Sexual abuse at the Károli University (Szexuális zaklatás a Károli Református Egyetemen)

Ugrásra készen…

A bibliográfia professzor (Fantomprofesszor)

A látens buzi(feljelentgető)

Bunkócska: “az unokára maradt szerszám”

A bájoló

A nyálas cukrosbácsi

a titkárnőt dupla fizetéssel “motiváló” dékán

Szabó “áldozata”: a duplán fizetett titkárnő

 

Írta: Advocatus dei

2017 októberében, néhány héttel a reformáció 500. évfordulójának ünnepe előtt a Földgolyó másik felén, New Yorkban, két világlap cikket közölt egy hollywoodi producerről. A Harvey Weinstein szexuális zaklatásait bemutató írások hatása azóta az egész világon érezhető, de nem volt előrelátható, hogy ez a magyar kulturális életre is hatással lesz. Ha Sárosdi Lilla nem dönt úgy egy szombat délelőtt, hogy a Facebookon közzéteszi húsz évvel ezelőtti traumatikus élményét, akkor Marton László vígszínházi rendező megúszhatta volna. Sárosdi Lillát hamarosan egy tucat nő követte. Egyre többen. A szexuális visszaélés esetei már az egyetemi életbe is begyűrűztek. Ezen a terepen Falcsik Mária facebook-bejegyzése robbantotta a bombát az ELTE 27 éve halott professzorának, Tolnai Gábornak egy félresikerült … hm… “udvarlásáról”. A posztot valakik pár nap múlva levetették, így szabva gátat a futótűznek, mely minden bizonnyal napokon belül elérte volna a nemcsak földrajzi értelemben közeli egyházi egyetemet, a Magyar Református Egyház első számú oktatási intézményét, a Károli Gáspárról elnevezett bűntanyát. Pedig itt aztán nem egyedi esetekről van szó. Itt valósággal hemzsegnek a szexuális bűnözők. A reformáció 500. évfordulóján emlékezzünk meg róluk név szerint, méltóképpen ünnepelve meg az alkalmat!

Az Állami és Jogtudományi Karon Ibolya Tibor fővárosi főügyésznek van a legrosszabb híre. A híresztelések szerint már az újpesti rendőrkapitányságon sikítva menekültek előle a rendőrnők. Aki ellenállt, azt kirúgatta, mint pl. dr. D.V nyomozót (ez tény, ellenőrizhető). A Fővárosi Főügyészségen egy nagy darab szőke ügyésznő, egy bizonyos dr. K.R. egy pofonnal helyretette (ez szájhagyomány útján terjed). Az egyetemen a hallgatónők ki vannak szolgáltatva neki. Aki nem teljesíti nála a kötelező “beugró” feladatot, az bizony megbukik büntetőjogból.

A “legszentebb”, az ájtatosságtól mélyen átitatott kar, a Hittudományi sem mentes a szexuális ragadozóktól. Itt mindjárt kettő is van. Az életművel nem, csupán saját gyártmányú “bibliográfiai adatokkal” rendelkező Pethő Sándor “fantomprofesszor” a legnevesebb közülük (Lampé Ágnes írását erről a 168 órában levetették időközben a netről, de nyomtatott formátumban olvasható a lap 2011. február 4-i számában). Tőle alig marad el hírhedtségben egy másik professzor, Németh Dávid. Előbbi a lányokat, utóbbi a fiúkat üldözi aberrált nemi vágyával. Kettejük közül Németh Dávid a veszedelmesebb. Nem azért, mert látens homokos, hanem mert ferde hajlamát álszent prédikációkkal álcázza, és ha a kapcsolat nem úgy alakul, ahogy szeretné, áldozatát az egyházi és egyetemi ítélőszéknél még fel is jelenti. Állítólag egyszer, mikor még fiatalabbak voltak, Ballával is összejött. Lehet benne valami, mert különlegesen intim a viszonyuk.

Ahogy a Károli bölcsészkara felé haladunk, a szexuális bűnözők száma exponenciálisan növekszik.

Hát itt van mindjárt az “unokákra maradt szerszám”, Kun Bélának, a Tanácsköztársaság vezérének az unokája, Kun Miklós. 1969 őszétől kezdett dolgozni az ELTE BTK Orosz Nyelv és Irodalom tanszékén tanársegédként, de működése katasztrofálisnak bizonyult a hallgatónőkkel szembeni egészen sajátos viselkedése miatt. Ezért nagyon hamar lehelyezték a Legújabb Kori Történelem Tanszékre, tudományos kutatói beosztásba, hogy távol tartsák a kezét és az egyéb testrészeit a hallgatónőktől. Persze utána is koslatott a nők után, akár egy hormonorientált és agyirtott kutya, de nagyobb botrány nem kísérte mocskos trükkjeit. Másik kedvenc műfaja kollégáinak feljelentése volt. 1979-ben feljelentette Borsányi György kollégáját Kádár Jánosnál, mert szerinte nem dicsérte eléggé Kun Bélát.

Mikor pedig egyetemi tanárrá való kinevezését az ELTE BTK-n nemcsak politikailag elvszerű, hanem mély kutatásokon alapuló életművet maguknak mondó kollégák, pl. Krausz Tamás és a hallgatók – akiknek tele lett a tökük Kun állandó mocskos nőügyeiből – megakadályozták, Kun átnyergelt a Károlira. Hirtelen felfedezte magában ugyanis a reformátust 2003-ban. Nagy szeretettel fogadták, Bogárdi  rögtön a keblére ölelte. A szojuzi ölelést tessék szó szerint venni, van róla egy fotó a Reviczky utcai épületben. A következő évben felterjesztették professzorságra, 2005-ben pedig már meg is alapította a kremlinológiai intézetet, amelyre megkerülhetetlen szüksége van egy protestáns egyetemnek.

Kun mostmár nem elvtárs, hanem testvér, a református egyetemen folytatta tovább kedvenc sportját, a pinavadászatot. A kremlinológiai intézetben csak az jutott valamire, aki megfelelő módon dédelgette Kun professzor csüggedt nemiszervét. Igazi aratásba azonban a történettudományi doktori iskolában kezdett. Kár persze, hogy közben a legszebb sötétkék tabletták sem képesek akcióba lendíteni a régi szerszámot, így Kun professzor reménytelen próbálkozásai nyálas gusztustalankodásba fulladnak.  De aki nőnek látszó lény, és doktori fokozatot akar a Károli BTK-n, más doktori iskola nem lévén, most is szájjal kénytelen kényeztetni Kun professzor ősreformátus vallási rítus szerint körülmetélt nemiszervét.

Kun testvér fiatalabb fogdosó-tapizó kollégáiról se pontosan tudni, milyen református szél fújta őket ide. A két jóbarát, a nyálas Páter Ányos és a “hájas Hermann” (Göring beceneve), azaz Bene Sándor és Hermann Zoltán méltón képviselik a Kun Miklós által a Károlin meghonosított “református” szellemiséget. Bene óvatosabb, nem fogdos elsietetten, csak ha biztatást kap, ezt pedig verbális abúzussal igyekszik kiprovokálni. A nyálát azonban folyamatosan csurgatja, annál inkább, mert öregedvén már a száját sem tudja becsukni. Hermann nem ennyire visszafogott. Girnyó hallgatólányok sovány fenekét markolássza, hátuk mögé kerülve hozzájuk dörgöli a nemiszervét – mindezt nyíltan. Vizsgák alkalmával, ha kettesben vannak, mást is markolász. Ők sem kifejezett reformátusok, hanem határozott ateisták és szexisták.

Van azonban egy igazi református is a fényes panoptikumban, nem is akárki, hanem egy református pap fia és a jelenleg regnáló püspök, zsinati lelkészi elnök, Bogárdi Szabó sógora: Szabó András. Ő egyébként Hermann Zoltánnak is sógora – lyuksógora – lenne, ha képesek lett volna fonnyadt gilisztájukat belegyömöszölni a közös lyukba. Ennek tulajdonosa a szélhámos, szakdolgozat- és okirathamisító titkárnő, Demes-Kőfalusi Krisztina, akik ily módon a férjjel, Demes Kristóffal is sógorságba kerültek volna, ha szerszámuk nem hagyja őket cserben a döntő pillanatban. Szabó Andrásra hallgatólány nem panaszkodott. Demes-Kőfalusi Krisztina sem panaszkodott, mert hasvillantós és bögyölő-puszilgatós szolgáltatásaiért Szabó Andrástól – aki a viszony idején dékán volt – dupla fizetést kapott (ez tény, Szabó dékánutódja, Sepsi állította le D-KK professzori szintű juttatását, aki ezek után szülési szabadságra ment, majd végleg el). A léhűtő férj sem panaszkodott, mert heverészhetett egész nap, nem kellett állást vállalnia. Úgyhogy ez az utolsó eset már nem is tartozik a szó szoros értelmében a szexuális zaklatás körébe: kölcsönös előnyökön alapuló konszenzusos szex volt, azaz tiszta korrupció.

Így ünneplik odaát a Károlin a reformáció 500. évfordulóját, miközben Luther forog a sírjában…

Az összes kép forrása a Google. All photos found in Google.