Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

Archive for the ‘HungarianCalvinistChurch’ Category

Objection for suspicion of partiality (Elfogultsági kifogás)

Posted by jhnnsclvn - szeptember 18, 2017

Objection for suspicion of partiality (Elfogultsági kifogás)

A néhai alszerpap főügyész

A Károli korrupciótól bűzlő Ibolyája

Szerző: Kisjogász

A Soltész Miklós csoportvezető főügyész kolléga nevével jelzett, de egészen biztosan nem általa aláírt határozat kézhez kapásakor Hima valószínűleg még nem tudta, hogy Ibolya Tibor károlis oktatót bízták meg 4 hónappal korábban a Fővárosi Főügyészség vezetésével. Azt azonban pontosan észlelte, hogy az ügyészség falaz a Károlinak, mi több, mindent megtesz, hogy az áldozatot hibáztassa. A “blame the victim” stratégia általánosan ismert hárítás a nyomozók és ügyészek részéről, de ebben a határozatban többről volt szó: személyes gyűlöletről és bosszúról a sértettel szemben. Ha Hima tudta volna, mi Ibolya státusza a Fővárosi Főügyészségen, minden bizonnyal ellene jelentett volna be személyesen elfogultsági kifogást. De mivel nem ezt tette, csak az elfogultság lehetett számára nyilvánvaló, hogy ki áll mögötte, az akkor még nem. Soltész Miklós határozatára válaszul Hima azonnal elfogultsági kifogást jelentett be, mint azt az első dokumentumból láthatjuk. Ebben kiemel néhány durva hamisítást a főügyészségi határozatból, és egyúttal jelzi, hogy részletekbe menő felülvizsgálati kérelmet nyújt be a határozat ellen a Legfőbb Ügyészséghez. A második dokumentum arról tanúskodik, hogy Hima élni akart a határozatban biztosított lehetőséggel az iratok tanulmányozására pótmagánvád benyújtása céljából, azonban ott a helyszínen, a Fővárosi Főügyészség épületében szembesült azzal, hogy az ügyészség átverte: nem kapta meg az iratokat betekintésre. Vagy azért mert tényleg nem voltak ott, vagy azért, mert azt hazudták neki. Pótmagánvád benyújtására csak 60 nap áll rendelkezésre, ennek elmulasztása jogvesztő. Az iratok eldugásával a Fővárosi Főügyészség illetve annak vezetője, a károlis oktató Ibolya Tibor nyilvánvalóan a pótmagánvád benyújtását akarta akadályozni.

Eldugott iratok

Posted in Balla Péter, BRFK, Fővárosi Főügyészség, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Kulcsár-Szabó Ágnes, Mákné Portel Melinda, Mészáros Márton, Szabó András | Címkézve: , , , | 70 hozzászólás »

Incitement to hatred on Christian base (Uszítás a keresztyéni szeretet nevében)

Posted by jhnnsclvn - szeptember 11, 2017

A visszajelzésekből ítélve sokan félreértették a posztot, amelynek ötletét egy indexes cikk adta (a fotó is innen való). A cél a hazug fideszes propaganda leleplezése volt. Ehhez – úgy gondoltuk – az eredeti szöveget is ismerni kell, nemcsak a meghamisított fideszes olvasatot, annál is inkább, mivel azt az indexes cikk is idézi. A visszajelzések szerint továbbra sem sikerült a félreértéseket eloszlatni, vagyis célunkat nem sikerült egyértelműen kommunikálni. Ezért a facebookos üzenet szövegét töröljük. Az eredeti poszt beküldője, “Kommédia” ezt – nevéhez méltón – egy a neten talált politikai viccel helyettesítette. Hogy mennyire vicc vagy inkább a tragikomikus magyar valóság poentírozása, azt döntse el az olvasó. – A Szerkesztőség

Tudta? Nem tudta? Most megtudja!

Szerző: Kommédia

Nyugdíjas polgárháború lesz?

A jó keresztény kormány és főleg a jó keresztyén Orbán Viktor megvédi a nyugdíjasok méltóságát a sértegetőkkel szemben – természetesen a keresztényi szeretet nevében.

– Halló! Mariska nénivel beszélek?

– Igen, ki az?

– Kezét csókolom! A Fidesz pártközpontból telefonálok és szeretném tájékoztatni a Mariska nénit, hogy a Vona Gábor csúnyát mondott a nyugdíjasokra és nem akar bocsánatot kérni!

– Jajj aranyoskám már nagyon vártam a hívását! Én is hallottam ezt a csúfságot. Azt mondta ránk, hogy nyugger.

– Nem Mariska néni, azt mi mondtuk még régebben.

– Ja igen… azt mondta panelproli?

– Nem, dehogy Azt is mi mondtuk.

– aha… akkor ő azt mondta, hogy “mindenki annyit ér amennyije van”?

– őőőő hát… nos azt is mi mondtuk, de…

– Na már emlékszem aranyom. Azt mondta “minden komcsiról név szerint meg tudjuk mondani, hogy kire szavazott”

– Azt is mi mondtuk Mariska néni, de most nem erről van szó…

– Ejnye no, most ugrott be. Azt mondta hogy a pápa egy demens vénember, vagy gazember.

-Neeeemmm, azt meg Bayer Zsolt mondta, tudja, aki lovagkeresztet kapott tőlünk a munkásságáért.

-Kutyafáját… milyen rossz már a memóriám, aranyoskám, de azt hiszem most már beugrott. Azt mondta: “Ennyi hülye vén kurvát”

– Azt meg Szalai Ferenc fideszes képviselő mondta, de most tényleg nem erről akarok beszélni… halló… halló Mariska néni! Na most megszakadt a vonal, vagy ez a hülye vén p**a rakta le?

Posted in HungarianCalvinistChurch | Címkézve: , , , , , , | 109 hozzászólás »

From Ceausescu to Ceausescu (Ceausescutól Ceausescuig)

Posted by karoligaspar - augusztus 28, 2017

Ceausescuék árnya

Gáspár alábbi posztjának többféle alcíme is lehetne, pl. Orsóstól Orbánig vagy Marosvásárhelytől a Hargitáig vagy A putritól a palotákig. Mindegyik ugyanazt a karriertörténetet foglalná össze szimbolikusan. A főcím annyival több, hogy a végállomást is előrevetíti. – A Szerkesztőség

Szerző: Elena Nicolae

Az alábbi szöveget hozzászólásként egyik olvasó küldte a “Szent István, Soros György és a Pocakos Szarka” poszthoz. Hogy a hozzászólót védjük a megtorlástól, a szerző nevét fiktívre cseréltük. A teljes igazságtartalmát nem tudjuk ellenőrizni, és maga a hozzászóló sem, van olyan részlet, amelyről ő is csak hallott. Néhány életrajzi epizódról azonban tudjuk, hogy tény. A narratívában számos olyan mozzanat van, amely az Orbán család múltjából ered, és olyanoktól származik, akik már korábban is kapcsolatban álltak vagy az ifjú Orbán (akkor még Orsós néven futott) Viktorral vagy az apjával, azok karrierjének különböző pontjain és állomásain: Marosvásárhelyen, Líbiában vagy épp a bakócai gyermekotthonban. A Ceausescu család sorsa bizarr keretet ad az Orsós család történetének, amennyiben az ő felemelkedésük is Romániában, Ceasescu idején kezdődött és nincs kizárva, hogy Ceausescu módra érnek egyszer véget… – A Szerkesztőség

Az apuci, azaz Orbán Viktor apja, Orsós Győző Mihály dolgozott az olajmaffiában. A Securitate tagja volt a Koszi Klánnal együtt. Ott a marosvásárhelyi kőbánya alatti putriban laktak. A vén cigány nyilván olyan jól teljesített akkoriban Ceausescu idején (az apa 1940-ben született), hogy hálából KÁDÁR idején kiemelt vörös MSZMP tagkönyvet kapott, ami átlagos párttag-teljesítményre nem járt. Az is nyilvánvaló, hogy a SECUN-n keresztül szálak fűzhették Ceausescuhoz is. A Gánti Kőbánya is ezért lett a tulajdona, a régi marosvásárhelyi kőfejtő emlékére adományozta neki a fiacskája. Orbán apja 2 évet Líbiában töltött, de oda biztos nem a Külkereskedelmi Minisztériumon vagy egyéb komoly helyeken keresztül jutott ki, mert én ott dolgoztam, oda ilyen alakot nem küldtek volna ki. Erről az időszakról más ismerőseim is tudnak, például egy magyar fogorvos, aki szintén akkor élt Líbiában. Akkoriban Líbiában elkerített, elkülönített diplomata negyed volt, tulajdonképpen a védelmünket szolgálta. Hogy hol volt és mit csinált az akkor is még tanulatlan Orsós Győző, azt csak az a cég tudja, aki annak idején kiküldte. (BM vagy az Információs Hivatal?Orbán nagyon nem akarja a titkosszolgálati múlt feltárását, és aligha csak lebukott apósa, Lévai István miatt. Saját apja is súlyosan érintett lehet, sőt, valószínűleg ő maga is, ahogy az egykori barát és katonatárs, Simicska Lajos célzott rá. – A Szerkesztőség) Orsós Győző nyilván nem “olajmérnöki” tudással rendelkezett, vagyis nem szakmai alapon küldték ki, más “érdemei” lehettek. Egyébként pedig az a hír járja, hogy az üzemmérnöki diplomája sincs meg, csak a technikusi. (Ez tény, a Mezőtúri Főiskolán, ahová beiratkozott, nem diplomázott le, ám “kegyeletből”, seggnyalásból vagy Orbán iránti félelemből évtizedekkel később aranydiplomát kapott. Az is tény, hogy főiskolás korában még Orsósnak hívták. – A Szerkesztőség) Azt, hogy az öreg Orsós Marosvásárhelyen nőtt fel, az ottani egykori kőbánya alatt putriban (maga Orbán is elismeri, hogy 16 éves koráig putriban élt, ahol WC sem volt….), a régi Igazságügyi Minisztérium emberi meg is örökítették fotóval. Azt, hogy az Orsós papa az olajmaffiában volt, egy olyan volt külügyi szolgálatot akkoriban Romániában teljesített férfi volt felesége mesélte, akit a saját férje is ki akart csinálni, pedig elvégezte a bukaresti egyetem közgazdasági szakát és három nyelven beszélt. Valószínűleg többeknek is elmondhatta tudását és tapasztalatait Orsósékról, mert az Orbánná átvedlett család később betartott neki: nyugdíjazásakor a Külügyminisztérium nem volt hajlandó igazolni a külszolgálati éveit.

Van az állítólag szegény, adóbevallása szerint mindössze 700 ezer forint megtakarítással rendelkező miniszterelnöknek Erdélyben fatelepe, kastélyai is, orosz és azeri számlákon bújtatott pénze. Az a szomorú, hogy Soros György is támogatta ennek a cigány bunkónak a hatalomra jutását. Van egy felvétel a YouTube-n, amelyen Orbán Viktor mesél ifjúkoráról és erőszakos, brutális apjáról, a verésekről és rúgásokról, amiket apjától elszenvedett (deformált orrán ez a mai napig látszik is). Színészi tehetségét is apjától örökölte, hiszen nemcsak a Szegény Dzsoni és Árnika c. filmben volt Orbán apja (Orsós Győző Mihály) statiszta, hanem a MOZIÜZEMI Vállalatnál – amelyet katonatiszt vezett annak idején – is, ahol a statisztálás mellett gyilkolással volt megbízva.

Senki ne dőljön be, ez a drága jó miniszterelnök nemcsak bűnöző “jelennel”, hanem múlttal is rendelkezik. Nemcsak apja révén, hanem saját jogán is. Kiskorában Bakócán is nevelkedett, az ottani gyermekotthonban (Majláth Kastély), ahol érdekes módon volt egy olyan fiú a kis Orbán mellett, akit azóta is üldöznek és akinek Szily Katalin volt a gyámja. Nos az az akkori véres szájú MSZMP kiképzőhelye volt gyerekeknek, akikből vagy politikust vagy gyilkost képeztek. A másik fiatalemberből, aki Orbánnal együtt volt ott és akit ezért már többször ki akartak nyírni, ez nem mondható el. Ha minden igaz és nem hazudik a fiatalember, akkor ma már az ő feljelentése is Hágában van a Nemzetközi Büntető Bíróságon. Azért is fontos, mert ezt a bandát, mint az elmúlt 28 év népirtóit Kásler Árpád is feljelentette a Hágai Nemzetközi Büntető Bíróságon népirtás és emberiesség elleni váddal. Megnéztem angolul (a deviza alapú csalás miatt érdekelt, de a szinte nem létező munkanélküli segély stb.stb. miatt is) a népirtás fogalmát és a “crime against humanity” bűncselekményét Orbánék valóban kimerítették. Kásler Árpád a Strassbourgi Emberjogi Bírósághoz is fordult, márciusban úgy nyilatkozott, hogy hamarosan megszületik az ítélet. Szerintem utána jön majd HÁGA.

A fenti komment filozófiai továbbgondolása:

Ha Hágában nem lesz kielégítő ítélet, legalább olyan, mint Milosevics vagy Karadzsics ellen, akkor lehet, hogy jön a népítélet: az apa karrierjét Nicolae Ceausescu indította be, fia pedig az alkatilag nagyon hasonló román diktátor sorsára juthat – feleségestül.

Forrás: https://karoligaspar.wordpress.com/2017/08/26/from-ceausescu-to-ceausescu-ceausescutol-ceausescuig/

Posted in HungarianCalvinistChurch | Címkézve: , , | 153 hozzászólás »

Stephen King, George Soros and the Fat Cat (Szent István, Soros György és a Pocakos Szarka)

Posted by jhnnsclvn - augusztus 20, 2017

Szerző: PuPu

Hajdani szép május elsejék emlékét idézi, ahogy a Fidesz KB Agit-Prop osztálya kiadta az augusztus 20-i jelszavakat. Annak idején ez ugyan május elseje előtt volt szokásban, de az komcsi ünnep volt, most a keresztyén a trendi. Ez a szerencsétlen augusztus 20, mely már annyi mindennek volt ünnepe, miközben igazából soha semminek, kibírja ezt is – államalapító királyunk nevenapja ismét az aktuálpolitika foglya lett. Még tűrhetően is járt, kinevezhették volna Alaptörvényünk ünnepének, de hálistennek megúszta, hogy az Alaptörvény Asztalán gyakják a fiúk a demokráciát. Félreértés ne essék, az asztal felettébb alkalmas az aktusra, Tőkés püspök is prütykölésre használta az íróasztalát, amikor éppen nem a családjával teremtett rajta kapcsolatot – levélben. Most tehát keresztyéni alapon nem a Szent nevenapját, hanem veszélyben összeforró magyarságunkat ünnepeljük, az aktuális jelszó pedig, hogy választanunk kell Szent István és Soros György között!

Államalapító királyunk nem egy mai brand, ezer éve építgeti majd minden kurzus, talán csak Nagy Szulejmán tekintett el ettől. A magyarság építésének kipróbált harcosáról van szó, aki bármit tett is (például tökig vérben gázolva, idegen csapatok élén verte szét rokona csapatait, majd felkérte a kedves rokont, hogy a győzelem tiszteletére segítsen az új rendnek feldekorálni az országot) – jól tette. Ez praktikusan azt jelentette, hogy Koppányt négyfelé vágatta és a jelentősebb városok kaptak belőle a városkapu fölé egy-egy darabot a keresztényi irgalom nevében. De ne legyünk történelmietlenek, akkoriban ez volt az eljárásrend trónviszályok idején, amelyik győztes nem volt kegyetlen, azt nem vették komolyan, és úgy járt, mint Gyurcsány, aki egy virtigli puccskísérlet után nem merte becsukatni a kis pöcsöt, hanem demokratáskodott egy sort, meg is kapta aztán, amit megérdemelt. István viszont durván jó király volt, ő aztán nem lacafacázott, szentté is avatták, ahogy illik – ez a nép az erőt tiszteli, ennek híján az erőszakosságot. Viszont most ellenfele támadt a kormányzati kommunikáció szerint, az ellenfelet Soros (azelőtt Schwarz, natürlich…) Györgynek hívják, és bár ő sem mai darab, de azért ezer éves múltja még nincs. Szerintem nem is tudta ezidáig, hogy ilyen nevezetes történelmi személyiséggel keveredett ellenséges viszonyba. Valószínűleg azt hitte, hogy ellenfele a Pocakos Szarka, Puskás reinkarnációja, a Világpolitikai Tényező, de tévedett. Az embert ellenségei is minősítik, akár büszke is lehet erre a helyzetre, habár nagy bajban van, mert mi lehet egy Szent Istvánra tromf – estleg bemond egy Mózest?

De hát ez az ő baja, én inkább azon gondolkodom, hogy a lúdvári tanyán élő Juliska néni mit fog kezdeni ezzel a dilemmával? Merthogy ezidáig tudott választani, hiszen a tét legfeljebb a tizenharmadik vagy a tizennegyedik havi nyugdíj volt, és ez egyszerű dolog, aki nagyobbat mond és aláhúzza háromszor nemzetiszínű ceruzával, az nyert. Nade most, ez azért egy nehezebb helyzet, hiszen Szent Királyunk már csak az egyik kezével mutathatja az utat, azt is a papok cipelik egyelőre, mígcsak ki nem derül, hogy tulajdonképpen a Pancsó Arénában van a helye, Puskás Öcsi bronzba öntött lába, a Szent Bal mellett. Ellenben Soros még dacol a természet törvényeivel, sőt, tulajdonképpen ő az Ősgonosz, az Antikrisztus, mindennek oka, megelőzve hazánkban Putyint is, akinek státusza nálunk a boszorkány vállán ülő delfinével azonos – határeset. (Ha kitalálod herceg, hogy mi ül a vállamon, tied leszek, mondá a vasorrú bába, miközben a fekete macska méltóságteljesen nézelődött a vállán. Delfin, mondá a megrettent herceg. Határeset, ingatta fejét a boszi, aztán intett: jöhetsz…) Hogy Gyurcsány? Ugyan már, Soros őt egy pillanat alatt lenyomta, mint Süsü a cölöpöt, vele mostanában már csak Botka foglalkozik – sic transit gloria mundi, ugye… De ez a Soros, ez Amerikából küldi ránk a migrácsot, megerőszakolni Juliska nénit, de még a libáját is, elinni a drága magyar vizet, a férfiak meg mise helyett nem kocsmába járnak majd, hanem a mecsetben hasalnak és egymás seggét nézegetik, és akkor még a rituális mosakodásról nem is beszéltünk! Rengeteg pénze van, kitelik belőle akár egy tizenötödik havi nyugdíj is, el kellene ezen kicsit alaposabban gondolkodni… Az itt a kérdés, hogy Juliska néni hajlandó-e ujjat húzni a nagyhatalmú Sor(o)ssal a Világtényező kedvéért…

Idáig is nyilvánvaló volt, hogy Orbán sültbolond, de amit mostanában művel, az már a grazi agykurkászok számlájára írható. Hárommilliárdért építtet lelkigyakorlatos házat a XII. kerületben, oda fog majd bevonulni elmélkedni, ha végképp beketyózik. Államköltségen,  természetesen, legcélszerűbb lenne olyan intézményt építeni, melyben a cellákra csak a megbízható zárat kell felszerelni, aztán az első adandó alkalommal rákattintani a műanyaglakatot – hadd rohadjon el… A lakat, természetesen…

Az ország még úgy-ahogy egyben van, huszadikán meghallgatjuk az ünnepi szónokokat, akik – ellentétben nagyeszű ellenzékükkel – mindenütt ugyanazt a szöveget mondják. Hadd kívánjunk hát mi is a kedves olvasónak bort, búzát, békességet, otthonülő feleséget és bő gyermekáldást!

Amúgy meg egy józan főt országunk élére: Soros 4 prime-minister!

(Forrás: http://www.pupublogja.hu/2017/08/az-evszazad-merkozese-ketrecben-szent.html)

Posted in HungarianCalvinistChurch | Címkézve: , , | 210 hozzászólás »

The left hand does not know what the right hand’s doing (Nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal)

Posted by jhnnsclvn - augusztus 14, 2017

A Ravasz László blogról átvett alábbi poszt több érdekességet tartalmaz. Az egyik például az, hogy a Legfőbb Ügyészség helyt adott egy be se nyújtott fellebbezésnek. A másik, hogy Kisjogász itt botlott először Hima-ügyben Soltész Miklós nevébe. Ő az a korán haló ügyész, akire a Questor-ügyet is kiszignálta főnöke azzal, hogy azt is sikálja el. Csupa “impossible mission”. Csoda-e, hogy a Károli bűzlő Ibolyájának sorozatos csicskáztatását a jámbor görögkatolikus alszerpap, Soltész Miklós nem élte túl? – A Szerkesztőség

Szerző: Kisjogász

Az előző posztban közölt fellebbezésekre részben ellentétes tartalmú válaszok érkeztek közel egy időben, 2012. október közepén a Fővárosi Főügyészségről és a Legfőbb Ügyészségről, mintha nem tudná a jobb kéz, mit csinál a bal. A Legfőbb Ügyészségi válasz érdekessége, hogy oda Hima el se küldte a fellebbezését, csak kilátásba helyezte Tömöri Ibolya pofátlan határozatára. Hogy jutott el Hima fellebbezése a Legfőbb Ügyészségre, az iratokból nem derül ki, csak a Fővárosi Főügyészségnek, illetve a BRFK-nak címzett panaszok vannak iktatva. Valószínű, hogy ez a fellebbezés meg se íródott. Míg a Károli bűzlő Ibolyája által vezetett Fővárosi Főügyészség válasz nélkül hajtotta el a panaszost, a Legfőbb Ügyészség helyt adott Hima be se nyújtott panaszának, azaz kérés nélkül hatályon kívül helyezte Tömöri Ibolyát, és a fellebbezés megválaszolására utasította a Fővárosi Főügyészséget. A Fővárosi Főügyészség önmagához híven ezúttal is a bevált recept szerint utasította el a panaszt: beleírnak a határozatba valamilyen paragrafust, ha alkalmazható, ha nem, és a panaszos mehet Isten hírével, mert “jogorvoslatnak helye nincs”. De a Legfőbb Ügyészség másként gondolta. Még a “sértett” státuszt is visszaadta Himának, akit a károlis jogászok, élükön a Fővárosi Főügyészséget vezető Ibolya Tiborral, sértettből szimpla “feljelentővé” degradáltak. Vagy nem hangolták össze a válaszaikat, vagy a “jó zsaru, rossz zsaru” gémet nyomták, amelyben a “jó zsaru” szerepe a legfőbb ügyészségi ügyész Rádli Bélára jutott, a “rossz zsarué” pedig a Questor-ügybe aránylag fiatalon belehalt szerencsétlen fővárosi főügyészre, Soltész Miklósra.

Az alábbi elutasító határozattal lépett először képbe Hima-ügyben barátom, a görögkatolikus alszerpap, aki azt kapta főnökétől, a károlis oktató Ibolya Tibortól parancsba, hogy a Károli Jogi Karán fogalmazott mocskos irományokat kérdés nélkül, hunyt szemmel aláírja. Soltész Miklós jámbor alkatához nem illett a szerep. Ez a játszma nem is végződhetett másképp, mint a botcsinálta bad guy halálával. A “Néha az ügyészek is korán halnak” fővárosi főügyészségi sorozat, melyet Soltész Miklós emlékének ajánlok, valójában ezzel a poszttal kezdődik, az eddigiek csak előjátékok voltak a most kezdődő drámához.

Soltész Miklós, a korán haló ügyész

Tömör Ibolya hatályon kívül helyezve

Posted in BRFK, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda | Címkézve: , , | 115 hozzászólás »

Robbing of elderly people by the Calvinist Church (Öregezés a Református Egyházban)

Posted by karoligaspar - augusztus 7, 2017

Az “öregező” esperes

és cinkosa, a püspök

Írta: Tiszántúli Etika

Az öregezés  a bűnözői szubkultúra szakszava, rajtuk kívül főleg a velük kapcsolatba kerülő rendőrök ismerik. Lényege az, hogy a bűnelkövetők – magukat kedvesnek, jámbornak mutató személyek, főleg nők – behízelgik magukat egy öreg ember vagy pár bizalmába, és így fosztják ki őket. Ha ügyesek, nem is lehet rájuk bizonyítani a bűncselekményt, mert azt a látszatot keltik, hogy az öreg ember saját akaratából bízta rájuk lakását, vagyonát, egész életének megtakarítását.

Amit az alacsony képzettségű cigányok csak alulról ugatnak, azt  a balmazújvárosi esperes, Szabadi Árpád magas szinten műveli. Így kerítette be a 88 éves Németi bácsit, aki a Kádár korszakban asztalosként tett szert egy kis vagyonra. Ezt a pénzecskét a rendszerváltozás után mezőgazdasági földek vételével-adásával gyarapította.  Lánya, Németi Margit, aki a Debreceni Egyetemen dolgozott, később pedig a gyógyszeriparban helyezkedett el, valamint az ő egyetlen fia örökölné a házaspár halála után a legalább százmillióra tehető vagyonkát.

Szabadi Árpád, a helyi református esperes nem így gondolta. Becserkészte az idős házaspárt, és a Teremtőre való gyakori hivatkozással megpróbálta kicsalni a pénzüket. Rábeszélte őket, hogy öntessenek 13 millióért harangot a második világháborúban megsemmisültek helyett. Ezt meg is tették, másfél millióért megjavíttatták a toronyóra óráját is. Így összesen több, mint 15 milliót költöttek a helyi gyülekezet templomára. Ezért a pénzért már szép kis házat vehettek volna Balmazújvárosban. De Szabadi esperes mohósága nem ismer határokat. Rábeszélte a bácsit arra is, hogy finanszírozzon egy közösségi házat. Eleinte 55 millióról volt szó, jelenleg már 75 millióról, mivel közben a gyülekezet mohóságában még egy lelkészlakást is beletervezett, sőt egy levéltárat is. Aláírattak szegény öregemberrel egy olyan ajándékozási szerződést, amelyben vállalja, hogy “kulcsra készen” adja át a házat. Cserébe azt a kívánságát sem fogják teljesíteni, hogy a gyülekezeti házat róla és a feleségéről nevezzék el. Ehelyett azt ígérték, hogy “fel lesz tüntetve a nevük”. Ami azt jelenti, hogy egy alumíniumtáblán, bolhabetűkkel. Szabadi esperes aljasul visszaélt egy demens öregember jóhiszeműségével. A balmazújvárosi “testvérek” kifosztják a Németi házaspárt, nem marad utánuk pénz, sőt, lehet hogy inkább adósság, ha Szabadi esperes úgy ítéli meg, hogy nem “kulcsra készen” kapták meg a közösségi házat. Közben a “testvérek” nemcsak a közösségi házzal gyarapodnak, hanem az elvégzett munkákból is jócskán kiveszik a részüket: no nem az erőfeszítésből, csak a pénz eltulajdonításából. Business as usual – ahogy a refis rablók csinálni szokták Bölcskei főpásztor egyéni példája alapján.

Németi Margit, a bácsi lánya azonban korántsem leépült öreg, kandidátusként nagyon is vág az esze.  Nem hajlandó belenyugodni, hogy a helyi reformátusok megfosszák őt és fiát jogos örökségüktől. “Úgy érzem,tisztességtelen dolgok folynak, és ezt nem nézhetem tétlenül. Elhatároztam magam, hogy harcolni fogok.” És meg is tette. Szabadi esperessel a beszélgetés nem vezetett eredményre, azóta hazug módon intrikálnak ellene, a református egyház ellenségének kiáltják ki azért, mert nem hagyja, hogy apját, őt magát és fiát is kifosszák a gátlástalan balmazújvárosi reformátusok.

Németi Margit az esperes főnökéhez, Fekete Károly püspökhöz fordult. Nem ért el vele semmit, Szabadi esperes megjelent a püspök előtt, és aljasul azzal vádolta Németi Margitot, hogy intrikál a református egyház ellen, és korlátozni akarja édesapját annak legszentebb akaratában. Fekete Károly püspök elfogadta az esperes okfejtését, és neki adott igazat. Nagyon rosszul tette, hogy a pénzsóvár gazember Szabadi esperes mellé állt. Nem hisszük, hogy gonoszságból tette, de azt sem, hogy ne látna át a balmazújvárosi atyafiak primitív és aljas trükkjein. Azt gondoljuk, hogy az ő békeszerető természete néha tutyimutyiságba csap át, és ez nagy baj.

Németi Margit nem nyugszik bele abba, hogy a szemforgató refisek kiforgassák a vagyonából. Apjával megromlott a viszonya, nem is beszélnek egymással. Persze nem magától. A református egyház szorgalmasan dolgozott a viszony megrontásán, hogy rátegye a kezét a demens bácsi vagyonára. Margit most megindította édesapja gyámság alá helyezésének ügyét. Reméljük, sikerrel jár, és nem lophatja el jogos örökségét a mohó balmazújvárosi refis banda, Szabadi esperessel az élen. Fekete püspököt is megidézhetik az eljárás során, nem vet rá jó fényt, hogy jóváhagyta beosztottjainak pofátlan rablását.

Így ünneplik a balmazújvárosi reformátusok a reformáció félévezredes jubileumát. Hazugsággal, becstelenséggel, rablással: ördögi szintre emelt “öregezéssel” És Fekete püspök – bár látván látja, miről van szó – gyengeségből, teszetoszaságból a pártjukra áll.

Ilyen mély a romlás, rothadás a magyarországi anyaszentegyház testében. A Sátánt szolgálják, nem a Megváltót.

Posted in HungarianCalvinistChurch | Címkézve: , , , , | 90 hozzászólás »

Twit (Balogsüti miniszter)

Posted by karoligaspar - július 24, 2017

Írta: Baráti Tűz

Találó nevet adott a Teremtő a Hold utcai papnak, majd EMMI miniszternek: balog. Ez a szó balkezest jelent, ügyetlent, esetlent, balféket jelent, hogy a kevésbé udvarias formát ne is idézzük. Balogsütinek nevezik az ilyen embert faluhelyen. Ez a szó illik a legjobban az Orbán kormány hatalmas minisztériumának első (?) emberére. Botcsinálta, de jóindulatú politikusnak tűnt a kezdetekben, ma már kiviláglott, hogy az egyik legkártékonyabb magyar főfideszesek egyike. Ebben a kemény mezőnyben, Rogán, Lázár, Fazekas mellett ez komoly teljesítmény. Balog legnagyobb teljesítménye, hogy hagyja lopni Orbánt és bűnbandáját. Egy szót sem szól, ha kivonják a pénzt az egészségügyből, a köz- és felsőoktatásból, a kultúrából. Balog a fideszes gyilkos maffia bárgyú cinkosa. Aki nem lop – állítólag – és beéri azzal, hogy a Hold utcai gyűszűnyi templomát felszerelték egy Bach korszakának technológiájával felépített orgonával. A templomba beférő pár tucat ember nyilván nagyon élvezi az isteni hangzást.

Az egyszerű nép úgy gondolja, az Orbán diktatúra emberei pedig szintén, a Teremtő akaratából kaptuk nyakunkba ezt a semmihez nem értő, állandóan szövegelő, vigyorgó, kancsal szemét forgató, aljas és cinikus figurát. Az isteni irónia, mit irónia, maró szarkazmus pedig abban nyilvánul meg, hogy süvegben, palástban küldte nekünk a Reformáció emlékévében ezt a mélységesen aljas gazembert, akinek legfőbb ambíciója, hogy egyszerre tegye tönkre a köz- és felsőoktatást, az egészségügyet és a kultúrát. Közben pedig agyforraló hülyeségeket szövegel nekünk birkapörköltről, amely megtartja az egészséget, így fölöslegessé teszi a kórházakat. A hatást fokozza, mondja, ha előtte belökünk két feles pálinkát, utána meg 2-3-4 nagy pohár kövidinkát, zabálás közben pedig ápoljuk a magyar kulturális hagyományokat. És ha a papok jól imádkoznak, még az időjárás is nekünk kedvez. Ezeket a bárdolatlan, súlyosan blaszfémikus szavakat egy – bár láthatóan erősen ittas – pap és miniszter szájából közvetíti nekünk a köztévé.

Nézzük meg, milyen ember is Balog Zoltán? Mindenekelőtt hazug. Ez megnyilvánul abban, hogy a hivatalos életrajzában azt állítja, hogy teológiai tanulmányokat folytatott az NDK-ban, pedig tudjuk – régebben ezt maga is beismerte – segédesztergályosként dolgozgatott. A hivatalos életrajz nem tér ki Balog első feleségére, a német Angelikára sem, akivel – három gyermeke anyjával – semmiféle kapcsolatot nem tart fenn. Szegény asszony Iványi Gábor könyörületéből kap egy kis silány könyvtárosi fizetést. Iványiék egyházát egyébként éppen Balog rúgta ki a “bevett egyházak” közül, megfeledkezve arról, hogy Iványi munkát adott neki is, amikor éppen nem volt benne a fideszes hajóhintában.

Mihez ért Balog Zoltán? Rövid a válasz: semmihez. Az Emberi Erőforrás – micsoda nevetséges szóalkotás – Minisztériuma foglalkozik a köz- és felsőoktatással, a kultúrával és az egészségüggyel. Mit ért Balog a közoktatáshoz? Járt ő is iskolába, sőt, a gyerekei is jártak, ennyike. A felsőoktatáshoz annyit, hogy jól-rosszul elvégezte a közismerten nagyon gagyi magyar teológiát. A saját édesapja mondta róla, hogy rossz pap. No comment. No meg a jelenlegi felesége, további két gyermekének anyja az ELTE BTK Anglisztika Tanszékén dolgozik. A kultúrához annyi köze van, hogy tévedhetetlen bizonyossággal képes kiválasztani a legbárgyúbb giccsőröket és legszemetebb lektűrírókat. Balog szellemi horizontján Wass Albert és Jókai Anna az állócsillagok. Az egészségügyhöz? Maga jó kondícióban van: egészségét birkapörkölt-zabálással és futkosással tartja karban. Egy afgán vagy orosz – de ne politizáljunk! – agár gyorsabban fut, mint ő, viszont az egészségügy felépítéséről és működéséről körülbelül annyi fogalma van, mint az EMMI miniszternek.

Balog emberismerete katasztrofális. Azt mondják, csak “derék kálomistákban” bízik. Ennek jegyében töltötte fel minisztériumát a leghitványabb úgynevezett reformátusokkal, pl. ezért bízta a közoktatást Czunyiné Bertalan Judit államtitkárra, aki a Károlin HÖK elnökként kezdte el a közpénz saját zsebébe folyatását. Becstelen életét a Károli akkori rektorának, a tolvaj és okirathamisító Tenke Sándor ágymelegítőjeként kezdte és folytatta számos fideszes hím speciális igényének gátlástalan kielégítőjeként. Államtitkári tevékenysége nem kevésbé alakult tisztességtelenül. Ennek során pl. a szülők, a pedagógusok és a helyi polgárok tiltakozása ellenére igazgatónak nevezte ki Erdőközi Orsolyát, volt HÖK-ös (cinkos)társát, aki még az igazgatói pályázatát is mástól lopta.

Czunyiné szemében a plágium egyenesen ajánlás az igazgatói székbe, Bók Szilvia is némi plagizálás alapján lett igazgató Czunyiné jóvoltából.

Súlyos korrupciós botrányai miatt Czunyinét a másodvonalba vonták vissza, most internetes tartalomért felelős (???) kormánymegbízottként dolgozik Deutsch Spermabank Tamás oldalán, e tevékenységéért dől hozzá a közpénz. Ott van még Balog minisztériumában Hoppál Péter, a pécsi énektanár, és speciális kedvencünk, a triplatokás Czibere, a szegényügyi korrupt refi hájgombóc. Ne feledkezzünk meg Baranyai Katalinról, aki Petrőczi Éva szakmai (?) irányításával készült doktorijával kétszer hasalt el. Harmadszor, súlyos korrupció alapján védett Miskolcon. Most ez a Baranyai az Oktatási Hivatal főmunkatársaként jegyzi hiteltelen nevével az összes magyar nyelvtan és irodalmi tankönyvet.

Az egész EMMI minisztérium a becstelen és  tudatlan károlis hülyék asyluma.

Balog ember(nem)ismeretének legmarkánsabb példája a károlis becstelen házaspár, Szabó András és Petrőczi Éva pátyolgatása. Szabóék 1997-ben úgy döntöttek, hogy nem a Kálvin téri templomba járnak a fenntartó Hegedűs Lóránt püspök prédikációit hallgatni, hanem a Hold utcába szegődnek, Balog kis templomába. Szabó a maga mocskos, aljas módján úgy spekulált, hogy ha Orbánnal egy gyülekezetbe jár, abból biztos haszna származik. Bár Orbán nagyon ritkán fordult elő a Hold utcában (lábhoz loholt hozzá Balog, a pap), a Mátyás utcai szörnyetegek látványosan csókolgatták lába kihűlt nyomát, és hízelegtek az értelmi fogyatékos Balognak. Petrőczi addig kunyizott meg gajdolta az úgynevezett verseit, amíg elérte, hogy – József Attila emlékének megcsúfolásával – a gyagya és rossz ízlésű miniszter elrendelte, hogy a becstelen és tehetségtelen cemende megkapja a József Attila díjat. Az egész színvonalas magyar irodalmi élet undorodik Ludvigtól, most már azok is, akik addig a létezéséről se tudtak. Az átkosban ugyanis Pozsgai Imre és Aczél György konkubinájaként érte el, hogy primitív zöngeményeit közölje az ÉS, sőt egy erzsébeti panelt is kapott a proli házaspár Ludvig nyelvtehetségének elismeréseként. (Bocsánat, a latin szót úgyse érti a káprázatosan műveletlen Petrőczi, mondjuk hát neki magyarul: qrva.)

Szabó is megkapta a maga mélységes gazságának júdáspénzét. Miután Szabó dékánként, rektorhelyettesként és EDHT-elnökként csalásaival és okirathamisításaival bedöntötte a KRE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskoláját, a MAB megvonta tőle az akkreditációt. Pedig Szabó tkp. csak Himát akarta kirúgni és feleségének, Petrőczinek mocskos kezeibe akarta átjátszani a Doktori Iskolát, amelynek Hima volt az elnöke. A helycsinálás eredményeképp azóta sincs irodalomtudományi doktori iskolája az ország leggagyibb “egyetemének”. Szabó viszont addig hazudozott, ármánykodott és intrikált a Hold utcában, amíg Balog viszont kinevezte őt, a bizonyítottan bűnelkövető becstelen figurát a MAB felülvizsgálati bizottságába. Szabó itt is folytatja bűncselekményeit. Legutóbbi nagy trouvaille-a az volt, hogy bár a MAB nem akkreditálta a Pannon Egyetem Alkalmazott Nyelvtudományi Doktori Iskoláját a többszörös szabálytalanságok miatt (a törzstagok túlnyomó része külföldi állampolgár volt, akik saját egyetemükön is betöltöttek ilyen tisztséget), Szabó azonban a fellebbezés alapján hipp-hopp akkreditáltatta a gagyi kócerájt. Döntésében nyilván közrejátszott az a tény, hogy a doktori iskola jövendőbeli vezetője N. T. EU-biztosnak a nővére.

Balog legsúlyosabb bűne az egészségügy tönkretétele. Sátáni útját hullák szegélyezik, az elmúlt évben egy kisváros népességének megfelelő számú ember, 35 ezer ember halt meg nem megfelelő egészségügyi szolgáltatás miatt. EZ BALOG BŰNE! Balog úgy alakította át a mentők rendszerét, hogy a két központi diszpécser a félországért felelős. Így történt a minap, hogy a Szombathelyen vagy Miskolcon telefonáló ember Tóalmás helyett Tolmácsra küldte a mentőt. Közben valaki meghalt, de a lelkész-miniszternek ez egy rossz percet sem okozott, maximum jót somolygott rajta.

A kórházak vécéiben hullák oszladoznak, a látogatók lepedővel letakart holttesteken kénytelenek átlépni. A kórházakból százával és ezrével mennek nyugatra az orvosok és az ápolók, Balog minisztert ez nem érdekli. El se hiszi. Mint az ATV-ben kijelentette, az ellenzék álhíreket terjeszt. Az egészségügy helyzete kifogástalan, sőt világszínvonalú – hazudta az emberminiszter szemrebbenés nélkül. Lehetnek még apróbb hibák, ezek kijavításán dolgozunk – mondta Balog, Orbán kormányának penetráns pofátlanságú illetékes elvtársa, majd hozzátette: a szocik alatt minden sokkal rosszabb volt. Balog nyugalmát az sem zavarta meg, amikor a műsorvezető  elmondta neki, nyitott mellkassal vittek szívműtét közben egy kislányt a Kardiológiai Intézetből. Balog erre vigyorogva azt mondta, a szocik alatt abban a másik kórházban sem volt CT. Az interjú utáni napon meghalt a beteg, Balog “lelkész”-t és emberminisztert ez sem ösztönözte bocsánatkérésre.

Balog politikai pályafutásának elején még sokaknak szimpatikus volt, meggyőzte őket a homiletikai gyakorlatokon elsajátított folyamatos szövegelés, az állandó mosolygás. Némelyek benne látták az Orbán kormány “emberi arcát”. Mára lehullt az álarc Balogról. Fokozódó alkoholizmusa, az ezzel járó észrevehetően súlyosbodó demenciája alapján már nem képes régi tartuffe-i teljesítményét hozni. Már nem is fárasztja magát a képmutatással. Azt mondja, amit gondol, és amit gondol, az dermesztő. Tusványoson azt mondta, még nem döntötte el a kormány, tehertételnek tekinti-e a kormány a határon kívül élő, magyar nyelvű cigányokat, vagy erőforrásnak. A szegregációt mindig is helyeselte, cigánynak nem kell az iskola, gondolta-mondta a Hold utcai pap. Normális országban már régen elkergettek volna egy ilyen cinikusan rasszista politikust, itt pont ez kell.

Balog mindkét hivatását elárulta. A lelkész szó a lélekből származik, a miniszter pedig szolgát – a közösség szolgáját – jelenti. Balog Orbán lélektelen és embertelen szolgájává züllött: arca egy alkoholista zombi sátáni vigyorába dermedt.

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 80 hozzászólás »

Moral insanity/Erkölcsi züllöttség/

Posted by karoligaspar - július 7, 2017

Írta: Károli Gáspár
Közbe kell szólnom: az újabb kommenteknek sem a témája, sem a hangvétele nem illik a Bogárdi püspökről szóló két poszt erkölcsi komolyságához. A szerzőnek és a szerkesztőségnek az volt a célja ennek az eszmefuttatásnak a közlésével, hogy felhívja a figyelmet a Magyarországi Református Egyházban uralkodó erkölcsi züllésre, melynek egyik oka Bogárdi Szabó István zsinati lelkészi vezető gyengesége. Ez a gyengeség nyilvánul meg abban, hogy a reformáció fél évezredes évfordulójára nem képesek másra, mint hogy a blaszfémikus giccs csimborasszójaként megalkotott “két pulikutya” nyomában járnak egyik hittanos táborból a másikba.

Tökéletesen igaza van Kodácsy Tamásnak, amikor hozzászól Köntösnek egy posztjához, amelynek keretében a Második Helvét Hitvallás zsinati megerősítését a reformáció emlékéve legnagyobb jelentőségi eseményének nevezi.

Joggal teszi fel a kérdéseket Kodácsy: “Elhangzott-e égető hitvallási kérdés?” Szónoki kérdésnek szánta, természetesen nem hangzott el ilyesmi, még kevésbé méltó válasz. Ehelyett a “múltban maradás álbiztonságát” választotta a MRE vezetősége, zsinata, ahogy Kodácsy udvariasan fogalmaz, tehát a semmittevés, ájtatoskodó, képmutató, semmitmondó álcselekvés mellett döntött.

De mi várható attól a zsinattól, amelynek lelkészi elnöke – Bogárdi Szabó István püspök és professzor – legfőbb hivatásának azt tekinti, hogy palástban, süvegben megáldja a felcsúti futballpályát, és nevetséges módon körbehízelegje Orbánt, Magyarország legkártékonyabb miniszterelnökét? Mit kap érte? Egyházának milliárdokat a közpénzből, magának pedig Széchenyi díjat. Talán bizony Bogárdi is elhitte magáról, hogy nagy tudós és igazi erkölcsi példakép? Ha ezt elhiszi, akkor a helyzet rosszabb nem is lehetne.

A négy és fél évszázados Helvét Hitvallás kapcsán szembenézhettek volna magukkal a püspökök, a zsinati tagok, leginkább pedig a főpásztor Bogárdi az egyház hitelességét illető néhány sorskérdéssel. Nem tették. Ahogy Kodácsy fogalmaz: “Mi megköszönve elengedtünk minden hitvallási helyzetet, és maradunk abban, ahol vagyunk. És kínunkban még kitalálunk ilyeneket, hogy processus confessionis. Ó!” A többes számot udvariasságból használja Kodácsy – nem őrajta múlt, hogy az egyház erkölcsi züllöttsége a zsinati döntések által legitimálódott és állandósult. És Köntös, a dunántúli püspökhelyettes  – két fideszes propagandacikk között – még képes a maga primitív stílusában hozsánnát zengeni róla. (Köntösön a legkevésbé sem látszik a princetoni képzés. Talán nem tanulással töltötte ott az időt püspökhelyettes testvérünk?)

Mi most segítségként felteszünk néhány csakugyan releváns kérdést Bogárdi püspök úrnak:

  1. Miért akadályozza tűzzel-vassal az egyház megtisztulását, a múlt feltárását? Csak nem azért, mert attól fél, a saját bűnei is napvilágra kerülnek?
  2. Miért hagyja, hogy a MRE fenntartásában levő, csak nevében református Károli Egyetem a bűn fészke legyen?
  3. Miért hagyja, hogy Balla Péter rektorként üldözze az egyetem tisztességes és nagy tudású oktatóit? Miért használja fel a KRE ÁJK-ján levő korrupt jogászokat a bíróság félrevezetésére?
  4. Miért nem tett semmit saját sógora, Szabó András bűncselekményeinek megtorlására? Csak egy példa: az Irodalomtudományi Doktori Iskola megbuktatása. Miért maradhatott Szabó András a helyén, miután dékánként, rektorhelyettesként és EDHT elnökként köztörvényes bűncselekmények sorát követte el?
  5. Megnézte már a Károli oktatói karának felekezetbeli megoszlását? És a kirúgottakét? Akkor megtudhatná, hogy a jelenleg ajnározottak között több más vallású, hencegő ateista és rosszéletű senkiházi van, míg a kirúgottak között több patinás kálvinista családból származó kiváló ember? Nem zavarja püspök urat, hogy egyházi és fideszes csókosok züllött és ostoba szeretőit alkalmazza a KRE vezető oktatókként?

Folytathatnám, de nem teszem. Bogárdi püspök is jól tudja, ami a Károlin és a Károlival történik, az az aljas bűncselekmények sorozata. És az ő személyes felelőssége! A Zsoltárossal mondom:

“Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.”

Márpedig a MRE vezetői és a Károli irányítói aljas cinizmussal fordítottak hátat a Teremtőnek, és szolgálják a világi hatalmasságokat. Ők már nem az Örökkévaló katonái, hanem Orbán hitvány, júdáspénzzel honorált zsoldosai.

Nem féltek majd az Úr színe elé járulni, ti, a magyar reformátusság megcsúfolói, züllött tartuffe-jei?

Posted in Balla Péter, HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 19 hozzászólás »

Bishop’s secrets 2. Cognitive turn (Bogárdi püspök titkai II. Kognitív fordulat)

Posted by karoligaspar - július 3, 2017

Írta: Sola Scriptura

Bogárdi püspök hozzászólásainak persze nemcsak érzelmi fűtöttségével van némi baj, hanem jelentésével, értelmével is. Tágabb értelemben a Kodácsy által firtatott tényekkel, amelyek nemcsak Köntös szakmai pályafutásában tűnnek fel különös fénytörésben.

Az előző írásban kifejtettekkel ellentétben létezik egy másik magyarázata is a főpásztor agresszív fellépésére. Gondolhatjuk azt, hogy Bogárdi nem képes uralkodni az indulatain, de éppen annyira azt is, hogy nagyon is számító módon, kvázi preventíven, megfélemlítés céljából veti be az arroganciát. Hogy miért? Azért, mert ő maga is érintett lehetett beszervezés tárgyában, hiszen két évig, 1982-83-ban hallgatója volt a chicagói McCormick Teológiának, ahol magiszteri (MATS) fokozatot is szerzett. Ez a derék traktorgyárosok által alapított, majd a Northwest Universityhez csatlakoztatott hitsuli egy napon sem említhető Princetonnal, ahol Köntös főjegyző töltötte az idejét és vált magiszterré. Más kérdés, hogy Köntös az előkelő egyetemen megszerezhető tudásból sem profitált semmit, szemben Bogárdival, akinek teológiai felkészültségét és olvasottságát nem lehet elvitatni. Köntös inkább az amerikai életformát kedvelte meg, ezért volt három évig, 1991 és 1993 között a michigani Allen Park lelkipásztora. Ezt a misszióját nyilván a honi belügyi szervek támogatásával nyerte el, máshogy nem is lehetett.

Bogárdi maradt a hazai sáros rögökön, és szerzett teológiai doktorátust 1994-ben. Ezzel kapcsolatban felmerül egy másik kérdés: milyen doktorátust szerezhetett 1994-ben Bogárdi a Ráday utcában? Tudjuk, hogy Magyarországon 1993-ban tértek át az új tudományos minősítő rendszerre. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy addig a MTA TMB (Tudományos Minősítő Bizottság) szervezte a kandidátusi és akadémiai doktori fokozatok megszervezésének folyamatát.  A TMB még néhány évig működött, mert a kandidátusit komolyabb fokozatnak gondolták sokan, mint az egyetemekhez akkreditált PhD fokozatot.

Az 1993-tól a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karaként működő korábbi teológián már a törvény elfogadását megelőzően, 1992-ben megalakult a Doktori és Habilitációs Bizottság, de a munka értelemszerűen legkorábban csak  1993-ban indulhatott meg. Mint a Károli honlapján olvasható történetből is kiderül, voltak visszaélések a hittudományi doktori iskola életében, “kiszűrtek” egy meg nem felelő szintű disszertációt, stb., stb., 2006-ban átalakították a doktori bizottságot, amely azóta is – szerintük – magas szinten működik.

Elképzelhető, hogy a hittudományi doktori iskola megalakulása után, Bogárdi Szabó István mindössze egy év alatt, 1993 és 1994 alatt – elvégezte a doktori tanulmányokat, vizsgázott, dolgozatokat írt, megszerezte az abszolutóriumot,

szigorlatot tett egy tekintélyes tudósok előtt,

megírta önálló kutatómunkán alapuló több száz oldalas doktori disszertációját,

elolvasta a független tudományos aktorok, opponensek által megírt bírálatokat, megfelelő szinten válaszolt rájuk,  és megvédte a disszertációt egy nyilvános “doktori cselekmény során”????

Csoda lenne mindezt becsületesen megtenni egy év alatt. Nos, mivel sem ostobák, sem pápisták nem vagyunk, nem hiszünk a csodákban. Nagy valószínűséggel az történt, hogy Bogárdi nagytiszteletű (?) úr összehozott egy kis semmi “egyetemi”, úgynevezett “kisdoktorit”, amit aztán az úgynevezett hittudományi doktori iskola PhD-ként ismert el. Nem csalás ez, csak afféle kis stikli testvérek között. A formátumát nézve is kis (197 oldal mindössze!) doktori értekezés nagy valószínűséggel az 1995-ben megjelent Egyházvezetés és teológia a magyarországi református egyházban 1948 és 1989 között című opus lehet. Bogárdi egyébként nem tekinthető grafománnak, ezen kívül csak Közelítések és közeledések című könyvecskéjét ismerjük.

Mindebből világos, hogy Bogárdi Szabó István sorsa mindig is szerencsésen alakult. Hogy Mennyei Édesatyánkon kívül ki vagy mely intézmény segített neki ilyen hatékonysággal??? Ez egy nagy kérdés, de ha nem az érzelmek, hanem az értelem oldaláról közelítjük meg és elemezzük a reposztos vitát, azon belül a főpásztor szerepét, nos, egészen más perspektíva nyílik meg előttünk. Nem azért ütött akkorát Kodácsyra, mert dühbe gurult, hanem azért, mert félelmet akart kelteni. El akarta rettenteni Kodácsyt és másokat attól, hogy kérdéseket tegyenek fel nemcsak Köntös, hanem az ő maga, Bogárdi múltjával kapcsolatban is. Hiszen nemcsak Köntös, hanem Bogárdi is elnyert egy amerikai ösztöndíjat, két évet töltött Chicago szeles városában. Miért engedte őt ide a magyar belügy? Van rá egy ötletünk.

Ha megnézzük a KRE HTK Hittudományi Doktori Iskolájának névsorát, nemcsak professzor Bogárdit (dogmatika, a 20. századi teológia története) találjuk ott, valamint a leleplezett csaló Pethő Sándort (filozófiatörténet), hanem Pecsuk Ottót (bibliafordítás) és Kodácsyt (ökoteológia) is.  Bogárdi tehát nem egyszerűen fiatalabb lelkésztársait gorombította le megengedhetetlen brutalitással, hanem a doktori képzésben vele együtt működő kollégáit. Világos: preventíven  akarja elrettenteni őket a maga, Bogárdi őszentsége bírálatától.

Mert hiába lett Bogárdi 1999-ben egyetemi tanár, majd püspök és zsinati elnök, van félnivalója. Ha előkerülnek némely iratok és/vagy tanúk, mint Lehel esetében, kész a nagy lelepleződés. És Bogárdi okos ember, gőgös ember – ezt nagyon nem akarja. Megtesz hát minden tőle telhetőt a kíváncsi kérdezők féken tartására. Kérdés, meddig sikerül befogni a pörös szájakat.

 

 

 

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | 36 hozzászólás »

Bishop’s secrets 1. Sentimental journey (Bogárdi püspök titkai. 1. Érzelmi utazás)

Posted by karoligaspar - június 25, 2017

Írta: Sola Scriptura

Amikor Köntös vasárnapi posztja kapcsán Kodácsy feltette roppant jogos kérdéseit, nemcsak a megszólított válaszolt indignálódva, majd egyre haragosabban. Nagyon hamar bekapcsolódott a vitába Bogárdi Szabó István, a MRE zsinatának lelkészi elnöke, mégpedig érzelmileg rendkívül fűtött hangon, roppant dühösen. Ez meglehetősen különösnek tűnik, hiszen nem őt támadták személyesen, hanem a Dunántúli Egyházkerület főjegyzőjét, Köntös Lászlót. Még munkatársaknak sem mondhatók ők, habár jó barátságban vannak, amikor Bogárdi megérkezik Pápára, ahol teológiai tanárként működik, nagyon szívélyesen üdvözlik egymást, aztán pedig zárt ajtók mögött folytatják a beszélgetést. Tehát barátoknak nevezhetnénk őket, ha ez az önzetlenségen alapuló interperszonális viszony egyáltalán előfordulna a MRE rideg, ellenséges és machiavellisztikus kizsákmányolásoktól és zsarolásoktól hangos berkeiben.

Bogárdi első szavaiból mintha az derülne ki, hogy Kodácsy válaszában az zavarja legjobban, hogy “akkor legalább azokat az embereket szervezték be, akik tehetségesek voltak”. Mintha ezzel Kodácsy őt a tehetségtelenek táborába osztotta volna. Így folytatja: “Mi ez, eulogia a diktatúra mellett?” A cérna hamar elszakad és kitör a fékezhetetlen gyűlölet: “Ennyi mindent tudsz? Hűha, bizony?” És ezután a személyes sértegetések következnek: “Te ma aláírnál?… Kérdeznem kell, mert kevés ilyen arrogáns megnyilatkozást olvastam, mint a tiéd. Tamás, förtelem, amit itt firkálsz. Nem bánnám, ha kicsit szégyellenéd magad.”

Két alapvető kérdés vetődik fel:

  1. Mitől jött ennyire dühbe Bogárdi püspök? Még ha el is fogadjuk azt a feltételezést – amit a szöveg egyébként nem tartalmaz explicit módon -, hogy Kodácsy azzal vádolja Köntöst, beszervezettként jelentett másokról, elegendő ok mindez a főpásztor fékezhetetlen haragjára?
  2. Van-e joga a MRE zsinati elnökének arra, hogy ilyen szavakkal illessen (sértegessen) egy lelkipásztort? Egy protestáns egyháztól idegen a szigorú hierarchia, a zsinati elnök nem olyan módon “főnöke” a papoknak, mint a katolikus egyházban. Milyen alapon utasítgatja, hogy “szégyellje magát”?

Kodácsy nyugodtan és asszertívan válaszol. Fegyelmezetten megköszöni a püspök kritikáját, majd emlékezteti őt saját 2009-es állásfoglalására, mondván, ő most ugyanazt kérdezi, mint annak idején a még csak dunamelléki püspökséget betöltő Bogárdi: “Múltjában él az egyház?” Ezzel kapcsolatban fel is szólítja Bogárdit: “Kérlek szépen, ne hagyd a múltfeltárást a következő ciklusra. Talán ott letehetnénk a nyomasztó örökséget, meg a szégyent is, amit az én vállamra is tettél.”

Ezzel a zseniális húzással Bogárdit egy kommunikációs csapdahelyzetbe navigálta. Ha a főpásztor nem akarja megtagadni régi önmagát, nem akadályozhatja nyíltan a múltfeltárást.

Bogárdi egyelőre háttérbe vonul, a beszélgetés Kodácsy és Köntös között folytatódik, az utóbbi  egyre sértődöttebb és dühösebb.

De Bogárdi nem bírja sokáig, hogy nem ő van vezető helyzetben, ezért visszatér, de ügyesen csak Köntöshöz fordul, hogy megbeszéljék annak nagyon is érdemi posztját, “csak hát olykor sok erőt és időt vesz el, amikor (szánom-bánom!) elfogy az ember trolleranciája”. Ebből megint kiderül Bogárdi vonzódása a bárgyú szójátékokhoz, és nem múló bosszúvágya. Miután letrollozta Kodácsyt, látszólag visszatér a kiinduló témához, Lehel lelepleződéséhez, és a “könnyű ítélkezés” ellen emeli fel a szavát. Amivel persze megint Kodácsyt kívánja pellengérre állítani.

Ekkor kívülállók kapcsolódnak be a  beszélgetésbe, köztük egyedül Pecsuk Ottó az, aki bár bizonytalanul, de mégis Kodácsy pártját fogja: “Sajnálom – írja Köntösnek -, hogy püspök úrral olyan gyorsan és könyörtelenül leoltottátok Kodácsy Tamás kollégánkat a kérdéseivel együtt.”  Köntös válaszol erre: “a stílust nem választanám el az elvtől”, lényegében  provokációval és rágalmazással vádolja Kodácsyt.

Bogárdi ezen a ponton lép be a beszélgetésbe: “Hát ez bizony ilyen. A többit megírom neked levélben. Üdv.” Nyilván meg is teszi, a püspöki orrbavágás ezúttal hatásos, Pecsuk befogja a száját.

De Bogárdi nem éri be ezzel. A május 10-i dunamelléki közgyűlésen ezt deklarálta: “Úgy vélem, hogy a nyugati civilizációban eluralkodó villifikáció (rágalmazás és becsmérlés) régi ügy. Nincsenek érvek, heves viták, csupán a mások megsemmisítése, tisztességének, emberi méltóságának és szavainak megkérdőjelezése.” Hozzáteszi, sajnos “egyházunkban” is előfordul ilyesmi. Igaz, egyetértünk: éppen ezt tette maga Bogárdi (és a háta mögé bújva Köntös is) Kodácsyval. Így saját bűnét az ellenfélre kenve tartuffe-i fordulattal fejezi be, az egyházon belüli diskurzusok során: “a másik ember hitelét és őszinteségét ne kérdőjelezzük meg”.

Miért is ne? Attól, hogy pap, már szeplőtelen is? Emlékezzünk például Tenke Sándorra, aki mocskos, trágár beszédével, szeretői egyházi fizetési listára helyezésével (pl. Czunyiné Bertalan Juditnak a hallgatókra eresztésével), egyházi pénzek gátlástalan ellopásával igazán példát mutatott a református erkölcsiségre! Bölcskei volt zsinati elnök erkölcstelenségével köteteket lehetne megtölteni. De maradjunk csak a családnál és gondoljunk Bogárdi sógorára, professzor (???) Szabó Andrásra, aki a KRE BTK dékánjaként és rektorhelyetteseként passzionátus hévvel követett el okirathamisítást, sikkasztást, rágalmazást stb. Felesége, Petrőczi/Ludvig Éva a maga szennyes életével egy folytatásos pornófilmet tudna megtölteni.

Az alapvető kérdés persze az, miért ez a fékezhetetlen dühkitörés, miért nem képes a MRE zsinatának lelkészi elnöke úrrá lenni zsigeri indulatain? Honnan táplálkozik az olthatatlan, a közösségre nézve romboló, de végső soron önveszélyes bosszúvágy a szeretet egyházának kiemelkedő képviselőjében?

Szombaton beszélt a rádióban Fekete Károly a reformáció 500. évfordulója kapcsán a személyes példamutatás erejéről. Milyen személyes példát mutat a MRE zsinatának lelkészi elnöke, Bogárdi Szabó István ezekkel a gyűlölettől sistergő, otromba fenyegetéseket tartalmazó nyilvános üzeneteivel? (Szónoki kérdés volt, nem várok választ.) De a püspök úr szavait kölcsön véve, mégis válaszolok a saját kérdésemre: förtelmeset. És szégyellhetné is magát, ha lenne benne némi készség az önreflexióra. De nincs egy szemernyi sem. Ennyire rossz a helyzet a MRE vezetőségében a reformáció 500-adik emlékévében..

 

 

 

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 61 hozzászólás »