Hegedüs contra Vona

Írta: Keresztyén Szellem

Ifj. Hegedűs Lórántnét eltiltotta Vona a párt tisztújításán való indulástól. Hegedűsné válaszul azonnal bejelentette a facebook oldalán, hogy tiltás ide vagy oda, ő indul az elnöki, de minimum az alelnöki posztért. Persze nemcsak Hegedűsnét, hanem négy derék férfiembert is tiltólistára tett az újabban feltűnően gentlemanlike módon megjelenő és nyilatkozó Vona. Novák Előd esetében megértjük: amikor a feltűnően kis méretű, de roppant indulatú ember nekiesett egy kalapáccsal a Szabadság téri szovjet emlékműnek, hát az kicsit tényleg gáz volt. Más kérdés, hogy ha  Novák Elődöt kidobják, azt a felesége, Dúró Dóra sem fogadja örömmel, márpedig ő mint oktatásügyi és kulturális szakértő csakugyan jó munkát végzett.  Már be is jelentette, hogy lemond minden tisztségéről, csak a parlamenti mandátumát tartja meg. Szávay Pistáról kereng egy kép a fb-on, amin pocsolyarészegen lógatja legnemesebb testrészét egy úgynevezett péniszpumpába. (Eredmény nem látható.) Mostanában azonban a “Pista” is összekapta magát, értelmes és jobbító szándékú hozzászólásai vannak.

De mi a baj dr. Apáti Istvánnal? Önkormányzati szakértőként dolgozik, semmiféle botrány nem fűződik a nevéhez, sokkal inkább a Vonával kialakult személyes konfliktus lehet a dolog hátterében.

A legizgalmasabb kérdés persze ez: Mi a baj Hegedűsnével? Nem piál, nem beszél hülyeségeket, keményen dolgozik a parlamentben és leleplezi a kormánypárt(ok) disznóságait. A Quaestor-ügyben való kiállása példaértékű volt. Gyanúnk, hogy nem is vele van a baja, hanem hitvesével, a Szabadság téri Hazatérés temploma lelkipásztorával, Hegedűs Lóránttal.

Ezzel a legnagyobb kérdés megválaszolásához is közelebb jutunk: Vona a “radikálisoktól” próbál megszabadulni. A Fidesz szavazóbázisára tör, hiszen azokat is erősen megosztja a fideszes vezető réteg egyre nyíltabb és cinikusabb harácsolása, pl. Vajna kaszinóinak kikapcsolása az adóhatóság köréből. Ez évenként 30 milliárd veszteséget jelent minimum az államkasszának és még egy Down-kóros sem hiheti azt, amit a csontkemény alkoholista NAV-elnök, Tállai mondogat, hogy a kaszinókba beszerelt kamerák elegendő biztosítékot nyújtanak az adócsalás ellen. Ez maximum azokat leplezi le, akik Vajnától lopnak, nem pedig azt, amit Vajna lop adócsalás útján mindannyiunktól. Azt is mindenki tudja, hogy Vajna a curacaoi adóparadicsomba ment ki dollármilliárdokat, hogy a sajátján kívül kiét is? – Nem találgatunk. És akkor még nem is említettük a kormányfő barátját, a sokszoros milliárdos Mészárost, vejét, Tiborcot, de legfőképpen a fékezhetetlenül tobzódó, újabban a Habsburg főherceg kastélyaiban lakozó Orbánt. Ezzel szemben a jobbikosok viszonylag tisztának tűnnek: jó, kevesebb lehetőségük volt a lopásra, de mégis. A Kágé Béla-féle botrány is kihűlőben van, különösen a Fidesz és Putyin látványos összebútorozása és a magyaroknak egyértelműen hátrányos, a Roszatomnak meg az oroszoknak azonban nagyon is előnyös szerződés aláírása után.

Más kérdés, hogy mennyivel lesznek a most kitaszítottaknál jobbak a Vona által a vezetőségbe emelt vidéki polgármesterek, pl. Toroczkai, akik igencsak radikálisnak tűnnek. De nyilvánvalóan nem erről van szó. Vona az őt személyesen veszélyeztető, országszerte népszerű társaknak akarja letörni a szarvát. Az országhatáron akciózó, migránsokat ijesztgető Toroczkaitól és a társaitól nem tart. Ezzel létrejött egy pártszakadás alaphelyzete. A szakadás eredményeképp létrejönne egyrészt egy Vonához hű, Fidesz-kompatibilis párt, a másrészt pedig egy elsősorban a vidéki talpasokra építő radikális formáció. Bár most a kitaszítottak úgy nyilatkoznak, nem kívánnak új pártot alapítani, erre az ígéretre nem vennénk mérget, Vona sem tenné.

Számunkra a legfontosabb, hogy ez a pártszakadás a MRE-n belül is mélyíti a szakadékot. A  magyarországi református egyház jelenlegi mainstreamje – élén Bogárdival, a felcsúti stadiont palástban megáldó zsinati lelkészi vezetővel – a Fidesz keményen kampányoló háttércsapata. Érdemes olvasgatni a dunántúli reformátusokat képviselő (?) reposztot, amely egyértelműen a Fidesz agitprop szekciójaként működik. Székely Attila dunántúli pap például érezhetően mély érzelmekkel fűtve áldja meg  Orbán Gáspárt, a miniszterelnök fiát, aki a körcsarnokban evangelizál erős new age ihletettséggel.

De mi lesz a jobbikos reformátusokkal, Hegedűs Lóránt követőivel, például a nemrég bíróságilag elítélt Ágostonnal, a debreceni presbiterrel, aki a holokamun viccelődött? Hegedűsné kiakolbólítása az alelnöki székből egyértelműen a jobbikos reformátusoknak adott hadüzenetnek tekinthető. Aligha látunk a jövőben még egy olyan fényképet, amelyen Hegedűs és Vona barátságosan tekintenek egymásra. A református egyházban egyébként már régóta egyértelmű egyfajta nemzeti radikalizmus megléte. Amikor  dr. Hegedűs Lórántot megválasztották a zsinat lelkészi elnökének, akkor ők kerültek vezetői helyzetbe a népes Takaró-klán élén. Ifjabb Hegedűs akkor is mozgolódott – MIÉP-es alelnökként és országgyűlési képviselőjeként -, a debreceniek akkor is prüszköltek. Amikor Bölcskei (becenevén: Butykos, ügynöki fedőnevén: Bátori) Gusztáv lett a zsinati elnök, rögtön elkezdte fegyelmileg vegzálni az ifjabb Hegedűs tevékenységét. Idősebb Hegedűs pedig a Kálvin téri templom szószékén részletesen utalgatott az “át nem világított egyházi vezetésre”, azaz Bölcskei pártállami (besúgói) múltjára.

Ezek az idők elmúltak, az aranyszájú Hegedűs püspök a Tarlós polgármester által neki juttatott díszsírhelyen nyugszik, ifj. Hegedűs pedig tovább folytatja hazafias munkáját a Szabadság téri templomon belül és kívül. Eddig hiába indítottak ellene számos eljárást az egyházon belül, egy sem vezetett eredményre, mivel, ahogy ő maga közölte a Kálvin téri Calvin szobor tövében tartott sajtótájékoztatóján, az egyházon belül FÉLNEK TŐLE. Azonkívül FÉLNEK AZ EGYHÁZSZAKADÁSTÓL, amit bejelentett. Mostanában mintha elmúlt volna a félelem, hiszen majd húsz évnyi hezitálás után – Bogárdi egyházvezetői korszakában –  Kislóri megkapta az első írásos fegyelmijét.

Bogárdi zsinati elnök lett, és úgy tűnik, megtehetné azt is, hogy tiszta helyzetet teremt a MRE-n belül, de nem teszi. Túlságosan is el van foglalva a Fidesz és Orbán személyes szolgálatával. Még Ballával sem számolt le, Kislóri sógorával, aki pedig elég arcátlan volt ahhoz, hogy püspökként jelöltesse magát Duna-melléken. Bogárdi meghagyta Ballát a Károli rektori székében, a kisstílű moral insanity továbbra is ott uralkodik a Reviczky utca, Kálvin tér, Dózsa György út, Viola utca négyszögében, háta mögött jólfizetett testőrsége, a Földi-féle wistmanwoodos brigád. A Károli oktatói karára jellemző a gondolkodásbeli eklekticizmus. Jól megfér itt Kun Béla unokája, a Miklós, professzori rangban a nem futó, hanem lovagoló bolond, a hallgatóknak a lóról való nyilazást tanítgató Hidán Csabával, a Beszélőbe írogató kettőském Bene Sanyival, a nyelvvizsgapapírok hamisításáért jogerősen elítélt Sárosdy Judittal, a softpornószerző Bánki Évával és társaival. Van néhány nagyszerű ember és tudós is a károlisok között, őket nem nevezzük meg, nehogy bajuk legyen belőle. De az oktatói kar többsége kutatónak nímand, erkölcsileg pedig toprongy, ahogy Balla Péter, az egyetem (???) rektora is.

A legszebb példány persze az okirathamisító, ösztöndíj- és kormánytartalékrabló Szabó András. Ő ugyan azt állítja, hogy nincs jó viszonyban sógorával, Bogárdival, de lehet, hogy ez csak álca, így jobban tud információkat gyűjteni a számára. Ahogy annak idején Bölcskeinek jelentgetett a Károli belső ügyeiről Gáborjáni Szabó haverján keresztül.

Ha megtörténik az egyházszakadás – amire komoly esélyt látunk -, kié lesz a Károli? Ha a Hegedűs családhoz tartozó, bár azt többször eláruló Balla marad a rektor, nagy eséllyel az intézmény is átcsúszik a még radikálisabb jobboldal kezébe. Akkor ott marad Bogárdi és a fideszhű mainstream MRE egyetem nélkül. És mit szól ehhez áldott Orbán testvér? Ha egyáltalán megkérdezik. Mert egy radikalizálódó mozgalom az ő korrupt, nepotista csoportját is elűzheti, és űzze is el! És akkor Bogárdi megállapíthatja, hogy eltaktikázta magát. Nem kicsit, nagyon. Az Örökkévaló helyett a felcsútit imádta, szolgálta, istenítette. Megkapja majd érte megérdemelt jutalmát. Nem a másvilágon, hanem még ezen.

Mrs. Czunyi’s last chance (Czunyiné utolsó esélye)

Mrs Balogh-Czunyi

Czunyiné kiesett a pixisből. Miniszter akart volna lenni, de már államtitkár se lett. A semmire se vezető pedagógus-kerekasztal-tárgyalásokon azonban még rendületlenül ott ül Balog Zoltán balján. Számára Balog az utolsó szalmaszál a politikai karrierhez. Ha mind az oktatásügy, mind az egészségügy terén megbukott miniszter államfő lesz, Czunyiné számára is eljöhet a feltámadás. És – valljuk be – a rosszemlékű báb-elnök, Schmitt Pál ideális utódja Orbán számára nem a fejét olykor-olykor óvatosan felemelő Áder János, hanem a buta és feltétlenül engedelmes Balog Zoltán. – A szerk.

Írta: Református Identitás

2017-ben lejár Áder János államfői mandátuma. Orbán nem kedveli Csorna és Győr-Sopron-Moson megye díszpolgárát, mivel az két balinozás vagy horgászverseny között néha visszaküld egy-egy különösen brutális törvényjavaslatot. Bár Áder ugyanolyan proliparaszt miliőből származik, mint Orbán vagy Kövér, de jogilag némileg kikupálódott apósa, a nemzetközileg elismert alkotmányjogász, Hercegh  Géza akadémikus mellett. Míg a másik két “főméltóság” magához hasonlóan első generációs értelmiségi évfolyamtársat választott házastársnak, tehát a családi összkulturális szint a kiindulóponthoz képest nem emelkedett semmivel.

Áder önismerete persze ettől nem lett különb, komolyan gondolta magáról, hogy a nyelvismerete és egyéb tulajdonságai alapján ENSZ-főtitkár is lehet. A pontyok, sügérek és süllők nagyon drukkoltak is neki, de mivel a halaknak nincsen szavazati joguk, ez sem döntötte el a kérdést.

-Sto gyelaty? – tette fel magának a ruszkikat kiűző, majd Putyin lábához térdeplő géniusz a kérdést és rögtön a Lacihoz fordult, Kövér Lacihoz, aki az ő legfőbb politikai tanácsadója. Ezt pesti értelmiségi szempontból ugyan nehéz megérteni, hiszen “Laci” háromszor is megbukott római jogból, de a fideszesek “különös emberek”, ahogy Lenin Lajos, a margitszigeti Nagyszálló főpincére szokta mondogatni. Szóval Orbán azt akarta, hogy Kövér legyen az államfő, hiszen ő olyan példásan megtestesíti “a nemzet egységét”. Hát csakugyan, a vöröskatona nagypapával, a Szocialista Hazáért kitüntetett papával Kövér úr “alkatilag” és családilag is ismeri a szocialista mentalitást, sőt a “nemzetére rontó” komcsikét is. Ezt ki is fejezte erőteljesen szép szavakkal 2016. április 11-én, stílusosan a költészet napján a magyar parlamentben.

Szóval Orbán felkérte Kövért, hogy legyen ő az államfő, ő képviselje hazánkat szerte a világban. Ez nagyon is testhez álló feladat neki, jól emlékszünk, hogy pár éve a kneszetből is kitiltották, miután Nyirő hamvaival egy Tesco-szatyorban turnézott Erdély-szerte.

Kövér viszont nem vállalta a felkérést. Nos, ez sötét személyének legkülönösebb oldala: bizonyos dolgokban nemet mond. A jóindulatú “értelmiségiek” úgy gondolják, Kövér “belátja”, hogy ő egy megosztó személyiség. A magunk részéről ezt kevéssé tartjuk valószínűleg, jellemétől, intellektusától (?) messze van bármiféle belátáshoz hasonló kognitív és emocionális művelet. A másik vélemény – ez a kevésbé jóindulatúaké – hogy Kövér “látja”, mekkora bűncselekményeket követnek el pártja vezetői és “tiszta” akar maradni. Bár Kövér kifejezetten spártai életmódot folytat a palotákat rekviráló, stadionokat és vasútvonalakat építő Orbánhoz képest, ezt sem tartjuk valószínűleg. (Azonkívül azt is tudjuk, hogy a Kövér családban Szilárd öcsike felelős a financiális ügyek unortodox intézéséért, lásd a MAHIR privatizálását.)

Mindegy: Kövér nem vállalta, de javasolt maga helyett egy minden szempontból pompás jelöltet: Balog Zoltán Hold utcai lelkipásztort és EMMI minisztert. Balog persze vállalta az “elhívást”, hiszen ő már régóta Orbánt szolgálja az Örökkévaló helyett. Régi ismerősei, köztük külföldiek is nem győznek csodálkozni, mennyire megváltozott Balog, a hajdani jogvédő, tisztességes pap jelleme a Fideszhez való csatlakozása után. Orbánnak csak egy kételye(???) volt, nem baj-e, hogy akkor ő mint miniszterelnök meg az államfő is református lenne, avagy mit szólnak ehhez a pápisták, név szerint Erdő Péter bíboros?

Az furcsa módon nem jutott Orbán eszébe, hogy ebben az esetben nemcsak ő meg az államfő lenne református, hanem mind a három főméltóság, hacsak nem akarja leváltani “a Lacit”, márpedig erre kevés jel mutat. Ugyanis Kövér mostanában feltűnően gyakran fényképezkedik Steinbach dunántúli püspök oldalán, látogat el református templomokba és ott öntudatosan jelenti ki, hogy őt “reformátusnak keresztelték”. Ez ugyan kevéssé valószínű a vöröskatona nagypapa meg a szochazás párttitkár (MSZMP!) apuka ismeretében, de miért ne higgyünk neki. Szóval akkor 2017-ben igazi református diktatúra lesz Magyarországon. A történészek tudják, volt már ilyen, mégpedig Tisza Kálmán miniszterelnöksége alatt. Akadémiai elnök, főrendiház elnöke nem lehetett ezekben a dicsőséges napokban más, csak kálomista. Orbán nagyon tiszteli a Tiszákat, nem véletlenül állíttatta vissza Tisza István kivételesen szörnyű szobrát, a már szenilis Zala György ocsmányságát a Kossuth téren mind a 16 (!!!!) mellékalakkal együtt. Bizonyos (arisztokrata származású) pesti értelmiségiek ugyan azt állítják, hogy a Tiszáknak még az intézője se állt volna szóba ilyen ordas bugrisokkal, mint a mostani “főméltóságok”, de ez legyen az ő bajuk.

Mert mi azt is tudjuk, hogy mi a célja Orbánnak Balog államfővé emelésével. Az, hogy megint fideszes motor kerüljön aláírási helyzetbe, ahogy a felejthetetlen “álamfő”, a plagizáló Schmitt mondotta (és tette). Azonkívül gondolhatta azt is – már ha persze a gondolkodás nem lenne alkatilag idegen a személyiségétől -, ha a a németeknek megfelel szövetségi elnöknek egy luteránus pap, neki is jó lesz. Joachim Gaucknak azonban nem ez az első, nagy megbecsülést hozó megbízatása. Nem véletlenül lett ő a titkos STASI-akták rendszerezésére és hozzáférésének biztosítására kirendelt hivatal elnöke 1992 és 2000 között, melyet még ma is Gauck-Behördének hívnak a németek. Gauck hajóskapitány apját az NDK-ban bebörtönözték, maga pedig evangélikus lelkészként csakugyan ellenálló tevékenységet fejtett ki az NDK embertelen rendszere ellen. (Nem csak hazudja ezt, mint Balog Zoltán a hivatalos életrajzában!) 2003 óta pedig Gauck az elnöke a Felejtés ellen – a demokráciáért (Gegen Vergessen – Für Demokratie) egyesületnek. Gauck a holokauszt bűnét német emberként így élte meg: „Megoldhatatlan feladatnak tűnt számomra Auschwitz után hinni Istenben. Nem is tudom, hányszor veszítettem majdnem el a hitemet és hogyan, mikor találtam meg mégis”. (J. Gauck: Freiheit. Ein Plädoyer. München: Kösel-Verlag, 2012, 32.) A kanti felelősség-erkölcs alapján álló, Luther veretes, mégis elegáns német nyelven megírt könyvében leírja, egész lelkészi tevékenysége során tudatosan elkerülte, hogy prédikációjának tárgyául tegye a 1Móz 1,27 bibliai textust: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt”. Nem akarta elfogadni, hogy az Isten képére teremtett ember képes legyen embertársai céltudatos, tervszerű, ipari méretű irtására. Végül teológusként úgy oldotta fel a maga számára a dilemmát, hogy az embert “a felelősségvállalás nagyszerű képességével megáldott” teremtményként gondolta el.

Nos, ha Balog lesz az államfő, őtőle nem ilyen erkölcsi és irodalmi színvonalú, de semmilyen könyveket nem várhatunk. A németül segédesztergályosként megtanuló Balog nem hogy könyvet nem ír, de nem is olvas. Kapjuk majd tőle államfőként is azt, amit eddig is: gyors, felelőtlen locsogást, a baloldal ekézését, szemét álszent frázisokat és istenverte baromságokat. Ezt tette EMMI miniszterként is. Államfőként bizonyára hasonlóan szerencsés kézzel választja meg a munkatársait. Miniszterként a Károlin Tenke Sándor rektor szeretőjeként mindenféle erkölcstelenségben kitanult szakemberként mozgó tudatlan és aljas Czunyiné Bertalan Juditot választotta államtitkárnak, akinek proli pimaszsága és ordító hozzánemértése váltották ki a mai napig tartó pedagógus ellenállást, s akinek bűzhödt kipárolgása ma is belengi az államtitkárság termeit. Szegényügyi szakemberként a triplatokás Cziberét választotta, akinek feneketlen pofátlansága csak szociális érzéketlenségével áll arányban. A kultúráért az egyházi zenész Hoppál Péter államtitkár felel, a számos hangszeren egyaránt dilettánsan nyiszorgó zenebohóc. Balog legfőbb tette a Szabó András – Petrőczi Éva házaspár helyzetbe hozása volt: meggyalázta József Attila emlékét azzal, hogy a róla elnevezett díjat odaítélte a károlis idióta fűzfapoetesszának, míg az egész ország előtt hitelét vesztett doktorandusztolvaj, okirathamisító és csaló férjet beültette a Magyar Akkreditációs Bizottságba. Az egészségügyet vezetők változatos sorát nem is említjük. Mi tehát Balog miniszteri teljesítménye? Tönkretette pár év alatt a köz- és felsőoktatást, az egészségügyet és a kultúrát.

De nyilván maradt még olyan terület, ami eddig megmenekült a hérosztratoszi bohóc pap gyilkos tombolásától. Ha államfő lesz, az egész országot lángra gyújthatja. De talán éppen ez Orbán és Kövér titkos célja Balog államfővé emelésével. És a pusztító hatású károlis indíttatású Czunyiné ismételt helyzetbe hozása…

(A képet nem mi photoshopoltuk, forrás: http://24.hu/kozelet/2016/02/09/holgyeim-es-uraim-czunyine-dr-balog-zoltan/)

 

Lost in Semantic Space (Elveszve a szemantikai térben)

Írta: Hermeneutikai Lángész

2016. április 4-én (öreg szociknak: a felszabadulás napján) az MTA székházban Poszler György emlékkonferenciát rendeztek. Délutánra az érdeklődök száma nagyon lecsökkent, Kulcsár Szabó Ernő előadását (Boldogan és megtörötten? A “fenséges” alakzatai a Hajnali részegség esztétikai tapasztalatában) már csak néhány kókadozó kolléga hallgatta. (Károlis egy se volt közöttük, még a meny is távollétével tüntetett.)

Akik KSZE meghallgatására szánták el magukat, nehéz feladatra vállalkoztak. Mindenekelőtt azért, mert akadémikus úr beszéde újabban alig érthető. Lehet, hogy otthon felejtette a műfogsorát, vagy néhány deci kevert befolyásolta állkapocsizmainak optimális működését. Aztán “a technikával szemben szenvedett vereséget” – ahogy akadémikus úr fogalmazott. Még arra sem volt képes, hogy laptopjáról kivetítse a Kosztolányi verset. Segítettek neki, a vers megjelent a kivetítőn, bár alig volt olvasható. Olvasására akadémikus úr sem volt képes, de ezen a szinten ez már nem is fontos.

Mindenekelőtt a “fenséges” fogalmát próbálta magyarázni, azt, hogy nem a Kant-féle definíciót fogja használni, hanem a schillerit, mégpedig azért, mert Schiller a fenségest ‘egységes’ érzésnek fogta fel. Einziges Gefühl – idézte németül KSZE. Amiből viszont az derül ki, hogy akadémikus úr még közismert német szavak szemantikájával sincsen tisztában. Aztán kitért arra, hogy ez a Kosztolányi vers a huszadik század legnagyobb verse, de “túl hosszú az elemzéshez”. Ez némileg meglepő szempont egy akadémikus részéről, de ne akadjunk fel ezen. Utána a természetfelettivel való találkozásról szólt néhány mondatot – ezeket nem tudjuk értelmezni, mivel akadémikus úr a szavakat rendszeresen nem a szótári jelentésükben használja. Azt viszont nagyon is megértettük, amikor KSZE a Hajnali részegséget annak párverséhez, a Semmiért egészen című költeményhez hasonlította. Amikor ez másodszor is elhangzott, a kókadt közönség felélénkült, sugdolózni kezdett, és ez még akadémikus úrhoz is eljutott. “De hiszen azt Szabó Lőrinc írta!” – szakadt ki belőle a felismerés a súgás hatására. De Szabó Lőrincről akartam tkp. beszélni – ütötte helyre a faux pas-t, ami minden szigorlatozónak utóvizsgadíjba került volna. Kulcsár-Szabóra, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának volt vezetőjére viszont még az Akadémia épülete se szakadt rá.

Irataiban való némi matatás után bejelentette, hogy az Ének a semmiről az a Kosztolányi-vers, amit párversnek gondol. Utána sorjáztak a tőle már megszokott szótévesztések: farsang helyett furfangos, fénycsóva helyett tűzcsóva stb, majd hapax legomenonok, mint vokatív jelenlét, önhivatkozási gesztus stb. Úgy látszik, KSZE megint a nyelvészet területére kíván kalandozni, mint legutóbb.

Hivatkozásul Benveniste-et választotta, alig 60-70 éves idézetekkel, némi deixis és anafora, a fogalmak teljes félreértésével. Akadémikus úr ismét emlegeti a hangzó “fonémákat”, még mindig nem tanulta meg, hogy azok puszta absztrakciók, nem azonosak a beszédhangokkal. Fél órát meghaladó beszédét KSZE “térszemantikai változásokkal” fejezte be. Erről nekünk is eszünkbe jutott egy irodalmi idézet:

Lewis Carroll Alice Tükörországban című regényében Alice találkozik egy Humpty-Dumpty nevű lénnyel:

“— És csak egy marad a születésnapi ajándékokra, érted? Ez aztán a dicsőség, mi?

— Nem tudom mit ért azon, hogy “dicsőség” — mondta Alice.

Humpty-Dumpty megvetően mosolygott.

– Hát persze, hogy nem érted, amíg én meg nem mondom. Úgy értettem: “Ez aztán az elsöprő erejű érvelés, mi?”

— De hát a “dicsőség” nem jelenti azt, hogy “elsöprő erejű érvelés” — ellenkezett Alice.

— Ha én használok egy szót — mondta Humpty-Dumpty megrovó hangsúllyal –, akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet!

— Az a kérdés — hitetlenkedett Alice –, vajon engedelmeskednek-e a szavak.

— Az a kérdés — így Humpty-Dumpty –, ki az úr és kész.”

KSZE, a magyar irodalomtudomány Humpty-Dumptyja úrnak gondolja magát szavakon, téren, térszemantikán és minden máson is. Amit előadásának gyér látogatottsága nem támaszt alá. Akik ott voltak (és akik nem, mert előre tudták), egy kásás beszédű, a szavakat önkényesen használó öregember szerencsétlenkedését látták. Hogy ő még mindig úrnak gondolja magát, és nemcsak a szavak, hanem az egész magyar irodalomtudomány urának, nos, ez az ő rögeszméjének része.

Egy szegény öreg ember téveszméje. De mielőtt “elmorzsolnánk egy könnyet a szemünk sarkában”, ahogy állítólag KSZE és doktoranduszai tették a Kosztolányi-vers olvasása során, visszaemlékezünk akadémikus úr mérhetetlen aljasságára, arra, ahogy tudatosan ártott számos embernek, ahogy üvöltözött védéseken, ahogy intrikált és hazudozott, fenyegetett és zsarolt.

És oda konkludálunk, hogy MÉLTÁN SÜLLYEDT IDÁIG. Hitványsága és értéktelensége most már nemcsak kollégái és a fürgébb intellektusú hallgatók számára, hanem minden utcasöprögető idénymunkás számára is látható és hallható.

Zsengellér’s trial (Zsengellér kihallgatása)

Szerző: Mákvirág Melinda

Hogy mennyire tisztességes és mennyire bátor Zsengellér József, a HTK dékánja, az kiderül az alábbi rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvből. Különösen, ha azt összevetjük a Mészáros-ügyről általa a Szenátus részére készített Jelentéssel és azzal a ténnyel, hogy még az a kicsit bátrabb és szókimondóbb korábbi szöveg is meghamisítja a tényeket. Nem véletlen, hogy a bizottság jogász tagja, Tanka Endre, aki Szabó András és Demes-Kőfalusi Krisztina bűncselekményeit feltárta, nem volt hajlandó aláírni azt a rektori utasítást, hogy Hima Gabriellát kell munkajogi felelősségre vonni a Szabó dékán és barátnője által elkövetett okirathamisításokért. Zsengellér kezében volt az a Hima által Balla Péter rektori teendőkkel megbízott rektorhelyettesnek írt közel száz kérelem és bejelentés, amit Balla nem vizsgáltatott ki, inkább tovább falazott Szabó András dékán machinációihoz. De Zsengellérnek nem volt mersze leírni Balla nevét, inkább a “mindenkori rektorok” ködösítéssel sunyi módon Szűcs Ferencre és Vargha Andrásra hárította a felelősséget. Előbbinek köze nem volt az ügyhöz, mert már rég eltávolították posztjáról, utóbbit pedig Szabó András a HÖK segítségével gyorsan megbuktatta, nehogy folytathassa az ügy kivizsgálását, amit már elkezdett. Így a “mindenkori rektorok” közül kizárólag Balla érintett, de ezt Zsengellér nem merte kimondani.

De Zsengellér rendőrségi vallomása még a saját gyáva Jelentéséhez képest is visszalépés. Ami abban a Jelentésben még relatíve bátor tényfeltárás volt, az nem az ő érdeme, hanem Tanka Endre ÁJK-s professzoré, akit ezek után és ezek miatt súlyos retorziók értek.

A rendőrségi kihallgatás igazi negatív hőse mégsem a gyáva Zsengellér, hanem Mákné rendőrnő, aki látványosan félrenyomozott. Direkt a vizsgálathoz képest egy évvel későbbi eseményekről faggatta Zsengellért, amikről az nem tudhatott, hogy nehogy beszéltetnie kelljen őt olyasmikről, amikről tudott. Zsengellér ebben jó partner volt: ő sem törte magát, hogy felnyissa Mákné szemét, aki a szemét és a fülét is becsukta. Ez a kihallgatási jegyzőkönyv nem más, mint látszatnyomozás, cinkosok mellébeszélése, hogy ne derüljön ki se Szabó András, se Balla Péter, se Mészáros Márton bűnössége. Zsengellér Máknéval együtt azon fáradozott, hogy az áldozatra, Hima Gabriellára foghassanak rá valamit.