Írta: Filológus
Október 31-e a reformáció emléknapja. Nincs kétségünk afelől, hogy a csak nevében református károli vezetői megint előadják azt a képmutató rituálét, amelytől óvott bennünket Lukács evangélista: “Óvakodjatok a képmutatástól” (Lukács 12. 1). Orbán térdre is vetette magát a kezetlen-lábatlan eszelős, Nick Vujicic társaságában, akinek hálószobájában rendszeresen 10 lábnyi – azaz három méter – magas démonok szoktak megjelenni, hogy a kis szerencsétlent homoszexuális praktikákra vegyék rá. Orbán pedig térdre borult és imádkozott Magyarországért. Jobban tette volna, ha betartja a tízparancsolatot, különös tekintettel a NE LOPJ parancsolatra, valamint betartatja a családjával és a baráti körével. De nem teszi. Amíg ebben változás nem történik, szétnézünk a katolikus államférfiak (?) között.
Az 1960-as években írt Heinrich Böll egy könyvet Dr. Murke összegyűjtött hallgatásai címmel. Ebben egy, az undorító hazugságoktól megcsömörlő rádiós szerkesztő kivágja a beszédekből a hallgatás másodperceit és ezeknek hallgatásával kapcsolódik ki saját kora – a német Wirtschaftswunder – szörnyű mindennapjaiból.
“Deine Sorgen möcht’ ich haben” – mondom én, aki ezerszer szívesebben élnék a háború utáni Németországban, mint a béke utáni Orbanisztánban.
Áder hallgatása nem a közélet ocsmánysága iránti undorából fakad – az ilyenféle kognitív-morális belátás idegen tőle. Áder ugyanabból a vidéki proli (trash) rétegből származik, mint a másik két főméltóság (?). A kultúra, a tudomány alkatilag idegen tőle is, de míg kormányfőnk a futballöltözők büdösében szocializálódott, Kövér pedig egyre jobban távolodik a racionalitástól a szónak mindenféle értelmében, Áderben egy ideig bíztunk. A hallgatagságnak megvan az az előnye, hogy kevesebb hülyeséget beszél az ember, mintha bőbeszédű tökfilkó lenne. A másik a házassága. Míg Orbán egyenesen egy szolnoki disznóhizlaldából nősült, így biztosítva magának a hozzá kulturálisan és morálisan egyenrangú társat, Áder csúcsértelmiségi családba házasodott be. Az asszonyok külseje is árulkodó. Míg Orbánné nyilvánosan is otthonkában, vietnami papucsban jelenik meg, haját befőttesgumival frizírozza, Herczegh Anita haját értő kezek fésülik decens svédkontyba, kosztümjei pedig láthatóan drága designer-darabok.
Azt gondolná az ember, Áder tanult valamit apósától, Herczegh Géza akadémikustól, talán nemcsak a nemzetközi jog területén pallérozódott a családban.
De nem, nem tanult semmit, sem a nemzetközi jogból, sem a kulturált viselkedési formákból. Erről bármikor meggyőződhetünk, ha néha mégis beszédre nyitja bajszos száját, és előre elkészített papír nélkül kénytelen valamit mondani. Ótvaros közhelyek, rosszul egyeztetett mondatok, helytelenül használt idegen szavak, ezek a mi államfőnk kommunikációs végjegyei. Hallgatása nem a finnyás értelmiségi rosszkedvének a jele, hanem a gondolkodni is lusta nímand jellegzetessége. Hallgatásában éppoly kevés értelmet lehet találni, mint egy balin, egy dévérkeszeg vagy egy durbincs szófukarságában.
Állítólag azért választotta Orbán államfőnek, mert katolikus. Még a történelem előtti időkben mutatott volna némi önállóságot, ezért Brüsszelbe száműzték. Ott sikerült az önálló gondolkodás csíráiról is leszoknia, bár angol nyelvtudása még most is borzalmas. Orbán Balog Zoltánt akarta államfőnek, mert annak szervilis odaadásában bízik csak, de feltűnt nekik, hogy akkor mind a három főméltóság református lenne, és akkor ki csókolgatja a pápa gyűrűjét a hivatalos látogatásokon? A reformáció hónapjában köszönetet mondunk a Teremtőnek, hogy nem engedte, hogy a kalmükképű orbánszolga Balog legyen az államfő.
Hogy Ádernek semmi érzéke a politikához, jól mutatja, hogy az önkormányzati választás utáni időben nincs fontosabb dolga, mint ellátogatni Laoszba, Kambodzsába és Japánba. Mi olyan fontos ott a Távol-Keleten, ami tíz napig megkívánja Áder jelenlétét? A laoszi, kambodzsai kapcsolatok fellendítése? Szállítsanak több batikolt rongyot, halkonzervet és hamisított műszaki cikket ezekből az országokból a pesti kínai piacra?
Mint látható, a nagy nemzeti ünnepünket ÁLLAMFŐNK egy japán hidrogéntöltő állomáson töltötte.
Ha itthon maradt volna, meg kellett volna nyilvánulnia a választások körül kiderült morális botrányokban. Most, amikor a NER korszak szimbóluma a győri polgármester, olimpikon és családapa ütemesen mozgó fehér feneke, Áder, a nemzeti egység szimbóluma egyetlen szót sem talál az erkölcsi megítélésre.
Javaslatom: a következő államfőnk legyen egy TÜKÖRPONTY! Intellektusában, erkölcsiségében semmivel nem maradna el Ádertől, és legalább annyira szereti a vizet, mint ő, mondhatni életre-halálra. Emellett lényegesen olcsóbb lenne a fenntartása. Elég lenne neki egy összkomfortos akvárium az Országházban, ha döntését kérnék, odavonulnának eléje, ő pedig egy lusta farkcsapással jelezné, hogy egyetért az új törvénnyel, ahogy eddigi, csak látszólag emberszabású joegelődje is tette. Tükörponty főméltóságnak nagy előnye még, hogy nem beszélne hülyeségeket és a nép sem törne ki megpillantásakor BAJSZOS SZAR! üdvözlésben.