Szerző: Tóth Károly
A Károli a magyar reformátusság történelmi szégyene
A Károli történetét egy mennyből a pokolba szálló ívként lehet leírni. Vagy a két rektor nevével: Bendától Balláig.
Amikor 1993-ban Benda Kálmán akadémikus néhány más hű református tudóssal (Erdélyi Istvánnal, Magay Tamással és Szilágyi Ferenccel) és dr. Hegedűs Lóránt dunamelléki püspökkel megalapította a Károli Gáspár Református Egyetemet, nem gondolták, hogy ezzel a magyar reformátusság legnagyobb szégyenét készítik elő. A rektorok között voltak kiváló, erkölcsös, tudós, hitben járó emberek: Vargha András és Szűcs Ferenc és voltak méltatlanok, mint Kovács Eszter és Újfalussy József, züllött parázna és tolvaj: Tenke Sándor, és van egy katasztrófális, a jelenlegi. Balla Péter, aki az apósa által alapított egyetemet a züllés mocsarába taszította.
Hegedűs püspök az alapításhoz a Teremtő segítségét kérte. Imája azonban nem talált meghallgatásra. A Teremtő “nem építette a házat”, helyette a romboló sátán, Szabó András jelent meg a Károlin. Miután nem tudta megakadályozni az alapítást, jött feleségével, Petrőczi Évával, hogy belülről bomlassza: behozta Hansági Ágnest, Kulcsár-Szabó akadémikus menyét, és az egyetem ettől kezdve a Kulcsár-Szabó Ernő klán embereinek kifizetőhelyeként működik. A református tudós oktatóknak felmondtak, helyükre saját embereik rokonait is csókosait alkalmazták. Szabó András kirúgatta a Magyar Intézet helyettes vezetőjét, a Heidelbergi Káté első fordtójának és kiadójának egyenes ági leszármazottját, aki akkor már tíz éve kandidátus volt, habilitációja pedig pár hónappal később perfektuálódott. A helyére pedig K. A. szeretőjét protezsálta be, aki ekkor még doktori fokozattal sem rendelkezett. Kirúgatta a köztiszteletnek örvendő Erdélyi professzort és az európai szintű tudóst, Püspöki Nagy Pétert is. Szabó András még a munkaügyi bíróságra is eljárt hamis tanúvallomásokat tenni.
A református oktatók kiseprűzése, helyettük tudatlan, a reformátussághoz csak gúnnyal és megvetéssel viszonyuló személyek felvétele teljessé tette a züllést.
Szabó András és bűntársai okirathamisításai és csalásai miatt a MAB megszüntette a Károli Irodalomtudományi Doktori Iskoláját. A jogi kar doktori iskolája hasonló sorsra jutott, miután elüldözték előbb Kapa Mátyás dékánt, majd a legkiválóbb tudóst és oktatót, az akadémikus Vörös Imrét.
A Hittudományi Kar doktori iskolájának léte is kétségessé vált Pethő Sándor, a Miskolcról kirúgott közismert csaló professzori kinevezésével.
A Reformáció Emléknapjára készülődve azonban egész Magyarország érzékelte a csődöt.
2011. október 26-án a BRFK bejelentette, hogy 157 milliós sikkasztás történt a Károli Bölcsészettudományi Karán.
2011. október 30-án a Duna-melléki püspök, Szabó István a Kossuth Rádióban arról beszél, hogy mennyire hasonlít korunk a tizenhatodik századhoz. Zűrzavaros kor mind a kettő, de akkoriban még volt hit, ma pedig cinizmus van helyette.
Ennél jobb kommentárt nem is kaphatott volna a Károli pokoljárása, amely a magyar reformátusság szörnyű szégyene.
Ahogy Pál apostol mondja: „..a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos…Ki a maga házát jól igazgatja” (1 Tim. 2, 4) Illik ez a leírás a borissza, feleségét csaló fő-fő püspökre?
Továbbá: Jól igazgatja a maga házát Szabó püspök? Miért tűri el, hogy sógora, Szabó András az egész magyar reformátusság csődjét idézze elő?
Miért kell minden magyar kálvinistának piruló orcával a templomba lépnie a Reformáció Emléknapján?
A Károlin történt mocskos bűncselekmények okán.
Ez az intézmény tökéletes erkölcsi bukása. Kár volt megalapítani.