Szerző: Építőmester
Három éve, hogy nyolcvankét éves korában elköltözött az élők sorából a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának első dékánja: Szilágyi Ferenc. Tudós nyelvészként, filológusként tartják számon, pedig nagy formaérzékű költő is volt, akinek az 1956-os magyar forradalom csodájáról szóló kötetét lehetetlen megrendülés nélkül olvasni. Írt cselekményes ifjúsági regényeket is. Sokirányú tevékenységének közös nevezője a magyar nyelv iránti csodálata és szeretete volt. A magyar nyelvet szolgálta és kutatta a MTA Nyelvtudományi Intézetében, a Debreceni Tudományegyetemen, a Károli Gáspár Egyetem Bölcsészettudományi Karán, utolsó munkahelyén. Sokoldalúságára jellemző, hogy míg 1958-ban bölcsészdoktori címet, 1966-ban pedig kandidátusi fokozatot nyelvtudományból szerzett, 1994-ben irodalomtudományból lett az MTA doktora.
Legfontosabb teljesítménye Csokonai Vitéz Mihály összes műveinek kritikai kiadása volt. Kollégáival együtt évtizedekig dolgozott mind az öt kötet elkészítésében, a Csokonai-versek kritikai kiadása azonban kizárólag az ő nevéhez fűződik. Húsz évet szánt életéből erre a gigászi filológiai munkára. Ezzel fejezte ki tiszteletét és (lélek)rokoni szeretetét a nagy református költőelőd iránt. Csokonai mellett másik nagy példaképe a szintén debreceni diák Kőrösi Csoma Sándor volt. Az ő életének, munkásságának színhelyére kétszer is ellátogatott, fényes emlékét pedig ifjúsági regényben örökítette meg. Nyelvészként fontos feladatának tekintette a nyelv történetéről szóló ismeretek népszerűsítését. A magyar mondat regénye mondattani ismereteket közöl érthetően, a Fejtsünk szót! az etimológiák világába vezeti el az érdeklődőket. A magyar szókincs regénye letehetetlen olvasmány az állítólag száraz és unalmas magyar nyelvtörténetről.
1993-ban érte el életének nagy elhívása: felkérték, hogy legyen a magyar történelemben első református egyetem megalapítandó bölcsészettudományi karának dékánja. Vállalta a feladatot: úgy érezte, barátja, Hegedűs Lóránt püspök a Teremtő üzenetét tolmácsolta neki. Nem csoda, hogy így érezte, hiszen Szilágyi Ferenc életét és munkásságát is mélyen átélt református hite határozta meg. Ezt gyomai családjából és alma materéből hozta magával. Most elért élete csúcsára az a nagyszerű ember, akit egész életében háttérbe szorítottak mély nemzeti érzése és igazi keresztyén hite miatt.
Boldogan vállalta a kemény munkát: szervezett, dolgozott és ragyogó példát mutatott a fogékony lelkű ifjúságnak. Költői vénája sem hagyta cserben: írt például egy Dékán című verset önmagáról. A dékán bizonyos nyelvjárásokban harangozót jelent. Ő mint a Teremtőtől elhívott dékán, írta a versben, amíg az Úr magához nem szólítja, húzza a harangot, a magyar nemzet, a magyar jövő, mindenekelőtt pedig az Örökkévaló dicsőségére. Nem így történt. Bár haláláig kívánta szolgálni az Urat, durván kitépték erős és tiszta kezéből a szimbolikus harangkötelet.
Sátáni gonoszság akadályozta meg Istentől kapott feladatának elvégzésében. Szabó Andrásnak hívják a pokol küldöttjét, aki ezt a tiszta erkölcsű, nemesen magyar szellemiségű embert letaszította posztjáról. Szabó András, a nagyszerű vasdiplomás dr. Szabó Andor volt hencidai lelkész méltatlan fia először aljas firkálmányokkal próbálta megakadályozni a református egyetem létrehozását. Amikor az egyetem mégis létrejött, úgy döntött, befúrja magát oda és belülről rágja, rohasztja szét a történelmi esély révén létrejött intézményt. Szilágyi Ferenc tiszta lelke és mély erkölcsisége rögtön felismerte Szabóban a sátán követét és nem akarta felvenni az egyetemre és az általa vezetett Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézetbe. Szabó András Barátossy Jenő főgondnokhoz fordult, őt sikerült megtévesztenie. Szabót alkalmazta az egyetem. De ő nem érte be ennyivel, magával hozta feleségét, Petrőczi Évát, és ketten folytatták aljas aknamunkájukat.
Petrőczi, a grafomán giccsgyáros sátáni cinizmussal valósággal üldözte Szilágyi Ferencet.
– Mi van, Feri, költünk, költögetünk? – gúnyolódott rajta. A háta mögött pedig siralmas dilettánsnak, nárcisztikus hülyének nevezte.
De a sátáni páros nem érte be ennyivel: meg akarták semmisíteni a KRE legtisztább lelkű, legnagyszerűbb emberét. 1997 őszén rávették Szilágyi Ferencet, hogy alkalmazza Hansági Ágnest, Kulcsár-Szabó Ernő jövendőbeli menyét. Ekkor Szabó, bízva KSZE háttértámogatásában, megpuccsolta Szilágyi Ferencet. Mikor az egy három napos párizsi konferenciáról visszatért, megtudta, hogy dékáni tisztségéről leváltották és tanítani sem engedték tovább, nyugdíjba kényszerítették.
Ezek után Szabó valóságos vérengzésbe kezdett. Kirúgatta a tudományos életművel rendelkező, becsületes református oktatókat, pl. Erdélyi István professzort és KSZE köréből származó ateista csókosokkal, pl. Hermann Zoltán, Szitár Katalin, töltötte fel az oktatói helyeket.
Szilágyi Ferenc még tizenhárom Istennek szánt évet élt. Dolgozott, írt nyelvészeti és irodalomtörténeti tanulmányokat és verseket. A Teremtő megajándékozta egy késői házasság örömével. Eszter asszonyban megtalálta méltó szellemi és érzelmi társát.
Azt a szörnyű megalázást azonban, melyet a Károli rossz szellemétől, Szabó Andrástól kellett elszenvednie, soha nem felejtette. Még halálos ágyán is emlegette, amikor zsoltárokat énekelt barátjával, Hegedűs püspökkel, akit szintén Szabó üldözött el az általa alapított egyetemről.
Az első dékán Szabadság téri templomban tartott gyászistentiszteletén SENKI NEM KÉPISELTE a KRE BTK-t. Az egyetemet is csak Balla Péter, aki a barátjától búcsúzó Hegedűs püspök vejeként ásítozva unatkozta végig a szertartást. De ott voltak Szilágyi Ferenc régi kollégái és harcostársai, akik közül már egy sem állt munkaviszonyban a Károlival. Szabó András alapos tisztogatást végzett: sikerült megszabadulnia a kálvinista erkölcs és a magyar nemzeti örökség iránt elkötelezett oktatóktól.
Idézzük fel Szilágyi Ferenc emlékét az ő egyik kedves bibliai idézetével: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak az építői. Ha az Úr nem őrzi a házat, hiába vigyáz az őrző.” (Zsoltár 127:1-2)
A Károli házáról elűzték az építőket és őrzőket. A sátán és annak földi helytartói – Szabó András, Balla Péter és bűntársaik – ülik ott véres torukat.
Szilágyi Ferenc életéről és műveiről: http://www.szilagyiferenc.hu/gyoma
Jhnnsclvn's blog 