Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

The Y-Symptom (AZ IPSZILON-SZIMPTÓMA)

Posted by jhnnsclvn - november 1, 2009

PÁLYÁZAT

Szerző: Pszichiáter

AZ IPSZILON-SZIMPTÓMA

Szinte látom magam előtt az olvasót, amint felkapja a fejét: mi az ördög az az “ipszilon szimptóma”? De ha azzal kezdem, hogy az “ipszilon-szimptóma” nem más, mint AZ IX(IÓN)-SZINDRÓMA egy speciális tünetcsoportja, akkor szélesen elmosolyodik: így már más. “Az ix(ión)-szindrómát” mindenki ismeri, mióta 2006-ban megjelent a Senkiföldjén oktató és üstökösi karriert befutó dékánhelyettes asszony könyve, melynek sorozatszerkesztője ugyanaz a B…G… (micsoda véletlen), aki Senkiföldjén az egyik doktori értekezés opponense volt… (a többit erről ld. a védésekről szóló írásban). De hát tudjuk, hogy a sors és a véletlenek útjai kifürkészhetetlenek.

Nos, az ix(ión)-szindrómáról mindenki tudja, hogy az egy pszichés komplexus összefoglaló neve, nevezzük szép magyar szóval, méltón e kötet tanulmányaihoz, inferioritás-komplexusnak, ami köztudottan az inferno szóból származik. Hiszen tényleg pokoli érzés lehet, kisebbrendűnek érezni magunkat környezetünk szereplőinél. Na, nem a Senkiföldjéről beszélek, ott az “Ipszilon szimptóma” kutatója már szépen felpedálozta magát a hierarchiában, hanem a családiról. Tapasztalatból is tudja mindenki, mi, pszichiáterek, pedig számtalan esettanulmányból és szakkönyvekből is, milyen nehéz felnőttkorban tanulni. Amit egy zsenge gyermek könnyedén elsajátít, azzal egy felnőtt vért izzad.

Az eladósorba került lány pedig, legalábbis Európában, már nem nevezhető zsenge gyermeknek. E kötet szerzője is már jócskán elmúlt 30, mire bekötötték a fejét, ezért halmozottan hátrányos helyzetben volt, mikor el kellett sajátítania a szabás-varrás tudományát, kombinálva a kulcsokkal való bíbelődéssel, hiszen tanulásra már nem volt fogékony. Sem a génjei nem predesztinálták erre a mesterségre, sem gyermekkori környezete nem ebbe az irányba fejlesztette képességeit (ha voltak ilyenek egyáltalán, ez már nem tudható, mert ha voltak is, a nagy, más irányú igyekezetben elsorvadtak). Ráadásul két mesterséget kellett egyszerre – öregedő fejjel – gyakorolnia, így nem csoda, ha az eredmény némi kívánni valót hagy maga után. Ezért vér- és izzadságszagú ez a kötet is, mint a szerző minden megnyilvánulása, hiszen görcsös igyekezettel próbál megfelelni a hozzá nem egészen illő, legalább 3 számmal nagyobb családnak.

Ez a véres-verejtékes igyekezet a szó szoros értelmében átitatja a kötet tanulmányait. Szétszórt tanulmányok ezek, melyeket a szerző a hangzatos címmel próbált monográfiának álcázni (akárcsak doktorandusza az ún. értekezés-kezdeményét), de hát ez nem áll össze semmivé: Jókai, Babits, Márai, Háy – ilyen neveket találunk az elemzésre választott szerzők között, tehát elég nagy a kor és tematika szerinti szórás. A szórás szó viszont találó. Mindent, amit valaha írt, beleszórt ebbe a kötetbe, akár egy vödörbe. Ha belelapoznak pl. a 34 oldalas ún. Márai-tanulmányba, akkor látni fogják, hogy az első húsz oldalon elő sem fordul Márai neve, később is csak ürügyként, a látszat fenntartására, mintha ez az írás irodalomról szólna. Persze, nem arról szól. Szerzőjéből süt az irodalom iránti érdektelenség, sőt, ellenszenv. Ő nem olvas irodalmat, csak ún. elméletet, itt is elsősorban családi szerzőket. A nyelvet már elsajátította. A gondolkodást még nem.

A saját mondanivaló hiányát igyekszik külföldi szerzők jól-rosszul megértett, mindenesetre rosszul magyarított gondolataival pótolni. Az egyes tanulmányokba nem megyek bele, mert azok még számos pályamű tárgyai lehetnek. Inkább kiválasztok egy írásrészletet, és azon szemléltetem az “ipszilon-szimptómát”:

“Az írás ugyanis… olyan fordítás, amely a gyermeket beszélni és olvasni megtanító anyai száj (Muttermund) beszédének az áthelyezése, azé az anyai szájé, amely redukálhatatlan médium a médiumok között. Az az esemény, amely az írógép megjelenésével… deszexualizálja az írást.“

Itt tetten érhetjük az “ipszilon-szimptómát” teljes szépségében. Míg az “ix(ión)-szindróma” a beházasodottak pszichés betegsége általában, az ipszilon-szimptóma csak a beházasodott nők tünete, a MENYeké, akik sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint a VŐk és a SÓGORok. Hiszen nekik nem elég megtanulniuk a befogadó család mesterségét, nyelvezetét, hanem még a tenyészkanca szerepének is eleget kell tenniük.

Az “ipszilon-szimptóma” a kötetben pszichózissá áll össze, és az írásokból kirajzolódik a szerző pszichogrammja: túl a 4. x-en, 10 éves házasság után, az antropológiai akcentust formáló száj nem a Muttermundhoz hasonlít, erre a vékony penge él (ld. Kis kálvinista arcképcsarnok) nem is igen predesztinálja, hanem egyre inkább egy kattogó írógéphez, amelyhez mindig is hasonlított. Már relatív fiatal oktatóként, amikor elkezdte a tanítást a Senkiföldjén, ez a deszexualizált, kattogó írógéphang a hallgatók idegeire ment, dührohamot kaptunk tőle, majdnem megöltük egymást a szünetben, de nem értettük, miért. Pszichiátriai tanulmányaim időközben rávezettek az okra: az elviselhetetlen, nemtelen, minden szexustól megfosztott gépi zörejre, ami ebből a “szájféléből” kijött.

Azóta a neurózis elhatalmasodott a szerzőn. A szorongás, a pánik, hogy kifut a dinasztiaalapításra rendelkezésre álló időből egyre kattogóbbá és pattogóbbá teszi. Már nemcsak a deszexualizálástól fél, hanem attól is, hogy deKSZExualizált is lesz, hogy elveszíti azt a családi hátteret és nevet, amely tartalmát és lényegét jelenleg kiteszi. Se külseje, se tehetsége, se kora alapján nem illik okos és jóképű, nála szemmel láthatóan lényegesen fiatalabb férjéhez, akinek előző menyasszonyát sikerült eltávolítania, nemcsak a férj közeléből, hanem egy másik egyetemről is. Ez az ex-menyasszony minden tekintetben termékenyebb nála, ezt bizonyította, és a férj azóta már megbánhatta a választását.

Szegény-szegény TESCO-pénztáros-fejű, kattogó írógép. Csupa stressz és szorongás az élete. Hiszen tudja, hogy a férje családja nélkül ő Senki. Pillanatnyilag otthonra talált a Senkiföldjén, amelyet más Senkikkel együtt változtatott virágzó kertből meddő pusztasággá.

Olyanná, amilyen ő maga.

4 hozzászólás to “The Y-Symptom (AZ IPSZILON-SZIMPTÓMA)”

  1. pontolyan said

    Ajánlom, lapozzanak bele az “Ixion-szindrómába”. Nem monográfia, hanem halandzsa-szövegek egyvelege. És erre a förtelmes magyarsággal írt, egyetlen önálló gondolatot sem tartalmazó handabandázásra akar a MENY professzor lenni. Persze, akadnak majd, akik buzgón asszisztálnak hozzá: az APÓS s..nyalói, doktoranduszai, egyéb lekötelezettjei és a reménykedők, hogy egyer ők is a kedvezményezettek köré kerülhetnek.

  2. alex bede said

    o Belelapoztam. Ahhoz képest, hogy a szerző már nem fiatal, ez mennyiségre elég sovány, minőségre pedig elég silány. Holott a szerző nemcsak a fizetését vette fel, hanem kapott rá OTKA-pénzt a borító szerint, és a sokadik Bolyai-ösztöndíját, amit persze folyamatosan kapott, míg ki nem futott a korból. De kifutott. Ezért kellett a dákánhelyttesi pótlék. Ezért kellett megfúrnia Vass Csabát. Ezt a terméketlen pusztaságot, amit ez a taplóagyú és taplólelkű személy képez (nőnek nem lehet nevezni), folyton megdobálják pénzzel, de ettől még semmilyen szempontból nem lesz termékeny. Sivár pusztaság, ahogy a tanulmány utolsó mondata írja. Brávó! Egyszer ki kell már mondani, hogy meztelen a király. Még ha ez csak a zsarnok MENYe is. De ha csak MENY is, nem kevésbé zsarnok.

  3. anonym analyst said

    dear sister 2009.11.06. 13:40:56 @AnonymAnalyst: Hát ez egyszerűen zseniális! Ilyen jó elemzést ez a tárgy saját értékén meg sem érdemel. Csak a helyiértéke miatt: ő a nulla az arab számok között. Önmagában, ugye, semmi, ha előtte áll egy tartalmas elem, akkor nagy értéket képvisel! De a jelek arra mutatnak, hogy a család nemsokára kitaszítja kebeléből a csak képzavarok szülésére szakosodott írógépet!!!

    • anonym analyst said

      pszichiáter 2009.11.07. 00:48:51 @dear sister: Köszönöm a dicséretet. A számhasonlat tökéletes. Ennek a szakmai nullának a létét csak az APÓS teremti meg. De azt én sem gondolnám, hogy a család beéri képzavarok és korcs szövegek szülésével. Ilyeneket a család férfitagjai is tudnak szülni, ehhez nem kell nekik nő. Bár, ahogy írtam, nőről nincs is szó: kattogó TESCO-pénztárgép “deszexualizált”, ahogy találóan írja, nem is tudja mennyire, mert ahogy nagyhírű poetessza, ő sem képes magára vonatkoztatni a saját irományait. Tulajdonképpen hasonlítanak: fölösleges és értéktelen szövegeiknek kizárólag mi adunk értelmet és – efemer – értéket. Ti. az az értelmük és értékük, hogy röhöghetünk rajtuk…

A szerkesztőség ezúton kijelenti, hogy a hozzászólások tartalmáért semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi, és előzetesen nem moderálja. A hozzászólások mindenkor a szerzőik véleményét tükrözik, amikkel a honlap szerkesztősége nem feltétlenül ért egyet. Mivel nem olvasunk el minden hozzászólást, kérjük az olvasókat, hogy jelezzék esetleges kifogásaikat. Ha azok megalapozottak, a kifogásolt tartalmat a hozzászólásokból eltávolítjuk.

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

galferences

Just another WordPress.com site

karoligaspar

Just another WordPress.com site

Legatus123's Blog

Just another WordPress.com weblog

WordPress.com

WordPress.com is the best place for your personal blog or business site.

%d blogger ezt kedveli: