Out of the Depth (A mélységből kiáltok)

Írta: De profundis

Előző posztunkat sokan olvasták, és azt kérték a szerkesztőségtől, tegye számukra olvashatóvá azt a bizonyos levelet, amelyet lelkészek a zsinati elnökség számára írtak. Hárman jegyzik a levelet, Fekete Ágnes, Sebestyén Katalin és Kodácsy Tamás. A blogon december 10-ig várják az aláírásokat, eddig már több, mint 900 lelkész értett egyet annak mondanivalójával. Bogárdi Szabó István állítólag nem kapta meg a levelet, de végül mégiscsak hajlandó volt a témáról beszélgetni, noha érezhető ingerültséggel. Mióta posztunkról rá lehetett klikkelni az interjúra, azóta az eltűnt a reformatus.hu-ról. Itt újabb lehetőséget adunk a főpásztorral folytatott interjú elolvasására.

Az a bizonyos levél azért született, mert szerzői és majd ezer aláírója úgy látják, hogy a MRE vezetőit nem érdeklik a lelkészeknek valódi helyzetükből adódó reális problémái. Rámutatnak arra, hogy a zsinat  már 2015-ben elfogadta a döntést Lelkészi Hivatal Támogató Szolgálatának létrehozásáról és egy lelkigyakorlatos ház felállításáról, de ezt máig nem valósították meg. Ezt a döntést a zsinat egyszerűen negligálta, nekik aztán tényleg nem fájt a vidéki papság nyomorúsága. Arról nem is beszélve – a levél udvariasan elsiklik e felett -, hogy a szegény vidékek népe a helyi szerencsétlen lelkészeken kéri számon azt a visszataszító dőzsölést, amit az egyház vezetői – lakájszerepük busás fizetségén – művelnek az Orbán kormánytól kapott rengeteg pénzből. Hogyan is érezhetné át a szegénysorban élő emberek fájdalmát az, aki a kormány által adományozott Károlyi-Csekonics palota Lotz freskói alatt emlegeti az úristent, vagy a Királyi Zálogház több ezer négyzetméterén szolgálja a Teremtő helyére állított miniszterelnököt. A futballpályát palástban megáldó Bogárdi nevetséges képe bejárta a sajtót, és nemcsak a hazait. A MRE vezetősége annyira brutálisan bárdolatlan, hogy nem is kívánja leplezni – nem is tudná egyébként – azt a sátáni cinizmust, amellyel kihasználja a Reformáció éve által nyújtott sok milliárdos adományokat, miközben mélységesen lenézi az ország népét, a valódi hívő kálvinista embereket is.

Arról nem is beszélve, hogy a magyar kormánynak és a MRE-nek ez év október 4-én aláírt szerződése a rengeteg közpénz átcsorgatását egyszerűen bebetonozta a költségvetésbe, tehát jövőre, és aztán minden évben dúskálnak mindannyiunk közpénzében a református főmuftik. Nem mellesleg a mérhetetlenül gagyi Károlit “kiemelt egyetemmé” minősítette – a törvényi szinten történő perfektuálás a kétharmad számára egy pillanatig sem kétséges.

Fekete, Sebestyén, Kodácsy, a levél aláírói hangsúlyozzák, hogy levelüket nem szánják a világi nyilvánosság számára. Ők az egyházi vezetőséget jelölték meg írásuk címzettjeként, tőlük várják problémájuk megoldását. Mi azonban nem a világi nyilvánosság, hanem az igaz magyar reformátusság fóruma vagyunk. Legfőbb célunknak a MRE, azon belül a mélységesen züllött Károli Gáspár Református Egyetem  erkölcsi megtisztítását tekintjük. A levél jobb helyen nem is lehetne tehát, mint a mi blogunkon.

A levél írói szerényen “testvéri segítséget” kérnek az egyház vezetőitől. Nem vagyunk megáldva a prófétálás adományával, de biztosak vagyunk abban, hogy nem fognak kapni semmiféle segítséget, de a személyre szóló szörnyű bosszúra biztosan számíthatnak. A MRE vezetősége menthetetlenül aljas és korrupt, Orbán kormányával együtt fog pokolra szállni. Mélységes aljasságuk megkoronázásaként még egyszer jól belerúgnak azokba az Isten szolgálatába belerokkant lelkipásztorokba, akik mérhetetlen naivitásukban éppen ezeket a moral insanitykat választották meg egyházuk élére.

Ők azok, akiket a Zsoltáros így jellemzett: “A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki az ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat.” (Zsolt 36, 2-5.)

Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségi Tanácsa 1146 Budapest, Abonyi u. 21.Főtiszteletű Elnökségi Tanács! Egy héttel ezelőtt, 2017. november 20-án tettük közzé a csatolt levelet a www.melybol.hu honlapon, melyhez egy e-mailben kértük felelős egyháztagjaink, lelkészeink támogatását, hogy nagyobb súllyal adhassuk át Önöknek a levélben megfogalmazott üzenetet. Az élet, a szolgálat és a közösségi felelősség mellett akartunk ezzel tanúságot tenni. Közzététel előtt a levelet az első hat aláíróval egyeztettük. Kezdeményezésünket és nevünket nyíltan vállaltuk Önök előtt is, többek között a zsinat.elnokseg@reformatus.hu hivatalos címre is elküldtük felhívásunkat tájékoztatásul. Eredetileg két hetet terveztünk az aláírásgyűjtésre, de a hosszú névsor miatt már most átadjuk levelünket, a további aláírás lehetőségének nyitva tartása mellett. Tudjuk, hogy konkrét javaslatok megfogalmazása mindig megosztó lehet. Ennek a kockázatát a levélben mégis vállaltuk, hogy indítványunk előremutató legyen, de nyilvánvalóan más megoldási ötletek is lehetnek. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk mind a csendház, mind a személyi javaslattal kapcsolatban, ez bennünket is megerősített. Ezen túl számos reakció érkezett az aláíróktól: biztatást, sürgetést, segélykiáltást, ötleteket, történeteket, kritikákat és kérdéseket kaptunk. Ezek a gondolatok alapvetően a levél utolsó mondatát hangosították fel: a lelkészek hivatásgondozásában „még közösen sok tennivalónk van”, átfogó megoldásra van szükség. Nem először ismerjük fel egyházunkban, hogy itt sok tennivalónk van. Az EJB egymással összefüggő nyolc stratégiai célja közül a negyedik kifejezetten erre mutat rá: „Spirituális, lelkigondozói és szakmai háttértámogatást nyújtó országos hálózatot építünk ki a lelkészek és a gyülekezetek egészségének támogatására.” Az MRE Zsinatának 2014.11.13-i ülésén el is fogadták azt a dokumentumot (Párbeszédben a jövővel – Vitaanyag az MRE középtávú cselekvési tervéhez), amelyet a továbbiakban részletes vitára és döntéshozatalra ajánlottak a zsinati küldöttek, s ennek érdekében egy bizottságot is létrehoztak (ZS. – 375/2014.11.13.). Elismerjük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az egyház vezetése és segítő szolgálatai eddig tettek, s amelynek problémakörét maga a dokumentum jól fogalmazza meg, miszerint a “különlegesen nehéz” lelkipásztori hivatás megfelelő támogatás nélkül szinte “elkerülhetetlenül magában hordozza az elmagányosodás, elszigetelődés veszélyét is.” (48). Nyílt levelünk nyomán megismertük a célhoz rendelt szakértői bizottság háttéranyagát és konkrét akciótervét, akik többször is kitértek a kiégés, krízis és öngyilkosság veszélyeire. Az akcióterv szerint többek között már 2015. február 28-tól működne egy Lelkészi Hivatás Támogató Szolgálat, és 2017. március 31-tól egy református lelkigyakorlatos ház is. Tisztelettel kérjük, hogy ezt a programot minél hamarabb indítsa útjára egyházunk vezetése. Tisztelettel javasoljuk az Elnökségi Tanácsnak a háttéranyaggal összhangban, hogy a KRE, DRHE, SOTE, GYI képzéseiben, valamint a lelkigondozói szolgálatokban részt vevő segítő szakemberekből állítsanak fel egy hatékony munkacsoportot megfelelő erőforrások biztosításával, akik – felmérik a szakmai igényeket e téren (például nyilvános fórumbeszélgetések és országos kérdőívek segítségével), és – frissítik a cselekvési tervet, hogy a korábbi zsinati határozatnak megfelelően minél előbb részletes vitára és döntéshozatalra bocsátható legyen. Levelünkkel együttműködésünket szeretnénk kifejezni: a további munkában természetesen számíthatnak ránk is. „Lelkünk az URat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk.” (Zsolt 33,20) Budapest, 2017. november 27. Testvéri köszöntéssel, Fekete Ágnes, Sebestyén Katalin, Kodácsy Tamás református lelkészek

Postázott levél (2017.11.28) PDF