Pope(l)y the squealer (Pope(l)y, a besúgó)

Szerző: Weinheimi Remete

Gyermekkorom legendás figurája volt Popey, a tengerész, aki szerette a spenótot, és duzzadó izmokkal feszített egy vitorlás tatján. Aztán életemben felbukkant még egy Popey, vagy inkább Pope(l)y, aki nem sailor volt, hanem squealer.

A legújabb hír a Károli Történettudományi Doktori Iskolájáról ugyanis az, hogy Pope(l)y Gyuláról, a kettős (magyar-szlovák) állampolgárságú, jobbikos képviselőjelöltként induló tudósnak a legkevésbé sem nevezhető személyről kiderült, hogy Julo néven jelentett a szlovák titkosrendőrségnek.

A Károli BTK Történettudományi Doktori Iskolája amúgy is egy felettébb obskúrus képződmény. A „koncepciója” összeköti (???) a magyar protestáns hagyomány ápolását a második világháború hadtörténetével. Az első benne van az egyetemnek a nevében meg az új BTK-vezetés által semmibe vett alapító okiratában, az utóbbi pedig Szakály Sándor iskolavezető szűk kutatási területéhez tartozik. Ebben dolgozik már a tábori csendőrség történetét feltáró egyetemi doktori értekezése óta.

Nincs is baj egyikkel sem, csak a kettő nem ad ki egy konzisztens és koherens elméleti keretet egy DI számára. Árnyalja a képet a „tudós kaméleonnak”, Kun Béla élemedett korú unokájának a jelenléte a doktori iskolában. Az ő „kremlinológiai” munkássága, amely nagyrészt ellenőriz(het)etlen kremli és KGB-s pletykák fontoskodó előadásán alapul, tudományosan legalábbis megkérdőjelezhető.

Aztán itt vannak Ö. Kovács József tökéletesen értéktelen firkálmányai Kecskemét és Kiskunhalas zsidóságáról. Ezek nyilván érdekesek a helyi zsidóság számára – már ha maradt belőlük egyáltalán valami –, meg ki lehet velük sírni sékeleket és dollárokat bizonyos jewish foundationekből.

A Károli Történettudományi Doktori Iskolája inkább hasonlít egy franciasalátára, mint egységes koncepciójú tudományos műhelyre. Semmi esélyük nem lenne az akkreditációra, ha nem lenne tagjai között Hermann Róbert, Orbán Viktor székesfehérvári kollégiumi szobatársa. De ott van és ez legitimálja az egész potpourrit, amely politikai értelemben sem konzisztens, sem koherens. Kun Miklós kriptokommunista, bármely szédítő módon fújja manapság a fideszes vitorlákat és ölelgeti Bogárdi Szabó püspököt.

Na és persze itt van a mi élemedett korú Pope(l)y Gyulánk, a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő kettős állampolgárságával, aki 2010-ben a Jobbik színeiben indult képviselőségért. Aki a szlovákiai Nemzeti Emlékezet Hivatala aktái alapján 1981-től áll a szlovák titkosszolgálat megbízásában (ld. fent). Jelentett ő fűről, fáról, mocskos szexuális képzelgésekkel felfűtött jelentéseket tisztességes asszonyokról, Raffay Ernőről, aki a Károlin tkp. a protektora volt. Legfőképpen azonban Szabó András szúrta a szemét, akire féltékeny volt, akiben riválist látott, akit veszélyesnek érzett saját magára és klikkjére. Szabóról szóló jelentéseivel meg akarta akadályozni, hogy kompetens kezekbe kerüljön az egyetemi vezetés, mert épp Szabó András tudósi formátumában és vezetői képességeiben látta azt az ellenerőt, ami a Raffay-Kovács Eszter féle vircsaftnak véget vethet, és ezzel Pope(l)y pünkösdi királyságának is: “Ernő ellenlábasai Szabó András professzor körül tömörülnek…” (Európai Idő, 2012/23, 2., http://www.e-ido.com). Szabó András már egyszer bizonyította, hogy vezetésre termett, amikor Kulin első dékánsága idején a politikából ki se látszó névleges vezető mellett ő irányította – egyébként kifogástalanul – a Kart. Raffayból pedig minden barátsága és hálája mellett is leírta, hogy alkalmatlan vezetésre, lényegében egy nagyzoló szélhámos, semmi több. Csalással került már 2002-ben is a dékáni székbe a Kar által jobban támogatott Szabó András helyett, ám akkor Hegedűs püspök csapata, a személyesen is jelenlévő Takaró Mihály és az akkor még az ő szekerüket toló Nagy István megbuherálta a szavazást. 2 HÖK-szavazatot egyszerűen Raffaynak számolt át, így Raffayt minimális különbséggel győztesnek hirdették ki.

Most ez a Pope(l)y, Raffay és Kovács Eszter egykori szövetségese, a történettudományi doktori iskola alapító tagja, aki csakis azért lett nagydoktor egy hihetetlenül színvonaltalan és ostoba disszertációval, mert az akkori miniszter, Glatz Ferenc gyerekkori játszópajtása volt. Olyan botrányosan gyatra volt a védése, hogy a Bizottság tagjai között ülő Kósa László akadémikus a fokozat odaítélése után visítva menekült, még a koccintást se várta meg, ami nem jellemző rá. Látszott rajta, hogy szégyelli magát azért, amibe felekezeti kötődései belerángatták.

És most mindennek a tetejébe még az is kiderül a mi derék(nak látszó) Popeyünkről, hogy szlovák besúgó. Mellesleg sejtettem én ezt már akkor is, mondogattam is, csak nem volt rá bizonyítékom.

Nem kellene mégis megváltoztatni a történettudományi doktori iskola koncepcióját? A titkosszolgálatok működéséről sokkal hitelesebben, hogy úgy mondjam, első kézből rendelkeznek ismeretekkel Pope(l)y, Kun Miklós és társaik. Szakály Sándorról eddig az volt a véleményem, hogy kínosan tiszta ember. Miután azonban jól érzi magát ebben a nagyon mocskos  társaságban, bizonyos, hogy tévedtem. Ő se különb a többinél.