In Vino Veritas (Borban az igazság)

Pallas Athéné mint Kocsma Jenny

Írta: Prudens

Ráday Mihály három évtizedes városvédő műsorának alcíme szerint néha Pallas Athene kezéből is kilopják a lándzsát. A mostani kormányzat nem ilyen kicsinyes, ellopta az egészet szőröstül-bőröstül, házastul. A Szentháromság u 2. alatti budai régi városháza épületét először a Pallas Athene Domus Animae Alapítvány tette magáévá. Ebben az épületben működött régen az MTA Nyelvtudományi Intézete, még mielőtt átköltözött volna a Karmelita Kolostorba. (Itt fog székelni nemsokára a tervek szerint a Miniszterelnöki Hivatal.) De azok a primitív idők már régen elmúltak, amikor még tudományt lehetett művelni gyönyörű, patinás épületekben. A mai kormányzó “elit” tagjai, bár még mindig kanállal eszik a Wellington bélszínt és utána böfögve piszkálgatják az ezüst halkéssel a fogaikat, nagyon kényesek rá, hol is teszik mindezt. Nekik csak a legszebb, legkülönb, legrégibb, legdrágább a megfelelő.

Matolcsy György MNB-elnök mer nagyot álmodni: éppen most duplázták meg 5 millióra a fizetését. Így rögtön át is vette a Városvédő Pallasz Athéné szobor által óvott épületet, hogy a saját zseniális gondolatait propagáló unortodox doktori iskolát telepítse bele. A doktori iskola, melynek költségvetése meghaladja az egész magyar állami felsőoktatásét, az épület első emeletén nyert elhelyezést. Innen nézik a neogótikus Halászbástyát vagy Hadik András lovas szobrának hátsó felét, miközben Kuszaszemű professzor ontja eléjük “dús élte kincsét” a költővel szólván. Na, ez azért így hirtelen túlságosan megterhelő lenne egy nem piros ponttal a fenekén született magyar táltosnak, ezért Kuszaszemű professzor, a tőle már megszokott zsenialitással erre is megtalálta a megfelelő megoldást.

Mielőtt felfáradnak a világ legdrágább doktoranduszai a  díszlépcsőn, előtte át kell haladniuk a Matolcsy professzor által közpénzből nem közpénzzé varázsolt fizetőeszközből finanszírozott borozón, a történelmi ihletettséget kedvelők pedig akár a szomszédos bormúzeumon is. Márpedig, jól tudjuk, a Jóisten direkt “nektárt csepegtetett Tokaj szőlővesszein”, természetesen Lévai Anikó magyar nagyasszonynak, a nemzet édesanyjának birtokán. Aki pedig magához veszi a kormányfő feleségének megszentelt kezétől érintett szőlőből, magyar szüzek hófehér lábával való taposás által borrá szublimált matériát, az már tiszta és befogadó lélekkel várja Kuszaszemű professzor kinyilatkoztatását.

Szegény Pallasz Athéné pedig lecsüggeszti Zeusz homlokából kipattant fejét, ernyedt kezében a lándzsát is alig bírja tartani. Ő, akit a bölcsesség istennőjének tisztelnek már több ezer éve, házmesternéként kénytelen asszisztálni Übü király házi kincstárnokának kreatív tombolásához.

-Zeuszra, ezt nem tűröm tovább! – mondta Pallasz Athéne és dárdájára támaszkodva kecsesen leugrott a kis fali fülkéből, majd a Halászbástyán keresztül a Duna felé vette az irányt. A Jégverem utcánál megtorpant egy kicsit, de mikor elsuhant mellette a fekete páncélozott Audi-csorda, acélos léptekkel visszamasírozott a helyére. Elvégre véderőként helyeztek el itten engem – gondolta. Régen a városházát védtem, aztán a MTA kutatóintézetét, később a Collegium Budapestet. Hogy ebből ezek kocsmát csináltak, az biztosan nem az én hibám. Mindegy, ezt is megvédem becsülettel.

De azért még megállapította: Sic transit gloria mundi.  Hadik András a ház túlsó oldalán egyetértett vele, de hozzátette: Azért egy lovasrohamot szívesen vezényelnék ellenük. De hát a tábornokok már csak hadászati megoldásokban képesek gondolkodni.