Murderous Calvinist Church (A gyilkos anya(szentegyház))

 

Írta: Sola Scriptura

Öngyilkos lett nemrégiben egy tiszántúli lelkész. Minden jel szerint elviselhetetlennek érezte a helyzetét, ezért vetett véget önkezével az életének. Aki csak a MRE hivatalos közleményeit olvasgatja, azt akár meglepetésként is érheti ez a tett. Hiszen azokban  csupa Orbán-dicsőítő szövegeket olvashat, aki, mint maga mondta, Isten különös kegyelméből uralkodik rajtunk és még fog is, ha rajta és agyatlan megválasztóan múlik. A MRE-nek pedig ömlik a lóvé, a Károli, az ország leggagyibb egyeteme nemsokára a szerződés alapján kiemelt egyetem lesz, a pápai és sárospataki kántorképzők pedig Orbán kivételes kegyelméből az “alkalmazott tudomány (????) egyetemei”. Az orbánhívő lelkipásztorok alig férnek a bőrükben, Nyírbátoron egy hálaadási focimeccsen rúgják a bőrt 500 percig Orbán dicsőségére, akit a Teremtő Luther és Kálvin helyettesítésére küldött a magyar ugarra.

A tiszántúli lelkipásztor nem örömködött, hanem öngyilkos lett, valami oka csak lehetett rá. Nem ő az első, a nyáron kötötte fel magát egy Szilágy megyei református pap.

Nagy megdöbbenést és együttérzést váltott ki a tiszántúli pap tette papi körökben. Három lelkész levelet fogalmazott meg a Zsinat elnökségének. Ebben többek között szakmai (pszichológiai) segítséget kértek az egyházi vezetéstől. A levelet közben már 900-an írták alá. Akkora a hír hatása, hogy már az amúgy szembeötlően szervilis reposzt.hu is foglalkozott egy poszt erejéig a kérdéssel.

Kutasiné jó szándékú, szentimentális felvetésére Székely Attila is megszólalt, azt javasolta, hogy “szeressük egymást, gyerekek”.

Végül Köntös sem kerülhette meg a témát. A maga perverz rabulisztikájával a nyugati kereszténység hanyatlásával, a (neo)liberálisok támadásával hozza összefüggésbe a szegény pap öngyilkosságát. Tehát világos: Soros és Gyurcsány a hibás. Ők sodorták a kötelet, ők beszélték rá a tettére szegény megtévedt papot. Jellemző végtelen szervilizmusára, hogy Köntös egy saját régi cikkét csak azután merte feltenni a a reposztra, miután Bogárdi főpásztor is megszólalt az ügyben.

Bár Bogárdi Szabó István állítólag még nem kapta meg a három lelkész által írt és 900 által aláírt levelet, Fekete Zsuzsa kérdéseire mégiscsak válaszolt a református-hu blogon.

Először is megállapítja – Hafenscher Károlyra hivatkozva -, hogy a lelkész a legveszélyeztetettebb foglalkozás. Nem csodálkozom, 500 percig focizni tényleg megerőltető lehet, a fideszt és Orbánt orrvérzésig dicsérni, ahogy reposztos testvéreink teszik, az aztán embert próbáló munka. Mindenek ellenére nem hasonlítanám össze egy lelkész munkáját se egy kazánkovácséval, se egy uránbányászéval. Ha úgy gondolják, annyira megterhelő a szószékről öblögető hanghordozással osztani az ígét, és emlegetni “mennyei édesatyánkat”, akkor menjenek el a földekre vagy a gyárakba dolgozni, és keressék a kenyerüket a homlokuk verítékével, ahogy a Bibliában áll.

Komolyra fordítva a szót, azt készséggel elhiszem, hogy lelkileg megterhelő lehet temetéseket tartani, haldoklókat látogatni. Köszönet érte annak, aki megteszi. Se Bogárdi, se Köntös, se Balla Péter, se a többi cinikusan aljas fideszlakáj nem tenne ilyet soha, ők Orbánnak és Kövérnek hajbókolnak, és liberálisokat rágalmaznak a teljesen elbutult és mélységesen züllött Balog társaságában. Ők nem lesznek öngyilkosok, nincs lelkiismeretük, ahogy hitük sem.

Ha egyébként minimálisan komolyan vennék a lelki megterhelést, erről Gyökössy Endrétől is megtudhatnának egyetmást, dehát őt nem olvassák, (mást sem), hacsak nem Bagdy Emőke new age-es felvizezésében.

Bogárdi utal rá, hogy már több mint egy évtizede felvetették a lelkészek mentális gondozásának lehetőségét a Zsinatban, de az elvetette. Nem csodáljuk, a zsinati tagok istenien érzik magukat a mindenkori kormány hátsó részének szolgálata közben.  A főpásztor azt is felvetette, hogy az extra terhelést lehetne csökkenteni az ún. szombatfélévvel, amikor a kifáradt pap helyett mások prédikálnak, így csinálják ezt a Dunamelléken.

Bogárdi együttérzést színlel, bár jó tudjuk, az ő kőkemény karrierista lelkében nincs más, mint határtalan nagyravágyás és feneketlen önzés. Ezért képes megáldani a felcsúti stadion gyöpét és a Papp László Stadionban Luther reinkarnációjaként ünnepelni a szotyolázó potrohos felcsúti maffiavezért.

A reposzt – amelyben néha kommentelnek becsületes emberek is Bogárdi és Köntös minden gorombasága ellenére – egyik hozzászólója azt írja, a szegény vidékeken élő lelkipásztorokon néha számon kérik az egyház vezetőinek bűneit. Hát az bizony meglehet. Miközben a püspökök Orbántól kapják a közpénz milliárdjait, melynek élvezetében nem zavarja őket a maffiacsalád fejének dögletes bűze sem, a szegényekkel napi érintkezésben álló szerencsétlen lelkipásztoroktól kérdezi meg az egyszerű ember, hogy miért él olyan nyomorultul, éppen most, mikor Isten kegyelméből – maga Bogárdi is mondta ezt – keresztyén kormánya van a népnek.

A csekély javadalmazásból, megkeseredett emberek között élő református papok NEM HAZUDHATNAK olyan arcátlanul, mint Bogárdi vagy Köntös. És nem is dézsmálhatják a közpénzeket úgy, ahogy a zsinat züllött tagjai. És ők – szembenézve a saját és környezetük nyomorával – már nem látják az isteni kegyelmet, csak elöljáróik feneketlen farizeus aljasságát és romlottságát. És bizony akkor meghurkolják azt a bizonyos kötelet, ahogyan azt a református főméltóság Kövér ajánlgatta azoknak, akik nem elégedettek az ő uralkodásukkal.

Egyszerűen szólva: a MRE urainak mérhetetlen aljassága és züllöttsége okozza a lelkészek kétségbeesését és önkéntes halálát. Az a bizonyos levél címzése téves: a hóhéroknak szól, nem a testvéreknek.

Árad a gazság a zsinatból lefele és igazi bűzös televényre lelt a MRE által fenntartott Károli Gáspár Református (???) Egyetemen. Itt többen is pályázhatnak a főgonosz címre, mindenekelőtt a fasiszta Hegedűs püspök veje és az újfasiszta Lóri sógora, Balla Péter rektor. Ő attól sem riad vissza, hogy spicliket küldjön kollégáinak lakására, és felvételeket hamisíttasson velük.

A sátán másik megtestesülése Bogárdi Szabó főpásztor sógora, Szabó András. Ő gyakorlott okirathamisító, ezt már az Irodalomtudományi Doktori Iskola kézbe kaparintása során megmutatta. Szívesen jár bíróságra hamis tanúvallomásokat tenni, és lehallgatja kollégái telefonbeszélgetéseit, behatol e mail fiókjaikba is. Miután az IDI-t megbuktatta, mivel az akkor még tisztességes MAB nem engedélyezte a bűncselekményeket – lásd Mészáros Márton doktoráltatását stb. -, bekönyörögte magát a Magyar Akkreditációs Bizottság felülvizsgálati bizottságába. Itt működik mind a mai napig MAB “Csilicsala bácsijaként”, ahogy Kenesei István akadémikus elnevezte. Egyik legnevezetesebb tette, hogy fű alatt akkreditáltatta Navracsics Tibor EU-biztos nővérének, Navracsics Juditnak a doktori iskoláját a pimf Pannon Egyetemen, melynek a törzstagjait Hollandiából importálták. Kiváncsiak vagyunk, mennyit fizetett vérdíjként Navracsics EU-biztos Szabó Andrásnak ezért a korrupt bűncselekményért.

Szabó András azonban nem éri be ennyivel, ő a bűnelkövetés igazi sznobja. A bűnök királynőjére, a gyilkosságra szakosodott leginkább. Feleségével, Petrőczi Évával együtt gyilkos, mocskos rágalomhadjáratot indítottak a Károli több becsületes református dolgozója ellen. Csak azt sajnálják, hogy nem mindenki fordult agressziójával önnönmaga ellen, és követte szegény Szigeti Lajos példáját, akit bizonyíthatóan Szabó üldözött az öngyilkosságba.

De betegségek, kiújult rákbetegségek és súlyos stroke-ok kísérik a halálosztó Szabó András sírkövekkel kikövezett útját. Szilágyi Ferencet, Király Gyulát, Bolyki Jánost, Györke Ildikót és másokat is ő üldözött a halálba. A temetőben külön parcella viseli a “Szabó András áldozatai” nevet.

Szabó András persze kőkemény ateista, akárcsak sógora, Bogárdi, főnöke, Balla, és a MRE többi aljas bűnelkövetője. Ha nem lenne az, félne a Mindenható igazságot osztó kezétől. De nem fél, aljasságainak sorát most is napról napra gyarapítja.

De tényleg nincsen isteni igazságszolgáltatás?  Honnan tudjátok ti ezt, akik napról napra aljas képmutatással lopjátok az emberek hitét, bizalmát és pénzét?

Isten nem ver bottal – ahogy az egyszerű emberek mondják. És ezt megtapasztaljátok majd ti is. Alig várjuk.

 

A Criminal Acquitted (A bűnöző Szabó András felmentése)

Még mindig Handó Tünde előretolt bástyájára, Tallián Blanka kúriai bíróra várunk. Csép Pán szerint – bár 30 nap áll rendelkezésre az ítélet kihirdetésétől a leírásáig – Blanka asszonyság még nem készült el a szövegezéssel. Pontosabban a károlis írnokai még késlekednek. Blanka asszonyság szerint ugyan az irat már a postázóban van, ott azonban érdekes módon még nem tudnak róla. Ezért egyelőre Kisjogász új posztját vesszük át a Ravaszblogról. – A Szerkesztőség

2017. november 22.

 

Szerző: Kisjogász

Ígéretemhez híven most kifejtem, mik a jogi szempontból problémás állítások Vaszlavik Gabriella legfőbb ügyészségi ügyész Szabó Andrást, a Károli professzorát, a MAB Felülvizsgálati Bizottságának tagját kimosdatni próbáló válaszában. Mivel Vaszlavik Gabrielláról netes fotót nem találtam, privátot közölni pedig nem akarok, nehogy letiltsák a posztot, a cikket a főszereplő Szabó András mellett a korrupt fideszes főügyészi ikerpárral, Polt Péterrel és Ibolya Tiborral illusztrálom. Jobb és Bal Latorként ők keretezik Szabó András – na nem krisztusi, hanem – sátáni pofáját.

Vaszlavik Gabriellának esze ágában sem volt érdemben válaszolni a panaszra, csak Szabó András kimosdatása volt a célja. Ezért újabb hamis tartalmú és jogszabálysértő okiratot gyártott az alábbiak szerint:

1. A hatályos Btk. rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva a Fővárosi Főügyészség anyagi jogszabálysértő döntését hagyta jóvá azzal, hogy nem a hivatali visszaélés bűntettének elkövetését, hanem csak annak előkészületét tartotta megvalósult cselekménynek.

2. Jogszabályt sértett és visszaélt a joggal, amikor Mészáros Márton és Szabó András magánokirathamisítását és csalását – amelyek egyenként is jól elkülöníthető cselekmények – a közérdekű bejelentő üldözése alatt tartotta vizsgálandónak, amelyet pont akkor kivettek a Btk-ból.

3. Jogszabályt sértett és iratellenesen foglalt állást azzal is, hogy a magántitok sértést és a titokban készült kép- és hangfelvételek bírósági felhasználását a Wistmanwood magánakciójának tekintette, holott arra a Károli rektora, Balla Péter adott megbízást.

4. Nem vizsgálták Mészáros Márton nyilatkozatainak ellentmondását, ki sem hallgatták ez ügyben a terhelteket, kísérletet sem tett az ellentmondás feloldására, és ezt Vaszlavik Gabriella nem kifogásolta.

5. Jogszabályellenesen hagyja figyelmen kívül Mészáros Márton szegedi védésének törvénytelen voltát. A kormányrendelet 2 éven belül nem tesz lehetővé új eljárást sem ugyanabban a témában. Tévesen hivatkozik a MAB/7/XIII/2/200. számú határozatára is, amely csak új dolgozat esetén tette volna lehetővé az új eljárást – összhangban a kormányrendelettel. De Mészáros a bukott dolgozatát adta be újra – némileg kibővítve!

6. A panaszost ért hátrányokat tagadja, nem talál összefüggést a törvénysértésre vonatkozó felettesi utasítás megtagadása és az alábbi, a panaszokban és a kihallgatások során részletezett megtorló intézkedések között:

• H. G. óráinak, hallgatóinak elvétele, kihagyása az órarendből
• jelenléti ívek meghamisítása, ki nem vett szabadság kivettként való feltüntetése, adatok utólagos kicserélése, a bérügyeket intéző NEXON Kft félretájékoztatása, hogy ezeket a napokat, heteket a bérből levonhassák
• jelenléti ívek utólagos átjavítása, dolgozói aláírások hamisítása, a ledogozott napok “igazolatlan távollétkéntként” való feltüntetése
• H. G. irodájának átkutatása 2010 március elején (fél évvel a rendkívüli felmondás előtt, arra okot keresve vagy kreálva), iratai eltüntetése, számítógépének átszállítása a Rektori Hivatalba átvizsgálás céljából a személyes adatok megsértésével
• H. G. zaklatása rektori utasításokkal, rendszeres berendelése a Rektori Hivatalba lázas fekvő betegsége alatt
• H. G. többszöri feljelentése, házi orvosának zaklatása, feljelentése csalás miatt Hima betegállománya okán, majd az egyetem közvéleményének informális félretájékoztatása, az oktató és az orvos megrágalmazása, holott a lefolytatott OEP-vizsgálat eredménye szerint egyikük sem követett el táppénzcsalást
• a portaszolgálat megbízása H. G. feltartóztatására és épületen belüli “kísérésére”, aki csak a táppénzpapír felmutatásával léphetett be az épületbe betegállománya alatt
• a Wistmanwood megbízása H. G-nek és családtagjainak megfigyelésére a saját lakásán és annak környékén
• a Wistmanwood megbízása titkos adatgyűjtésre, kép- és hangfelvételek készítésére H. G. saját lakásán
• a munkaviszony 2010. szeptember 14-én azonnali hatállyal való megszüntetésére betegállomány alatt

Mind a Fővárosi Főügyészség, mind a Legfőbb Ügyészség ezeket normális munkáltatói intézkedéseknek tartja, amelyek során szerintük a panaszosnak semmilyen joga nem sérült, őt semmilyen hátrány nem érte. Szabó Andrást és Balla Pétert ki sem hallgatták az ügyben!

Szerintem pedig ezek a cselekmények súlyosan sértik az emberi és alapvető szabadságjogok védelméről szóló 1950. évi római egyezményt! Remélem, Strasbourgban is így gondolják.

 

András and Gabriella (Szabó András és a poltpéteri ügyészség)

Szerző: Kisjogász

Polt Péter legfőbb ügyész 2016. június 30-án Magyar István díjat adományozott Vaszlavik Gabriella legfőbb ügyészségi ügyésznek. Vajon mivel érdemelte ki? Csak nem azzal, hogy Szabó András hivatali visszaélését, témavezetésrablását, PhD-csalásokban való asszisztálását és okirathamisításait elsikálta? Hima panaszát Vaszlavik Gabriella válaszolta meg a Legfőbb Ügyészség részéről. Persze csak formálisan, mert érdemi választ nem adott. Szakmailag olyan gyatra, hogy ennél egy elsőéves joghallgató is jobbat írna. Tele van anyagi jogszabálysértéssel, mintapéldája a joggal való visszaélésnek. Ezeket majd legközelebbi posztomban elemzem. Itt most csak két vicces állítást emelek ki.

Vaszlavik Gabriella azon igyekezetében, hogy Szabó András befejezett bűncselekményét – ti. a hamis tartalmú, utóbb visszavont PhD-fokozatok odaítélését – visszaminősítse “nem pönalizált” szándékká, elismeri Szabó András potenciális bűnöző voltát. Szabó András kétségkívül elkövette volna a bűncselekményt – írja Vaszlavik a 3. oldalon -, ha Hima ebben nem akadályozza meg. Tehát csak Himának köszönheti Szabó, hogy nem ül most börtönben.

A másik vicces állítása Vaszlaviknak, hogy Mészáros két 2009. március 9-én kelt nyilatkozata, mely szerint aznap kezdi írni új témáról, új témavezetővel (ti. Szabó Andrással) a disszertációt, illetve aznap már be is fejezte és le is adta, nem mond ellent egymásnak. A “rendelkezésre álló dokumentumok szerint” – írja Vaszlavik – a témavezető-váltás kérése csak a korábbi állapotot szentesíti. Csakhogy Mészáros nem valamiféle korábbi témavezetésre utalt ominózus nyilatkozatában, hanem arra, hogy a “továbbiakban”, azaz 2009. március 9. után, a már leadott és elbírált dolgozatának legyen Szabó András a témavezetője! Vaszlavik Gabriella egészen biztosan nem “a rendelkezésre álló dokumentumokból” olvasta ki iratellenes magyarázatát. Ezt csak Szabó Andrástól hallhatta. Na de mikor? Hiszen Szabó Andrást, a bűnügy fő terheljét, ki se hallgatták. Mészárost és Ballát se. Meg se próbálták feloldani az ellentmondást!

Csak egy logikus magyarázat van erre. Vaszlavik Gabriella Balla beosztottján, a Károlin oktató Ibolya Tibor Fővárosi Főügyészség-vezetőn keresztül megkérte a terheltet, Szabó Andrást, hogy legyen olyan kedves, válaszolja meg helyette a megválaszolhatatlant. Mákné Portik Melinda rendőr, néhai Soltész Miklós fővárosi főügyész és Vaszlavik Gabriella legfőbb ügyészségi ügyész válaszai pont olyan amatőrök, részrehajlóak és szerecsenmosdatóak, mintha azokat maga a terhelt, Szabó András írta volna. Vaszlavik Gabriella azzal, hogy Szabó András idétlen magyarázkodását felvállalta, kiérdemelte a “kis keresztjét”. Most lássuk ezt a szakmaiatlan választ, amely olvastán minden joghallgatóban felmerül a kérdés: ha ilyen egy díjazott legfőbb ügyészségi ügyész, akkor milyenek lehetnek Polt és Ibolya közkatonái, a mezei ügyészek?

The bought Church (A megvett egyház)

Balavány György

Köntös László

Írta: Soli deo gloria

Köntös dunántúli püspökhelyettest vasárnap reggel, alig egy héttel a reformáció 500-adik évfordulója után dühroham fogta el Balavány György kitűnő cikkétől. Balavány keresztyénségét, sőt emberségét is kétségbe vonja. A HVG-t, ahol Balavány cikke megjelent, csak falmelléki kis lapocskának nevezi, amely már csak keresztyéngyűlölettel bír olvasókat szerezni magának. Köntös állítása szerint a gyűlölet, a düh összeegyeztethetetlen a keresztyénséggel, éppúgy, mint pl. a zsidóság az antiszemitizmussal. Már ez utóbbi sem igaz, nézzük csak meg Gajdács Ottó milyen pónemmel gyűlölködik a zsidók ellen a keresztény Echo TV-ben. A keresztyénség és a düh, a gyűlölet összeegyeztethető voltára mégcsak nem is Krisztus urunkat hozzuk fel, aki ostorral kergette ki a kufárokat a templomból, hanem magát Köntös Lászlót, aki Merkel, Obama, Habermas gyalázásával tündöklő példát szolgáltat számunkra a gyűlölet keresztyénségére.

Most Balavány Györgyöt vette célkeresztbe, aki tökéletesen írja le azt a züllöttséget, amely a Magyar Református Egyházat mostanában jellemzi. Nem véletlenül, hiszen megvette őket a fideszes kormány. Bogárdi Szabó Istvánt, a főpásztort a tavaszi Széchenyi díjjal, amelyet állítólagos fordítói és filológiai munkásságával nyert el. A MRE egészét pedig az október 4-én aláírt egyezménnyel vették meg, amelynek alapján a kormány rengeteg közpénzt juttat a hazai refiknek, és a végtelenül gagyi Károlit kiemelt egyetemmé tette. Köntöst is megjutalmazták, ugyanazt a kitüntetést kapta, mint Bayer Zsolt. Méltán, hiszen Köntös ugyanazt a kútmérgező szerepet tölti be a MRE-ben, mint Bayer a közmédiában.

Olvassuk el Balavány György cikkét, és megértjük, mi hozta dühbe a MRE fő csahosát. (A szerkesztőség)

Hol vannak a mai reformátorok?

Ha ezek a megváltottak megváltottabban élnének, talán hinnék a Megváltójukban.
(Nietzsche)

Nagyon nézett volna Wittenbergában a várkapunál Márton doktor, ha mellé lép egy angyal, és megjövendöli, hogy a kalapácsütései évszázadokra elhallatszanak. Nem gondolta, mikor kiszögezte a hirdetőtáblaként is üzemelő kapura a téziseit, hogy akkora mozgalmat indít, ami átrendezi a teljes nyugati civilizációt. Luther egyszerűen egy teológiai traktátust fogalmazott, amelyben a Biblia alapján elítéli az akkori gyakorlatot. A legradikálisabb talán a 36. tétel, így hangzik: „Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.” Hát, ez mai szemmel már nem tűnik túl forradalminak.

De akkor, 1517. október 31-én Európában még senki nem ismerte azt a szót, hogy szekularizáció. Az „egy, örök és igaz” római katolikus anyaszentegyház uralta a politikát, a gazdaságot és a kultúrát. Övé volt a kor embere, a pór, a nemes és császár egyaránt, testestől-lelkestől. Luther, az ágostonrendi szerzetes sem akart egyházszakadást, csak belső változást. Egyszerűen elege lett abból, hogy az egyháza korrupt, nepotista, vagyoni kiváltságokra törekszik, és pénzért árulja az üdvösséget, akár éppen búcsúcédulák formájában.

Az egyenlőség forradalma

Szerzői vallomás: hitelvek tekintetében református vagyok, ami azt jelenti, hogy ha létezne a keresztyén teológiai hagyományok közt „legjobb”, az számomra a kálvini kegyelemtan volna. De hát Kálvin is Luther nyomában járt, ahogy Zwingli, és persze a dallamos nevű magyar reformátorok mind, Szenczi Molnár Albert, Dévai Bíró Mátyás, Méliusz Juhász Péter és mások. A szent és igaz Isten – mondták – olyannyira szereti a bűnös és gyarló embert, hogy emberré lett érte, és a bűnért járó ítéletet mintegy önmaga szenvedte el; Krisztus áldozatáért teljes és ingyenes kegyelemben, örök életben részesülünk.

Az egyetemes bűnösségből pedig nem az következik, amit Róma akkoriban képviselt, hogy mindenkinek sírni, alázkodni és harag napjától rettegni kell, hanem az, hogy valahol mélyen egyformák és egyenlők vagyunk, tehát nincs okunk és jogunk semmiféle ítélkezéshez. „Mert nincs különbség: mindenki vétkezett és híján van az Isten dicsőségének”, sóhajt Pál apostol. (Róm. 3, 23.) A kegyelemből pedig az következik, hogy az Isten mégis-szeretetét, vagyis a feltétel nélküli, elfogadó szeretetet adjuk tovább másoknak.

Mármint úgy értem, ez következne elvileg.

Mert ha nagyon őszinték akarunk lenni (és akarjunk), a reformáció korai és későbbi hullámainak is voltak igen sötét fejezetei, amikor egyes reformátorok, az ige lánglelkű hirdetői bizonyultak vérszomjas fenevadaknak.

Ha megállsz, meghalsz

A legjobb teológia is emberi és gyarló. Nem szabad túlságosan hinni benne, mert az doktrinerré, hideggé és radikálissá tesz, a radikális embernél pedig nincs félelmetesebb. Senki sem veszélyesebb, mint az „elvek embere”, aki nem látja a merev téziseitől az élet dinamikáját, nem érzi az Isten lélegzését. „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.” (1Kor. 8, 1.) És: a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. (2 Kor.3,6.) Az egyik legfontosabb tanulsága a reformációnak az, hogy a teológia lényegileg progresszív valami, hiszen soha nincs teljesen készen. Ha megállsz, meghalsz.

Ezért mindig, de mindig csak úgy szabadna a hívőknek saját istenismeretükre tekinteni, mint ami nagyon töredékes, kiegészítésre szorul, de amiben előre jutni csak az igazság iránti szomjúsággal és alázattal lehet. Ezért mondja Barth, hogy a teológia a térdeinken kezdődik. Ebben az értelemben mondja Kálvin, hogy „be kell érnünk a tükörrel és annak homályosságával, amíg színről színre meg nem látjuk az Urat.”

A reformáció valójában nem újítást jelent. Nem hagyományok felforgatását és lerombolását, épp ellenkezőleg. A reformáció eredeti jelentése és szándéka szerint a deformáció ellentéte: visszaformálás, visszatérés az eredetihez, az evangéliumhoz. Megtérés a bűnből, ha úgy tetszik. Az elhajlások, torzulások fel- és beismerése, megbánása és elhagyása.

A hideg kiráz a megemlékezésektől, de komolyan. A megemlékezések azt üzenik, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy reformáció, és az milyen szép dolog volt. A reformátorok dühösen ráznák az öklöket a megemlékezések, szoborállítások (Úristen, egy reformátornak szobrot állítani!) és koszorúzások láttán, amivel igyekszünk az egészet valami rég letudott dolognak láttatni. Pedig az egyik legfontosabb jelmondata a reformációnak, hogy az egyházat szüntelenül reformálni kell (Ecclesia semper reformari debet).

Új békepapság

Most, 2017. október 31-én az egyház, beleértve mindegyik keresztény felekezetet, világszerte rettenetes állapotban van. (Adjunk a tisztességnek: akadnak kivételek, de itt most a nagy képről beszélek.) A szekuláris világ hétköznapi tapasztalata az egyházzal kapcsolatban a következőképp foglalható össze: képmutatás, széthúzás, gyűlölködés, korrupció, harc a hatalomért, a képmutatást már mondtam, más vallások gyalázása, kárhozattal való fenyegetőzés, kirekesztés, megbélyegzés, műveletlenség, maradiság, ítélkezés, szexuális és gazdasági visszaélések, gyermekek megrontása, és persze képmutatás. Egy hitében megújult, vagyis megreformált egyház ellenben a következő tulajdonságokat hordozná a Biblia szerint: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5, 22.)

Ma, paradox módon, a legnagyobb reformátor a pápa. (Ettől aztán tényleg dobna egy hátast Márton doktor.) Ferenc igazi evangéliumi ember, aki bevállalja, sőt magára veszi az egyháza bűneit, és küzd azért, hogy ezek korrigálhatók legyenek. A pápa saját elmondása szerint is nagyra tartja Luther és a reformátorok tanítását; ha a katolikusok ilyenek lettek volna a XVI században, nincs egyházszakadás. De hol vannak a protestáns reformátorok? Nézzük csak Magyarországot! Miért a politikai prostitúció, az új békepapság az egyház lételeme, évtizedekkel a komcsik után? Miért a gyűlölködés és kirekesztés melegágya a Magyar Református Egyház? És meddig maradhat ez így?

Isten tudja, feleli erre a bennem élő optimista. Valaki mindenesetre megdöngethetné már újra azt a várkaput.