Bishop’s secrets 2. Cognitive turn (Bogárdi püspök titkai II. Kognitív fordulat)

Írta: Sola Scriptura

Bogárdi püspök hozzászólásainak persze nemcsak érzelmi fűtöttségével van némi baj, hanem jelentésével, értelmével is. Tágabb értelemben a Kodácsy által firtatott tényekkel, amelyek nemcsak Köntös szakmai pályafutásában tűnnek fel különös fénytörésben.

Az előző írásban kifejtettekkel ellentétben létezik egy másik magyarázata is a főpásztor agresszív fellépésére. Gondolhatjuk azt, hogy Bogárdi nem képes uralkodni az indulatain, de éppen annyira azt is, hogy nagyon is számító módon, kvázi preventíven, megfélemlítés céljából veti be az arroganciát. Hogy miért? Azért, mert ő maga is érintett lehetett beszervezés tárgyában, hiszen két évig, 1982-83-ban hallgatója volt a chicagói McCormick Teológiának, ahol magiszteri (MATS) fokozatot is szerzett. Ez a derék traktorgyárosok által alapított, majd a Northwest Universityhez csatlakoztatott hitsuli egy napon sem említhető Princetonnal, ahol Köntös főjegyző töltötte az idejét és vált magiszterré. Más kérdés, hogy Köntös az előkelő egyetemen megszerezhető tudásból sem profitált semmit, szemben Bogárdival, akinek teológiai felkészültségét és olvasottságát nem lehet elvitatni. Köntös inkább az amerikai életformát kedvelte meg, ezért volt három évig, 1991 és 1993 között a michigani Allen Park lelkipásztora. Ezt a misszióját nyilván a honi belügyi szervek támogatásával nyerte el, máshogy nem is lehetett.

Bogárdi maradt a hazai sáros rögökön, és szerzett teológiai doktorátust 1994-ben. Ezzel kapcsolatban felmerül egy másik kérdés: milyen doktorátust szerezhetett 1994-ben Bogárdi a Ráday utcában? Tudjuk, hogy Magyarországon 1993-ban tértek át az új tudományos minősítő rendszerre. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy addig a MTA TMB (Tudományos Minősítő Bizottság) szervezte a kandidátusi és akadémiai doktori fokozatok megszervezésének folyamatát.  A TMB még néhány évig működött, mert a kandidátusit komolyabb fokozatnak gondolták sokan, mint az egyetemekhez akkreditált PhD fokozatot.

Az 1993-tól a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karaként működő korábbi teológián már a törvény elfogadását megelőzően, 1992-ben megalakult a Doktori és Habilitációs Bizottság, de a munka értelemszerűen legkorábban csak  1993-ban indulhatott meg. Mint a Károli honlapján olvasható történetből is kiderül, voltak visszaélések a hittudományi doktori iskola életében, “kiszűrtek” egy meg nem felelő szintű disszertációt, stb., stb., 2006-ban átalakították a doktori bizottságot, amely azóta is – szerintük – magas szinten működik.

Elképzelhető, hogy a hittudományi doktori iskola megalakulása után, Bogárdi Szabó István mindössze egy év alatt, 1993 és 1994 alatt – elvégezte a doktori tanulmányokat, vizsgázott, dolgozatokat írt, megszerezte az abszolutóriumot,

szigorlatot tett egy tekintélyes tudósok előtt,

megírta önálló kutatómunkán alapuló több száz oldalas doktori disszertációját,

elolvasta a független tudományos aktorok, opponensek által megírt bírálatokat, megfelelő szinten válaszolt rájuk,  és megvédte a disszertációt egy nyilvános “doktori cselekmény során”????

Csoda lenne mindezt becsületesen megtenni egy év alatt. Nos, mivel sem ostobák, sem pápisták nem vagyunk, nem hiszünk a csodákban. Nagy valószínűséggel az történt, hogy Bogárdi nagytiszteletű (?) úr összehozott egy kis semmi “egyetemi”, úgynevezett “kisdoktorit”, amit aztán az úgynevezett hittudományi doktori iskola PhD-ként ismert el. Nem csalás ez, csak afféle kis stikli testvérek között. A formátumát nézve is kis (197 oldal mindössze!) doktori értekezés nagy valószínűséggel az 1995-ben megjelent Egyházvezetés és teológia a magyarországi református egyházban 1948 és 1989 között című opus lehet. Bogárdi egyébként nem tekinthető grafománnak, ezen kívül csak Közelítések és közeledések című könyvecskéjét ismerjük.

Mindebből világos, hogy Bogárdi Szabó István sorsa mindig is szerencsésen alakult. Hogy Mennyei Édesatyánkon kívül ki vagy mely intézmény segített neki ilyen hatékonysággal??? Ez egy nagy kérdés, de ha nem az érzelmek, hanem az értelem oldaláról közelítjük meg és elemezzük a reposztos vitát, azon belül a főpásztor szerepét, nos, egészen más perspektíva nyílik meg előttünk. Nem azért ütött akkorát Kodácsyra, mert dühbe gurult, hanem azért, mert félelmet akart kelteni. El akarta rettenteni Kodácsyt és másokat attól, hogy kérdéseket tegyenek fel nemcsak Köntös, hanem az ő maga, Bogárdi múltjával kapcsolatban is. Hiszen nemcsak Köntös, hanem Bogárdi is elnyert egy amerikai ösztöndíjat, két évet töltött Chicago szeles városában. Miért engedte őt ide a magyar belügy? Van rá egy ötletünk.

Ha megnézzük a KRE HTK Hittudományi Doktori Iskolájának névsorát, nemcsak professzor Bogárdit (dogmatika, a 20. századi teológia története) találjuk ott, valamint a leleplezett csaló Pethő Sándort (filozófiatörténet), hanem Pecsuk Ottót (bibliafordítás) és Kodácsyt (ökoteológia) is.  Bogárdi tehát nem egyszerűen fiatalabb lelkésztársait gorombította le megengedhetetlen brutalitással, hanem a doktori képzésben vele együtt működő kollégáit. Világos: preventíven  akarja elrettenteni őket a maga, Bogárdi őszentsége bírálatától.

Mert hiába lett Bogárdi 1999-ben egyetemi tanár, majd püspök és zsinati elnök, van félnivalója. Ha előkerülnek némely iratok és/vagy tanúk, mint Lehel esetében, kész a nagy lelepleződés. És Bogárdi okos ember, gőgös ember – ezt nagyon nem akarja. Megtesz hát minden tőle telhetőt a kíváncsi kérdezők féken tartására. Kérdés, meddig sikerül befogni a pörös szájakat.