The left hand does not know what the right hand’s doing (Nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal)

A Ravasz László blogról átvett alábbi poszt több érdekességet tartalmaz. Az egyik például az, hogy a Legfőbb Ügyészség helyt adott egy be se nyújtott fellebbezésnek. A másik, hogy Kisjogász itt botlott először Hima-ügyben Soltész Miklós nevébe. Ő az a korán haló ügyész, akire a Questor-ügyet is kiszignálta főnöke azzal, hogy azt is sikálja el. Csupa “impossible mission”. Csoda-e, hogy a Károli bűzlő Ibolyájának sorozatos csicskáztatását a jámbor görögkatolikus alszerpap, Soltész Miklós nem élte túl? – A Szerkesztőség

Szerző: Kisjogász

Az előző posztban közölt fellebbezésekre részben ellentétes tartalmú válaszok érkeztek közel egy időben, 2012. október közepén a Fővárosi Főügyészségről és a Legfőbb Ügyészségről, mintha nem tudná a jobb kéz, mit csinál a bal. A Legfőbb Ügyészségi válasz érdekessége, hogy oda Hima el se küldte a fellebbezését, csak kilátásba helyezte Tömöri Ibolya pofátlan határozatára. Hogy jutott el Hima fellebbezése a Legfőbb Ügyészségre, az iratokból nem derül ki, csak a Fővárosi Főügyészségnek, illetve a BRFK-nak címzett panaszok vannak iktatva. Valószínű, hogy ez a fellebbezés meg se íródott. Míg a Károli bűzlő Ibolyája által vezetett Fővárosi Főügyészség válasz nélkül hajtotta el a panaszost, a Legfőbb Ügyészség helyt adott Hima be se nyújtott panaszának, azaz kérés nélkül hatályon kívül helyezte Tömöri Ibolyát, és a fellebbezés megválaszolására utasította a Fővárosi Főügyészséget. A Fővárosi Főügyészség önmagához híven ezúttal is a bevált recept szerint utasította el a panaszt: beleírnak a határozatba valamilyen paragrafust, ha alkalmazható, ha nem, és a panaszos mehet Isten hírével, mert “jogorvoslatnak helye nincs”. De a Legfőbb Ügyészség másként gondolta. Még a “sértett” státuszt is visszaadta Himának, akit a károlis jogászok, élükön a Fővárosi Főügyészséget vezető Ibolya Tiborral, sértettből szimpla “feljelentővé” degradáltak. Vagy nem hangolták össze a válaszaikat, vagy a “jó zsaru, rossz zsaru” gémet nyomták, amelyben a “jó zsaru” szerepe a legfőbb ügyészségi ügyész Rádli Bélára jutott, a “rossz zsarué” pedig a Questor-ügybe aránylag fiatalon belehalt szerencsétlen fővárosi főügyészre, Soltész Miklósra.

Az alábbi elutasító határozattal lépett először képbe Hima-ügyben barátom, a görögkatolikus alszerpap, aki azt kapta főnökétől, a károlis oktató Ibolya Tibortól parancsba, hogy a Károli Jogi Karán fogalmazott mocskos irományokat kérdés nélkül, hunyt szemmel aláírja. Soltész Miklós jámbor alkatához nem illett a szerep. Ez a játszma nem is végződhetett másképp, mint a botcsinálta bad guy halálával. A “Néha az ügyészek is korán halnak” fővárosi főügyészségi sorozat, melyet Soltész Miklós emlékének ajánlok, valójában ezzel a poszttal kezdődik, az eddigiek csak előjátékok voltak a most kezdődő drámához.

Soltész Miklós, a korán haló ügyész

Tömör Ibolya hatályon kívül helyezve