Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

Archive for 2015. április

The Case of the Crippled Bishop (Isteni lesántulás)

Posted by karoligaspar - április 26, 2015

fabiny tamás püspökcripple

Írta: Della Street

Bár a cím olyan, mint egy Perry Mason krimié, ezt a történetet nem Erle Stanley Gardner írta, hanem maga az élet, s mivel püspök a hőse, bizonyára maga a Teremtő bogozta a történet fonalát.

Történt egyszer, hogy egy csakugyan kiváló felkészültségű és jellemes püspök – nevezzük egyszerűen Fabiny Tamásnak, mert ez a neve – komoly erkölcsi dilemmába keveredett. A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) felkérése alapján látogatást kell tennie a Károli Gáspár Református (?) Egyetemen (?) és ügydöntő véleményt formálnia arról, hogy érdemes-e ez az intézmény arra, hogy közpénzből fenntartva fiatalokat készítsen fel az értelmiségi életre, s érvényes jogi, bölcsész és hittudományi diplomákat osztogasson.

Konfliktusokat okozott a derék püspöknek ez a megbízás, de tudta, hogy végre kell hajtania a feladatot, hiszen “nincs mód nem menni, ahova Te küldtél”. Küldeni ugyan nem a Teremtő, hanem a MAB elnöksége küldte, de ez nem is annyira fontos. Fabiny Tamás szívesen segített volna a református testvéreknek, habár azok vezetői nem mindig beszéltek róla/vele atyafiságos hangon. A jelenlegi református főpásztor például tavaly decemberben galádul gúnyolódott azon, hogy ő éppen a Népszabadságnak nyilatkozott egy olyan könyvről, amelyben az evangélikusok közreadták a titkosszolgálatok által beszervezett vezetőikről napfényre került aktákat. Fabiny püspök akkor arról is beszélt a Népszabi újságírójának, mit érzett, amikor megtudta, hogy akit mentorának és atyai barátjának nevezett, Káldy Zoltán püspök az egyik legfőbb besúgó. Ez a beismerés alpári gúnyolódásra adott alkalmat refi körökben, amely köztudomásúan a maszületett bárányok közössége és soha nem tették nyilvánossá a beépített papok titkosszolgálati aktáit, amiből logikusan következik, hogy ebben az egyházban soha nem is voltak ilyenek.

Tudjuk, persze, több hiteles forrásból is, hogy amikor Káldy püspök meghalt, valóságos autodafét rendeztek papok és püspökök titkosszolgálati irataiból, úgy, hogy majdnem leégett az Egyházügyi Hivatalnak helyet adó Groedel-palota (VI. Lendvay u. 1., ma Fidesz székház). A református egyház vezetői hótiszta főnixként születtek újra a Fidesz székház kandallójának kormos kürtőjéből. Aki meg nem, annak mindig van a háttérben egy hazudni kész tartótisztje.

A MAB-megbízatás sajátos helyzetbe hozta Fabiny püspököt, hiszen a Károli a munkahelye testvérének, Fabiny Tibornak. Ők pedig csakugyan jó testvérek. Nem arról van szó, ha elbukik a Károli a MAB-os vizsgálatán, Fabiny Tibor utcára kerülne. Annyi munkahelye van neki, hogy minden munkanapra jut egy. De Fabiny Tibor kitűnő tudós, magyar és angol nyelven kivételes gazdagságú életművet tudhat magának. Tanárként is csak jót mondhatunk róla. Neki személyesen tehát nincs félnivalója. De az édestestvér munkahelyét akkreditálni, nos, ez Luther nyelvén szólva peinlich, sőt, oberpeinlich.

De most mintha valami felső hatóság nyúlt volna bele a történetbe: Fabiny püspököt nem viszi a lába, komoly operáción esett túl, most éppen rehabilitáción van. Ezért nem tudott részt venni 2015. április 20-án a Protestáns Szabadegyetem és a Pax Romana a “A harangozó és körmenetelő egyháztól a szegények egyháza felé” című rendezvényén. Maga helyett a kitűnő Laborczi Gézát küldte. A beszélgetést Kamarás István vezette, részt vett rajta Beer Miklós váci püspök és Deák Dániel, mindhárman a honi katolikusságot képviselték.

Egyetlen református pap vagy püspök sem fogadta el a meghívást, így a beszélgetés nélkülük folyt, de azért szóba kerültek, nem is egyszer. Mindenekelőtt kiderült, hogy míg a katolikusok és az evangélikusok fenntartanak hajléktalanokat segítő helyeket, a hazai reformátusoknak ez eszükbe sem jut. A hazai refik minden közpénzt magukra fordítanak, megszokhattuk ezt Bölcskei tizennyolc éves (rabló)ga(rá)zdálkodása alatt. A másik alkalommal akkor kerültek szóba, amikor egy volt államtitkár résztvevő gúnyosan megemlítette, hogy némely püspök odáig alacsonyodik, hogy nem átall megáldani egy futballstadiont. A résztvevők hangos hahotájából világos volt, kire gondolt az államtitkár: Kiss-Rigóra és Bogárdi Szabóra.

A történetnek még nincsen vége. Kedden, szerdán megtudhatjuk, hogy Fabiny Tamás püspök bottal, járókerettel mégis ellátogat a Reviczky utcába, vagy felhasználja a Teremtő által küldött lábsérülését és tiszta marad. Mi ezt kívánjuk neki, valamint gyors, de azért ne túl gyors felépülést.

Irányítsa lépéseit a Mindenható!

 

Posted in Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , | 141 hozzászólás »

Demonic possession and exorcism in the Calvinist Church 3 (Démonűzés a Református Egyházban 3)

Posted by jhnnsclvn - április 22, 2015

kodacsy

Dr. habil. Kodácsy Tamás, a Károli Református Egyetemről a wistmanwoodos Balla Péter rektorsága alatt indoklás nélkül menesztett egyetemi lelkész démonűző tanulmányának 3. része az államtól való pénzügyi függéssel, illetve a Bölcskei-Tarr féle pénzkezelés szabálytalanságaival, a rablópáros zavaros, kétértelmű, sikkasztásgyanús pénzügyeivel foglalkozik egy ezen a blogon jól dokumentált eset, a 115 milliós állami támogatás pofátlan lenyúlása kapcsán. Kodácsy világos érveléssel bizonyítja, hogy a Bölcskei és Tarr által a mindig kéznél levő Kis Csongor Árontól megrendelt szerecsenmosdatási kísérlet rosszabb, mintha erre egyáltalán semmilyen kísérletet sem tettek volna. De ha már tettek, akkor legalább az igazat mondhatták volna, mintsem olyan kínos magyarázkodásba fogni, hogy az a végén – szándékukkal komikus ellentétben – a sikkasztás egyértelmű beismerése legyen. A legkínosabb részletbe, 52 milliós utalás készpénzre váltásába a szerző már bele sem megy. Enélkül is világos a trükközés, a dupla számlázás, egyetemi vezetők megzsarolása fiktív számlázási ügyletekben való részvételre. De Kodácsy mégsem azt tartja a legtragikusabbnak, hogy a lelkészi elnök és a zsinati tanácsos egyszerűen lenyúlták a közpénzt, hanem hogy ezt a Kis Csongor Áronból kitaposott gyalázatos “elszámolást” a Zsinat zokszó és ellenvetés nélkül elfogadta. Nem kérdezték meg, mire fordította valójában Bölcskei és Tarr a 115 millió forint közpénzt. Senki sem tette fel ezt a kérdést, a másik három püspök sem, beleértve a mostani lelkészi elnököt, Szabó Istvánt. – A Szerkesztőség

 

Szerző: Kodácsy Tamás

Démoni kétértelműség az egyházban

Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül néhány példában mutatjuk be, hogy az előző egyházvezetési ciklusban hol jelentek meg ezek a kétértelműségek a múlt feltáratlanságában, az államtól való intézményi függésben, és a személyes félelemben.

 

Intézményi függés

 

Az államtól való intézményi függés kétértelműségére az egyik napvilágra jött példa az a „Közlemény”, amelyet az MRE Kommunikációs Szolgálata adott ki 2013. november 20-án. Ebben az Egyházfórum folyóiratban megjelent oknyomozó cikkre reagál a Szolgálat, sajnos az önigazoló szolgálat-teológiája alatt. Az ügy tárgya egy 115 millió forintos állami támogatás kusza története, amelyet az egyház nem egyértelmű módon használt fel.

Az egyház belesodródott egy olyan folyamatba, amelyben egyszerűen elvesztette saját immunrendszerét, és képtelen volt nemet mondani, amikor kellett volna. A Közlemény egy magyarázkodó, dagályos, beismerő vallomás. Ehelyett jobb lett volna egy szikár cáfolat, amelyben minden gyanút kizáróan listaszerűen láthattuk volna azt, hogy a szóban forgó állami támogatást pontosan hogyan (ki, milyen ügyre, mekkora összegben) használta fel, amely tisztázhatta volna az egyházi vezetők etikai felelősségét.

A témánk szempontjából másodlagos kérdés az, amit az Egyházfórum feszeget, ti. sikkasztás történt-e vagy sem, és hogyan lehet ötvenmilliós számlát készpénzes fizetéssel kiállítani? Az ártatlanság vélelme alapján azt gondoljuk, hogy a szóban forgó egyházi vezetők nem tették zsebre ezt a 115 milliós összeget. Az viszont egészen világos, hogy állami nyomásra az egyház könyvelési, adminisztrálási trükkökre kényszerül, és az egyházi vezetők ebben partnerek voltak – és ennek a felelőssége nem hárítható át. Ez nem a 115 millió forint könyvelési kérdése, hanem az egyház önazonosságának a kérdése, ami sokkal súlyosabb, mint a pénzkérdés.

Az egyházszervezet zsarolhatósága ezzel az üggyel csak növekedett, és az egyház hitele még kisebb lett. A kétértelműséget mutatja az a zsinat által elfogadott számvizsgálói értékelés, amelyben explicit módon kifejezésre kerül az, hogy a „115 millió forint elszámolására azonban olyan feltételeket szabott meg az állami szerv, amelyeket csak ilyen megoldással lehetett teljesíteni.” Ez lényegében a szervezeti zsarolhatóság beismerése, amelyet tragikus módon el is fogadott a Zsinat. Nem tette fel senki azt a kérdést, hogy miért fogadtunk el úgy milliókat, ha ezt csak kétértelműen lehet elkölteni? És ha már ebbe a mocsárba kényszerülünk, akkor miért nem mutattuk be mindennek ellenére feketén-fehéren, tételesen, hogy mire fordítottuk a támogatást?

-folytatjuk-

 

Forrás: http://www.parokia.hu/hir/mutat/6292/

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , | 120 hozzászólás »

The 100 years of Musa Dagh (Musza Dagh 100 éve)

Posted by karoligaspar - április 17, 2015

ormenyirtasfelakasztott örményekarmenska_genocida

 

Írta: Soli Dei Gloria

 

Orbán szívesen fejezi be ezzel a három szóval megnyilatkozásait, ezzel véli rájuk ütni az isteni pecsétet. Pedig amit ő és kormánya művel, az a legvisszataszítóbb és legprimitívebb álszenteskedés, és a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy eltakarja a kétharmad pofátlan rablásait. A kúpfejű külügyminiszter, aki a dunakeszi footsal csapattal együtt költözött be a külügyminisztériumba, s rögtön kihajított onnan minden tényleges szakmai tudással rendelkezőt, most kifejtette külügyminiszteri ars poeticáját, melynek lényege, ahogy ő mondja, a kereszténység.

Amit a magyar kormány lényegében képvisel, az egy deklarált kereszténység – valódi keresztény szellem nélkül. Egy keresztények nélküli kereszténység.

Mivel Tarajos Peti Győrben a bencéseknél végzett, rutinosan veti a keresztet, és ha megkérdezik, gyorsan felsorolja a hét főbűnt is. Könnyű neki: ezeket apuka már mind elkövette, így jutott a mi kicsit gyagya Petink a 175 milliós villához. Apukát már jogerősen elítélték kartellezésért, most pedig éppen a Simicska cégcsoport fölött köröz dögkeselyűként, már két milliárdos állami pályázatot el is csípett. Tehát Szijjártó Peti akkor is qrva gazdag lenne, ha nem követne el személyesen semmiféle gazságot. Nagy terhet vesz le az ilyesmi az ember válláról. De Szijjártó saját jogán is be kíván vonulni a bűnügyi panoptikumba, szorgosan munkálkodik tehát, és csak a negatív tartományban mérhető IQ-ja akadályozza abban, hogy igazán nagyformátumú gazember legyen belőle. Egyébként nem a kezdeményezője, hanem folytatója az Orbán kormány “keresztény” külpolitikájának. Ennek egy szép epizódját idézzük most fel.

2004 február 19-ének hajnalán az örmény Gurgen Magarjan hadnagyot rendkívüli kegyetlenséggel, tizenhat baltacsapással megölte Ramil Safarov, az azerbajdzsán hadsereg hadnagya. Éppen indulóban volt, hogy egy másik örmény tiszt életét is kioltsa, amikor elkapták a kiérkező magyar rendőrök. Történt mindez a „NATO partnerség a békéért” nemzetközi program keretében, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen szervezett angol nyelvtanfolyamnak helyet adó kollégiumban.

Safarovot 2006 tavaszán előre kitervelt, különös kegyetlenséggel és aljas indokból elkövetett gyilkosságban mondta ki bűnösnek a magyar bíróság és 30 év múlva felülvizsgálható életfogytiglani börtönre ítélte. Az azeri hatóságok az évek során többször kérték Safarov kiadatását, a magyar hatóságok azonban nem engedtek a kérésnek 2012. augusztus 31-ig. Ekkor, a második Orbán kormány a “keresztény külpolitika” nevében kiadta őt az azerieknek. A Bakuba érkező Safarov még azon a napon szabad ember lett, elnöki kegyelmet kapott, őrnaggyá léptették elő és hősként ünnepelték. Az örmény elnök – Szerzs Szargszjan – viszont népe felháborodását fejezte ki, és az ENSZ-tagállamok nagykövetei előtt bejelentette, hogy megszakítja Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. Magyarország lépését, a gyilkos Safarov hazájának való kiadását nemzetközi rosszallás fogadta.

Az örményeké az egyik legrégebbi keresztény egyház, a harmadik században hozták létre.  Aki járt már Jeruzsálemben, a Születés Templomában, az tudja, hogy a születés kápolnájában óránként három pap tart istentiszteletet, az ortodox, a római katolikus és az örmény egyház képviselője. Nos, ezzel a nagy múltú és sokat szenvedett keresztény néppel sikerült a “keresztény külpolitika” bajnokainak végleg elrontani a viszonyt úgy, hogy szívességet tettek a (keresztény???) azeri népnek némi baksis reményében. Amit azok ki se fizettek, így országunk vezetői tök ingyen csináltak magukból és belőlünk bohócot. Szijjártó és Orbán Alijevhez és Nazarbajevhez dörgölődzik, a mongolokkal és a tatárokkal épít kapcsolatokat, Közép-Amerikában és Közép-Afrikában keresi nem a Teremtő, hanem Putyin kegyeit.

 Az örményekkel – akik hétszáz évvel korábban vették fel a kereszténységet, mint mi – összeveszni merőben pragmatikus alapon sem tűnik jó üzletnek. Ennek a népnek a kétharmada diaszpórában él és nagyon hatékony lobbicsoportjai vannak az USÁ-ban és Franciaországban. Nem lehetetlen, hogy az amerikai kapcsolat megromlásában is szerepe van az ottani örmény lobbinak. Ami megint azt mutatja, hogy Orbánék külpolitikája nemcsak nem keresztényi, hanem elvtelen, ostoba és fölöttébb kártékony is.

Az, hogy Orbán mintaországnak tekinti Törökországot és Erdogánnal parolázik, mutatja, hogy fogalma sincs arról, milyen ennek az egyre pofátlanabb diktátornak a megítélése világszerte. Abban, hogy az EU elzárkózik a törökök belépésétől, nagy szerepe van annak, hogy Erdogán mind a mai napig tagadja az örmény genocídium tényét. Hazug gazemberekre pedig nincs szükség az EU-ban, és ennek tekintik teljes joggal Orbánt és futsaal indíttatású külügyi csapatát.

Szijjártónak, a hajdani bencés diáknak egyébként feltűnhetett volna, hogy Ferenc pápa április 12-én misét mondott az örmény genocídium századik évfordulója tiszteletére és a Musza Dagh negyven napját a huszadik század első nagy népirtásának nevezte. Nos, a fideszes “kereszténység” nem igazodik Ferenc pápához sem, csak a saját rosszul felismert, aljas és önző céljait követi. Mondhatnánk úgy is, hogy Orbán és Szijjártó külpolitikája sátáni és nemzetvesztő. Orbán és Szijjártó nem Jézust, a Megváltót, hanem Safarovot, a latrot választotta.

Posted in HungarianCalvinistChurch | Címkézve: , , | 85 hozzászólás »

Accreditation in family circle (Akkreditáció családi körben)

Posted by jhnnsclvn - április 8, 2015

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Szerző: Csanády Emese

A Károli Gáspár Református Egyetem akkreditációja 2015. december 31-én lejár. Emiatt az egyetemre 2015 április utolsó hetében Látogató Bizottság érkezik. A Látogató Bizottság összetétele igen érdekes: Elnök: Fabiny Tamás PhD, egyetemi tanár (EHE) Fabiny Tibor károlis egyetemi tanár testvére. Tagjai: Cseh Sándor PhD, főiskolai tanár (NYME), Lukács László, PhD, professor emeritus (SSZHF), Kováts Gergely PhD, adjunktus, minőségügyi szakértő (BCE) Romsics Ignác MTA r. tag, egyetemi tanár (EKF), Szalayné Sándor Erzsébet PhD, egyetemi tanár (NKE), Garbai Ádám (ELTE), HÖOK.

2010-ben, amikor az előző akkreditáció alkalmával vizsgálták a Károlit, súlyos törvénytelenségeket állapítottak meg, ami miatt a Bölcsészettudományi Kart és az Állam- és Jogtudományi Kart csak két évre akkreditálták, és azt évente hosszabbították meg. Az elmúlt 5 évben tehát 4-szer járt az egyetemen látogató bizottság, amely Kovács Barnabás kedvét rendkívül rontotta, és az általa permanens akkreditációnak nevezett jelenség okát nem a saját vezetői képességeinek hiányosságaiban, hanem Hima Gabriella aknamunkájában látta.  A 2010-es akkreditáció kudarcából okulva, Balla Péter és a rektori tanácsadóként állítólag továbbra is funkcionáló Kovács Barnabás rendkívüli előkészületeket tett az akkreditáció megszerzése érdekében.

Ez mindjárt a látogató bizottság összetételében megmutatkozik, amely Csanády lobbizásának köszönhető, persze ne feledjük, hogy a MAB plénum ülésein tanácskozási joggal az Oktatási Hivatal mb. elnöke, Pupek Emese is részt vesz.

Az elnök személyével kapcsolatban elegendő a MAB SZMSZ 37. § (7) bekezdését idézni: Nem jelölhető LB tagnak olyan személy, aki az érintett intézménnyel munkaviszonyban, vagy más, anyagi ellenszolgáltatással járó szerződéses viszonyban áll, továbbá akitől bármely más oknál fogva az ügy tárgyilagos megítélése nem várható el. A 38. § szerint a MAB Etikai és összeférhetetlenségi bizottságának feladata, hogy a Testület felkérése alapján, a felmerülő etikai, illetve összeférhetetlenségi ügyeket, az adott ügyhöz választott tagokkal kivizsgálja és a testület elé határozati javaslatot terjesszen. A MAB etikai és összeférhetetlenségi eljárásának szabályait az Etikai Kódex tartalmazza. Az Etikai Kódex szerint „etikai vétséget követ el az a Tag, aki: összeférhetetlenségének vagy érdekellentétének fennállásáról elmulasztja tájékoztatni a MAB-ot, s a vonatkozó ügy(ek)ben véleményt nyilvánít vagy állást foglal, illetve az adott ügyre vonatkozó eljárásban bármilyen formában részt vesz. Etikai vétséget követ el az a Tag, aki: Tagságát, a MAB-ban betöltött funkcióját személyes vagy intézményes anyagi haszon vagy egyéb előny szerzésére használja.”

Nem nehéz észrevenni, hogy a Látogató Bizottság elnöke, az az egyébként általunk nagyon tisztelt Fabiny Tamás, akitől nem várható el, hogy testvére, Fabiny Tibor munkahelyét, pénzkereseti forrását veszélyeztesse az akkreditáció visszavonásával. Azt azonban neki is tudnia kellett volna, hogy etikai vétséget követ el az a Tag, aki összeférhetetlenségének vagy érdekellentétének fennállásáról elmulasztja írásban tájékoztatni a MAB-ot, és ezt tudomásunk szerint Fabiny írásban nem tette meg, de mi ezt meg fogjuk tenni helyette is a MAB elnökénél, aki hivatali visszaélést is elkövet, ha nem váltja le az elfogult LB elnököt.

A bizottság többi tagjáról is elmondható, hogy nem lesz nagy az ellenállás, hacsak blogunk ki nem nyitja ismét a száját, mint 2010-ben. Segítsünk egy kicsit, hogy az új vezetés Balla hátsó feléről le tudja már választani a szinte már 7 éve hozzáragadt rektori széket. Ballának ugyanis nem nagyon akaródzik mennie, pedig ilyen hosszú ideig hivatalban lévő rektort még az állami egyetemeken sem lehet találni.  Balla tanulhatna elődjétől, Szűcs Ferenctől, aki többé-kevésbé önként mondott le, pedig őt törvényesen választotta meg a szenátus, Ballát viszont törvénytelenül, mert a szenátus tagjainak választásakor csak arra a listára lehetett szavazni, amelyet Kovács Barnabás állított össze, így jelenleg az egész szenátus Kovács Barnabás lekötelezettjeivel van tele (Sepsi, Törő Csaba és a többiek). Kovácsot csak látszólag rúgták ki, Balla még mindig engedelmeskedik neki, gyakorlatilag az ő parancsait hajtja végre, ezt fedi a rektori tanácsadói címke. Amíg Kovács elvbarátai az egyetemen vannak, addig folytatódik a Bölcskei-korszak.

 

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , | 118 hozzászólás »

Easter Monday (Húsvét hétfő)

Posted by jhnnsclvn - április 6, 2015

locsolóvers

 

Szerző: Fűzfapoetessza műhelye

Egyik olvasónk küldte be ezt a húsvéti locsolóverset. Még károlis hallgatóként Petrőczihez járt költészet spec.koll-ra, tőle tanulta a rímfaragást. Az eredmény mesterére vall. – A szerkesztőség

 

Húsvéti locsolóvers

 

Itt a Húsvét, itt a Nyúl,

Enikőnek alkonyul.

 

Piros tojás, fehér nyuszi,

Szabó András nagyon sunyi.

Zöld erdőben búbos vöcsök,

Balla Péter de nagy köcsög.

 

Füstölt sonka, erős torma,

Koncz Bettykét vegyék vissza.

Csokinyuszi, kölnivíz,

Tarr Zoltánban sose bízz.

 

 

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , , | 80 hozzászólás »

Easter cleaning (Húsvéti nagytakarítás)

Posted by karoligaspar - április 3, 2015

húsvéti nagytakarítás

Írta: A feltámadás ígérete

Kálvin így intett bennünket: “Ügyeljünk arra, hogy elhívás nélkül az egyházban senki se vállalhasson közösségi szolgálatot, hogy a nyughatatlan és zavargó emberek még véletlenül se csikarhassák ki maguknak a tanítást és a kormányzást.” (2014) 4.3.10.

Nos, Kálvin szavait a Magyarországi Református Egyházban többen idézik, mint követik. Leginkább azok a “nyughatatlan és zavargó emberek”, akik nagyon magas pozícióba kormányozták magukat. Legmarkánsabb példája ennek Bölcskei Gusztáv, aki az MSZMP-s időkben Bátori néven jelentgetett a társairól. Ennek ellenére tizennyolc évet töltött el főpásztorként a MRE élén, ez alatt hihetetlen mélységbe süllyedt az egyház morális és intellektuális színvonala. Bölcskeinek zavargásával sikerült megakadályoznia saját és ügynöktársai múltjának nyilvánossá tételét, bár ez legfeljebb az egyház belső életétől teljesen elszakadt falusiakat érné a meglepetés erejével. Mégis, sőt éppen ezért meg kéne tenni a múlt feltárását: nem a bűnösök pellengérre állításáért, hanem azért, hogy kiűzzük végre a démonokat. Hogy ne páváskodhasson erkölcsi főtekintélyként az, aki mind a tíz parancsolatot megszegi (jó, az ölést a karaktergyilkosság formájában), aki rutinszerűen lop, paráználkodik, hamis tanúvallomásokat tesz.

Tökéletesen egyetértünk Kodácsy Tamással, amikor az egyház “démoni kétértelműség”-éről beszél. Szerényen, nem az egyházban szokásos purifikátori gőggel fogalmaz, amikor azt írja: “azért nem tudjuk megoldani az ügynökkérdést, mert mi magunk is részesei vagyunk annak a végső problémának, amelyet meg akarunk oldani”. Pedig Kodácsy csak nagyon áttételesen része a rendszernek, nem úgy, mint a Tarr-, Kocsis-, Dusicza-gyermekek, akik apáik bűneit szorgalmasan szaporítják napjainkban is. Hogy Kodácsy egyáltalán beszélhet nyíltan a http://www.parokia.hu portálon, az annak köszönhető, hogy a legsötétebb démon, Bölcskei kénytelen volt háttérbe vonulni, bár azt gondolja, hogy a jóhiszemű, de éppenséggel nem szofisztikált gondolkodásáról híres Fekete Károly háta mögé vonulva – TarrZoltán zsinati tanácsos kezével – mozgathatja a továbbiakban is a szálakat.

Szabó István egy paraszthajszállal nyerte meg a zsinati elnökségi választást Fekete előtt. De megnyerte, így a Bölcskei-érának – legalábbis formálisan – vége. Szabó István megtette az első lépéseket az önállósodás irányába. “A testületi kormányzás híve vagyok” – mondta a RefLapnak adott interjújában. Ez szép, legyen vége a diktatórikus irányításnak, de önmagában kevés. Az egyház önállóságáról is sokat beszélt Szabó István más fórumoknak nyilatkozva, mint ahogy a diakóniai munka visszaszorulásáról is. “Az igazi diakónia az, amit akkor is végzünk, ha nem tudunk külső segítséget igényelni hozzá (sőt, olykor talán nem is kell).” Az egyházfinanszírozás tekintetében is első sorban “a saját magunkéval, az egyháztagok adományaival, perselypénzeivel” számol. Az egyház e szerint csak a közfeladat (iskolák, egyetemek, kórházak fenntartása) tekintetében várhat  pénzt az államtól.

Nos, ez nagyon nemesen hangzik, bár alig hiszem, hogy az elöregedett gyülekezetek önnfentartók tudnának lenni a kisnyugdíjasok perselypénzeiből. Mindegy, a szándék maga is dicséretes. Szabó István értelmes ember, és látja a Fidesz/KDNP végtelen züllöttségét, és napjainkban figyelhető zuhanórepülését. Amikor Orbán Nurszultan Nazarbajev honában érzi otthon magát, világossá vált, hogy az eddigi egész keresztyéni szövegelése csak “politikai termék”, semmi több. Szabó István – Balog Zoltán barátjaként – maga is sokszor kiállt a Fidesz és “áldott Orbán testvérünk” mellett, akár a Hold utcai beszélgetőkör tagjaként – Balog, Tőkéczki, Lánczi partnereként -, akár a felcsúti stadion palástot megáldozóként. Szabó István mindenekelőtt pragmatikus és sikerorientált ember, nem kíván együtt bukni a Fidesszel, ezért a rugalmas elszakadás útjára lépett. A korábban kötelező szóvirágokkal szakított, egyetlen szót sem szól a “keresztyén szellemiségű” kormányról, amelyet annyit áldott Bölcskei (mintha egy cégéres gazember áldása bármit is érne, ez inkább átok, amely máris beteljesülni látszik).

A kezdet biztató, és ezek után reménykedünk, hogy a Zsinat új lelkészi elnöke nem áll meg félúton. Mindenekelőtt a múlt démonaitól lenne jó megszabadulni, azaz Bölcskei két fő strómanjától, Tarr Zoltántól és Balla Pétertől. Ha ezt nem teszi meg, mind a Zsinat, mind a Károli Egyetem felől be lesz kerítve. Az elsikkasztott 115 millió nagyobb részét cash-ben zsebre dugó Bölcskei Feketén és a Fekete nyakát fogó Tarr Zoltánon keresztül továbbra is hatni fog az egyházi döntésekre, vulgo: rabolhat, ahogy eddig. Ha nem akarja, hogy a Károlin folytatódjanak a botrányok, el kell távolítania a több százezer forintért nyelvvizsgákat áruló Sárosdynét, saját sógorát, a végtelenül aljas és korrupt Szabó Andrást és a hozzájuk hasonló figurákat. De “fejétől bűzlik a hal” – alapon mindenekelőtt le kell választani a Károliról a kollégáit a Wistmanwooddal figyeltető Balla Pétert, a jobbikos püspökjelöltet, akin keresztül a Hegedűs és Takaró család teszi penetránsan fasisztoid szervezetté az egyetemet. De Balla Péter nemcsak a Hegedűsök bábja, hanem a közelmúlt démonáé, Bölcskeié is, akit a csak látszólag kirúgott, valójában rektori tanácsadóként továbbfungáló sátáni Kovács Barnabás tart permanens sakkban. Balla Pétert nemcsak a rektori székről kellene leválasztani, hanem a Károliról is. Ha Szabó István habozni látszana, erősítse meg lelkét az a tudat, hogy Balla Péter viszont habozás nélkül hagyta magát kijátszani Bölcskei bábjaként ellene, kifejezetten azért, hogy – Bölcskei szavaival – “Szabó István nemhogy lelkészi elnök, de még Dunamellék püspöke se lehessen”. Bármit ígér és fogadkozik Balla, ő Szabó István halálos ellensége, amíg ott trónol a Rádayban, Szabó püspök nincs biztonságban.

Alkalmas rektorjelölt amúgy is akad Zsengellér József személyében, aki legújabb, A kánon többszólamúsága című könyvével is bebizonyította, hogy kiváló hebraista. Ráadásul Pápáról importálták őt a Károlira, abból a közegből, mely Szabó Istvánt is befogadta a rémséges Balla-korszakban. Jelleméről rosszabb a véleményünk, gyenge, bár jóravaló embernek tartjuk, aki, ha hőstettekre nem is, de valódi aljasságra sem képes. Legfeljebb kis árulásokra, mint amikor vagy tizenöt évvel ezelőtt éppen vele váltatták le a HTK Doktori Iskola éléről a kimagaslóan tehetséges és felkészült Karasszon Istvánt, vagy amikor hat évvel ezelőtt aláírta azt a Szenátusnak az Irodalomtudományi Doktori Iskola visszaéléseiről szóló jelentést, amely Szabó András bűnösségét állapította meg, de Hima Gabriella kirúgását sugalmazta. (A rendkívül tisztességes és gerinces Tanka Endre – ugyanazon vizsgáló bizottság jogásztagjaként – meg merte tagadni az aláírást.) Zsengellér, ha nem is tökéletes jelölt, Ballánál összehasonlíthatatlanul alkalmasabb a rektori pozícióra. Alighanem már erre melegítik elő a HTK dékánjaként.

A rektoron kívül a BTK és az ÁJK dékánjait is szükséges meneszteni, hiszen ők – wistmanwoodos Ballához hasonlóan – Bölcskei károlis végrehajtó emberének, Kovács Barnabásnak a bűnsegédei: Sepsi Enikőt és Törő Csabát. Utódaikat már most célszerű lenne kiválasztani. A Zsengellér rektori kinevezésével megüresedő HTK-s dékáni székbe pedig a felkészült, tehetséges, jellemes és tisztességes, fiatalon habilitált Kodácsy Tamásnál aligha lehetne ideálisabb jelöltet találni.

Csak ha az egyház és az egyetem testéről leválasztják az üszkös daganatokat, van remény a gyógyulásra, a felépülésre. Bölcskei és strómanjai, wistmanwoodos Balla Péter és társai, rákos daganatok mindkét szervezet testén. Spirituális metaforával démonok, orvosival beteg, torz kinövések, melyek a Rákosi-korszak titkosszolgálatainak sötét szellemét idézik. Teljes megtisztulás lehet csak a feltámadás ígérete a Magyar Református Egyháznak és a Károli Gáspár Refomátus Egyetemnek.

A tisztogatáshoz pedig érdemes mielőbb hozzáfogni. Még mielőtt a mocsok alattomban visszatámad…

 

 

Posted in Balla Péter, HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , | 22 hozzászólás »