Disabled business (Fogyatékos biznisz)

1 %! Adakozzatok a szeretetotthonainkra!

A Magyar Narancsban Bölcskei Gusztáv valósággal dicsekszik azzal, hogy milyen sikeresen veri vissza az önkormányzatok iskolaátadási kísérleteit. Úgy 16-18 évvel ezelőtt pont az ellenkezőjéért harcolt: az iskolák fölötti fenntartási jog visszaszerzéséért. Mára azonban már kiderült, hogy ez nem biznisz, mert a „normális” gyerekekre utalt fenntartási összeget nem nagyon lehet elrabolni.  A Zsinati Tanács most szerdai ülésén határozatot is hozott az önkormányzati oktatási intézmények átvételétől való tartózkodásról. Ugyanakkor megszerezte a zalaegerszegi fogyatékos intézmény üzemeltetési jogát. Vagyis „normális” református gyerekek nevelését és oktatását elhárítják, romák felzárkóztatására és fogyatékkal élők ellátására viszont rávetik magukat. Nem ellentmondás ez? Korántsem, ha nem lelki-karitatív, hanem gazdasági oldalról nézzük a kérdést. A normális gyerekeket a református egyház a pokolba kívánja, mert pénzbe kerülnek. A romák és a fogyatékosok azonban pénzt hoznak. Kálvinista kapitalistáink nem a feladatra ugranak, hanem a pénzre.

De vajon alkalmas-e a bombabiznisszel összekapcsolt feladatok elvégzésére a  református egyház? Pásztory Ádám 5 perces kampányfilmje Ötvös Andrással és a két mentálisan retardált fiúval arról próbálja győzködni a nézőt, hogy de még mennyire! A fogyatékosok nem is lehetnek jobb kezekben, mint a református szeretetotthonokban.

Egy dolog a kampányfilm. És egy másik dolog a valóság. Ítéljék meg az olvasók, hogy a kettő közül melyik a hiteles.

Egyik olvasónk ellátogatott a Dunaalmási Református Szeretetotthonba, majd interjút készített a hozzátartozókkal. Tapasztalatait alább olvashatjuk. – A szerk.

 Szerző: Sister

Egy nagyon kedves baráti házaspárral történt meg a tragédia: elsőszülött fiuk súlyos agykárosodással született. Nemcsak – szinte fejleszthetetlen – értelmi fogyatékos, hanem súyos mozgássérült is. Drága barátaim viselték az Úrtól rájuk mért szenvedést, táplálták, gondozták  a kisfiút, de egy szörnyű pillanatban tudták,  nem tehetik ezt tovább.

A szörnyű pillanat akkor következett be, amikor a kisfiú – aki szellemi retardáltsága és testi fogyatékossága ellenére jó  erőben van – inzultálni kezdte a házaspár egészséges csecsemőjét. Tudták, nem tarthatják tovább maguknál a szerencsétlen fiút, hiszen akár meg is ölheti ép testvérét. Barátaim hitben járó emberek, sokat tépelődtek, megtanácskozták a helyzetet a nagytiszteletű úrral is, aki azt a tanácsot adta nekik, hogy forduljanak a Dunaalmási Református Szeretetotthonhoz, amely vállalja fiú és férfi értelmi fogyatékosok ápolását és gondozását keresztyéni szellemben.

A Dunaalmás Jókai u. 16. sz. alatti, 1951-ben alapított otthon 130 férőhellyel működik. Az intézményvezető – Marton Józsefné – mindent megígért barátaimnak: szakképzett konduktorok által vezetett gyógytornát, állandó neurológiai és pszichiátriai felügyeletet, lelkészi ellenőrzést. Az intézménynek Gárdonyban van egy pihenőháza, még azt is megígérték, hogy az intézmény saját autóján szállítják oda a gondozottakat.

Barátaimat szörnyű csalódás érte: a szeretetteljes gondozás helyett rideg és türelmetlen kaszárnyaszellem, elégtelen  táplálkozás, a nyugtalan ápoltakat egyszerűen az ágyhoz kötözik, mint 200 évvel ezelőtt.

Egyetlen gondozott sem ülhetett be az ő ellátásuk érdekében igényelt és megkapott gépkocsik egyikébe sem. A gárdonyi pihenőházban sem ők tartózkodnak, hanem az intézményvezető családja és barátai.

Barátaim kétségbe esve, könnyes szemmel kérdezték: mitévők legyenek? A fiút nem vehetik ki, hiszen állandó felügyeletre van szüksége, ezt ők nem képesek megadni.

Így pedig azt kell látniuk, hogy minden látogatásuk alkalmából soványabb, agresszívabb, leépültebb.

Ez a „református szeretetotthon”? Nem félnek ezek a Teremtőtől? – kérdezik barátaim. S kérdem velük együtt én is.

Sister

 

Mi pedig azt kérdezzük: mire is fordítja a Fenntartó az 1%-ból, állami finanszírozásból, adományokból, EU-s projektekből befolyt összegeket? Merthogy nem a gondozottakra, az nagyon sok visszajelzésből, saját tapasztalatból, nyilvánosságra került dokumentációból kiderül. Mint ahogy az is, hogy a „Legyetek felkiáltójellé” című film – enyhén szólva – megtévesztés. – A szerk.