Szerző: Adalékok a Jogállamisághoz
Ott tartottunk H.G. professzor munkaügyi perének iratismertetésében, hogy a bírók egymás után adták vissza az ügyet: előbb Berkiné Lakatos Katalin, aztán Erdélyiné Szőke Gyöngyi. Egyik sem volt hajlandó kihirdetni azt az ítéletet, amire a Károli érdekében utasítást kapott – a Károlin másodállásban haknizó Trócsányitól vagy mástól. A harmadik bíró, Kulisity Mária szembesült azzal a ténnyel, hogy a Károli a Wistmanwooddal figyeltette meg a professzort, kémeket küldtek a lakására, akik titokban több órás filmeket forgattak róla és családjáról. Balla Péter pedig ezeket a filmeket elvitte büszkén a bíróságra, mintha nem lenne bűncselekmény másokról az orrhonukban titokban kép- és hangfelvételeket készíteni. És az még hagyján, hogy filmeznek, de utána a felvételeket összevagdossák. Kulisity nem érte be a manipulált másolatokkal. Kötelezte a Károlit, hogy adja át a felvevő eszközt, állítsa elő a tanúkat, és készítsen leiratot az anyagról. Ez a kötelezés olvasható a 2012. február 2-i jegyzőkönyv 5. oldalán. Kulisity Máriát ezért azonnal levették a perről. Hogy jön ő ahhoz, hogy egy egyházi intézményt bizonyításra kényszerítsen? Az egyházban hinni kell, nem pedig kételkedni. A végzésben kihirdetett következő tárgyalást Kulisity állítólagos betegsége miatt elnapolták, majd hónapok múlva megtalálták a negyedik, a tökéletes bírót, Páldinét. Ő aztán soha többé nem követelte a felvevőeszközt, se az eredeti felvételt, se a tanúkat, csak húzta az időt, amíg a Károli büdös Ibolyája eltussolja a tiltott adatszerzés bűnügyét.
Páldiné úgy hozta ki győztesnek a Károlit, hogy nem indokolt. Nyer a Károli, mert csak. Ennél is sötétebb módszerrel élt a II. fok bírája, Mészárosné dr. Szabó Judit. Egyszerűen letagadta, hogy a Károlinak bizonyítania kellett bármit is. Azt írta a II. fokú ítéletben, hogy a peranyagban nem található annak a nyoma, hogy a Károlit kötelezték volna a felvevő eszköz vagy az eredeti felvételek beszolgáltatására. Olyan bíró dönthet II. fokon munkaügyi perekről, aki nem tud olvasni!
Lássuk most egymás mellett a két iratot: a kötelezést Kulisity Mária részéről és annak pofátlan tagadását Mészárosné dr. Szabó Judit részéről.
Kulisity Mária bírónő jegyzőkönyve, különösen annak 5. oldala:
Mészárosné dr. Szabó Judit II. fokú bíró ítéletének 17. oldala:
Egy olyan bíróra bíznak a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon II. fokú ügyeket, aki nemcsak olvasni nem tud, de azt sem tudja, mi az a bizonyítási teher, akit egyáltalán nem érdekel, hogy egy agyonmanipulált, összevagdosott felvételnek hol van az eredetije, hol vannak a felvétel készítői, hol van a felvevő eszköz. Ha eddig még senki nem igényelte volna, akkor neki kellett volna felhívnia a figyelmet erre. De nemcsak hogy igényelték, nemcsak hogy bírói kötelezés volt erre,hanem az egész per 7 éven át arról folyt, hogy a másolatok hamisítottak, hol van az eredeti? Milyen filmet nézett az a bíró, aki erre nem jött rá? Vagy a jámbor egyházfiktól elég, ha primitív fotoshoppal fabrikálnak valami kvázi-bizonyítékot, betolják a bíróságra, oszt jónapot? Nyernek, mert ők a szentfazekak, a NER szent tehenei? Ilyen Mészárosné dr. Szabó Judit féléknek, úgy látszik, ennyi elég. Főleg, ha a gazdáik ezt az ítéletet rendelik meg tőlük. A NER-ben nem lehet a református egyházat elmarasztalni. Nem lehet kihirdetni ítéletben, hogy csalók, okirathamisítók, rágalmazók. Pedig azok.