vagy a nyelvi rendszer agyi implementációjára. Annyi világos, hogy Kulcsár-Szabó Zoltán annyit ért a nyelv tudományához, mint felesége, Hansági Ágnes, aki az illokúció beszédaktusának feltalálásával örökre beírta nevét a magyar tudomány szégyenkönyvébe.
KSZZ észrevételezi, hogy Gumbrecht „a szellemtudományok történetének szentelt előadásában alig említette a hermeneutika szót.” A világhírű tudós csattanós válasza: „sose értettem, mi olyan vonzó vagy érdekes a hermeneutikában. Azt, hogy mindig értelmezünk, és nem tudunk mást, mint értelmezni, legkésőbb a Lét és idő óta tudjuk, de valójában jóval korábbról is…kevés olyan dolgot találok a hermeneutikában, ami filozófiailag érdekelne.”
Magyarul: a szent tehén hermeneutika, amelynek celebrálásában Kulcsár-Szabó Zoltán apja akadémikusságig vitte és a magyar irodalomtudomány diktátorságáig, a nemzetközi tudományos életben érdektelen tegnapi szenzáció, levetett gönc.
KSZZ szóba hozza Gumbrecht hajdani témavezetőjének, Hans Robert Jaußnak a nevét is. Élénken emlékezünk Kulcsár-Szabó Ernő Jauß-interjújára, melynek során KSZE arcpirító alázatoskodással celebrált hálaadó istentiszteletet annak az embernek, akiről újabban nemcsak Waffen SS múltja vált közismertté, hanem az is, hogy egyike volt annak a 25 Waffen SS-tisztnek, akik az utolsó pillanatig védték Hitler bunkerét.
Gumbrecht professzor ezt mondja a Kulcsár-Szabó klán aranyborjújáról: „Egszerűen nem írom le a nevét, nem akarom, hogy a név megelevenedjen.”
Sajnos, ez már megtörtént, méghozzá Magarországon. Mégpedig beszélgetőtársának, a Kulcsár-Szabó klán trónörökösének környezetében. KSZE akadémikus százmilliókat kap állami pénzből hermeneutikai kutatásokra Jauß szellemében. Akihez nyilván személyesen is vonzódott a „hasonló a hasonlónak örül” értelmében. Kevés különbség látszik SS tiszt és pártállami operatív tiszt között. Krónikus hazudozók és árulók félszóból is felismerik egymást.
Jhnnsclvn's blog 