A gyertyatartó és a felszarvazott (The witness and the cuckold)

Szerző: Pannon GSM

Küldök egy szívmelengető képet veszprémi olvasóinknak. Régen voltam veszprémi diák, dátumokat szándékosan nem írok, mert az olvasók között hemzsegnek a nyomkeresők. Az én nyomomra pedig ne bukkanjanak rá!

Szóval a régi szép időkben Hermann még a mi alma materünket boldogította. Mikrofonnal a kezében épp valami szentimentális orosz dalt dürrög bele a mikrofonba, a Katyusát, a Moszkva parti estéket vagy a bánat tudja mit. Nem értek ezen a nyelven. Az őt kísérő zenekar előterében bal oldalt ülő harmonikást ugye senkinek se kell bemutatnom: ő Horváth Géza, Hoffmann Kornélia férje, Hoffmann Rózsa államtitkár asszony veje. Már akkor is az volt, amikor Hoffmann Rózsa még a szocik sorait erősítette. Hogy az anyósnak így felviszi az Isten a dolgát, Géza barátunk akkor még álmában se gondolta, mint ahogy azt se, hogy ő maga dékán lesz. A magyar tanszéken magyaros diploma nélkül akkor épp csak megtűrték.

A képen azt látjuk, hogy Horváth Hermannal könnybe lábbadt szemmel édes kettesben nosztalgiáznak orosz szakos emlékeiken, a diákok a háttérben asszisztálnak hozzá. Teljes az idill. Vagy inkább vihar előtti csend.

Hermann nem sokkal később úgyszólván tanúja lesz egy döbbenetes jelenetnek a veszprémi királyi vár falai között. Egy napon meglátogatja a szerény külsejű kopasz férjet, Horváth Gézát a bögyös, vastag érzéki szájú menyecske, Horváth szül. Hoffmann Kornélia, miniszoknyában és köldökig kivágott pólóban. Kovács rendőr amint meglátta, a feje vérvörös lett. De a vér valószínűleg nemcsak a fejét öntötte el, hanem talán az altestét is. Berendelte magához valamilyen ürüggyel Nelli asszonyságot. Hogy ott mi történt és mi nem, azt csak találgatni lehet. Kovács állítólag nem bírta türtőztetni magát, ráugrott szegény Nellikére…

Ezt a következtetést a képen mikrofonba éneklő Hermann Zoltán vonta le, aki véletlenül épp akkor haladt el Kovács ajtaja előtt, amikor a szegény Nellike feldúltan és megtépázva kitört a tanítványi szeretettel és tisztelettel erősen visszaélő Mester szobájából. Ő persze – mérhetetlen diszkréciója folytán – nem is mesélte el senkinek, csak szűk baráti és tanítványi körének. Kizárólag a bizalmasoknak és a líblingeknek. Arról már nem tehet, hogy ők továbbmondták…

Ezután Horváth Géza nem dékán, hanem majdnem munkanélküli lett, mert egy percig sem akart tovább Kovács alattvalója lenni. Pályázott a Károlira, de magyar szakos diploma híján nem tudták vagy akarták őt a magyar tanszékre felvenni.

A vörösből narancsszínűre sápadt Hoffmann Rózsa politikailag közben megerősödött, 2009-ben már ő volt az oktatási tárca várományosa. Horváth Géza is megerősödött a veszprémiből Pannonra váltott egyetemen. Az egyetem vezetésénél 2009-ben kezdeményezte az akkor már nyugdíjas Kovács rendőr elbocsátását, akivel felszarvazása vagy felszarvazási kísérlete óta haragban volt. Az utótörténetet tudjuk:

Nem Horváth Géza került a Károlira, hanem Kovács Árpád és a fia, Kiskovács, utóbbi úgy, hogy maradt is Veszprémben, hiszen két fizetés tudvalevőleg több mint egy, Horváth Gézából pedig az államtitkár Hoffmann Rózsa vejeként dékán lett. Hermann pedig újra elárulta Géza barátját, és beállt Kovács mögé a Károlin is.

A kép utólag, mindennek ismeretében már nem annyira idilli. A képen látható harmonikás tehát a (majdnem vagy egészen) felszarvazott férj, a mikrofonos sztárénekes pedig a gyertyatartó. 🙂