Which one is the better choice? (Melyik a jobbik?)

a jobbik választék

 

és itt a Rosszabbik…

 

Szerző: Soli deo gloria

Mint ismert, 2014-15-ben a Magyarországi Református Egyházban tisztújítás zajlik. Az előkészületek és a jelöltállítás lezárulta után a presbitériumok kezében van a döntés a következő hat év egyházkormányzóinak kilétéről egyházmegyei, egyházkerületi és zsinati szinten egyaránt. 2014. november 28-ig a presbitériumoknak le kell bonyolítaniuk a szavazást és be kell jelenteni az eredményt az illetékes választási bizottságnak, december 31-ig  össze kell hívni az egyházmegyei közgyűléseket, 2015. január 31-ig pedig az egyházkerületi közgyűléseket. Ezt követi 2015. február 28-i végső határidővel az új Zsinat alakuló ülése. Lehetséges, hogy bizonyos helyeken már megszülettek az eredmények, a közvélemény azonban csak a hivatalos határnapokon ismeri meg ezeket. Így mi  is ehhez tartjuk magunkat és pletykák, szóbeszédek alapján nem próbáljuk megjósolni az eredményt.

Vannak, akik magával a választás tényével nem értenek egyet, mert “elvi, teológiai” fenntartásaik vannak vele szemben. Sajnos, zavaros szövegeikből tényszerűen nem derül ki semmi. Javasolnám, fohászkodjanak a Fennvalóhoz, hogy világosítsa meg elméjüket, addig pedig ne nyilatkozgassanak.

A RefLap nov. 2-i számában elolvashatjuk a püspök- és gondnokjelöltek nyilatkozatait  fogyatkozó egyházról, az egyházszervezetről, az egységről és a társadalmi szerepvállalásról. Így világosabban megítélhetők az egyes jelöltek programjai.

A Dunántúlon biztató a helyzet: Steinbach József, az eddigi püspök indul újra. Őt nagyon szerettük végtelen szelídségéért, mély tudásáért és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökeként végzett munkájáért.  Köszönjük, hogy még egy ciklusra vállalta a jelölést. Főgondnokjelöltként ketten indulnak, Huszár Pál és Gyimóthy Géza. Huszár Pált, a nyugdíjas várpalotai tanárt és megyei vezető szakfelügyelőt tiszteljük, de tiszteletünkből sokat elvett az, hogy Huszár Pál Bölcskei mellett olyan készségesen játszotta a bólogatójános dicstelen szerepét, és soha fel nem emelte szavát, amikor a főpásztor kicsit mélyen markolt mindenféle kasszákba, pl. a Károliéba, és nagyvonalúan eladósította az egyetemet a koreai banknál. A másik jelölt nyugdíjas agrármérnök, lila zakóban ugrándozott a parlamentben Torgyán József körül. Nos, sok jót egyiktől  sem várunk, de sok rosszat sem.

Tiszáninnen két püspökjelölttel és két főgondnokjelölttel számol. Püspökként Csomós József indul, vele szemben Varga István a Tiszaújváros-Tiszaszederkényi Református Egyházközség lelkipásztora. Lehet mondani Csomósról, hogy ő a “múlt része”, Varga pedig a “jövő ígérete”. Csomós nyilatkozatából számomra az derül ki, hogy racionálisan szemléli az eseményeket, pl. a reformátusok fogyását, a zsinati jogi bizottság referens püspökeként az egyházi törvényalkotás folyamatát. Varga is megfogalmaz fontos gondolatokat, pl. az egyház helytelen átpolitizálódásáról. Főgondnokként is ketten indulnak, Ábrám Tibor és Üszögh Lajos. Ábrám tanár urat ismerjük – a Zsinat világi alelnökeként is. Kitűnő tanár és igazgató, mindennapi életében is gyakorolja a keresztyén értékeket. Üszögh Lajos a másik jelölt, mérnök, a MIVÍZ Miskolci Vízmű igazgatója. Bemutatkozó mondatai egy kicsit semmitmondónak sikerültek a kóruséneklésről meg az irodájában levő Kálvin-kép inspiráló hatásáról.

A Tiszántúli Egyházkerület már hallatott magáról. Tudjuk, hogy Vad Zsigát elhajtották, így Fekete Karcsi marad, aki nyilván püspöki teendőit is hasonló szikrázó intelligenciával és magával ragadó elokvenciával végzi, mint az úgynevezett egyetem rektori teendőit. Azt mindenesetre sikerült elég hamar felfognia, hogy csak akkor lehet püspök, ha átjátssza a rektori széket a Gusztinak kéz kezet vagy inkább lábat mos alapon. Adorján Gusztáv indul főgondnokként, nagyon jó lesz egy nőgyógyász ezen a polcon. Szövegéről csak annyit tudunk mondani, hogy ótvaros közhelyek gyűjteménye a az egyház gyógyulásáról. Lehet, doktor úr, hogy a kismamáknál ez a szövegelés beválik és megnyitja az apák vagy kik bukszáját is, de a “krisztusi fundamentum”-hoz ez egy kicsit kevés.

Utoljára hagytuk a Sorgenkindet, a Dunamelléket. Az itt induló két püspökjelöltről, Balláról és Bogárdiról már írtunk. Azért elolvastuk, amit írtak és elcsodálkoztunk. Balla pl. püspökként legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy “…szeretetközösségben legyünk“. Ezért sokat tett károlis rektorként is, kétségünk sincs, hogy püspökként is megvalósítja régi harcostársa, a Wistmanwood segítségével. Aztán nyilatkozott még a Károli “társadalmi jelenlétet képviselő szolgálatairól”. Ez is stimmel. A rabló és karaktergyilkos banda, Szabó András vezényletével befúrta magát mindenhova, ahol lóvét vagy mást el tud érni, így a MAB-ba is. Bogárdi írása talányosabb. Vajon mit érthet azon, hogy “míg érdemes és fontos megszólalásaink alig hallatszanak ki falaink közül, addig silány megnyilvánulásaink messze zengenek körünkből”??? Csak nem Ballára és saját bűnöző sógorára, Szabó Andrásra gondol? És miért a többes szám első személy? Nyilván mások mondják a fontosat és mások a hitványat. “Szent kötelesség a buzgó imádság” – ezzel zárja sorait, hát ez így bizony lapos közhely, püspök úr. A két főgondnokjelölt neve sem okoz meglepetést: Balla mellett Kovács Levente, Bogárdi mellett Tőkéczki László indul. Ez utóbbi nagyon röviden nyilatkozik és számunkra nagyon elfogadható módon: “Az egyháznak ugyan kötelessége a közösségi szerepvállalás is – Isten teremtési rendjében -, de napi vagy pártpolitikai szerepeket csak rendkívüli helyzetben vállalhat”. IGAZ! Bölcskei undorító politikai riszálása és Fideszhez való dörgölődzése – persze őt is, mint afféle hivatásos szajhát, csak a lóvé hozza tűzbe – nagyon sokat ártott a magyar reformátusok hírének. Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára pedig szemmel láthatóan nem tudja, hogy most egy bank vagy egyház nevében nyilatkozik: “A társadalomnak azt nyújtsuk, amire társadalmi igény van”. Ez a mondat a  maga pőre utilitarizmusában még riasztó is lenne, ha nem tudnánk, hogy éppen ő volt az, aki a koreai bank segítségével hitelt juttatott a pénzszórásban világbajnok Bölcskeinek. Hitelt, amelyet majd az egyháznak vagy – amint erről a 2009 május 27-i szenátusi határozat tanúskodik – az egyetemnek kell kiegyenlítenie. Mert hogy akkor a társadalomnak vagy Bölcskeinek éppen LÓVÉ KELLETT, Kovács Levente pedig megszerezte neki, persze nem a lóvét, hanem csak a hitelt. A lóvét leperkálni persze nekünk kell az eszelős és becstelen pénzszóró Bölcskei helyett.

Ahogy elnézem a felsorakozott arcokat, nem sok jót várok a jövőtől. A Dunamelléken mindenesetre egy nagy Jobbik-Fidesz összecsapás várható, kimenetele beláthatatlan. Hegedűséknek komoly háttere van, pl. a most nagyon is megerősödött Takarókkal és a Jobbik fiatal bikáival együtt. Ha pedig nagyot dobnak a Dunamelléken a jobbikosok és bejuttatják Ballát a püspöki székbe, akkor még zsinati elnök is lehet. A szerény és visszahúzódó Steinbach, a tiszáninneni NO NAME-ek, az értelmi fogyatékos Fekete Karcsi aligha tudják feltartóztatni a Jobbik párt erőteljes nyomulását.

Akkor pedig jobb, ha kilépünk az egyházból, ha nem akarjuk, hogy hitvesi ágyainkat és gyermekeink első szavait a Wistmanwood kamerái rögzítsék – Balla püspök úr legszentségesebb parancsára és természetesen a mi lelkünk védelmére.

 

 

Balog’s walk to Canossa (Balog miniszter Canossát jár)

Balog a Trefort kertben

Balog beszédének szerzője

Jóbarátok: André és Slomó

Klasszika-filológiai fúga-olvasás

Írta: Jóbarát

November 14-én avatták fel a Trefort-kertben az ELTE holokausztáldozat hallgatóinak és oktatóinak állított emlékművet. Az ötlet teljes egészében az ELTE kebelén belül született, az emlékmű megformálására is ők írtak ki pályázatot, ők bírálták el, ők döntötték a felállításáról. Amikor eljött az avatás ideje, a rektor felvetette, hogy nagy udvariatlanság, sőt az intézmény szempontjából önsorsrontás lenne nem meghívni a fenntartó képviselőjét, Balog Zoltán EMMI-minisztert. Reménykedtek abban, hogy a miniszter elhárítja a meghívást, vagy valamelyik hajbókoló senkit küld el maga helyett. De nem, Balog nagytiszteletű (???) úr nagyon is kapott az alkalmon, hogy a kicsit rosszul sikerült Szabadság téri emlékmű okozta csorbát kiköszörülje, és bejelentette, hogy beszédet is mond. György Péter professzor, az ötlet kitalálója, először felindultan nemet mondott, majd azzal a feltétellel egyezett bele Balog meghívásába, hogy ő maga írja a beszédét. Tudván tudta, ha hagyják Balogot belelendülni a homiletikai rutinba, akkor ki se kerülnek az egyrészt-másrészt csavarjaiból, a “kettős mérce” elkerülésének bűvészmutatványaiból, s a végén kiderül, hogy a holokausztot maguk a zsidók csinálták maguknak, derék, nagylelkű reformátusok minden áldozatos erőfeszítése ellenére.

Péntek délután megjelent a nagytiszteletű miniszter és felmászott a kis pódiumra. Elsőként Molnár Piroska olvasta fel Darvasi László szövegét. Ebben megszólította az emlékművet, kitért más emlékművekre, amelyek “már torzszülötten jöttek a világra”, és kijelentette, hogy akik “milliárdos kiskertté retusálják a jelent, annak a múlthoz nincs közük”. Balog miniszter és lelkipásztor nyaka a fehér ingnyak fölött vörösödni kezdett, majd az egész fejét elöntötte a pirosság. Aztán Ő maga került sorra. Felolvasta György Péter szövegét: kis történetek zsidó emberek sorsáról, mely mind egytől egyig a mártírhalálba vezettek. Az egyik történet egy rabbiról szólt, aki maga is járt az ELTÉ-re, mivel akkor előírás volt a rabbiképzőn, hogy bizonyos tárgyakat itt kellett hallgatniuk. Ekkor Balog felemelte a fejét és azt mondta: járt Kolozsváron egy rabbinál, és úgy érezte magát, mintha egy református parókián járt volna. Aztán a rabbi felvilágosította, hogy ő is járt a refi teológiára, retorikát tanult ott. “Ez az én emlékem – tette hozzá Balog, mintegy elhatárolva magát a felolvasott szövegtől, – a többi történetet másoktól kaptam”. A “másokat”, azaz György Pétert nem nevezte nevén.

A vendégszöveg abszolválása után Balog is ballagott egyet a bronzszalag nyomában és recitálta a neveket: Kohn, Grün és Steppenwolf. Hát tőle ekkor ennyi retorikai teljesítmény tellett.

Voltak derék, becsületes emberek is a Szabadság téri gyalázatos emlékmű ellentétének tervezett “bevésett nevek” felavatásán. Őszinte megrendülés tükröződött Ritoók  Zsigmond professzor arcán, ahogy betűzgette a neveket. A közeli Károliról csak az ELTÉ-n is tanító Kállay (Géher) Katát láttuk. A többiek nem találtak ide 300 méterről. Pedig komoly tapasztalat lett volna nekik meglátni Balog megaláztatását, ami előrevetíti ennek a becstelen kétharmadnak a csúfos bukását.

 

 

Verdant NTCA (Naiv NAV)

Szerző: Zsinati Pénztáros

Vida Ildikónak, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (az angol címben: NTCA = National Tax and Customs Administration) elnökének, fogalma sincs, miért tiltották ki őt az USÁ-ból. Korrupciós tevékenységről nincs tudomása. Segítségére sietett azonban a Népszabadság és a kurucinfó, amely fórumok kiderítették, hogy Vida Ildikó NAV-elnök illetve Halasi Tibor, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. elnöke a 2011-es kényszertörlésig egy fantom betéti társaság kültagjai közé tartozott kb. egy évtizedig. A cég soha egyetlen fillér adót sem fizetett, de ez természetesen nem zavarta az adóhivatalt.
Forrás: https://kuruc.info/r/2/135802/

A maffiacsaládon kívüliektől azonban a Vida Ildikó adóelkerülő adófőmufti vezette hivatal néhány ezret is keményen behajt – természetesen többszörös bírsággal tetézve. Ezt a kemény munkát ők nem minimálbérért végzik, mint az alábbi táblázatból látható. Ez, persze, csak a hivatalos fizetésük. Az adót elkerülő “családi” cégek kenőpénzei ezen felül értendők.

Azt sajnos nem tudjuk, mennyi volt a fizetése Kis Csongor Áron örökös zsinati tagnak APEH-főosztályvezetőként nyugdíjazása előtt, mint ahogy azt sem, mennyi kenőpénzt kapott a református adócsalóktól, különösképpen a gödöllői Mészáros-családtól, akiknek elsikálta a félmilliárdos adócsalását a gödöllői líceum ügyében. Kis Csongor Áron finánc-pályafutását Bölcskei Gusztáv és Tarr Zoltán 115 milliós sikkasztásának kimagyarázási kísérletével koronázta meg – hogy díjazásért vagy baráti szívességként, arról nincs információnk.

The Small Inquisitor (A kis inkvizitor)

Törpe Dracula

Szerzö: Abraksaz

Bemutatjuk a Dunamelléki Református Egyházkerület egyik püspökjelöltjét, Balla Pétert, a Károli Református Egyetem lelkészrektorát, aki igazi püspöki kvalitásokkal rendelkezik, bár ezekkel – érthetetlen módon – nem dicsekszik kampányában. Az ájtatosságtól csöpögő, szenteskedő maszk mögött egy elszánt középkori jezsuita inkvizítor, egy Savonarola-inkarnáció rejlik. Balla Péter kitartó a bosszúállásban, leleményes az üldözésben. Ha kell, lepaktál a titkosszolgálattal, iratokat hamisít, turkál mások személyes digitális adataiban, komputerében és személyes holmijaiban, és ha kutatóösztöne még ebben sem elégül ki, tiltott adatszerzésre bujtogat profi bűnözőket. Mindezt bizonyítja az a bűnlajstrom, amit egy ellene az elmúlt évben a Fővárosi Főügyészségre benyújtott pótmagánvád tartalmaz. Alapítványunk segítségével sikerült megszereznünk ezt az iratot, amit most közreadunk.

Igyekszünk kideríteni, mi lett az irat további sorsa, keletkezett-e az ügyben újabb irat, miért nem ültették még eddig a vádlottak padjára az iratban “vádlott”-nak nevezett Balla Pétert. Amennyiben sikerrel járunk, az új infókat is megosztjuk majd olvasóinkkal.

A kis inkvizitor

Two corrupt sharks (Két korrupt finánc)

Kis Csongor Áron ny. APEH-os főtisztviselő

Szerző: Gödöllői

Mi a hasonlóság és mi a különbség a két korrupt finánccápa között?

Vida Ildikó nevét mindenki ismeri, a Református Egyház fő adóügyi bűnpártolójáét, Kis Csongor Áronét csak kevesen. Pedig ő is megérdemelné a média figyelmét.

Kis Csongor Áron, az APEH-ba beépített kálvinista főfinánc, lényegében egész életén keresztül ugyanazt csinálta, amiért Vidát és társait kitiltották az USÁ-ból. A református egyház környezetébe tartozók adócsalásaihoz, lopásaihoz, sikkasztásaihoz és egyéb gazdasági bűncselekményeihez falazott, azonnal kiemelte ügyeiket a szabálysértők kupacából, hogy el se juthassanak a vizsgálatig.

Kis Csongor egyik híres bűnpártolását még APEH-főtisztviselőként követte el, amikor segített a gödöllői Mészárosoknak, a dupla PhD-csaló Mészáros MarciPista rokonságának, a gödöllői református líceumra tripla adókedvezményt legalább félmilliárd forint értékben jogosulatlanul felvenni. A bődületes csalást Nagy Károly gödöllői lelkész leplezte le, az ügy Czene Gábor jóvoltából bekerült a Népszabadságba. Nagy Károlyt a leleplezésért ugyanúgy üldözték, mint a Vida Ildikót lebuktató Horváth Andrást. Lelkészi állásából kirúgta a református Egyház, ergo szolgálati lakásából is, azaz családostul földönfutóvá tette. A csaló Mészáros-család pedig Kis Csongor Áron korrupt apehos jóvoltából 50 ezer forintos bírsággal megúszta, és még a minimum félmilliárdos elcsalt összeget is bezsebelhette. Röhögve áldoztak belőle 50 ezret a bírságra.

Kis Csongor második nagy bűnpártolását már nyugalmazott fináncként követte el, amikor a Zsinati Tanács felbujtására falazott Bölcskei és Tarr 115 milliós sikkasztásához.

Vida Ildikó és Kis Csongor Áron ténykedése között sok a hasonlóság. Az egyik a kormányközeli oligarchákat és cégeket segített meggazdagodni, miközben maga is gazdagodott, a másik a református egyház érdekeltségébe tartozó oligarchákat, tisztségviselőket, személyeket. Ám van különbség is. Vida Ildikó lebuktatását az amerikaiak végezték egy ország, sőt, a világ nyilvánossága előtt.

A becstelen, korrupt Kis Csongor Áron viszont hiába bukott le többször is, lerázta magáról, mint kutya a vizet, nem került rivaldafénybe, falazásainak nem lett semmilyen következménye. Nem átallja azt állítani, hogy feje becsületben őszült meg.

Ennek cáfolatához elég, ha elolvassuk, mit művelt Bölcskei és Tarr 115 milliós sikkasztásának “kivizsgálása” ürügyén a Zsinati Tanács kijelölt vizsgálóbiztosaként. A végkövetkeztetés, hogy Bölcskeiék a 115 milliót előfinanszírozták, implikálja a következtetést, hogy az utólag a minisztériumtól átutalt 115 milliót zsebretették, tehát nem arra a célra fordították, amire kapták. Kis Csongor arra sem adott magyarázatot, miért váltotta át Bölcskei az átutalt összeget készpénzre, és miért fizetett 52 milliót kp-ban a Gesztesi Kft-nek, mikor az nemcsak életszerűtlen, hanem törvénytelen is. Azt is elhallgatta ez a “becsületben megőszült” finánc, hogy Bölcskei és Tarr semmit sem finanszírozott elő egyházi pénzből, mert az állítólag “előfinanszírozott” összeg sem az övék volt, hanem az EU pénze. Ezt az EU-s pénzt HEFOP-pályázatból nyerte el az akkor még károlis tanszékvezető, Vass Csaba, akit a pénz megérkezése után azonnal menesztettek Bölcskeiék, hogy a pénzét lenyúlhassák. Tehát semmi sem igaz az ún. magyarázatból. Kis Csongor Áronnak hivatalból feljeletést kellett volna tennie Bölcskei Gusztáv, Tarr Zoltán és Galik Gábor fideszes kabinetfőnök ellen 115 milliós sikkasztásért. De inkább falazott nekik, ahogy Vida Ildikó tette a kormány érdekeltségébe tartozó cégeknek és személyeknek.

Kis Csongor Áron ugyanaz a Református Egyháznak, ami Vida Ildikó volt – lebukásáig – a kormánynak.

A vasárnapi tüntetésen írjuk már rá a molinókra és plakátokra, legalább mi, reformátusok, Vida Ildikó “becsületes” neve mellé Kis Csongor Áron “becsületben öregbedett” nevét is!

 

Evil bishop (Ördögpüspök)

Szerző: Zsinati Illetékes

A Magyarországi Református Egyházban (MRE) a tisztújítás jegyében zajlik ez az év, mert 2014. december 31-én lejár valamennyi választott egyházmegyei, egyházkerületi, zsinati testületi és tisztségviselő hatéves megbízatása.

A tisztújítás előkészületei már az év első felében megkezdődtek, jelenleg a jelölés lezárulta után, és a szavazási szakasz – melyben az egyházközségek a szavazati jogukat a presbitériumok által gyakorolják – kezdetén tart a folyamat.

Különösen érdekesnek ígérkezik a a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki egyházkerületében, ahol két sátáni figurát jelöltek az elnökségi tisztségekre a regnáló jelenlegi püspök és főgondnoka megpuccsolására: Wistmanwoodos Balla Péter károlis rektort, a középkori jezsuita inkvizítorok elkorcsosult kálvinista inkarnációját és a sátáni bankárt, Kovács Leventét, Bölcskei Gusztáv és Tarr Zoltán pénzügyi stiklijeinek főelsikálóját és egyúttal a hóhér Kovács Barnabás rokonát.

Dunamelléki Református Egyházkerület
Püspök:
Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) rektora
Bogárdi Szabó István, az egyházkerület jelenlegi püspöke
Főgondnok:
Kovács Levente, presbiter, a Bankszövetség főtitkára
Tőkéczki László, az egyházkerület jelenlegi főgondnoka

A jelöltállítás egyrészt a Jobbik és a Fidesz késhegyre menő harcát mutatja a Református Egyházon belüli befolyásért. Balla Péter Hegedűs-vő mögött ott áll az egész Hegedűs-család, amelyik mindenáron vissza akarja szerezni az irányítást, és ehhez a jelenlegi lelkészi elnök, Bölcskei Gusztáv és főgazembere, Tarr Zoltán hathatós szövetségére számíthat. Ez Bölcskeiék részéről nem pártreferencia, hanem hatalomátmentés. Ők az ördöggel is szövetkeznének – és a Balla-Kovács páros formációban lényegében azzal is szövetkeznek -, hogy a hatalmukat és befolyásukat és főleg a pénz fölötti diszpozíciójukat fenntartsák. A személyi ellentétek és az egyéni egzisztenciális érdekek Bölcskeiék részéről fontosabbnak tűnnek, mint a pártérdekek. Ez persze nem meglepő. Bölcskei volt már minden, csak akasztott ember nem. Volt már komcsi titkosrendőr, jelenleg Fidesz-főseggnyaló, de már kisazzézik Orbán mögül Tarr Zoltánnal együtt jobbra, ahol az erőt érzik. Bölcskei és Tarr beáll a Jobbik és a Hegedűsök mögé Balla szekerét tolni, csak hogy egyszersmindenkorra kiirtsa főellenségét Szabó István püspököt, aki pedig jelenleg még párttársa, a Fidesz fő bástyája a Református Egyházban.

Bölcskei és Tarr rendkívül erős befolyását Ballára mutatja a főgondokjelölt személye, akit Balla szíve szerint sose választott volna. Sokkal inkább valakit a Fónagy- vagy a Takaró-csapatból. Kovács Levente, a Bankszövetség főtitkára, Bölcskei és Tarr pénzügyi főtanácsadója egyúttal a gyűlölt ellenség, Kovács Barnabás rokona. Ezt a vérszívót Bölcskei és Tarr ültette Balla nyakára, hogy érezze a láncait. Balla hiába reménykedik abban, hogyha megnyeri a püspökválasztást visszavághat Kovács Barnabásnak a tengernyi megalázásért, súlyos sérelemért. Balla sohasem lesz a maga ura. Be van kerítve a Bölcskei-csapattal: a Kovácsokkal, Csanádyval, Tarral. Ahogy Orbán Viktor mondta a Kossuth-rádióban a netadót visszavonó híres beszédében: Nix ugribugri!

 

 

Restitution of András Szabó’s first victim (Szilágyi Ferenc rehabilitációja)

A haláláig dékán: Szilágyi Ferenc (1928–2010)

Halottak napján Szabó András első károlis (karakter)gyilkosságára emlékezünk.

Szabó András első áldozata Szilágyi Ferenc, a Károli Egyetem Bölcsészettudományi Karának alapító dékánja volt. Csupán 3 napig volt távol egy külföldi konferencián, és mire hazatért, már nem volt dékán. Majd nemsokára már a Károli alkalmazottja sem. Szabó András brutálisan megrágalmazta és kirúgatta, hogy a helyébe léphessen. Ám hiába furkálódott, sem a dékáni székbe, sem a Magyar Intézet élére nem ő kerül. Barkó Endre lett a dékán, a Magyar Intézet irányítását pedig Huszár Ágnesre bízták. Mindaddig, míg a hatalomra és pozíciókra vágyó Szabó András őket is el nem nyírta egymás után. Szilágyi Ferenc sosem tudta meg, miért váltották le és rúgták ki. A méltatlan bánásmódba belebetegedett, kórházba került, és már sosem gyógyult fel. Tanítványai szeretnének segíteni özvegyének, Eszter asszonynak, Szilágyi Ferenc megtépázott becsületét helyreállítani. Az alábbi írást abból a célból küldték meg nekünk, hogy a nyilvánosság előtt szólítsuk fel az intézményt az alapító dékán rehabilitálására. Ezt most az írás közlése útján megtesszük. – A szerk.

Szerzők: Szilágyi Ferenc tanítványai

Ezt a tervet nem mi találtuk ki, Feri bácsi mondogatta időnként mint  olyat, ami az emberi méltóságát némileg helyreállítaná. Ő, szegény, négy éve meghalt. Azóta foglalkoztat bennünket a gondolat, hiszen már rajtunk, túlélőkön a felelősség, keressük a megoldást. Megpróbáltuk Balla Péter segítségét kérni, de nem fogadott bennünket, levelünkre nem is válaszolt.

Ezért úgy gondoltuk, hogy nyilvánosan fordulunk a Károli Gáspár Református Egyetemhez Szilágyi Ferenc alapító dékán és intézetigazgató rehabilitációját kérve. De nem tudjuk, milyen igazságtalanságra hivatkozzunk?  Azt hisszük, a legfontosabb  volna, hogy megtudjuk Feri bácsi elbocsájtásának valódi okait. Azt nem gondoljuk, hogy – mint egy bíróságon – bizonyítanunk kellene Szilágyi Ferenc ártatlanságát, Szabó András rágalmainak alaptalanságát. Őrajta, az alattomos rágalmazón van a bizonyítási teher. Ahhoz, hogy emelt fővel emlékezhessünk Feri bácsira, okvetlenül szükséges egy olyan indokolás, amely mindenki előtt megállja a helyét.

Magát a rehabilitációs folyamatot nagyon egyszerűen képzeljük el: egy olyan ünnepség keretében, amelyen nemcsak az oktatók, hanem a diákok is jelen vannak (a diákok mindig a legfontosabbak voltak Feri bácsinak), elmondanák Feri bácsi szerepét az intézmény megalapításában, aztán valahová a folyosóra vagy az előtérbe, vagy mindegy, hová, elhelyeznénk egy kisebb, Feri bácsit ábrázoló szobrot. Ez a mellszobor rendelkezésre áll Feri bácsi gyomaendrődi lakásán (Feri bácsi tisztelőjének, Andrássy Kurta János szobrászművésznek a munkája). A szobor köré elhelyeznénk pár szál virágot, esetleg koszorút, és kész.

Úgy érezzük, ezzel egy kicsit visszakerülne a diákokhoz Feri bácsi, a tanár.