Szerző: Scientist
Kedves olvasóink nagyon érdeklődnek Szabó András iránt. Ezért súlyos hányingerrohamokkal küzdve utánamentünk a kérdésnek. Jelentjük: Szabó bárgyú szívóssággal folytatja blogját. Nem azzal a gátlástalan szájdiaréval, mint Ludvig a magáét , aki még magát is megmutatja mellig érő tokával, amint beszédhibásan sipítja förtelmes verseit http://petroczieva.blogspot.hu/2012/09/varos-ajendekozo-rigmusok-2008.html
és attól sem riad vissza, hogy saját magát József Attilához hasonlítsa. http://petroczieva.blogspot.hu/2012/09/az-isten-kereso-jozsef-attila-2005.html
Szabó nehezen ír, kifejezőkészsége párszázas szókincsének megfelelően silány. Azonkívül észrevehető módon fázik annak az időszaknak a tárgyalásától, amelyet a Károlin töltött rablással, rágalmazással, hamistanúzással és okirathamisítással. Image-ének polírozása érdekében blogját azoknak a homályos időknek a terjengős idézgetésével tölti ki, amikor, úgymond “kutatott”. Úgynevezett kutatásainak “eredményét” olvashattuk nagydoktorijában, úgyhogy erre most nem is térünk ki.
2012. szept. 14-én a véletlen a témaszegény Szabó kezére játszott: váratlanul meghalt egyik áldozata, Uray Piroska. http://szaboandras54.blogspot.hu/2012/09/egy-evfolyamtars-es-kollega-halalara.html
Uray Piroska Szabó évfolyamtársa volt. Kitűnő latinos lévén ő volt az, aki a Szenczi-napló fordításának oroszlánrészét elvégezte. Szabó ezt a teljesítményt KIZÁRÓLAG A MAGÁÉNAK TÜNTETVE FEL elrabolta, aztán beadta MTA doktori értekezésként “önálló tudományos eredményként”. Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus elvtelen segítségével Szabó András hullarablóként – Tolnai Gábor és a most elhalálozott Uray Piroska szellemi termékének eltulajdonításával – lett “nagydoktor”. Nagynak persze Szabóban a hihetetlen aljasság tekinthető, amellyel rabol – koncepciót (mert kigondolására hiányzik az agykapacitása), fordítást (mert latinul is silányul tud) és minden mást, ami mozdítható, az Orbán-kormány 1999-es kétmilliárdos adományától a hallgatók ösztöndíjpénzén keresztül egészen a hencidai úrasztaláig.
Szeptember 22-én Szabó aztán folytatja “hol kutattam” sorozatát. http://szaboandras54.blogspot.hu/2012/09/pozsony-1992-szeptember.html
Itt is világosan megmutatkozik kicsinyes, szűk agyú, mélységesen anális lénye: precízen leírja úgynevezett kutatóútja tárgyi környezetét. Fanyalog a pozsonyi szálláson. De azért tanult valamit. Az NDK-ról szólva ugyanis a “Bauhaus” szót használta a házgyári épületekre. Mivel azonban a blogon felvilágosítottuk, hogy az egy építészeti, lakberendezési irányzat, amely jóval megelőzte az NDK létrejöttét, most már “szocreált” ír. Nyilván ezzel akarja mutatni, hogy kifinomult lényét mennyire zavarja a méltatlan környezet. Szabó nemcsak diszlexiás – ez magyarázza fantasztikus műveletlenségét és a játékkonzolok iránti vonzódását -, hanem diszgráfiás is, keveset ír, helyette tökéletesen érdektelen fotókkal “színesíti” bejegyzéseit. Ezúttal pl. egy pozsonyi buszbérlettel. Fiatalkori arcképeinek beszkennelése nyilván szimpátiakeltésre szolgál: akkor még nem nézett ki úgy, mint egy hájas pedofil vénember. A fotózkodáshoz még könyvet is hajlandó volt halottfehér, hosszú fekete szőrökkel és a pikkelysömör vérvörös csíkjaival borított kezébe venni. Ezúttal kezét nem, csak fekete műbőr aktatáskáját látjuk egy mocskos bevetetlen ágy tetején, a kép másik diszítőeleme a rendetlen asztal félig tele bambisüveggel. Na ennyit az esztétikai érzékről.
A rövid szöveghez 10 (!!!) kép csatlakozik, valamint egy négy és fél perces video a Slovan Pozsony – Ferencváros BEK mérkőzésről, amelyet Szabó magyar nemzeti küzdelemmé stilizál fel. Ő ugyan nem ment el – mert félt a gyáva kutya. Látható továbbá egy kép a romos nagyszombati zsinagógáról. Mindent megtesz, hogy álcázza vérengző antiszemitizmusát, amelyet még Horváth Ivánnal és Kálmán C. Györggyel kapcsolatban sem átallt habzó gyűlölettel kiélni.
Egy valamiről nem esik szó az egész blogon: tudományról, szellemi kalandról, kultúráról, művészetről. Szabó ólomlábon járó gondolkodása csak az élet legmateriálisabb tényei körül forog, ennek hű lenyomata a blog. Megtudjuk belőle, hogy Szabó utálja az egytálételt, “izzadt, mint a ló”, mit vett Petrőczinek és gyerekeinek a VEB áruházban, mennyibe került a benzin és a buszbérlet.
És hát persze a fékezhetetlen gyűlölet a nála különbek iránt. Milyen önelégülten jelenti ki, hogy Uray Piroska halálával “eggyel megint kevesebben lettünk”. Tudjuk, Uray Piroska halálába belejátszott a mélységes megbántottság, hogy Szabó nagydoktorijaként elrabolta az ő szellemi termékét. Persze Szabó igazán a Szigethy Lajos féle nyílt öngyilkosságokat szereti, mikor valaki az ő szavai hatására vet véget életének. De ha már nem folyhat vér, a karaktergyilkossággal is beéri. Szabó áldozatai: Szilágyi, Király Gyula, Bolyki János, Szigethy Lajos, Györke Judit, Uray Piroska – megtöltenek egy kisebb temetői parcellát.
Ő pedig játékkonzolon játszik, pedofil videokat nézve szerez magányos örömet magának és tervezi az újabb (karakter)gyilkosságokat. Aztán majd megírja a blogjában, micsoda krisztusi szelídségű ember is ő, milyen nagy tudós és professzor.
Mi pedig olvassuk végtelen csodálkozással: ennyire ostoba, primitív szellem lenne a magyarországi református egyház egyik legnagyobb bűnözője? Ennyire. Nekünk még bűnözőből is ez a selejt jutott.