Moral insanity/Erkölcsi züllöttség/

Írta: Károli Gáspár
Közbe kell szólnom: az újabb kommenteknek sem a témája, sem a hangvétele nem illik a Bogárdi püspökről szóló két poszt erkölcsi komolyságához. A szerzőnek és a szerkesztőségnek az volt a célja ennek az eszmefuttatásnak a közlésével, hogy felhívja a figyelmet a Magyarországi Református Egyházban uralkodó erkölcsi züllésre, melynek egyik oka Bogárdi Szabó István zsinati lelkészi vezető gyengesége. Ez a gyengeség nyilvánul meg abban, hogy a reformáció fél évezredes évfordulójára nem képesek másra, mint hogy a blaszfémikus giccs csimborasszójaként megalkotott “két pulikutya” nyomában járnak egyik hittanos táborból a másikba.

Tökéletesen igaza van Kodácsy Tamásnak, amikor hozzászól Köntösnek egy posztjához, amelynek keretében a Második Helvét Hitvallás zsinati megerősítését a reformáció emlékéve legnagyobb jelentőségi eseményének nevezi.

Joggal teszi fel a kérdéseket Kodácsy: “Elhangzott-e égető hitvallási kérdés?” Szónoki kérdésnek szánta, természetesen nem hangzott el ilyesmi, még kevésbé méltó válasz. Ehelyett a “múltban maradás álbiztonságát” választotta a MRE vezetősége, zsinata, ahogy Kodácsy udvariasan fogalmaz, tehát a semmittevés, ájtatoskodó, képmutató, semmitmondó álcselekvés mellett döntött.

De mi várható attól a zsinattól, amelynek lelkészi elnöke – Bogárdi Szabó István püspök és professzor – legfőbb hivatásának azt tekinti, hogy palástban, süvegben megáldja a felcsúti futballpályát, és nevetséges módon körbehízelegje Orbánt, Magyarország legkártékonyabb miniszterelnökét? Mit kap érte? Egyházának milliárdokat a közpénzből, magának pedig Széchenyi díjat. Talán bizony Bogárdi is elhitte magáról, hogy nagy tudós és igazi erkölcsi példakép? Ha ezt elhiszi, akkor a helyzet rosszabb nem is lehetne.

A négy és fél évszázados Helvét Hitvallás kapcsán szembenézhettek volna magukkal a püspökök, a zsinati tagok, leginkább pedig a főpásztor Bogárdi az egyház hitelességét illető néhány sorskérdéssel. Nem tették. Ahogy Kodácsy fogalmaz: “Mi megköszönve elengedtünk minden hitvallási helyzetet, és maradunk abban, ahol vagyunk. És kínunkban még kitalálunk ilyeneket, hogy processus confessionis. Ó!” A többes számot udvariasságból használja Kodácsy – nem őrajta múlt, hogy az egyház erkölcsi züllöttsége a zsinati döntések által legitimálódott és állandósult. És Köntös, a dunántúli püspökhelyettes  – két fideszes propagandacikk között – még képes a maga primitív stílusában hozsánnát zengeni róla. (Köntösön a legkevésbé sem látszik a princetoni képzés. Talán nem tanulással töltötte ott az időt püspökhelyettes testvérünk?)

Mi most segítségként felteszünk néhány csakugyan releváns kérdést Bogárdi püspök úrnak:

1. Miért akadályozza tűzzel-vassal az egyház megtisztulását, a múlt feltárását? Csak nem azért, mert attól fél, a saját bűnei is napvilágra kerülnek?
2. Miért hagyja, hogy a MRE fenntartásában levő, csak nevében református Károli Egyetem a bűn fészke legyen?
3. Miért hagyja, hogy Balla Péter rektorként üldözze az egyetem tisztességes és nagy tudású oktatóit? Miért használja fel a KRE ÁJK-ján levő korrupt jogászokat a bíróság félrevezetésére?
4. Miért nem tett semmit saját sógora, Szabó András bűncselekményeinek megtorlására? Csak egy példa: az Irodalomtudományi Doktori Iskola megbuktatása. Miért maradhatott Szabó András a helyén, miután dékánként, rektorhelyettesként és EDHT elnökként köztörvényes bűncselekmények sorát követte el?
5. Megnézte már a Károli oktatói karának felekezetbeli megoszlását? És a kirúgottakét? Akkor megtudhatná, hogy a jelenleg ajnározottak között több más vallású, hencegő ateista és rosszéletű senkiházi van, míg a kirúgottak között több patinás kálvinista családból származó kiváló ember? Nem zavarja püspök urat, hogy egyházi és fideszes csókosok züllött és ostoba szeretőit alkalmazza a KRE vezető oktatókként?

Folytathatnám, de nem teszem. Bogárdi püspök is jól tudja, ami a Károlin és a Károlival történik, az az aljas bűncselekmények sorozata. És az ő személyes felelőssége! A Zsoltárossal mondom:

“Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.”

Márpedig a MRE vezetői és a Károli irányítói aljas cinizmussal fordítottak hátat a Teremtőnek, és szolgálják a világi hatalmasságokat. Ők már nem az Örökkévaló katonái, hanem Orbán hitvány, júdáspénzzel honorált zsoldosai.

Nem féltek majd az Úr színe elé járulni, ti, a magyar reformátusság megcsúfolói, züllött tartuffe-jei?