Szerző: Kirúgott teológus
A magyarországi egyházak legkorruptabbika minden bizonnyal a református egyház, amely mindent megtesz a fideszes hatalom fennmaradásáért. Na nem azért, mert elhiszi, hogy ez egy keresztény/keresztyén hatalom lenne. Hanem a pénzért, lóvéért, felújított pompás ingatlanokért, mint amilyen a Károlyi-Csekonics palota, amelynek grófi termeiben a Károli csak nevében református és egyáltalán nem egyetem főnökei meresztik az ülepüket. Na jó, beengedik a hallgatókat is, igaz, csak az istállóból és kocsimosóból összegányolt hátsó fertályba.
Az előválasztások idején az egyházak nekirohantak az LMBTQ társaságnak, így gondolták legegyszerűbben összekapcsolni a Teremtőt Orbánnal.
Itt van mindjárt a kormány által dotált vasarnap.hu, amely a homoszexuálisokat majmoknak nevezi. Ungváry Zsolt “Hej de messze majomország” című cikkében azt állítja, az LMBTQ mozgalom Magyarországon a semmiből került elő, mégpedig “provokációs céllal”. “Az LMBTQ-nyomulás tehát nem az elnyomásra adott válasz, hanem egy saját magát gerjesztő, mind agresszívabb, követelődzőbb, minden fórumot eluraló, valós jelentőségét messze meghaladó mozgalom támadása az erkölcs, a tradíciók, a többségi társadalom ellen.”
De mit nyilatkozik az MRE vezetője, a nemrég zsinati lelkészi elnöknek megválasztott Balog Zoltán a homoszexualitásról?
„A homoszexuális hajlamot nem minősítjük, a homoszexuális kapcsolatot azonban nem tudjuk elfogadni. Az Úristennek és tanítványainak gyűlölniük kell a bűnt, de szeretniük kell a bűnöst.”
Hivatalos álláspontként egy 2004-ben kiadott zsinati állásfoglalást nevezett meg. Ez a Heidelbergi Káté 108. és 109. kérdéséből indul ki, amely megtilt a híveknek mindenfajta „tisztátalan cselekedetet, beszédet, gondolatot és kívánságot.” Az állásfoglalás azt javasolja a lelkészeknek, hogy az azonos neműek iránt vonzalmat érzőket „lelkigondozói tapintattal fogadják”.
A református egyház egyébként elzárkózik az ilyen kapcsolatok megáldásától, és az ellen is tiltakozik, hogy ezek a párok gyerekeket fogadhassanak örökbe. A lelkészeknek minden szigorúan tilos: „Az ilyen életvitel vagy annak propagálása a lelkészi és a vallástanári hivatással, valamint az e hivatásokra felkészítő képzéssel és mindennemű egyházi szolgálattal összeegyeztethetetlen.”
Mikor és mi célból is találták ki kedves refikéink ezt a bárgyúságot? Azok után, hogy 2003 őszén – tizennyolc éve – Németh Dávid azóta többször kitüntetett teológiai tanár feljelentette a rektori tanácsban egy hallgatóját, mert az bevallotta neki mint lelki vezetőjének, hogy fiúkról álmodik. A rektori tanács úgy döntött, hogy négy és fél év tanulás után kirúgják a Németh professzor úr (??) által feljelentett hallgatót a teológiáról. Döntésüket azzal indokolták, így kívánják megelőzni, hogy lelkészként “rossz példát mutasson” a híveknek.
Arcátlan képmutatás ez, hiszen a református hagyománytól egyáltalán nem idegen az élvhajhászás, szexuális kicsapongás, alkoholizmus, drog, lopás, rablás és besúgás. Ki ne emlékeznék a Bölcs(kei) és Bátor(i) püspökre, aki a zsinat lelkészi elnöke is volt több cikluson át bűnsegédjével, Tarr(fej) Zoltánnal, akik élen jártak eme példák bemutatásában? A Bölcs és Bátor(i) püspök utódai életvitelükben puritánabbak, egyúttal fifikásabbak bumfordi elődjüknél, akit kapzsiságban és korruptságban messze felülmúlnak.
A református egyház anno pont ezzel a szerencsétlen fiúval akart példát statuálni, aki semmit sem követett el, csak fantáziált valamiről, amiről refi körökben nem illik beszélni. A debreceni teológia átvette volna a fiatalembert, de ő nem élt a lehetőséggel.
Viszont jogász apjának a tanácsára bírósághoz fordult, és megnyerte a pert. A bíróság megállapította, hogy a KRE nem járt el jogszerűen, mikor megszüntette a hallgatói jogviszonyt a “homoszexuális irányultság gyanúja” miatt. Miután a károlis teológiának sikerült tönkretennie egy fiatal életet, összehozták ezt a félévezredes bárgyúságot, hogy be se kerülhessenek saját nemükhöz vonzódók a teológiára, ne kelljen foglalkozni a kirúgásukkal.
A fiatalember utána beiratkozott az ELTÉ-re, elvégezte az esztétika szakot és jó nevű kritikus lett belőle. Rájött arra, hogy az volt életének legostobább lépése, amikor betette a lábát Magyarország leggagyibb tanodájába, a Károliba, a legaljasabb és legbecstelenebb úgynevezett professzorok közé.