Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

Archive for the ‘HungarianCalvinistChurch’ Category

Twit (Balogsüti miniszter)

Posted by karoligaspar - július 24, 2017

Írta: Baráti Tűz

Találó nevet adott a Teremtő a Hold utcai papnak, majd EMMI miniszternek: balog. Ez a szó balkezest jelent, ügyetlent, esetlent, balféket jelent, hogy a kevésbé udvarias formát ne is idézzük. Balogsütinek nevezik az ilyen embert faluhelyen. Ez a szó illik a legjobban az Orbán kormány hatalmas minisztériumának első (?) emberére. Botcsinálta, de jóindulatú politikusnak tűnt a kezdetekben, ma már kiviláglott, hogy az egyik legkártékonyabb magyar főfideszesek egyike. Ebben a kemény mezőnyben, Rogán, Lázár, Fazekas mellett ez komoly teljesítmény. Balog legnagyobb teljesítménye, hogy hagyja lopni Orbánt és bűnbandáját. Egy szót sem szól, ha kivonják a pénzt az egészségügyből, a köz- és felsőoktatásból, a kultúrából. Balog a fideszes gyilkos maffia bárgyú cinkosa. Aki nem lop – állítólag – és beéri azzal, hogy a Hold utcai gyűszűnyi templomát felszerelték egy Bach korszakának technológiájával felépített orgonával. A templomba beférő pár tucat ember nyilván nagyon élvezi az isteni hangzást.

Az egyszerű nép úgy gondolja, az Orbán diktatúra emberei pedig szintén, a Teremtő akaratából kaptuk nyakunkba ezt a semmihez nem értő, állandóan szövegelő, vigyorgó, kancsal szemét forgató, aljas és cinikus figurát. Az isteni irónia, mit irónia, maró szarkazmus pedig abban nyilvánul meg, hogy süvegben, palástban küldte nekünk a Reformáció emlékévében ezt a mélységesen aljas gazembert, akinek legfőbb ambíciója, hogy egyszerre tegye tönkre a köz- és felsőoktatást, az egészségügyet és a kultúrát. Közben pedig agyforraló hülyeségeket szövegel nekünk birkapörköltről, amely megtartja az egészséget, így fölöslegessé teszi a kórházakat. A hatást fokozza, mondja, ha előtte belökünk két feles pálinkát, utána meg 2-3-4 nagy pohár kövidinkát, zabálás közben pedig ápoljuk a magyar kulturális hagyományokat. És ha a papok jól imádkoznak, még az időjárás is nekünk kedvez. Ezeket a bárdolatlan, súlyosan blaszfémikus szavakat egy – bár láthatóan erősen ittas – pap és miniszter szájából közvetíti nekünk a köztévé.

Nézzük meg, milyen ember is Balog Zoltán? Mindenekelőtt hazug. Ez megnyilvánul abban, hogy a hivatalos életrajzában azt állítja, hogy teológiai tanulmányokat folytatott az NDK-ban, pedig tudjuk – régebben ezt maga is beismerte – segédesztergályosként dolgozgatott. A hivatalos életrajz nem tér ki Balog első feleségére, a német Angelikára sem, akivel – három gyermeke anyjával – semmiféle kapcsolatot nem tart fenn. Szegény asszony Iványi Gábor könyörületéből kap egy kis silány könyvtárosi fizetést. Iványiék egyházát egyébként éppen Balog rúgta ki a “bevett egyházak” közül, megfeledkezve arról, hogy Iványi munkát adott neki is, amikor éppen nem volt benne a fideszes hajóhintában.

Mihez ért Balog Zoltán? Rövid a válasz: semmihez. Az Emberi Erőforrás – micsoda nevetséges szóalkotás – Minisztériuma foglalkozik a köz- és felsőoktatással, a kultúrával és az egészségüggyel. Mit ért Balog a közoktatáshoz? Járt ő is iskolába, sőt, a gyerekei is jártak, ennyike. A felsőoktatáshoz annyit, hogy jól-rosszul elvégezte a közismerten nagyon gagyi magyar teológiát. A saját édesapja mondta róla, hogy rossz pap. No comment. No meg a jelenlegi felesége, további két gyermekének anyja az ELTE BTK Anglisztika Tanszékén dolgozik. A kultúrához annyi köze van, hogy tévedhetetlen bizonyossággal képes kiválasztani a legbárgyúbb giccsőröket és legszemetebb lektűrírókat. Balog szellemi horizontján Wass Albert és Jókai Anna az állócsillagok. Az egészségügyhöz? Maga jó kondícióban van: egészségét birkapörkölt-zabálással és futkosással tartja karban. Egy afgán vagy orosz – de ne politizáljunk! – agár gyorsabban fut, mint ő, viszont az egészségügy felépítéséről és működéséről körülbelül annyi fogalma van, mint az EMMI miniszternek.

Balog emberismerete katasztrofális. Azt mondják, csak “derék kálomistákban” bízik. Ennek jegyében töltötte fel minisztériumát a leghitványabb úgynevezett reformátusokkal, pl. ezért bízta a közoktatást Czunyiné Bertalan Judit államtitkárra, aki a Károlin HÖK elnökként kezdte el a közpénz saját zsebébe folyatását. Becstelen életét a Károli akkori rektorának, a tolvaj és okirathamisító Tenke Sándor ágymelegítőjeként kezdte és folytatta számos fideszes hím speciális igényének gátlástalan kielégítőjeként. Államtitkári tevékenysége nem kevésbé alakult tisztességtelenül. Ennek során pl. a szülők, a pedagógusok és a helyi polgárok tiltakozása ellenére igazgatónak nevezte ki Erdőközi Orsolyát, volt HÖK-ös (cinkos)társát, aki még az igazgatói pályázatát is mástól lopta.

Czunyiné szemében a plágium egyenesen ajánlás az igazgatói székbe, Bók Szilvia is némi plagizálás alapján lett igazgató Czunyiné jóvoltából.

Súlyos korrupciós botrányai miatt Czunyinét a másodvonalba vonták vissza, most internetes tartalomért felelős (???) kormánymegbízottként dolgozik Deutsch Spermabank Tamás oldalán, e tevékenységéért dől hozzá a közpénz. Ott van még Balog minisztériumában Hoppál Péter, a pécsi énektanár, és speciális kedvencünk, a triplatokás Czibere, a szegényügyi korrupt refi hájgombóc. Ne feledkezzünk meg Baranyai Katalinról, aki Petrőczi Éva szakmai (?) irányításával készült doktorijával kétszer hasalt el. Harmadszor, súlyos korrupció alapján védett Miskolcon. Most ez a Baranyai az Oktatási Hivatal főmunkatársaként jegyzi hiteltelen nevével az összes magyar nyelvtan és irodalmi tankönyvet.

Az egész EMMI minisztérium a becstelen és  tudatlan károlis hülyék asyluma.

Balog ember(nem)ismeretének legmarkánsabb példája a károlis becstelen házaspár, Szabó András és Petrőczi Éva pátyolgatása. Szabóék 1997-ben úgy döntöttek, hogy nem a Kálvin téri templomba járnak a fenntartó Hegedűs Lóránt püspök prédikációit hallgatni, hanem a Hold utcába szegődnek, Balog kis templomába. Szabó a maga mocskos, aljas módján úgy spekulált, hogy ha Orbánnal egy gyülekezetbe jár, abból biztos haszna származik. Bár Orbán nagyon ritkán fordult elő a Hold utcában (lábhoz loholt hozzá Balog, a pap), a Mátyás utcai szörnyetegek látványosan csókolgatták lába kihűlt nyomát, és hízelegtek az értelmi fogyatékos Balognak. Petrőczi addig kunyizott meg gajdolta az úgynevezett verseit, amíg elérte, hogy – József Attila emlékének megcsúfolásával – a gyagya és rossz ízlésű miniszter elrendelte, hogy a becstelen és tehetségtelen cemende megkapja a József Attila díjat. Az egész színvonalas magyar irodalmi élet undorodik Ludvigtól, most már azok is, akik addig a létezéséről se tudtak. Az átkosban ugyanis Pozsgai Imre és Aczél György konkubinájaként érte el, hogy primitív zöngeményeit közölje az ÉS, sőt egy erzsébeti panelt is kapott a proli házaspár Ludvig nyelvtehetségének elismeréseként. (Bocsánat, a latin szót úgyse érti a káprázatosan műveletlen Petrőczi, mondjuk hát neki magyarul: qrva.)

Szabó is megkapta a maga mélységes gazságának júdáspénzét. Miután Szabó dékánként, rektorhelyettesként és EDHT-elnökként csalásaival és okirathamisításaival bedöntötte a KRE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskoláját, a MAB megvonta tőle az akkreditációt. Pedig Szabó tkp. csak Himát akarta kirúgni és feleségének, Petrőczinek mocskos kezeibe akarta átjátszani a Doktori Iskolát, amelynek Hima volt az elnöke. A helycsinálás eredményeképp azóta sincs irodalomtudományi doktori iskolája az ország leggagyibb “egyetemének”. Szabó viszont addig hazudozott, ármánykodott és intrikált a Hold utcában, amíg Balog viszont kinevezte őt, a bizonyítottan bűnelkövető becstelen figurát a MAB felülvizsgálati bizottságába. Szabó itt is folytatja bűncselekményeit. Legutóbbi nagy trouvaille-a az volt, hogy bár a MAB nem akkreditálta a Pannon Egyetem Alkalmazott Nyelvtudományi Doktori Iskoláját a többszörös szabálytalanságok miatt (a törzstagok túlnyomó része külföldi állampolgár volt, akik saját egyetemükön is betöltöttek ilyen tisztséget), Szabó azonban a fellebbezés alapján hipp-hopp akkreditáltatta a gagyi kócerájt. Döntésében nyilván közrejátszott az a tény, hogy a doktori iskola jövendőbeli vezetője N. T. EU-biztosnak a nővére.

Balog legsúlyosabb bűne az egészségügy tönkretétele. Sátáni útját hullák szegélyezik, az elmúlt évben egy kisváros népességének megfelelő számú ember, 35 ezer ember halt meg nem megfelelő egészségügyi szolgáltatás miatt. EZ BALOG BŰNE! Balog úgy alakította át a mentők rendszerét, hogy a két központi diszpécser a félországért felelős. Így történt a minap, hogy a Szombathelyen vagy Miskolcon telefonáló ember Tóalmás helyett Tolmácsra küldte a mentőt. Közben valaki meghalt, de a lelkész-miniszternek ez egy rossz percet sem okozott, maximum jót somolygott rajta.

A kórházak vécéiben hullák oszladoznak, a látogatók lepedővel letakart holttesteken kénytelenek átlépni. A kórházakból százával és ezrével mennek nyugatra az orvosok és az ápolók, Balog minisztert ez nem érdekli. El se hiszi. Mint az ATV-ben kijelentette, az ellenzék álhíreket terjeszt. Az egészségügy helyzete kifogástalan, sőt világszínvonalú – hazudta az emberminiszter szemrebbenés nélkül. Lehetnek még apróbb hibák, ezek kijavításán dolgozunk – mondta Balog, Orbán kormányának penetráns pofátlanságú illetékes elvtársa, majd hozzátette: a szocik alatt minden sokkal rosszabb volt. Balog nyugalmát az sem zavarta meg, amikor a műsorvezető  elmondta neki, nyitott mellkassal vittek szívműtét közben egy kislányt a Kardiológiai Intézetből. Balog erre vigyorogva azt mondta, a szocik alatt abban a másik kórházban sem volt CT. Az interjú utáni napon meghalt a beteg, Balog “lelkész”-t és emberminisztert ez sem ösztönözte bocsánatkérésre.

Balog politikai pályafutásának elején még sokaknak szimpatikus volt, meggyőzte őket a homiletikai gyakorlatokon elsajátított folyamatos szövegelés, az állandó mosolygás. Némelyek benne látták az Orbán kormány “emberi arcát”. Mára lehullt az álarc Balogról. Fokozódó alkoholizmusa, az ezzel járó észrevehetően súlyosbodó demenciája alapján már nem képes régi tartuffe-i teljesítményét hozni. Már nem is fárasztja magát a képmutatással. Azt mondja, amit gondol, és amit gondol, az dermesztő. Tusványoson azt mondta, még nem döntötte el a kormány, tehertételnek tekinti-e a kormány a határon kívül élő, magyar nyelvű cigányokat, vagy erőforrásnak. A szegregációt mindig is helyeselte, cigánynak nem kell az iskola, gondolta-mondta a Hold utcai pap. Normális országban már régen elkergettek volna egy ilyen cinikusan rasszista politikust, itt pont ez kell.

Balog mindkét hivatását elárulta. A lelkész szó a lélekből származik, a miniszter pedig szolgát – a közösség szolgáját – jelenti. Balog Orbán lélektelen és embertelen szolgájává züllött: arca egy alkoholista zombi sátáni vigyorába dermedt.

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 25 hozzászólás »

Moral insanity/Erkölcsi züllöttség/

Posted by karoligaspar - július 7, 2017

Írta: Károli Gáspár
Közbe kell szólnom: az újabb kommenteknek sem a témája, sem a hangvétele nem illik a Bogárdi püspökről szóló két poszt erkölcsi komolyságához. A szerzőnek és a szerkesztőségnek az volt a célja ennek az eszmefuttatásnak a közlésével, hogy felhívja a figyelmet a Magyarországi Református Egyházban uralkodó erkölcsi züllésre, melynek egyik oka Bogárdi Szabó István zsinati lelkészi vezető gyengesége. Ez a gyengeség nyilvánul meg abban, hogy a reformáció fél évezredes évfordulójára nem képesek másra, mint hogy a blaszfémikus giccs csimborasszójaként megalkotott “két pulikutya” nyomában járnak egyik hittanos táborból a másikba.

Tökéletesen igaza van Kodácsy Tamásnak, amikor hozzászól Köntösnek egy posztjához, amelynek keretében a Második Helvét Hitvallás zsinati megerősítését a reformáció emlékéve legnagyobb jelentőségi eseményének nevezi.

Joggal teszi fel a kérdéseket Kodácsy: “Elhangzott-e égető hitvallási kérdés?” Szónoki kérdésnek szánta, természetesen nem hangzott el ilyesmi, még kevésbé méltó válasz. Ehelyett a “múltban maradás álbiztonságát” választotta a MRE vezetősége, zsinata, ahogy Kodácsy udvariasan fogalmaz, tehát a semmittevés, ájtatoskodó, képmutató, semmitmondó álcselekvés mellett döntött.

De mi várható attól a zsinattól, amelynek lelkészi elnöke – Bogárdi Szabó István püspök és professzor – legfőbb hivatásának azt tekinti, hogy palástban, süvegben megáldja a felcsúti futballpályát, és nevetséges módon körbehízelegje Orbánt, Magyarország legkártékonyabb miniszterelnökét? Mit kap érte? Egyházának milliárdokat a közpénzből, magának pedig Széchenyi díjat. Talán bizony Bogárdi is elhitte magáról, hogy nagy tudós és igazi erkölcsi példakép? Ha ezt elhiszi, akkor a helyzet rosszabb nem is lehetne.

A négy és fél évszázados Helvét Hitvallás kapcsán szembenézhettek volna magukkal a püspökök, a zsinati tagok, leginkább pedig a főpásztor Bogárdi az egyház hitelességét illető néhány sorskérdéssel. Nem tették. Ahogy Kodácsy fogalmaz: “Mi megköszönve elengedtünk minden hitvallási helyzetet, és maradunk abban, ahol vagyunk. És kínunkban még kitalálunk ilyeneket, hogy processus confessionis. Ó!” A többes számot udvariasságból használja Kodácsy – nem őrajta múlt, hogy az egyház erkölcsi züllöttsége a zsinati döntések által legitimálódott és állandósult. És Köntös, a dunántúli püspökhelyettes  – két fideszes propagandacikk között – még képes a maga primitív stílusában hozsánnát zengeni róla. (Köntösön a legkevésbé sem látszik a princetoni képzés. Talán nem tanulással töltötte ott az időt püspökhelyettes testvérünk?)

Mi most segítségként felteszünk néhány csakugyan releváns kérdést Bogárdi püspök úrnak:

  1. Miért akadályozza tűzzel-vassal az egyház megtisztulását, a múlt feltárását? Csak nem azért, mert attól fél, a saját bűnei is napvilágra kerülnek?
  2. Miért hagyja, hogy a MRE fenntartásában levő, csak nevében református Károli Egyetem a bűn fészke legyen?
  3. Miért hagyja, hogy Balla Péter rektorként üldözze az egyetem tisztességes és nagy tudású oktatóit? Miért használja fel a KRE ÁJK-ján levő korrupt jogászokat a bíróság félrevezetésére?
  4. Miért nem tett semmit saját sógora, Szabó András bűncselekményeinek megtorlására? Csak egy példa: az Irodalomtudományi Doktori Iskola megbuktatása. Miért maradhatott Szabó András a helyén, miután dékánként, rektorhelyettesként és EDHT elnökként köztörvényes bűncselekmények sorát követte el?
  5. Megnézte már a Károli oktatói karának felekezetbeli megoszlását? És a kirúgottakét? Akkor megtudhatná, hogy a jelenleg ajnározottak között több más vallású, hencegő ateista és rosszéletű senkiházi van, míg a kirúgottak között több patinás kálvinista családból származó kiváló ember? Nem zavarja püspök urat, hogy egyházi és fideszes csókosok züllött és ostoba szeretőit alkalmazza a KRE vezető oktatókként?

Folytathatnám, de nem teszem. Bogárdi püspök is jól tudja, ami a Károlin és a Károlival történik, az az aljas bűncselekmények sorozata. És az ő személyes felelőssége! A Zsoltárossal mondom:

“Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.”

Márpedig a MRE vezetői és a Károli irányítói aljas cinizmussal fordítottak hátat a Teremtőnek, és szolgálják a világi hatalmasságokat. Ők már nem az Örökkévaló katonái, hanem Orbán hitvány, júdáspénzzel honorált zsoldosai.

Nem féltek majd az Úr színe elé járulni, ti, a magyar reformátusság megcsúfolói, züllött tartuffe-jei?

Posted in Balla Péter, HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 19 hozzászólás »

Bishop’s secrets 2. Cognitive turn (Bogárdi püspök titkai II. Kognitív fordulat)

Posted by karoligaspar - július 3, 2017

Írta: Sola Scriptura

Bogárdi püspök hozzászólásainak persze nemcsak érzelmi fűtöttségével van némi baj, hanem jelentésével, értelmével is. Tágabb értelemben a Kodácsy által firtatott tényekkel, amelyek nemcsak Köntös szakmai pályafutásában tűnnek fel különös fénytörésben.

Az előző írásban kifejtettekkel ellentétben létezik egy másik magyarázata is a főpásztor agresszív fellépésére. Gondolhatjuk azt, hogy Bogárdi nem képes uralkodni az indulatain, de éppen annyira azt is, hogy nagyon is számító módon, kvázi preventíven, megfélemlítés céljából veti be az arroganciát. Hogy miért? Azért, mert ő maga is érintett lehetett beszervezés tárgyában, hiszen két évig, 1982-83-ban hallgatója volt a chicagói McCormick Teológiának, ahol magiszteri (MATS) fokozatot is szerzett. Ez a derék traktorgyárosok által alapított, majd a Northwest Universityhez csatlakoztatott hitsuli egy napon sem említhető Princetonnal, ahol Köntös főjegyző töltötte az idejét és vált magiszterré. Más kérdés, hogy Köntös az előkelő egyetemen megszerezhető tudásból sem profitált semmit, szemben Bogárdival, akinek teológiai felkészültségét és olvasottságát nem lehet elvitatni. Köntös inkább az amerikai életformát kedvelte meg, ezért volt három évig, 1991 és 1993 között a michigani Allen Park lelkipásztora. Ezt a misszióját nyilván a honi belügyi szervek támogatásával nyerte el, máshogy nem is lehetett.

Bogárdi maradt a hazai sáros rögökön, és szerzett teológiai doktorátust 1994-ben. Ezzel kapcsolatban felmerül egy másik kérdés: milyen doktorátust szerezhetett 1994-ben Bogárdi a Ráday utcában? Tudjuk, hogy Magyarországon 1993-ban tértek át az új tudományos minősítő rendszerre. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy addig a MTA TMB (Tudományos Minősítő Bizottság) szervezte a kandidátusi és akadémiai doktori fokozatok megszervezésének folyamatát.  A TMB még néhány évig működött, mert a kandidátusit komolyabb fokozatnak gondolták sokan, mint az egyetemekhez akkreditált PhD fokozatot.

Az 1993-tól a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karaként működő korábbi teológián már a törvény elfogadását megelőzően, 1992-ben megalakult a Doktori és Habilitációs Bizottság, de a munka értelemszerűen legkorábban csak  1993-ban indulhatott meg. Mint a Károli honlapján olvasható történetből is kiderül, voltak visszaélések a hittudományi doktori iskola életében, “kiszűrtek” egy meg nem felelő szintű disszertációt, stb., stb., 2006-ban átalakították a doktori bizottságot, amely azóta is – szerintük – magas szinten működik.

Elképzelhető, hogy a hittudományi doktori iskola megalakulása után, Bogárdi Szabó István mindössze egy év alatt, 1993 és 1994 alatt – elvégezte a doktori tanulmányokat, vizsgázott, dolgozatokat írt, megszerezte az abszolutóriumot,

szigorlatot tett egy tekintélyes tudósok előtt,

megírta önálló kutatómunkán alapuló több száz oldalas doktori disszertációját,

elolvasta a független tudományos aktorok, opponensek által megírt bírálatokat, megfelelő szinten válaszolt rájuk,  és megvédte a disszertációt egy nyilvános “doktori cselekmény során”????

Csoda lenne mindezt becsületesen megtenni egy év alatt. Nos, mivel sem ostobák, sem pápisták nem vagyunk, nem hiszünk a csodákban. Nagy valószínűséggel az történt, hogy Bogárdi nagytiszteletű (?) úr összehozott egy kis semmi “egyetemi”, úgynevezett “kisdoktorit”, amit aztán az úgynevezett hittudományi doktori iskola PhD-ként ismert el. Nem csalás ez, csak afféle kis stikli testvérek között. A formátumát nézve is kis (197 oldal mindössze!) doktori értekezés nagy valószínűséggel az 1995-ben megjelent Egyházvezetés és teológia a magyarországi református egyházban 1948 és 1989 között című opus lehet. Bogárdi egyébként nem tekinthető grafománnak, ezen kívül csak Közelítések és közeledések című könyvecskéjét ismerjük.

Mindebből világos, hogy Bogárdi Szabó István sorsa mindig is szerencsésen alakult. Hogy Mennyei Édesatyánkon kívül ki vagy mely intézmény segített neki ilyen hatékonysággal??? Ez egy nagy kérdés, de ha nem az érzelmek, hanem az értelem oldaláról közelítjük meg és elemezzük a reposztos vitát, azon belül a főpásztor szerepét, nos, egészen más perspektíva nyílik meg előttünk. Nem azért ütött akkorát Kodácsyra, mert dühbe gurult, hanem azért, mert félelmet akart kelteni. El akarta rettenteni Kodácsyt és másokat attól, hogy kérdéseket tegyenek fel nemcsak Köntös, hanem az ő maga, Bogárdi múltjával kapcsolatban is. Hiszen nemcsak Köntös, hanem Bogárdi is elnyert egy amerikai ösztöndíjat, két évet töltött Chicago szeles városában. Miért engedte őt ide a magyar belügy? Van rá egy ötletünk.

Ha megnézzük a KRE HTK Hittudományi Doktori Iskolájának névsorát, nemcsak professzor Bogárdit (dogmatika, a 20. századi teológia története) találjuk ott, valamint a leleplezett csaló Pethő Sándort (filozófiatörténet), hanem Pecsuk Ottót (bibliafordítás) és Kodácsyt (ökoteológia) is.  Bogárdi tehát nem egyszerűen fiatalabb lelkésztársait gorombította le megengedhetetlen brutalitással, hanem a doktori képzésben vele együtt működő kollégáit. Világos: preventíven  akarja elrettenteni őket a maga, Bogárdi őszentsége bírálatától.

Mert hiába lett Bogárdi 1999-ben egyetemi tanár, majd püspök és zsinati elnök, van félnivalója. Ha előkerülnek némely iratok és/vagy tanúk, mint Lehel esetében, kész a nagy lelepleződés. És Bogárdi okos ember, gőgös ember – ezt nagyon nem akarja. Megtesz hát minden tőle telhetőt a kíváncsi kérdezők féken tartására. Kérdés, meddig sikerül befogni a pörös szájakat.

 

 

 

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | 36 hozzászólás »

Bishop’s secrets 1. Sentimental journey (Bogárdi püspök titkai. 1. Érzelmi utazás)

Posted by karoligaspar - június 25, 2017

Írta: Sola Scriptura

Amikor Köntös vasárnapi posztja kapcsán Kodácsy feltette roppant jogos kérdéseit, nemcsak a megszólított válaszolt indignálódva, majd egyre haragosabban. Nagyon hamar bekapcsolódott a vitába Bogárdi Szabó István, a MRE zsinatának lelkészi elnöke, mégpedig érzelmileg rendkívül fűtött hangon, roppant dühösen. Ez meglehetősen különösnek tűnik, hiszen nem őt támadták személyesen, hanem a Dunántúli Egyházkerület főjegyzőjét, Köntös Lászlót. Még munkatársaknak sem mondhatók ők, habár jó barátságban vannak, amikor Bogárdi megérkezik Pápára, ahol teológiai tanárként működik, nagyon szívélyesen üdvözlik egymást, aztán pedig zárt ajtók mögött folytatják a beszélgetést. Tehát barátoknak nevezhetnénk őket, ha ez az önzetlenségen alapuló interperszonális viszony egyáltalán előfordulna a MRE rideg, ellenséges és machiavellisztikus kizsákmányolásoktól és zsarolásoktól hangos berkeiben.

Bogárdi első szavaiból mintha az derülne ki, hogy Kodácsy válaszában az zavarja legjobban, hogy “akkor legalább azokat az embereket szervezték be, akik tehetségesek voltak”. Mintha ezzel Kodácsy őt a tehetségtelenek táborába osztotta volna. Így folytatja: “Mi ez, eulogia a diktatúra mellett?” A cérna hamar elszakad és kitör a fékezhetetlen gyűlölet: “Ennyi mindent tudsz? Hűha, bizony?” És ezután a személyes sértegetések következnek: “Te ma aláírnál?… Kérdeznem kell, mert kevés ilyen arrogáns megnyilatkozást olvastam, mint a tiéd. Tamás, förtelem, amit itt firkálsz. Nem bánnám, ha kicsit szégyellenéd magad.”

Két alapvető kérdés vetődik fel:

  1. Mitől jött ennyire dühbe Bogárdi püspök? Még ha el is fogadjuk azt a feltételezést – amit a szöveg egyébként nem tartalmaz explicit módon -, hogy Kodácsy azzal vádolja Köntöst, beszervezettként jelentett másokról, elegendő ok mindez a főpásztor fékezhetetlen haragjára?
  2. Van-e joga a MRE zsinati elnökének arra, hogy ilyen szavakkal illessen (sértegessen) egy lelkipásztort? Egy protestáns egyháztól idegen a szigorú hierarchia, a zsinati elnök nem olyan módon “főnöke” a papoknak, mint a katolikus egyházban. Milyen alapon utasítgatja, hogy “szégyellje magát”?

Kodácsy nyugodtan és asszertívan válaszol. Fegyelmezetten megköszöni a püspök kritikáját, majd emlékezteti őt saját 2009-es állásfoglalására, mondván, ő most ugyanazt kérdezi, mint annak idején a még csak dunamelléki püspökséget betöltő Bogárdi: “Múltjában él az egyház?” Ezzel kapcsolatban fel is szólítja Bogárdit: “Kérlek szépen, ne hagyd a múltfeltárást a következő ciklusra. Talán ott letehetnénk a nyomasztó örökséget, meg a szégyent is, amit az én vállamra is tettél.”

Ezzel a zseniális húzással Bogárdit egy kommunikációs csapdahelyzetbe navigálta. Ha a főpásztor nem akarja megtagadni régi önmagát, nem akadályozhatja nyíltan a múltfeltárást.

Bogárdi egyelőre háttérbe vonul, a beszélgetés Kodácsy és Köntös között folytatódik, az utóbbi  egyre sértődöttebb és dühösebb.

De Bogárdi nem bírja sokáig, hogy nem ő van vezető helyzetben, ezért visszatér, de ügyesen csak Köntöshöz fordul, hogy megbeszéljék annak nagyon is érdemi posztját, “csak hát olykor sok erőt és időt vesz el, amikor (szánom-bánom!) elfogy az ember trolleranciája”. Ebből megint kiderül Bogárdi vonzódása a bárgyú szójátékokhoz, és nem múló bosszúvágya. Miután letrollozta Kodácsyt, látszólag visszatér a kiinduló témához, Lehel lelepleződéséhez, és a “könnyű ítélkezés” ellen emeli fel a szavát. Amivel persze megint Kodácsyt kívánja pellengérre állítani.

Ekkor kívülállók kapcsolódnak be a  beszélgetésbe, köztük egyedül Pecsuk Ottó az, aki bár bizonytalanul, de mégis Kodácsy pártját fogja: “Sajnálom – írja Köntösnek -, hogy püspök úrral olyan gyorsan és könyörtelenül leoltottátok Kodácsy Tamás kollégánkat a kérdéseivel együtt.”  Köntös válaszol erre: “a stílust nem választanám el az elvtől”, lényegében  provokációval és rágalmazással vádolja Kodácsyt.

Bogárdi ezen a ponton lép be a beszélgetésbe: “Hát ez bizony ilyen. A többit megírom neked levélben. Üdv.” Nyilván meg is teszi, a püspöki orrbavágás ezúttal hatásos, Pecsuk befogja a száját.

De Bogárdi nem éri be ezzel. A május 10-i dunamelléki közgyűlésen ezt deklarálta: “Úgy vélem, hogy a nyugati civilizációban eluralkodó villifikáció (rágalmazás és becsmérlés) régi ügy. Nincsenek érvek, heves viták, csupán a mások megsemmisítése, tisztességének, emberi méltóságának és szavainak megkérdőjelezése.” Hozzáteszi, sajnos “egyházunkban” is előfordul ilyesmi. Igaz, egyetértünk: éppen ezt tette maga Bogárdi (és a háta mögé bújva Köntös is) Kodácsyval. Így saját bűnét az ellenfélre kenve tartuffe-i fordulattal fejezi be, az egyházon belüli diskurzusok során: “a másik ember hitelét és őszinteségét ne kérdőjelezzük meg”.

Miért is ne? Attól, hogy pap, már szeplőtelen is? Emlékezzünk például Tenke Sándorra, aki mocskos, trágár beszédével, szeretői egyházi fizetési listára helyezésével (pl. Czunyiné Bertalan Juditnak a hallgatókra eresztésével), egyházi pénzek gátlástalan ellopásával igazán példát mutatott a református erkölcsiségre! Bölcskei volt zsinati elnök erkölcstelenségével köteteket lehetne megtölteni. De maradjunk csak a családnál és gondoljunk Bogárdi sógorára, professzor (???) Szabó Andrásra, aki a KRE BTK dékánjaként és rektorhelyetteseként passzionátus hévvel követett el okirathamisítást, sikkasztást, rágalmazást stb. Felesége, Petrőczi/Ludvig Éva a maga szennyes életével egy folytatásos pornófilmet tudna megtölteni.

Az alapvető kérdés persze az, miért ez a fékezhetetlen dühkitörés, miért nem képes a MRE zsinatának lelkészi elnöke úrrá lenni zsigeri indulatain? Honnan táplálkozik az olthatatlan, a közösségre nézve romboló, de végső soron önveszélyes bosszúvágy a szeretet egyházának kiemelkedő képviselőjében?

Szombaton beszélt a rádióban Fekete Károly a reformáció 500. évfordulója kapcsán a személyes példamutatás erejéről. Milyen személyes példát mutat a MRE zsinatának lelkészi elnöke, Bogárdi Szabó István ezekkel a gyűlölettől sistergő, otromba fenyegetéseket tartalmazó nyilvános üzeneteivel? (Szónoki kérdés volt, nem várok választ.) De a püspök úr szavait kölcsön véve, mégis válaszolok a saját kérdésemre: förtelmeset. És szégyellhetné is magát, ha lenne benne némi készség az önreflexióra. De nincs egy szemernyi sem. Ennyire rossz a helyzet a MRE vezetőségében a reformáció 500-adik emlékévében..

 

 

 

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 61 hozzászólás »

Threat (Fenyegetés)

Posted by jhnnsclvn - június 19, 2017

Threat (Fenyegetés)

2017. június 15.

Szerző: Kisjogász

A Legfőbb Ügyészség nevében Garamvölgyi Balázs válaszolt 2012. szeptember 11-én Hima Gabriella panaszára, mely arról szólt, hogy 2012. június 26-án kelt fellebbezését válasz nélkül hagyva akarják neki visszaszolgáltatni a lefoglalt bizonyítékot. A Legfőbb Ügyészség az iktatás szerint még aznap továbbította a panaszt a Fővárosi Főügyészségnek, amely olyan sietve juttatta el azt a BRFK-nak, hogy utóbbinak sikerült 5 nappal korábban, azaz 2012. szeptember 6-án válaszolnia az akkor még meg se kapott levélre. A sietség szépséghibája, hogy ezt a választ csak 2012. szeptember 12-én iktatták a BRFK-n, tehát a levelet antedatálták. Okirathamisítás a BRFK magasrangú rendőrtisztjei – Mákné Portel Melinda, Balogh Róbert vagy Kiss Éva alezredesek – részéről. A levélben egyrészt mossák kezeiket, hiszen ők a fellebbezést időben továbbították a Fővárosi Főügyészségnek, majd homályos utalást tesznek arra, hogy az ott fent el lett utasítva, ez azonban nincs dokumentálva, hiába ígérik azt mellékletként. Ezzel szemben a nyomaték kedvéért csatolják az állítólag 2012. szeptember 3-án kelt lefoglalást megszüntető határozatot, melyben arra a 2012. június 14-i nyomozást megszüntető határozatra hivatkoznak, amelyet a sértett megfellebbezett. Mind a kísérőlevélből, mind a megszüntető határozat szövegezéséből kiderül, hogy a fellebbezéshez való jog, melyet egyébként kifejezetten beleírtak a megszüntető határozatba, merő formaság, maguk sem gondolták komolyan. A nyomozást már elsőfokon végérvényesen megszüntették, mindegy, fellebbez-e sértett vagy sem, mint ahogy az is, mit ír a fellebbezésébe. A lefoglalást megszüntető határozat 1. oldalán még arról tájékoztatják a sértettet, hogy csak a panasz elbírálását követő 30 napon belül vehető át a bizonyíték, a 2. oldalon viszont arról, hogy az eljárás már az I. fokú határozat napján, 2012. június 14-én megszűnt, azaz a bizonyítékot már rég át kellett volna vennie!

Alább közreadjuk mindhárom dokumentumot: a Legfőbb Ügyészség válaszát, amely a 2012.09.11-i dátum miatt érdekes, majd a két antedatált BRFK-iratot: a választ és a lefoglalást megszüntető határozatot, melyek együttesen és külön-külön is azt bizonyítják, hogy a BRFK – magától vagy a Fővárosi Főügyészséget vezető károlis beosztott oktató, Ibolya Tibor utasítására – az okirathamisítástól sem riad vissza, és a jogorvoslathoz való jogra magasról tesz. Az egyetlen tartalmi üzenete a két BRFK-iratnak a fenyegetés. Ha még erre sem veszi át sértett az általa bizonyítékként beszolgáltatott hangfelvételt, akkor súlyos pénzbírsággal kell számolnia. Vagy az őrzésért vagy a megsemmisítésért akkora összeget számolnak fel neki, amennyit csak akarnak, ezért jobb ha nem ellenkezik tovább, hanem hanyatthomlok rohan Mákvirág Melindához a CD-jéért.

Posted in BRFK, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda | Címkézve: , , , | 58 hozzászólás »

Episcopal Vanguardist of the Sexual Revolution (A szexuális forradalom püspöki élharcosa)

Posted by jhnnsclvn - június 12, 2017

Szabó püspök szexuális élete a paplan alatt

Szerző: Flower Power

Különös kontextusban helyezte el Szabó István püspök az életrajzát. Az ex-püspök Bölcskei Gusztávról mindig is tudtuk, hogy extrém mértékben foglalkoztatják a paplan alatti titkok. Bogárdi Szabóról eddig nem tudtuk, mert szemérmesen eltitkolta. De most végre ő is comingoutolt. Nem is akármilyen formában. A “www.szexualisforradalom.hu” blogon hirdeti magát, mint a szexuális forradalom élharcosát a flower power örökzöld jelszavával: 

A szexblogra feltett püspöki életrajz is tartogat meglepetéseket és kérdőjeleket. Mit csinált Szabó István 1982 és 1983 között Chicagóban? Hogy sikerült elkerülnie, hogy beszervezzék, egyáltalán, sikerült-e? Mi az, hogy “1994 teológiai doktorátus”? Milyen intézmény bocsátotta ezt ki és tkp. mit: ún. “kisdoktorit” vagy PhD-t? Hogy lett ebből “ny.r. egyetemi tanári” cím? Csupa érdekes kérdés, amelyre vissza kell térnünk egy önálló posztban.

Bogárdi Szabó István

Született: 1956 december 14-én, Sárbogárdon. Szülei, Szabó Imre és Szabó Éva református lelkészek. Hat testvére van.
1975: érettségi a debreceni Református Gimnáziumban.

1976-1981: telógiai tanulmányok a Budapesti Református Telógiai Akadémián.

1981-1982: lelkészképesítő vizsgák

1981-82: Sáregresen segédlelkész

1982-83: ösztöndíjas a chicagói McCormick teológiai szemináriumon. Magisteri (MATS) fokozat.

1983-85: Budapest Józsefvárosban beosztott lelkész .

1985-1997:Budapest Külso-Üllői úti Missziói Egyházközség lelkésze.

1989-ben templomot épít a gyülekezet.

1991- a Budapest Déli Egyházmegye tanácsbírája.

1992- a Dunamelléki Egyházkerületi tanulmányi bizottsági tag, 1997- a bizottság ökumenikai albizottságának elnöke.

1994: teológiai doktorátus

1997- Budapest Budaegyvidéki Egyázközség lelkésze.

1997- zsinati pótképviselő.

1998- a Pápai Református Teológiai Akadémia tanszékvezeto tanára

1999: ny.r. egyetemi tanár

Szerkesztőségi ill. szerkesztőbizottsági tagja a Protestáns Szemle, Kirchliche Zeitgescichte és The Christian Onserver c. lapoknak.

Felesége Szabó Eszter Anna vegyészmérnök-szakinformatikus Három gyermekük van: Eszter, Márton és Kristóf.

Forrás: http://www.szexualisforradalom.hu/kozalapitvany/kozalapitvany/bogardi_szabo_istvan.html

(Kattintsatok gyorsan, mielőtt letiltja!)

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , | 109 hozzászólás »

The odour of the violet 2 (Az Ibolya bűze 2)

Posted by jhnnsclvn - június 5, 2017

A főváros legkorruptabb ügyésze

Szerző: Kisjogász

Hogy Ibolya legalábbis a főváros, ha nem az egész ország legbüdösebb virága, az a károlis bűnügy fejleményeiből azonnal látható. Ibolya 2012 július 1-én kapott megbízást a Fővárosi Főügyészség vezetésére, ami azt jelenti, hogy a BRFK nyomozásait közvetlenül felügyelhette. A megbízást megkapva azonnal kérvényeznie kellett volna a Károli elleni büntetőeljárás áttételét egy másik ügyészségre, de esze ágában sem volt. Ibolyának, mint a Károli által fizetett szolgának volt pofája elvállalni saját munkahelye, a Károli elleni bűnügy irányítását. Hima fellebbezése Mákné Portel Melinda nyomozást másodszor is megszüntető határozata ellen 2012. június 26-án kelt, tehát kb egyidejűleg futhatott be a Fővárosi Főügyészségre Ibolya vezetői megbízásával. Az iratokban szeptemberig nincs fejlemény. 2012. szeptember 4-én megjelenik egy Feljegyzés egy telefonbeszélgetésről a sértett részéről, amiből kikövetkeztethető, hogyan is debütált Ibolya Tibor, a Károli címzetes docense a károlis bűnügy felügyelőjeként. Egész egyszerűen leszólt telefonon a BRFK-ra, hogy adják vissza a sértettnek a tőle lefoglalt CD-t, amelyen az hallható, hogy Szabó András dékán és Balla Péter rektor a Phd-s csalások leplezésére és a MAB átverésére utasítja a Doktori Iskola vezetőjét. Azaz válasz nélkül sunnyogják el a nyomozást saját munkahelyi főnöke, Balla Péter és a másik magasrangú károlis vezető, Szabó András ellen. A Feljegyzés arra utal, hogy Mákvirág Melinda a másik mákvirág, Ibolya utasítására 2012. szeptember 4-én felhívhatta telefonon Hima Gabriellát, hogy berendelje őt a BRFK-ra a CD átadása céljából. Hima ezen eléggé kiakadhatott, mert a telefonos incidens után azonnal elfaxolta a tiltakozását a BRFK-nak, majd tértivevénnyel még aznap fel is adta. Szerinte amíg nem bírálják el a fellebbezését, és nem válaszolnak rá, addig a nyomozást folyamatban levőnek kell tekinteni. Azt is írja, nem hiheti, hogy a BRFK még a legelemibb szabályokat sem tartja be. Idézi Mákvirágot, mely szerint a rendőrnő “felsőbb utasításra” hívta fel őt telefonon. Himának akkor még aligha lehetett fogalma arról, hogy fellebbezése Ibolya vezetői megbízásával egyenesen a Károli rektorának az asztalán landolt, azaz maga a terhelt utasította magas lóra ültetett ügyész beosztottján keresztül a rendőrséget a nyomozás ejtésére.

A Feljegyzés szövege itt olvasható (kattintásra felnagyítható):

 

Forrás: http://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2017/06/05/the-odour-of-the-violet-2-az-ibolya-buze-2/

Posted in Balla Péter, BRFK, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda, Szabó András | Címkézve: , , , | 80 hozzászólás »

The odour of the violet (Az Ibolya bűze)

Posted by jhnnsclvn - május 29, 2017

Az Ibolya bűze már az égig ér

Szerző: Kisjogász

Többen versenyeznek a legkorruptabb ügyész címéért. Sokak szerint Polt Péter rá a legesélyesebb, akinek feleségét és lányát is az MNB elnöke, Matolcsy György fizeti – busásan. De tévednek. A Károli Gáspár Református Egyetem oktatója, Ibolya Tibor utcahosszal nyerne Polt Péter előtt. A Poltra voksolók azzal érvelnek, nem várható el a legfőbb ügyésztől, hogy elfogulatlanul járjon el egy Matolcsy ellen esetlegesen indítandó korrupciós eljárásban az ismert családi összefonódások okán. Csakhogy Matolcsy ellen jelenleg nincs eljárás, még feljelentés sincs, így ez az érvelés csak elméleti.

Ibolya Tibort, a KároliGáspár Református Egyetem oktatóját hivatalos életrajza szerint 2012. július 1-én bízták meg a Fővárosi Főügyészség vezetésével, majd a következő évben ki is nevezték. 2012. július 1-én folyt büntető-eljárás a Károli Gáspár Református Egyetem ellen – nem is egy. Ekkor még nem zárult le a nyomozás a nagy port kavart 157 milliós ösztöndíjcsalás ügyében, melyet Györgyiné Koncz Judit egykori rektorhelyettes és Szabó András egykori dékán együttesen követtek el. A különösen nagy kárt okzó sikkasztásnak nem lett következménye, senki ellen nem emeltek vádat, noha a pénz nem lett meg. Folyt továbbá büntetőeljárás Szabó András egykori dékán ellen hivatali visszaélés ügyében és az azóta is rektor Balla Péter ellen közérdekű bejelentő üldözése okán. Ibolya Tibor, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója nem jelezte felettesének, a legfőbb ügyésznek az összeférhetetlenséget, amelyet a BRFK-n folyó károlis bűnügyek Fővárosi Főügyészség általi felügyelete jelentett, amelynek 2012 július 1-től ő volt immár egyedüli vezetője. Nem kérte, hogy helyezzék át a munkáltatója elleni bűnügyeket más ügyészség felügyelete alá, mert ő maga, mint a Károli által fizetett hivatalnok, ezekben az ügyekben súlyosan érintett, tehát elfogult. Nem! Olyan magától értetődő természetességgel állította le ezeket a folyamatban levő ügyeket, mintha neki magának köze nem lenne a Károlihoz.

A BRFK nyomozása Ibolya Tibornak a Fővárosi Főügyészség élére állításával szintet lépett, sőt, zuhant. A nyomozó tevékenység – különösen a károlis ügyek vonatkozásában – az addigi balkáni színvonalról Burundi szintjére süllyedt le, áthágott minden szabályt és előírást, és úgy mentesítette a terhelteket, hogy még az elemi törvényeket sem tartotta be. Indoklás nélkül, a dokumentáció elsunnyogásával próbálta megszüntetni az Ibolya saját kenyéradó gazdái ellen folyamatban lévő bűnügyeket.

Ibolya Tiborral szemben tehát nemcsak elvileg merül fel a korrupció lehetősége, hanem konkrétan, a gyakorlatban is. Ibolya Tibor pályafutásában a dátumokra érdemes figyelni. Hima fellebbezésének dátuma a BRFK nyomozást megszüntető határozata ellen 2012. június 26. Ibolyát 4 nappal később bízza meg Polt a BRFK felettes szervének vezetésével. A továbbiakban azt igyekszem megmutatni, mi lesz a fellebbezés és mi a károlis bűnözők sorsa Ibolya 2012. július 1-i megbízását követően.

Ibolya Tibor (Szentes, 1967. október 8. –) jogász, ügyész, címzetes egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának kriminalisztika oktatója és a bűnügyi szakjogász képzés szakfelelőse. Több szakmai folyóiratban jelentek már meg írásai. 2012. július 1-től a Fővárosi Főügyészség vezetője.

Tanulmányai

1994-ben, a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi diplomát. PhD dolgozatát az az 1907-ben vándorcigányok által elkövetett dánosi rablógyilkosságról írja.

2003-ban a ELTE Jogi Továbbképző Intézetben gazdasági büntetőjogi szakjogász, majd 2007-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Deák Ferenc Továbbképző Intézetében kriminalisztikai szakjogász végzettséget szerzett.

Közéleti pályafutása

Az egyetem elvégzése után, 1994. március 1-től 2002-ig a Budapesti VI. és VII. kerületi Ügyészségen dolgozott, mint fogalmazó, majd ügyész. 2002-től kerületi vezető helyettes ügyésszé léptették elő.

2005 és 2011 között a Budapesti IV. és XV. kerületi Ügyészség vezetője volt. 2010 decemberétől a Legfőbb Ügyészség kabinetjében volt büntetőjogi referens, majd főosztályvezető-helyettes ügyész.

2012. július 1-én, Ihász Sándor távozása után Polt Péter legfőbb ügyész a Fővárosi Főügyészség vezetésével bízta meg.[1] 2013. december 1-től határozatlan időre kinevezett fővárosi főügyész.

Magánélete[szerkesztés]

Nős, felesége pedagógus. Három gyermek édesapja. Hobbija az olvasás és a rock zene, nagy AC/DC rajongó.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ibolya_Tibor

A poszt forrása: https://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2017/05/28/the-odour-of-the-violet-az-ibolya-buze/ 

Posted in Balla Péter, BRFK, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda, Szabó András | Címkézve: , , | 116 hozzászólás »

How often does a police(wo)man lie? Hányszor hazudik egy rendőr(nő)?

Posted by jhnnsclvn - május 22, 2017

Szerző: Kisjogász

Többen kérték, hogy tegyem fel az előző posztban közölt fellebbezés mellékletét, melynek ez lehetne a pontos címe: “Hányszor hazudott Mákné Portel Melinda alezredes asszony egyetlen rendőrségi határozatban?” Mivel ez hosszú lett volna, fentiek szerint rövidítettem. Sajnos, a melléklet túl apróbetűs volt, át kellett konvertálni a szöveget wordbe, hogy olvasható legyen. A zárójeles hivatkozások Mákné Portel Melinda ezen a blogon is olvasható határozatára vonatkoznak, az oldalszámok alapján visszakereshetők. A valótlan állításokat, a szándékos “tévedéseket” és csúsztatásokat illetve a nyomozati cselekmény szándékos elmulasztását a terheltek mentesítése érdekében bolddal emeltem ki. Mivel az első oldal formaszöveget tartalmaz, a határozat 2-7. oldalán összesen 49 hazugságot számoltam össze – oldalanként átlagban 8-at. Nem semmi ez egy olyan BRFK- közokrattól, amelyet egy rendőralezredes fogalmazott és egy rendőrőnagy írt alá!

 

Részletes észrevételek

Mivel a határozat az érintettek hamis tanúvallomásaival ír felül tényeket, releváns dokumentumokban (Lamm,
Zseng, MAB, KÜO) tett megállapításokat, ezekre vonatkozó észrevételeimet jelen panaszomhoz mellékelem.
A hatóság több fontos adatot nem szerzett be. Volt, amelyik létezett (pl.Mészáros házi vitájának jegyzőkönyve,
amely a Lamm‐jelentésben dokumentált), és volt, amelyik sohasem (2008. okt‐i DIT‐jegyzőkönyv eleve fiktív
melléklete, ami a témavezetések meghamisítását készíthette elő), és van, ami ma is beszerezhető lenne. Ennek
előre bocsátásával teszem meg észrevételeimet.

2.o. 4. bek.: Valótlan. Sem leváltás, sem megbízás nem történt, hiszen a kérelem nem lett elbírálva (HAT,
5.o.8.bek.), minden bizonnyal benyújtva sem: iktatószáma hamis (Zseng, 6.o.4.), HAT valósnak veszi. Tartalmuk
hamis: nem lehet egy disszertációt aznap elkezdeni, és még aznap bekötve leadni.
2.o. 6. bek.: A házi vitára az IDI elnökét nem kell meghívni. Csak ő hívhatja össze az ülést, ld. Szabályzat.
2.o. 7. bek.: Az 50%‐os készültséget nem lehet nem észlelni.
2.o. 8. bek.: Valótlan! Ez a bekezdés változatlan formában került ide a hatályon kívül helyezett előző BRFKhatározatból, figyelmen kívül hagyva a fellebbezés cáfolatait, továbbra is valótlan állításokat tartalmazva. Kérek betekintést a házi vita jelenléti ívébe és a 2009. febr. 4‐i KDT‐ülés jegyzőkönyvébe, jelenléti ívébe! Feltételezhető, hogy itt a nevemmel, aláírásommal visszaéltek, azt hamisították. „Ha a 2009 február 4‐i Kari Doktori Tanács jegyzőkönyve azt tartalmazza, amit a Határozat állít, akkor az nem eredeti. Ezen az ülésen ugyanis témavezetőként ill. a doktori iskola vezetőjeként is kértem Mészáros Márton szövegét, hogy a védésre bocsátásról dönthessünk. Mivel nem kaptam meg, a védéshez nem járultam hozzá. Ez az általam aláírt jegyzőkönyvben rögzítésre került. A Doktori Iskola vezetőjeként minden általam összehívott ülés jegyzőkönyvét magam írtam alá. A Határozat szerint Mészáros Márton házi védéséről jegyzőkönyv nem készült. Ezzel szemben tény, hogy készült, és ezt a Lamm Vanda által vezetett MAB látogató bizottsága meg is találta, 3 különböző dátummal (2009.06.18‐i ad hoc bizottsági jelentés). A nyomozásban szereplő 2009 február 25‐i időpont biztosan téves, mert a házi védésen részt vettem, holott február 25‐én Nagyváradon voltam konferencián. A védés márciusban volt: az a hiteles dátum, amelyen a jelenléti íven az én aláírásom szerepel. Demes‐Kőfalusi házi védésről szóló e‐mailjéről nincs tudomásom. A kiküldést nekem kellett jóváhagynom. Elképzelhető a hamisítás ez esetben is.” (HG: Fellebbezés, 2011.04.11.
továbbiakban: Fell.2011.04)

3.o. 1. A házi vitán nem volt látható szöveg!
3.o. 2. Természetesen bizonyítható, hogy Mészáros dolgozata a házi vitán nem volt 80%‐ban kész, hiszen még a
nyilvános vitára is csak 50%‐ban készült el (200 ezer karakterszám a minimális 400 ezer helyett). A nyomozó
hatóság szerint nem ismeretes, mikor adta le Mészáros a disszertáció nyomtatott változatát! Talán azért, mert le
sem adta. Ha két héttel a védés előtt választott témát, ez valószínű. De kinyomozható: Pl. 1. MM megkérdezhető. 2. opponensek mikor kapták meg a szöveget, 3. mennyi idejük volt elbírálni a disszertációt, 4. mikor adták le a véleményt, 5. bekérhetők a digitális továbbítások igazolásai, 6. postai feladóvevények, 7. elismervények átvételről stb.
3.o. 3. A házi vita időpontja 2.o.8.pontban még 2009. 02.25. Most már csak: tavaszi szemeszter!
3.o.4. Valótlan! Mészáros témavezetés‐váltási kérelmét nem iktatták. A 011/2009/DI iktatószám hamis! Ld. Zseng. feltárja az iktatószám‐hamisítást (6.o.4.). Ez elkerülte a hatóság figyelmét. Mit jelent a „saját mappa”: a nem
iktatott, bármikor kicserélhető iratokat?
3.o.5. De igen, lehetséges. Szabó András 2009.055.25‐i körlevelének mellékleteként az egész EDHT‐hoz egyszerre
jutott el, bizonyítható. Korábbi dokumentálásra Szabó és Mészáros felhívható.
3.o.6. Az egyetem „Kari Doktori Habilitációs Tanácsa” 2009 júniusáig nem létezett (Zseng). A javaslatot maguk az
érintettek tették, nem egy független testület: Szabó András, mint témavezető, felesége Petrőczi Éva, mint
opponens, Szabó helyettese, Kulcsár‐Szabó Ágnes mint témavezető. Vagyis Szabó András (és környezete: felesége,
helyettese) saját javaslatát terjesztette fel saját magának, mint EDHT‐elnöknek. Valótlan, hogy „más aláíró személy nem volt jelen” (HAT 6.o.2.bek.), mert akkor hogy szavazták meg még aznap? ld. jelen panasz 1‐2.o. A HAT itt iratellenes. A hatályon kívül helyezett határozatból változatlan formában került át ez a valótlan állítás. Külföldi konferencia‐részvétel alatt nem hívok össze hazai üléseket, különösen nem egy szabálytalan védést követően, aminek kitűzésével nem értek egyet, annak azonnali elfogadtatása céljából. „A 2009. március 26‐i KDT ülést nem én hívtam és nem is hívhattam össze, mert március 26‐30 között Brassóban voltam konferencián, és az ülés előre tudott távollétemre időzítése miatt írásban tiltakoztam, ill. a folyamat megállítására több kísérletet tettem, amit a feljelentésemhez csatoltam: 2009. április 3‐i e‐mail ill. a 2009. április 6‐i KDT‐jegyzőkönyv.” (Fell, 2011. 04) Az üléseket már fél éve szándékosan külföldi konferenciáim idejére tették, DKK‐val hívatták össze a nevemben úgy, hogy nem is tudtam róluk. Zseng ezt a trükköt feltárta, HAT nem vesz róla tudomást, iratellenes (Zseng. )
3.o.7. DKK nem volt a Kari Doktori és Habilitációs Iroda vezetője, mert a testület 2009 márciusában még nem
létezett (Zseng), júniusban is csak a tagjait választották meg, de elfelejtették létrehozni. DKK titkárnő volt. A
felterjesztés‐elfogadás ügy főnök (Szabó) és titkárnője (DKK) között zajlott.
3.o.8. A védési jegyzőkönyvek pontszámai nem egyeznek meg a felterjesztéssel.
3.o.9. Én ezt már 2009 ápr. 3‐án megállapítottam, és kértem a védési eredmények felülvizsgálatát. A
szabálytalanságot Szabó András „családi köre” – ismét a távollétemben ‐ újból megerősítette!
3.o.10. Bekezdés változatlanul átemelve, holott ezt már megválaszoltam: „Az IDI vezetésem alatt pontosan olyan szabályzattal rendelkezett, amelyet a Felsőoktatási törvény előírt (ld. Zseng is). A működési rendellenességeket 2008 októberétől az IDI titkárnőjének sajátos iratkezelése okozta, amit ez a Határozat is megállapít. Ezt az egyetem vezetése felé írásban folyamatosan jeleztem, új munkatársat kérve, de intézkedésről nem tudok. Ha erről dokumentum van, valódisága kérdéses.” (Fell. 2011.04)

4.o.1. Ez is valótlan, egy az egybe átemelve a korábbi határozatból: „nem a Doktori Iskola (továbbiakban DI) felfüggesztése a fokozat megvonásának oka, hanem a Mészáros‐ügy a DI felfüggesztésének az oka. Ezt bizonyítja, hogy két másik, ugyanakkor, ugyanolyan körülmények között, azonos szabályzat szerint védett jelölt, Váradi Ferenc és Riskó Enikő, megkaphatta oklevelét, tehát azt nem mindenkitől vonták vissza, hanem csak attól, aki szabálytalan eszközöket használt a fokozatszerzéshez, ami a DI felfüggesztéséhez vezetett.” (Fell. 2011.04)
4.o.5. Nem a doktorjelöltek számát írta elő a MAB, hanem a törzstagok számát. Ehhez kellett a csalás.
4.o.9. A bizottságnak észlelnie kellett, hogy a dolgozat csak 50%‐os készültségű. (Fell.2011.04)
4.o.11. A 33/2007.sz. Kormányrendelet értelmében nem lehet 2 éven belül új eljárásra jelentkezni.

5.o.1. Az új eljárást is tiltja ugyanabban a témában 2 éven belül a fenti Kormányrendelet.
5.o.3. Nem ezt állapítja meg Zseng. Folyamatosan jeleztem a szabálytalanságokat a feletteseimnek, de éppen ők
voltak az elkövetők. Sem hatalmam, sem eszközöm nem volt ezek megakadályozására, de folyamatosan
tiltakoztam (Zseng). Nem ezért marasztaltak el, hanem a széles körű tájékoztatásért.
5.o.5. A rektor rokona révén érintett volt, de nem jelezte az összeférhetetlenséget.
5.o.6. Az érintett Balla Péterhez került vissza a Jelentés, aki ismét nem jelezte az összeférhetetlenséget.
5.o.7. Tényellenes megállapítás. DKK minden utasításomat szabotálta. 2008. novemberében, majd 2009. március –június között kb. 100 dokumentum tanúsítja, hogy tiltakoztam a szabotázsok és Szabó András túlkapásai ellen (Zseng). Téves megállapítás: a KDHT 2009 őszéig nem létezett, júniusban is csak a tagjait választották meg, a testületet nem hozták létre (Zseng), az elnöke sosem volt Szabó András. Dékánként adott utasítást és havi fizetéskiegészítést DKK‐nak, aki ezért motivált volt. Nem volt KDHT, nem volt közös döntés – „családi döntés” volt: Szabó András, a felesége és a helyettese döntöttek mindenről. A többszörös hatásköri túllépést a belső vizsgálat megállapította (Zseng), de az egyetem diszkriminatív döntést hozott: Szabó András férfi és református lévén, püspökrokonsággal, megtarthatta az állását. Engem a szabálytalanság feltárásáért távolítottak el. Szabó András nem a közösség, nem az egyetem érdekében követett el jogsértéseket, hanem saját és felesége önös érdekében.
5.o.8. MM két 2009.03.09‐i nyilatkozatával kapcsolatban a HAT semmit sem derített ki. Nem ad magyarázatot arra, hogy lehet új témavezetőt és témamódosítást kérni, és ugyanaznap a dolgozatot már le is adni. Kinek adta le ezeket a kérvényeket? A címzett a titkárnő, azaz a dékán strómanja. Különösen, hogy az iktatószám hamis volt (volt) és az ún. saját mappa semmilyen iktatást nem jelent. Mit derített ki a nyomozás? A titkárnő bírálta el a kérvényt ott helyben, vagy a kedvezményezett dékán? És ott helyben együtt meg is írták a disszertációt? Hiszen
aznap állítólag le is adta. Mikor jutott el az opponensekhez, azok mikor olvasták, mikor bírálták el, mikor válaszolt a
jelölt, és hogy fért bele mindez 2 hétbe? Ha viszont még ugyanaznap leadta, akkor mikor vezette a témát Szabó
András? A dokumentumok létezésének 2009.05.25‐ig semmi nyoma. Még a 2009.05.12‐i EDHT‐ülésen sem
kerültek szóba, pedig ott MM témavezetése a vita tárgya. Feltehetően ez után és emiatt keletkeztek.
5.o.9 – 6.o.1. A levelezés az adatfeltöltésről 2009 márciusában volt, az állítólagos csalás júliusban. A 2009.05.12‐i
EDHT‐ülésen a hanganyag tanúsága szerint még fel sem merültek számítógépes csalások. A 2009.03.04‐i levél biztos eredeti, mert Vanó maga említi a levelet és az adatfeltöltést ugyanezen a hangfelvételen. Vanó meghallgatható, a levél megvizsgálható, a hanganyaggal összevethető. Kideríthető. De az biztos, hogy július később van a naptárban, mint március. A HAT szerint fordítva van.

6.o.2. A 023/2009/DI határozatot csak az IDI vezetője írhatta volna alá, azaz én. De én nem értettem egyet a
félkész dolgozat védésével. Ezért tartották azt a távollétemben és hozták a határozatot a távollétemben (Brassóban
voltam konferencián). Evidensen nem hívhattam én össze a 2009.03.26‐i ülést. Nyilvánvalóan hamis az az állítás, hogy 2009.03.27‐én már senki nem volt az irodán, csak a titkárnő, hiszen az EDHT még aznap megszavazta a fokozatot. A titkárnő a dékán strómanjaként írt alá, ld. jelen Fellebb., 2.o. A dékán hivatalos személy. Hivatalos személyként írt alá hamis határozatot, és hivatalos személyként adott utasítást a titkárnőnek az aláírásra. DKK fegyelmi büntetése magasabb munkakörbe helyezést jelentett: ügyintézőből dékáni titkárnővé lépett elő.
6.o.3. Pontosan ezt tette Szabó András: saját magának törzstagságot szerzett félkész dolgozattal, és mástól elorzott
témavezetéssel.
6.o.4. Egyértelműen megállapítható.
6.o.5. Szabó András dékánként jogtalan előnyt szerzett és jogtalan hátrányt okozott. Vezetőként sem eszköz, sem hatalom nem volt a kezemben, hogy a szabályoknak érvényt szerezzek, de folyamatosan tiltakoztam (Zseng). Hiába, mert épp feletteseim voltak az érintettek.
6.o.8., 9., 10. Tény‐ és iratellenes, önellentmondó, értelmetlen állítások. Nem igaz, hogy a 2009.09.08‐i
feljelentésemet jelölték meg indoknak, mert erről 2011.11.17‐ig azt állították, hogy nem is tudnak. Ezt az állítást a
nyomozati anyag döntötte meg. A rektorhoz fordulást megelőző okok nem lehetnek a rendkívüli felmondás
indokai, mert az másfél évvel korábban volt, csak a felmondás előtti 15 nap. Attól, hogy nem indult nyomozás, még
tudhatott, mert e‐mailben értesítettem őket. Ha viszont nem tudott, hogy jelölhette meg éppen ezt okként, és nem az újat, amiről állítólag épp akkor értesült? Teljesen téves megállapítások, kifejezetten Bednanics
2010.09.09‐i kihallgatása lett megjelölve felmondási okként, ezt követően, erre hivatkozva mondott fel
2010.09.14‐én. Feljelentés és felmondás kapcsolata időbeli és okozati, a munkáltató beismeri, hangsúlyozza, utolsó beadványában szinte henceg vele. A nyomozó hatóság ez esetben tényeket, beismeréseket, dokumentumokat néz levegőnek, önellentmondásba keveredik, csak hogy kijelenthesse, nincs összefüggés, amikor az összefüggés épp az elkövető által deklarált. Itt a HAT szerzője szó szerint össze‐vissza beszél, csak hogy tagadhassa azt, ami nyilvánvaló, beismert, dokumentált, tény. Mit jelent az „egyébként csak” a 6.o.9.bek. 2. mondatában, hogy függ össze az előzményekkel? Hogyan cáfolhatnék egy 2010 szeptemberi tényt egy 2009. decemberében adott interjúban? Egyáltalán milyen tényt? Azt a valótlan állítást cáfoltam a cikkel, hogy nem tudtak a korábbi feljelentésről. A HAT az érintettek minden hamis tanúvallomását elhiszi, még azt is, hogy az egyetem
2010 szeptember 9‐ig nem tudott a feljelentésről, holott ezt épp saját nyomozati anyaga döntötte meg a bíróságon. A HAT még a feljelentésemet is átdátumozza 2010.03.08‐ról 04.15‐re csak azért, hogy valahogy megszüntethesse a nyomozást ebben az ügyben is. Erről ld. jelen Fell. 3.o.
6.o.11. Ez valótlan. Mészáros védését már a házi vitán elleneztem a készültségi fok miatt. A témavezetésről nem
váltottak le, erőből átírták a dékán nevére. Külföldi konferencia‐távollétem (március 26‐29) volt a sietség oka a
gyors védéssel és a két testületi „villámhatározattal”, hogy kész tények elé állítson, hiszen a MAB a feltételek
teljesítésének határidejét június 30‐ig meghosszabbította. Mindent megtettem a folyamat megállításáért, de a dékán megakadályozta (Zseng).

7.o.2. Nem azt adtam elő a hangfelvételen, hogy több írásbeli bejelentés érkezett ellenem az egyetemről, mert ez nem igaz, egyetlen egy sem. Azt adtam elő, hogy Szabó András személyesen kereste fel a MAB elnökét, Bazsa Györgyöt 2009 áprilisában, hogy bevádoljon a túl sok témavezetésem miatt, irigységből, mert neki egy sem volt. Ezzel a doktori iskolánkra irányította a MAB figyelmét. Valótlan, hogy ellenem indult vizsgálat, ellenkezőleg, az én védelmemben, ami a 2009. október 2‐i MAB‐határozat tartalmából egyértelműen kiderül (ld. jelen Fellebb. 2.o.). Sem vezetői alkalmasságom, sem témavezetéseim nem voltak tárgyai a MAB‐vizsgálatnak (vö. Bazsa György emailje). Mindkét doktoranduszom, Váradi Ferenc és Riskó Enikő is megkapta a doktori oklevelet, az IDI felfüggesztése és bezárása ellenére. Csak ők ketten, mert ők becsületes munkával érdemelték azt ki. Vezetői alkalmasságomat sem vonta kétségbe senki a két érintetten, Szabó András dékánon és Balla Péter rektoron kívül, akiknek érdekükben állt a leváltásom és eltávolításom.
7.o.3. Hogy velem szemben nem történt retorzió, azt a HAT semmivel sem képes megindokolni – a tények, dokumentumok, iratok ellenére állítja. Az egész ügy arról szól, hogy hátrányos intézkedések sorozata ért a két hivatali hatalommal rendelkező érintett részéről a szabálytalanságok feltárása miatt. Ráadásul a nyomozó hatóságnak már a magántitok‐sértéses ügy is rendelkezésére állt. Mi valósítja meg a közérdekű bejelentő üldözését, ha nem ez?
7.o.4. Ha minden „rendkívüli felmondási ok” kívül esik nemcsak a szubjektív, hanem az objektív határidőn is, amit ez a bekezdés állít, akkor a rendkívüli felmondás alapból jogellenes, tehát retorzió volt. Viszont ha van szubjektív határidőn belüli felmondási ok ‐ és Bednanics 2010. szeptember 9‐i kihallgatására hivatkozás ilyen ‐ akkor a közérdekű bejelentő üldözése tárgyában ez lett volna az egyetlen vizsgálandó ok, amit a nyomozás elmulasztott.

Fontosabb rövidítések feloldása:

HAT – Mákné Portel Melinda ezen a blogon is olvasható határozata

Lamm – a Lamm Vanda által vezetett bizottság jelentése a MAB-nak a károlis PhD-csalásokról

Zseng – a Zsengellér József által vezetett bizottság jelentése a Károli Rektori Tanácsának

KÜO – Bézsenyi Balázs fővárosi főügyész határozata Szabó András bűnösségéről

DKK – Demes-Kőfalusi Krisztina, Szabó András titkárnője és cinkosa a közokirathamisításokban

MM – Mészáros Márton

Forrás: http://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2017/05/21/how-often-does-a-policewoman-lie-hanyszor-hazudik-egy-rendorno/

 

 

Posted in Balla Péter, BRFK, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda, Mészáros Márton, Szabó András | Címkézve: , , | 118 hozzászólás »

Calvinist snitchers on the hook (Református ügynökök kelepcében)

Posted by jhnnsclvn - május 14, 2017

Szerző: Dunántúli lelkész

A reposzt.hu-t Köntös László, a dunántúli egyházkerület főjegyzője alapította pár éve.  Ő a vasárnapi posztok szerzője, a hétköznapokon dunántúli lelkészek és egy papfeleség osztoznak. Figyelemreméltó, hogy a Dunántúli Egyházkerület püspöke, Steinbach József soha nem publikált a blogon, sem posztot, sem kommentet nem jegyzett.  A felekezeti blogok között színvonal tekintetében a reposzt  a gyengébbek közé tartozik, össze sem lehet hasonlítani pl. az igényes írásokat közlő evangélikus kötőszóval. A tematika minimum vegyesnek nevezhető, van, amikor viccgyűjteményeket közölnek a nagytiszteletű (???) urak, még az auschwitzi tematikát is belefoglalják a szószéki humorba. Feltűnően sok poszt foglalkozik a futballal. Ezekből kiderül, hogy a posztok szerzői, a nagyra becsült lelkészek roppant elmélyült ismeretekkel rendelkeznek a kormányfő kedvenc sportjáról. A magyar helyesírás és központozás szabályait jóval kevésbé tanulmányozták, némelyiküket már ötödikben megbuktathatták volna.

Köntös László vasárnapi posztjai általános útmutatásokat tartalmaznak arra nézve, milyen a világ, mit gondolnak rosszul a liberálisok, és mi az egyedül helyes keresztyén álláspont.  Nem fukarkodik ellenfelei jellemzésével, pl. “csak egy liberális lehet ennyire szűk látókörű…” Neveket is említ bőségesen. Mióta azonban néhány céltábla (Kamarás István, Balavány György) visszaszólt, Köntös főleg külföldieket (Merkelt, Obamát, Fukuyamát, Jürgen Habermast) hülyéz le, ezek biztosan nem olvasgatják a reposztot. A blogalapítás célja világos: a magát szürke eminenciásnak képzelő Köntös próbál vele-általa egyházpolitikát csinálni, a világi-fideszes hatalomhoz való sűrű törleszkedés közepette.

Most viszont kisebbfajta vihar kerekedett Köntös László 2017. május 7-i posztjára érkezett válaszok kapcsán. A posztban a szerző Lehel László lebukásán elmélkedik. Kodácsy Tamás finoman beszól neki, hogy söprögessen inkább a saját háza táján, és a saját beszervezését mesélgesse, ne a másét. A vitának van egy harmadik részvevője, Bogárdi Szabó István püspök, a Református Egyház lelkészi elnöke, aki attól való félelmében, hogy esetleg az ő amerikai ösztöndíjának a körülményei is terítékre kerülnek, durván a fiatal lelkészbe akarja fojtani a szót. Kodácsy azonban nem hagyja annyiban, tovább főzi Köntöst a saját levében.

 ADJUK  ÁT A SZÓT A SZEREPLŐKNEK!

Kodácsy Tamás kérdése

Kedves László!

Köszönöm a cikket és a bátorságodat, hogy előhoztad a témát.

Én nem lepődtem meg Lehel László leleplezésén, ez az ügynökrendszerből áthajló ügynökkérdés-rendszerének szokásos eleme. Az eddigi ismereteink alapján úgy vélem, hogy a puha diktatúra (1963-1989) beszervezései nem a besúgórendszer fenntartása miatt volt fontos, hisz mindent tudtak és kézben tartottak, hanem az egzisztenciális függés miatt, erről írtam is korábban. Aki ambiciózus volt, külföldi ösztöndíjra akart menni, vagy egyházi vezetői tisztséget töltött be, kiemelt gyülekezetbe akart kerülni, az aláírt. Ezért nem volt meglepetés LL, és nem lesz a következő leleplezés sem. Aki nem írt alá, azt elásták, megtört vagy tönkrement (erre családi példákat tudnék hozni). Hadd tegyem hozzá, ez az aláírás általában csak olyan lehetőségeket adott, amiket ma magától értetődőnek veszünk, de ennek alapján nem lehet lesöpörni testvérünk életművét és eredményeit, amit elért, azt el kell ismerni. Sőt arra hajlok, hogy a mai ügynökkérdés-korszak sutább, bár ugyanazok a mechanizmusok érvényesülnek, ugyanazokkal vagy hasonló szereplőkkel. Nem véletlenül emeli ki ezt a problémát az EJB jelentés. Akkor legalább azokat az embereket szervezték be, akik tehetségesek voltak, láttak benne „fantáziát”, bizonyos értelemben ez egy külső szempontú válogatás volt, és nem nyers kontraszelekció. Ma sajnos a rendszer fenntartása miatt sokszor fontosabb a miemberünk biztosítása az (anyagi vagy etikai) függőséggel, mint a teljesítmény vagy a tehetség. A múlttal nem a múlt miatt kellene szembenéznünk, hanem a jövőnk miatt, amikor nem lesz már műrendszer, amelyhez igazodni kell és lehet. (Az előző cikkedben leírt csalódottság és a vitánk is beleillik a képbe.)
Ezt írtad: „S mindezt nem azért mondom, hogy mentsem Lehel Lászlót, vagy azért, mert én is ügynök voltam, csak rólam még nem derült ki. Háromszor akartak beszervezni, udvariasan, nagyon diszkréten, mindenféle „jót” ajánlva, de amikor látták, hogy nem mennek velem semmire, békén hagytak.”

Kósa Lászlónak nemrég jelent meg egy remek tanulmánya (Szabadulás a hálóból, in: Felelet a mondolatra, 2016.) azokról az emberekről, akiket kinéztek, próbáltak felhasználni, de nem sikerült, mert hosszú és keserves próbálgatások után feladta az ÁEH: Papp Géza, Szigethy András, és különösen Szabó Dániel esetében. Ezekre a történetekre úgy van szükségünk mint egy falat kenyérre, hogy árnyaltabban lássuk azt a kort is, és a jövőnket is.
Szeretettel kérdezem, hogy megosztanád velünk a Tiédet? 1981-ben RefLapnál dolgoztál, majd 1985-ben Princetonban voltál ösztöndíjas, így minden ok adott volt arra, amit írtál, hogy beszervezzenek. Hogy tudtál szabadulni a hálóból? Hogyan zsaroltak, hogyan ráztad le őket (Persze, erre nem biztos, hogy a Reposzt a legalkalmasabb.)

Tisztelettel, Tamás

Kodácsy hozzászólása RETORIKAI CSÚCSTELJESÍTMÉNY. Úgy tesz, mintha komolyan venné Köntösnek a retorikai szakirodalomban “visszavonásnak” nevezett fogását (“S mindezt nem azért mondom…”), megkérdezi tőle, mégpedig “szeretettel”, hogyan húzta ki a nyakát a hurokból, hogyan sikerült tisztának maradni a RefLap élén és Princetonban.

Köntös László válasz

Kedves Tamás, engem L.L. leleplezésében az időzítés lepett meg, erre utaltam is. Nem tudom, mi van a háttérben. A mai ügynökrendszer kapcsán nem tudom, miről beszélsz. Komolyan. Az én történetemről nem szívesen beszélek se itt, se másutt. Soha nem is hoztam elő, még csak magánbeszélgetésekben sem, de most kénytelen voltam a lehető legrövidebben. Egy darabig, főként miután hazajöttem Amerikából (93), főleg az életutam (RefLap, Princeton) miatt eléggé komoly gyanakvás vett körül. De még akkor sem gondoltam, hogy “igazolnom” kellene magamat. Egyébként nincs semmi titokzatosság, nem voltam én ellenálló, nem is fenyegettek vagy zsaroltak. Azt hiszem, alkalmatlannak találtak egy ilyen szerepre. S ebben valószínűleg igazuk is volt. És az alkalmatlanságomban masszívan benne van egy nagyon erős családi hagyomány is. De ez egy másik történet. Az egész ügy – ahogy írod – valóban a jövő miatt fontos. De egy szempontot azért ne felejts, ha már véleményt formálsz az írásomról: én a Rákosi-rendszer végén, Kádár-rendszer elején voltam papgyerek egy kicsiny dunántúli faluban. Nem kívánom neked és senkinek sem azt az élményt. Oldalakat tudnék írni. Nekem a múlt is fontos. Nem könyvekből tanultam azt a korszakot. Az életem. Innen érthető a mai világnézeti (konzervatív-jobboldali) alapállásom is. Üdv., kl

Köntös első válaszában még némi tanácstalanság érződik. Ha már posztjában saját magát állította be Lehel Lászlóval szemben fényes erkölcsi sarkcsillagnak, nem térhet ki a válaszadás alól. Panaszkodik a személyét körülvevő “komoly gyanakvás”-ra, s igyekszik egy erkölcsi fárosz szerénységeként feltüntetni, hogy nem részletezi sem a vele kapcsolatos beszervezést, sem az ő heroikus ellenállását.

Bogárdi Szabó István, a MRE zsinatának lelkészi elnöke beleszól a párbeszédbe

Kedves Kodácsy Tamás – , ezt írod itt: “Akkor legalább azokat az embereket szervezték be, akik tehetségesek voltak, láttak benne „fantáziát”, bizonyos értelemben ez egy külső szempontú válogatás volt, és nem nyers kontraszelekció. Ma sajnos a rendszer…”, stb. Szóval, ma „sajnos”, akkor pedig „legalább”? Mi ez, eulogia a diktatúra mellett!? Hűha, bizony!? S mi van azokkal, akiket meg sem próbáltak beszervezni? S amúgy, tényleg, valóban mindenki aláírt, aki „ambiciózus volt, külföldi ösztöndíjra akart menni”? Csak úgy, ez kategorikus? Szóval, ez olyan magától-értetődő volt? Ennyi mindent tudsz? Miért nem osztod meg velünk apróra? Szóval, a tehetségesek figyelték a tehetségteleneket? Te ma aláírnál? Vagy aláírtál volna, mikor külföldi ösztöndíjra akartál menni? Csak úgy kérdezem. Kérdeznem kell, mert kevés ilyen arrogáns megnyilatkozást olvastam, mint itt a Tied! De persze ezek ostoba kérdések – hiszen ma sokkal rosszabb és kontra-szelektáltabb minden – a legrosszabb, hogy még alá se kell írni. Tamás, förtelem, amit itt firkálsz! Nem bánnám, ha kicsit szégyellenéd magadat…
Azok nevében, akiket nem próbáltak meg beszervezni, de attól még nagyjából tudják, micsoda förtelem volt az a világ.

(Így végződik, aláírás nélkül Bogárdi Szabó István hozzászólása.)

A főpásztor váratlan brutalitással lép be a látszólag békés párbeszédbe. “Arrogáns”, “förtelem”, “ostoba kérdések”, “szégyellenéd magad” – mélyre szaladt a nem is neki szánt kés Bogárdiban. Bár tisztában vagyunk a Magyarországi Református Egyház “alulról építkező”, hagyományosan demokratikus (???) szellemiségével, s azzal is, hogy egy református lelkésznek a zsinati elnök nem olyan értelemben a “főnöke”, mint egy plébánosnak a római pápa, de azért birkák sem vagyunk. Világosan látjuk, hogy Kodácsy sokat kockáztat ezzel a bajuszakasztással.

Kodácsy Tamás válasza a főpásztornak

Kedves Püspök Úr!

Köszönöm kritikádat. Eszem ágában sincs dicsőíteni a förtelmes diktatúrát, nem azért írtam, amit idéztél. Egyházunk szenvedett attól eleget, felmenőim is. Két dolog miatt írtam ezt:

1. Azon emberek miatt, akik attól félnek, hogy lelepleződésük után kihathat egész életpályájukra ez az árny, és ezért hallgatnak most is, vagy csinálnak mindent úgy (azzal a logikával), ahogyan vele csinálták. Félnek a lelepleződéstől, mint a kitagadástól és a megbélyegzéstől, és ez a félelem táplálja azt a bizalmatlanságot, ami a múltfeltárás hiányából fakad (EJB). Úgy gondolom, nem vagyunk se jobbak, se különbek náluk. Nem lehetünk donatisták.

2. Csak azt tudom most is kérdezni, amit Bogárdi Szabó István kérdezett 2009-ben: „Múltjában él az egyház?” (THÉMA 9.) Ez a kérdés az egész 1989 utáni korszakra vonatkozik. Talán addig kell ezt kérdezni, amíg véget nem ér az ügynökkérdés korszaka, és ezt nem fogja az idő megoldani, hiába halogatjuk. Ez az árny hordozza az újratermelődő kontraszelekciót is, lásd a mostani leleplezést, az időzítéssel, a politikai felhanggal, az életveszélyes árulás vádjával.
A puha diktatúrában tudni lehetett, hogy vannak szovjetek, egy egyházellenes államhatalom, egy szemét ÁEH. A maga kegyetlenségével ez legalább kirajzolódott.
De 28 évig kinek a fiókjában volt ez a 6-os karton, és miért most került elő, és mi a célja ennek, és akik be voltak szervezve, azok meddig féljenek, ki mit húz elő holnap?

Kérlek szépen, ne hagyd ezt a múltfeltárást a következő ciklusra. Nagyon jó, hogy 2015 végén újra indult az EJB munkája – akik a múltfeltárást nevezték meg a bizalmatlanság egyik fő okának –, és várjuk azt a „közzsinatot”, amit elhatároztatok! (http://reformatus.hu/mutat/11809/) Talán ott letehetnénk ezt a nyomasztó örökséget… meg a szégyent is, amit az én vállamra is tettél.

Üdvözlettel,
Tamás

UI. Nem tudom, hogy aláírnék-e, eddig igyekeztem tisztességesen.

Kodácsy Tamás nem ijed meg a nem is burkolt fenyegetéstől. Eléggé megedzette őt Balla Péter hihetetlen brutalitása, amellyel magyarázat nélkül kirúgta őt több év sikeres munka után a Károliról. Éppen habilitációja előtt akolbólította őt ki Balla, habilitálása már az Evangélikus Egyetemen történt.  Kodácsynak nincs miért félnie, bármikor befogadják őt derék lutheránus barátaink. Náluk professzor is lehet belőle.

 Kodácsy Tamás Köntös Lászlónak

Kedves László!

Egészen biztosan nem tartottak alkalmatlannak, főleg egy konzervatív múlttal. Ha alkalmatlannak találtak volna, nem engedtek volna 1981-ben a RefLaphoz, és 1985-ben az USA-ba ösztöndíjra, mindenkit behívtak előtte. Nem kell most sem igazolnod semmit, csak örültem volna, ha megosztod a hálóból való szabadulásodat, azt ahogyan állítod, hogy végül többszöri próbálkozás után “békén hagytak”. Simán elengedtek?

Ma nem ügynökkorszakról (1963-1989) beszélek, hanem a hozzá kapcsolódó és hosszan elnyúló ügynökkérdés-korszakról (1989- napjainkig). Amikor én mehettem volna Princetonba (1997!), engem is behívtak (persze nem az ÁEH-ba), és kértek tőlem „valamit”, ami nem a tanulmányokhoz vagy teljesítményhez kapcsolódik, a miemberünk nyilatkozatot, és legyek inkább más tanítványa. Nem álltam kötélnek, el is keveredett a jelentkezési lapom, maradtam itthon. Ma így működik, más a helyzet más a tét, de sok a hasonlóság. Erről az ügynökkérdés korszakról írtam itt: http://honlap.parokia.hu/data/kollegium/dokumentum/2015/03/06/hogyan_uzzunk-kodacsy.pdf

Üdv, Tamás

Kodácsy változatlan udvariassággal válaszol Köntösnek, de most már előjön a farbával.  Finom iróniával söpri félre az “érvet”, hogy Köntös szemmel látható konzervatív világnézete alapján alkalmatlannak látszott a beszervezésre. Aztán előjön a saját princetoni történetével. Ő 1997-ben azért nem utazhatott ki, mert nem vállalta a beszervezést. Köntös viszont a nyolcvanas évek elején, a masszív kommunista diktatúrában hótisztán igen???

Köntös László válasza Kodácsy Tamásnak

Kedves Tamás! Nagyon különös, hogy te mindent jobban tudsz. És nem osztok meg semmit sem, mert nem vagyok mesélgetős fajta. Kiráz tőle a hideg. Se erről, se másról. Se neked, se másnak. Ilyen a természetem. Nincs rá igényem, s mindenki azt gondol, amit akar. Ha meg nem hiszed el, amit mondok, akkor nem hiszed el. Ettől még igaz a történetem, de abban már nem vagyok biztos, hogy belefér-e az általad konstruált valóságba. Azért az igen figyelemre méltó, hogy te visszafele legyártod a múltamat, sőt el is magyarázod a tisztelt olvasónak, hogyan működtek akkor a dolgok, s felteszed a kétkedő kérdést: “Simán elengedtek?” Leírtam. S a kérdésedet meg nem is elemzem tovább, mert még nagyon érdekes következtetésekre találnék jutni. Veled kapcsolatban. Üdv., kl

Most már Köntös is vicsorog, felbátorította erre a főpásztor brutalitása. Ad hominem “érvel” – ki az a Kodácsy, hogy kételkedni mer az ő szavában? A végén nyíltan fenyeget: “nagyon érdekes következtetésekre találnék jutni Veled kapcsolatban”.

Kodácsy Tamás Köntös Lászlónak

Kedves László! Semmit nem tudok jobban, egy újabb generációs tanácstalan lelkész vagyok, és szeretném megérteni, hogy miért gondolkozunk úgy, ahogyan, és miért vagyunk ott, ahol. Ha a kérdéseimből velem kapcsolatban következtetni tudsz, annak is nagyon örülök, nekem az is segítség.
Ezt Te írtad: “Háromszor akartak beszervezni, udvariasan, nagyon diszkréten, mindenféle „jót” ajánlva, de amikor látták, hogy nem mennek velem semmire, békén hagytak. Isten különös kegyelme folytán „megmenekültem”, miközben a rendszer foglya, és hallgatásomnál fogva a támogatója maradtam. Nem tudom, ha nyílt erőszakkal, kínzással, zsarolással kényszerítettek volna az ügynökösködésre, mit tettem volna. Isten soha nem állított ilyen próbatétel elé, s ezért is hálával tartozom Neki.”
SDG!

Szóval ezt a történetet Te kezdted el, és pont azért kérdeztem vissza, mert Kósa László a megrendítő és kemény történetei (3 szabadulás, 1 ellenállás) után ezt írja ma: „Ahhoz, hogy az ügynökkérdés fontos oldala – a tartók ellenében szabadulni lehetett a hálóból –, súlyának megfelelő figyelmet kapjon, még sok tudományos vizsgálatra van szükség.” (473) Igen, ez egy teljesen homályos terület. S kitől tudhatnánk meg, hogy miképp lehetett megmaradni, kikerülni, szabadulni, ha nem Tőletek? Olyan történetet is ismerek, hogy külföldi ösztöndíj, persze behívták beszélgetni, kiment, visszajött és amikor be akarták szerezni kategórikusan nemet mondott, de ment is büntetésbe (vidéki elszigetelés, Tolna, Baranya, …). De ott megmaradt, tanult, és nem adta föl, le a kalappal. (Ennek ellenkezőjét is láttam, hogy beletört.)

Nem akarom tovább firtatni, elnézést, ha kellemetlen voltam.

Üdvözlettel, Tamás

Kodácsy nem veszíti el a türelmét. Továbbra is a fiatal és tanácstalan lelkész pozíciójából kérdezi a bölcs idősebbet, hogyan sikerült neki erkölcsi sarkcsillagnak maradnia és egyidejűleg főszerkesztőnek lennie, Amerikába többször is kijutnia?

Köntös László Kodácsy Tamásnak

Kedves Tamás!
Nem tudom, érzékeled-e, hogy eléggé arrogáns és agresszív módon defenzív helyzetbe hoztál. Állításaid és kérdésed alkalmasak arra, hogy azt sejtessék: nem mondok igazat. Ilyen állítást fogalmazol meg: “Egészen biztosan nem tartottak alkalmatlannak, főleg egy konzervatív múlttal. Ha alkalmatlannak találtak volna, nem engedtek volna 1981-ben a RefLaphoz, és 1985-ben az USA-ba ösztöndíjra, mindenkit behívtak előtte.” Tévedsz. Nem így volt. Kétkedően felteszed a kérdést:”Simán elengedtek?” Igen, simán elengedtek, miután nem is lettem egy percig sem a rendszer része. Azt kéred tőlem itt, meséljem el. Senkinek sem mesélek, kedves Tamás, s nem azért, mert titkolózni valóm lenne, hanem mert ilyen természet vagyok. Nem tudom, ez elképzelhető a számodra? S aztán most, hogy védjem magamat, kezdjek el mesélni? Neked? Nem tévesztesz te engem össze valakivel? Amiről Kósa László ír, az egy egészen más történet. Én soha nem voltam a hálóban, és nem ismertem olyat, hogy tartótiszt. Kísérletet tettek a beszervezésemre, de nem zsaroltak. Ennyi. Attól tartok, a rendszer működése sokkal összetettebb volt annál, hogysem fekete-fehér skatulyákba lehetne pakolni. Végül, ha megkérhetnélek, hagyd abba ezt az agresszív stílust, s ne várj tőlem olyat, ami a természetemből nem következik. Továbbá, nem kellemetlen voltál. Több. Írástudó ember vagy, képes vagy a szavak értelmezésére. Én is. Nos, hogy tudd, szerintem mit mondtál: azzal vádoltál meg burkoltan, hogy hazudok. Én a te helyedben elgondolkoznék azon, vajon miért mertem én a saját történetemmel néhány szó erejéig a nyilvánosság elé állni? Talán azért, mert tudom, hogy igazat mondok. Ugyanis, képzeld el, ez a történet nem egy könyvből vett idézet. Ma is élő emberekről beszélünk, úgyhogy vállalnom kellett a nyilvánosság minden kockázatát. És vállalom is.

Köntös a konkrét kérdésre most sem válaszol, de nyíltan csattogtatja a fogait. Parancsolgat: “hagyd ezt az agresszív stílust”! Érvelése lenyűgöző: nem hazudok, mert kiálltam a nyilvánosság elé, tudom, hogy igazat mondok.

Kodácsy Tamás Köntös Lászlónak

Kedves László!

Nem szólítottalak fel mesélésre, csak kérdeztem, és el is fogadom, ha nem akarsz írni erről. Főleg nem vádoltalak hazugsággal. Az indulatodat is megértem, és érzem, hogy fiatal „írástudó” taknyosként olyan aknamezőn ugrálok, amiről fogalmam sincs. (Ezért is írtam, hogy nem jó erre a Reposzt.)
Kérdésemet nem vádaskodás, hanem az a meglepetés vezette, amit Te osztottál meg: Téged háromszor akartak beszervezni, egyszer sem sikerült nekik, és békén hagytak.
Helyesbítenem kell azt, amit írtál: Kósa László tanulmányában nem csak beszervezés utáni szabadulásról, hanem az utolsó történetben egy sikertelen beszervezésről számol be, ami nagyon megrendítő, ott is háromszor próbálkoztak mint Nálad. Egy tehetséges teológust környékeznek meg (finoman külügyi pálya kecsegtetésével, durván megfélemlítéssel), és az elutasítás után a szállodai portási állásából (!) is kifúrták, egy ideig vályogvetésből, háztájiból kellett élnie. Írtam, tudok olyanokról is, akiket a visszautasítás után „száműztek”, és megmaradtak. Hősök ők, tisztelet nekik.
Te vagy az első, akiről azt hallom, hogy többször is megpróbálták, erőszak és zsarolás nélkül, és békén hagyták (értsd: a fentiek fényében ez a „simán elengedték”). Persze nem vagyok tájékozott, ezért elnézést, ha volt már ilyen történet. Nyilván minden eset más.
De azért különösen fontos a Tied, mert nekem így árnyalódik kicsit az ÁEH: ezek szerint nem voltak lihegő „vadállatok”, akik addig üldözték a kiszemelt áldozatot, amíg meg nem adta magát, vagy „ki nem nyírták”? Ha úgy adódott, három próbálkozás után békén hagyták az embert. De ahogyan írod, nem „fekete-fehér” a rendszer, és azt is el tudom hinni, hogy azért csinálták így, mert ezzel is demonstrálták: ők az urak, és ezt is megtehetik. Pont ezért lenne érdekesek ezek a történetek, és hiányoznak is, meg a feldolgozásuk is, ahogyan Kósa László írja.

Köszönöm a beszélgetést és a türelmedet,
Tamás

Kodácsy elegánsan zárja le a csörtét. Azért érdekelte, azért különösen fontos neki Köntös története, mert “te vagy az első….akit békén hagytak”. Belenyugszik, hogy az erkölcsi sarkcsillag magába zárja heroikus ellenállásának titkait.

A beszélgetés folytatódik a reposzton, eddig összesen 26 komment jelent meg. Érdekes Pecsuk Ottóé, aki azt írja, hogy “Sajnálom, hogy püspök úrral olyan gyorsan és könyörtelenül leoltottátok Kodácsy Tamás kollégánkat a kérdéseivel együtt.” Több türelmet kér a fiataloknak.

Köntös válaszában kifejti, hogy Kodácsy írásában nem csak szimpla kérdezést lát, hanem egy olyan valóság konstruálását, amelyben ő, Köntös, nem az a feddhetetlen erkölcsi fárosz, amelynek mutatja magát.

Bizony így van, mondja Bogárdi, majd jelzi Pecsuknak, a többit megírja neki magánlevélben. Meg is tette nyilván, mert Pecsuk vitazárónak szánt kommentjében megköszöni nekik, hogy “tisztázták a hermeneutikai/kommunikációs jellegű félreértést”. Pecsuknál tehát telibe talált a főpásztori fenyegetés.

Köntös május 14-i Ügynök vagy? című posztjában visszatér a témára. Idézi Bogárdi Szabó Istvánnak a zsinaton elhangzott szavait a vitastílus eldurvulásáról és tanácsát: “Kérem, tiszteljük a másikat, mondjuk el az ellenérveinket, de a másik ember hitét és tisztességét ne kérdőjelezzük meg.”

Köntös persze így se lehet elégedett: ezzel a posztjával bizony bakot lőtt. A saját maga fabrikálta erkölcsi piedesztálról ítélkezett Lehel felett, de volt valaki a tömegben, aki rámutatott morális pőreségére. Nem sajnálja senki a magát  kiváló filozófusnak és nagy teológusnak képzelő pápai Machiavellit, a saját maga által ásott verembe esett bele. Szívesen kérkedik angol nyelvtudásával, de most mégsem jutott eszébe az a bölcs angol mondás arról az emberről, aki üvegházban lakva dobál köveket másra.

Világosan kiderül ugyanis mindebből, hogy az Orbán kormányok által kitüntetett Köntös (Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt – 2000, Magyar Érdemrend lovagkeresztje – 2014) hősiesen ellenállt a förtelmes Kádár-rendszernek. Heroikus ellenállásának színhelye főleg az USA volt, pozíciója pedig a felekezeti hetilap főszerkesztőjéé.

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , | 69 hozzászólás »