Szerző: Bábuska
Az exhibicionista new ages károlis banya, a vénségére szexőrültté vált Bagdy Emőke nem bír magával. Csak találgatunk, melyik károlis nimfomán oktató fertőzte meg: a pornókönyveket ontó Bánki Éva? Vagy a pornót ifjúkorában aktívan művelő, később már csak a károlis fiúhallgatókat tapizó Szabó Andrásné sz. Ludvig (lopott nevén Petrőczi) Éva? Vagy Czunyiné Bertalan Judit nyilvánosságra került károlis előélete a háromgyerekes református lelkész-rektor családapával, Tenke Sándorral? Annyi bizonyos, hogy nem a másságával coming-outoló biszex vagy inkább homokos Kulcsár-meny, Hansági Ágnes, aki még mindig azon csodálkozik, hogy leszbikus kapcsolataiból nem esett teherbe (férfi-szeretője, a szintén biszex Mészáros Márton / István más nőt termékenyített meg). Akárki vagy akármi őrjítette meg Bagdy Banyát, tény, hogy agg fejjel, férje halála után özvegyen kapott kedvet a szex-fantáziálásokra. Azóta vén kecskeként szorgalmasan nyalogatja a sót, naiv, sőt, kimondottan bárgyú, falusi református olvasókra önti ostoba, közhelyes párkapcsolati tanácsait, kongatja a szexvészharangokat, pl. itt:
A Magyar Hírlapnak Bagdy Emőke hosszan magyarázza, miért is lett a családalapítás népesedéspolitikai és nemzeti ügy. Szerinte mára a fogyasztói kultúra által gerjesztett elidegenedés
átível politikai rendszereken, országhatárokon és mindenütt „arat”.
Ezt nagyon szomorúnak tartja, mert az emberi boldogság ellen hat.
A konzumkultúra az alapvető boldogságot aknázza alá, azokat a közösségeket és helyzeteket számolja föl, amelyek az embert boldoggá tehetnék.
A pszichológus a Harvard Egyetem kutatásaira hivatkozva azt állítja, hogy a hosszú élet titka is az emberi kapcsolatokban rejlik, az ép személyiséghez család kell.
Nő+férfi+gyerek=család
A család pedig szerinte nem lehet más, mint nő és férfi szövetsége,
azért, hogy továbbvigye az életet. A megszülető gyermekkel születik meg a család is, azaz a család életbölcső.
Bagdy Emőke szerint az etikai relativizmus átértelmezi a család fogalmát, márpedig ahhoz, hogy a magyarok mintegy hetven százaléka depressziós
bizonyosan hozzájárul a biztonság megrendülése, a párkapcsolatok és családi élet megváltozása.
Szerinte a házasság fogalmát a genderelmélet kitágította, de az igazi házassághoz, az élet továbbviteléhez nő és férfi kell.
Ha a család, mint bázis sérül, a nemi szerepek bizonytalanná válnak, késik a felnőtté válás.
A pénz és a jólét előnyt élvez a családalapítással szemben, miközben materializálódnak az értékek, fogyasztó óriáscsecsemővé degradálódunk.
Állandó veszteségnek teszi ki magát, akinek az identitását a vagyon határozza meg, hiszen
a vagyon bármikor elúszhat, elvehetik, továbbá soha nem tudjuk meg, mások önmagunkért vagy a pénzünkért szeretnek.
Eldobható értékek, emberek
Egy idő után a kapcsolatok is materializálódnak. Elköteleződés, felelősségvállalás nélkül el- és kihasználó, „eldobó” kapcsolatok működnek.
Az ember élete egy műalkotás, ezért nem mindegy, hogy egyik kapcsolatból a másikba bukdácsolunk vagy vállvetve építünk egyet.
Szerinte az értékek devalvációját jelzi, hogy a házasság már nem érték, a gyerekek 17 százaléka a házasság szentsége nélküli „családba” születik, nő a szinglik aránya, tíz éven belül a nők csaknem kétharmada házasság nélkül fogja leélni életét.
A nemi szerepek és a család erodálódását történelmi okokra vezeti vissza, majd mélyen hívőként is bírálja az egyházakat, amelyek szerinte a fiatalok családalapításában le vannak maradva a segítségnyújtás, a kommunikációs felkészültség terén.