Szerző: Prudens
Mint tudjuk, Szabó András mestere az újrahasznosításnak, egész „életművét” erre az eljárásra építette fel.
Először Szabó Tolnai Gábor Szenci-szemináriumán hízelgett és forgolódott a 70-es években, mikor a nagyon és méltán rossz hírű professzor pártfeladatként megkapta Szenci Molnár Albert munkáinak kiadását. Szabó András ekkor még hízelgésben és nyalásban szerfölött szorgalmas diákként vett részt a Napló fordításában. A munka oroszlánrészét Uray Piroska végezte. Aki tudni akarja, hogy Szabó mekkora munkát végzett az életmű filológiai feldolgozásában, az nézze meg az 1976-ban a Magvető Kiadónál megjelent Szenci Molnár Albert Válogatott Munkái című kétkötetes kiadványt: Szabó nevét meg sem említik a munkatársak között.
Mikor aztán minden munkatárs elhalálozott, Szabót magáévá tette az egész munkát – és sem Tolnait, sem Uray Piroskát meg nem említve lett akadémiai doktor az amúgy roppant szűkszavú Napló fordítójaként, valamint ehhez írt 43 oldalas bevezető szerzőjeként. Ennek a 43 oldalnak a minőségéről mindenki meggyőződhet, aki megtekinti azt a Ravasz László blogon:
http://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2010/09/06/extracts-from-a-diary-naplo-szemelvenyek/
ill. néhány oldalt itt:
https://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/09/05/extracts-from-a-diary-naplo-szemelvenyek/
De a RECYCLING továbbra is Szabó kedvenc fogása maradt. Így jelentette meg tavaly Rév-Komáromban akadémiai doktori értekezésének lebutított (?) változatát „Bizontalan heleken búdosó…” címmel.
Közben felesége, Petrőczi/Ludvig Éva is hónaljig nyúlkált a református örökségben. Minden létező híres református személyt benyálazott hozzájuk írott, saját magát melléjük emelő és dícsérő versezetekkel. Nem volt elég neki Arany János, Petrőczi Kata Szidónia, Lórántffy Zsuzsanna, Rab Zsuzsa és Jékely Zoltán, tavaly egész kötetet szentelt a „szép híves patak” blaszfémikus telerondításának.
Legutóbb a recycling és a belerondítás cselekményét Szabó és Petrőczi párosban végezte. Áldatlan és blaszfémikus tevékenységük szörnyű végeredménye A zsoltár a régi magyar irodalomban című kompiláció, mely a jobb sorsra méltó L’Harmattan Kiadónál jelent meg 2012-ben.
Ez egy 2007-es csurgói összeröffenésen elhangzott szövegelések összegyűjtése. Látnivaló, ehhez a tudós (?) párosnak öt teljes évre volt szüksége, na meg a Károli és a L’Harmattan Kiadó szerződésére, melynek alapján ez utóbbi jó pénzért sorozatot ad ki a Reviczky utcában keletkezett fércművekből.
2012. február 15-én, szerdán mutatták be Szabó és Petrőczi eme fércmunkáját más hasonlók társaságában a Reviczky utcában.
Sepsi Enikő, a Károli Bölcsészettudományi Karának dékánja így vezette be ezt az ominózus bemutatót:
“Az a gondolat indította útjára a Károli-Könyvek-sorozatot, hogy legyen az egyetemnek olyan méltóképpen terjesztett, professzionális sorozata, amely a szakmai nyilvánosság számára magas színvonalon és hosszabb távon nemzetközi kontextsban is meg tud jelenni. Jövőbeli terveink között szerepel, hogy a kiadványokból e-book-okat fejlesszünk.”
A professzionalizmusról és a magas színvonalról szóljanak maguk a szerzők. A könyv fülszövege az alpári vallási giccsgyáros Petrőczi stílusában imígyen reklámozza a házaspár régi-új szüleményét: „Reméljük, hogy esztendőkkel e napsugaras csurgói egybegyülekezés után is érzékelni fogják kedves Olvasóink e zsoltáros komolyságon, igényességen is át-átütő oldottságot:”
Sikerült, Petrőczi. Miután legyűrtük undorunkat, csak röhögni tudunk rajtatok.