Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

Posts Tagged ‘trickery and fraud is a normal practice’

Travelling Circus (Vándorcirkusz a tudomány)

Posted by jhnnsclvn - november 21, 2010

A PhD-védések lassan már jobban hasonlítanak egy országos vándorcirkuszra, mint tudományos happeningre. A Károli Gáspár Református Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának tavaly megbukott két jelöltje, Mészáros Márton és Baranyai Katalin, szinte vándorcirkuszosként járják az országot ugyanazzal a produkcióval (Károli, Szeged ill. ELTE, Károli, Miskolc). Remélik, hogy valahol tapsot aratnak, bár eddig csak füttyben volt részük. A vándorcirkusz törvénye a haknizás, fokozatszerzésre azonban ezt a módszert törvény tiltja.

Hogy Mészáros Márton hogy viszonyul a törvényekhez, azt megtudhatjuk röviddel bukása után a Hansági-Mercenaries elektronikus folyóiratában, az Újnautilusban megjelent posztjából. (Ugyanott, ahol a Bölcskei elleni csasztuskát, a Besúgó-dalt is publikálta, majd amikor idéztük, gyorsan eltüntette.) Mészáros szerint a törvények arra valók, hogy kijátsszák őket, és ebben nem átall Deák Ferencre hivatkozni. Deáknál az „adócsalásra” való bátorítás köztudottan a Habsburgok hatalmát volt hivatva szubvertálni, míg manapság a csalás saját gazdaságunk destabilizálásának eszköze, és a becsületes polgártársak megrövidítéséé. (Nagyon hasonlóan érvel Pethő Sándor a hanganyag nem publikált részében, mikor a csalók nevében felháborodik a feljelentéseken.) Mészáros is ezt teszi az alábbi  posztban – stílszerűen, Friedre hivatkozva:

“Kafka utódállamaiban (© Fried István) az agyonbürokratizáltság valamint az urambátyámvilág groteszk elegyéből egyenesen adódó káosznak, úgy a működőképesség határa fölött néhány ezrelékkel, van egy bizonyos nyugalmi állapota. Ez a nyugalmi állapot idővel minden intézményben és rendszerben beáll, lényegében ez teszi lehetővé, hogy járjanak a villamosok, tanítsanak a tanárok, gyógyítsanak az orvosok, legyen nyugdíj. … Ez a stabilitás azonban csak látszólagos. Egy olyan helyen, ahol a haza bölcse nyíltan szólította fel híveit, hogy ne fizessenek jövedéki adót, és ahol az adócsalás máig kurucos hazafiságként tűnik fel, nevezhetjük ezt akár afféle történelmi szokásjognak is: vannak törvények, rendeletek, lennének szabályok, melyekről … általában az derült ki, hogy a) betarthatatlan b) életszerűtlen … Következésképp, aki itt bármit is működtetni akar, annak trükköznie kell, el kell tekintenie, máskor meg úgy kell csinálnia, mintha. … valahol mélyen mindenki sejti, hogy itt kb. ez az, ami még belefér, ha megbolygatjuk, még talán ez se lesz. Az így működő rendszer persze a számonkérhetetlenség bölcsője, óvodája, egyeteme.  Belédverik, kussolj, ez így működik, ez ilyen, tanulj meg lavírozni benne.” (Mészáros megtanult lavírozni, patrónusától, Hanságitól, pedig megtanulta, hogy nekik „minden belefér” – a szerk.) http://ujnautilus.info/node/861

A továbbiakban Mészáros elítéli Jászberényi Sándort, aki a Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj szerinte törvénytelen odaítélése miatt feljelentést tett. Mészáros szerint ugyanis testületek mégoly törvénytelen döntéseit vitatni „gittrágás”: ha túlnyeretnek minket és a másikat földbe döngölik miattunk, vagy mi magunk tesszük ezt másokkal, kerítsünk gyorsan egy lelkészt vagy egy barátot, hogy szabaduljunk rossz lelkiismeretünktől, aztán folytassuk ugyanúgy.

A döntési mechanizmus a szerző szerint is „unalmas, vacak, cinikus”, de aki bízik benne, az még ciknikusabb (sic!). Dühöt vált ki belőle, ha valaki ebbe „szögesbakanccsal belegyalogol”, és felborítja a maffiózók status quo-ját, ami az urambátyámos világ kegyenceinek (mint ő maga) kényelmes. A kiszorítottaknak viszont (mint Jászberényi) elfogadhatatlan. Ezért előbbi vehemensen védi, utóbbi vehemensen támadja a mechanizmust. Nem elvekről van szó, hanem pozíciókról, előnyökről, azaz pénzről és hatalomról: a belül levők védik belterjes világukat a kívülről ostromlók ellen.

Milyen döntést vitat Jászberényi? A szerző szerint is teljesen törvénytelent: a bizottság ad hoc áll össze, a tagok nincsenek megfizetve, ezért a pályázati anyagokat úgyszólván meg se nézik, a pályázat egyébként sem jeligés (!), így a nyerteseket úgy választják, mintha nem is lenne pályázat, az ismerősök közül, urambátyámosan, sőt, az érintett kurátor a döntés idején ki sem megy a teremből(Pontosan úgy, ahogy a Károlin doktori ösztöndíjakat, fokozatokat, állásokat osztogatnak, a pályázatok már el sem jutnak a grémiumok elé, csak a kész döntések, amiket illik egyhangúan megszavazni. Más véleményen levőknek kuss… – a szerk.)

Mészáros végkövetkeztetése, miután úgy tűnik, hogy a mechanizmus rohadtságát és a korrupciót átlátja, ezek után megdöbbentő. Kiderül, hogy ő a mechanizmus legkorruptabb, legcinikusabb láncszeme, mert ennek ellenére védi a rendszert, ezt teljesen normális működésnek találja: ilyen és kész, vegyék a veszetesek tudomásul, hogy vesztesek. Ezt írja ugyanis: „a 2010-es Móricz irodalmi ösztöndíjakat kivétel nélkül arra érdemes személyek kapták, a második körben a törvény betűjének is megfelelve… Mert rövidre zárva miről is folyik a vita? Hogy az érintett kurátor a szavazás idejére nem vonult ki a teremből?” Számára ez bagatell. Holott ez a döntő. Nagyon nem mindegy, hogy a mi érdekünk képviselője ül a zsüriben, vagy a vetélytársé. (Mészáros ügyében mindig sok „érintett kurátor” ül a testületekben: Hansági, Petrőczi Eisemann, Bednanics, Hermann, Simon – ők voltak a károlis PhD-bizottság tagjai. Szegeden ugyanez van: Fried, Pál, Balázs Mihály…)

Mi  Mészáros „filozófiájának” lényege? A rendszer fenntartásának cinikus igenlése, lehetetlenségének feltárása mellett, mert a rendszer ellen lázadók szerinte rosszabbak magánál a rendszernél is. Hogy miért? Mert asztalt borítanak – beláthatatlan következményekkel. Kinek fáj ez? Akinek van vesztenivalója. Akinek nincs, miért ne borítana? Az beszél így, aki természetesnek tartja, hogy ő győztes, nem a saját érdemeinél fogva, hanem mert mások azt csinálnak belőle. Mélységesen amorális gondolkodás.

Egyszer már megbukott disszertációt törvényesen nem lehet újra benyújtani. De az urambátyámos világban lehet: ugyan már, ne vegyük olyan véresen komolyan a törvényeket, ha a mi kutyánk kölykéről van szó, hadd haknizza végig vándorcirkuszosként az országot ugyanazzal a számmal. Hátha legközelebb szerencséje lesz, és nem zuhan le a trapézról. Tudjuk, mit gondolnak  Mészáros és „kurátorai”:  a törvények arra valók, hogy ne tartsuk be őket, színleljünk, tegyünk úgy, mintha…  Mintha ez lenne az első fellépése az országos vándorcirkuszban. Mészáros valóban azt is reméli, hogy nem olvassák el a bizottság tagjai az opuszt, mint ahogy a kurátorok sem a pályázatokat, amik fölött ítélkeznek (és ezen Mészáros egyáltalán nem ütközik meg, sőt!), pláne nem hasonlítják össze a bukott szöveggel. Íme a mészárosi kategoricus imperativus: hazudjunk, hunyjunk szemet, hagyjuk hogy belavírozzanak a csalók és szélhámosok a tudósok kikötőjébe, köztük ő maga, a kisstílű bűnöző: MÉSZÁROS  MÁRTON.

Posted in Károli Egyetem BTK, Károli University of the Reformed Church, Mészáros Márton | Címkézve: , , | 71 hozzászólás »

 
The WordPress.com Blog

The latest news on WordPress.com and the WordPress community.

Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

galferences

Just another WordPress.com site

karoligaspar

Just another WordPress.com site

Legatus123's Blog

Just another WordPress.com weblog

WordPress.com

WordPress.com is the best place for your personal blog or business site.