A Calvinist Poet (Ady 100)

Szerző: LMR 

100 évvel ezelőtt, 1919. január 27-én gyászhírre ébredt az ország: meghalt Ady Endre,az egyik legnagyobb magyar költő és nem mellesleg újságíró, felekezetileg református ember. Ebben a posztban néhány tőle származó újságcikk-idézettel emlékezünk meg róla. Ezek az idézetek egyrészt azt bizonyítják, hogy Lehet Más a Református ember, azaz másmilyen, mint a korrupt, pénzéhes, politikai prostituált mai magyar református egyházi és egyetemi vezetők. Másmilyen, mint Bogárdi Szabó, Bölcskei, Balla vagy pláne Szabó András… Másrészt pedig azt, hogy Magyarország az az ország, ahol legalább 100 éve semmi sem változik. Az az ország, ahol megállt az idő.

Éppen eleget vesződtünk ezer év óta az ármányos Nyugattal. Unjuk már ezt a barátkozást. (…) Csak egy új, demokrata Magyarország haladhatna dicsőségesen a Nyugattal. A mai Magyarország valóban nem. Magyarország mai urai tehát visznek bennünket a Balkánra és Kelet felé.

Los von Occident, Budapesti Napló, 1906

Dicsekvésnek ne lássék: az egész világon nincs annyi sikkasztó, mint ebben az ezeréves, szép magyar hazában. (…) Mert így valóban úgy lesz, hogy a jövő térképén Magyarország helyén egy fehér folt lesz, ezzel a felírással: Ez Magyarország volt, de elsikkasztották…

Tóth Benőék, Debreczen, 1899.

A magyar társadalom problémái között alig van jelentősebb, mint a középiskolai nevelés kérdése. A nemzeti értelmiség kérdése ez egyben, s benne van talán talán minden egyéb, más problémánk. Sok bajunknak, vergődésünknek, nyomorúságunknak vajon nem az az oka, hogy a magyar iskola rosszul nevel?  (…) Életre, igazi életre, a komplikált, a nehéz életre nevel-e a mai magyar iskola s mindenek fölött a középiskola?

Milyen legyen a középiskola?, Budapesti Napló, 1905.

Itthon tudniillik kevés embernek van joga és módja élni. Angolul tanulnak hát, és elmennek innen az emberek. Még boldogak, akik olvasni tudnak. Ezek nyelvtannal s szótárral mívelik magukat. Igazán kellene már valamit tenni Magyarország analfabétáiért. Ha olvasni fognak tudni, sokkal hamarabb ráveszik magukat a kivándorlásra. Mert azt már látjuk, hogy a kivándorlás nem igen fáj az ország urainak.

Angol vezényszók, Budapesti Napló, 1906.

És nem csodálatos, hogy éppen a hazafias föllendülés idejében sztrájkol a gólya? A nagy hazafiak százszámra születnek egy esztendő óta. A kis hazafiak egyáltalában nem akarnak megszületni. (…) A kivándorlás szomorúsága ellen még csak találtunk egy-két hazug vígasztalást. Az elégedetlen ezerek panaszai ellen is. De mit tegyünk az elmaradó kis magyarokkal? Hazaárulózzuk le őket?

A gólya, Budapesti Napló, 1905

De a Természet nem tűri az elnéptelenedést ott, ahol a szaporodásra ő minden eszközt megadott. Egy millió határrendőr se akadályozhatja meg a Természet korrigáló munkáját. A kivándorolt s meg nem született magyarok helyett, akik föld nélkül élni nem tudnak és nem akarnak, jönnek idegen, keményebb fajták, amelyek föld nélkül is tudnak életharcot vívni. (…) Az idegeneket szidni pedig annyit tesz íme, mint nem érteni magunkat és a Természetet.

Az idegenek, Budapesti Napló, 1907.

Bennünk azonban Európa a maga haladásának egyik jövendő veszedelmét látja. (…) Egy ország, ahol a huszadik században megtűrik az oligarchiát, veszedelme a kultúrországoknak. Ezt írják és ezt hallják az idegen szemlélők. Azt mondják: a magyar mágnások nacionalista paprikával bármikor a kultúra ellen tüzelhetik Magyarország népét.

Jóslások Magyarországról, Budapesti Napló, 1906.

Van-e abból haszna a hazának; ha szűk látókörű embereket nevelnek neki? … Jöjjenek a szabad, messzelátó, büszke szemek, a halló fülek, az értő és hasonlító elmék.  Ne ordítsuk mindig a hazát, de szeressük, s legyünk számára olyan értékesek, olyan jók, amilyenek csak lehetnek e nagyszerű, világosodó korszakban fejlett kultúremberek.

A hazafiság revíziója, Budapesti Napló, 1905.

 

Peter Balla and the Spy Agency (A jámbor pap és a komcsi titkosszolgálat)

2019. január 15.

Szerző: Adalékok a jogállamisághoz

Balla Péter református lelkész-rektor a H. G. elleni 2010. szeptember 14-én kelt rendkívüli felmondásábahetet-havat összelapátolt, még a Szentírást is belekeverte, de valós, szubjektív határidőn belüli felmondási ürügye akkor még nem volt. Oktatókat és hallgatókat próbált hamis tanúzásra felbujtani, de mivel H.G. az összes rágalmat eleve okiratokkal cáfolta, még beidézésükre se kerülhetett sor. Ballának ezért más felmondási okot kellett keresnie – utólag. Balla a már megindult per alatt bízta meg a volt Nemzetbiztonsági Hivatal III/I-es osztályának műveleti igazgatóját, “nyírfás” Földi Lászlót, hogy a volt III/I-esés III/III-as kémekből verbuvált csapatából szervezzen a munkaügyi tárgyalásra hamis tanúkat arra, hogy H.G. a lakásán betegállománya alatt magánórákat adott. Vagyis Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora, felszentelt pap, az Újszövetség professzora hamis bizonyíték gyártásával és hamis tanúzással bízta meg az egykori komcsi kémfőnök, Földi László cégét.

Az alábbi “okirat” nem szerepelt a dr. Takács János ügyvéd által beterjesztett alperesi mellékletek között, sőt, a felmondást elkészítő és a Károli Egyetemet a munkaügyi per első két tárgyalásán képviselő Takács János nem is tudott róla. Ezt az iratot először a 2011. június 22-i tárgyaláson terjesztette elő a Károli nevében Takács ügyvéd, aki akkor döbbenhetett rá, kikkel szűrte össze a levet a szenteskedő, jámborságot színlelő kálvinista pap, Balla Péter. A H.G. lakásába poloskákkal és kandikamerákkal felszerelt kémeket küldő Ballát vállalhatatlannak tartva Takács még a 2011. június 22-i tárgyalásonvisszalépett a Károli képviseletétől.

A Wistmanwood nevű, magánnyomzói engedéllyel egyébként nem is rendelkező sötét bűnözőkből és volt komcsi kémekből álló szervezet az irat szerint hajlandó volt ellenszolgáltatás fejében hamis tanúkat Ballának felajánlani H.G. ellen. Az “okiratból” nyilvánvaló, hogy sem Balla, sem a Wistmanwood nem döntötte el még akkor, hogy 2010 nyarán pontosan mikor, mely hónapban, mely napokon vádolja meg H.G-t magánórák tartásával. Videóról sincs még ekkor szó, csak hamis tanúk felajánlásáról. A Földi László tulajdonát képező Wistmanwood bejelentését az azt megrendelő Balla Péter nyilvánvalóan nagyon becses kincsnek tartotta, hiszen saját kezűleg iktatta. Infantilis, iskolás gyöngybetűi ott virítanak az “okirat” jobb felső sarkában:

A Károli Bohátka Gergely akkori főtitkár által hitelesített iktatókönyvében csak egy wistmanwoodos irat érkezése szerepel 2010. szeptember 8-án. Ez azonban eredetileg nem H.G-re vonatkozott, hanem az informatikai rendszer átvilágítására, amellyel a Wistmanwoodot Balla a sok kiszivárgott irat miatt még 2010 nyarán megbízta. H.G-re vonatkozó megbízásról illetve DVD-k érkeztetéséről nincs szó az iktatókönyvben sem aznap, sem később. A mai napig rejtély, mikor készültek valójában a H.G. lakását és családját rögzítő kandikamerás felvételek, illetve hogyan és mikor kerültek ezek Balla Péter birtokába: ki és mikor adta át azokat Ballának, hol, milyen körülmények között?

“The worse, the better” (“Minél rosszabb, annál jobb”)

Boldog Új Évet kívánunk minden olvasónknak az alábbi vendégposzttal, mely felcsillantja a reményt, hogy hamarosan egy Orbán-mentes korszak köszönt ránk. A poszt szerzője már látni véli a populizmus kifulladását. – A Szerkesztőség

Orbán, a populista

Motto: (…) ein Teil von jener Kraft, die stets das Böse will und stets das Gute schafft

Goethe: Faust

Szerző: Vladimir

Orbán, mint minden populista jövőparanoiás. Egy sosem volt, csak elképzelt aranykor intakt világába álmodja vissza magát, és ide rángatná (bele/vissza?) a magyar embereket. Az ismeretlentől, a másként gondolkozástól, a változástól való zsigeri félelmüket szólítja meg a nap 24 órájában idegesítően banális, monoton jelszavakkal. Fundamentalista, mint az Iszlám Állam és dogmatikus, mint a magyar Református Egyház. Szembe megy az emberi haladással, felvilágosodással, egyáltalán az önálló gondolkodással. Ha nem is kifejezett fasiszta, de egy regresszív társadalmi modell szellemében radikális. A jövőről hallani sem akar. Ugyanúgy uszít a  kereszténység nevében, mint az Iszlám Állam az iszlám nevében: egy múltba néző, jövőellenes kulturális és mentális fenoménnek a megtestesítője. A populizmus soha nem lesz „mérsékelt”, mert akár jobb-, akár baloldali, természeténél fogva szélsőséges. A történelem azonban arra tanít, hogy ha időről időre visszatér is, ugyanúgy el is tűnik, mert önmagát számolja fel. Ezt a paradoxont ragadta meg a Kétfarkú Kutyapárt szellemes és mély értelmű szlogenje a Karácsony előtti utcai tüntetéseken, amely valójában egy hírhedt Lenin-idézet: „Minél rosszabb, annál jobb”. Mert mi jöhet a végletekig fokozott rossz után?

A politikai populizmus világmenete Putyinnal, Erdogannal, Trumppal, Salvinivel, majd 2018 október végén Jair Bolsonaro Brazília elnökévé választásával nemcsak elérte a csúcspontját, de már túl is lendült a zeniten. (Nem véletlen, hogy Orbán személyesen vesz részt Bolsonaro beiktatásán, hiszen “elvtársak”.) De az Európai Unió 13 országából 10-ben már megfordult a trend. A Brexit kínszenvedése önmagában is szemlélteti a populizmus zsákutcáját. A magyar rabszolgatörvény végkifejletére pedig kíváncsian figyel a világ.

Orbán jelentőségét itthonról nézve alighanem eltúlozzuk. Ő a mai Európában a mottóban szereplő fausti “rossz”, ami felkavarja az állóvizet. Ilyen értelemben akár a haladás perverz motorjának is tekinthető.

Orbán populizmusa a hazai rög politikája. Egyfajta „glokalizáció”, amely a globalizáció megatrendjére adott hepciáskodó válasz. Retorikailag renacionalizálás, a globalizáció által okozott veszteségek kiegyenlítése a protekcionalizmus eszközével, gyakorlatilag végletekig vitt korrupció. A vezető szűk, provinciális jövőképét csak egy korlátolt, tájékoatlan kisebbség (roma, határon túli, alulképzett, digitális analfabéta) tudja és akarja követni. Európa többsége már rég a nyitott társadalom és tolerancia főcsapásán halad. Otthonosan akar élni a maga megszokott világában, de utazni is akar, érdekes emberekkel találkozni, a hazai ízek mellett a nemzetközi gasztronómiát is élvezni. A diverzitás nemcsak a gazdaság ösztönzője, hanem a magánéleté is. Máskülönben unalomba fulladnánk a belterjes kis posványosunkban.

Orbán feudalizmusra hajazó rendszere a demográfia ellenében is hat. Minél belterjesebb és kontrolláltabb egy társadalom, annál inkább fogy, öregedik, degenerálódik a lakossága. Sem Orbán közhelyeitől, sem Novák Katalin termékenységi táncától, sem a 400 óra kötelező, fizetetlen túlórától nem fognak a magyar nők teherbe esni. Csak egy nyitott, élhető, fair társadalom fokozza a gyermekvállalási kedvet.

Orbán széljobb populizmusa egy ponton túl nem fokozható. Ha elmegy a falig, visszapattan róla. Az orbáni populizmus a végletekig vitt korrupcióval, a jogállam lebontásával, a rabszolga-törvénnyel egy ponton saját sírásójává válik. Ilyen értelemben a fausti igazságot erősíti. Habár távol álljon tőlünk ennek a kisszerű figurának a démonizálása, de az ő ténykedése is végső soron a mefisztói gonosz működése: olyan erő, amely örökké rosszra tör, de effektíve jót művel. Autoriter rendszere, illiberalizmusa, keleti despotizmusa végső soron felértékeli az európaiságot, az európai értékeket, amelyekkel szembenáll.

A 400 óra kötelezően választható túlóra, amelyet vagy kifizetnek 3 év múlva vagy nem, alkalmas az ország összekovácsolására. Ez ugyanis nemcsak az ún. “melóst” sújtja, hanem mindenkit. A közalkalmazottat is.

„Minél rosszabb, annál jobb” – mondja Leninnel a Kutyapárt.

Vagyis: minél tűrhetetlenebb a helyzet, annál nagyobb az össztársadalmi motiváció annak megszüntetésére.