Business with belief (Seftelés a hittel)

Szerző: Johannes Calvin

Az akkori helyzet hasonlított a mai magyar politikai helyzethez. A 15. századi ember ugyanúgy az egyház komplett befolyása alatt állt, mint a mára teljesen elhülyített, szemellenzős magyar birka. A lelki üdvösség állt számára az első helyen, amelyért szinte mindenre hajlandó volt. A lelki üdv kiárusítása akkoriban is egyre professzionálisabb formát öltött. Johann Tetzel dominikánus szerzetes például szinte vásári kikiáltóként verbuválta a nem annyira hívő mint inkább hiszékeny híveket, ügyes kis rigmussal támogatva az egyre lukratívabb üzletet: “Wenn das Geld im Kasten klingt, / die Seele in den Himmel springt” (“Ha a pénz a perselyben csörren, a lélek máris a mennyekbe szökken” – saját fordítás – JC). A legenda szerint Tetzel még a meghalt hozzátartozók számára is bűnbocsánatot ígért – megfelelő fizetségért. Nincs adat arról, hány prédikátor berzenkedett ez ellen a praxis ellen. Csak egy lázadóról tudunk, aki továbbra is abban hitt, hogy csak az alázatban töltött, Istennek szentelt élet érdemel mennyei jutalmat, amit nem lehet olyan könnyen és egyszerűen pénzzel kiváltani. 1517-ben Martin Luther a Wittenbergi Egyetem teológiaprofesszora, egyszersmind a városi templom prédikátora és hitközösségének pásztora volt. Prédikációiban többször is hangot adott a búcsúcédulák miatti felháborodásának. A nevezetes történelmi napon, 1517 október 31-én azonban egy lépéssel tovább ment ennél. Levelet ír egyházi elöljáróinak, melyhez mellékeli 95 tézisét a búcsúcédulákról szóló diskurzus nyitányaként. A kívánt diskurzus be is indul, ám olyan mértékben, melyre Luther maga sem számított.

Hogy a wittenbergi prédikátor téziseit a vártemplom kapujára szegezte volna, és ennek támadt volna egész Európát betöltő visszhangja, inkább a legendák birodalmába tartozik. A tézisek tartalma azonban valós és ma is érvényes. Luther tézisei egy új világlátást alapoztak meg, amely a modern ember számára is példamutató marad, ám a vízválasztó nem a református hit, hanem a morális tartás, a tisztesség és a kurázsi. Ferenc pápa például Luther örökségének méltó képviselője, a magyar református egyház leköszönt vezetője, Bátori (Besúgó) Butykos Bölcskei Gusztáv és a jelenlegi Stadionavató Sárbogárdi Szabó István nem azok.

Azok a kérdések, amelyeket Luther 500 évvel ezelőtt feltett, és amelyek egy új gondolkodásmódhoz vezettek, a mai magyar (nemcsak) református egyházi vezetők számára is aktuálisak: “Ki vagyok én tulajdonképpen és mi a szerepem a világban?” “Mit tehetek és miben kell hinnem?” Mi is naponta feltesszük magunknak a kérdést, és gyökeresen más válaszokhoz jutunk, mint a besúgó alkesz bölcs(kei) volt főpap és a politikai hatalmat éppoly buzgón kiszolgáló törtető utódja: Nem a Fideszben és főképp nem annak egyre patologikusabb jeleket produkáló vezetőjében.

Hanem Istenben és a tőle kapott feladatunkban, melyeket megpróbáltatásainkon keresztül kapott üzenetekből következtetünk ki: folytatnunk kell tényfeltáró munkánkat, a mai református “búcsúcédula-árusok”, a naiv és megtévesztett emberek hitével seftelő református főpapok és főmahinátorok leleplezését, a református egyház cinkos fedezékében, mindenekelőtt a Károli Gáspár úgynevezett “református” úgynevezett “egyetemen” megbúvó bűnözők és gazemberek ténykedéseinek dokumentált bemutatását és áldozataik nyilvánosság előtti rehabilitációját. Méltó program ez a mai nappal kezdődő reformáció egész évére vonatkozóan!

(Az amerikai-német-brit koprodukcióban készült Luther-film főszerepét egyébként nem Ralph Fiennes játssza, mint az a filmjelenetből vett kép aláírásában tévesen szerepel, hanem Joseph Fiennes – JC.)

The odd relationship between Zoltán Balog and András Szabó (Balog és Szabó fura viszonya)

A MAB-ot átverő, lebukott csaló és közokirat-hamisító Szabó Andrást a MAB legfőbb döntéshozójává kinevező Balog Zoltán EM-MIniszter vagy két héttel ezelőtt interjút adott az index portálnak. Gyönyörű önleleplezés: itt nyilatkozik meg a nemzeti-keresztény erkölcsi értékrend a maga teljességében. Legszebb benne, amikor a teológiát végzett református lelkész Bayer Zsoltot magával Lutherrel menti fel; mégpedig a reformáció  Orbán Viktor miniszterelnök patronálta fél évszázados megünneplésének előestéjén. Tiszta magyar ökumenizmus! Magyarán: Magyarország egyik kulcsembere és legfontosabb minisztere, aki a teljes nemzeti humán erőforrás felett rendelkezik a saját maga szakmájában mérhetetlenül tanulatlan! Milyenek lehetnek azok, akik Tőle lefele foglalnak helyet a szamárlétrán? Csodálkozunk, hogy az államapparátus minden szintjén tobzódik az ostobaság, és lassan-lassan semminek nem lesz értéke és értelme? Csodálkozunk, hogy Szabó András közokirat-hamisító doktorandusz-tolvaj Balogon keresztül bekúszott annak a MAB-nak a legfőbb döntéshozó testületébe, amelyik őt lebuktatta és nyilvánosan megszégyenítette? Alább közlünk egy véleményt az interjúban söjtöröző Balogról, amelyet teljes mértékben osztunk. – A szerkesztőség

A csaló és közokirat-hamisító

és a protektora a kormányban

 

Szerző: Gomperz Tamás

Interjút adott Balog Zoltán miniszter, ami remek fejlemény azok számára, akik a képmutatás és cinizmus lovas szobrához még mindig keresik a leghitelesebb modellt. Jó hír: már nem kell tovább kutatni, lehet kezdeni a vésést.

Nem kis dolog a Harrach Pétert és Lázár Jánost is magában foglaló mezőnyben úgy végezni az élen, hogy még célfotó sem szükséges az eredmény megállapításához, de a kormányfő kedvenc lelkészének ez könnyedén összejött, amikor kijelentette, hogy ad1: a jelenlegi kormányra kimondottan jellemző a puritánság (nem elírás, tényleg ezt mondta), ad2: a miniszterelnök életstílusa sem költekező, ad3: nem nagyon tudnának erre a kormányra olyan kirívó dolgokat mondani, mint például a Medgyessy-kormány söjtöri lakmározása.

Nem vitás, ez így együtt olyan parádés, hogy még egy ibizai luxuslokálban félmeztelen táncosnőket stírölő Gucci-mániás tanácsadó is megnyalná mind a tíz ujját a hallatán.

A NER arra a belátásra épül, hogy félszegen hazudni nem érdemes, mert abba a szocik is belebuktak, viszont a hetykén és önérzetesen kinyilatkoztatott hazugságokkal bármit meg lehet úszni. Egyedül az a fontos, hogy a következő napra jutó hazugság még merészebb legyen. Ez úgy működik, hogy a szemérmetlen gátlástalanság rövidzárlatot okoz minden olyan elmében, amely még nem számolta fel az utolsó kapcsolatát is az erkölcsi világrenddel, ezért az ember, ha ilyesmivel találkozik, először kidülledt szemmel hebegni kezd, aztán a tehetetlen dühtől teljesen leblokkol, végül magába fordulva, csendes apátiába süllyed. Ezzel meg is van az újabb győzelem, lehet átvenni a kiutalt megyét a hozzá tartozó tizenöt trafikkal a pénztárnál.

A puritán szó önjellemzésként persze nagyon magas szintű mesterségbeli tudást feltételez, de hát nem is tudna akárki miniszter maradni úgy, hogy az alája tartozó kórházakban a fertőzések évente több áldozatot szednek, mint a terrorizmus egész Európában. Mielőtt azonban a puritán kifejezés megfelelő használatára rátérünk, idézzük fel azt a bizonyos „söjtöri lakomát”, mert annak kontextusba helyezése tökéletesen szemlélteti azt a fejlődést, amit az ország az elmúlt évtizedben elszenvedni volt kénytelen.

A múlt köde*

Pontosan 13 éve, 2003. október 18-án a Medgyessy-kormány kihelyezett kormányülést tartott Deák Ferenc születésének 200 éves évfordulója alkalmából a Zala megyei Söjtörön. Az ilyen rendezvényeknek általában nincs valódi haszna, ennek sem lehetett sokkal több, mint amikor Rogán Antal, Seszták Miklós fejlesztési miniszter és Tállai András, a NAV vezetője tartott puritán, homárleves-evéssel egybekötött kihelyezett ülést Gordon Ramsay Michelin-csillagos éttermében Bordeaux-ban.

Mindegy, kormányok szoktak értelmetlen szimbolikus műsorokat rendezni, ez alkalommal meghívták a megye elöljáróit a 100 fős ünnepi díszebédre, ahova egy középdrága budai étteremből szállították az ételt (mivel a szervező valószínűleg arra jutott, hogy a helyiek körében méltán népszerű Gazsó borozó catering kapacitása nincs összhangban a vendégek számával). Ebből lett a botrány. Óriási botrány. Minden kommunikációs négyzetcentimétert betöltő, hónapokig tartó, irtózatos, luxusbaloldalizós megabotrány. Rövid idő alatt a Fidesznek sikerült a világtörténelem leghivalkodóbb uralkodói dőzsölésévé stilizálnia az eseményt, beleértve Caligula legextrémebb partijait is.

Ahogy ilyenkor lenni szokott, a szocik ettől lebénultak, pironkodva magyarázkodtak, a szervezésért felelős hivatalnokok figyelmeztetést kaptak, Kovács László elmondta, hogy a kormány szégyelli magát és megköveti az adófizetőket. Szerinte “két pár virsli egy kis mustárral és tormával, és egy szelet barna kenyérrel (…) nagyon megfelelt volna”, mely kijelentés azóta is etalonnak számít a páni félelemből elkövetett harctéri kapitulációk sorában. Mint föntebb említettük, az efféle félszeg hazudozásba csak belebukni lehet, így az a kormány nem is húzta egy évnél tovább.

Mit csinálna fordított helyzetben a Fidesz?

Először is reflexből hazaárulónak nevezné az ellenzéket, amely még Deák emlékét is bemocskolja a nemzeti díszebéd támadásával. Azután a sajtója kiderítené, hogy az összes környékbeli étterem tulajdonosa kommunistaszimpatizáns, akik terroristagyanús migránsokat foglalkoztatnak a konyhákon, ezért nemzetbiztonsági szempontból indokolt volt a miniszterelnök lányához természetesen nem kötődő puritán budavári kifőzdéből odavitetni a libamájnak látszó zsíros kenyeret, amelynek elfogyasztásával valójában egyedül az volt a kormány célja, hogy a magyar gazdákat támogassa, amit Mészáros Lőrinc azzal köszönt meg, hogy a leszállított ásványvízre csak a bolti ár kétszeresét számolta fel. A kormányszóvivő az ünnepséget rendkívül sikeresnek nevezné, amely újra megmutatta Brüsszelnek, hogy a magyar nép megint képes jóllakni, és ebben az országban a szegénység ismeretlen. A szervezőket kitüntetnék lovagkereszttel, majd kineveznék őket kihelyezettkormányülés-ügyi államtitkárokká. A felcsúti kisvasutat dafke meghosszabbítanák Söjtörig, az eseményről elsőként hírt adó lapot gazdasági okokból bezárnák, a következő öt választást pedig megnyernék.

Amúgy a Balog által felemlegetett söjtöri lakoma összesen 734 ezer forintba került.

Világ puritánjai, egyesüljetek

Egy vendégre tehát 7340 forintos kirívó urizálás jutott, ami felett valóban nem szabad könnyelműen elsiklani, mert ha a szervezők körültekintőbben jártak volna el és mondjuk egy zalaegerszegi vagy keszthelyi éttermet választanak, akkor a költségeket fejenként akár 4200 forintra is leszoríthatták volna. Sőt, amennyiben a pártelnök sörös-virslis street foodos ötletét valósítják meg, akkor az egészet kihozhatták volna 200 ezerből (plusz 34 ezer a közbeszerzés kiírójának). Induljunk ki ebből a spártai változatból, ennek alapján 500 ezer forintot költöttek luxusra, legyen ez az urizálás mértékegysége, 1 söjtör.

A választó akkoriban azt hitte, hogy ezek a fideszesek igencsak rendes gyerekek; ha 500 ezer forintból ekkora ügyet csináltak, akkor minden fillére vigyáznak majd. Ma csupán Matolcsy barátnőjének fizetésére ennyi megy el hetente. Azaz havonta 4 söjtör, csak hogy lássuk az arányokat és távlatokat. Minden egyes hónapban elköltik a botrányt okozó százfős ebéd négyszeresét arra a puritán célra, hogy a nemzeti bank elnöke mérsékelten kereszténykonzervatív életmódot folytathasson. Ami kifejezetten ortodox költekezésnek minősül ahhoz képest, hogy az általa vezetett alapítvány 4 millió forintért (8 söjtör) vásárolt az általa írt könyvből. Ezt hívhatnák éppen urizálásnak is, de akkor nem maradna szavunk arra, hogy a róla szóló könyv kiadását viszont 70 millió forinttal (140 söjtör) támogatta az általa vezetett alapítvány, és ez még mindig eltörpül a 3,2 hektáros, ősfás, védett parkban található, copf stílusú kastély mellett, amit 415 millió forintért (830 söjtör) vásárolt meg az MNB az adófizetők pénzéből. Fenntartása simán elmehet további 200 söjtör évente.

És ez csak a NER egyetlen pici szelete. Ebben a rendszerben mindenki fullba nyomja a söjtört. Két különbség van a szoci változathoz képest: a lépték és a büszke beleállás. Azt sem lehet állítani, hogy az ország következmények nélküli lenne.

A vadászatairól is híres Lázár János puritán szállodában tölt hét éjszakát. 2 millió forint, 4 söjtör. Következmény: az Origo bekebelezése.

A puritán hangulatú Pasa park közkedvelt szultánja helikopteren utazik bálozni, ahol elnöki lakosztályban száll meg. Értéke 2 söjtör. Következmény: a Népszabadság felszámolása.

Mándoki László a Várkert Bazárban zenél a miniszterelnöknek. 94 millió forint, 188 söjtör. Következmény: a zenei közízlés hanyatlása.

A fejétől bűzlik a NER

Nézhetjük mindezt fejlődéslélektani szempontból is. Kezdetben volt a tagadás időszaka. A fideszesek nem lopnak, Rogán Tóni valamennyi Vuitton-táskájáért keményen megdolgozott (ami végül is igaz). Aztán jött a hárítás ideje. Oké, egy-két fideszes lop, de legalább nem a komcsik lopnak. Most ott tartunk, hogy némely elvtárs ugyan szégyent hoz a NER-re, talán a Bajcsy-Zsilinszky úton Bentley Continental kupéban (50 millió forint – 100 söjtör) szivarozó, kaszinókoncessziókkal kitömött kormánybiztos látványa erős egy kicsit, de legalább a miniszterelnök életstílusa nem költekező. Ő szerény és alázatos, pont.

Aha.

Forrás:  http://hvg.hu/itthon/20161020_Puritanok_a_teljes_idegosszeomlas_szelen

 

Demolition of our national cultural heritage (Nemzeti kulturális örökségünk szétverése)

A református és hangsúlyozottan nemzeti Orbán csak retorikailag demonstrálja szembenállását a nyugati liberális ideológiával. A gyakorlatban a nyugati liberális tőke politikai szövetségese. Nemzeti kulturális örökségünk szétverésében is szívesen támaszkodik rájuk, mint ezt a Népszabadság és korábban az Origo közös erővel történt szétverése is bizonyítja. Az előbbihez a német kormány cinkos asszisztálására volt szükség, az utóbbiban az osztrákokéra. Sógorok, nem ezt vártuk tőletek! Ti is kettős szájjal beszéltek, mint Orbán. Kulturális örökségünk szétverése ellen a jobb- és baloldali ellenzék egyaránt tiltakozik. – A szerkesztőség

Szerző: Hegyi Gyula

A liberális médiacsapda

A patinás, hosszú évtizedekre visszatekintő napilapok a nemzeti kulturális örökség részei

Elsivárodó világunkban megindító látni azt a szolidaritást, amelyet némely jobboldali újságírók és szerkesztőségi műhelyek mutatnak a Népszabadság munkatársai iránt. Egy egészséges társadalomban az újságírás hivatás, amelynek művelői politikai nézetkülönbségeik ellenére ugyanúgy szakmai szolidaritást éreznek egymás iránt, mint mondjuk az orvosok. Minél elszórtabban gondolkodnak így nálunk, annál jobban meg kell becsülni a tisztességes keveseket. A baloldalinak nevezett, de inkább liberálisnak mondható lap közösségét kétszeresen is súlyos sérelem érte. Politikai okokból verték szét – lényegében tiltották be – a műhelyüket, és ráadásul munkavállalóként is megalázták őket. Az a szakmabeli, aki ezt szó nélkül lenyeli, megérdemli, hogy egyszer maga is ilyen sorsra jusson.

A nyilvánosságra került részletek alapján sokan gyanakodtak arra (e sorok íróját is beleértve), hogy a Népszabadság betiltását a Fidesz vezetősége, feltehetően maga Orbán Viktor rendelte el. Sajnos kevesebb szó esik a magyar közéletben arról, hogy a Mediaworks mégiscsak magáncég, tulajdonosa egy osztrák milliomos. Annak az Ausztriának a dúsgazdag polgára, amelynek kormánya és közvéleménye éles kritikával illeti a diktatúrába forduló magyarországi állapotokat. Az eset kísértetiesen hasonlít ahhoz, amikor a Deutsche Telekom magyarországi cége ugyancsak politikai okokból, nyilvánvalóan a Fidesz utasítására bocsátotta el az Origó főszerkesztőjét. A cég anyavállalata közel áll a német kormányhoz, de ez utóbbi részéről senkinek sem jutott eszébe, hogy érdemben kiálljon a magyar sajtószabadság mellett.

„Sunday speeches, monday talks” – szokták mondani, ha a hangzatos vasárnapi szónoklatokkal ellentétesek a hétfői, konkrét nyilatkozatok. A nyugati politikusok szeretnek szép szavakat mondani a demokrácia kívánatos voltáról a kelet-európai országokban, de azért nem bánják, ha a cégeik előnyt húznak az ottani diktatórikus állapotokból. A szegényebb, elmaradottabb országokba érkező nyugati tőke szükség esetén igyekszik tiszteletben tartani a helyi demokratikus jogokat. De ha ilyenek nincsenek, akkor minden lelkiismeret-furdalás nélkül kihasználja a helyzetet.

A magyar újságíróknak nem volna szabad csodálkozniuk ezen, hiszen nagyjából hasonló történt több százezer munkavállalóval a rendszerváltozás után privatizált munkahelyeken. A külföldi tőkés – ritka kivételtől eltekintve – vastagon kihasználta, hogy saját anyaországával szemben nálunk nincsenek szakszervezetek, és a munkavállalói jogokat félre lehet söpörni. Sok olyan újságíró veszíti el most a munkáját, aki annak idején maga is avíttnak, a szabad versenyt akadályozónak ítélte a szakszervezeti mozgalmat. A nyugati demokráciák akkor sem álltak ki a magyarországi szakszervezeti jogok mellett, elfogadták, hogy cégeik félgyarmati módszereket vezessenek be a kelet-európai leányvállalatoknál. Végső soron persze minden nemzet maga felel a sorsáért, és a magyar demokrácia jövője is alapvetően rajtunk múlik.

A Népszabadság betiltása kapcsán gazdaságinak álcázott magyarázkodások is elhangzottak. Ezeket sokan és világosan megcáfolták már. Legkézenfekvőbb cáfolat, hogy ha a laptól a vesztesége miatt kellene megszabadulni, akkor a tulajdonos érdeke annak eladása volna. A lap megjelentetésének azonnali leállítása arra utal, hogy a cél az ellenzéki újság elhallgattatása, és nem az üzleti veszteség csökkentése volt. De a nyomtatott politikai napilapok esetében amúgy is ostobaság elvárni azt, hogy az újságot kizárólag a vásárlói és előfizetői tartsák el. Ez ugyanolyan lenne, mintha valaki azt szorgalmazná, hogy a politikai pártokat és a választási kampányokat kizárólag a párttagdíjakból lehessen fedezni. Sajátos módon a napilapok veszteségeit felrovó politikusoknak eszükbe sem jut, hogy visszafizessék az állami költségvetésnek a pártjuk, alapítványuk, frakciójuk, kampánygépezetük számára kifizetett százmilliókat.

Az Egyesült Államokban, amely a szabad verseny elvére épül, a napilapok bevételeinek átlagosan 20 százaléka származik az eladott és előfizetett példányokból. A többit részben a hirdetések, részben a kiadó egyéb bevételei fedezik. Ugyanis a komoly kiadók számára presztízskérdés egy tekintélyes napilap megjelentetése. És hosszabb távon üzleti érdek is, hiszen egy jó újság szellemi és politikai tekintélye átsugárzik a kiadó egyéb termékeire, sőt a tulajdonosának társadalmi státusára is. Legalábbis olyan országokban, amelyek a polgári tekintély, és nem parancsuralom elve alapján működnek.

Ma már kevesen emlékeznek rá, de a rendszerváltás táján Magyarországon is elhangzott az a javaslat, hogy a négy országos politikai napilap kapjon költségvetési támogatást önállósága megőrzésére. Ez a modell Svédországban a mai napig kiválóan működik, és biztosítani tudja, hogy legyenek a különböző politikai irányzatokat megjelenítő, de ugyanakkor a pártoktól független újságok. Egy lap politikai irányultsága ugyanis jó esetben nem jelenti azt, hogy kritika nélkül támogatnia kell a nézeteihez közelálló párt minden döntését. A patinás, hosszú évtizedekre visszatekintő napilapok ráadásul ugyanúgy részei egy nemzet kulturális örökségének, mint a színházak, egyetemek, utcai emlékművek, amelyek költségvetési támogatását szerencsére még nem szokás vitatni. Talán mondani sem kell, hogy a négy politikai napilap önállóságának megteremtésére szolgáló terveket annak idején éppen a liberálisok vetették el, a mindenható szabad piacra hivatkozva.

A sors kegyetlen bosszúja, hogy az illiberálisnak is nevezett sötét, antidemokratikus politikai erők szinte mindenütt az agyonliberalizált szabad piacnak köszönhetik előretörésüket. A brexitre sohasem került volna sor, ha a kizárólag üzleti alapon működő, részben külföldi tulajdonban levő, a felelős újságírással nyíltan szakító tömeglapok nem uszítanak évtizedeken át az Európai Unió és a magunkfajta kelet-euró­paiak ellen. A Közép-európai Egyetemen (CEU) néhány napja egy neves amerikai professzor és médiakutató, Viktor Pickard tartott kiváló elő­adást ezzel a címmel: Donald Trump az elüzletiesedett média terméke. Hosszan és meggyőzően beszélt arról, hogy a média totális kiszolgáltatása a nyers üzleti érdeknek hogyan vezet szükségszerűen a demagógok előretöréséhez és a demokrácia meggyengítéséhez. Bizarr volt látni a teremben azokat az egykori SZDSZ-es médiapolitikusokat, akik annak idején ránk is ezt a szabad piaci modellt erőltették. (Az akkori Fidesszel szoros szövetségben.)

Orbán Viktor szívesen beszél a hazai vállalkozók támogatásáról és a külföldi tőkével szembeni fellépésről. Ehhez mérten elég különös, hogy mind az Origót, mind a Népszabadságot egy-egy nyugati cég segítségével herélte ki, illetve tiltatta be. Biztosak lehetünk benne, hogy az osztrák és a német tulajdonosok nem puszta szívességből követték Orbán utasításait. És kormányaik sem ingyen hunynak szemet azért, hogy cégeik Kelet-Európában nyíltan szembemennek a Berlinben és Brüsszelben ismételgetett, demokratikus szövegeléssel. A Fidesz-kormány velünk, adófizetőkkel fizetteti meg ezt a piszkos alkut is.

A történelem kerekét nem lehet visszaforgatni. De hasznos lenne, ha az Orbán-kormány minden ellenzője egyetértene abban, hogy a korlátlan állami kontroll és a korlátlan szabad piac egyaránt ellentétes a valódi demokráciával. Minél több, a kormánytól és a külföldi tőkétől egyaránt független hazai vállalkozásra, szellemi műhelyre, nonprofit médiumra volna szükségünk a demokratikus közélet lassú újjáépítéséhez. Valóban szabadon választani csak ott lehet, ahol mindenkinek lehetősége van a sokoldalú tájékozódásra, a többszínű médiához való hozzáférésre. Ennek leg­alább részbeni támogatása ugyanúgy közösségi feladat, mint például a közoktatás finanszírozása.

Forrás: http://mno.hu/velemeny/a-liberalis-mediacsapda-1366930

Sometimes attorneys die early 6. (Néha az ügyészek is korán halnak… 6.)

Szerző: Kisjogász

A 2009. március 27-én egyhangúlag odaítélt 4 fokozat közül 3-at az EDHT 2009. szeptember 3-án ugyancsak egyhangúlag visszavont. Ugyanazok, akik szemrebbenés nélkül szavazatukkal szentesítették a 3 PhD-csalást, 5 hónappal később szemrebbenés nélkül úgy tesznek, mintha ez meg se történt volna. Egy kivétel akadt, dr. Tanka Endre professzor, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az ügynek az érintett doktori iskolán messze túlmutató következményei vannak, amelyek az egész egyetemet érintik. A másik jogász, Domokos Andrea az érintett Szabó András elnök helyett skrupulus nélkül levezeti a szavazást. A legnagyobb PhD-csalást elnöklő Eisemannak (ő elnökölte Mészáros el nem készült dolgozatának nyilvános vitáját és értékelte 100%-ra! – A szerk.) már a szavazás előtt büdös lesz a levegő, sietősen távozik. De beül helyette a felsőoktatás történetének legnagyobb csalója, Pethő Sándor, aki hamis, nemlétező idegennyelvű cikkek fiktív listájával szerzett magának professzori címet, és máris ki van a létszám.

A visszavonó határozatot ugyanúgy Szabó András elnök és dr. Vanó Renáta írta alá, mint a fokozatokat odaítélő hamis tartalmú határozatokat. Vanó maga is jogász, tudhatta, hogy amit elkövet, az bűncselekmény. A csalás után ő éppúgy megdicsőült, mint Szabó. Ő ma az Oktatási Hivatal Felsőoktatási Főosztályának vezetője. A MAB-ot átverő, majd a MAB által lebuktatott Szabó pedig ma már a MAB tótumfaktuma Balog Zoltán akaratából.

Figyelemre méltó Németh Dávid HTK-s professzor farizeusi megjegyzése (EDHT-hat. 2.oldal 4. bek.). Ő ti. panaszkodik, hogy a fokozat odaítéléséhez nem állt rendelkezésre elegendő információ. Ez nettó hazugság. Mészáros kamu-védése 2009. március 26-án volt. Németh Dávid – a többiekkel együtt – már másnap megszavazta Mészáros (akkor még Márton, később Szegeden már István) részére a doktori fokozatot, abban a tudatban, hogy ez aznap, azaz március 27-én lett felterjesztve, mégpedig nem az Irodalomtudományi Doktori Iskola, hanem Demes-Kőfalusi Krisztina titkárnő által. Ha ez nem elegendő információ arra, hogy csalás történt, de minimum gyanús az ügy, akkor semmi sem az. Németh Dávid professzorról csak a szakállas vicc jut ezután majd mindig eszünkbe: Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, hogy megb….ák.

A 2009. szeptember 3-i – fokozatokat visszavonó – EDHT-határozat itt olvasható.

A Szabó-Vanó csalás 2. felvonása _ 1

A Szabó-Vanó csalás 2. felvonása _ 2

A Szabó-Vanó csalás 2. felvonása _ 3

Forrás: https://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2016/10/16/sometimes-attorneys-die-early-6-neha-az-ugyeszek-is-koran-halnak-6/

Breaking News: The Accreditation Board in András Szabó’s hands (Szabó András lenyúlta a MAB-ot)

A csaló és okirathamisító

A Népszava mai cikke leleplezte Szabó Andrást. A csaló és okirathamisító doktorandusztolvaj, miután a Károli Gáspár Református Egyetemen bűncselekményeivel bebuktatta a Hima Gabriella által alapított és vezetett Irodalomtudományi Doktori Iskolát, Balog Zoltán miniszteren keresztül bebulizta magát a MAB-ba, és mára már teljesen lenyúlta azt. A Felülvizsálati Bizottság, vagyis Szabó András, kvázi felülbírálhatja a MAB plénum döntéseit. Szabó András 2016 februárja óta gyakorlatilag egyedül dönt minden társadalomtudományi és bölcsész akkreditációról, ő a legfelsőbb ítélkező fórum személyesen. A Bizottság elnöke, Falus András akadémikus, ugyanis éppen a bizottság botrányos működése miatt lemondott. Így a 2009-ben csaláson, lopáson, közokirat-hamisításon rajtakapott Szabó András megkaparintotta a MAB-ban a teljhatalmat. Nemcsak a MAB plénum által elutasított veszprémi doktori iskolát akkreditálta egyszemélyben, hanem saját dilettáns, a plénum által sokszor leszavazott multidiszciplináris ún. “doktori iskoláját” is a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán. Ezek a döntések a szakmaiság ellen, annak megcsúfolásával születtek, amelyekhez most még újabb károlis bűntársat is kapott az egyik kari igazgató személyében. Balog Zoltán a Magyar Akkreditációs Bizottságot kiszolgáltatta egy többszörösen lebukott bűnözőnek, aki a néhai IDI-ben ösztöndíjért, állásért vásárolta vagy – dékáni pozícióból – kollégáitól rabolta a doktoranduszokat, témavezetéseket. A MAB anno határozatban ítélte el tetteit. – A Szerkesztőség

Szerző: Juhász Dániel

Viszlát, szabad felsőoktatás!

Miközben az utóbbi időben a közoktatás botrányos átalakításairól, az ezek miatt kialakult tiltakozó megmozdulásokról szólnak a hírek, a kormányzat a felsőoktatás felett gyakorolt állami kontroll kiterjesztése terén sem tétlenkedik. A kancellári és a konzisztóriumi rendszer bevezetésével megnyirbált egyetemi autonómia mellett a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) szakmai függetlensége is jelentősen csorbult az elmúlt években. A levezényelt személycserék és szervezeti átalakítások következtében a MAB mára lényegében el is veszítette függetlenségét, a kormányzati befolyás a szervezet mindennapi tevékenységében is egyre jobban érezhető – értesült lapunk a bizottság munkájára rálátó, megbízható forrásból.

A MAB, mint a hazai felsőoktatás minőségbiztosítási szerve, már 2011-ben a kabinet kereszttüzébe került, egyik első lépésként a szervezet eredetileg 15 fős plénumának taglétszámát 18 főre emelték; így kerülhetett sor egyebek mellett arra is, hogy a katolikus mellett már a református egyház is delegálhasson valakit a testületbe. Informátorunk szerint ezt Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere – aki református lelkész is – lobbizta ki. Elérte azt is, hogy a bizottság soraiban számára megbízhatónak tartott személyek is megjelenhessenek, akik személyesen informálják őt a szervezet munkájáról.

Lapunk úgy értesült, legutóbb a titkárság bővült egy újabb dolgozóval, akinek a munkatársak előtt is alig titkolt feladata a miniszter rendszeres tájékoztatása. “A miniszter mindent tud a MAB-ban zajló munkáról, ami persze nem is jelentene gondot. A probléma az, hogy nemcsak információt kap, hanem az érintett személyeken keresztül jelentős befolyásra is szert tett, ami a döntések kimenetelére is hatással van” – fogalmazott forrásunk, hozzátéve, hogy a titkárságra kinevezett illető egyben a Károli Gáspár Református Egyetem egyik kari igazgatója is.

Az akkreditációs bizottság weblapján fellelhető információk szerint a református egyház által a MAB plénumába delegált tagja ugyancsak a Károliról való, ahogy a szervezet Felülvizsgálati Bizottságának (FvB) egyik tagja is (őt Balog miniszter delegálta – vagyis Szabó Andrást – a szerk). Az FvB eredetileg három tagból állt, ám két főre redukálódott, miután korábbi elnöke, Falus András (az MTA rendes tagja, a Semmelweis Egyetem oktatója) idén februárban lemondott tagságáról és elnöki pozíciójáról. Falus indoklásában azt írta, vállalhatatlan és elfogadhatatlan számára, hogy az FvB döntéseit Balog miniszter figyelmen kívül hagyja vagy felülírja. Jelezte azt is, hogy a MAB felülvizsgálati döntéseit megfelelő szakmai kompetencia hiányában “esetenként” nem tudja felvállalni.

Informátorunk szerint az egyik ilyen eset a veszprémi Pannon Egyetem egyik doktori iskolájának akkreditálása volt: a MAB testülete azt kezdetben elutasította, mivel szinte csak külföldi egyetemeken teljes állásban dolgozó oktatókat akartak foglalkoztatni, amit a hazai szabályozások nem tesznek lehetővé, de más, “minőségi” kifogások is akadtak. A doktori iskola később mégis elindult: az FvB felülírta a plénum döntését. A doktori iskolák ügyében ugyanis fellebbviteli eljárás keretében az FvB is döntést hozhat, az érintett tudományterület szakértőinek véleménye alapján. A szóban forgó doktori képzés pedig pont azt a tudományterületet érintette, amelyért Balog miniszter delegáltja (azaz Szabó András – a szerk.) felelős az FvB-ben. Az ügy precedenst teremtett, s mit ad Isten, nem sokkal később a Károli Gáspár Református Egyetemnek is elindult egy addig elutasított doktori iskolája, melynek a lelkészminiszter protezsáltja (azaz Szabó András – a szerk.) lett a vezetője.

Már 2014 elején is felmerült, hogy a kormány irányítása alá akarja vonni a MAB-ot, a humántárca azonban ezt érthető módon cáfolta. Csakhogy az európai felsőoktatás nemzetközi minőségbiztosítási szervezete, az ENQA már 2013 novemberében felfüggesztette a MAB teljes tagságát, s “ellenőrzött” státuszba helyezte, mert a vizsgálatok során nem tudott megfelelni a függetlenségre vonatkozó nemzetközi kritériumoknak. Az ENQA elnökségében komoly aggodalmakat váltott ki, hogy az oktatási hatóságok kényükre-kedvükre megváltoztathatják a MAB döntéseit, és hogy felsőoktatási intézmények MAB-akkreditáció nélkül is kaphatnak működési engedélyt. A tavalyi felülvizsgálatok során a függetlenség tekintetében még mindig csak “lényegi megfelelést” állapított meg az ENQA.

Forrás:  http://nepszava.hu/cikk/1108027l 

 

A leopard cannot change its spots (Kutyából nem lesz szalonna)

Szabó, a sötét gazember

Írta: Sola scriptura

Bár Szabó András nem leopárd, hanem egy sötét patkány, az angol közmondás sajnos ezzel az elegáns állattal fejezi ki a “kutyából nem lesz szalonna” jelentését. Szabó a MAB Felülvizsgálati Bizottságában ülve is csak azt képes adni, ami a lényege.

Egyszóval ott sem tétlenkedik, napjainkban sem, miközben az egyetemi oktatásból és a bölcskar életéből visszavonták, tudjuk, miért, a professzori fizetését azért rendszeresen utalják neki. Mondhatni, permanens alkotói szabadságon van a Károlin. Egy második professzori fizetést is kap – ezt euróban – révkomáromi ténykedéséért, erről még külön posztban fogunk beszámolni. Szabó 2012 novembere óta a MAB fellebbviteli bizottságának a tagja – Balog emberminiszter ezzel kárpótolta őt azért, hogy bedöntötte a saját egyetemén dékánként és az Egyetemi Doktori és Habilitációs Tanács elnökeként a saját doktori iskoláját. Tudjuk, nehéz ezt követni, de ez történt. Ráadásul a tájékozatlan Balog akkor javasolta Szabó András delegálását a MAB-ba, amikor a Fővárosi Főügyészségen még javában folyt ellene a büntetőeljárás intellektuális közokirat-hamisítás és hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Úgy tűnik, Szabó a MAB-ban is folytatja bűnös üzelmeit. Erről számol be Kenesei István professzor az Élet és Irodalom szeptember 22-i számában A felsőoktatás vidám nyara című cikkében. A cikk a felsőoktatás több más anomáliájáról is beszámol, a bűnösök nevét azonban – nem akar bíróság elé állni – elhallgatja. Mivel Szabóét is, a tájékozatlan olvasónak csak az “jön le”, hogy valami nagyon bűzlik a MAB környékén (is), ami, ugye, a felsőoktatás minőségbiztosítási szerve lenne. Már ha nem került volna be Szabó a MAB felülvizsgálati bizottságába, amelynek elvileg az lenne a feladata, hogy az apparátus hibáit korrigálja.

Szabó “áldásos” tevékenysége a MAB 3 tagú Felülvizsgáló Bizottságában azzal kezdődött, hogy Szabó, mint a Bizottság egyetlen bölcsész tagja, jóváhagyta a Pannon Egyetem Alkalmazott Nyelvtudományi Doktori Iskolájának akkreditációs kérelmét, amelyet a MAB testülete elutasított, mivel a törzstagok túlnyomó része külföldi (zömük holland) volt. A Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Tanszék bázisán (tanszékvezető: Navracsics Judit, a hasonnevű Tibor nővére) létrejött konglomerátum törzstagjai természetesen nem járnak a Séd partján, ha járnának, se értené őket az a néhány magyar szakos hallgató. A DI elnöke pillanatnyilag még egy holland, de a vezetés nemsokára átkerül Navracsics Judit kezébe. Minderről egy korábbi posztunkban már beszámoltunk.

Szabó a MAB-ban is nyírja a kollégáit. Ahova ő beteszi a pszoriázisos, ortopéd cipős lábát, ott tisztességes ember nem marad meg. A fél Károlit már kiirtotta, most a MAB van soron. Falus András professzor (a Semmelweis Egyetem oktatója, az MTA rendes tagja) lemondott bizottságbeli tagságáról és elnöki funkciójáról, alighanem a veszprémi ügy miatt, amelyet szakmai vagy észérvekkel megindokolni nem lehetett. Így a bizottságnak már csak két tagja maradt, Szabón kívül Rácz Zoltán fizikus, az MTA rendes tagja. A bizottság ilyen körülmények között nem is működhetne, de mégis megteszi. Az összetételből következően minden bölcsész- és társadalomtudományi döntést Szabó hoz EGYEDÜL.

Kenesei az újonnan kinevezett egyetemi tanárok között talált egy ismerőst, akinek munkahelye csodálatos módon éppen a KRE. A történettudományok professzorának nevét a MAB honlapja az egyszerű érdeklődő számára nem tárja fel, csak annyit, hogy a történettudományok professzora lett, a döntés az E 3335 számot viseli. Tehát kineveztek professzornak egy történészt arra a karra, amelynek Történettudományi Doktori Iskolája csak 7 törzstagot tud felmutatni, azok között is több a túlkoros, mint Kun Miklós vagy Gergely András, vagy nem történész, hanem agrármérnök (borász), mint Csoma Zsigmond, irodalmár, mint Horváth Csaba, vezetője pedig nincsen.

Szabó tehát a MAB-ban is hozza formáját. Intrikál, lobbizik, csereszívességeket tesz, egyszóval szokása szerint nem a szakmaiságot képviseli, hanem saját érdekeit. Professzorságot harcol ki egy károlisnak, hogy formálisan teljesíthessék a Doktori Iskola akkreditációjának személyi feltételeit. Ahogy Kenesei professzor írja: “A történet komikumát az adja, hogy a – korábban a veszprémi doktori iskola fellebbezését elfogadó, majd elnöke lemondása miatt háromból kéttagúvá redukálódott  Felülvizsgáló Bizottságnak a tudományterületileg illetékes tagja (értsd: Szabó András) éppen ennek az érintett egyetemnek a vezető oktatója és (ún. multidiszciplináris) doktori iskolájának törzstagja.”

Kenesei professzor tovább fűzve a gondolatmenetet már a Károli szedett-vedett multidiszciplináris alakulatának sorsát vetíti előre: “Arra gondolni sem merek, hogy az is közrejátszott (Szabó Andrásnak a Pannon Egyetem Doktori Iskoláját illető döntésében), hogy saját egyetemének hasonló ügye évek óta húzódik a MAB eljárásaiban. Persze az is kérdéses, hogy ha a saját egyeteme fellebbez egy döntés ellen, akkor összeférhetetlensége miatt az FvB egyetlen maradék tagja hozza-e meg a döntést.”

Rácz akadémikus fizikusként nyilván nem akar dönteni arról, hogy a Károli fű-fa-virág összegányolt multidiszciplináris Doktori Iskola-tervezete, a törzstagok között bizottsági kollégájával, Szabóval, megfelel-e az akkreditációs kritériumoknak, ha a MAB testületi döntése elutasító volt. A területileg illetékes megmaradt tag – Szabó András maga – pedig nyilván úgy dönt, hogy a Károli multidiszciplináris doktori iskolája minden létező kritériumnak megfelel. Különösen mivel a három program egyikének (az irodalom- és kultúratudományinak) ő nemcsak törzstagja, hanem a vezetője.

Mindebből tökéletesen világos, hogy Szabó András 2012 óta az eredetileg 3 tagú FvB tagjaként, majd, miután Falus akadémikust becstelenségével elkergette, a 2 tagúra redukálódott bizottság egyik feleként korrupt üzelmeket folytat. Szívességet tett az EU biztos Navracsics Tibor nővérének, ennek busás ellentételezése reményében. Közben intézgeti a Károli mocskos Doktori Iskola-ügyeit új professzor kinevezésével. Azt is el fogja intézni bizonyára, hogy ne számítson a túlkorosság a Károli esetében, ne legyen akadály, hogy a Történettudományi DI tagjai között vannak, akik a hamut is mamunak mondják, szakmai kompetenciájuk pedig a 0-hoz konvergál. Végül pedig akkreditálja a  gagyi és vicclapba való, többször elbukott Multidiszciplináris Doktori Iskolát saját magával vezetőként.

Folytatni fogjuk Szabó András legújabb bűncselekményeinek feltárását a jövőben is. Most a MAB FvB-ben elkövetett bűncselekményeiről szóltunk, következő cikkünk egy egészen másfajta bűncselekmény sorozatos elkövetését fogja bemutatni. Amilyen szürke és unalmas oktató és tehetségtelen kutató Szabó András, olyan hihetetlenül kreatív és sokoldalú bűnözőként. Nemrégiben egy egészen másfajta bűncselekményben próbálta ki magát sikeresen, de erről majd később.