Hontiné szexi bugyii
Olvasóink szóvá tették, hogy mostanában gyakran belpolitikai témákról írunk, és keveset foglalkozunk a Károlival, annak oktatóival, vezetőivel, az ottani eseményekkel. Bár ezek a posztok is összefüggnek a Magyar Református Egyház és a Károli Gáspár Református Egyetem ügyeivel, az igaz, hogy ezek az összefüggések áttételesek. Hallgatva olvasóink véleményére, ezúttal egy károlis oktató, H. (azaz Hontiné) Varga Márta docens asszony egy írásával foglalkozunk. Honti akadémikus feleségének ebből a cikkéből, annak sajátos témaválasztásából világosan kiderül, mit is jelent az ő számára az igazi tudományosság és a keresztyén szemlélet egysége, amiről az alapító okirat olyan megindító szavakkal emlékezik meg. Külön köszönjük Tanárnőnek, hogy az áldozócsütörtöki hétre egy ilyen mély spirituális élménnyel ajándékozott meg bennünket. – A szerk.
Írta: Macska Jancsi
Mély tudományosság és keresztyén szellemiség jellemzi a Károli oktatói karát, ebben sose kételkedtem egy percig sem. De mióta elolvastam H. Varga Márta docens asszony Bugyii vagy bugyijai? című cikkét az Édes Anyanyelvünk 2016/2. számának 16. oldalán, addigi sejtésem evidenciává mélyült.
Honti akadémikus felesége olvasott valami tréfás matekfeladatot a facebooke-on egy bizonyos celeb “bugyijairól”, s legott talpra szökkent, hogy egész nemzetét megtanítsa a helyes szóhasználatra és grammatikára. Mivel pedig docens asszony ritka(szép) haja alatt nagyon sűrű ész rejtőzik, ez pompásan sikerült is neki. Először is megállapítja, hogy “a magyarban kétfajta többesszám-kategória létezik (a homogén és a heterogén)”. Az első, a homogén többes szám “homogén halmazra utal, amelynek minden egyede ugyanahhoz a csoporthoz tartozik. A többes szám tehát azt jelenti, hogy “macska + macska + macska + macska stb., azaz macskák”. Ezt még egy magamfajta felis felis is felfogja azzal a fél eszével. A heterogén (asszociatív) többes szám ennél bonyolultabb. A Jancsiék tehát nem azt jelenti, ahogy értelmezni próbálom a docens asszony szavait, hogy “Jancsi + Jancsi + Jancsi + Jancsi stb.”, hanem azt, hogy “Jancsi és a macskája, esetleg macskái”.
Most jön a neheze! “A birtok többségét jelölő –i alakváltozatai (-i, -ai, -ei, -jai, -jei) … a magánhangzóra végződő tövek mindig az –i változatot választják”. A változatot választó tők, esetleg tövek? Furcsán hangzik, de mindegy: docens asszony eligazít bennünket: “A bugyi magánhangzóra végződő (rövidített és továbbképzett) tő (bugyogó – bugyi), következésképpen a birtoktöbbesítő jel –i változatát kell kapcsolnunk hozzá, tehát: bugyi-i-m, bugyi-i-d, bugyi-i“. Hát ennyire pontosan talán nem is akartuk tudni, főleg pedig nem akartuk elképzelni a docens asszony bugyiit, különösen ha maga a ritkaszép (hajú) docens asszony is benne van.
Márpedig a két i egymás után kell és marad. “Két i ejtése egymást követő szótagokban valóban nem kellemes hangzású, de egyelőre ez a kodifikált forma.” Hát ez a norma, így kell mondani és kész. H. Varga Márta nem sokat tart a ballib engedékenységről. Ez a cikk a hozzájárulása a károlis docens asszonynak a magyar nyelvtudományhoz.
Gondolom, ebből a témából fog még habilitálni is a magyar tudomány és a keresztyén szellem még nagyobb dicsőségére.
Jhnnsclvn's blog 