Nyolc és fél évvel ezelőtt tudósítottunk Huis clos címmel H.G. munkaügyi peréről, amit a Károli Gáspár Református Egyetem igyekezett zárt ajtók mögött tartani. Előbb a 168 óra, majd a HVG újságíróit és fotósait terelték ki a tárgyalóteremből – másokkal együtt. Aztán a valószínűleg legjobb munkaügyi bíró, Kulisity Mária, a H.G.-perben immár a harmadik, rájött a Károli aljas trükkjére, és újra nyilvánossá tette a tárgyalást. De már csak még egyet tarthatott, azt, amelyen beengedte a közönséget. Utána őt is leváltották elődeihez, Berkiné Lakatos Katalinhoz (első bíró) és Erdélyiné Szőke Györgyihez (második bíró) hasonlóan. Addigra sikerült a két Károlin haknizó díszjogásznak, az akkori igazságügyminiszter Trócsányinak és a poltszagtól bűzlő fővárosi főügyésznek, Ibolyának megtalálni a valaguk alá kúszó korrupt bírót, aki némi színlelt jogi cirkusz után kihirdeti az előre megrendelt ítéletet. Úgy tudjuk, a per idén ért véget Strasbourgban, és az egyház által üldözött professzornak a magyar állam már ki is fizette a kártérítést. Az érintett továbbra sem járul hozzá, hogy ügyéről tájékoztassuk olvasóinkat, de mi úgy gondoljuk, már nem árthatunk neki. Túl értékes az összegyűjtött anyag ahhoz, hogy veszni hagyjuk. Folytatjuk a témát! H.G. kálváriájából összeáll korunk episztéméje a foucault-i értelemben: olyan általános ismeretelméleti képet ad ez az ügy a NER-korszakról, mely lehetővé teszi az egész rohadt, korrupt, nepotista, protekcionista rendszer bemutatását, mint egy állatorvosi lovon. A NER-korszak fő támaszát, a Református Egyházat, mely a szószékről terel tömegeket a szavazófülkékbe, nem lehetett elmarasztalni, ám nyeretni is nehéz volt annyi leleplezett gaztette után. (A Szerkesztőség)
Szerző: Lying Secretary
Kulisity Máriát, a fiatal, ambíciózus és kimondottan tehetséges bírót először megvezette a Károli, amikor hagyta magát rábeszélni, hogy zárt tárgyalást tartson. Ám ezt a bírósági fogalmazó elfelejtette rávezetni a jegyzőkönyvre, így az máig nyilvánosként szerepel, hozzáférhető a bírósági irattárban, itt publikáltuk. A tárgyalásokon eleinte állandóan részt vevő Balla Péter végighazudta a pert. A letagadott WC-jelenetet már leírtuk. Mikor rajtakapták a hazugságon, bevallotta. Ezen kívül azt is hazudta, hogy a Szabó András elleni büntetőfeljelentésről csak 2010. szeptember 8-án szerzett tudomást a nevét se tudó Kulcsárszabó Meny (Kulcsárszabó? vagy Hansági?) Hazudós Ágnes e-mailjéből, és részben ez motiválta rendkívüli felmondásra. Pedig már fél évvel korábban beidézték őt a rendőrségre ez ügyben, és 2010. májusában megbízást is adott Hock Gyula ügyvédnek, hogy védje meg az ő és a PhD-csaló rokona, Mészáros MarciPista seggét. Ezen a nálunk olvasható 2011. november 17-i tárgyaláson most tovább hazudozott. Pl. azt, hogy H.G. betegállománya idején nem igazolta keresőképtelenségét. Ezt ő 2010. szeptember 8-án tudta meg, és ez volt a rendkívüli felmondás másik fő oka. Közben ő maga volt az, aki minden titkárnőnek és még a nexonos munkatársaknak is megtiltotta, hogy H.G.-től átvegyék a beteg-igazolásait. Amikor H.G-nak már végképp nem volt kinek leadnia az igazolást, személyesen Ballának nyújtotta volna át épp 2010. szeptember 8-án a Károli BTK mosdója előterében, de ő nem vette át. Ezen a nem véletlenül zárt tárgyaláson azt hazudta, hogy azért nem, mert ő rektori pozíciójánál fogva nem foglalkozott táppénzügyekkel. Hogy ez mekkora ordas nagy hazugság volt, bizonyítják alábbi, H.G-nak táppénzügyben írt levelei. Titkárnőket és bérszámfejtőket megszégyenítő precizitással írja le a különböző táppénzpapír-típusokat, még a terhességi állományba vételező formanyomtatványt is. Épp csak azt nem közli, mikor kell H.G-nak rózsaszín és mikor lila színű papíron igazolnia keresőképtelenségét, mert ha összetéveszti, azt együttműködési kötelezettsége megszegésének tekinti. Balla Péter kétségkívül nem rektornak született. A véletlen folytán ragadt a fenekéhez a rektori szék. Folyamatos és profi kioktatásai a munkaügyi nyomtatványokról titkárnői vagy munkaügyes kvalitásokról árulkodnak. Biztosan tudott kávét főzni és taxit rendelni hasonló profilú rektor-elődjéhez, Kovács Eszterhez hasonlóan, aki s.k. készítette a friss kávét helyettesének, a cukorbeteg Raffay Ernőnek, személyesen adagolva bele az édesítő cseppeket, nehogy pancserek megmérgezzék. Balla Péter kisasszony pályát tévesztett. Ámbár nemcsak a titkárnői pálya állhat közel hajlamaihoz, hanem a mostanság divatos zaklatóé is. Csak ő nem szexuálisan zaklatta női beosztottjait, hanem táppénzpapírokról szóló levelekkel inzultálta őket. Íme a bizonyság Isten és ember előtt – a zaklatásra és a hazudozásra is (még hogy pozíciójánál fogva nem foglalkozik táppénzügyekkel!):
A Károli második ügyvédje, az ügyvédek és egyben a human species egyik legostobább és legmocsokabb példánya, Nagy Gábor László azt állította (jkv), hogy az igazolások utólag lettek beszerezve. Jól látható, hogy minden egyes személyesen leadott példány át lett vetetve, különben Balla letagadta volna. Csak két példa az átvételre, de a bíróságon felperesi iratok között megvan az összes:
Végül egy bizonyíték a legszemetebb titkárnő akciójára, aki munkaidőben inkább magára zárta az ajtót, csakhogy a táppénz-papírt – talán Balla, talán Szabó András, talán a Kulcsárszabómeny utasítására, talán saját gonoszságból – ne kelljen átvennie (van ilyen több is a peranyagban ugyanettől a személytől):