Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

Archive for 2009. november

Dictatorship of the daughter-in-law (“Eb fél, kutya fél, míg az ipam-napam él”)

Posted by jhnnsclvn - november 29, 2009

Az alábbi olvasói levelet Ipam-Napam felhasználó küldte be. (Egyúttal szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét egy másik posztra ugyanebben a témában: Nagy íróink miskárolói: a MENY és HormonZavaros apródja, http://Senkikasenkifoldjen.blog.hu.)

 

“Eb fél, kutya fél, míg az ipam-napam él”

Egy közkedvelt magyar népdal pragmatikai tanulságai

Az IPSZILON-szimptóma szerzője (vagyis Hansági Ágnes, Kulcsár Szabó Ernő szakmai kiteljesedésre képtelen menye) olyan lúzer, aki győztes akar lenni, bár kétségtelenül nem született annak. Csak beházasodott egy győztes családba. A lúzer definíciója a wikipediából: „önmegvalósításra, sikerek elérésére lényegileg alkalmatlan, reménytelen életű, kilátástalan jövőjű személy”. Ez a velős meghatározás teljes mértékig illik a MENYre.

Ez az asszony nem méri fel ép ésszel, hol a helye, mit cselekszik, nem rendelkezik erkölcsi érzékkel sem. APÓSa révén benyomták őt a reformátusok egyetemére jó tíz esztendővel ezelőtt, akkor, amikor még az APÓS csillaga a zeniten volt. Azóta kisebb-nagyobb ütések érték a MENY hátterében álló akadémikus urat. Nemrég megsemmisítő kritika született Bezeczky Gábor tollából, 155 oldalon: Irodalomtörténet a senkiföldjén címmel, melyben a szerző ízekre szedi az eleinte MENYe (=Senki) és a befogadó egyeteme (Károli = Senkiföldje) mellett és mögött kiálló apóst. Bezeczky szakmailag és emberileg is bemutatja a tudóst, akire már egy jó ideje nem vet jó fényt a magasabb szellemi repülésre alkalmatlan, törpe képességű, de kivételesen erőszakos, minden szempontból terméketlen menye. Teher mindenki számára ez az akarnok-gépezet, akinek semmi sem drága, hogy egyéni karrierjét a reformátusok között elérje, akiket eszdéeszesként mélységesen lenéz és megvet. Alig várja, hogy Szabó András helyett dékán lehessen, és baráti kezet, azaz inkább lekezelést nyújthasson korábbi szövetségesének, akinek a hátán fölmászott és akit a bukás után tanszékvezetőként az egyetemen akar tartani. Az ugyanis tudományos szinten (még így is!) fölötte áll, és az egyházi rokonsága is támogatja, így jól jöhet még neki további karrierje egyengetésében. De már rég a MENY rángatja őt dróton. Azért tartja kezében Szabó Andrást ez a középszerű bárdolatlanság, mert évekig szüksége volt rá. Eszközemberré silányította ezt a tulajdonképpen szerencsétlen, gyenge és jellemtelen, bár von Haus aus aligha jószándékú embert, hogy dühöngő karriervágyát kiélhesse. Ezáltal nagynevű apósa és szépreményű férje előtt végre szakmailag bizonyíthat, hogy ne csak a megtűrt beházasodott lehessen, hanem professzorként és dékánként ülhessen a szűk családi összejöveteleken.

A MENY megalázza diákjait (kivéve a kegyencek szűk körét, akiket sztároltat a többiekkel és a kollégákkal), terrorizálja a kollégáit, agresszív szdsz-es módra lebunkózza, akik nem paríroznak neki, és a szocializmusból még lánykorából vele maradt mentalitása is erősen észlelhető, mert aki nincs vele egy pártban, vagyis Mellette, az ellene van. Ő egy jellegzetesen szoclib nyomoronc, aki kusza nagyzolásban szenved. Nem sikerült annyi éves tanulás után, sőt majd tízévnyi egyetemi tanárkodás után sem a helyes, szabatos és színvonalas magyar nyelven való önkifejezést elsajátítania. Eredeti gondolatokat nem tartalmaznak szószaporító tanulmányai, melyekből az is kiderül, hogy nem követi nyomon – sem belföldön, sem nemzetközileg – az elmúlt évek, évtizedek kutatási eredményeit. Leállt a fejlődése és mélyebb tájékozódása is kb. 15-20 évvel ezelőtt, még egyetemista korában. Hiába nyalta be Gadamer, Lindemann, Jauss stb. másodkézből, kizárólag családi közvetítéssel agyáig jutott nézeteit, eredeti gondolatokra nem igazán futotta eddig, 42. életévéig. Ugyanis ő nemcsak nem eredeti gondolkodó, hanem még átlagos gondolatok összegzésére is képtelen. Hiába fordít le felületesen gondolatokat, valójában ez a minden nyugati sznobságot beépíteni akaró ’kattogó írógép’ nem ismer igazán egyetlen idegen nyelvet sem. Valaha orosz szakosként indult, de annyira képtelen volt elsajátítani a nyelvet, holott az általános és középiskolában korábban már 10 évig tanulta, hogy kibukott a szakról. Felvetődik a jogos kérdés, hogyan működhet megfelelő szintű nyelvtudás nélkül a szellemi életünkben ez a bárdolatlanság? Korábban nyilván az após irányította rá a német szellemi ösvényre, melyen meg is rekedt. Ezt a nyelvet sem sikerült elsajátítania. Úgy látszik, nem ez egyes nyelvekben van a hiba. De hát hogyan sajátíthatna el olyan valaki idegen nyelvet, aki az anyanyelvével is hadilábon áll? Hiába akarja teljes erővel plebejus gondolatait urbánussá tenni, csak még inkább elködösíteni tudja, hemzsegő idegen kifejezésekkel, állítólagos magyar nyelven írt szövegeit, mintha nemzetközi, naprakész és modern volna. Éppen ettől tekinti minden szakmai beavatott kívülállónak, hiszen amiket kritikátlanul átvesz a szakma rosszabbik részétől, azokat ellenhülyeségekkel, vagy hamis értékrendjével próbálja ”korrigálni”. Ilyenkor árulja el magát, ami oly sokszor bekövetkezik írás közben.

Fölösleges bemutatni bármely tanulmányának mondatait, hiszen mindegyik azonos nyelvi-logikai klisére készült, amit nem érthetetlenség és nem is csupán magyartalanság, hanem kimondott gondolattalanság jellemez. Az érthetetlenség ugyanis még lehetne a mi hibánk, azaz az olvasóké, de a gondolati üresség a szerző “érdeme”. Még az sem mondható el halandzsa (handabanda) nyelvéről: hogy őrült beszéd, de van benne rendszer, mert éppen az nincs benne! Ám ha ránk jön a fordíthatnék, akkor azt inkább valamely létező idegen nyelvből tennénk, legyen az svéd, dán vagy akár hottentotta. De hogy éppen magyarról magyarra kelljen fordítani egy éppen bölcsészkari magyar szakon tanító tanszékvezető dékán-helyettes mondatait?  Na azt már nem! Az már több, mint nevetséges, leginkább szánalmas mindannyiunk számára. És főleg, nem éri meg a fáradságot, mert nem nyerünk vele semmit, egyetlen épkézláb gondolatot sem. Pedig erre kényszeríti hallgatóit, ami arcátlaság és bűn az emberi életidő ellen. Főleg akkor látjuk ennek az arcátlanságnak a teljes súlyát, ha tudjuk, hogy ez a személy bitorolja az Összehasonlító és Irodalomelméleti Tanszék vezetését, akit szerény képességinek határa fölé helyeztek akadémikus apósa miatt, ám szellemileg nem tudott felnőni és tovább fejlődni. Már az “irodalomelmélet” is egy “Anmassung”, hogy egy találó német szót kölcsönözzünk erre a jelenségre, hiszen elmélethez semmi köze ennek a halandzsának, az irodalomhoz pedig még annyi sem. Ez a nő utálja az irodalmat, utál olvasni, semmi mást nem forgat, csak APÓSt és FÉRJet, azt is csak akkor, amikor nem intrikával és hatalomépítéssel foglalkozik, melyek úgyszólván minden idejét lefoglalják. Méghogy világirodalom vagy összehasonítás! Mit mivel hasonlít össze az, aki semmilyen nyelven nem tud, még az anyanyelvén sem?

Lehet, hogy az APÓS hatalma elég még arra, hogy mindezek ellenére, mindazon intrika és bűn ellenére megtartsa a MENYt azon az egyetemen, amely ellen ezeket elkövette, és aki a dékánt ezekbe a bűncselekményekbe belahajszolta. Kulcsár-Szabó Ágnes dékánhelyettes Szabó András dékán rossz szelleme, legerősebb irányítója, aki minden felelősséget az ő nyakába akar varrni, hogy a végén dékáni székének elfoglalója legyen. Szolgájával, a Hájas Hermann-nal nemzedékváltásra készül: a Doktori Iskola vezetője után egy perccel a dékánt is kinyírják.

Így kerek ez az elrettentő erejű  történet…

Posted in Károli University of the Reformed Church, Kulcsár-Szabó Ágnes | Címkézve: | 1 Comment »

Is there a get-out of the Károli-crisis? Van-e kiút a Károlis válságból?

Posted by jhnnsclvn - november 27, 2009

Szerintem egyelőre még van, de ha tovább késlekedik a KRE vezetősége és fenntartója, nemsokára visszafordíthatatlanná válik a KRE BTK hitelvesztése a kari Doktori Iskola körül kialakult botrány miatt.

A MAB döntése világos: még hét hónapja van a BTK-nak arra, hogy BTK egyetlen doktori iskolájának, az Irodalomtörténeti Doktori Iskolának a helyzetét rendbe tegyék. A botrány akkor tört ki, amikor Szabó András dékán, felesége, Ludvig/Petrőczi Éva és Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes közokirat-hamisítással és egyéb törvénytelen cselekedetekkel megfosztotta tisztségétől a DI-t addig szakszerűen működtető Hima Gabriella professzorasszonyt. A tények közismertek a MAB előtt és az eseteket tárgyaló  blogokat és cikkeket olvasók egyre szélesebb körében. Annál inkább, mert honlapunk már egy ideje stabilan ott van a Blogs of the Days toplistáján.

MI TÖRTÉNIK, ha NEM SIKERÜL a MAB által biztosított hét hónap alatt felállítani egy elfogadható doktori iskolát a szigorú minőségbiztosítási paraméterekkel dolgozó előírásoknak megfelelően?

A BTK-t visszaminősítik főiskolai karrá. Hányan fognak akkor jelentkezni ide – és hozzák magukkal az állam által biztosított fejkvótát –, amikor a Reviczky utcától 300 méternyire van az ELTE a maga akkreditált bölcsészettudományi karával? Számítani lehet rá, hogy a HALLGATÓK SZÁMA DRASZTIKUSAN CSÖKKEN… A kar, sőt az egyetem fennmaradásának záloga tehát a kar egyetlen doktori iskolájának fennmaradása.

HOGYAN MENTHETŐ MEG A DOKTORI ISKOLA? Úgy biztosan nem, ahogy eddig: külső, elvtelen segítség megszerzésével, nyugdíjas, máshol kimustrált strómanok beállításával, antedatált iratokkal, közokirat-hamisítással és egyéb trükkökkel. Gondolják meg: gyakorlatilag Magyarország minden egyetemének bölcsészettudományi kara, s főleg annak vezetése ismeri a történetet. Várható-e az, hogy egy, a MAB által is elfogadható tisztes tudós ember elvállalja az egyszer már csúfosan megbukott Doktori Iskola vezetését, kockára téve ezzel saját szakmai hírnevét? Kizárt dolog. A BTK-n pedig nincsen ilyen ember, erről gondoskodott Szabó András dékán a maga kontraszelektív személyzeti politikájával illetve helyettese, Kulcsár-Szabó Ágnes, APÓSának az ELTÉ-n hoppon maradt, többnyire szdsz-es klientúráját károlis állásokkal jutalmazó, expanziós stratégiájával.

A MEGOLDÁS nem az, hogy kivárjuk, hátha a dolgok maguktól jóra fordulnak. A DOLGOK NEM FOGNAK MAGUKTÓL MEGOLDÓDNI! A feladat először is a károk minimalizálása és a helyzet tisztázása.

  1. Egyetlen megoldás, hogy felkérik Hima Gabriella professzorasszonyt, vállalja el újra az általa alapított Doktori Iskola vezetését. A MAB határozatából világosan kitűnik, hogy az ő szakmai hozzáértésében nincsen kétségük. Ő talán még mindig meggyőzhető – az iskola hallgatóinak érdekében, azért, hogy befektetett munkája ne vesszen teljesen kárba. Csak reménykedhetünk abban, hogy Hima Gabriella képes lesz elfelejteni az ő emberi integritását és szakmai kompetenciáját érintő nemtelen vádaskodásokat és AZ ÜGY ÉRDEKÉBEN újra kezébe venni az irányítást.
  2. A második szakaszban tisztázni kell a KRE Bölcsészettudományi Karának helyzetét. Nem azon kéne gondolkodni, hogy mi azoknak a valódi neve, akik feltárták a TÉNYEKET Szabó András, Kulcsár-Szabó Ágnes és segítőinek tevékenységéről, hanem az, hogy ezek megfelelnek-e a valóságnak. TISZTÁZTA MAGÁT Szabó András? Bebizonyította, hogy nem kapott nyolcmillió forint ajándékot Princz Gábor bankjától? Bebizonyította, hogy nincs köze a BKV-s tanácsadó szerződésekhez? Megmagyarázta, hogy gyarapodott ingatlanban, járműben kifejezett vagyona az elmúlt tíz évben 100-150 millió forintnyival? Ugye, nem.

Amíg ezeket a tényeket hitelt érdemlően nem tisztázta egy FÜGGETLEN SZAKÉRTŐI VIZSGÁLAT, a gyanú megmarad.

Mit gondolnak az EGYETEM FENNTARTÓI, hány jövendőbeli hallgató fog jelentkezni erre a súlyos vádaktól nem tisztázott karra?

A Doktori Iskola és a Bölcsészettudományi Kar körül fennálló sötét gyanú csak korrekt vizsgálattal oszlatható el. Választ kell adni olyan kérdésekre, hogy miért távolított el Szabó a karról református hitben élő, tisztességes oktatókat és miért bízta munkájukat másvallású, felkészületlen személyekre. Hogyan magyarázhatók az olyan jelenségek, hogy a valamikor a karon dolgozó, de Szabó által eltávolított református szakemberek által írott könyvekből tanítanak a Szabó által helyükre felvett, felkészületlen személyek?

Amíg ezekre a kérdésekre nem születnek meg a korrekt válaszok, a bölcsészettudományi kar bukása nem állítható meg.

Ezeket a gondolatokat a református egyetemhez semmilyen szállal nem kapcsolódó, de a protestáns értékek iránt elkötelezett, egyetemi emberként vetettem papírra. Ha az egyetem FENNTARTÓJÁnak szívügye az egyetem fennmaradása, el kéne gondolkodnia rajtuk.

Szász Konrád

Posted in Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 3 hozzászólás »

All in a muck up to the chin (Nyakig a mocsokban a Károli)

Posted by jhnnsclvn - november 20, 2009

Ha végigtekintjük a Károli Egyetem Bölcsészettudományi Karán Szabó András dékánsága alatt történteket, mindenekelőtt a következő kérdéseket kell feltennünk:

  1. Milyen szándékból történtek a dolgok?
  2. Milyen (pénz)forrásból fedezték a cselekményeket?
  3. Milyen célokat követtek az egyes kulcsszereplők?

Az első kérdésre egyszerű a válasz: a kulcsszereplő, Szabó András dékánt saját és felesége, Petrőczi-Ludvig Éva egyéni karrierje és pénzszerzése motiválta. Ez sikerült is nekik: 11 évvel ezelőtt egy ócska panellakásban laktak a város szélén, ma a központban birtokolnak egy gyönyörűen berendezett 140 négyzetméteres öröklakást, mindkét közös gyermeküknek vettek egy nívós öröklakást, jól berendezték, állandóan színvonalas kocsival járnak. Ez minimum 100-150 milliónyi vagyongyarapodás. Ekkora befektetést eszközölt a dékánházaspár az elmúlt tizenegy évben. Ki hiszi el, hogy ennyit tettek félre a fizetésükből? Nem: ennyit szereztek a Református Egyház és Egyetem kárára végrehajtott szívességekért cserébe Princz Gábor bankjától, a BKV-tól és egyéb zavaros, sőt még rosszabb, a baloldalhoz köthető forrásból.

Ami a karriert illeti, látszólag az is jól alakult. A komolyan vehető tudományos világban Szabót ugyan nagyon kevésre tartják, Petrőczit pedig semmire sem, de sikerült szívességcserékért ezt-azt beszerezniük. Szabó ugyan a saját habilitációján olyan rosszul beszélt németül, hogy egy született német nem is értette volna meg, mit akart mondani, a németül tudó magyarok azonban hungarizmusait visszafordítva értelmezték azt a vérszegény locsogást, amit Szabó Szenczi Molnárról el szokott mondani: legutoljára a MTA falai között égette ezzel magát. Petrőczit is habilitálták, bár Kabdebo Lóránt hadakozott ellene, nagyságos asszony azonban kivárta, míg Kabdebo miskolci dékánként nyugdíjba megy, aztán keresztülverekedte magát.

Segítséget kaptak ebben Kulcsár-Szabó akadémikustól: cserébe meredek karriert biztosítanak az akadémikus egyelőre-még menyének, Hansági-Kulcsár-Szabó Ágnesnek. Jól fizető állásokba helyezték el a Károlin az akadémikus másodlagos frissességű rokonait és üzletfeleit. A MENY-et – katolikus létére – kineveztették dékánhelyettessé, sőt, majdnem habilitálták is, az azóta általuk tönkretett doktori iskolában.

Itt ugyanis elkövettek egy hibát: felhasználtak egy vitathatatlan tudományos hírnevű és erkölcsiségű személyt, Hima Gabriella professzort arra, hogy a doktori iskolát megalapítsa, utána magukhoz akarták azt kaparintani. De egy kicsit mohón nyúltak a zsákmány után: egy perccel korábban, mint kellett volna. Na meg „harangszóval mentek nyulászni” – ahogy a közmondás mondja. Petrőczi-Ludvig ugyanis már a Kossuth Rádióba is beerőszakoskodott: ott egyéb hagymázas locsogása, pl. arról, hogy ő az angol királynő rokona, közben azt is elfecsegte, hogy vár rá a doktori iskola vezetésének felelősségteljes feladata. Petrőczi-Ludvig ugyanis annyira ostoba, hogy képtelen a realitás és saját vágyai, intrikái között különbséget tenni.

Közben bejöttek a képbe más szereplők is szívességi alapon. Kun Béla unokájának, Kun Miklósnak külön intézetet hoztak létre: Kremlinológiai Intézetet. Arról most nem is beszélünk, hogy a kremlinológia mint tudomány a kétpólusú világrend összeomlásával tárgyát vesztette, a kremlinológusok a világ minden részén munka nélkül maradtak, távolbalátással, eszcájg-hajlítgatásokkal szerzik meg a betevőt. Szabónak ez nem esett le: ő nem olvas színvonalas könyvet, újságot. Sikerült tehát a protestáns szellemi hagyomány ápolását célul kitűző felekezeti egyetemen elhelyeznie a század egyik legrosszabb hírű, véreskezű magyar bolsevikjének, Kun Bélának az unokáját feleségével, Gereben Ágnessel egyetemben.

Vannak aztán igazi dzsoli dzsókerek, bárhova bevethető, semmihez sem értő, ezért mindenre kapható figurák, mint a rendőrtiszti főiskolán karriert csináló nyugdíjas orosz szakos Kovács Árpád.

A családi érzés szép keresztyéni hagyományát követve mindenki feleségestül jött: Honti László, a magyar nyelvészeti tanszék vezetője nemcsak feleségét, hanem annak barát(nő)i körét is beemelte a protestáns felsőoktatásba.

KI FIZETI MINDEZT? Mik a források?

Hát először is az állami fejkvóta. Mindannyiunk adójából fizetik luxus módon ezeket a tehetségtelen embereket meg a pereputtyukat.

DE EZ NEM LENNE ELÉG most, amikor a fejkvótából élő állami egyetemek fuldokolnak. A Károli Bölcsészkara virul: no nem a lepusztult környezet, a tűzveszélyes épület. Szabóék és barátaik bankszámlája hízik napról napra! A hallgatók a fejkvótáért siralmas színvonalú képzést kapnak – tisztelet a kevés kivételnek, a felkészült, becsületes oktatónak!

Ez csak más forrásokból lehetséges, de ebben a kérdésben még nem látunk egészen tisztán. Vannak persze nyomok: de ezek annyira mocskos irányba mutatnak, hogy egyelőre még azt akarjuk hinni: ennyire mélyre még Szabó sem süllyedhet.

NAIVITÁSUNK NAPRÓL NAPRA FOGY. A leleplezés napja pedig közeledik.

Egy biztos: a Magyar Református Egyház Zsinatának felügyelete alatt működő intézmény hitvány színvonalon működik, zavaros pénzügyeit eddig is nehéz volt takargatni. Kálvin születésének 500. évfordulóján eljutottak a teljes financiális, szellemi és erkölcsi mélypontra.

Csak abban reménykedhetünk, hogy napvilágra kerülnek az ügyek, a KÖZTÖRVÉNYES BŰNCSELEKMÉNYEKET LELEPLEZIK, AZ ELKÖVETŐK PEDIG ELNYERIK MÉLTÓ BÜNTETÉSÜKET.

Ha van jövője a református egyetemnek, csak egy teljes átvilágítás után, a vezetőség tagjainak teljes lecserélésével.

Posted in Károli Egyetem BTK, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 12 hozzászólás »

Gusztáv Bölcskei cannot see the burning wood for the trees (Bölcskei Gusztáv nem látja a fától az erdőtüzet)

Posted by jhnnsclvn - november 17, 2009

Epilogue to the very unimportant conference

Bölcskei Gusztávban a hívő reformátusoknak, akik vezetőjüket erkölcsi példaképnek is szeretnék tekinteni, mélységesen csalódniuk kellett. Püspök úr látszólag indokolatlanul megjelent azon a konferencián, amelyen nem csak látszólag, hanem nagyon is valóságosan – szellemi és fizikai jelenlétével – kiállt a csalás, a törvénytelenség és az erkölcsi züllés mellett. Az MTA székházában kezdődő, majd a Kossuth Klubban folytatódó kétnapos (nov. 10-11.) konferencia a „Protestantizmus és medialitás. A reformáció mediális forradalma” sokatmondó, de valójában képzavaros és a helyszínen semmit sem kifejtő címet kapta a szervezőktől.

Ha Bölcskei Gusztávnak lenne helyzetérzéke, akkor hamar rájöhetett volna arra, hogy az MTA elnöke miért nem tartotta meg a megnyitó beszédét kedden délelőtt 10 órakor, ami pedig a meghívók programjában is szerepelt, hanem inkább jó távol tartotta magát ettől a rendezvénytől. Távolmaradásának oka volt, ha más nem, akkor az, hogy nem kíván a felsőoktatásunk e mélyrepülését előidéző személyek által szervezett konferenciához asszisztálni, egy olyan egyetem, a Károli égisze alatt, ahol tombol a jogtalanság és erkölcstelenség. Az MTA főtitkára testben ugyan egy rövid megnyitó beszéd erejéig jelen volt, de szellemi és erkölcsi távolságtartását beszéde mindennél nyilvánvalóbban kifejezte: volt ebben szó földről, vízről, levegőről, MTA-tagságról, erkölcsi válságról, csak egyről nem – magáról a megnyitandó konferenciáról. Nem véletlenül. Főtitkár úr beszédével jelezte az Akadémia részéről, hogy nincs közük ehhez az obskurus társulathoz. Csak a termet bocsátották rendelkezésükre, és ennyi. (Ez elől nyilván nehéz lett volna kitérni.) Nem így Bölcskei Gusztáv, aki erőteljesen kompromittálódott.

Jelenleg a bölcsészkaron tehetségtelen és rosszakaratú emberek vezényletével legnyersebb torát üli a protestáns oktatók fölött egy a Kulcsár-Szabó család által beszivárogtatott liberális eszdéeszes különítmény. Ehhez nyújtott támogató és megerősítő kezet Bölcskei Gusztáv, aki csak 220 km-re van Budapesttől, de úgy viselkedik, mintha egy másik földrész  szigetvilágának lenne a lakója. Ez a 220 km nem mentesíti Bölcskei Gusztávot attól,  hogy naprakész legyen és ne az amerikai animációs filmekről beszéljen (szakavatottan – mert ez érdekli Bölcskei Gusztávot, ez az a szint, ahol otthon van és amit képvisel!), hanem ennél jelentősebb témáról, arról, ami a voltaképpeni feladata lenne, és amit az általa fenntartott egyetemmel való ritka találkozásai alkalmával elvárnának tőle. Például, hogy mitől református az az egyetem, amelyik a Kálvin-év alkalmából szervezett konferencián úgy tesz, mintha minden szép és jó lenne. Ahol recsegnek és ropognak a csontvázaktól tömött szekrények, mert Szabó András dékánként tobzódik az erkölcstelenségben és jogtalanságban, szabadon garázdálkodik a református egyetemen, akárcsak helyettese, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes, aki a rossz szelleme az erkölcsileg amúgy is ingatag lábakon álló dékán-főnökének. Bölcskei Gusztáv egy szóval sem érinti a botrányokat, nem nyilatkozik, nem cselekszik és nem is utal semmire, ami az elmúlt időben a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán zajlik. Neki nincs véleménye a hosszú ideje zajló kirúgásokról és a vezetők eltávolításáról. (Most éppen a főtitkárt, Ravasz Leventét menesztették, akit szeptemberben neveztek ki, nem sokkal előbb Vass Csabát a Kommunikáció Tanszék éléről és a dékánhelyettesi székből, hogy abba a MENY beleülhessen, és még nem szóltunk a Pedagógia tanszéken a legnagyobb titokban lezajlott durva tisztogatásokról, ahol jobbnál jobb szakembereket távolítottak el, hogy helyet csináljanak a szakmailag elképesztően műveletlen és felkészületlen, de intrikában fölöttébb jártas tanítónőnek, Györgyiné Koncz Juditnak.) Bölcskei Gusztávnak nincs véleménye a BKV és az egyetem alapítványának hivatalos kapcsolatáról, holott a BKV az egyik legkorruptabb állami intézmény. Bölcskei Gusztávnak nincs egy hangnyi véleménye a BTK Doktori Iskolájában történt csalásokról, amiről már a MAB (Magyar Akkreditációs Bizottság) is határozatot hozott: négy disszertáció és védés közül hármat megsemmisített. Nagyon súlyos törvénysértésekre derült fény. Bölcskei Gusztávnak nincs véleménye arról, hogy püspöktársának a sógora súlyosan és sorozatosan visszaélt a hatalmával, és jogtiprásával s törvénysértéseivel már nem csak a református egyetemnek árt, hanem magának az egyháznak is. Helyettese, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes mindenben hibás tanácsokat ad, jogi és erkölcsi tekintetben egyaránt.

Bölcskei Gusztáv elérkezett odáig, hogy ha nem szól, és nem tesz semmit, akkor mindannyian úgy vehetjük, hogy egyetért a történtekkel, és emiatt nemsokára expüspökké válik. És nem Szabó András dékán és társai ülik a legnyersebb torukat az egyetem kirúgott protestáns értelmiségiei fölött, hanem Bölcskei Gusztáv nem kevés ellensége is lassan és határozottan készül a maga torára, amelyen a megbuktatott püspök süvegéből issza a bort és a püspökről lerántott paláston lakomázik.

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 2 hozzászólás »

Can be blogs defamatory? (Lehet-e rágalmazó egy blog?)

Posted by jhnnsclvn - november 14, 2009

Azok, akik mindent megtesznek a Református Egyetemen elkövetett bűncselekmények elkenéséért, eltorzításáért, letagadásáért, mások nyakába varrásáért (ld. HormonZavar doktoranduszokhoz írt hazug körlevele), azzal próbáltak eddig kibújni a felelősség alól, hogy a blogunkon publikált posztok becsületsértők és rágalmazók. Miután megjelent a neten a MAB-határozat, ezzel már nem érvelhetnek (aki saját szemével akar erről meggyőződni, az először nyissa meg a http://www.doktori.hu-t, majd keresse meg a Károli Gáspár Református Egyetemet, azon belül az Irodalomtudományi Doktori Iskolát, majd kattintson a pirossal jelölt “nem felel meg” minősítésre). Próbálkoztak és próbálkoznak a blogok betiltásával, a Református Élet forgalmazásának megtiltásával, a szabad véleménynyilvánítás minden formájának elfojtásával. Bitorlói ezek az egyetemi vezetők Luther és Kálvin nevének, de bizonyosan nem az örökösei. Mintha rendőrállamban élnénk, mintha meg sem történt volna a rendszerváltás, diktatorikus módszereket alkalmaznak, s mert érveik nincsenek, s mert önkritikára képtelenek, rendőrséggel, bírósággal fenyegetőznek. Mintha az lenne a bűnös, aki beszél róla, nem pedig az, aki elköveti. Mi a bűn? A bűncselekmény elkövetése, vagy annak leleplezése? Az egyetem és az egyház vezetői szerint nyilvánvalóan az utóbbi. Csakhogy ezzel a véleményükkel még a Rákosi-diktatúrában ragadtak le. A világ ma már nem itt tart. Egy darab anakronizmus ez az egyetem a mai Európában, nem beszélve a Földgolyó többi kontinenséről.

Az alábbi cikket egy Judge nevű olvasó küldte be AnonymAnalystnak, mi tőle vesszük át.

Defamation suit is dismissed (Becsületsértési kereset elutasítva)

A New York Law Journal októberi számában olvastam egy precedens értékű ítéletet, amely egy becsületsértési és hitelrontási perben született. A Manhattani Legfelsőbb Bíróság ítéletének szövege a 2009. október 7-i Law Journal 26. oldalán olvasható, továbbá a neten: http://www.law.com/jsp/nylj/PubArticleNY.jsp?id=12024340376&src=EMC-Email&et=editor&slreturn=1&hbxlogin=1 (csak regisztrált előfizetők számára hozzáférhető!)

A cikkben arról van szó, hogy egy oktatási intézmény, a Swiss Finance Academy jogsértő intézkedéseket alkalmazott egy vele szerződésben álló klienssel, Mr. Matthew Milewskivel szemben, aki erre az intézményt bíráló posztokat helyezett el 2008 júliusában a ripoffreport.com oldalán, amely site kifejezetten arra szolgál, hogy a jogsérelmet szenvedettek kiengedjék a szelepet, és őszintén megírják véleményüket az adott intézményről és a kifogásolt eljárásról. Milewski úr posztjai arról szóltak, hogy az intézmény vezetői inkompetensek, és a hallgatók a tandíjuknak nem kapják meg az ellenértékét. Mindezt nem a saját nevén tette, hanem “Lilly” álnéven. A posztok olyan hatásosak voltak, hogy 2009-ben a Swiss Finance Academybe jelentkezők száma 70%-kal visszaesett.

A Swiss Finance Academy becsületsértésért pert indított mind Milewski úr, mind a ripoffreport.com oldalt működtető arizonai illetőségű Xcentric Venture LLC szolgáltató ellen. Milewski úr a perben saját magát képviselte. Azzal érvelt, hogy egyrészt nem ő a posztok szerzője, másrészt azok tartalma személyes vélemény és mint ilyen, a törvény védelme alatt áll. Judith Gische bírósága Milewskivel szemben elutasította a keresetet, mert a személyes vélemény Milewski úr oktatási intézménnyel kapcsolatos tapasztalatain alapul, és függetlenül attól, hogy állításai objektíve igazak-e vagy sem, mint vélemény nem képezheti per tárgyát. A bíróság a szolgáltatóval szembeni keresetet is elutasította a Communication Decency Act, 47 USC & 230 (c) (1) cikkelyére hivatkozva, mely szerint “egyetlen interaktív computer szolgáltatás providere vagy usere sem esik ugyanazon kategória alá, mint más információs fórumok publikálói vagy gazdái”. Magyarán ez annyit jelent, hogy újság, rádió, tv-csatornák működtetői felelősek a tartalomért, az internetszolgáltatók viszont nem, mert ezeknek éppen az a funkciója, hogy egy harmadik fél véleményének adjanak fórumot. A véleménynyilvánítás pedig szabad, épp ezért – legalábbis demokráciákban – törvény által védett beszéd.

Az angolszász és különösen az amerikai jog összességében támogatja a blogolók véleménynyilvánítási szabadságát, mert sokszor csak a nyilvánosság vezethet el jogsértések és bűncselekmények leleplezéséhez, és egy demokratikusabb és igazságosabb társadalomhoz. Ezért a ripoffreport.com jelmondata a blogolók és általában az igazságtalanság és jogsértések ellen protestálók logója kell, hogy legyen:

Don’t let them get away with it… let the truth be known!

Vagyis:

Ne hagyd őket futni… derüljön ki az igazság!

Posted in Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , | 5 hozzászólás »

A Very Unimportant Calvinist Conference (Egy teljesen jelentéktelen kálvinista konferencia)

Posted by jhnnsclvn - november 11, 2009

Kedves Olvasóink!Beszámoló helyett álljon itt néhány hozzászólás a Magyar Református Egyház hivatalos honlapjának fórumáról (www.református.hu), amelyekben a jelenlévők reflektálnak a Senkiföldje szervezésében a Senkik által megtartott előadásokra.2009.11.11. 09:37 –  gergely:Hogy sikerült a Kálvin-konferencia? Nem tudok elmenni, innen a végekről nehéz figyelemmel követni a dolgokat. De az nagy büszkeséggel töltött el, hogy maga Pálinkás professzor, a MTA elnöke nyitja meg a konferenciát. Aki ott volt, írja meg, mit mondott! És milyenek voltak az előadások? Remélem, méltóak a magyar reformátusság kulturális hagyományaihoz! Várom a híreket!!!!
Áldás, békesség!

Válasz:

2009.11.11. 22:15 –  Marci:Áldás, békesség Gergely barátom!
Ne sajnáld, hogy nem tudtál eljönni, ennél jelentéktelenebb konferenciát nehéz elképzelni. Az Akadémia elnöke – mint várható volt – kimentette magát, nyilvávalóan nem akart egy bűnbandával kompromittálódni. A dékán előadása ugyanolyan dögunalmas, mint az egyetemi órái. Ha lexikont olvas fel, legalább ne kezdő kisiskolás hangon, intonációs és lélegzéstechnikai hibákkal tegye, mint aki most tanul olvasni. Akkor már a feleségéé érdekesebb volt. Abba legalább az őrület eredetisége színt vitt. Érdemleges közönség nem jött el. A dékánon és sleppjén kívül más nem volt. A hallgatóságot a diákok érdektelen tömege tette ki, akiket odakényszerítették “vattának”. Vatta-szerepüket látványosan demonstrálták. Ültek a földön, sms-eztek, olvastak, dumáltak, malmoztak. Csak testben voltak jelen, lélekben nem. De igazuk volt. Nem volt egyetlen érdemleges új gondolat ezen a két napon. Monoton, lélektelen statisztikai előadások, minden spiritusz nélkül. Az igazi mélypont dékánhelyettes asszony fellépése, akinek nemcsak kattogó írógéphangja monoton, hanem szikkadt tapló agyának sablonos szüleményei is. Mellesleg illettek természetellenes hajszínéhez, amely azonban méltó volt ehhez a TESCO-pénztáros fejhez. Ez a fej sokkal érdekesebb volt, amikor hallgatott. Akkor már nem is TESCO-pénztároshoz hasonlított, hanem egy ELEMES JÁTÉKKUTYÁhoz. A közönség soraiban ülve feszült figyelemmel csüngött a hierarchiában fölötte álló dékán, és főleg a püspök szavain, akit megjátszott odaadással próbált hipnotizálni. Fejébe mintha duracell elem lett volna építve, eközben egyfolytában le-föl járt, olyan intenzíven bólogatott, hogy teljesen elterelte a figyelmet a beszélőről. A hallgatóság szeme jojóként járt le-föl, ennek a fejnek a mozgását követve. A szónokról közben mindenki elfeledkezett. A hipnózis sikerült, csak nem a célszemély esett transzba, hanem a közönség. Ahogy véget ért a beszéd, a fej is hirtelen megállt valahol mozgása közben. Az előadások végén mindenkit jobban foglalkoztatott dékánhelyettes-asszony ide-oda billegő feje, mint az érdektelen előadás esetleges – nehezen fellelhető – tartalma. Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi mozgatja ezt a borzalmas Gorgó-fejet: tartós-elem vagy esetleg egy kezdődő Parkinson-kór? Szegény, öregedő kreatúra. Egyre neurotikusabb lesz, hangja egyre rikácsolóbb, hajszíne egyre rikítóbb. (A mostani festés határozottan még kevésbé sikerült, mint az eddigiek, talán jobb lenne szürkén hagyni, mint ahogy poetessza teszi, az legalább természetes.) És még mindg kaparnia kell. Még mindig nem érezheti magát biztonságban. Sőt: egyre kevésbé.Az egész borzalmas volt. Az egyetlen tanulság, hogy mindkét dékánhelyettes asszony (a cserépkutyafejű, vakondszőrű MENYen kívül az erősen nyugdíjkorú, hollófeketére mázolt, fejtetőn hófehérhajú, amit mindenki lát, mert nettó magassága 140 cm, gonosz törpe dékánhelyettes) mechanikus tömegeket tud mozgósítani a semmire is. Ám csak testben mozgolódtak az odaparancsoltak. Amint a bűnbanda megbukik egyszer, eltűnnek mögülük ezek a lélektelen tömegek is. Nemcsak kiállnak mögülük, hanem átállnak.Gergely barátom! Ne sajnáld, hogy nem voltál ott: időpocsékolás lett volna részedről. Részükről viszont ez az egész a reformáció eszméjének megcsúfolása volt. Egy felsült, elbukott bűnszövetkezet szájára merte venni a nagy reformátorok nevét. És nem omlottak rájuk a falak, nem szakadt rájuk az ég. Még nem…
2009.11.11. 22:40 –  Mr. Andrew Tailor:
Nekem az jutott eszembe a Kálvin konferenciáról és előadóinak egy részéről (akik a dékán morálisan lezüllött és erkölcstelen szűk köréhez tartoznak), ami Ézsaiás Próéfa könyvében olvasható (5:20): “Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak”. Nagyon igaza volt az MTA Főtitkár urának, aki pedig azt mondta: „Az erkölcsi válság lényegesen nagyobb, mint a gazdasági válság”. És a megállapítás nagyon ráillik a KGRE BTK dékánjának és helyettesének az egész eddigi jellemtelen és amorális tevékenységére.

 

2009.11.11. 23:29 –  neme h :
Gergely, megírom, hogy milyen volt, nem fogod sajnálni a távolmaradásodat…

A téma iránti elkötelezettségem miatt részt vettem a kétnapos rendezvényen. Megosztom a tapasztalataimat, mert abszolút abszurd, amit láttam és hallottam.

A Protestantizmus és medialitás, a Reformáció mediális forradalma címeket kapott konferencia megdöbbentő tanulságokkal szolgált. Már a címben szereplő alapkifejezés is hibás, a mediális szó félreértelmezésének eredménye, ami elég durva szaknyelvi problémát is jelent az illető részéről, aki erre építette egész tudományos légvárát. De ki lehet ez a légvárépítő malteros(véres)kezű asszonyka? Ez a nem semleges szerepet vállaló és vivő kis teremtés, aki egy hírös ember menye, aki teljes (kis)mell szélességével, ámde annál nagyobb tomporával támogatja elbukott és csaló exdoktoranduszát, aki tanársegédje is egyben, hogy nyíltan tagadja Luther téziseinek a vártemplom kapujára való kiszögelési tényét, és ezáltal magát, a reformáció tényét. Hát kérdem, mint egy földi halandó, hogy honnan veszi magának a bátorságot a református egyetemen (és egyáltalán!) ez a rokonán keresztül bereptetett szarka, hogy ilyeneket csipogjon tanítványai fülébe? Még ha ateista is!

Elnök úr távol maradása, nagyon stílusos és üzenetértékű volt (ezek előtt és ezek után szemlélve is). A Főtitkár úr megnyitó beszéde, s annak semlegessége is illik a jelen helyzet egészéhez, ami jelenleg a Senkiföldjén kialakult az utóbbi időben. Az akadémia főtitkára annyit hangsúlyozott, ami e helyzetben útmutató is lehetne, mely szerint az erkölcsi válság sokkal hatalmasabb, mint a gazdasági válság. Ezt ugyan országosan gondolta és általánosan fogalmazta meg Főtitkár úr, de ”kicsiben”, egy egyetem karának az életében is kísértetiesen hasonló a helyzet.

A balsikerű és korrupt dékán, szinte kisiskolás stílusban felolvasta szerény előadását, amire senki sem volt kíváncsi. A mesterséges módon, körlevélben tudatosan kivezényelt (szemináriumokról és előadásokról igazoltan jelen lévő) hallgatók sms-ezgettek, olvasgattak, laptopon e-maileztek az álmosító felolvasáson, ami elég megalázó. De nem rá nézve, hanem az MTA sokat megélt falaira való tekintettel. Szegény hallgatók, akik nem önszántukból jöttek el, a hátuk közepébe kívánták a makogva olvasó dékáni gépezetet, aki semmi újat nem tudott mondani, de még gondolatokat összegezni sem volt képes.

A Kossuth Klubban se folytatódott méltóbban és érdekesebben a program. Becserkészték a debreceni püspök urat, akit felhasználtak a szervezők, hogy legalizálják egyházilag is önmagukat. Mindenki fölvonult a két napon: kicsik és nagyok, előadók, professzorok, tanársegédek, csaló doktorandusz, püspök, dékán, helyettesek, hormonzavaros és nőimitátor poetessza személyek is. Istenem, ez egy maskarabál volt. Reformátusként szégyelltem magam, de a Kossuth Klubban már ezt nem kellett sok ember miatt éreznem, mert jó, ha 40-en voltak jelen. Hát így zajlott e nagy eseményen Pesten.

Posted in Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , | 1 Comment »

The Unsuccessful Takeover (A meghiúsult puccs) Full text (teljes cikk)

Posted by jhnnsclvn - november 6, 2009

Református Élet, 2009. okt. 15-i szám, IV. (XI.) évf., 10. szám, 7. oldal

Kérdések a Károlin

(3. rész)

Csöndes tisztogatások

A meghiúsult puccs

A csöndes tisztogatásokkal egyre magasabbra araszoló Szabó András áldozatai úgy tűntek el a süllyesztőben, hogy mukkanni sem volt idejük. A református egyetem bölcsészkarának első dékánja, Szilágyi Ferenc, hazatérve egy mindössze néhány napos külföldi konferenciáról, már csak azt vette észre, hogy nem dékán. Kulin Ferenc  sem volt jelen a leváltásakor, amikor a Szenátus 2008. októberében valahol a 13. napirendi pontnál, vagy az egyebek között, megszavazta felmentését, amit nem ott tárgyaltak meg, hanem a bölcsészkari rektorhelyettes, Szabó András ”háttérmunkával” készített elő. Ez a háttér-, azaz aknamunka Szabó dékán erőssége! Áldozatait távollétükben távolítja el, s mondja ki rájuk a halálos ítéletet, amihez megteremti a ”jogi” hátteret is, mintha legális volna. Így távolíttatta el 11 évvel ezelőtt az akkor még egységes Magyar Tanszék éléről is a korábbi dékánt, Szilágyi Ferencet, majd annak utódját, a helyettes vezetőt, Huszár Ágnest. Utóbbi az 1998 nyarán tömegével végrehajtott csöndes tisztogatások áldozatául esett, többedmagával, teljesen gyanútlanul. A tömegesen kirúgott egyetemi előadók, tanárok szabadságukról visszatérve tudták meg, hogy szeptembertől megszűnt a munkahelyük. Öten bírósághoz fordultak, de a hosszú procedúrát nem mindegyikük bírta idegekkel. Aki kitartott, megnyerte a pert, hiszen az elbocsátások jogellenesek voltak, de állásukat nem kapták vissza. Ezekre a perekre majd a következő cikkben részletesebben visszatérünk, mert ezek Szabó Andrást új, eddig még ismeretlen oldaláról mutatják be (A hamis tanú). Dékánhelyettesként ő volt az egyetem koronatanúja. Előadta, hogy a KRE magyar szakos képzése 1998 szeptemberétől 90%-ban átalakult: magyar nyelv és irodalom szakos tanárok helyett most magyar nyelv és irodalom szakos tanárokat képeznek… (Ez szó szerint így hangzott el!) Akkori tanúvallomásainak hiteles dokumentumait a következő számban tárjuk az olvasók elé.

De térjünk vissza a fél évvel ezelőtti eseményekhez, amelyek a bölcsészkar egyetlen doktori iskolájának szétveréséhez vezettek, amit már az első részben az olvasók elé tártunk. A jól bevált mechanizmus folytatódik, most is úgy működik a háttérben, mint egy zajtalan fúrógép. Ebben az esetben nem könnyű elfogadni a Lukács evangéliumában olvasottakat „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (23:34).

Szabó András 2008. októberi dékánná választása után az Irodalomtudományi Doktori Iskolában hirtelen mintha maguktól intéződtek volna az ügyek. Az IDI titkárnője, Kőfalusi Krisztina egyre önállóbbá vált. A doktori tanácsüléseket nemcsak egyedül hívta össze, hanem talán egyedül is „ülte meg”, de legfeljebb kettesben dékán úrral: a 2008. október 27-i ülés jegyzőkönyvéhez már se jelenléti ív, se melléklet nem tartozott. A jegyzőkönyv szerint ezen az ülésen határozták el az ismeretlen részvevők a 2009. márciusi védések témavezetéseinek újrafelosztását. A konkrét változtatásokat egy állítólagos melléklet tartalmazta, amely később (utólag!) sem került elő. Ennek a titkárnőnek az önállósága hamarosan odáig fokozódott (fajult), hogy nemcsak megszervezte, hanem le is vezette a házi vitákat; a benyújtott kérvényeket sehová sem továbbította, hanem saját hatáskörében elbírálta; az éles védés előtt két héttel látszatra könnyedén, mintha ez természetes volna, önállóan engedélyezett egy téma és témavezető váltást, valamint a benyújtott értekezés védésre bocsátásáról is egyedül döntött. Legalábbis kívülről így tűnt. Mindaddig, mígnem két, március elején írt hallgatói kérvény a doktori iskolai vezető és a doktori iskolai tanács megkerülésével május végén Szabó András dékán kezéből nyilvánosságra került. Hogy hogyan jutott el hozzá Kőfalusi Krisztinától közvetlenül, minden fórumot megkerülve, arra sosem derült fény. Arra azonban igen, hogy Kőfalusi Krisztina látszat-önállósága mögött Szabó András utasításai álltak és állnak. A bűn elkövetői abban reménykednek, hogy tettük soha nem derül ki, mert nem forgatják a Bibliát: „mert nincs olyan titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs oly rejtett tett, mely ki ne tudódnék, és világra ne jőne”. (Lk 8:17).

Az EDHT elnöke, aki nem más, mint Szabó András dékán egy sebtében – az IDI elnök távollétében – összehívott ülésen elfogadtatta a gyanútlan jogászokkal és teológusokkal mind a négy, március végi bölcsészvédést. Majd az egyik doktorandusz neve mellé az IDI honlapjára az eredeti témavezető (Hima Gabriella IDI-elnök) neve helyére feltetette a sajátját. A meghívók a védésre két héttel korábban viszont még – nagy példányszámban – az eredeti témavezető nevével postázódtak. Az IDI vezetője április 3-án e-mailben magyarázatot kért az érintettektől, továbbá az adatok együttes felülvizsgálatáig azok átmeneti eltávolítását kérte a honlapról. (Ennek részleteiről első cikkünkben már tájékoztatást adtunk.) Ez a krimibe illő történet, amely a jelenlegi helyzethez vezetett, ezekkel az eseményekkel vette kezdetét április 6-án. „Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1 Tim 6:10) A pénz utáni vágyakozás tévútra viheti az embert. A témavezetés pénzzel és presztízzsel jár, ezért ez is lopásra csábító alkalomnak számít jelenleg a református egyetemen.

Az IDI vezetőjét csupán e-mailben küldött jegyzőkönyvben értesítették arról, hogy egy nem tudható ki által összehívott doktori tanácsülésen április 6-án le lett váltva az IDI vezetői posztjáról. A védésekkel kapcsolatos felülvizsgálati kérelmét az őt leváltó IDI-tanácstagok: Szabó András dékán, felesége (Petrőczi Éva), helyettese (Kulcsár-Szabó Ágnes) és az újonnan alkalmazott, két egyetemről is elbocsátott nyugdíjas Kovács Árpád (ld. Kérdések a Károlin 2. rész a szeptemberi számban) – a távollétében elutasították, és valamennyi védést szabályosnak, valamint törvényesnek deklaráltak. Ezután pedig, az ezeket MAB-tagként is legitimáló Kovács Árpádot választották meg (új) vezetőnek. A távollévő Iskolavezetőt, Hima Gabriellát Szabó András dékán azzal vádolta, hogy hiányzott az állítólag általa összehívott aznapi ülésről, illetve, hogy az egyik Kari Tanács-ülésen ellenezte a veszprémi színházas szakemberek átvételét (a KT vonatkozó jegyzőkönyve ennek pont az ellenkezőjét tanúsítja, aminek a jelenlévők tudatában voltak).

A 2009. április 6-i puccskísérlet a jól bevált koreográfia alapján zajlott: hogy ne védekezhessen, az érintett meglepetésszerű leváltása a távollétében történt meg. Ez azonban most kissé másként sikerült, mint tervezték. Vargha András rektori teendőkkel akkor még megbízott rektorhelyettes a két fél – az Iskolavezető és a dékán – együttes meghallgatása során nem látott okot az IDI vezetőjének leváltására. Az IDI vezetője tett még egy kísérletet, hogy egy újabb tanácsülésen tisztázza az IDI körüli anomáliákat, valamint szervezeti-testületi kérdéseket (IDI tanácsa ill. Kari Doktori és Habilitációs Tanács funkciókörei), ezek ratifikálására azonban már nem került sor, mert Kőfalusi Krisztina, aki az ülés jegyzőkönyvét vezette, állítólagos betegségre hivatkozva, április 30-ig, Vargha András rektori megbízásának leteltéig, elérhetetlenné vált (betegállományt nem vett igénybe).

A sikeres puccsista páros, Szabó András dékán és Györgyiné Koncz Judit rektorhelyettes, azonban nem törődött bele a kudarcba. Személyesen keresték fel Bazsa György MAB-elnököt, hogy bejelentsék: az IDI vezetőjét leváltják, és vizsgálatot kérnek ellene. Ezt megerősítendő június 2-án Szabó András újból összehívott egy időközben felállított némileg más összetételű testületet, ugyanazt a módszert alkalmazva, mint április 6-án: a távollévő és az ülésről mit sem sejtő Iskolavezetőt ismételten megvádolta – ezúttal új hamis vádakkal –, és a neki egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott Kovács Árpádot választatta meg ismét új IDI-vezetőnek. A testület új külső tagjainak –  Dobos István debreceni professzornak és az ELTE-s Eisemann Györgynek (ugyanaz, aki a csaló M. M.-et 100%-kal doktorrá avatta!) – sem tűnt fel, hogy az ülésre az érintett nincs meghívva, ezért a vádakra nem tud válaszolni: a távollétében minden skrupulus nélkül leváltották. Az IDI vezetőjének leváltását azonban ekkor még a 2009. május 1-től rektori teendőkkel megbízott Balla Péter nem hagyta jóvá.

Úgy tűnik, mintha a Károlin folyó hatalmi harcok a hallgatók feje fölött zajlanának, akik ennek mit sem tudó és ártatlan vesztesei. Ez nincs teljesen így. Az egyetemi élet legfontosabb szereplői, a hallgatók, jelentős mértékben befolyásolták az eseményeket. Elsősorban M.M., az a doktorandusz, aki a két visszadátumozott márciusi okirattal (ez az 1. részben olvasható) a doktori iskolai botrányt kiváltotta.

Azóta a szeptember 19-i diplomaosztó ünnepség utólag hitelesítette és igazolta augusztusi írásunkat, ugyanis valóban csak egy hallgató (Váradi Ferenc) vehette át azon a napon a doktori oklevelet a Kálvin téri templomban. Tudniillik a négy jelölt közül hárman nem kaphattak diplomát. B.K. és R.E. a kudarcért joggal okolhatják a dékánházaspárt. Nem B.K. kopogtatott a korábbi bukott dolgozatával az egyetem ajtaján, hogy doktor akar lenni, hanem fordítva, a Károli – egészen pontosan Szabó András dékán felesége: Petrőczi Éva – kopogtatott nála, kérve, hogy az ELTÉ-n korábban bukott disszertációját nyújtsa be a Károlin, őt tüntetve fel témavezetőként. Petrőczi Évának nagyobb szüksége volt a törzstagsági megfeleléshez témavezetettre, mint B.K-nak egy újabb kudarcra. A bukott dolgozat azonnali védésre bocsátását a dékán férj – az iskolavezető (Hima professzor-asszony) tiltakozása ellenére – keresztülvitte. A másik doktorandusz, R.E. pedig végképp nem tehetett arról, hogy megzsarolták, és Herman Hesséről szóló disszertációjába muszáj volt beírnia fiktív témavezetőként a Szenczi-Molnár-kutató dékán, Szabó András nevét, hogy dékán úr törzstagsága is biztosítva legyen. M.M. viszont elsősorban magát okolhatja. „Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd” (2Tim 2:3) Pál láthatta a görög tornaversenyeket, ahol szabályszerűen kellett küzdeni az ifjaknak, másként kizárták őket a versenyből. M.M., vesztére, nem ismeri Pál Timótheushoz írt levelét. Igaz, küzdeni se küzdött túlságosan, és erkölcsi érzéke sem súgott neki semmit.

De nemcsak a botrány kirobbanását idézte elő hallgatói ügy (M.M. okirat hamisítása), hanem a doktori iskolai vezető azonnali hatályú felmentéséhez is hallgatói ügy vezetett.

A Doktori Iskola még hivatalban lévő vezetője csupán június 18-án este – hallgatóktól – értesült arról, hogy aznap zajlottak le a Doktori Iskolába a felvételik. A hallgatói panaszok alapján nyilvánvaló volt, hogy nem szakmai felvételi folyt, hanem színjáték. Az előre kiszemelt három ösztöndíjas-jelölthöz az ismeretlen szervezők felállítottak három-három bizottságot, és az eleve vesztésre ítélteket randomszerűen sorolták be ezekbe, legalábbis a szintén vaktában felállított ún. irodalomtörténeti és irodalomelméleti bizottságokba. (A 3. Bizottság, a veszprémi színházas csoport, viszonylag homogén volt.) Kimaradt például a felvételiztetésből az egész modern magyar tanszék, holott a hallgatók többsége modern magyar irodalomból felvételizett. Huszonhét hallgatónak esélyt sem adtak. Egyszerűen becsapták őket. Csakis erre következtethettek a hallgatók abból, hogy a témájuk semmilyen szakmai képviseletet nem kapott az adott bizottságokban. Ez az átverés a felvételizőknek fejenként sok ezer forintjába került.

A panaszok a felvételi estéjén, június 18-án tömegesen érkeztek be az akkor még hivatalban lévő IDI-vezetőhöz, aki vizsgálatot kérve azonnal továbbította azokat az illetékeseknek: IDI-oktatóknak, dékánnak, rektorhelyettesnek. Az „intézkedés” sem késlekedett. Vizsgálat helyett másnap azonnali hatályú, sőt, visszamenőleges felmentéséről értesítette a rektorhelyettes (e-mailben!) Hima professzort. E visszadátumozott, indoklás nélküli felmentés jogszerűsége enyhén szólva vitatható: a vita a szakma nyilvánossága előtt azóta is zajlik.

A hallgatók közül néhányan hivatalosan is panaszt tettek a szakszerűtlen és tisztességtelen felvételi eljárás ellen. A panasz felülvizsgálata azonban az eljárás megcsúfolása volt. Az ún. felülvizsgálati bizottságban a Bölcsészkar oktatóit egy tanítónő – amúgy a hallgatói ügyekért felelős rektorhelyettes asszony, Györgyiné Koncz Judit – képviselte egyedül. A bizottság többi tagja az egyetem adminisztratív dolgozóiból – köztük Gál László bölcsészkari igazgatóból, a dékán és a kialakult rendszer kiszolgálójából, Ravasz Levente főtitkárból – továbbá a Kari Tanács szavazógépezetét alkotó HÖK-ből – köztük a dékán által frissen kitüntetett HÖK-elnökből, László Mártonból – tevődött ki. Nem világos a Jogi Kar képviselőjének, Domokos Andreának a szerepe az eljárásban. Feltehetően félretájékoztatták.

Az alábbiakban szeretnénk közreadni néhány részletet a hallgatói panaszokból – a panaszosok nevének elhallgatásával. (Nevek és címek a szerkesztőségben.)

Végezetül Ravasz Lászlót (csupán névrokona a jelenlegi főtitkárnak) idézzük arról, hogy az elkövetkezendő protestáns értelmiségi nemzedék képzéséhez egy erkölcsileg és színvonalában kikezdhetetlen református egyetemre van szükség. Ezért megkerülhetetlen egyházunk vezetőinek gyors és hathatós döntése és intézkedése az egyetemen sok éve dúló erkölcsi züllés és sorozatos visszaélések megszüntetésére, ami, úgy tűnik, a jelenlegi vezetéssel érte el mélypontját: Szabó András dékánnal, aki mögött a híres sógor, Szabó István püspök áll, mint fedezék és fedezet.

Ravasz püspök szerint: „A jövendő teszi széppé az embert: a sejtett, amelyért dolgozni, szenvedni, áldozni kell”. A Biblia szerint passzivitással is lehet vétkezni: Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak. 4:17).

Melczer László

– Folytatjuk –

Posted in Károli Egyetem BTK, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 4 hozzászólás »

Lapis offensionis!

Posted by jhnnsclvn - november 5, 2009

Szerző: FarkasTorok

Botránykő, ami készülőben van november 10-én és 11-én a Magyar Tudományos Akadémia és Kossuth Klub falai között. Bár ez utóbbi méltó helyszíne annak a rendezvénynek, amelyett a Károli Gáspár Református Egyetem égisze alatt szervez pár egyetemi vezető, ugyanis a Kossuth Klubban zajlott nyolc hónappal ezelőtt három olyan doktori védés, melyet azóta annullált a Magyar Akkreditációs Bizottság, így a megszokás természetté válik. Tehát igaz Cicero mondása: Consuetudo quasi altera notura.

Azért botránykő ez a rendezvény (PROTESTANTIZMUS ÉS MEDIALITÁS – A reformáció mediális forradalma), mert éppen azok adják elő a református egyetem ”színeiben” a mediális forradalmat, akik palotaforradalmat hajtottak végre, és csalásukkal valamint hamisításaikkal nem csak az egyetem egyik Doktori Iskoláját tettek tönkre, hanem a magyar felsőoktatásban eddig példátlan erkölcstelenséget is végrehajtottak:

http://karolisbotrany.blogspot.com/2009/10/vizsgalat-reformatus-egyetem-doktori.html

http://www.doktori.hu/index.php?menuid=538&id=70

A Doktori Iskolát a MAB bezárta, három doktorandusz védését – épp a fő szervezőkét, Szabó András dékán, felesége, Szabó Andrásné Petrőczi Éva, és a helyettese, Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes témavezetettjeiét – visszavonták, de a csalások és közokirathamisítások főszereplője, Szabó András dékán, mintha mi sem történne, kétszer elnököl ezen az eseményen és nem átall a humanizmusról előadást tartani. (Olvassátok el a cikksorozat 2. részét, ami arról szól, hogy ennek az előadónak meddig terjed a humanizmusa: Csöndes tisztogatások In: Református Élet, 2009. szept.-i, 9. szám, 7. oldal) http://karolisbotrany.blogspot.com/2009/10/csondes-tisztogatasok.html és a folytatást itt (Csöndes tisztogatások. A meghiúsult puccs) ill. a http://karolibotrany.blogspot.com oldalon.

Kulcsár-Szabó (Hansági) Ágnes is elnökölni fog a második napon, délután fél öttől, aki mediális rögeszmés dilettantizmusával és gátlástalan erkölcstelenségével a protestantizmus leple mögé próbál bújni, ám ez ismét csak e „progenies viperarum” (Máté 3,7) műve. Még azt sem bírta megállni, hogy a közokirathamisításon és csaláson rajtakapott, lebukott és megbukott tanársegédjét (Mészáros Márton)  felvonultassa, magával együtt, mintegy kiállva a doktori védésekor megtörtént csalás és hamisítás mellett (ld. MAB-jelentést itt: http://www.doktori.hu/index.php?menuid=538&id=70)

A Tudományos Akadémiát spelunca latronum-má kívánják alakítani, s ezek a latrok maguk mellé akarnak állítani köztiszteletben álló professzorokat: Ritoók Zsigmondot, akinek az életműve példaértékű mindannyiunk számára, valamit az emberileg és szakmailag egyaránt hiteles tudóst, Pálinkás Józsefet, aki az MTA elnökeként a magyar tudóstársadalom szimbóluma. Ezeknek a gyanútlan tudósoknak fogalmuk sincs arról, kik hívják maguk közé személyüket, és mibe rángatják őket bele. De még ez sem elég a Szabó András és Hansági Ágnes-féle ámokfutóknak! Mert minden akolba kell egy pásztor is: „et fiet unum ovile et unus pastor” – ezért még Bölcskei Gusztáv püspök urat is becserkészték önmaguk és rendezvényük legalizálása céljából, hogy ne csak akadémiai szinten, hanem egyházilag is fedezve legyenek.

Amit a KRE BTK dékánja, Szabó András helyettesével, Hansági Ágnessel kezdettől képvisel az szakmailag sosem volt akadémiai színvonal. Emberileg pedig minősíteni sem lehet. Ha ez “humanizmus”, akkor át kell értékelnünk az egész művelődéstörténeti hagyományt: „Saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat” (2Tim 4:5), és rossz elképzelni, milyen tanítványokat bocsátanak ki maguk alól. Illetve nem kell elképzelni, mert már van is rá példa: a csaló és közokirathamisító Mészáros Márton.

Reméljük NEM „sic transit gloria mundi”!

Posted in Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , | 12 hozzászólás »

The Official Version about the PhD-Program (MAB-határozat a Doktori Iskoláról)

Posted by jhnnsclvn - november 4, 2009

Néhány nappal ezelőtt az Egyetem egyik oktatója, nevezzük úgy, ahogy a hallgatók, H(ormon)Z(avaros hájtömeg), ún. tájékoztatót küldött szét a Doktori Iskola hallgatóinak, azt hazudva, hogy az eredeti szöveget nem továbbíthatja, mert az kifejezetten Balla Péter rektorhelyettesnek szól. Ezzel az ürüggyel a MAB-határozat tartalmát erősen redukálva, a kényelmetlen tényeket elhallgatva, dezinformáló szöveget szerkesztett, elhallgatva az okirathamisításokat, az ebből adódó szükségszerű szankciókat, továbbá a vezető törvénytelen és etikátlan leváltásának elítélését. A MAB reméli, hogy ez a példátlan eljárás egyetlen Doktori Iskolában sem fordulhat elő többé. Ha egy Doktori Iskola-vezetőt azonnali hatállyal, hamis vádakra alapozva a távollétében le lehetne váltani, akkor nem lenne olyan szakmailag komolyan vehető tudós, aki ezt a funkciót válllalná. Csak olyan Kovács Árpád-féle, aki amoralitását egész eddigi pályafutásával bizonyította, és mostani szereplésével életművére feltette a pontot. A MAB-határozat egyébként etikátlannak nevezi mind Jákvalvi Magdolna, mind Kovács Árpád magatartását, akik ahelyett, hogy elhatárolódtak volna a törvénytelenségektől, szó nélkül elfogadták, sőt, utóbbi szó szerint “meglovagolta” azt, és saját egyéni céljaira használta azt ki. A MAB-határozat szövege itt olvasható:

#200  HATÁROZAT 
a MAB 2009/7/XIII/2/200. sz. határozata
a

Károli Gáspár Református Egyetem
161

azonosítószámú

irodalomtudományok

besorolással kért doktori iskolájáról:

A MAB a doktori iskola akkreditációját
felfüggeszti

indoklás:

1. A MAB köszönettel vette Balla Péter mb. rektor levelét és intézkedéseit, valamint az átdolgozott dokumentumokat.
2. A MAB három személy esetén (dr. Baranyi Katalin, Mészáros Márton és Riskó Enikő    ) a PhD fokozat visszavonását és új eljárás kezdeményezését egyetértéssel fogadta. Ezzel a doktoranduszok viselik a szabályzatnak nem megfelelő értekezés benyújtásának következményeit, de egyúttal lehetőséget kapnak az érvényes fokozat megszerzésére. Ez tanulság számukra is, miként a doktori iskola minden doktorandusza és oktatója, valamint az eljárásokban közreműködők számára is.
3. A MAB szükségesnek tartja, hogy a három fokozat ügyében tapasztalt hibák, jogsértések, szabálytalanságok elkövetőinek (fiktív és valós témavezetőknek, DI tagjainak, az iratokat kiállító, átdátumozó és kezelő adminisztratív munkatársaknak, a felsorolt cselekményekre utasítást adóknak) a felelősségét is állapítsa meg az Egyetem, és cselekményeiknek megfelelő következményei legyenek. Ezek sokkal komolyabb súlyúak, mint a doktoranduszok vétsége.
4. A MAB kéri, hogy az Egyetem tájékoztassa a három eljárásban részt vevő valamennyi szakembert (bírálókat, szigorlati bizottsági tagokat) a fokozatok visszavonásáról és annak indokairól.
5. A jövőbeli eljárásoknál az Egyetem fokozatszerzéssel kapcsolatos (pl. publikációs) követelményeit, valamint a MAB-nak a (társ)témavezetéssel kapcsolatos állásfoglalását is figyelembe kell venni.
6. A három visszavont fokozat következtében a DI-ben nincs hét olyan törzstag, akiknek végzettje van, ezért a DI akkreditációját a MAB 2009. október 6-i hatállyal 2010. június 30-ig felfüggeszti.
7. A felfüggesztés azt jelenti, hogy ennek idején (már most 2009. október 6-tól) a DI-ben semmilyen, a PhD fokozatszerzéssel és habilitációval kapcsolatos eljárási cselekményre (jelentkezés képzésre, doktori vagy habilitációs értekezés benyújtása, elfogadása, felkérés bírálatra, szigorlat letétele, munkahelyi és nyilvános vita, PhD fokozat, ill. habilitációs cím odaítélése stb.) nem kerülhet sor.
8. A DI keressen kapcsolatot más irodalomtudományi doktori iskolákkal, akik vállalják, hogy a 3 fent nevezett jelöltet fokozatszerzésre fogadják, új disszertációjuk védését lebonyolítják, és sikeres védés esetén a fokozatot kiadják. A témavezetők természetesen a KRE IDI témavezetői maradnak.
9. Annak feltételezésével, hogy a DI újbóli akkreditálására belátható időn belül sor kerül, elsősorban a doktoranduszok érdekeit alapul véve, a doktori képzés a jelen tanév befejezéséig ideiglenesen folytatható.
10. A MAB sajnálattal tudomásul veszi dr. Hima Gabriella professzor asszony lemondását a DI törzstagságáról. Sajnálattal azért, mert Hima Gabriella a doktori iskola alapító vezetője volt, azt sikeresen megszervezte és igényes következetességgel szakmailag irányította, bár a működési zavarok kialakulásáért őt is terheli felelősség. A DI honlapja szerint a legtöbb témát ő hirdette meg, a legtöbb témavezetést ő vállalta. Törzstagságának megszűnte jelentős szakmai veszteség a DI számára.
11. A MAB etikailag nem tartja elfogadhatónak és elítéli a DI vezetőváltásának azt a módját, amikor az érintett nem lehetett jelen, mert az ülést olyan időpontra szervezték, amikor ő semmiképpen nem tudott részt venni. Erre minden körülmények között módot és időt kellett volna, és kell találni. A MAB emiatt Hima Gabriella törzstagságról történt lemondását és nem leváltását tekinti a vezetői megbízás megszűnése okának. A MAB nagyon reméli, hogy a magyar doktori iskolák körében ilyen eljárásra máshol nem volt, és nem is lesz példa.
12. Etikailag és jogilag is megengedhetetlen, hogy közeli hozzátartozók (a jelen DI esetében házastársak) egyazon doktori eljárásban bármilyen minőségben együtt vegyenek részt. Ez az összeférhetetlenség elemi és mindig betartandó kritériuma.
13. A MAB megnyugvással vette tudomásul az Egyetem másik két doktori iskolájának és megbízott rektorának elhatárolódását az irodalomtudományi doktori iskolában történtektől. Ezt az irodalomtudományi DI új törzstagjaitól is elképzelhetőnek tartotta volna, de a vezetőváltás módja következtében ez a lehetőség már nem áll fenn.
14. A MAB legkésőbb 2010. április 30-ig várja az Egyetem vezetésének tájékoztatását vagy kezdeményezését a doktori iskola újbóli akkreditációja ügyében. A doktori iskola ennek függvényében folytathatja munkáját és hirdethet meg újabb felvételt 2010-ben.

 Budapest, 2009. október 02.
 

Az idézett szöveg lelőhelye:

http://www.doktori.hu/index.php?menuid=191&di_ID=70

(Ha még valaki kételkedne abban, hogy a Református Életben a református egyetemről megjelent cikkek az igazat tartalmazzák, az itt meggyőződhet róla.)

 

 

 

Posted in Károli Egyetem BTK, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , | 2 hozzászólás »

The Y-Symptom (AZ IPSZILON-SZIMPTÓMA)

Posted by jhnnsclvn - november 1, 2009

PÁLYÁZAT

Szerző: Pszichiáter

AZ IPSZILON-SZIMPTÓMA

Szinte látom magam előtt az olvasót, amint felkapja a fejét: mi az ördög az az “ipszilon szimptóma”? De ha azzal kezdem, hogy az “ipszilon-szimptóma” nem más, mint AZ IX(IÓN)-SZINDRÓMA egy speciális tünetcsoportja, akkor szélesen elmosolyodik: így már más. “Az ix(ión)-szindrómát” mindenki ismeri, mióta 2006-ban megjelent a Senkiföldjén oktató és üstökösi karriert befutó dékánhelyettes asszony könyve, melynek sorozatszerkesztője ugyanaz a B…G… (micsoda véletlen), aki Senkiföldjén az egyik doktori értekezés opponense volt… (a többit erről ld. a védésekről szóló írásban). De hát tudjuk, hogy a sors és a véletlenek útjai kifürkészhetetlenek.

Nos, az ix(ión)-szindrómáról mindenki tudja, hogy az egy pszichés komplexus összefoglaló neve, nevezzük szép magyar szóval, méltón e kötet tanulmányaihoz, inferioritás-komplexusnak, ami köztudottan az inferno szóból származik. Hiszen tényleg pokoli érzés lehet, kisebbrendűnek érezni magunkat környezetünk szereplőinél. Na, nem a Senkiföldjéről beszélek, ott az “Ipszilon szimptóma” kutatója már szépen felpedálozta magát a hierarchiában, hanem a családiról. Tapasztalatból is tudja mindenki, mi, pszichiáterek, pedig számtalan esettanulmányból és szakkönyvekből is, milyen nehéz felnőttkorban tanulni. Amit egy zsenge gyermek könnyedén elsajátít, azzal egy felnőtt vért izzad.

Az eladósorba került lány pedig, legalábbis Európában, már nem nevezhető zsenge gyermeknek. E kötet szerzője is már jócskán elmúlt 30, mire bekötötték a fejét, ezért halmozottan hátrányos helyzetben volt, mikor el kellett sajátítania a szabás-varrás tudományát, kombinálva a kulcsokkal való bíbelődéssel, hiszen tanulásra már nem volt fogékony. Sem a génjei nem predesztinálták erre a mesterségre, sem gyermekkori környezete nem ebbe az irányba fejlesztette képességeit (ha voltak ilyenek egyáltalán, ez már nem tudható, mert ha voltak is, a nagy, más irányú igyekezetben elsorvadtak). Ráadásul két mesterséget kellett egyszerre – öregedő fejjel – gyakorolnia, így nem csoda, ha az eredmény némi kívánni valót hagy maga után. Ezért vér- és izzadságszagú ez a kötet is, mint a szerző minden megnyilvánulása, hiszen görcsös igyekezettel próbál megfelelni a hozzá nem egészen illő, legalább 3 számmal nagyobb családnak.

Ez a véres-verejtékes igyekezet a szó szoros értelmében átitatja a kötet tanulmányait. Szétszórt tanulmányok ezek, melyeket a szerző a hangzatos címmel próbált monográfiának álcázni (akárcsak doktorandusza az ún. értekezés-kezdeményét), de hát ez nem áll össze semmivé: Jókai, Babits, Márai, Háy – ilyen neveket találunk az elemzésre választott szerzők között, tehát elég nagy a kor és tematika szerinti szórás. A szórás szó viszont találó. Mindent, amit valaha írt, beleszórt ebbe a kötetbe, akár egy vödörbe. Ha belelapoznak pl. a 34 oldalas ún. Márai-tanulmányba, akkor látni fogják, hogy az első húsz oldalon elő sem fordul Márai neve, később is csak ürügyként, a látszat fenntartására, mintha ez az írás irodalomról szólna. Persze, nem arról szól. Szerzőjéből süt az irodalom iránti érdektelenség, sőt, ellenszenv. Ő nem olvas irodalmat, csak ún. elméletet, itt is elsősorban családi szerzőket. A nyelvet már elsajátította. A gondolkodást még nem.

A saját mondanivaló hiányát igyekszik külföldi szerzők jól-rosszul megértett, mindenesetre rosszul magyarított gondolataival pótolni. Az egyes tanulmányokba nem megyek bele, mert azok még számos pályamű tárgyai lehetnek. Inkább kiválasztok egy írásrészletet, és azon szemléltetem az “ipszilon-szimptómát”:

“Az írás ugyanis… olyan fordítás, amely a gyermeket beszélni és olvasni megtanító anyai száj (Muttermund) beszédének az áthelyezése, azé az anyai szájé, amely redukálhatatlan médium a médiumok között. Az az esemény, amely az írógép megjelenésével… deszexualizálja az írást.“

Itt tetten érhetjük az “ipszilon-szimptómát” teljes szépségében. Míg az “ix(ión)-szindróma” a beházasodottak pszichés betegsége általában, az ipszilon-szimptóma csak a beházasodott nők tünete, a MENYeké, akik sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint a VŐk és a SÓGORok. Hiszen nekik nem elég megtanulniuk a befogadó család mesterségét, nyelvezetét, hanem még a tenyészkanca szerepének is eleget kell tenniük.

Az “ipszilon-szimptóma” a kötetben pszichózissá áll össze, és az írásokból kirajzolódik a szerző pszichogrammja: túl a 4. x-en, 10 éves házasság után, az antropológiai akcentust formáló száj nem a Muttermundhoz hasonlít, erre a vékony penge él (ld. Kis kálvinista arcképcsarnok) nem is igen predesztinálja, hanem egyre inkább egy kattogó írógéphez, amelyhez mindig is hasonlított. Már relatív fiatal oktatóként, amikor elkezdte a tanítást a Senkiföldjén, ez a deszexualizált, kattogó írógéphang a hallgatók idegeire ment, dührohamot kaptunk tőle, majdnem megöltük egymást a szünetben, de nem értettük, miért. Pszichiátriai tanulmányaim időközben rávezettek az okra: az elviselhetetlen, nemtelen, minden szexustól megfosztott gépi zörejre, ami ebből a “szájféléből” kijött.

Azóta a neurózis elhatalmasodott a szerzőn. A szorongás, a pánik, hogy kifut a dinasztiaalapításra rendelkezésre álló időből egyre kattogóbbá és pattogóbbá teszi. Már nemcsak a deszexualizálástól fél, hanem attól is, hogy deKSZExualizált is lesz, hogy elveszíti azt a családi hátteret és nevet, amely tartalmát és lényegét jelenleg kiteszi. Se külseje, se tehetsége, se kora alapján nem illik okos és jóképű, nála szemmel láthatóan lényegesen fiatalabb férjéhez, akinek előző menyasszonyát sikerült eltávolítania, nemcsak a férj közeléből, hanem egy másik egyetemről is. Ez az ex-menyasszony minden tekintetben termékenyebb nála, ezt bizonyította, és a férj azóta már megbánhatta a választását.

Szegény-szegény TESCO-pénztáros-fejű, kattogó írógép. Csupa stressz és szorongás az élete. Hiszen tudja, hogy a férje családja nélkül ő Senki. Pillanatnyilag otthonra talált a Senkiföldjén, amelyet más Senkikkel együtt változtatott virágzó kertből meddő pusztasággá.

Olyanná, amilyen ő maga.

Posted in Károli University of the Reformed Church, Kulcsár-Szabó Ágnes | Címkézve: , , | 4 hozzászólás »