The odour of the violet (Az Ibolya bűze)

Az Ibolya bűze már az égig ér

Szerző: Kisjogász

Többen versenyeznek a legkorruptabb ügyész címéért. Sokak szerint Polt Péter rá a legesélyesebb, akinek feleségét és lányát is az MNB elnöke, Matolcsy György fizeti – busásan. De tévednek. A Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, Ibolya Tibor utcahosszal nyerne Polt Péter előtt. A Poltra voksolók azzal érvelnek, nem várható el a legfőbb ügyésztől, hogy elfogulatlanul járjon el egy Matolcsy ellen esetlegesen indítandó korrupciós eljárásban az ismert családi összefonódások okán. Csakhogy Matolcsy ellen jelenleg nincs eljárás, még feljelentés sincs, így ez az érvelés csak elméleti.

Ibolya Tibort, a KároliGáspár Református Egyetem oktatóját hivatalos életrajza szerint 2012. július 1-én bízták meg a Fővárosi Főügyészség vezetésével, majd a következő évben ki is nevezték. 2012. július 1-én folyt büntető-eljárás a Károli Gáspár Református Egyetem ellen – nem is egy. Ekkor még nem zárult le a nyomozás a nagy port kavart 157 milliós ösztöndíjcsalás ügyében, melyet Györgyiné Koncz Judit egykori rektorhelyettes és Szabó András egykori dékán együttesen követtek el. A különösen nagy kárt okzó sikkasztásnak nem lett következménye, senki ellen nem emeltek vádat, noha a pénz nem lett meg. Folyt továbbá büntetőeljárás Szabó András egykori dékán ellen hivatali visszaélés ügyében és az azóta is rektor Balla Péter ellen közérdekű bejelentő üldözése okán. Ibolya Tibor, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója nem jelezte felettesének, a legfőbb ügyésznek az összeférhetetlenséget, amelyet a BRFK-n folyó károlis bűnügyek Fővárosi Főügyészség általi felügyelete jelentett, amelynek 2012 július 1-től ő volt immár egyedüli vezetője. Nem kérte, hogy helyezzék át a munkáltatója elleni bűnügyeket más ügyészség felügyelete alá, mert ő maga, mint a Károli által fizetett hivatalnok, ezekben az ügyekben súlyosan érintett, tehát elfogult. Nem! Olyan magától értetődő természetességgel állította le ezeket a folyamatban levő ügyeket, mintha neki magának köze nem lenne a Károlihoz.

A BRFK nyomozása Ibolya Tibornak a Fővárosi Főügyészség élére állításával szintet lépett, sőt, zuhant. A nyomozó tevékenység – különösen a károlis ügyek vonatkozásában – az addigi balkáni színvonalról Burundi szintjére süllyedt le, áthágott minden szabályt és előírást, és úgy mentesítette a terhelteket, hogy még az elemi törvényeket sem tartotta be. Indoklás nélkül, a dokumentáció elsunnyogásával próbálta megszüntetni az Ibolya saját kenyéradó gazdái ellen folyamatban lévő bűnügyeket.

Ibolya Tiborral szemben tehát nemcsak elvileg merül fel a korrupció lehetősége, hanem konkrétan, a gyakorlatban is. Ibolya Tibor pályafutásában a dátumokra érdemes figyelni. Hima fellebbezésének dátuma a BRFK nyomozást megszüntető határozata ellen 2012. június 26. Ibolyát 4 nappal később bízza meg Polt a BRFK felettes szervének vezetésével. A továbbiakban azt igyekszem megmutatni, mi lesz a fellebbezés és mi a károlis bűnözők sorsa Ibolya 2012. július 1-i megbízását követően.

Ibolya Tibor (Szentes, 1967. október 8. –) jogász, ügyész, címzetes egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának kriminalisztika oktatója és a bűnügyi szakjogász képzés szakfelelőse. Több szakmai folyóiratban jelentek már meg írásai. 2012. július 1-től a Fővárosi Főügyészség vezetője.

Tanulmányai

1994-ben, a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát. PhD dolgozatát az az 1907-ben vándorcigányok által elkövetett dánosi rablógyilkosságról írja.

2003-ban a ELTE Jogi Továbbképző Intézetben gazdasági büntetőjogi szakjogász, majd 2007-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Deák Ferenc Továbbképző Intézetében kriminalisztikai szakjogász végzettséget szerzett.

Közéleti pályafutása

Az egyetem elvégzése után, 1994. március 1-től 2002-ig a Budapesti VI. és VII. kerületi Ügyészségen dolgozott, mint fogalmazó, majd ügyész. 2002-től kerületi vezető helyettes ügyésszé léptették elő.

2005 és 2011 között a Budapesti IV. és XV. kerületi Ügyészség vezetője volt. 2010 decemberétől a Legfőbb Ügyészség kabinetjében volt büntetőjogi referens, majd főosztályvezető-helyettes ügyész.

2012. július 1-én, Ihász Sándor távozása után Polt Péter legfőbb ügyész a Fővárosi Főügyészség vezetésével bízta meg.^[1] 2013. december 1-től határozatlan időre kinevezett fővárosi főügyész.

Magánélete[szerkesztés]

Nős, felesége pedagógus. Három gyermek édesapja. Hobbija az olvasás és a rock zene, nagy AC/DC rajongó.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ibolya_Tibor

A poszt forrása: https://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2017/05/28/the-odour-of-the-violet-az-ibolya-buze/ 

How often does a police(wo)man lie? Hányszor hazudik egy rendőr(nő)?

Szerző: Kisjogász

Többen kérték, hogy tegyem fel az előző posztban közölt fellebbezés mellékletét, melynek ez lehetne a pontos címe: “Hányszor hazudott Mákné Portel Melinda alezredes asszony egyetlen rendőrségi határozatban?” Mivel ez hosszú lett volna, fentiek szerint rövidítettem. Sajnos, a melléklet túl apróbetűs volt, át kellett konvertálni a szöveget wordbe, hogy olvasható legyen. A zárójeles hivatkozások Mákné Portel Melinda ezen a blogon is olvasható határozatára vonatkoznak, az oldalszámok alapján visszakereshetők. A valótlan állításokat, a szándékos “tévedéseket” és csúsztatásokat illetve a nyomozati cselekmény szándékos elmulasztását a terheltek mentesítése érdekében bolddal emeltem ki. Mivel az első oldal formaszöveget tartalmaz, a határozat 2-7. oldalán összesen 49 hazugságot számoltam össze – oldalanként átlagban 8-at. Nem semmi ez egy olyan BRFK- közokrattól, amelyet egy rendőralezredes fogalmazott és egy rendőrőnagy írt alá!

 

Részletes észrevételek

Mivel a határozat az érintettek hamis tanúvallomásaival ír felül tényeket, releváns dokumentumokban (Lamm,
Zseng, MAB, KÜO) tett megállapításokat, ezekre vonatkozó észrevételeimet jelen panaszomhoz mellékelem.
A hatóság több fontos adatot nem szerzett be. Volt, amelyik létezett (pl.Mészáros házi vitájának jegyzőkönyve,
amely a Lamm‐jelentésben dokumentált), és volt, amelyik sohasem (2008. okt‐i DIT‐jegyzőkönyv eleve fiktív
melléklete, ami a témavezetések meghamisítását készíthette elő), és van, ami ma is beszerezhető lenne. Ennek
előre bocsátásával teszem meg észrevételeimet.

2.o. 4. bek.: Valótlan. Sem leváltás, sem megbízás nem történt, hiszen a kérelem nem lett elbírálva (HAT,
5.o.8.bek.), minden bizonnyal benyújtva sem: iktatószáma hamis (Zseng, 6.o.4.), HAT valósnak veszi. Tartalmuk
hamis: nem lehet egy disszertációt aznap elkezdeni, és még aznap bekötve leadni.
2.o. 6. bek.: A házi vitára az IDI elnökét nem kell meghívni. Csak ő hívhatja össze az ülést, ld. Szabályzat.
2.o. 7. bek.: Az 50%‐os készültséget nem lehet nem észlelni.
2.o. 8. bek.: Valótlan! Ez a bekezdés változatlan formában került ide a hatályon kívül helyezett előző BRFKhatározatból, figyelmen kívül hagyva a fellebbezés cáfolatait, továbbra is valótlan állításokat tartalmazva. Kérek betekintést a házi vita jelenléti ívébe és a 2009. febr. 4‐i KDT‐ülés jegyzőkönyvébe, jelenléti ívébe! Feltételezhető, hogy itt a nevemmel, aláírásommal visszaéltek, azt hamisították. „Ha a 2009 február 4‐i Kari Doktori Tanács jegyzőkönyve azt tartalmazza, amit a Határozat állít, akkor az nem eredeti. Ezen az ülésen ugyanis témavezetőként ill. a doktori iskola vezetőjeként is kértem Mészáros Márton szövegét, hogy a védésre bocsátásról dönthessünk. Mivel nem kaptam meg, a védéshez nem járultam hozzá. Ez az általam aláírt jegyzőkönyvben rögzítésre került. A Doktori Iskola vezetőjeként minden általam összehívott ülés jegyzőkönyvét magam írtam alá. A Határozat szerint Mészáros Márton házi védéséről jegyzőkönyv nem készült. Ezzel szemben tény, hogy készült, és ezt a Lamm Vanda által vezetett MAB látogató bizottsága meg is találta, 3 különböző dátummal (2009.06.18‐i ad hoc bizottsági jelentés). A nyomozásban szereplő 2009 február 25‐i időpont biztosan téves, mert a házi védésen részt vettem, holott február 25‐én Nagyváradon voltam konferencián. A védés márciusban volt: az a hiteles dátum, amelyen a jelenléti íven az én aláírásom szerepel. Demes‐Kőfalusi házi védésről szóló e‐mailjéről nincs tudomásom. A kiküldést nekem kellett jóváhagynom. Elképzelhető a hamisítás ez esetben is.” (HG: Fellebbezés, 2011.04.11.
továbbiakban: Fell.2011.04)

3.o. 1. A házi vitán nem volt látható szöveg!
3.o. 2. Természetesen bizonyítható, hogy Mészáros dolgozata a házi vitán nem volt 80%‐ban kész, hiszen még a
nyilvános vitára is csak 50%‐ban készült el (200 ezer karakterszám a minimális 400 ezer helyett). A nyomozó
hatóság szerint nem ismeretes, mikor adta le Mészáros a disszertáció nyomtatott változatát! Talán azért, mert le
sem adta. Ha két héttel a védés előtt választott témát, ez valószínű. De kinyomozható: Pl. 1. MM megkérdezhető. 2. opponensek mikor kapták meg a szöveget, 3. mennyi idejük volt elbírálni a disszertációt, 4. mikor adták le a véleményt, 5. bekérhetők a digitális továbbítások igazolásai, 6. postai feladóvevények, 7. elismervények átvételről stb.
3.o. 3. A házi vita időpontja 2.o.8.pontban még 2009. 02.25. Most már csak: tavaszi szemeszter!
3.o.4. Valótlan! Mészáros témavezetés‐váltási kérelmét nem iktatták. A 011/2009/DI iktatószám hamis! Ld. Zseng. feltárja az iktatószám‐hamisítást (6.o.4.). Ez elkerülte a hatóság figyelmét. Mit jelent a „saját mappa”: a nem
iktatott, bármikor kicserélhető iratokat?
3.o.5. De igen, lehetséges. Szabó András 2009.055.25‐i körlevelének mellékleteként az egész EDHT‐hoz egyszerre
jutott el, bizonyítható. Korábbi dokumentálásra Szabó és Mészáros felhívható.
3.o.6. Az egyetem „Kari Doktori Habilitációs Tanácsa” 2009 júniusáig nem létezett (Zseng). A javaslatot maguk az
érintettek tették, nem egy független testület: Szabó András, mint témavezető, felesége Petrőczi Éva, mint
opponens, Szabó helyettese, Kulcsár‐Szabó Ágnes mint témavezető. Vagyis Szabó András (és környezete: felesége,
helyettese) saját javaslatát terjesztette fel saját magának, mint EDHT‐elnöknek. Valótlan, hogy „más aláíró személy nem volt jelen” (HAT 6.o.2.bek.), mert akkor hogy szavazták meg még aznap? ld. jelen panasz 1‐2.o. A HAT itt iratellenes. A hatályon kívül helyezett határozatból változatlan formában került át ez a valótlan állítás. Külföldi konferencia‐részvétel alatt nem hívok össze hazai üléseket, különösen nem egy szabálytalan védést követően, aminek kitűzésével nem értek egyet, annak azonnali elfogadtatása céljából. „A 2009. március 26‐i KDT ülést nem én hívtam és nem is hívhattam össze, mert március 26‐30 között Brassóban voltam konferencián, és az ülés előre tudott távollétemre időzítése miatt írásban tiltakoztam, ill. a folyamat megállítására több kísérletet tettem, amit a feljelentésemhez csatoltam: 2009. április 3‐i e‐mail ill. a 2009. április 6‐i KDT‐jegyzőkönyv.” (Fell, 2011. 04) Az üléseket már fél éve szándékosan külföldi konferenciáim idejére tették, DKK‐val hívatták össze a nevemben úgy, hogy nem is tudtam róluk. Zseng ezt a trükköt feltárta, HAT nem vesz róla tudomást, iratellenes (Zseng. )
3.o.7. DKK nem volt a Kari Doktori és Habilitációs Iroda vezetője, mert a testület 2009 márciusában még nem
létezett (Zseng), júniusban is csak a tagjait választották meg, de elfelejtették létrehozni. DKK titkárnő volt. A
felterjesztés‐elfogadás ügy főnök (Szabó) és titkárnője (DKK) között zajlott.
3.o.8. A védési jegyzőkönyvek pontszámai nem egyeznek meg a felterjesztéssel.
3.o.9. Én ezt már 2009 ápr. 3‐án megállapítottam, és kértem a védési eredmények felülvizsgálatát. A
szabálytalanságot Szabó András „családi köre” – ismét a távollétemben ‐ újból megerősítette!
3.o.10. Bekezdés változatlanul átemelve, holott ezt már megválaszoltam: „Az IDI vezetésem alatt pontosan olyan szabályzattal rendelkezett, amelyet a Felsőoktatási törvény előírt (ld. Zseng is). A működési rendellenességeket 2008 októberétől az IDI titkárnőjének sajátos iratkezelése okozta, amit ez a Határozat is megállapít. Ezt az egyetem vezetése felé írásban folyamatosan jeleztem, új munkatársat kérve, de intézkedésről nem tudok. Ha erről dokumentum van, valódisága kérdéses.” (Fell. 2011.04)

4.o.1. Ez is valótlan, egy az egybe átemelve a korábbi határozatból: „nem a Doktori Iskola (továbbiakban DI) felfüggesztése a fokozat megvonásának oka, hanem a Mészáros‐ügy a DI felfüggesztésének az oka. Ezt bizonyítja, hogy két másik, ugyanakkor, ugyanolyan körülmények között, azonos szabályzat szerint védett jelölt, Váradi Ferenc és Riskó Enikő, megkaphatta oklevelét, tehát azt nem mindenkitől vonták vissza, hanem csak attól, aki szabálytalan eszközöket használt a fokozatszerzéshez, ami a DI felfüggesztéséhez vezetett.” (Fell. 2011.04)
4.o.5. Nem a doktorjelöltek számát írta elő a MAB, hanem a törzstagok számát. Ehhez kellett a csalás.
4.o.9. A bizottságnak észlelnie kellett, hogy a dolgozat csak 50%‐os készültségű. (Fell.2011.04)
4.o.11. A 33/2007.sz. Kormányrendelet értelmében nem lehet 2 éven belül új eljárásra jelentkezni.

5.o.1. Az új eljárást is tiltja ugyanabban a témában 2 éven belül a fenti Kormányrendelet.
5.o.3. Nem ezt állapítja meg Zseng. Folyamatosan jeleztem a szabálytalanságokat a feletteseimnek, de éppen ők
voltak az elkövetők. Sem hatalmam, sem eszközöm nem volt ezek megakadályozására, de folyamatosan
tiltakoztam (Zseng). Nem ezért marasztaltak el, hanem a széles körű tájékoztatásért.
5.o.5. A rektor rokona révén érintett volt, de nem jelezte az összeférhetetlenséget.
5.o.6. Az érintett Balla Péterhez került vissza a Jelentés, aki ismét nem jelezte az összeférhetetlenséget.
5.o.7. Tényellenes megállapítás. DKK minden utasításomat szabotálta. 2008. novemberében, majd 2009. március –június között kb. 100 dokumentum tanúsítja, hogy tiltakoztam a szabotázsok és Szabó András túlkapásai ellen (Zseng). Téves megállapítás: a KDHT 2009 őszéig nem létezett, júniusban is csak a tagjait választották meg, a testületet nem hozták létre (Zseng), az elnöke sosem volt Szabó András. Dékánként adott utasítást és havi fizetéskiegészítést DKK‐nak, aki ezért motivált volt. Nem volt KDHT, nem volt közös döntés – „családi döntés” volt: Szabó András, a felesége és a helyettese döntöttek mindenről. A többszörös hatásköri túllépést a belső vizsgálat megállapította (Zseng), de az egyetem diszkriminatív döntést hozott: Szabó András férfi és református lévén, püspökrokonsággal, megtarthatta az állását. Engem a szabálytalanság feltárásáért távolítottak el. Szabó András nem a közösség, nem az egyetem érdekében követett el jogsértéseket, hanem saját és felesége önös érdekében.
5.o.8. MM két 2009.03.09‐i nyilatkozatával kapcsolatban a HAT semmit sem derített ki. Nem ad magyarázatot arra, hogy lehet új témavezetőt és témamódosítást kérni, és ugyanaznap a dolgozatot már le is adni. Kinek adta le ezeket a kérvényeket? A címzett a titkárnő, azaz a dékán strómanja. Különösen, hogy az iktatószám hamis volt (volt) és az ún. saját mappa semmilyen iktatást nem jelent. Mit derített ki a nyomozás? A titkárnő bírálta el a kérvényt ott helyben, vagy a kedvezményezett dékán? És ott helyben együtt meg is írták a disszertációt? Hiszen
aznap állítólag le is adta. Mikor jutott el az opponensekhez, azok mikor olvasták, mikor bírálták el, mikor válaszolt a
jelölt, és hogy fért bele mindez 2 hétbe? Ha viszont még ugyanaznap leadta, akkor mikor vezette a témát Szabó
András? A dokumentumok létezésének 2009.05.25‐ig semmi nyoma. Még a 2009.05.12‐i EDHT‐ülésen sem
kerültek szóba, pedig ott MM témavezetése a vita tárgya. Feltehetően ez után és emiatt keletkeztek.
5.o.9 – 6.o.1. A levelezés az adatfeltöltésről 2009 márciusában volt, az állítólagos csalás júliusban. A 2009.05.12‐i
EDHT‐ülésen a hanganyag tanúsága szerint még fel sem merültek számítógépes csalások. A 2009.03.04‐i levél biztos eredeti, mert Vanó maga említi a levelet és az adatfeltöltést ugyanezen a hangfelvételen. Vanó meghallgatható, a levél megvizsgálható, a hanganyaggal összevethető. Kideríthető. De az biztos, hogy július később van a naptárban, mint március. A HAT szerint fordítva van.

6.o.2. A 023/2009/DI határozatot csak az IDI vezetője írhatta volna alá, azaz én. De én nem értettem egyet a
félkész dolgozat védésével. Ezért tartották azt a távollétemben és hozták a határozatot a távollétemben (Brassóban
voltam konferencián). Evidensen nem hívhattam én össze a 2009.03.26‐i ülést. Nyilvánvalóan hamis az az állítás, hogy 2009.03.27‐én már senki nem volt az irodán, csak a titkárnő, hiszen az EDHT még aznap megszavazta a fokozatot. A titkárnő a dékán strómanjaként írt alá, ld. jelen Fellebb., 2.o. A dékán hivatalos személy. Hivatalos személyként írt alá hamis határozatot, és hivatalos személyként adott utasítást a titkárnőnek az aláírásra. DKK fegyelmi büntetése magasabb munkakörbe helyezést jelentett: ügyintézőből dékáni titkárnővé lépett elő.
6.o.3. Pontosan ezt tette Szabó András: saját magának törzstagságot szerzett félkész dolgozattal, és mástól elorzott
témavezetéssel.
6.o.4. Egyértelműen megállapítható.
6.o.5. Szabó András dékánként jogtalan előnyt szerzett és jogtalan hátrányt okozott. Vezetőként sem eszköz, sem hatalom nem volt a kezemben, hogy a szabályoknak érvényt szerezzek, de folyamatosan tiltakoztam (Zseng). Hiába, mert épp feletteseim voltak az érintettek.
6.o.8., 9., 10. Tény‐ és iratellenes, önellentmondó, értelmetlen állítások. Nem igaz, hogy a 2009.09.08‐i
feljelentésemet jelölték meg indoknak, mert erről 2011.11.17‐ig azt állították, hogy nem is tudnak. Ezt az állítást a
nyomozati anyag döntötte meg. A rektorhoz fordulást megelőző okok nem lehetnek a rendkívüli felmondás
indokai, mert az másfél évvel korábban volt, csak a felmondás előtti 15 nap. Attól, hogy nem indult nyomozás, még
tudhatott, mert e‐mailben értesítettem őket. Ha viszont nem tudott, hogy jelölhette meg éppen ezt okként, és nem az újat, amiről állítólag épp akkor értesült? Teljesen téves megállapítások, kifejezetten Bednanics
2010.09.09‐i kihallgatása lett megjelölve felmondási okként, ezt követően, erre hivatkozva mondott fel
2010.09.14‐én. Feljelentés és felmondás kapcsolata időbeli és okozati, a munkáltató beismeri, hangsúlyozza, utolsó beadványában szinte henceg vele. A nyomozó hatóság ez esetben tényeket, beismeréseket, dokumentumokat néz levegőnek, önellentmondásba keveredik, csak hogy kijelenthesse, nincs összefüggés, amikor az összefüggés épp az elkövető által deklarált. Itt a HAT szerzője szó szerint össze‐vissza beszél, csak hogy tagadhassa azt, ami nyilvánvaló, beismert, dokumentált, tény. Mit jelent az „egyébként csak” a 6.o.9.bek. 2. mondatában, hogy függ össze az előzményekkel? Hogyan cáfolhatnék egy 2010 szeptemberi tényt egy 2009. decemberében adott interjúban? Egyáltalán milyen tényt? Azt a valótlan állítást cáfoltam a cikkel, hogy nem tudtak a korábbi feljelentésről. A HAT az érintettek minden hamis tanúvallomását elhiszi, még azt is, hogy az egyetem
2010 szeptember 9‐ig nem tudott a feljelentésről, holott ezt épp saját nyomozati anyaga döntötte meg a bíróságon. A HAT még a feljelentésemet is átdátumozza 2010.03.08‐ról 04.15‐re csak azért, hogy valahogy megszüntethesse a nyomozást ebben az ügyben is. Erről ld. jelen Fell. 3.o.
6.o.11. Ez valótlan. Mészáros védését már a házi vitán elleneztem a készültségi fok miatt. A témavezetésről nem
váltottak le, erőből átírták a dékán nevére. Külföldi konferencia‐távollétem (március 26‐29) volt a sietség oka a
gyors védéssel és a két testületi „villámhatározattal”, hogy kész tények elé állítson, hiszen a MAB a feltételek
teljesítésének határidejét június 30‐ig meghosszabbította. Mindent megtettem a folyamat megállításáért, de a dékán megakadályozta (Zseng).

7.o.2. Nem azt adtam elő a hangfelvételen, hogy több írásbeli bejelentés érkezett ellenem az egyetemről, mert ez nem igaz, egyetlen egy sem. Azt adtam elő, hogy Szabó András személyesen kereste fel a MAB elnökét, Bazsa Györgyöt 2009 áprilisában, hogy bevádoljon a túl sok témavezetésem miatt, irigységből, mert neki egy sem volt. Ezzel a doktori iskolánkra irányította a MAB figyelmét. Valótlan, hogy ellenem indult vizsgálat, ellenkezőleg, az én védelmemben, ami a 2009. október 2‐i MAB‐határozat tartalmából egyértelműen kiderül (ld. jelen Fellebb. 2.o.). Sem vezetői alkalmasságom, sem témavezetéseim nem voltak tárgyai a MAB‐vizsgálatnak (vö. Bazsa György emailje). Mindkét doktoranduszom, Váradi Ferenc és Riskó Enikő is megkapta a doktori oklevelet, az IDI felfüggesztése és bezárása ellenére. Csak ők ketten, mert ők becsületes munkával érdemelték azt ki. Vezetői alkalmasságomat sem vonta kétségbe senki a két érintetten, Szabó András dékánon és Balla Péter rektoron kívül, akiknek érdekükben állt a leváltásom és eltávolításom.
7.o.3. Hogy velem szemben nem történt retorzió, azt a HAT semmivel sem képes megindokolni – a tények, dokumentumok, iratok ellenére állítja. Az egész ügy arról szól, hogy hátrányos intézkedések sorozata ért a két hivatali hatalommal rendelkező érintett részéről a szabálytalanságok feltárása miatt. Ráadásul a nyomozó hatóságnak már a magántitok‐sértéses ügy is rendelkezésére állt. Mi valósítja meg a közérdekű bejelentő üldözését, ha nem ez?
7.o.4. Ha minden „rendkívüli felmondási ok” kívül esik nemcsak a szubjektív, hanem az objektív határidőn is, amit ez a bekezdés állít, akkor a rendkívüli felmondás alapból jogellenes, tehát retorzió volt. Viszont ha van szubjektív határidőn belüli felmondási ok ‐ és Bednanics 2010. szeptember 9‐i kihallgatására hivatkozás ilyen ‐ akkor a közérdekű bejelentő üldözése tárgyában ez lett volna az egyetlen vizsgálandó ok, amit a nyomozás elmulasztott.

Fontosabb rövidítések feloldása:

HAT – Mákné Portel Melinda ezen a blogon is olvasható határozata

Lamm – a Lamm Vanda által vezetett bizottság jelentése a MAB-nak a károlis PhD-csalásokról

Zseng – a Zsengellér József által vezetett bizottság jelentése a Károli Rektori Tanácsának

KÜO – Bézsenyi Balázs fővárosi főügyész határozata Szabó András bűnösségéről

DKK – Demes-Kőfalusi Krisztina, Szabó András titkárnője és cinkosa a közokirathamisításokban

MM – Mészáros Márton

Forrás: http://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2017/05/21/how-often-does-a-policewoman-lie-hanyszor-hazudik-egy-rendorno/

 

 

Calvinist snitchers on the hook (Református ügynökök kelepcében)

Szerző: Dunántúli lelkész

A reposzt.hu-t Köntös László, a dunántúli egyházkerület főjegyzője alapította pár éve.  Ő a vasárnapi posztok szerzője, a hétköznapokon dunántúli lelkészek és egy papfeleség osztoznak. Figyelemreméltó, hogy a Dunántúli Egyházkerület püspöke, Steinbach József soha nem publikált a blogon, sem posztot, sem kommentet nem jegyzett.  A felekezeti blogok között színvonal tekintetében a reposzt  a gyengébbek közé tartozik, össze sem lehet hasonlítani pl. az igényes írásokat közlő evangélikus kötőszóval. A tematika minimum vegyesnek nevezhető, van, amikor viccgyűjteményeket közölnek a nagytiszteletű (???) urak, még az auschwitzi tematikát is belefoglalják a szószéki humorba. Feltűnően sok poszt foglalkozik a futballal. Ezekből kiderül, hogy a posztok szerzői, a nagyra becsült lelkészek roppant elmélyült ismeretekkel rendelkeznek a kormányfő kedvenc sportjáról. A magyar helyesírás és központozás szabályait jóval kevésbé tanulmányozták, némelyiküket már ötödikben megbuktathatták volna.

Köntös László vasárnapi posztjai általános útmutatásokat tartalmaznak arra nézve, milyen a világ, mit gondolnak rosszul a liberálisok, és mi az egyedül helyes keresztyén álláspont.  Nem fukarkodik ellenfelei jellemzésével, pl. “csak egy liberális lehet ennyire szűk látókörű…” Neveket is említ bőségesen. Mióta azonban néhány céltábla (Kamarás István, Balavány György) visszaszólt, Köntös főleg külföldieket (Merkelt, Obamát, Fukuyamát, Jürgen Habermast) hülyéz le, ezek biztosan nem olvasgatják a reposztot. A blogalapítás célja világos: a magát szürke eminenciásnak képzelő Köntös próbál vele-általa egyházpolitikát csinálni, a világi-fideszes hatalomhoz való sűrű törleszkedés közepette.

Most viszont kisebbfajta vihar kerekedett Köntös László 2017. május 7-i posztjára érkezett válaszok kapcsán. A posztban a szerző Lehel László lebukásán elmélkedik. Kodácsy Tamás finoman beszól neki, hogy söprögessen inkább a saját háza táján, és a saját beszervezését mesélgesse, ne a másét. A vitának van egy harmadik részvevője, Bogárdi Szabó István püspök, a Református Egyház lelkészi elnöke, aki attól való félelmében, hogy esetleg az ő amerikai ösztöndíjának a körülményei is terítékre kerülnek, durván a fiatal lelkészbe akarja fojtani a szót. Kodácsy azonban nem hagyja annyiban, tovább főzi Köntöst a saját levében.

 ADJUK  ÁT A SZÓT A SZEREPLŐKNEK!

Kodácsy Tamás kérdése

Kedves László!

Köszönöm a cikket és a bátorságodat, hogy előhoztad a témát.

Én nem lepődtem meg Lehel László leleplezésén, ez az ügynökrendszerből áthajló ügynökkérdés-rendszerének szokásos eleme. Az eddigi ismereteink alapján úgy vélem, hogy a puha diktatúra (1963-1989) beszervezései nem a besúgórendszer fenntartása miatt volt fontos, hisz mindent tudtak és kézben tartottak, hanem az egzisztenciális függés miatt, erről írtam is korábban. Aki ambiciózus volt, külföldi ösztöndíjra akart menni, vagy egyházi vezetői tisztséget töltött be, kiemelt gyülekezetbe akart kerülni, az aláírt. Ezért nem volt meglepetés LL, és nem lesz a következő leleplezés sem. Aki nem írt alá, azt elásták, megtört vagy tönkrement (erre családi példákat tudnék hozni). Hadd tegyem hozzá, ez az aláírás általában csak olyan lehetőségeket adott, amiket ma magától értetődőnek veszünk, de ennek alapján nem lehet lesöpörni testvérünk életművét és eredményeit, amit elért, azt el kell ismerni. Sőt arra hajlok, hogy a mai ügynökkérdés-korszak sutább, bár ugyanazok a mechanizmusok érvényesülnek, ugyanazokkal vagy hasonló szereplőkkel. Nem véletlenül emeli ki ezt a problémát az EJB jelentés. Akkor legalább azokat az embereket szervezték be, akik tehetségesek voltak, láttak benne „fantáziát”, bizonyos értelemben ez egy külső szempontú válogatás volt, és nem nyers kontraszelekció. Ma sajnos a rendszer fenntartása miatt sokszor fontosabb a miemberünk biztosítása az (anyagi vagy etikai) függőséggel, mint a teljesítmény vagy a tehetség. A múlttal nem a múlt miatt kellene szembenéznünk, hanem a jövőnk miatt, amikor nem lesz már műrendszer, amelyhez igazodni kell és lehet. (Az előző cikkedben leírt csalódottság és a vitánk is beleillik a képbe.)
Ezt írtad: „S mindezt nem azért mondom, hogy mentsem Lehel Lászlót, vagy azért, mert én is ügynök voltam, csak rólam még nem derült ki. Háromszor akartak beszervezni, udvariasan, nagyon diszkréten, mindenféle „jót” ajánlva, de amikor látták, hogy nem mennek velem semmire, békén hagytak.”

Kósa Lászlónak nemrég jelent meg egy remek tanulmánya (Szabadulás a hálóból, in: Felelet a mondolatra, 2016.) azokról az emberekről, akiket kinéztek, próbáltak felhasználni, de nem sikerült, mert hosszú és keserves próbálgatások után feladta az ÁEH: Papp Géza, Szigethy András, és különösen Szabó Dániel esetében. Ezekre a történetekre úgy van szükségünk mint egy falat kenyérre, hogy árnyaltabban lássuk azt a kort is, és a jövőnket is.
Szeretettel kérdezem, hogy megosztanád velünk a Tiédet? 1981-ben RefLapnál dolgoztál, majd 1985-ben Princetonban voltál ösztöndíjas, így minden ok adott volt arra, amit írtál, hogy beszervezzenek. Hogy tudtál szabadulni a hálóból? Hogyan zsaroltak, hogyan ráztad le őket (Persze, erre nem biztos, hogy a Reposzt a legalkalmasabb.)

Tisztelettel, Tamás

Kodácsy hozzászólása RETORIKAI CSÚCSTELJESÍTMÉNY. Úgy tesz, mintha komolyan venné Köntösnek a retorikai szakirodalomban “visszavonásnak” nevezett fogását (“S mindezt nem azért mondom…”), megkérdezi tőle, mégpedig “szeretettel”, hogyan húzta ki a nyakát a hurokból, hogyan sikerült tisztának maradni a RefLap élén és Princetonban.

Köntös László válasz

Kedves Tamás, engem L.L. leleplezésében az időzítés lepett meg, erre utaltam is. Nem tudom, mi van a háttérben. A mai ügynökrendszer kapcsán nem tudom, miről beszélsz. Komolyan. Az én történetemről nem szívesen beszélek se itt, se másutt. Soha nem is hoztam elő, még csak magánbeszélgetésekben sem, de most kénytelen voltam a lehető legrövidebben. Egy darabig, főként miután hazajöttem Amerikából (93), főleg az életutam (RefLap, Princeton) miatt eléggé komoly gyanakvás vett körül. De még akkor sem gondoltam, hogy “igazolnom” kellene magamat. Egyébként nincs semmi titokzatosság, nem voltam én ellenálló, nem is fenyegettek vagy zsaroltak. Azt hiszem, alkalmatlannak találtak egy ilyen szerepre. S ebben valószínűleg igazuk is volt. És az alkalmatlanságomban masszívan benne van egy nagyon erős családi hagyomány is. De ez egy másik történet. Az egész ügy – ahogy írod – valóban a jövő miatt fontos. De egy szempontot azért ne felejts, ha már véleményt formálsz az írásomról: én a Rákosi-rendszer végén, Kádár-rendszer elején voltam papgyerek egy kicsiny dunántúli faluban. Nem kívánom neked és senkinek sem azt az élményt. Oldalakat tudnék írni. Nekem a múlt is fontos. Nem könyvekből tanultam azt a korszakot. Az életem. Innen érthető a mai világnézeti (konzervatív-jobboldali) alapállásom is. Üdv., kl

Köntös első válaszában még némi tanácstalanság érződik. Ha már posztjában saját magát állította be Lehel Lászlóval szemben fényes erkölcsi sarkcsillagnak, nem térhet ki a válaszadás alól. Panaszkodik a személyét körülvevő “komoly gyanakvás”-ra, s igyekszik egy erkölcsi fárosz szerénységeként feltüntetni, hogy nem részletezi sem a vele kapcsolatos beszervezést, sem az ő heroikus ellenállását.

Bogárdi Szabó István, a MRE zsinatának lelkészi elnöke beleszól a párbeszédbe

Kedves Kodácsy Tamás – , ezt írod itt: “Akkor legalább azokat az embereket szervezték be, akik tehetségesek voltak, láttak benne „fantáziát”, bizonyos értelemben ez egy külső szempontú válogatás volt, és nem nyers kontraszelekció. Ma sajnos a rendszer…”, stb. Szóval, ma „sajnos”, akkor pedig „legalább”? Mi ez, eulogia a diktatúra mellett!? Hűha, bizony!? S mi van azokkal, akiket meg sem próbáltak beszervezni? S amúgy, tényleg, valóban mindenki aláírt, aki „ambiciózus volt, külföldi ösztöndíjra akart menni”? Csak úgy, ez kategorikus? Szóval, ez olyan magától-értetődő volt? Ennyi mindent tudsz? Miért nem osztod meg velünk apróra? Szóval, a tehetségesek figyelték a tehetségteleneket? Te ma aláírnál? Vagy aláírtál volna, mikor külföldi ösztöndíjra akartál menni? Csak úgy kérdezem. Kérdeznem kell, mert kevés ilyen arrogáns megnyilatkozást olvastam, mint itt a Tied! De persze ezek ostoba kérdések – hiszen ma sokkal rosszabb és kontra-szelektáltabb minden – a legrosszabb, hogy még alá se kell írni. Tamás, förtelem, amit itt firkálsz! Nem bánnám, ha kicsit szégyellenéd magadat…
Azok nevében, akiket nem próbáltak meg beszervezni, de attól még nagyjából tudják, micsoda förtelem volt az a világ.

(Így végződik, aláírás nélkül Bogárdi Szabó István hozzászólása.)

A főpásztor váratlan brutalitással lép be a látszólag békés párbeszédbe. “Arrogáns”, “förtelem”, “ostoba kérdések”, “szégyellenéd magad” – mélyre szaladt a nem is neki szánt kés Bogárdiban. Bár tisztában vagyunk a Magyarországi Református Egyház “alulról építkező”, hagyományosan demokratikus (???) szellemiségével, s azzal is, hogy egy református lelkésznek a zsinati elnök nem olyan értelemben a “főnöke”, mint egy plébánosnak a római pápa, de azért birkák sem vagyunk. Világosan látjuk, hogy Kodácsy sokat kockáztat ezzel a bajuszakasztással.

Kodácsy Tamás válasza a főpásztornak

Kedves Püspök Úr!

Köszönöm kritikádat. Eszem ágában sincs dicsőíteni a förtelmes diktatúrát, nem azért írtam, amit idéztél. Egyházunk szenvedett attól eleget, felmenőim is. Két dolog miatt írtam ezt:

1. Azon emberek miatt, akik attól félnek, hogy lelepleződésük után kihathat egész életpályájukra ez az árny, és ezért hallgatnak most is, vagy csinálnak mindent úgy (azzal a logikával), ahogyan vele csinálták. Félnek a lelepleződéstől, mint a kitagadástól és a megbélyegzéstől, és ez a félelem táplálja azt a bizalmatlanságot, ami a múltfeltárás hiányából fakad (EJB). Úgy gondolom, nem vagyunk se jobbak, se különbek náluk. Nem lehetünk donatisták.

2. Csak azt tudom most is kérdezni, amit Bogárdi Szabó István kérdezett 2009-ben: „Múltjában él az egyház?” (THÉMA 9.) Ez a kérdés az egész 1989 utáni korszakra vonatkozik. Talán addig kell ezt kérdezni, amíg véget nem ér az ügynökkérdés korszaka, és ezt nem fogja az idő megoldani, hiába halogatjuk. Ez az árny hordozza az újratermelődő kontraszelekciót is, lásd a mostani leleplezést, az időzítéssel, a politikai felhanggal, az életveszélyes árulás vádjával.
A puha diktatúrában tudni lehetett, hogy vannak szovjetek, egy egyházellenes államhatalom, egy szemét ÁEH. A maga kegyetlenségével ez legalább kirajzolódott.
De 28 évig kinek a fiókjában volt ez a 6-os karton, és miért most került elő, és mi a célja ennek, és akik be voltak szervezve, azok meddig féljenek, ki mit húz elő holnap?

Kérlek szépen, ne hagyd ezt a múltfeltárást a következő ciklusra. Nagyon jó, hogy 2015 végén újra indult az EJB munkája – akik a múltfeltárást nevezték meg a bizalmatlanság egyik fő okának –, és várjuk azt a „közzsinatot”, amit elhatároztatok! (http://reformatus.hu/mutat/11809/) Talán ott letehetnénk ezt a nyomasztó örökséget… meg a szégyent is, amit az én vállamra is tettél.

Üdvözlettel,
Tamás

UI. Nem tudom, hogy aláírnék-e, eddig igyekeztem tisztességesen.

Kodácsy Tamás nem ijed meg a nem is burkolt fenyegetéstől. Eléggé megedzette őt Balla Péter hihetetlen brutalitása, amellyel magyarázat nélkül kirúgta őt több év sikeres munka után a Károliról. Éppen habilitációja előtt akolbólította őt ki Balla, habilitálása már az Evangélikus Egyetemen történt.  Kodácsynak nincs miért félnie, bármikor befogadják őt derék lutheránus barátaink. Náluk professzor is lehet belőle.

 Kodácsy Tamás Köntös Lászlónak

Kedves László!

Egészen biztosan nem tartottak alkalmatlannak, főleg egy konzervatív múlttal. Ha alkalmatlannak találtak volna, nem engedtek volna 1981-ben a RefLaphoz, és 1985-ben az USA-ba ösztöndíjra, mindenkit behívtak előtte. Nem kell most sem igazolnod semmit, csak örültem volna, ha megosztod a hálóból való szabadulásodat, azt ahogyan állítod, hogy végül többszöri próbálkozás után “békén hagytak”. Simán elengedtek?

Ma nem ügynökkorszakról (1963-1989) beszélek, hanem a hozzá kapcsolódó és hosszan elnyúló ügynökkérdés-korszakról (1989- napjainkig). Amikor én mehettem volna Princetonba (1997!), engem is behívtak (persze nem az ÁEH-ba), és kértek tőlem „valamit”, ami nem a tanulmányokhoz vagy teljesítményhez kapcsolódik, a miemberünk nyilatkozatot, és legyek inkább más tanítványa. Nem álltam kötélnek, el is keveredett a jelentkezési lapom, maradtam itthon. Ma így működik, más a helyzet más a tét, de sok a hasonlóság. Erről az ügynökkérdés korszakról írtam itt: http://honlap.parokia.hu/data/kollegium/dokumentum/2015/03/06/hogyan_uzzunk-kodacsy.pdf

Üdv, Tamás

Kodácsy változatlan udvariassággal válaszol Köntösnek, de most már előjön a farbával.  Finom iróniával söpri félre az “érvet”, hogy Köntös szemmel látható konzervatív világnézete alapján alkalmatlannak látszott a beszervezésre. Aztán előjön a saját princetoni történetével. Ő 1997-ben azért nem utazhatott ki, mert nem vállalta a beszervezést. Köntös viszont a nyolcvanas évek elején, a masszív kommunista diktatúrában hótisztán igen???

Köntös László válasza Kodácsy Tamásnak

Kedves Tamás! Nagyon különös, hogy te mindent jobban tudsz. És nem osztok meg semmit sem, mert nem vagyok mesélgetős fajta. Kiráz tőle a hideg. Se erről, se másról. Se neked, se másnak. Ilyen a természetem. Nincs rá igényem, s mindenki azt gondol, amit akar. Ha meg nem hiszed el, amit mondok, akkor nem hiszed el. Ettől még igaz a történetem, de abban már nem vagyok biztos, hogy belefér-e az általad konstruált valóságba. Azért az igen figyelemre méltó, hogy te visszafele legyártod a múltamat, sőt el is magyarázod a tisztelt olvasónak, hogyan működtek akkor a dolgok, s felteszed a kétkedő kérdést: “Simán elengedtek?” Leírtam. S a kérdésedet meg nem is elemzem tovább, mert még nagyon érdekes következtetésekre találnék jutni. Veled kapcsolatban. Üdv., kl

Most már Köntös is vicsorog, felbátorította erre a főpásztor brutalitása. Ad hominem “érvel” – ki az a Kodácsy, hogy kételkedni mer az ő szavában? A végén nyíltan fenyeget: “nagyon érdekes következtetésekre találnék jutni Veled kapcsolatban”.

Kodácsy Tamás Köntös Lászlónak

Kedves László! Semmit nem tudok jobban, egy újabb generációs tanácstalan lelkész vagyok, és szeretném megérteni, hogy miért gondolkozunk úgy, ahogyan, és miért vagyunk ott, ahol. Ha a kérdéseimből velem kapcsolatban következtetni tudsz, annak is nagyon örülök, nekem az is segítség.
Ezt Te írtad: “Háromszor akartak beszervezni, udvariasan, nagyon diszkréten, mindenféle „jót” ajánlva, de amikor látták, hogy nem mennek velem semmire, békén hagytak. Isten különös kegyelme folytán „megmenekültem”, miközben a rendszer foglya, és hallgatásomnál fogva a támogatója maradtam. Nem tudom, ha nyílt erőszakkal, kínzással, zsarolással kényszerítettek volna az ügynökösködésre, mit tettem volna. Isten soha nem állított ilyen próbatétel elé, s ezért is hálával tartozom Neki.”
SDG!

Szóval ezt a történetet Te kezdted el, és pont azért kérdeztem vissza, mert Kósa László a megrendítő és kemény történetei (3 szabadulás, 1 ellenállás) után ezt írja ma: „Ahhoz, hogy az ügynökkérdés fontos oldala – a tartók ellenében szabadulni lehetett a hálóból –, súlyának megfelelő figyelmet kapjon, még sok tudományos vizsgálatra van szükség.” (473) Igen, ez egy teljesen homályos terület. S kitől tudhatnánk meg, hogy miképp lehetett megmaradni, kikerülni, szabadulni, ha nem Tőletek? Olyan történetet is ismerek, hogy külföldi ösztöndíj, persze behívták beszélgetni, kiment, visszajött és amikor be akarták szerezni kategórikusan nemet mondott, de ment is büntetésbe (vidéki elszigetelés, Tolna, Baranya, …). De ott megmaradt, tanult, és nem adta föl, le a kalappal. (Ennek ellenkezőjét is láttam, hogy beletört.)

Nem akarom tovább firtatni, elnézést, ha kellemetlen voltam.

Üdvözlettel, Tamás

Kodácsy nem veszíti el a türelmét. Továbbra is a fiatal és tanácstalan lelkész pozíciójából kérdezi a bölcs idősebbet, hogyan sikerült neki erkölcsi sarkcsillagnak maradnia és egyidejűleg főszerkesztőnek lennie, Amerikába többször is kijutnia?

Köntös László Kodácsy Tamásnak

Kedves Tamás!
Nem tudom, érzékeled-e, hogy eléggé arrogáns és agresszív módon defenzív helyzetbe hoztál. Állításaid és kérdésed alkalmasak arra, hogy azt sejtessék: nem mondok igazat. Ilyen állítást fogalmazol meg: “Egészen biztosan nem tartottak alkalmatlannak, főleg egy konzervatív múlttal. Ha alkalmatlannak találtak volna, nem engedtek volna 1981-ben a RefLaphoz, és 1985-ben az USA-ba ösztöndíjra, mindenkit behívtak előtte.” Tévedsz. Nem így volt. Kétkedően felteszed a kérdést:”Simán elengedtek?” Igen, simán elengedtek, miután nem is lettem egy percig sem a rendszer része. Azt kéred tőlem itt, meséljem el. Senkinek sem mesélek, kedves Tamás, s nem azért, mert titkolózni valóm lenne, hanem mert ilyen természet vagyok. Nem tudom, ez elképzelhető a számodra? S aztán most, hogy védjem magamat, kezdjek el mesélni? Neked? Nem tévesztesz te engem össze valakivel? Amiről Kósa László ír, az egy egészen más történet. Én soha nem voltam a hálóban, és nem ismertem olyat, hogy tartótiszt. Kísérletet tettek a beszervezésemre, de nem zsaroltak. Ennyi. Attól tartok, a rendszer működése sokkal összetettebb volt annál, hogysem fekete-fehér skatulyákba lehetne pakolni. Végül, ha megkérhetnélek, hagyd abba ezt az agresszív stílust, s ne várj tőlem olyat, ami a természetemből nem következik. Továbbá, nem kellemetlen voltál. Több. Írástudó ember vagy, képes vagy a szavak értelmezésére. Én is. Nos, hogy tudd, szerintem mit mondtál: azzal vádoltál meg burkoltan, hogy hazudok. Én a te helyedben elgondolkoznék azon, vajon miért mertem én a saját történetemmel néhány szó erejéig a nyilvánosság elé állni? Talán azért, mert tudom, hogy igazat mondok. Ugyanis, képzeld el, ez a történet nem egy könyvből vett idézet. Ma is élő emberekről beszélünk, úgyhogy vállalnom kellett a nyilvánosság minden kockázatát. És vállalom is.

Köntös a konkrét kérdésre most sem válaszol, de nyíltan csattogtatja a fogait. Parancsolgat: “hagyd ezt az agresszív stílust”! Érvelése lenyűgöző: nem hazudok, mert kiálltam a nyilvánosság elé, tudom, hogy igazat mondok.

Kodácsy Tamás Köntös Lászlónak

Kedves László!

Nem szólítottalak fel mesélésre, csak kérdeztem, és el is fogadom, ha nem akarsz írni erről. Főleg nem vádoltalak hazugsággal. Az indulatodat is megértem, és érzem, hogy fiatal „írástudó” taknyosként olyan aknamezőn ugrálok, amiről fogalmam sincs. (Ezért is írtam, hogy nem jó erre a Reposzt.)
Kérdésemet nem vádaskodás, hanem az a meglepetés vezette, amit Te osztottál meg: Téged háromszor akartak beszervezni, egyszer sem sikerült nekik, és békén hagytak.
Helyesbítenem kell azt, amit írtál: Kósa László tanulmányában nem csak beszervezés utáni szabadulásról, hanem az utolsó történetben egy sikertelen beszervezésről számol be, ami nagyon megrendítő, ott is háromszor próbálkoztak mint Nálad. Egy tehetséges teológust környékeznek meg (finoman külügyi pálya kecsegtetésével, durván megfélemlítéssel), és az elutasítás után a szállodai portási állásából (!) is kifúrták, egy ideig vályogvetésből, háztájiból kellett élnie. Írtam, tudok olyanokról is, akiket a visszautasítás után „száműztek”, és megmaradtak. Hősök ők, tisztelet nekik.
Te vagy az első, akiről azt hallom, hogy többször is megpróbálták, erőszak és zsarolás nélkül, és békén hagyták (értsd: a fentiek fényében ez a „simán elengedték”). Persze nem vagyok tájékozott, ezért elnézést, ha volt már ilyen történet. Nyilván minden eset más.
De azért különösen fontos a Tied, mert nekem így árnyalódik kicsit az ÁEH: ezek szerint nem voltak lihegő „vadállatok”, akik addig üldözték a kiszemelt áldozatot, amíg meg nem adta magát, vagy „ki nem nyírták”? Ha úgy adódott, három próbálkozás után békén hagyták az embert. De ahogyan írod, nem „fekete-fehér” a rendszer, és azt is el tudom hinni, hogy azért csinálták így, mert ezzel is demonstrálták: ők az urak, és ezt is megtehetik. Pont ezért lenne érdekesek ezek a történetek, és hiányoznak is, meg a feldolgozásuk is, ahogyan Kósa László írja.

Köszönöm a beszélgetést és a türelmedet,
Tamás

Kodácsy elegánsan zárja le a csörtét. Azért érdekelte, azért különösen fontos neki Köntös története, mert “te vagy az első….akit békén hagytak”. Belenyugszik, hogy az erkölcsi sarkcsillag magába zárja heroikus ellenállásának titkait.

A beszélgetés folytatódik a reposzton, eddig összesen 26 komment jelent meg. Érdekes Pecsuk Ottóé, aki azt írja, hogy “Sajnálom, hogy püspök úrral olyan gyorsan és könyörtelenül leoltottátok Kodácsy Tamás kollégánkat a kérdéseivel együtt.” Több türelmet kér a fiataloknak.

Köntös válaszában kifejti, hogy Kodácsy írásában nem csak szimpla kérdezést lát, hanem egy olyan valóság konstruálását, amelyben ő, Köntös, nem az a feddhetetlen erkölcsi fárosz, amelynek mutatja magát.

Bizony így van, mondja Bogárdi, majd jelzi Pecsuknak, a többit megírja neki magánlevélben. Meg is tette nyilván, mert Pecsuk vitazárónak szánt kommentjében megköszöni nekik, hogy “tisztázták a hermeneutikai/kommunikációs jellegű félreértést”. Pecsuknál tehát telibe talált a főpásztori fenyegetés.

Köntös május 14-i Ügynök vagy? című posztjában visszatér a témára. Idézi Bogárdi Szabó Istvánnak a zsinaton elhangzott szavait a vitastílus eldurvulásáról és tanácsát: “Kérem, tiszteljük a másikat, mondjuk el az ellenérveinket, de a másik ember hitét és tisztességét ne kérdőjelezzük meg.”

Köntös persze így se lehet elégedett: ezzel a posztjával bizony bakot lőtt. A saját maga fabrikálta erkölcsi piedesztálról ítélkezett Lehel felett, de volt valaki a tömegben, aki rámutatott morális pőreségére. Nem sajnálja senki a magát  kiváló filozófusnak és nagy teológusnak képzelő pápai Machiavellit, a saját maga által ásott verembe esett bele. Szívesen kérkedik angol nyelvtudásával, de most mégsem jutott eszébe az a bölcs angol mondás arról az emberről, aki üvegházban lakva dobál köveket másra.

Világosan kiderül ugyanis mindebből, hogy az Orbán kormányok által kitüntetett Köntös (Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt – 2000, Magyar Érdemrend lovagkeresztje – 2014) hősiesen ellenállt a förtelmes Kádár-rendszernek. Heroikus ellenállásának színhelye főleg az USA volt, pozíciója pedig a felekezeti hetilap főszerkesztőjéé.

The Uncapturable Church (A bevehetetlen egyház)

Szerző: Seelsorger

Ma Magyarországon az ún. “bevett” egyházak “megvett” egyházak. A “legmegvettebb”, azaz a legkorruptabb kétségkívül a Magyar Református Egyház, amely nemcsak a szószékről, hanem a felcsúti stadion gyepéről is toborozza a szavazókat a Fidesznek. Amelyik egyház ezt csak mérsékelten teszi, netán olykor még ellen is áll – mint az Evangélikus – , az sok pénzt bukik. Fabiny Tamás evangélikus püspök bátor nyilatkozatai milliárdios veszteségeket okoztak a lutheránusoknak. Van azonban olyan egyház, amelyik nem is akar a “bevett” egyházak közé tartozni. Iványi Gábor egyháza nem akar “kegyelemkenyéren” élni, ő a nekik járó pénzt Orbántól nem kikunyerálja, hanem kipereli. Az Iványi Gábor által készült rövid interjú szövege itt olvasható. Hosszabb változata pedig a 168 órában. – A Szerkesztőség

Iványi Gábor a 168 Órának azt mondja, illetlenség lenne annak örülni, hogy a strasbourgi bíróság ítélete szerint az államnak a Magyar Evangéliumi Testvérközösségnek (MET) csaknem egymilliárd forintot kell fizetnie. Azt ugyanakkor érdekesnek tartja, hogy az állam fellebbez, hiszen korábban 150 millióval többet jogos igényként ismert el. A lelkész arra számít, hogy év végén, 2018 elején jutnak pénzhez, amit lényegében korábban elköltöttek, most csak azt kapják vissza,

amit az elmúlt években loptak ki

oktatási és szociális intézményeik működtetéséből. Eddig a csődöt csak beszállítóik türelmének köszönhetően, olykor valódi csodával sikerült elkerülni. Volt olyan, amikor a legnagyobb baj kellős közepén egy hívük rájuk hagyta a vagyonát. Bár rengeteg peres ügyük van az állammal, a MET már nem tart igényt arra, hogy újra bevett egyház legyen. Iványi Gábor azt mondja, inkább maradnak „bevehetetlenek”, nem akarnak

olyan vallási közösségek közé tartozni, amelyeket a hatalom bástyái közé vettek be.

Kegyelemkenyér

A kormánytól csak annyit várnak, hogy tartsa tiszteletben jogaikat. Legális, teljes jogú egyháznak tartják magukat, nem kivételezett civil szervezetnek, amelynek nem kell feltüntetnie külföldi támogatóját. A MET eddig is minden adománnyal elszámolt, azt is, amit Soros Györgytől kapott. Iványi Gábor szerint nem ő, hanem az az egyház politizál aktívan, amelyik hallgat és aktívan, kritikátlanul támogatja a kormányt.

A Biblia szerint a király bölcsességét a tanácsosok sokasága biztosítja, sőt az igazán bölcs uralkodó még az ellenségeitől is tanul.

Orbán Viktor ezt nem igényli. Hiába ő keresztelte a kormányfő több gyermekét, nem kezdeményezett találkozót, mert nem neki kell magyarázkodnia. Nem ő változott.

Gyászolom őt, és nehezen dolgozom föl, ami történt. Pontosan emlékszem, mit gondoltam Orbán Viktorról 1989-ben. Előttem van, amint levezetett egy politikai fórumot, és én csak bámultam a frissességét, az energiáját. Romlatlan volt, bátor és tiszta beszédű. El sem tudtam volna képzelni, hogy ez az ember, aki a lobogó szabadságvágy ikonikus alakjának tűnt, két évtizeddel később porig rombolja mindazt, amiért akkor közösen küzdöttünk.

Lelkészként nem omlik össze attól, ha valaki, aki egykor közel állt hozzá, gyarló módon viselkedik, de fáj neki, ami a kormányfővel történik. Ő figyelmeztetné is arra, hogy ez a kárhozat útja.

Szerinte Orbán Viktor sorsa a Jóisten kezében van. A megtérésre a környezetéből Balog Zoltánnak is figyelmeztetnie kellene, lelkészként, de ehhez előbb valakinek a minisztert is le kellene térítenie a kárhozat útjáról. Iványi az interjúban elárulja, neki erőt ad, ha az elesettekért harcol, a Bibliából pedig Mózest szereti a leginkább, aki ugyan nem jutott el az ígéret földjére, de legalább megpillanthatta a Kánaánt. Hisz abban, hogy van egy pontja az emberi történelemnek, amikor megnyugszanak a dolgok. Ez akkor is meggyőződése, ha ezt ő már nem éri meg.

Second appeal in criminal case (Második fellebbezés a Szabó-Balla-bűnügyben)

Szerző: Kisjogász

A sértett határidőben megfellebbezte a Szabó András és Balla Péter bűnügyét elsikáló, iratellenes állításoktól hemzsegő határozatot. Arra hivatkozott, hogy Mákné Portel Melinda a Bézsenyi Balázs fővárosi főügyész által kijelölt feladatokból konkrétan semmit sem valósított meg. A hazudós rendőrnő a kronológiát és a naptárt is a feje tetejére állította, csakhogy tagadhassa a két bűnöző püspökrokon, a püspöksógor Szabó András és a püspökvő Balla Péter által elkövetett bűncselekményeket. Nem a Szabó András által aláírt hamis tartalmú közokiratot vizsgálta, hanem a titkárnő felterjesztését, aki nem hivatalos személy. Nem keresett magyarázatot arra az ellentmondásra, hogy ha Szabó András már nem volt jelen a munkahelyén, ahogy Kőfalusi tanúvallomásában hazudta, akkor hogy írhatta alá a felterjesztésre válaszul még aznap a hamis tartalmú PhD-határozatokat, ha viszont jelen volt, akkor miért a titkárnőnek kellett a felterjesztést aláírnia.

Bár Vanó Renáta e-mailben és a lefoglalt CD-n is beismeri, hogy a titkárnő utasítására töltötte fel még 2009 márciusában az országos adatbázisba a köztudottan semmilyen témát nem vezető Szabó András és felesége nevét témavezetőként, Mákvirág Melinda szerint az erre vonatkozó e-mailjét lehet, hogy nem ő írta, ugyanis “korábban, 2009 júliusában” előkerült egy állítólag manipulált e-mail. Vagyis Mákvirág a beismerő vallomást negligálva, és a naptárt meghazudtolva menti fel Szabó Andrást a hivatali visszaélés és hatalommal való kényszerítés bűncselekménye alól. Szabó András – a Zsengellér-jelentésből is ismerten – dékáni hatalmánál fogva kényszerítette beosztottjait (Himát, Hanságit és Berthát), hogy témavezetettjeiket az ő és felesége nevére átírják, ilyen módon “teljesítve” a maga és a felesége számára a törzstagság feltételeit. Ezt nevezte “célszerű” és “szükségszerű” jogsértésnek (Zsengellér-jelentés, 6.o.3.bek.).

Hasonló módszerrel, a naptár megerőszakolásával mentesíti a korrupt rendőrnő Balla Pétert is a közérdekű bejelentő üldözésének bűntette alól. Az új határozat szerint Hima Gabriella feljelentéssel akarta megakadályozni Balla Péter felmondásának “hatályosulását”, csakhogy – eltekintve az állítás jogi abszurditásától – a felmondás dátuma 2010 szeptember 14, a feljelentésé pedig 2010. március 8, azaz félévvel korábbi. Nem a feljelentés volt retorzió a felmondásra, hanem fordítva. Balla Péter ezt be is ismeri, hiszen a feljelentést felmondási okként jelöli meg. A Takács Jánosnak kiadott, pótlólag becsatolt “Nyilatkozatban” pedig azt is elismeri, hogy magándetektíveket küldött beosztottja lakására, hogy hallgassák le és készítsenek róla saját otthonában titokban kép- és hangfelvételeket. De Mákvirág Melindáról még a terhelt önfeljelentése is lepereg. A fellebbezés arra is hivatkozik, hogy Balla esetében a nyomozás nem vizsgálta a nyilvánvaló indítékot: a csalással fokozatot szerezni kívánó doktorandusz, Mészáros Márton és a rektor Balla Péter rokoni kapcsolatát.

A Károli Egyetem vezetői elleni nyomozást megszüntető határozat tele van iratellenes állítással, azaz valótlan tartalmú közokirat. Szerzője, Mákné Portel Melinda alezredes és aláírója, dr. Balogh Róbert őrnagy értelemszerűen ugyanolyan közokirathamisítók, mint akik ellen nyomozniuk kellett volna. Az ismert közmondás szerint holló a hollónak nem vájja ki a szemét. A közokirat-hamisító rendőrök sem vájták ki a károlis közokirat-hamisítókét…

A fellebbezés szövege itt olvasható (a dokumentumra kattintva a szöveg nagyítható):

Forrás: https://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2017/05/01/second-appeal-in-criminal-case-masodik-fellebbezes-a-szabo-balla-bunugyben/