Break

Az ukrán-orosz háború miatt a Károli Egyetem és a Magyar Református Egyház által elkövetett bűncselekmények feltárását egyelőre felfüggesztjük. A Károli Egyetem és a Református Egyház elvtelenül kiszolgálja a NER-t, annak vezetője pedig a békés Ukrajnát lerohanó Putyint. Ez minősíti ezt a korrupt egyházat és ezt a korrupt kormányt. Az ukrán szabadságharc árnyékában a Károli által elkövetett aljasságok és jogsértések egyelőre másodlagosak. – A Szerkesztőség

Károli Univerity of the Reformed Church and the Justice (A Károli Egyetem és az igazságszolgáltatás)

Szerző: Judge

A bizonyítékhamisító Balla Péter

Gazságügyiminiszterből rektor

A Károli büdös virága: a bűnpártoló Ibolya

Régóta tervezi a szerkesztőség, hogy publikálja annak a volt károlis professzornak a munkaügyi bírósági iratait, akit azért rúgtak ki, mert a protekciós (az akkori rektorral és mostani reltorhelyettessel, Balla Péterrel családi kapcsolatban álló) Mészáros Mártonnak recenziónyi méretű úgynevezett disszertációjára a doktori iskola elnökeként nem volt hajlandó doktori fokozatot megítélni. Az iratok publikálására eddig kizárólag a professzor ellenállása miatt nem került sor. Az anyagot nélküle is összegyűjtöttük, és előbb-utóbb publikálni fogjuk akkor is, ha az érintett tiltakozik. Ez egy konkrét, szemléletes példa arra, hogyan avatkozik be a politika látszólag egyszerű polgári perekbe, hogyan próbálja erkölcsileg és anyagilag ellehetetleníteni azt az egyetemi tanárt, aki nemet mer mondani olyan felülről jövő kérésekre, hogy írjanak be vizsgajegyet, adjanak ki diplomát, doktori fokozatot a politikai hatalom kegyeltjeinek – teljesítmény nélkül. A Schadl-Völner-ügy kapcsán már azokat az oktatókat éri retorzió, akik az ilyen kéréseknek eleget tettek, és az nyilvánosságra került. Jó 10 évvel ezelőtt még nem így volt. Akkor az az egyetemi oktató szenvedett brutális üldözést, aki az ilyen parancsra nemet mondott. Az ezen a blogon publikált anyagokból az is kiderül, hogy az ellenálló professzort nemcsak kirúgták, hanem titkosszolgálati eszközökkel a lakásán megfigyeltették. Az illető minden jogorvoslati kísérlete törvényszerűen falba ütközött. A munkaügyi bíróságokat a Károlin akkor igazságügyminiszterként még csak másodállásban haknizó Trócsányi – jelenlegi rektor – a Károli érdekeinek megfelelően manipulálta, a törvénytelen megfigyeltetés elleni feljelentést pedig a szintén a Károli jogi karán oktató Ibolya Tibor – Fővárosi Főügyészség vezetője – sikálta el, aki több szinten is beleavatkozott a munkaügyi perbe: nemcsak annak büntetőügyi. hanem polgári peres részébe is.

A Schadl-Völner-ügy olyan komplex korrupciós hálózatot sejtet, amely nemcsak hamis egyetemi okiratok formális megszerezhetőségére világít rá, hanem a bíróság működésének befolyásolhatóságára is. Kiderült, hogy a Végrehajtói Kar elnöke az igazságügyi államtitkáron keresztül bírókat is üldözni tudott. Schadl képes volt olyan kéréssel felkeresni a Törvényszék elnökét, Tatár-Kis Pétert, hogy rúgja ki azt a bírót, aki nem olyan ítéletet hozott, amilyent ő szeretett volna. Tatár-Kis Péter pedig képes volt ez ügyben fogadni őt. Ha ezt Schadl a maga pozíciójából megtehette, akkor hogyne tehette volna meg az igazságügyminiszter Trócsányi, vagy a Fővárosi Főügyészség vezetője, Ibolya a Károli érdekében? Ibolya többszöri beavatkozására a károlis munkaügyi perbe konkrét bizonyítékok vannak. Trócsányi beavatkozását közvetett bizonyítékok és az életszerűség támasztja alá.

Lomnici Zoltánnak, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökének elhíresült érvelése szerint mi sem bizonyítja jobban, hogy az emberek bíznak a bíróságokban, mint az, hogy tömegesen fordulnak évente ügyeikkel a bíróságokhoz. Ez a “bizalom” a Schadl-Völner-ügy kipattanása óta csakis gúnyként olvasható. Csak kicsit is tájékozott ember tudja, hogy semennyire sem bízhat a magyar igazságszolgáltatásban. Azért fordul a bírósághoz, mert semmi mást nem tehet. A vérlázító ítéletek azonban előbb-utóbb a társadalmi béke aláásásához vezethetnek. A bíróság az esetek nagy részében nemhogy igazságot, jogot sem szolgáltat, és jelentősen ront a bírósághoz forduló helyzetén. A Schadl-Völner ügy Tatár-Kist érintő szála csak explicitté tette azt a látens tapasztalatot, hogy szó sincs független bíróságról. Politikailag színezett ügyekben koncepciós perek zajlanak – megrendelt ítéletekkel. A Károli a Jogi Karára bevásárolt politikai potentátokkal régóta hatalmi helyzetben van. Ha beperelik, akkor lényegében nem alperesi pozícióba kerül, hanem bíró lesz a saját ügyében. Azaz hatalmi eszközökkel – a bíróság befolyásolásával – teljesen megsemmisítheti perbeli ellenfelét. Az általa befolyásolt eljárásokba pedig minden belefér: nemcsak az, hogy a Károli törvényes és jogi képviselői végighazudják a tárgyalásokat, hanem az is is, hogy hamistanúzásra kényszerítik oktatóikat, hallgatóikat, bizonyítékokat hamisítanak, félkatonai szervezeteket, kifejezett nehézfiúkat uszítanak a velük szemben állókra, és vádaskodás esetén hallgatólagos felmentést kapnak a bizonyítás alól. S mivel ők ülnek a bírói és ügyészi székekben, a harc ellenük kilátástalan. Nem harcolni ellenük viszont lehetetlen, mert az azt jelentené, hogy áldozatuk eltűri a jogsértést és megalázást.

A Károli aljas módszerei nem maradhatnak rejtve a társadalom nyilvánossága előtt. Akkor is nyilvánosságra kell hozni annak az elképesztően mocskos munkaügyi pernek a dokumentumait, ha maga az áldozat tiltakozik ellene. Megértjük, hogy elege van az üldözésből és meghurcolásból, de a református egyház igazi arcát a társadalomnak meg kell ismernie. Különösen most, hogy az egykori főszereplők ma a Károli legitim vezetői: a rektori székbe a károlis pereket manipuláló egykori igazságügyminiszter, Trócsányi László került, helyettese pedig a hazudozó és bizonyítékokat hamisító, titkosszolgálati módszereket alkalmazó szemforgató farizeus, Balla Péter lett. H.G. professzortól pedig előre is elnézést kérünk, de nem lehetünk rá tovább tekintettel. Az ő ügye a Károlival sokkal fontosabb annál, hogy ne hozzuk nyilvánosságra ennek dokumentumait.