The first thirty years (Az első harminc év)

Írta: Peregrinus

Megértük ezt is – harminc éves a Károli, a csak nevében református egyetemnek csúfolt képződmény. Nem mondjuk, hogy krisztusi korba érkezett, inkább sátáninak nevezhető az a három évtized, amit a magyar egyházi és közélet undorító rombolásával eltöltött.

Ha feltámadnának halottaikból az egykori alapítók – Benda Kálmán, Szilágyi Ferenc, Erdélyi István – és a fenntartó egyház első képviselője, dr. Hegedűs Lóránt, elszörnyednének. Visszamenekülnének a sírba, hogy ne kelljen látniuk, micsoda erkölcsi züllésbe és mély tudatlanságba taszította az egyetemet tőlük megszerző bűnbanda az általuk Istennek és a tudománynak szánt intézményt.

Itt van mindjárt Tenke Sándor, a mocskos szájú, saját magát „tiszta kezek” ígéretével rektornak megválasztatott tolvaj gazember. Utána jött – több tragikomikus közjáték után – Hegedűs Lóránt püspök veje, a böszme paraszt Balla Péter, akit valóságos bűzfelhő lengett körül. Ez, mondjuk, nem akadályozta meg őt abban, hogy fűvel-fával csalja Gyöngyikét, a püspök lányát. Rabolt is, lopott is a Balla, de legjobban a beosztottai magánéletet szerette kifigyelni, nem sajnált erre akármennyi közpénzt
se a Földi László -féle bűnszövetkezettől, a hírhedt Wistmnwoodtól. Másik hobbija a bizonyíték- és közokirathamisítás volt, amit bírósági perekben felhasznált. A vádlottak padjától csak beosztottja és lekötelezettje, az általa fizetett Ibolya Tibor fővárosi főügyész mentette meg.

A Károli egyre közelebb került a politikai hatalomhoz, mondhatni, bérelt bárcása lett az Orbán-kormánynak. Erre a legjobb bizonyíték, hogy jogi (!) diplomát adott az ország egyik legnagyobb rablójának, a nemzet vejének, Tiborcz Istvánnak. Megkérte persze az árát a Károli becstelen vezetése a mocskos diplomának, s meg is kapta. Például a Károlyi-Csekonics palotát, melynek 300 fős báltermében, a Lotz freskó alatt idétlenkednek a büdös parasztok és szakadt prolik. Hallgatók is bejuthatnak, ők persze csak az istállókba és kocsimosóba.

A Károli vezetői mostanában a legfőbb kegyúr közvetlen környezetéből kerülnek ki. Itt van pl. Czine Ágnes alkotmánybíró, aki vézna termetén 10 folyóméter nerccel szokott átbotorkálni a színen. Ő már a nagy nyelvvizsgabotrány idején kapcsolatban volt a Károlival, itt vásárolt nyelvvizsga-bizonyítványt a fiának az angol tanszék akkori docensétől, Judit asszonytól. Ez a fiú és Czine lánya is hatalmas pénzeket szakítottak azóta végrehajtóként, egészen Schadl belső körével álltak kapcsolatban, s nemcsak ők, hanem maga az alkotmánybíró anyuka is.

Most éppen Trócsányi a rektor, a fidesz EU képviselője. Amikor éppen nem Orbán nevében gorombáskodik Brüsszelben, ő is megjelenik a grófi palotában és a jogbiztonságról meg a jézuskrisztusról delirál. Hogy Trócsányi mekkora gazember, arról még sok mondanivalónk van. Pl. arról, hogyan avatkozott bele a Károli bírósági ügyeibe a Károli érdekében, hogyan állt bosszút a kirúgott oktatón, sőt, annak családtagjain, hogyan neveztette ki a Fővárosi Törvényszékre saját minisztériumi beosztottjait, és szignáltatta rájuk a károlis oktatók családtagjainak az ügyeit, hogy számukra hátrányos ítéleteket hozasson. Megvoltak az emberei minden szinten, az Ítélőtáblán, a Kúrián, és persze az Alkotmánybíróságon, pl a rektori székben az elődje, Czine. A Károlinál mocskosabb maffiát nehéz elképzelni, amely Trócsányin keresztül egészen Orbánig ér fel. Erre jó példa az Orbán-vő jogi diplomája. De Trócsányi keze még ennél is tovább ér el – a hírhedt hiénákig, a végrehajtókig. A Károli leggyűlöltebb ellenségeire Schadl rablóbandáját küldte rá.

A Károli jól be van ágyazva a legfelső politikai hatalomba, ezért lehetetlen őket kirobbantani a felsőoktatásból, pedig a bölcsészkaruknak és a jogi karuknak évekig akkreditált doktori iskolája sem volt. A jogi karnak nem is az oktatás a feladata, hanem hogy a református egyház és a református egyetem vezetőinek bűneit elsikálja, és az ellenük fellázadt áldozatokon bosszút álljon.

Ez az egyetemnek nevezett bűnszövetkezet megérte a harmincadik évfordulóját. Ez alkalommal ki is tüntették egymást, meg erdélyi tolvaj testvéreiket.

Nem kívánunk nekik újabb harminc évet. Reméljük, mihamarabb eltűnnek oda, ahova valók, a földi börtönökbe és haláluk után uruk, a SÁTÁN kénköves poklába.

The first thirty years (Az első harminc év)

Írta: Kálvinista Szellemiség

2023 február 24-én az MTA Dísztermében ünnepelte saját gyalázatos fennállásának harmincadik évfordulóját az ország legszínvonaltalanabb, legkorruptabb egyetemnek nevezett tanodája, amelyet szerencsétlen Károli Gáspárról neveztek el.

Minden épeszű ember óvakodott volna ettől a dátumtól, Ukrajna orosz lerohanásának első évfordulójától. A károlisok nem, sőt, direkt erre a napra időzítették, hogy benyaljanak „áldott Orbán testvérüknek”, aki a maga részéről nap mint nap kiáll gazdája, a tömeggyilkos Putyin mellett. Ez is az egyházfiak sátánian primitív erkölcstelenségét bizonyítja. Talán bizony mostanra tervezték bejelenteni az orosz szak indítását, orosz médiatudomány szakiránnyal? Minden lehet, ami elképzelhető aljas, becstelen és ostoba. Ebben áll ugyanis a Károli szellemisége.

Legyőztük zsigeri undorunkat és megjelentünk az MTA székházában. Nem bántuk meg. Az ünnepséget Molnár János presbiteri elnök bárgyú szavai vezették be, a szónokokat az alaposan kivénhedt és olvasási nehézségekkel küzdő balettpatkány, Bán Teodóra jelentette be. A háttércincogásért Hoppál Péter református egyházzenész, Orbán körüli gusztustalan tótumfaktum volt felelős, ő nyúzott a háttérben egy harmóniumot.

Az egyházi jelleget az okirat- és bizonyítékhamisító bűnöző, Balla Péter adta meg, aki stílszerűen fekete palástban és vörös gallérral jelent meg, mutatva, melyik urat szolgálja ő. Hát a pokolbélit, ahogy a vörös gallér fölött megjelenő kiélt pofája is mutatta. Blaszfémikus szövegelésében Pál apostolt alázta, annak a Filippiekhez írt leveléből idézgetve: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Az Úr közel”. A végén elnyikorogták a 134. zsoltár első versszakát az Úrnak szolgáiról ők, a züllöttségben alulmúlhatatlan gazemberek.

Mi leginkább a Sátán kénköves lehelletét éreztük a Díszteremben, különösen, mikor megpillantottuk  a gyalázatos Szabó Andrást, akinek ördögi bűzét még a terem végén is éreztük. Mellette egy üres szék volt, úgy látszott, mintha a bőszen bezsidult Petrőczi nem kísérte volna el élete párját a tudományok palotájába.

De még mielőtt őt meghallgattuk volna, végig kellett szenvednünk Balog Zoltán főpásztor locsogását, amely Salamon bölcsességének megidézésével kezdődött, de csak a saját alulmúlhatatlan ostobaságát és orbáncselédi szervilizmusát mutatta meg.

Trócsányi László rektornak nem az MTA-ban lett volna a helye, hanem a Markó utcában. Völner védője az ő meghallgatását is javasolta, jó okkal, jól tudjuk, mekkora stikliket követett el igazságügyminiszterként és EU-képviselőként. A végrehajtóügyben pedig nyakig sáros: Schadl az ő protezsáltja volt, ő boxolta ki neki a végrehajtó főnökségi pozíciót. Ha majd Völnert végképp sarokba szortják, elő is rukkol Trócsányi gaztetteivel. Trócsányi motyogásából egyébiránt nem sokat lehetett hallani, hála istennek, mert úgy kilazult a műfogsora, hogy attól féltem, a közönségre köpi egy különösen lelkes pillanatában. Ettől azért megóvott minket a mindenható sátán, vagy aki ezt a mocskos intézményt védelmezi.

A többi előadóra kár szót vesztegetni. Vizy Szilveszter a szinapszisok és a jóisten között próbált meg kapcsolatot teremteni, Ádám Veronika pedig a humán genommal próbálkozott hasonló módon. Hosszan bizonygatták, hogy Darwin nem cáfolta Isten létét, és számos űrhajós – bár az Istent ők sem látták – imádkozott az űrhajóban.

Mi a szünetben egy kis kávéval és sütivel erősítettük magunkat. Először Hegedűs Zsuzsanna gyönyörű énekét hallgattuk meg a második menetben, majd elérkezett a gyomorforgató pillanat, az aljasságban és gonoszságban alulmúlhatatlan Szabó András kezdett hozzá aljas szövegeléséhez. Feltette a kérdést: „Mit keresek én itt?” Ezt gondoltuk mi is, de megkaptuk a választ, csakugyan ellenezte a református egyetem létrehozását, mert nem volt pénz, de miután kiderült, hogy mégis, jött ő is, és hozta magával minden szempontból mocskos feleségét, Ludvigot, lopott nevén Petrőczit. Sokat harcoltak – így nevezi ő az eszelős iramban folytatott lopásaikat – de folytatni is fogják, Szabó ott kíván lenni az 50 éves évfordulón is. Akkor 90 éves lenne a förtelmes gazember. Van rá esély, mert még a sátán is undorodik tőle meg a közben bezsidult némbertől is. De ennyire azért ne menjünk előre az időben, viszont álljunk meg Szabó Andrásnál.

Ugyanezen nap délutánján avatták ugyanis dr. Hegedűs Lóránt egyetemalapító püspök emléktábláját a Reviczky utcai épületben. Szabó András oda is odapofátlankodott, mi több, fel is szólalt. Pont ő, akik annak idején őrült nácinak, dühöngő fasisztának nevezte a püspököt. Tüntetően nem is a Kálvin téri templomba jártak a közeli Mátyás utcai zabrált lakásukból, hanem a Hold utcába, a Balog „Zolihoz”. Kiszimatolták ugyanis, hogy oda jár Orbán, ők pedig be akarták nyalni magukat nála. Szabó András az alábbi képen látható hátulról, kopaszodó fejbúb, hörcsögszerű balprofil, karba tett kéz (utolsó előtti sor, középtájt, balján egy üres szék – élete párja, úgy látszik, ide se kísérte el, más pedig vonakodott a büdös görény mellé ülni).

Folytatjuk!

The vulture couple (A dögkeselyű páros)

Írta: Komáromi Csipkés György

Miután Hegedűs püspök áldásával és Benda Kálmán rektor vezetésével megalakult a Károli református egyetemként, és úgy tűnt, meg is marad, menetrendszerűen megjelentek a paraziták. 

Elsőként az elfuserált génállományú, született jellemhibás Szabó András. Róla azt kell tudni, hogy édesapja egy nagy tudású és köztiszteletben álló teológus-lelkész volt, testvére pedig Bogárdi Szabó István felesége. Szabó Andrásnak nem az önértéke, hanem a véletlenszerűen örökölt-szerzett pedigréje volt a referenciája. E két rokoni kapcsolat révén ugyanis volt, aki rossz híre ellenére is bízott benne. Kár volt. 1994-ben éppen lejáróban volt a MTA Irodalomtudományi Intézetében egy kötött idejű szerződése, így munkanélküliség fenyegette. Előző munkahelyén, a Széchenyi Könyvtárban már jól kiismerték aljas, intrikus természetét. Ezt bizonyította be pl. Heltai János ellen írt gonosz firkálmányával. Így oda se mehetett vissza.

Szilágyi Ferenc dékánként nem akarta alkalmazni Szabót. Megvolt rá az oka, korábban ugyanis Szabó egy gyalázatos cikkben fúrta a református egyetem alapításának még a gondolatát is. Amikor aztán megalapították, ott akart lenni mindenáron már az elsők között. Szilágyi még szóba sem állt Szabóval, amikor az ott sündörgött körülötte állásért könyörögve. Szegény Szilágyi zsigerből gyűlölte a küszöb alatt hozzá bekúszó csúszómászót, pedig akkor még nem sejthette, hogy Szabó fogja megbuktatni, kitúrni az állásából, ezzel a halálát okozva. Ő volt Szabó első áldozata, de messze nem az utolsó. (Gyalázatos módon Szabó még áldozata temetésére is elment, ott röhögött Szilágyin a koporsója mellett.)

Miután a velejéig mocskos Szabó rájött, hogy Szilágyival – egyelőre – nem bír, elment Jenő bácsihoz (Barátossy Jenőhöz – a Szerk) könyörögni, s az csakugyan alkalmazta az egyetem későbbi hírnevének sírásóját.

Még Jenő bácsi is elcsodálkozhatott, amikor az általa felvett Szabó nem egyedül jelent meg az első kari gyűlésen, hanem hozta magával élete párját, az aljasságban és tehetségtelenségben hozzá méltó Ludvig – lopott nevén Petrőczi – Évát. Egy dologban azonban a nej felülmúlta Szabót, mégpedig fékezhetetlenül kiélt nemi étvágyában, nevezzük nevén: nimfomániájában. Ezzel tűnt ki a szegedi egyetemen, amelynek kollégiumából rendőrök akolbólították ki mélységesen erkölcstelen életmódja miatt. Első férje, Csontos is ezért vált el tőle, s a bíróság is ezért ítélte az apának a két lánygyermeket. Kinga máig nem áll szóba biológiai anyjával.

Ludvig így két lányától megszabadulva boldogan kufircolt tovább, de kiderült, hogy teherbe esett, s a kanjai riadtan menekültek tőle. Az egyik adott neki egy tippet: fogd meg Szabó Andrást, aki addig a Ménesi úti kollégiumban csak a saját jobbkezével élt házaséletet, mert saját maga is undorodott hájas, ekcémás testétől. Ludvig nem undorodott semmitől – saját magától sem – így összeházasodtak, s nemsokára megszületett Évike, aki kicsit se hasonlít Szabóra. Ennek nyilván örül. Hogy pontosan kire is, az máig rejtély, minden férfi riadtan tiltakozik, ha meggyanúsítják Ludvig felcsinálásával. Leginkább Szabó Géza, pedig ő néha annyira be szokott rúgni, hogy még egy nősténykecske sem volt tőle biztonságban.

1994-ben már „Andriska” is nagylegény volt, őt mintha Szabóról klónozták volna. Állítólag akkoriban már mindenki annyira undorodott Ludvigtól, hogy csak orálisan vették igénybe a szolgálatait. Azt viszont a legmagasabb politikai körökben is. Úgy beszélik, egyenesen Aczél elvtárs utaltatta ki neki azt az erzsébeti prolipanelt, amelyben a becstelen házaspár ekkoriban tengette a napjait.

Szabóék seperc alatt elintézték Jenő bácsinál, hogy Ludvigot is alkalmazzák. Azt hazudták, hogy ő magyar-angol szakos, így sok órát el tud látni. Hazudtak ebben is. Ludvignak csak angol szakos diplomája van, ennek ellenére – diploma nélkül – röhögve hülyítette a hallgatókat a magyar tanszéken is. Belefirkált az indexükbe, azaz jegyeket adott nekik olyan szakból, amit nem végzett el. De még ennél is tovább ment. Tudvalevő, hogy Ludvignak sose volt se gátlása, se önkritikája semmilyen téren. Később még német szakosokat is “levizsgáztatott” azon az alapon, hogy ő született Ludvig lány, ezért ő “von Haus aus” német tanár, neki ehhez nem kell diploma.

Amikor Jenő bácsi aláírta a szerződését, Ludvig diadalmasan bement a legyőzött Szilágyihoz, lecövekelt előtte a két szőrös elefántlábán, gúnyosan ránézett és azt sipította a ritkás fogsorán keresztül:

–  Mi van, Feri? Költünk, költögetünk?

Ezzel a dögevő párossal kezdődött a Károli zuhanása a színvonaltalanság gödrébe és az erkölcstelenség fertőjébe.

(Szabó Andrásról és Ludvig / Petrőczi Éváról több tucat poszt olvasható ezen a blogon, elég beütni a nevüket a keresőbe. Ezek mutatják valódi lényüket, nem pedig azok az öntömjénező, hazug reklámvideók, amiket a református médiában magukról időről időre megjelentetnek.)

Folytatjuk!

Penal Colony (Fegyenctelep)

A magyar felsőoktatás legundorítóbb torzszülöttje, a “Károli Gáspár Református Egyetem” idén februárban tölti be 30. évét. Ez alkalomból máris elkezdte ünnepeltetni magát. A hencegésnek és öntömjénezésnek még nyilván hosszú folytatása lesz, amiből várhatóan nem tudunk majd meg semmi hiteleset az intézmény valós tartalmáról, hiszen már az is csalás, hogy “reformátusnak” és “egyetemnek” merészeli nevezni magát. Ezért is tettük idézőjelbe a fellengzős, megtévesztő, naiv fiataloknak csapdát állító elnevezést. Mi megpróbáljuk bemutatni ennek a korrupt, erkölcstelen bűntanyának a tényleges történetét. Erre egyedül a mi blogunk jogosult, hiszen ez a fórum – a valódi kálvinizmus és Ravasz László püspök szellemi örököseként – eleve az intézményben folyó visszaélések talaján, azok feltárása és leleplezése céljából jött létre, és folytatja tényfeltáró munkáját már közel 14 éve. Az alábbi cikk indítja a Károliról szóló hiteles megemlékezések sorát. Szerzője, Szegedi Kis István az intézményalapítás idejébe vezeti vissza az olvasót, de ez csak a kezdet. Folytatjuk! – A Szerkesztőség

Írta: Szegedi Kiss István

Emlékezzünk hát a Károli megalapítására, 1993-ra, tárgyilagosan és tényszerűen, ahogy illik. A megalapítás konkrét oka az volt, hogy az Országgyűlés elfogadta a törvényt a felekezeti fenntartású egyetemek alapításáról. Miután a Pázmány létrejött katolikus egyetemként, a reformátusok sem akartak lemaradni a pápistáktól. 

A Dunamelléki Egyházkerület döntött úgy, hogy megalapítja az egyetemet a Ráday utcai, több mint száz éves teológia bázisán. A teológusok nagyon utálták az ötletet, jól megvoltak ők maguknak, ott pöffeszkedtek a hajdani dohánygyár épületében a Ráday utca közepén. De a fenntartó püspök, dr. Hegedűs Lóránt úgy döntött: Fiat universitas! és lőn. Hegedűs százszor is elmondta, hogy a magyar reformátusság ötszáz éves történetében ő az első egyetemalapító püspök és ez így is van. Farsangi Fánk barátommal ellentétben én jól látom az alapító püspök hibáit is. Amit írt a nyelvtudásáról és a klasszikusok ismeretéről, az mind igaz, tudását és ambícióját azonban nem használta az egyetem és az ott tanuló diákság épülésére. Minden, amit tett, az volt, hogy tanévnyitóként tartott egy prédikációt, amelyben felszólította a diákokat, hogy szüljék tele a Kárpát-medencét, mert különben a cigányok és a zsidók teszik ezt. Hosszas üvöltözésére a tanulóifjúság a legkevésbé sem volt kíváncsi, ezért Hegedűs a tanárokkal őrjöngött, hogy „amit én létrehoztam, meg is tudom szüntetni, ti pedig mehettek kapálni”. Mintha bizony a tudományos fokozattal rendelkező oktatók addig kapáltak volna. Az egyetemet nem is ő irányította, hanem „Jenő bácsi”, Barátossy Jenő mérnök, az egyházkerület főgondnoka. Jenő bácsi építési cége rengeteget keresett a Reviczky utcai épületen. Sikerült úgy elvékonyítani az első emeleti előadó (Buda Béla terem) födémét, hogy többször majdnem beszakadt a hallgatók alatt, egyszer be is fog. Közben Jenő bácsit is elvitte a sátán, így már csak a pokolban találkozhat az áldozatokkal. Az első rektor Benda Kálmán akadémikus volt, sajnos, nagyon hamar meghalt, így jótékony hatása nem érvényesülhetett.

Budapest, 2008. október 23. Hegedűs Lóránt református püspök igét hirdet a Hazatérés templomában, ahol ünnepi istentiszteletet tartottak az 1956-os forradalom és szabadságharc 52. évfordulója tiszteletére. MTI Fotó: Illyés Tibor

Jenő bácsi választotta az újonnan alapított bölcsészkar dékánjának Szilágyi Ferencet. Szilágyi hibátlan klasszikus versmértékben írta fűzfaverseit, prózában pedig Csokonairól szövegelt össze sok sületlenséget. Miután kidobták a Nyelvtudományi Intézetből, a diafilmvállalatnál írt aláírásokat az öreg néne őzikéje meg hasonlók alá. Súlyos pszichiátriai betegségben szenvedett, ezért két állapota volt csak: a hisztérikusan őrjöngő (amikor nem vette be a gyógyszerét) és a saját mondata közben elalvó (amikor bevette).

Kellett hallgatót is toborozni is az új bölcskarra, ez se volt könnyű feladat. Apróhirdetéseket adtak fel, jelentkezett is rá számos idióta és/vagy gazember. Szilágyi, akinek minimális humorérzéke sem volt, most kivételesen szólt valami nagyon találót: „Ausztráliát is fegyencekkel népesítették be”. Jöttek erdélyi stricik és macák, akik olyan hülyét kerestek, akivel házasságot kötve az „anyaországban” folytathatják átkos tevékenységüket, valamint olyan honi idióták, akiket egy OKJ-s képzésre se vettek volna fel.

Az első évfolyam egy gólyatáborban kezdett, rögtön partiba vágtak egy csajt, így tanulmányaikat egy közösségi megerőszakolással és gruppenszexszel indították.

Az első évfolyamot kezdte 1993-ban Bertalan Judit, aki később Czunyiné néven szopta fel magát a fideszes menyországba. A közoktatást züllesztette le pokoli szintre, és folyamatosan rabolt, hazudott, csalt és qrválkodott. Ma is ugyanezt műveli. 

Amikor megjelent a Károlin 1993 őszén, mindenekelőtt széttette a lábát Tenke Sándornak, a hittudományi kar akkori dékánjának, aki még a Károli életében is kitűnt enyves kezével és mocskos szájával. Leghíresebb mondásainak egyike: Ki nem szarja le a zsinatot. Ebben a szellemiségben helyezte el Bertalant a Ráday 28-ban egy egyágyas szobában, pár méterre a hivatali dolgozószobájától. Tenke, a dékán és lelkész így építette be házasságon kívüli parázna kapcsolatát a munkaidejébe.

Bertalan, a későbbi Czunyiné másokkal is folytatott nemi tevékenységet, részben karrierépítési célokból, részben csak úgy, de nem hanyagolta el másik hobbiját, a lopást sem. Megválasztatta magát a HÖK elnökének, és úgy osztotta el a pénzt, ahogy akarta. Leginkább magának meg néhány kegyencének, pl. Erdőközi Orsolyának. Amikor az egy évfolyammal alatta járó Puzsér Róbert észrevette, hogy egyetlen fillér ösztöndíjat sem kap, és megkérdezte, hogy miért, a Bokodból a fővárosba szabadult falusi trampli Bertalan így válaszolt: Közöd? Ti pestiek amúgy is rohadt gazdagok vagytok!

Így kezdődött a csak nevében református és egyetemnek semmiképpen nem nevezhető tanoda mocskos botrányokban és eltitkolt becstelenségekben gazdag élete. Folytatjuk!

Hungarian Ribbon Doughnuts (Farsangi Fánk)

Írta: Carnival’s Tail

Elérkezünk éppen a farsang farkához, azaz pont vége lesz a farsangnak, amikor a Károli elkezdi ünnepelni magát, saját becstelen fennállásának harmincadik évfordulóját. Nevezhették volna BOLONDOK FARSANGjának is az ünnepségüket, a tényleges helyzetet jól jellemezné, de még öniróniájuk sincsen. Foglalkozzunk velük mi tárgyilagosan. Akkor határoztuk ezt el, amikor elolvastuk a legutóbbi interjút Balog Zoltán főpásztor(??)ral. Számos fénykép is diszíti a beszélgetést, ezen bárgyú öntudatossággal feszít az első számú Orbán-szolga a maga  végtelen erkölcstelenségében és ostobaságában.

Figyeljünk egymásra és az igére – ez az ő üzenete – ennél ótvarosabb közhelyet még őtőle is ritkán hallunk. Emlegeti, hogy miket mondott a rajnai testvéreknek. El tudjuk képzelni, mert hallottuk már őt Herder (ő tényleg lelkész volt, nem uralkodói csicska) nyelvét primitív nyelvtani hibákkal és undorító magyaros konyhanyelven kerékbe törni. A rajnai testvérek azt se felejtették még el, hogyan bukott ki Balog szégyenletesen a németországi teológiai doktori iskolából, mert képtelen volt egy szerény doktori disszertációt összehozni. Ez már negatív teljesítmény a javából, ha végignézünk a pesti teológia üresfejű és korlátolt, de ledoktorált „professzorain”. Nos, Balog az első olyan lelkésze a Magyar Református Egyháznak, akinek egyetlen teológiai témájú írása sem jelent meg szaklapokban. Hozzá képest Bogárdi egy genius mundi, s nem szívesen mondjuk, de még Balla is különb nála. Balog prédikációi egy Abádszalók-alsón szolgáló segédlelkésznek sem válnának a dicsőségére, sem exegétikai, sem homiletikai tekintetben.

Ha arra vállalkozunk, hogy hiteles képet adjunk a Károli Református (???) Egyetem (???) alapításának történetéről, nem tekinthetünk el a két püspök – az alapító és a jelenlegi – összehasonlításától. Különösen azért nem, mert a Károli feltűnő módon kiiktatja történetéből és életéből dr. Hegedűs Lóránt püspököt. Most ugyan feltöltöttek a honlapra egy semmitmondó visszaemlékezést Hegedűs halálának tizedik évfordulójára, de ezzel be is fejezték.

Csodálkozásra semmi ok, a károlisok az egyetemalapító püspöknek még a temetésén sem képviseltették magukat. Azt bátran állíthatjuk, hiszen mi ott voltunk a Kerepesi temetőben és a Tarlós adományozta díszsírhelyhez kísértük a püspök porhüvelyét. A Károliról csak Balla Péter volt jelen, de ő sem rektori (HA-HA-HA) minőségében, hanem vőként, dr. Hegedűs Gyöngyi orvos férjeként. Nagyon szembeszökő volt, milyen mélyen megveti a Hegedűs család Ballát, rá se néztek, elhúzódtak tőle. Még a saját felesége sem beléje karolt, hanem a testvérébe, ifj. Lóriba a sír felé menet. Balla magányosan battyogott, mint egy béres a gazda temetésén. Mélyen együttérzünk a családdal. Balla mindent a püspöknek köszönhet, hogy felvette az általa alapított egyetem teológiai karára oktatónak, hogy kiküldte Glasgow-ba doktorandusznak, bevette a családjába. Balla ezt azzal hálálta meg, hogy először is kitiltotta apósát az általa alapított egyetemről, majd a Kálvin téri templom szószékéről, ahol az egyetem-alapítóként és fenntartóként annyi veretes beszédet mondott, végül a megalázás csúcspontjaként házasságtörő nemi viszonyt létesített egy nővel, majd kinevezte az egyik nyelvtudományi tanszék vezetőjének BA-s képesítés nélkül. Már említeni sem fontos, de a nő egy arany menórát viselt a nyakában, úgy tartotta a károlis óráit, hogy mindenki lássa, milyen mélyen megveti a kálvinizmust.

Dr. Hegedűs Lóránt, a Károli alapító püspöke egy sokoldalúan művelt, öt nyelvet ismerő ember volt. Oldalakat volt képes fejből idézni magyar és külföldi klasszikusokból. Balog Zoltán, aki dunamelléki püspökként és főpásztorként ugyanazokat a posztokat tölti be: egy műveletlen, korlátlan, ostoba és erkölcstelen senki. Nem Istent szolgálja, hanem Orbánt, őt viszont olyan gátlástalan ostobasággal, hogy képes Isten akaratának nevezni a miniszterelnökségét, valamint azt is, hogy a csekély értelmű és minimális erkölcsiségű Novák Katalin röhögtet mindannyiunkat köztársasági elnökként.

A két püspök közötti színvonalkülönbség jelzi, hogy a Károli alapításakor még megvolt a lehetőség egy kálvinista szellemiségű egyetem létrehozására. Ez a remény Balog fideszcseléd Zoltán főpüspökké választásával közröhejbe fulladt. Hogy a Zsoltárost idézzük – akit a bárgyú Balog sose szokott: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők….” (Zsolt 127)

Ez a Károli sorsa: nem az Úr építi, hanem a Sátán szolgái, Balog, Balla és a többiek az abc végéig (az elvetelmülten aljas és betegesen intrikus fúrógépet, Szabó Andrást – Bogárdi ex-püspök sógorát – ki ne felejtsük már!). Olyan is.

The Karoli University and the Science (A Károli és a tudomány)

Írta: Misztótfalusi Kis Miklós

A Károli nagyon készülődik fennállásának harmincadik évfodulójára. 1993-ban alapították az ország legostobább tanodáját. Nagyon készülnek az illetékesek, már ki is bérelték az MTA főépületének dísztermét. Ezzel azt a látszatot próbálják kelteni bunkócskáim, hogy a Károlinak van valami köze a tudományhoz. Az égvilágon semmi, a MTA székházának épületét az bérli ki, aki fizet érte, ott tartották Sophia Loren fiának a lakodalmát is, pedig ugye, nekik aztán tényleg semmi közük nincs a magyar tudományossághoz.

Az már külön trouvaille a bugrisképző vezetőinek részéről, hogy a nagy ünnepséget éppen 2023. február 24-re időzítették. Fontos nap ez, egyéves évfordulója annak, hogy Putyin Oroszországa lerohanta Ukrajnát. Gondolom, eléneklik az orosz himnuszt és alapítanak sebtében egy orosz tanszéket, mégis szégyen, hogy “áldott Orbán testvérünk” – ahogy a moslék Reflap szokta nevezni a főmartalócot – segítségére nem képeznek a bugyuta tanodában oroszul tudó fordítókat és tolmácsokat.

Apropó fordítás! Éppen egy könyvfordítás kapcsán tört ki a botrány, amelynek oldalszele a Károlit is érinti. A magyar közpénzbe fullasztott MMA (Magyar Művészeti Akadémia) ki akarta adni Roger Scrouton brit filozófus könyvét. Ezt a két éve meghalt embert Orbán kedvenc filozófusának nevezi a lakájhad, jóllehet a kormányfő a pénzén kívül nem olvas semmit. Scroutont viszont ki is tüntette, maga vitte el a kitüntetést Londonba, hogy végre egy homo sapiens társaságában fényképeztesse magát.

Aztán lefordíttatta a MMA Scroutonnak a zenéről szóló könyvét, és itt borult ki a bili, hogy magunk is filozofikusan szóljunk. Elolvasta egy hozzáértő személy, Tornyai Péter zeneszerző, brácsaművész és megírta róla a véleményét. 

Kritikájában leírja, hogy “A fordítás inkompetens jellegével az a kisebbik probléma, hogy hogy a szakmabeliek számára komolyan vehetetlenm néhol nevetséges a fordítói teljesítmény…” A nagyobbiknak azt tartja, hogy a laikusok se értik. Mindegy. Van ennek a roppant alapos és hozzáértő kritikának egy hibája, az, hogy nem nevezte meg sem a fordítót, sem a szaklektort. Mivel a könyvet a MMA kiadója visszavonta, ezeket az adatokat sehol nem lehet megtalálni. Azonban az MMA illetékesének a Népszava által idézett leveléből kiderül, hogy a fordítóval már korábban együtt dolgoztak Boris Groys A művészet ereje című munkája kapcsán. Nos, ezt a könyvet Pálfalusi Zsolt fordította, erről bárki meggyőződhet, ha felkeresi a MOKKÁ-t, amely tartalmazza az összes magyarországi könyvtár könyvállományának bibliográfiai adatait.

De nem ez a legérdekesebb a MMA közleményében, hanem az, hogy közlik, volt a könyvnek egy szaklektora is, mégpedig a Károli Református Egyetem fordításelméleti szakembere. Nem nevezték meg a “szakembert”, vannak kilétéről vannak megalapozott sejtéseink. Szerintünk egy olyan személy, akinek nagyon kevés köze van a tudományhoz, még kevesebb a reformátussághoz, annál több a Károli egyik korrupt vezetőjének a, mondjuk így, intimszférájához. 

Ezek után igazán kíváncsian várjuk, mivel rukkol elő a 30. évfordulóra ez a korrupt, nívótlan tanoda, amelyik a magyar tudomány fellegvárában ünnepelteti saját megalapítását.