Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

Archive for 2015. május

Demonic possession and exorcism in the Calvinist Church 4 (Démonűzés a Református Egyházban 4)

Posted by jhnnsclvn - május 25, 2015

kodacsy

Dr. habil. Kodácsy Tamás, a Károli Református Egyetemről a wistmanwoodos Balla Péter rektorsága alatt indoklás nélkül menesztett egyetemi lelkész démonűző tanulmányának 4. része a sajátos károlis munkaviszony-megszüntetésekről szól, arról, hogy miért kegyetlenebbek és megalázóbbak ezek a kirúgások, mint egy céges vagy állami menesztés. Wistmanwoodos Balla Péter megbízott rektorságától, azaz 2009 tavaszától kezdve a károlis kirúgások nemcsak elszaporodtak, hanem a természetük is megváltozott. A felmondás célja ettől kezdve egyrészt az egzisztenciális függőség és félelem kialakítása volt, másrészt az isteni szerepben tetszelgő démoni pap önigazolása. A szenteskedő lelkészrektor ugyanis azt a látszatot keltette, hogy nem önszántából, hanem Isten nevében kell embertelenséget és törvénytelenséget elkövetnie, miközben a kirúgások előtt az NBH titkosszolgálatát megjárt magándetektívekkel figyeltette kiszemelt áldozatait. Nemcsak képmutatás, hanem egyenesen blaszfémia részéről, amikor saját aljasságát és kegyetlenségét nem átallja Istenre fogni: nem ő büntet, hanem Isten. Kodácsy  zseniális meglátását igazolja egy Balla Péter által aláírt okirat, amelyben még a Bibliát is belekeveri a felmondásba, annak konkrét okaként a Szentírásnak szerinte meg nem felelő viselkedést – Balla Péter (bűncselekményre felszólító) parancsának megtagadását – nevezve meg! Két évvel később, immár Schmitt Pál által kinevezett rektorként, Balla Péter a farizeusság magasabb szintjére lépett: a munkáltatói jogot törvénytelenül átadva a sátáni Kovács Barnabásnak, kiszolgáltatta beosztottjait a megtestesült démonnak és – mosta kezeit. Hasonlóra volt már példa korábban is, csak nem lelkész részéről: Szabó András – talán Balla Péter példaképe – hosszan és titokban dolgozott saját kollégái kirúgatásán, majd amikor sikerrel járt, szemtől szembe biztosította mit sem sejtő áldozatait, hogy oroszlánként harcolt értük, de, sajnos, alulmaradt… Kodácsy szavaival a “jó zsaru – rossz zsaru” klasszikus játszmáját alkalmazta Balla és Szabó is. A Károliról kirúgottak ennélfogva egyszerűen nem tehetnek mást, mint harcolni saját rehablitációjukért és leleplezni a palástos gazembereket. Ha valaki ezt még a blog történetének 5. évében sem érti, annak Luther szavaival magyarázom el: “Hier stehe ich und kann nicht anders, Gott helfe mir, Amen”. – Johannes

 

Szerző: Kodácsy Tamás

Démoni kétértelműség az egyházban

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány példában mutatjuk be, hogy az előző egyházvezetési ciklusban hol jelentek meg ezek a kétértelműségek a múlt feltáratlanságában, az államtól való intézményi függésben, és a személyes félelemben.

Személyi függés és félelem

Egy újabb nemzedékhez tartozó lelkész – aki 1989 után lett 18 éves – beszélt arról, hogy hány alkalommal volt „beszervezési hangulatban”: 1998-ban, 2006-ban, és 2013-ban. A beszervezési hangulatnak számos történelmi elemével szembesült: a külföldi ösztöndíj felajánlásával, az előléptetés kecsegtetésével, a megfélemlítéssel, a fenyegetéssel, a zsarolással, a burkolt lefizetéssel, és Isten nevének hiába való felvételével. Kapott becenevet és jelzőket fedőnév helyett, valamint kecsegtető továbblépési és fenyegető visszalépési lehetőségeket. Ezekben a kontraszelekciós pontokban soha nem az volt a kérdés, hogy milyen feladatot és hogyan kellene megoldani, hanem az, hogy a feladat és a körülmények alkalmasak-e arra, hogy az illető a „miemberünk” legyen, aki függőségi viszonyba kerül azoktól a tisztviselőktől, akik viszont másoktól függnek. Volt olyan eset, amikor meleghangú levélben köszönték meg neki mindazt a felbecsülhetetlen munkát, amelyet tett, és valamilyen más kényszernek engedve ugyanabban a pillanatban indoklás nélkül menesztették, hogy később gondoskodhassanak róla. A jó zsaru – rossz zsaru klasszikus játékának minden eleme megjelent, a szeretet és a gyűlölet párhuzamos kifejezésével.

A kontraszelekciós személyi döntések során sajátos logika mentén történnek az egyházi megbízások és menesztések. Nem csak a kontraszelekciós „beszervezések” árulkodóak, hanem az érthetetlen „kiszervezések” is, amelyet sokan éltek meg az egyházban. Az ügy természetéből fakadóan az egyházi kirúgás vagy félreállítás soha nem olyan, mint egy céges vagy közigazgatási aktus, mert ez szükségszerűen olyan mély lelki dimenziót is érint, amely szorosan kötődik az istenkérdéshez is. Éppen ezért hiányzik az a tárgyilagos tisztaság, amely egyértelművé tenné a helyzetet a megbízó és a megbízott számára, és a szerepek és reakciók magukon viselik a kétértelműség jegyeit. Olyan skizofrén, rogozsini gyakorlat is létezik, ahol az intézmény lelkészi vezetője maga senkit nem rúg ki, hanem a munkáltatói jogokat törvénytelenül átadva mintha mosná kezeit, és az elbocsátott ember „segítéséhez” lelkigondozói álarcot vesz fel, mintha egy magasabb szintre menekülhetne a vezetői felelősség elől. Minden ilyen gyakorlat arra ösztönzi a megbízót és megbízottat, hogy egy más helyen keressen oltalmat és igazságot, azaz a nyíltan kimondatlan valóságos problémák helyett más érvrendszerbe meneküljön. Ám ezek az istenországa-szerű világok igényt tartanak ugyan az istenire, de nem egyeznek egymással, és kiderül, hogy mind egy saját magunk által épített gnosztikus rendszer, amelyben a mi általunk kreált jóisten irányít.

Az egyházi szolgálatokból való kirúgás nem a felmondás miatt kegyetlen, hanem a megaláztatás és kétségek miatt, amelynek a célja egyrészt az egzisztenciális függőség és félelem kialakítása, másrészt a démoni önigazolása, tudniillik, hogy Isten nevében kell embertelenséget és törvénytelenséget elkövetni. Aki mindezt átéli, sokszor úgy érzi, hogy valamilyen darabot hagyott el magából, hiszen kedvvel, lelkesedéssel és önfeláldozással végezte munkáját, és vagy ennek a visszaszerzése viszi ördögi pályára, és így a gyűlölettől maga is démonivá válik, vagy az események feldolgozásával próbál új életet kezdeni. Az elmúlt időszakban nem egy ilyen esetnek lehettünk tanúi. Ugyanakkor, az egyház kétértelműségéből az isteni és szent éppen a legsötétebb démoni pillanatokban mutatkozik meg. Az ember önfeladásának és keserűségének végletes megélése nem légüres térben történik. Vannak egyházi közösségek, amelyek nem engedik el a kétségbeesett embert, és megtartanak. Az egyház olyan hely, hogy bármennyire is a peremen érzi magát az ember, mindig talál ott valakit. Éppen ezekben a pillanatokban mutatkozik meg az egyház szélessége, amely átöleli a világ kezdetét és végét.

A kétértelműség személyes legyőzésének legnagyobb akadálya az a fajta egzisztenciális félelem, amely hittel párosul, s e hit mögé rejtőzik. Nem olyan félelem ez, amely az istenfélelemhez kapcsolódik, hanem sokkal inkább egyfajta eyházfélelem. Az egyházfélelem az a belső indíttatás, amellyel az egyházszervezet képtelen struktúráit takargatjuk, és félünk attól, hogy ez napvilágra kerül. Minden kritikus gondolat mögé odateszünk egy reménykedő magyarázkodást, és képtelenek vagyunk a kétértelműségekkel szembenézni. Azoknak, akik csak félnek, több esélyük van a túlélésre, mint akik félnek és hisznek. A hitnek a hitetlenség, a félelemnek a bátorság az ellentéte. A hit és félelem nem zárják ki egymást, a kettő tragikus módon egyszerre lehet jelen az ember életében. Amikor Jézus azt mondja a zsinagógai elöljárónak: „Ne félj csak higgy”, nem azért mondja, mert az elöljáróban nincs hit. Az elöljáró eredendően tele van hittel, amikor zsidó vezető létére Jézushoz nyíltan, barátságosan és kétségbeesve közeledik, amikor felvállalja kérését, és hisz abban, hogy Jézus képes meggyógyítani a leányát. Ő, mint a Templomhoz tartozó vezető ember teljesen függ a főpapságtól, akik függnek Rómától. Mindenki – beleértve Pilátust is – része egy zsarolási hálónak. Ám, amikor rossz hírt kap a lányáról, nyilvánvalóvá lesz, hogy a hite félelemmel párosul, és ezért mondja Jézus: „Ne félj csak higgy !” Ez a sola fide reformátori alapelvnek az egyik legegzisztenciálisabb bibliai kifejezésmódja. A halálhír a kétségbeesésbe, a halálos betegségbe taszítja. De önmagában talán a félelem is jobb, mint a félelem és a hit együtt, mert a félelem ellenére megjelenő hit a félelmet bátorsággá alakíthatja, ha viszont egymás mellett munkálkodnak, akkor kétértelműségbe ragadnak, és démoni folyamatokat eredményez: új, gnosztikus világokat teremtünk, a félelmet vakmerőséggel és gőggel párosítjuk, amit „hit”-nek nevezünk. Ez a fajta álhit mellőzi az „igaz hit” polaritását, amelynek egyaránt része a pontos ismeret, és az ebből fakadó ítélet ellenére való szívbéli bizodalom.

 

Posted in Balla Péter, HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church, Szabó András | Címkézve: , , , | 223 hozzászólás »

Protestants disadvantaged (Protestánsok hátrányban)

Posted by karoligaspar - május 14, 2015

Áldozócsütörtök

Krisztus mennybemenetele

Írta: Sola scriptura

Áldozócsütörtökre, Krisztus mennybemenetelének ünnepére készülve feltesszük a kérdést, vajon mi a Károli Gáspár Református Egyetem képzési és nevelési célja? A Küldetésnyilatkozatban ez áll: “Az Egyetem célja az egyetemes keresztyén erkölcsi és szellemi értékeket a bibliai Ige szellemében öntudatosan vállaló ifjúság nevelése, korszerűen művelt, jó szakemberek képzése a határon inneni és túli magyarság számára a nemzet érdekében.”

Ez világos célkitűzés, a KRE alapítása körül bábáskodó Benda professzor, Hegedűs püspök, Szilágyi dékán kristálytiszta megfogalmazásában. Most, több mint húsz évvel az alapítás után joggal tehetjük fel a kérdést, megfelel-e a KRE mai szellemisége az időközben elhunyt három nagy alapító szándékának.

Mindjárt mondom: NEM FELEL MEG. Az első kérdés, amit a nevelés kapcsán fel szoktak vetni, ahogy tette azt az egyik nagy protestáns nemzeti klasszikus a másiknak: “Ki volt tanítód, hol jártál iskolába?” Nos, milyen tanítói is vannak a károlisoknak? Például Pethő Sándor, az okirathamisító hittudományos (???) professzor, Szabó András, az IDI bedöntője, a zsaroló, hazug, a bíróság félrevezetését szenvedéllyel űző hamistanúzó. Itt olvashatnak tájékozatlanabb olvasóink az egyik emlékezetes bűncselekményéről. Na meg feleségééről, a rossz hírű Petrőczi Éváéról, aki még a nevét is lopta egy nagy református nagyasszonytól és a legmocskosabb fertőben hurcolta meg. Erről a szegedi rendőrségi nyilvántartóban vannak nagyon figyelemre méltó adatok.

Tehát kik is közvetítik a Károlin a “keresztyén erkölcsi és szellemi értékeket”? Szabó kétségkívül kálvinista, sajnáljuk is érte komoly teológiai tevékenységet kifejtő édesapját, Szabó Andort, akinek templomából még az úrasztalát is ellopta és lakásába hurcolta a Mátyás utcai Bonnie és Clyde, a két alulmúlhatatlan gonosztevő.

Tanítanak aztán az egyetemen neves történészek. A név kétségkívül az övék, undorítóan mocskos, akárcsak a jellemük. Popély a szlovákiai spiclihálózatban szerzett nevet magának, na meg a belhoni  Jobbikban. Kun Miklósról, Kun Béla unokájáról pedig csak annyit mondhatunk, hogy ezt a szakmájában semmire sem becsült figurát “politikai kaméleon”-nak nevezik. A munkásságát inkább a jobbikos tévécsatornák ismeretterjesztő műsoraiban, mint a tudományos életben kibontakoztató Kun régen Kádár elvtárshoz dörgölődzött, ma Orbánhoz. Először 1998-ban kezdte Szabó András és Tenke Sándor rektor a keresztyén szellemiségű történészek kiirtását a Károliról, így lett a derék kálvinista Erdélyi István professzor helye Kun Béla unokájáé. Azóta a kontraszelekció nagy hévvel folytatódott tovább, és meghozta torz és mérgező gyümölcseit.

A kálvinista szellemiséget az irodalomtudományi tanszékeken vajon ki képviseli? Csak nem az IMO-n nevelődött KSZE-csicska Hermann és KSZE szerencsétlen menye, Hansági Ágnes? Reformátusok ők? Vagy a katolikus Nyilasy Balázs, aki bánatos szomorúfűzfa fejével a kulcsárszabók áldozatának szereoében tetszeleg, holott szakmai alkalmatlansága is oka balsorsának? Nevetséges maga a kérdés is. A Magyar Nyelvtudományi Tanszék vezetője, Fóris Ágota kinevezésekor még magyar szakos diplomával sem rendelkezett. A Közlönyben a tanszékvezetői állást Balla Péter rektor direkt úgy hirdette meg, hogy nem követelt meg sem szakirányú végzettséget, sem a hazai reformátussághoz való tartozást. Nos, ennek a két negatív kritériumnak Fóris Ágota kiválóan megfelel, a magyar nyelvtudományt illető tudatlanságával, IGNORANCIÁJÁVAL, és azzal az ARROGANCIÁVAL, amelyhez a református felekezethez NEM TARTOZÁSÁT jelzi egy arany MENÓRA nyakba akasztásával. Miért kell egy reformátusnak nevezett egyetemen eltűrni ezt a némbert, miért nem az ORZSÉ-t gazdagítja a zsidó terminológia kidolgozásával?

Mi célja volt Balla Péter rektornak, az alapító Hegedűs püspök vejének azzal, hogy ezeket a sötét, tudatlan és züllött figurákat alkalmazta a csak nevében református egyetemen? Miért szórta ki munkahelyükről az igazi protestánsokat minden jogra és erkölcsre fittyet hányva? Apósa KERESZTYÉN SZELLEMI ÖRÖKSÉGÉNEK SÁRBA TIPRÁSA, ez Balla célja, csak ez magyarázhatja azt a dühöt, amivel rektorként telerakta az állítólag református egyetemet mindenféle jött-ment szélhámossal. Ezért költi, no nem az Isten pénzét, hanem a közpénzt arra, hogy a moszados kapcsolatokkal rendelkező WISTMANWOODDAL FIGYELTESSE a kollégáit, és akiben tudást és erkölcsöt szimatol, a kiérdemesült titkosszolgák által fabrikált “bizonyítékokkal” azonnal kirúgja.

Aligha az Balla célja, hogy a “bibliai Ige szellemében” keresztyén hitüket öntudatosan vállaló ifjúság hagyja el az egyetem falait. Ezt mérlegelhetné a fenntartó Zsinat is. Ha  fenn akarja tartani a szégyentelen rabló és  spicli Bölcskei szellemiségét, aki pénzmosodának használta a Károlit, csak így tovább! Ha a zsinat vállalja azt, hogy a Károli levitézlett politikusok kádertemetője (Cservák Csaba, Bogár László) és neonáci fiatalok (Kovács Dávid, Kékessy Rajmund, Fáry Márton, Kovács Gergely Botond) képzőhelye legyen, nos, a legjobb úton vannak e felé. Ha az iráni pénzek kifehérítése és a moszados ügynökök alkalmazása a céljuk, máris elérték.

Ha azonban a személyi állományában megújult zsinat esetleg mégis úgy gondolná, hogy a fenntartásával működő egyetemet ne bűnözők és szélhámosok kezében hagyja, nos, mindenekelőtt ki kéne onnan füstölnie az oda nem való figurákat és helyükre nagy tudású és kitűnő erkölcsiségű református oktatókat kéne felvenni. Különös véletlen folytán a Balla által kegyelt Fóris tanszékén most van két ilyen, a nemzetközileg is elismert Kontra Miklós professzor és Heltai János Imre. Mindketten neves református családokból származnak, a Karácsony Sándor szellemi örökségét ápoló körhöz tartoznak. Első lépésként átvehetné valamelyikük a tanszék irányítását a tudatlan és agresszív, Balla rektorhoz gyanús szálakkal kapcsolódó Fóristól. És így tovább. Vannak még tartalékai a protestáns értelmiségnek. Meg kell kérdezni olyan nagy tudósokat, mint Ritoók professzor vagy Kósa akadémikus, akik soha nem tették be a lábukat a Károlira, mert mindenkinél jobban ismerték a züllött tudatlanságnak azt a légkörét, amelyet Szabó András, Tenke Sándor, de legfőképpen Balla Péter terjesztett el.

Ha a zsinat és annak elnöksége a “keresztyén erkölcs és szellem” őrzőjévé és gazdagítójává akarja tenni a Károlit: ez az utolsó lehetősége. Tarr Zoltán zsinati tanácsosi tisztségről történt lemondatásával nagy lépést tett a megtisztulás felé. A sikkasztó és besúgó Bölcskei szellemére mért nagy csapást főgazembere kiiktatásával. De nem állhat meg félúton. Tisztítsa meg az egyetemet a züllött és istentelen bűnözőktől, mindenekelőtt Balla Pétertől, Bölcskey másik pribékjétől, és tegyen a helyükre hitben járó, derék protestáns tudósokat. Ez az idei áldozó csütörtök üzenete a zsinat valóban keresztyén tagjai számára.

Posted in Balla Péter, HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , | 132 hozzászólás »

Holy Bishops within themselves (Szentfazekak egymás közt)

Posted by karoligaspar - május 11, 2015

tokes-laszlo

putyini helycserés támadás

Úgy felel, hogy nem felel

Írta: Kanalratte

 

Tőkés Lászlót, Orbán erdélyi és uniós nyaloncát nyugdíjazták, ő inkább úgy érzi, lapátra tették. Pedig mindent megkapott a romániai forradalom állítólagos kirobbantója, kitüntetéseket, brüsszeli mandátumot, Andrássy úti irodát, rengeteg pénzt.

 

Az Orbánt posványosi kinyilatkoztatásain fekete öltönyben, fehér frottírzokniban és fröccsöntött szandálban kísérgető volt püspök közben erkölcsileg teljesen amortizálódott. Kiderült róla, hogy családját terrorizálja, gyermekeitől megvonja a pénzt, feleségét lépten-nyomon alázza. Az időközben elhunyt Andrassew Iván könyvében leveleket és iratokat olvashatunk, amelyek mind Edit asszony igazát bizonyítják, akitől közben a romániai forradalom viharmadara, a református egyház eme tündöklő oszlopa el is vált. Hatvan fölött új házasságra lépett, új neje kb. 30 évvel fiatalabb nála. A feleség a házasságkötés után két hónappal már szült is, ami arra utal, hogy meg kell fontolni a szeplőtelen fogantatás dogmájának bevezetését a református teológiába is. Hiszen másként hogyan is jöhetett volna létre ez a kisded ennyire időnek előtte? Püspöki közreműködéssel? Ezt nem tudjuk elhinni.

 

Amúgy pedig Tőkés nem egy bűzös erdélyi csatornafedél alól mászott a világba, hanem egy nagyszerű teológus, professzor gyermeke volt. Sikerült neki elég messzire rugaszkodnia az atyai fától. Lehetséges, hogy ebben segített nekik sajátos kapcsolatrendszere. Andrassew könyvében találunk néhány dokumentumnak látszó iratot, amelyek arra látszanak utalni, hogy Tőkés lelkész annak idején a szeku fizetett provokátora volt. A viharmadarak és a provokátorok is kiöregszenek a szolgálatból, de sokszor nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Tőkés pompásan élhetne európai parlamenti nyugdíjából, nevelhetné unokájának látszó gyermekét, de nem. Megkeseredett ember lett belőle. Ő ugyanis elhitte azt, amit eleinte másokkal akart elhitetni, hogy ő hírnök, a forradalom hírhozója, az új idők fárosza, a kormányfő lelki atyja és szellemi irányítója. Az Erdélyi Magyar Néppárt, amelyet az RMDSZ legyőzőjeként gründolt, és irtózatos mennyiségű magyar közpénzt nyomatott bele, a választásokon alig ért el kimutatható eredményt. Orbánnak elege lett a fröccsöntött szandálos fároszból, így az automata üzemmódra kapcsolva fröcsögi magából sötét agya és tisztátalan lelke izzadmányát. Mindenekelőtt az RMDSZ-t próbálja hitelteleníteni most éppen azzal, hogy erdélyi MSZP-nek nevezi. Így fúrja azt az erdélyi erőt, amelyet most éppen Orbán kilóra vesz meg szintén irtózatos mennyiségű magyar közpénz beáldozásával.

 

Tőkés ezzel a kirohanásával  azt az évtizedes kútmérgező tevékenységet folytatja, amivel több kárt okozott az erdélyi magyarságnak, mint a román neokommunisták és a szekusok együttvéve.

 

Van azonban nyilatkozatának egy figyelemre méltó új eleme.

 

Hogy ő nem tudta megakadályozni, hogy Erdélyből áttelepült szekusok Magyarországon zsíros állásokhoz jussanak. Sőt: szekus papok tömegei települtek át az úgynevezett anyaországba és itt tovább folytatják átkozott tevékenységüket. Pedig ő, Tőkés, megküldte a listát róluk Bölcskei püspöknek, aki még csak nem is válaszolt. Ahogy a Magyar Nemzetnek sem nyilatkozott a Butykos, ahonnan Tőkés nyilatkozata után próbáltak nála érdeklődni. Nos, a  mi szavunk itt állt el először. Tőkés ne tudta volna, hogy Bölcskei a magyar egypártrendszer spiclije volt, akit hajdani főnöke, Kocsis Elemér – legyen neki nehéz a föld! – személyesen szervezett be? Aki a nyolcvanas évek végétől dalolt, mint egy kanári , hívekről, paptársairól, egyszerűen mindenkiről? Aki saját utasítással próbált megsemmisíttetni iratokat, aki lefizette a saját tartótisztjét, Szabó Bélát, hogy hamisan tanúskodjék őmellette a bíróságon? Aki még egymilliót is megítéltetett a semmire nem való magyar bíróságtól a soha nem létező BECSÜLETE MEGSÉRTÉSÉÉRT? Aki besúgókkal és azok gyerekeivel vette körül magát – Kocsis Elemér lányával és Tarr Kálmán fiával – és volt spiclitársaival népesítette be a Károli Gáspár Református Egyetemet, mint pl. Kovács Árpád, Popély Gyula, Bába Iván, Samu Mihály?

 

Nos, holló a hollónak, spicli a spiclinek mégiscsak kivájja a szemét. Tőkés nyilván nagyon jól ismerte Bölcskei besúgó múltját, és tettetett naivitással épp az egyházi főbesúgónál nyomta fel az áttelepült kisbesúgókat, tudván tudva, mekkora kínba hozza ezzel az egykor Bátori fedőnéven jelentgető, súlyosan érintett Bölcskeit. Mint ahogy a Magyar Nemzetnek is van humorérzéke, hogy épp erről a témáról akarja meginterjúvolni a mi Bátor(i) Bölcskei Butykosunkat, tudván tudva, hogy a levitézlett főpap a besúgótémától akár a föld alá is elbujdokolna, de legalábbis a föld alatti kanálisba a hasonszőrű patkányok közé, még a csatornafedelet is magára húzva, nehogy szembe kelljen néznie dicstelen múltjával.

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , , | 80 hozzászólás »

Flight ahead (Menekülés előre)

Posted by jhnnsclvn - május 2, 2015

A wistmanwoodos bankár-rokon: Kovács Barnabás

a nagytermészetű vőlegény

a terrorizált menyasszony

a terrorizált menyasszony

Korán lélegeztek fel a Református Egyházban és a Károlin, hogy megszabadultak a legelvetemültebb gengsztertől, Kovács Barnabás stratégiai igazgatótól. A poszt megszűnt ugyan, de Kovács Barnabás csak látszólag távozott a Károliról. Valójában még mindig terrorizálja Balla Pétert, aki összecsinálja magát tőle félelmében, és vakon teljesíti a parancsait. Az alábbi cikkből az is kiderül, hogy Kovács Barnabás egy pillanatig sem az egyetem érdekeit képviselte, hanem végig a saját pecsenyéjét sütögette. Állásokat osztogatott a Károlin, főleg az ÁJK-n, befolyásos politikai szereplőknek vaskos viszontszívességekért. Így gründolt magának főkonzuli állást Barcelonában Bába Iván volt külügyminisztériumi közigazgatási államtitkár révén, akinek a Károlin busás fizetést biztosított. Kovács Barnabás Balla Pétert távirányítással terrorizálja. Balla még mindig Kovács Barnabás parancsára nevez ki oktatókat, aki ezért csereszívességeket kasszíroz. Amíg a Balla-Kovács páros kormányozza a Károlit, az új lelkészi elnök nem fogja tudni érvényesíteni fenntartói elképzeléseit. – A szerkesztőség

Szerző: Csanády Emese

Kovács Barnabás menekülő útvonala

Egy ilyen gátlástalan, hírhedt gazembernek, mint Kovács Barnabás mindig azon jár az esze, hogyan lehetne egy állásból a maga számára minél több pénzt és egyéb előnyt kicsikarni. Így volt ez akkor is, amikor Bölcskei Gusztáv megbízásából stratégiai igazgató volt. Ne áltassunk magunkat azzal, hogy Kovács a közegyház javára dolgozott volna. Magánbiznisz volt ez a javából, amire az egyház jól ráfizetett!

Nem titok, hogy 2010 és 2015 között, amikor Bölcskei Gusztáv illetve az MRE volt a Károli fenntartója, az egyetem ügyeit Bölcskei lényegében Kovács Barnabás kezébe engedte át. Bölcskei engedélyével lényegében azt csinált, amit akart, oktatókat rúgott ki és vett fel, Csanádyval együtt pedig saját haverjukat ültették a dékáni székbe, annak adtak a fizetésen felül jutalmat, aki nekik azt meghálálta, sőt egyes bennfenteseknek a fizetésért még dolgozniuk sem kellett, legfeljebb csak papiron.

Kovács számított arra, hogy kirúgják, de hogy ezt még Bölcskei teszi meg az utolsó hetében, arra ő sem gondolt. Most sem bánkódik, jelenleg a Magyar Köztársaság barcelonai főkonzulja és mellesleg Balla Péter rektori főtanácsadója távmunkában, de gondolom, nem ingyen, mert arra még nem volt példa, hogy Kovács Barnabás ne kérje meg a munkájának az árát, ha egyáltalán munkának lehet nevezni azt, amit eddig csinált. A diplomáciai mentesség jól jön a feljelentett Kovácsnak, valószínűleg sohasem vonhatják felelősségre.

Most már csak arra kell válaszolni, hogyan lett Kovácsból barcelonai főkonzul. Ehhez Bába Iván, volt külügyminisztériumi közigazgatási államtitkár segítségét vette igénybe, aki azért a kis szívességért, hogy Kovács Barnabás felvette őt a Károlira egyetemi oktatónak, hajlandó volt még megmaradt külügyes kapcsolatait latba vetni.

Bába Iván, amellett, hogy az elmúlt két évtizedben végigjárta gyakorlatilag az összes jobboldali pártot, most, miután Szijjártó Péter futsalcsapat-társaival töltötte fel a Külügyminisztériumot, s őt a berlini követség helyett az utcára tessékelték, feltűnt a Szakály-féle Veritas Történetkutató Intézetben is kutatóként. Bába Iván további, egyébként inkább elhallgatni való életrajzi adatairól pedig itt olvashatnak az olvasók. Bába egyébként egy időben járt Szabó Andrással az ELTÉ-re, kapcsolatuk jellegéről nem sokat tudunk.

Bába mellett persze Törő Csaba, a Magyar Külügyi Intézet volt főmunkatársa, a Károli ÁJK jelenlegi, Kovács Barnabás által kijelölt dékánja is latba vetette magát, hogy hű fegyvertársa, Kovács Barnabás barcelonai főkonzul lehessen. Törő Csaba jutalma nem is maradt el, Kovács Barnabás javaslatára Balla Péter ki is nevezte őt dékánnak. Ez is azt bizonyítja, hogy jelenleg a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskoláról irányítják a Károli Gáspár Református Egyetemet, hiszen Törő Csaba egyúttal  a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola főiskolai tanára is, vagyis Kovács és Csanády befolyása még mindig tart, mert Balla falaz nekik.

Mindebből világos, hogy a külügyek terén, diplomáciai körökben is ügyködő emberek használják ki a Károli egyetemi köpenyét, hogy furcsa tevékenységüknek legitimitást szerezzenek. Hasonlóképpen járt el Fráter Olivér – Bábához hasonlóan “külhoni” magyar, volt károlis hallgató és jelenleg az ottani Történettudományi Doktori Iskolában doktorandusz -, aki Kövér környezetében végez nehezen definiálható munkákat, legutóbb Nyirő József hamvait cipelte egy Tesco-szatyorban Kövér után. Legfőbb ideje a Károlinak megszabadulnia ezektől.

Posted in Balla Péter, HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , | 122 hozzászólás »