The limits of the brotherly love (Köntös átírja a Bibliát)

Írta: Kocsi Csergő Bálint

Régi ismerősünk Köntös László református lelkész, zsinati tag, volt dunántúli püspökhelyettes megszólalt pedagógus-ügyben. Szavakban mintha szolidaritást vállalna az alulfizetett és agyonterhelt pedagógusokkal. De csak mintha. Vagyis inkább nagyon nem. Bár ügyükben érdemi lépés megtételének szükségességét deklarálja, lényegében azt üzeni nekik: Kuss legyen!

A mindenkori és mindenféle hatalomhoz rendületlenül lojális Köntöstől, persze, nem is várhatunk mást. Emlékezünk rá a pártállami időkből, amikor az akkori hatalom kiküldte őt az USÁ-ba valami tizedrangú teológiára, ahol nem sikerült neki ledoktorálnia. Kapott egy másik megtisztelő feladatot, gyülekezeti lelkésze lett a diaszpórában lakozó testvéreinknek. Innen jelentett az akkori BM-nek Isten nagyobb dicsőségére Köntös nagytiszteletű (???) úr.  Közben Köntös úr rászokott az alkoholra, nem is kicsit, nagyon, idült alkesz lett belőle. Aztán hazaszólította, nem az Úr, hanem a belügyminiszter, mert már jelenteni se tudott, annyira elment az eleve kevés esze. Amikor hazajött, kinevezték a Reformátusok Lapja nevű moslék főszerkesztőjének.

A jelentgetést itt se hagyta abba, idővel szenvedélyévé vált. Gerinces ember lévén mindig az éppen aktuális hatalmat szolgálja, annak jelentget munkatársairól, a templomba járókról és nem járókról, na meg az aktuális ellenségről. Többször állította például, hogy Gyurcsány saját maga személyesen akarta kilőni az ő mindent látó szemét, de szerencsére a Mindenható (az ő terminológiájában: Orbán) megakadályozta benne.

Orbán országlása alatt feljelentéseit már nem titkosan, hanem a nyilvánosság számára írja. Eleinte a reposzt.hu blogon rágalmazta a becsületes és okos embereket, akiket eleve gyűlöl. A posztokhoz hozzá is lehetett szólni. Ennélfogva itt őrjönghettek és átkozódhattak Köntös elvbarátai, beleértve Bogárdi főpüspököt. Jól is ment ez, egészen addig, amíg Kodácsy Tamás egy hozzászólásában le nem leplezte Köntös besúgó múltját. Akkor Steinbach püspök megvédte (kár volt) – se azelőtt, se utána egyetlen szót nem írt a reposztba.

Köntös viszont bezárta az interaktív blogot és nyitott helyette egy újat, amelyben csak kizárólag ő átkozódhat és gúnyolódhat a „genderen”, a kultúrreformátusokon meg mindenki máson, aki nem mászott olyan mélyre Orbán végbelébe, mint ő. Legújabb vasárnapi áskálódása a pedagógussztrájk kapcsán született. Először is tesz egy homályos kijelentést arról, hogy „az iskola az a felület, ahol honi valóságunk összes zűrzavara lecsapódik”. Gondolom,  a „genderre”, a kultúrreformátusokra, Gyurcsányra, no meg Sorosra gondol a nagytiszteletű.

Aztán mégis meglep bennünket azzal, hogy szerinte is kevés a pedagógusfizetés, „nem is értem, hogy a polgári kormány hogyan tudta ezt benézni. Nem kétséges, hogy érdemben lépnie kell”. Segítek Köntös úrnak: nem benézte, hanem ellopta Orbán tolvaj kormánya a pedagógusok fizetésére valót, mint annyi mást is.

És most rátér posztjának fő témájára: számos egyházi iskola pedagógusai is szolidaritást vállaltak állami iskolákban éhbérért gályázó kollégáik mellett. Azért tették szegények, mondja Köntös, mert az ellenzék aljas módon manipulálta őket. „Az egyre nyíltabban radikalizálódó sztrájkhelyzet hulláma (diákokat is bevonva!) egy tehetetlen ellenzék újabb kísérlete a kormánybuktatásra.”

Márpedig ezt Köntös nem tűrheti, ő az Örökkévalót szolgálja: Orbánt gondolja annak az alkoholtól szétzüllött agyával. Sátáni rikácsolása közben nem veszi észre, hogy azt a  szolidaritást ostorozza, amelyet a tisztességes emberek éreznek egymás iránt.

Ezt a szolidaritást a Biblia felebaráti szeretetnek hívja, de ezt a teológiát végzett Untermensch nem veszi észre.

Dögöljenek meg a tüntikéző pedagógusok mindnyájan, üzeni Köntös, de lehetőleg csendben, mert Orbánnak maradnia kell. Aki meg sajnálja a cselédbérért gályázókat, annak is ugyanezt kívánja – hadd lopjon tovább a Fidesz az idők végezetéig.

Ez Köntös és a Magyar Református Egyház erkölcse.