Plea agreement by the Synod in the 115 million case (A Zsinat beismerő vallomása a 115 millióról)

Szerző: Hermeneuta

Bölcskei megkérte Kis Csongor Áron volt apehos főmuftit, hogy mentesse őt fel a sikkasztás vádja alól a Zsinati Tanáccsal. Gyártasson le neki egy papírt, amit bármikor lobogtathat, ha szóba kerül majd a jövőben a 115 millió. Gyakorlatilag ugyanúgy járt el, mint a 6-os kartonja nyilvánosságra kerülése esetén. Mindegy, mik a tények, írjuk felül egy megrendelt, hamis tartalmú, hivatalosnak látszó papírral.

Kis Csongor Áron, a notórius bűnpártoló finánc megpróbált eleget tenni az utasításnak. Szavakban “szabályszerűnek” deklarálta az ordítóan törvénysértő ügyletet, tartalmilag azonban beismerte a sikkasztást.

A vizsgálóbizottság azon megállapítása, hogy  “a 115 millió forintos állami kiegészítő támogatás felhasználása és elszámolása úgy történhetett meg, hogy az MRE – előre nem tudott módon – gyakorlatilag előfinanszírozta a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) infrastrukturális beruházását”, felér egy önfeljelentéssel. Az előre nem tudott előfinanszírozás fogalmilag kizárt:  nem lehet valamit előfinanszírozni, aminek az utólagos “megtérüléséről”nincs tudomásunk. Ez a megállapítás annak beismerése, hogy az MRE számlájára érkezett összeget állítólagos korábbi beruházások utólagos fedezeteként egyszerűen leemelték, azaz semmibe se ruházták be, mert azt már “öntudatlanul” és “korábban” megtették.

Ha a bizottság fenti megállapítása igaz, akkor a második aegyszerűen nem lehet igaz: “a 115 millió forint az MRE könyveiben bevételezésre került, és annak felhasználása 2007-ben, a támogatási szerződés feltételeinek megfelelően megtörtént”. Bevételezni bevételezték, de a támogatási szerződésnek megfelelően nem használhatták fel, mert akkor a beruházásokat közvetenül abból kellett volna fizetniük. Márpedig abból nem fizettek semmit, mert ha fizettek volna, az MRE a Gesztelyi-féle számlák birtokában lett volna. A Szűcs rektornak 2007. március 5-én írt megdöbbentő levél (https://jhnnsclvn.wordpress.com/2013/07/21/peculation-with-gods-blessing-5-sikkasztas-isten-aldasaval-5/) azonban egyértelmű bizonyíték arra, hogy az MRE nem volt a számlák birtokában, és az elszámolás időpontjából az is kiderül, hogy a rektort és a gazdasági igazgatót vagy egy éven át masszív nyomás alá helyezték, hogy azokat kikényszerítsék belőlük. Ha valóban a szerződés szerint jártak volna el, ezt az önkompromittáló levelet soha nem kellett volna megírniuk!

Hogy a 115 millió felhasználása a szerződés feltételeivel köszönő viszonyban sincs, azt bizonyítja a szerződés szövege, amiben nem esik szó előfinanszírozott beruházás számláról való utólagos leemelhetőségéről:

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2013/07/18/peculation-with-gods-blessing-4-sikkasztas-isten-aldasaval-4/

A bizottságnak azt is kellett volna tisztáznia, ki, mikor és miért váltott az összegből legalább 52 milliót (vagy az egészet) készpénzre. Miért volt ez ésszerű és célszerű 1,1-1,5% kezelési költség mellett, ami minimum 600 ezer forint veszteség? Kinek és miért érte ez meg? Miért követelte a Gesztelyi kft – törvénysértő módon – az 52 milliót kápéban, ha ő követelte, nem pedig hamisított iratról van szó? Ki állta a banki kezelési költséget kitevő százezreket és miért? Az 52 milliós készpénzes számla magyarázatának nyoma sincs a jelentésben.

A Kis Csongor Áron féle bizottság csak azt állapította meg, hogy a 115 millió “az MRE könyveiben bevételezésre került”, de hogy onnan hova lett, mi lett a sorsa, azt nem, illetve ezzel kapcsolatban egy önellentmondó hazugságba keveredik: a szerződés szerint lett felhasználva. Ez iratellenes: ellentmond az első megállapításnak az előfinanszírozásról és a Szűcsnek 2007. március 5-én írt levélben foglaltaknak. Kis Csongor Áron ebben nemcsak hazudik, de olyan ostobán teszi, hogy saját jelentésének megállapításai cáfolják meg!

Az a bizottsági megállapítás, hogy az egyszázalékos támogatás összegének kompenzálására utalt volna 115 millió forintot át a Pénzügyminisztérium, pláne felsőoktatási kiegészítő támogatásként, expressis verbis nem igaz. Az átutalt összegnek sem a felsőoktatáshoz, sem az egyszázalék kompenzációjához nem volt köze a vonatkozó kormányhatározat alább olvasható pontos szövege szerint (b/ pont!):

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2013/07/10/peculation-with-gods-blessing-1-sikkasztas-isten-aldasaval-1/

 

Az sem valószínű, hogy a “115 millió forint elszámolására … olyan feltételeket szabott meg az állami szerv, amelyeket csak ilyen megoldással lehetett teljesíteni”, mert mind a katolikus, mind az evangélikus, mind a zsidó egyháznak sikerült ez törvényesen is.  Csak Bölcskeinek és Tarrnak nem, akik nem is törekedtek rá. Ezt bizonyítja Bölcskei 2007. január 17-i levele, amelyben egyszerűen kitalál két épületet, amelynek renoválására állítólag két hét alatt elköltött mintegy 150 milliót. A Bizottság erre a levélre sem ad magyarázatot, mint ahogy arra sem, hogy már ez “elszámolásnak” lett nevezve. Ha elszámolás volt, miért nem csatoltak hozzá számlákat? Ha nem volt elszámolás, miért nevezte maga Bölcskei annak? Erről az elszámolási kísérletről sincs szó a jelentésben.

“A Zsinati Tanács elfogadta a beszámolót, egyúttal megállapította, hogy a 115 millió forintos állami támogatás felhasználása szabályszerű és célszerű volt.”

Fentiekből kétséget kizáróan következik, hogy a 115 millió felhasználása nemhogy szabályszerű nem lehetett, hanem súlyosan törvénysétő, azaz bűncselekmény volt. A Zsinati Tanács annak tudatában fogadta el a hamis beszámolót, hogy az iratellenes, önellentmondó, fogalmilag kizárt megállapításokon alapul, és hogy semmilyen tény megvizsgálása, pl. Gesztelyi-féle könyvelés, azMRE számláján történt pénzmozgások, készpénzre váltások, saját  nyilatkozatok ellentmondásainak feloldása, tanúk meghallgatása nem történt meg.

AKis Csongor Áron bűnpártoló jelentése és a Zsinati Tanács ugyancsak bűnpártoló határozata után nem csodálkozunk, hogy a jogi lépések a tényfeltárók ellen már szóba sem kerültek sem a jelentésben, sem a határozatban.

Forrás: http://www.reformatus.hu/mutat/gazdasag-finanszirozas-koltsegvetes/

Ez persze nem jelenti azt, hogy maguk a tényfeltárók vagy bármelyik felháborodott olvasó ne fontolgathatna jogi lépéseket, hiszen a bűncselekmény alapos gyanúját ez a határozat nemcsak nem oszlatta el, hanem tulajdonképpen nyíltan és egyértelműen beismerte a sikkasztást (öntudatlan előfinanszírozás utólagos lenyúlása!). A tudomásra jutott bűncselekmény jelentése pedig állampolgári kötelesség, és most már nemcsak a 115 millió sorsa, hanem Kis Csongor Áron hamis tartalmú, bűntettet leplező jelentése is büntető feljelentés tárgya lehet!

 

Aron Csongor Kis and the 115 million (Kis Csongor Áron és a 115 millió)

Szerző: Zsinati Illetékes

A Református Egyház Zsinati Tanácsa előtt az a Kis Csongor Áron zsinati tag számolt be a mai nap folyamán az ominózus 115 milliós ügyről, aki a Mészáros-család gödöllői líceumi félmilliárdos sikkasztását az APEH főtisztviselőjeként 2005-ben eltussolta, és Mészárosékra (a PhD-csaló Mészáros Márton György keresztnevű nagybátyjára és cinkosaira) mindösszesen 50 ezer forintos bírságot szabatott ki az APEH-hel az elsikkasztott összeg visszafizetésének kötelezettsége nélkül. A bejelentővel pedig a szokásos, jólbevált séma szerint bántak el: a nagyvolumenű lopást leleplező gödöllői lelkészt, Nagy Károlyt, büntetésből kirúgták a hivatalából, azaz nemcsak fizetésétől fosztották meg, hanem családostul földönfutóvá tették. Az ügy összes dokumentuma hozzáférhető Nagy Károly honlapján: http://www.drnagykaroly.hu/index.php?a=23 . Nagy Károly kálváriáját a Népszabadságban Czene Gábor írta meg annakidején: http://www.nol.hu/archivum/archiv-368058?ref=sso

A sikkasztási ügyek eltussolásában ravasz rókának számító egykori APEH-os szerecsenmosdató, Kis Csongor Áron kapta meg – vagy vállalta magára – az elszámoltatási bizottság vezetőjeként Bölcskei Gusztáv és Tarr Zoltán kimosdatását a 115 milliós sikkasztási ügyből. Kis Csongor Áron beszámolója előre borítékolható volt. Az ordítóan szabálytalan ügyletet szabályosnak nevezve, az ügyet a református közönség számára lezárta. A Zsinati Tanácsra a “tegyünk úgy, mintha elhinnénk” szerep lett kiosztva az előadás alatt.

A tanácskozás szünetében azonban kisebb viharra került sor. Kiderült, hogy Szajuz, azaz Szabó István püspök már 2007-2008 között első kézből értesült Bölcskei és Tarr üres károlis számlákat illető szemérmetlen követeléséről, de akkor nem tett semmit. Nem akarta kockáztatni a 2008. évi lelkészi elnökválasztást, amit egyébként Bölcskeivel szemben elvesztett. Holott Bölcskei Szűcs rektornak írott levelével olyan ütőkártya volt a kezében, amivel megváltoztathatta volna a választás eredményét. Szajuz gyávaságból eltaktikázta magát, ráadásul az ügyben becsületes ellenállást tanúsító rektort és gazdasági igazgatót is kiszolgáltatta a gátlástalan feudális kiskirálynak, Bölcskeinek, és a gyilkos gengszter Tarr Zoltánnak. Velük pontosan ugyanaz történt, mint Nagy Károly gödöllői lelkésszel. Kegyetlen bosszút állt rajtuk Bölcskei és Tarr. Szűcs rektort leváltották, lebesúgózták, megszégyenítették, gyakorlatilag leköpették a HTK-s hallgatókkal, Böszörményi gazdasági igazgatót pedig munkanélkülivé tették, majd kirúgása után, tehát a háta mögött, az egyetemi közvélemény előtt letolvajozták és lesikkasztózták. Azaz a spicli és tolvaj Bölcskei mindkettejükre a saját attribútumait aggatta, gyáván, és közben feszített tovább a trónján főpripékjével, a besúgófi gengszter Kistarral.

Szajuz azóta megbánhatta passzivitását, és alighanem ő kerestette ki barátjával, Balog miniszterrel, a Bölcskeit és Tarrt kompromittáló dokumentumokat idén nyáron, amikor világossá vált számára, hogy Bölcskei nemcsak a lelkészi elnökséget nem szándékozik neki átadni, de még a Dunamelléken is meg akarja őt püspökként buktatni. Nyíltan fellépni Bölcskei ellen azonban nem mert, mert tudja, mennyire népszerűtlen gyakorlatilag az egész országban, de különösen a Tiszántúlon. A Zsinati Tanács tagjai azonban tudni vélik, hogy a rivális püspök áll a leleplezés mögött.

A Zsinati Tanács határozata ordas hazugságon alapul:  a 2006 (XII.23) Korm.határozat egyházi épületek felújítását, rekonstrukcióját tette 4 egyháznak lehetővé, nem pedig “állami kiegészítő felsőoktatási támogatás” volt. A felsőoktatásnak ehhez az összeghez semmi köze. A 115 millió felhasználásának szembeszökő törvényellenességét ez a határozat – anélkül hogy szerzői tudatában lennének – nyíltan beismeri, amennyiben “előfinanszírozott” beruházások “előre nem tudott”, “utólagos” kompenzálásáról beszél. A szerződés szövege korábban már elköltött pénz utólagos lenyúlására nem ad lehetőséget. Ráadásul az ún “előfinanszírozást” sem a Református Egyház végezte, hanem az Európai Unió, amelynek strukturális alapjaiból újították fel a Reviczky utcai épületet egy HEFOP-pályázat keretében. Ennek összegét utólag eltulajdonítani, ráadásul olyan módon, hogy az átutalt összeget készpénzre váltották, amire nem adtak magyarázatot, a legszolídabb nevén is SIKKASZTÁS.

Kis Csongor Áron, a hétpróbás volt APEH-os hivatásos “falazó” pedig újra bevállalta a bűncselekmény eltussolását, mint már annyiszor hosszú és becstelen életében. A Zsinati Tanács pedig a “Tegyünk úgy, mintha elhinnénk” című színjátékkal formálisan lezárta az ügyet. Eszük ágában sincs jogi lépéseket tenni az esetet publikáló fórumokkal szemben, ez fel sem merült, hiszen tudva tudják, hogy bűncselekményt követtek el. Ez a nyilatkozat csak saját, tájékozatlan, internet-analfabéta híveiknek szól.

Az általunk előre borítékolt hivatalos közlemény – az örökös szerecsenmosdató finánc dicsőséges ábrázatával színesítve – alább olvasható:

115 millió

A Zsinat számvizsgáló bizottsága jelentést tett az úgynevezett 115 millió forintos ügyről. Az utóbbi hónapokban több helyen névtelenül és névvel is terjesztett információ szerint az MRE Elnöksége 2006-2007 folyamán törvénytelenül használt 115 millió forint állami kiegészítő felsőoktatási támogatást. Decemberben a Zsinat lelkészi elnöke (vagyis a kéttagú Elnökség egyik tagja) előterjesztésére a Zsinati Tanács úgy határozott, hogy a Számvizsgáló Bizottság vizsgálja ki, mi történt a hivatkozott ügyben.

A bizottsági elnök, Kis Csongor a jelentést ismertetve megállapította, hogy a 115 millió forintos állami kiegészítő támogatás felhasználása és elszámolósa úgy történhetett meg, hogy az MRE – előre nem tudott módon – gyakorlatilag előfinanszírozta a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) infrastrukturális beruházását. A bizottsági beszámoló is megállapította, hogy a pénzügyi tranzakciókra, az előfinanszírozásra az állami egyházfinanszírozási nehézségek miatt volt szükség: 2006 végén ugyanis kiderült, hogy az egyszázalékos támogatás kiegészítésének összege 250 millió forinttal fog csökkenni, időközben azonban ennek kompenzálására 115 millió forintot utalt át a Pénzügyminisztérium. A 115 millió forint elszámolására azonban olyan feltételeket szabott meg az állami szerv, amelyeket csak ilyen megoldással lehetett teljesíteni.

A bizottsági beszámoló szerint a 115 millió forint az MRE könyveiben bevételezésre került, és annak felhasználása 2007-ben, a támogatási szerződés feltételeinek megfelelően megtörtént. A számvizsgáló bizottság megállapítása szerint „amennyiben az elkövetkező időkben az egyházfinanszírozás kiszámítható és előrelátható lesz, az állam és az egyház közötti elszámolásokkal kapcsolatos esetleges félreérthetőségek egyértelműen elkerülhetőek lesznek.”

A Zsinati Tanács elfogadta a beszámolót, egyúttal megállapította, hogy a 115 millió forintos állami támogatás felhasználása szabályszerű és célszerű volt.

Forrás: http://www.reformatus.hu/mutat/gazdasag-finanszirozas-koltsegvetes/

Breaking news: recent mail from Debrecen (Levél a debreceni esperesi hivatalból)

Az alábbi levél épp most érkezett a szerkesztőségünkbe a debreceni esperesi hivatalból. Kommentárt nem fűztek hozzá:

Az előzményekről csak annyit: Ágoston Tibor debreceni jobbikos képviselő a zsidók meghurcolásáról és meggyilkolásáról szólva sátáni gúnnyal holokamut emlegetett egy fórumon. Kácsor Zsolt megírta az esetet a Népszabadságban: http://nol.hu/belfold/20140218-az_egyhaz_hallgat?ref=sso. Kiderült közben, hogy Ágoston a debreceni Homokkerti Református Egyházközség presbitere. Az újságíró megkereste a homokkerti lelkészt, aki nem kívánt nyilatkozni, valósággal elszaladt. Ezután a püspöki hivatalhoz fordult, ahol szintén nem akartak vele szóba állni. Vad Zsigmond espereshez utasították. Őt levélben kereste meg az újságíró. Vad Zsigmond pár órája érkezett haza külföldről és a mellékelt levelet küldte a nol.hu újságírójának.

Esperes úr levele higgadt, hívő európai emberhez méltó írás. Odáig züllött a Magyarországi Református Egyház, annak vezetése, élén Bölcskei püspökkel, hogy ennek is nagyon örülnünk kell. Ezennel közzétesszük. – A szerk.

Vad Zsigmond: Ágoston kijelentése elszomorító és vállalhatatlan

“Elszomorítónak és vállalhatatlannak tartjuk azt a kijelentést, amit Ágoston Tibor tett a holokauszttal kapcsolatban. Sajnálatos tény, hogy az egyházmegye egyik debreceni gyülekezetének a presbiteréről van szó, aki kijelentésével egyházunkon belül is komoly megbotránkoztatást okozott úgy a lelkészek, mint a világi tisztségviselők között.

Külföldön tartózkodtam, amikor ez a szégyenteljes kijelentés elhangzott. Felveszem a kapcsolatot a helyi lelkipásztorral, hogy kivizsgáljuk a presbiter református egyházához, és hitünkhöz, hitvallásunkhoz méltatlan szavait.

Nekünk a debreceni reformátusoknak, és személy szerint nekem is nagyon jó kapcsolatunk van a helyi zsidó hitközséggel, amely hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Gyülekezeteink közösségében megengedhetetlennek és elfogadhatatlannak tartjuk az ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket.

Sajnálatos módon nincs olyan törtvénye Egyházunknak, amely a nem lelkészi jellegű, azaz világi tisztségviselőkre ilyen esetben vonatkozna, és szankciókat vonna maga után. A jövőben komolyan meg kell vitatnia Egyházunk törvényhozó testületének, a Zsinatnak ezt a kérdést.

Vad Zsigmond

A Debreceni Református Egyházmegye esperese”

Breaking News: Peculation case again (A sikkasztási ügy a Zsinati Tanács előtt)

Szerző: Zsinati Illetékes

A 115 milliós sikkasztási ügy már nemcsak az elkövetőknek, Bölcskeinek és ifj. Tarrnak okoz álmatlan éjszakákat, hanem az egész Zsinati Tanácsnak. Holnapután, azaz 2014. február 19-én, a Zsinati Tanács idei első ülésén arról fog tanácskozni a kálvinista grémium, hogy lehetne arcvesztés nélkül kifarolni az ügyből. Hogy lehetne olyan feljelentést tenni, amiből nem lesz igazi nyomozás, és nem lesz nyilvános bírósági tárgyalás? Hogy lehetne úgy védelmezni a mundér becsületét, hogy a következmények ne az ő fejükre hulljanak vissza? A többi napirendi pont csak rutin, díszlet a főelőadáshoz.

A Zsinat Kommunikációs Szolgálata, amely ezt hírül adhatta (bár most nem “nevesítették” magukat direktbe, mint legutóbb) – szokása szerint – már megint hazudik. Azt állítják, hogy a 115 milliós “történet” névtelenül és névvel terjesztett “információkon” alapul. NEM! A 115 milliós sikkasztásos ügy kőkemény, hiteles, eredeti (azaz nem másolt és nem fotózott) minisztériumi és zsinati iratokon alapul, nem pedig információkon. “Történet” sincs, csak kronológiai rendbe szedett tények és a velük kapcsolatos kérdések. Az is csúsztatás, hogy “2006/2007. évi elszámolásról” lenne szó. 2006 utolsó napjaiban még csak a mind a 4 nagy egyházat kedvezményező kormányhatározat született meg. Pénzimádó kálvinistáink az aranyesőt először 2007-ben pillantották meg, és csak 2008 nyarán számoltak el vele véglegesen (több, Galik Gábor – akkor még OKM-főosztályvezető-helyettes – által áthúzott elszámolási próbálkozás után). Az 1-2 évvel történő visszacsúsztatás a történtektől való időbeli distancionálást, annak elbagatellizálási kísérletét jelenti. A kurzív kiemelések tőlem származnak. Íme a közlemény:

Idén először ülésezik a Zsinati Tanács

2014. február 17., hétfő

A Magyarországi Református Egyház gazdasági ügyekben legmagasabb szinten illetékes testülete, a Zsinati Tanács február 19-én, szerdán ül össze először 2014-ben. A tanácskozás középpontjában az egyház és intézményei idei költségvetése áll majd.

A Zsinati Tanács (amely a Zsinat tagjaiból áll, de jóval kisebb létszámú testület) tavaly decemberben már elfogadta a 2014-es egyházi költségvetést. Most a közegyházi intézmények idei büdzséi kerülnek terítékre, így a Bethesda Kórházé, a Református Misszió Központé, a Szeretetszolgálati Irodáé, a Kálvin János Könyvkiadóé, a Károli Gáspár Református Egyetemé, a Református Pedagógiai Szakszolgálaté és a Reformátusok Lapjáé is.

A testület természetesen foglalkozik majd az állami költségvetésnek, illetve a szélesebb állami szabályozásnak az egyházat érintő fejleményeiről is.

Olyan aktuális ügyek is a tanácskozás napirendjére kerültek, mint a közoktatási kiegészítő támogatás kompenzációjának felhasználási szempontjai, valamint a kötelező hit- és erkölcstan oktatás praktikus ügyei.

Újra a Zsinati Tanács előtt lesz az úgynevezett “115 millió forintos ügy” is, vagyis az a történet (sic!), ami az utóbbi hónapokban több helyen névtelenül és névvel is terjesztett információra (sic!) alapul, hogy az MRE Elnöksége 2006-2007 folyamán (sic!) 115 millió forint állami kiegészítő felsőoktatási támogatást törvénytelenül használt volna fel. Decemberben a Zsinat lelkészi elnöke (vagyis a kéttagú Elnökség egyik tagja) előterjesztésére a Zsinati Tanács úgy határozott, hogy a Számvizsgáló Bizottság vizsgálja ki, mi történt a hivatkozott ügyben; most a tanács elé (sic!) a bizottsági jelentés.

Reformatus.hu

http://www.reformatus.hu/mutat/9241/

Reform account in Western Hungary (Reformkönyvelés a Dunántúli Református Egyházkerületben)

Mielőtt folytatnánk Pál József, Klukovits Lajos és Mészáros Márton szegedi PhD-csalási bűnügyét, még egy “kreatív” könyvelői gyakorlatot szeretnénk megmutatni olvasóinknak, amit egyik hozzászólónk, Kőpataki Józsi küldött be. Ez is kálvinista elszámolási mutatvány, csak nem az ország keleti, hanem a nyugati feléből.

Bölcskei Gusztáv és Tarr Zoltán 2008-ban néhány könyvelési trükkel papíroztak le 115 milliót, amit aztán szabadon felhasználtak. Bár az OKM-hez benyújtott elszámolásukban az 52 milliós készpénzes számla előállításához némi kézügyességre is szükségük volt, hiszen a “készpénz” szót az “átutalás” szó helyére kellett illeszteni, aztán az illesztés nyomait kiretusálni, az elkövetők sokáig azt hihették, érdemes volt, megérte a fáradságot. Nem tűnt valószínűnek, hogy erre valaha bárki is rájön. Tévedtek.

A dunántúli református püspökség ilyen mértékű “könyvelési reformokra” azért nem vetemedett. Rájuk kifejezett lopást és okirathamisítást még nem bizonyítottak, de az adócsalás bűntettén el lehet gondolkodni az alábbi házi gyártású nyomtatványtömbök láttán. Kifejezett “kreativitásra” és reformeszmékre vallanak ezek a produktumok is. Steinbach püspök, Köntös főjegyző és Bellai főtanácsos már legalább kisinasoknak elmehetnének Bölcskei Gusztáv és Tarr Zoltán radikális reformkönyvelői irodájába.

Kőpataki Józsi beküldő szerint az alábbi tömböket egy veszprémi magánnyomdában gyártatja le magának a Dunántúli Püspöki Hivatal, majd úgy használja, mintha igazi elszámolási nyomtatványok volnának. Azaz az ügyletek során kvázi-számlát, átvételi elismervényt stb. adnak át, ami úgy néz ki, mint az igazi, de az adatok nem futnak be a NAV-hoz. Adót senki sem fizet ezen összegek után. A leleményes dunántúli reform(átus) team egész nyomtatványcsaládot fejlesztett ki magának “adómegtakarítás” céljából. – A szerk.

Gábor Galik’s role in the peculation case (Galik Gábor szerepe a Bölcskei féle 115 milliós sikkasztásban)

Felhívták a figyelmünket, hogy Kácsor Zsolt Népszabadságban megjelent cikkének online változata egyrészt olvasóbarátabb formátumú, másrészt informatívabb. Az offline cikkből kifelejtett Galik Gábor egykori OKM főosztályvezető-helyettes – mai fideszes kabinetfőnök – ténykedéseire ugyanis az online-változatba beépített linkeken keresztül egyenesen rá lehet repülni. Bölcskei 115 milliós sikkasztásához Galik Gábor, az akkori oktatási és kulturális minisztérium főosztályvezető-helyettese tartotta a paravánt. Galik ma fideszes káder, a KIM kabinetfőnöke. Közkívánatra föltesszük ezt a változatot is – a szerk.

Reformkönyvelés: Egy különös elszámolási ügylet nyomában – Hogyan számoljunk el 115 millió forint közpénzt? – tette fel a kérdést az Egyházfórum című lapban Jakab Attila vallástörténész, s habár a szerző által körbejárt, furcsa egyházi elszámolási ügylet súlyos számviteli szabálytalanságokra utal, mára kijelenthető: az írásnak semmilyen következménye nem lett. Kácsor Zsolt| NOL| 2014. február 12. |5 komment
A hatóságok figyelmét az sem keltette fel, hogy egy építőipari cégnek készpénzben fizettek ki 52 millió forintot Népszabadság – Konyhás István A Magyar Református Egyházat (MRE), a Károli Gáspár Református Egyetemet, és személyesen Bölcskei Gusztáv püspököt érintő ügy különös körülményei sem a rendőrség, sem az ügyészség „ingerküszöbét” nem érték el. Az ügyben nem indult nyomozás, sőt az adóhatóság sem indított eljárást, holott nem mindennapi, hogy egy építőipari cégnek 52 millió forintot nem átutalással, hanem készpénzben fizetnek ki. Nem beszélve arról, ha egy püspök hivatalos levélben kreatív könyvelésre buzdít.Az ügy lényege röviden: a második Gyurcsány-kormány egy 2006. december 23-án kelt határozattal az akkori Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) tartalékából 115 millió forintot különített el a református egyház számára „egyházi beruházások, felújítások, rekonstrukciók támogatására”. A közpénzt az egyház egy összegben kapta meg a bankszámlájára. Ám nem telt el egy hónap, az említett 115 millió forinttal Bölcskei Gusztáv hihetetlen módon már el is számolt!A püspök a minisztériumnak írt, 2007. január 19-én kelt levelében így fogalmaz (betűhíven közöljük): „a kormány által 2006 decemberében a Történelmi Egyházak részére biztosított rendkívüli támogatási keretből Egyházunknak átutalt 115 MFt-ról – melyet ezúton is köszönünk – az alábbiak szerint számolunk el: Református Missziói Központ rekonstrukciója: 87 774 588 Ft, Balatonfenyvesi konferenciaközpont rekonstrukciója: 63 954 497 Ft. Tisztelettel kérjük az elszámolás elfogadását, s amennyiben szükséges, számlamásolatokat és szöveges beszámolót is rendelkezésre tudunk bocsátani”.E levélben nemcsak az a megdöbbentő, hogy a pár hete átutalt támogatás felhasználásáról már számla is van, hanem az, hogy a számok nem stimmelnek: nem 115 millió a végösszeg, hanem több mint 150 millió forint. A furcsaságok sora azonban folytatódik. Habár a püspök januárban „elszámol”, a zsinat tanácsosi titkársága februárban ezt írja a minisztériumnak: „a 115 millió forint összegű rekonstrukciós támogatásra megjelölt célt szeretnénk megváltoztatni. Az új cél a Károli Gáspár Református Egyetem Reviczky utcai épületének rekonstrukciója lenne”.A kérést az ugyancsak kreatív tárca elfogadja (értsd: Galik Gábor, a “kreatív” egyházügyi főosztályvezető-helyettes – a szerk.), és 2007. február 21-én az egyetem felújítására aláírnak egy szerződést. Rögzítik: a támogatás csak a meghatározott célra használható. Ennek dacára pár héttel később, március 5-én Bölcskei Gusztáv és Nagy Sándor főgondnok az egyetem rektorának, Szűcs Ferencnek ezt írja: az egyház a „beruházás kapcsán keletkezett számlákat 115 millió forint értékben elszámolásra átengedi, hogy ily módon az OKM felé meg tudjuk tenni az elszámolást. Az egyetem pénzügyi támogatást nem kap, az egyház pusztán a számlákat kívánja felhasználni az elszámolás teljesítéséhez. Erre a megoldásra azért van szükség, mert a támogatási szerződés értelmében közbeszerzési eljárást kell lefolytatni az összeg felhasználásához, ez pedig – tudomásunk szerint – az egyetem beruházása kapcsán már folyamatban van”. Ez furcsa érvelés a „kreatív könyvelés” mellett, de végül is bejött: az egyház 2008-ban elszámolt a teljesítésről. Igaz, a csatolt iratok közt volt egy 2007. augusztusi számla, miszerint a felújítást elvégző Gesztelyi Zrt.-nek készpénzben fizettek ki 52 millió forintot. Az Egyházfórum cikke meg is jegyzi: 52 millió még húszezres bankjegyekben is 2626 darab bankó. Hogy mi történhetett a háttérben? Mivel az egyetemen ténylegesen megvalósult felújításra az intézmény más forrásból már kapott támogatást, így a 115 millió forint közpénz éppen megfelelt arra, hogy lefedjék vele a beruházás egyes elemeit. Nem bonyolult, csak ügyesen kell papírozni. Az Egyházfórum cikkére a református egyház vezetése hosszú közleménnyel reagált. Közölték, hogy jogi lépéseket fontolgatnak a lap ellen, s azzal a magyarázattal álltak elő a kérdéses 115 millióról, hogy „ez az állami támogatás fenntartói szempontból az egyetemnek adott 2006-os megelőlegezett egyházi támogatás utólagos fedezetének értelmezhető, hiszen az egyházi támogatás ugyanazt a célt szolgálta, mint az állami”. Magyarán: egy meghatározott célra adott állami forrás úgy értelmezhető, ahogy akarjuk. E közlemény és a lap válasza az Egyházfórum legfrissebb számában olvasható. Jakab Attila kérdésünkre azt mondta: az a tény, hogy ebben az ügyben az ügyészség és a rendőrség nem tesz semmit, bizonyítja Magyarország „balkáni világát”. Szerinte itt mindenki csak azt teheti meg, amire engedélyt kap, ami politikai oldaltól független. A vallástörténész szerint ebben az ügyben hallgatólagos megegyezésről beszélhetünk, hiszen ellenzéki politikust sem hallani erről beszélni. Hozzáfűzte: senki nem lép, mert nem mer, s aki ebbe a rendszerbe nem tud beleilleszkedni, az feladja, vagy előbb-utóbb idegileg felőrlődik. Jakab Attila szerint az ember szükség esetén senkire nem számíthat, elsőnek a saját kollégái hagyják cserben, ami a máig élő tekintélyelvű, feudális jobbágyvilág hozadéka. Végül közölte: a kutya ugat, a karaván halad, és Magyarországon a fenti néhány százalék mindig is magasról tett a lent levő tömegre. Infó: A cikk eredeti változata a 2014.02.12-i Népszabadságban olvasható. http://sso.nol.hu/login/index.php?backurl=http%3A%2F%2Fnol.hu%2Fbelfold%2F20140212-reformkonyveles

Reformation in account (R/Deformáció a könyvelésben)

A mai napon megjelent Magyarország legolvasottabb napilapjában Bölcskei Gusztáv püspök és Tarr Zoltán zsinati tanácsos 115 milliós sikkasztási ügye. Sajnos, a cikkből kimaradt a bűnügy harmadik szereplője, Galik Gábor akkori minisztériumi főosztályvezetes, ma a KIM fideszes kabinetfőnöke, aki a 115 millió lenyúlásához kezdettől végig falazott, a legtöbb elszámolási iratot ő maga szignálta és ajánlotta elfogadásra. Ha ezt a cikket a Református Egyház lenyeli, és nem indít pert, akkor beismeri a bűnösségét. Ha jóhíre védelmében pert indít, sokminden kiderülhet. Pl. hogy ki emelte ki a sikkasztásgyanús iratokat Balog Zoltán minisztériumának irattárából. De az is, miért váltotta át Bölcskei a minisztérium által kifejezetten és kizárólag épületrekonstrukcióra átutalt száztizenöt milliós összeg felét készpénzre, miért fizetett a Gesztelyi Kft-nek 52 millió forintot készpénzben, míg a kisebb összegeket átutalással. Készpénzben fizette-e az 52 milliót, vagy csak így “papírozta le”? Hogy nézhet ki a számla “eredetije” a Gesztelyi Kft könyvelésében? Hivatalból a poltpéteri ügyészségnek is vizsgálnia kellene a nagyvolumenű, bűnszövetkezetben elkövetett duplán is hamis elszámolást, de ilyen vizsgálatnak egyelőre nyoma sincs az ügyészségen, noha a téma különböző médiákban már nyár óta szinte folyamatosan napirenden van. A Népszabadság 2014. február 12-i számában erről megjelent “Reformelszámolás” című cikket itt közöljük. – A szerk.

Breaking news: Reply to Challenge (Az Egyházfórum felveszi a kesztyűt)

Megjelent az Egyházfórum legújabb száma, benne új cikkel Bölcskei Gusztáv, Tarr Zoltán és Galik Gábor 115 millió forintos sikkasztási ügyéről! A Magyar Református Egyház vezetése megpróbálta a pénz eltüntetését saját portálján a saját olvasóinak kimagyarázni, azzal kábítva a derék, naiv, vidéki kálvinistákat, hogy az egyház jóhírének helyreállításáért pert indítanak az esetet nyomtatott formában publikáló Egyházfórum című lap és a cikk szerzője, Jakab Attila ellen: http://www.reformatus.hu/mutat/kozlemeny_egyhazforum/. Erre a hihetetlenül bárgyú, átlátszó, az egyházfőt a bűzlő trutyiba valójában még jobban belenyomó magyarázkodási kísérletre (https://jhnnsclvn.wordpress.com/2013/11/23/bishop-bolcskei-explains-his-marks-guszti-magyarazza-a-bizonyitvanyat/) jelent meg egy viszontválasz az Egyházfórum legújabb számában, amelyben a lap és a szerző áll az MRE kihívása elé: az egyház ne csak fenyegessen perrel, hanem pereljen! Akkor legalább feltárulnak az üggyel kapcsolatos, esetlegesen még rejtett részletek, sőt, fel lehet tenni az előző cikkben megfogalmazott kédéseket a tárgyalóteremben – közvetlenül az illetékeseknek. A Magyar Református Egyház ezek után kénytelen lesz bírósághoz fordulni. Ha nem teszi, az egyenértékű a sikkasztás beismerésével. Jakab Attila most megjelent viszontválaszából alább olvasható egy rövid részlet. – A szerk.

Válasz a református egyház közleményére

A Magyarországi Református Egyház Kommunikációs Szolgálata 2013. november 20-án kiadott „Közlemény”-e lényegében összemossa az Egyházfórum-ot és a https://jhnnsclvn.wordpress.com internetes blogot. Ennek kapcsán néhány tárgyi tévedés mindenképpen helyreigazításra szorul.

1) Mindenekelőtt örvendetes és megnyugtató, hogy a „Közlemény” egy percig sem vitatja a dokumentumok hitelességét. Feltételezem, hogy a bíróságon külön csemege lesz majd annak kiderítése, hogy ezek miképpen kerültek nyilvánosságra az illetékes hivatalokból; és történt-e bűncselekmény ennek kapcsán? Mindehhez az Egyházfórumnak nincs köze!

2) A „Közlemény” szerzői sajnálatosan felületesen olvasták el a cikket. Az ugyanis nem „Báránybőrben” címmel jelent meg. Az a rovat! A pontos cím: „Hogyan számoljunk el 115 millió forint közpénzt?”.

3) Az inkriminált cikk nem „blog-bejegyzésekre”, hanem kizárólag nyilvánosságra került hivatalos dokumentumokra alapoz. Egyetlen bejegyzésre sem hivatkozik; azokat nem idézi.

4) Mivel a „Közlemény” nem állítja a felhasznált dokumentumok „valótlanságát”; feltételezem, hogy azok „hamisítvány” voltát a bíróságon kívánja majd bizonyítani. Ehhez minden bizonnyal bemutatja majd az illetékes hivatalok „eredeti” és „hiteles” példányait…

A cikk folytatása olvasható itt:

Egyházfórum. Keresztény közéleti-kulturális folyóirat 28. (3. új) évfolyam, 2013/4, 52-55. old.

Megrendelhető: www.egyhazforum.hu

Short report about Petrőczi-Ludvig (Petrőczi kaffogása)

Szerző: Ancilla

Már régen foglalkoztunk Petrőczivel, a KRE nyugdíjas József Attila díjas giccsőrével. Ő is eltűnt eléggé, alig tesz fel  posztot a blogjára, amelyben orrvérzésig dicsekedne a tehetségével és a szépségével. (Ez utóbbi, mondjuk a fényképek durva vizuális horrorja mellett talán még neki sem sikerül.)

Egyik érző lelkű munkatársunk már meg is kérdezte: Mi van Ludviggal? Csak nem beteg? Vagy letartóztatták, amikor malaclopóban járta a környék boltjait? Nos, megnyugtathatok mindenkit: Ludvig feltűnt,ezúttal a RefLap tévés mellékletében. Az alaplapból, úgy látszik,  kifúrta őt Jakab-Köves Gyopárka, a Reposzton firkáló soproni papné (író és pont). Gyopár e számban éppen egy viszolyogtatóan giccses történettel  segit a bulímiásoknak napi fordított anyagcseréjük abszolválásában.

Ludvig viszont a tévés mellékletben olvasható egy “Klever Kaff” című írással. Kathleen Ferrier énekesnőt húzza le éppen a saját legbugyutább színvonalára. Csak csodálni tudjuk, hogy az angol tanszék nyugdíjas docense képes “f”-ként interpretálni a nyelvheggyel a felső fogsorhoz szorítva képzett aspirált “th”-t, de a mi Ludvigunk ennél nagyobb csodákra is képes.  Zenéről áradozni a Hangversenykalauz birtokában még a Ludvig féle műveletlen kofa is tud. De hogy megállapítja, a 60 éve elhunyt énekesnő vallásos ember volt, noha erről soha nem nyilatkozott, nos, ez bennünket is meglepett.

Ludvigunk, úgy látszik a túlvilágra is kiterjesztette undorító jelenlétét és az árnyak birodalmából szerzi értesüléseit, nos, a maga fajta böjti boszorkányról még ez is elhihető. De akár él, akár hal, Ludvig soha nem lesz clever, hanem dull and silly, stupid, sőt: dumb and dumber. For ever imbecille…

New report from Szeged about Mészaros’ case (Új szegedi jelentés a Mészáros-ügyről)

A dupla PhD-csaló Mészáros Márton / István

Pál József: “Én nem követtem el semmit…”

Mielőtt folytatnánk Mészáros szegedi bűnügyének dokumentációját, feltesszük Szegedi Bennfentes frissen megjelent kitűnő összefoglalóját Mészáros Márton és Pál József csalásának és okirathamisításának jelenlegi állásáról. Jól jegyezzük meg Pál József apológiájának végső konklúzióját: „Sem a Szegedi Tudományegyetem, sem én személy szerint semmilyen hibát nem követett(em) el az eljárás során.” Klukovits Lajosnak a BRFK megkeresésére ítrt válaszából is ki fog tűnni, hogy valójában mennyi törvénysértést és szabálytalanságot követett el nemcsak Pál, hanem a fél Szegedi Egyetem. – A szerk.

“Minden, amit a Mészáros, Károli, SZTE ügyről tudni lehet”

A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket – erről tanúskodik Mészáros Márton PHD hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) oktatójának példája. Az általános gyakorlat, hogy ha az egyik egyetemen nem tudjuk megvédeni a doktori fokozathoz szükséges értekezésünket, (esetünkben csalás miatt utasították el a védést) két év múlva ismételten próbálkozhatunk, de addig ún. „szilenciumon” pihentetnek bennünket. Mészáros esetében a Jhnnsclvn’s Blog értesülései szerint a megszokottól eltérő módon történt az eljárás, ugyanis ő nem kívánt ennyit várni. Pár hónappal később, családi hátterének köszönhetően egy másik egyetemen, – ahol a vezetőség Mártonról Istvánra változtatta a delikvens nevét – idő előtt megvédhette igényes PHD értekezését állította a Jhnnsclvn’s Blog.
Tehát a Jhnnsclvn’s Blog állítása szerint a Károli és a Szegedi Tudományegyetem dupla okirat hamisításhoz folyamodott: a KRE “elmaradtként” tüntette fel a megtörtént károlis védést, a Szegedi Egyetem pedig átírta Mészáros keresztnevét Mártonról Istvánra, ezzel kikerülve a rendszer szűrését. Az engedélyezés Mészáros István néven történt, még az oklevelet ismét Mészáros Márton névre állították ki.

Mészáros Márton 20. századi magyar protestáns irodalmi élet témájában kezdte el írni disszertációját, majd 2009. március 9-i dátummal, tizenhét nappal a PhD-védést megelőzően nyilatkozatban kérte, hogy azonnali hatállyal témavezetőt változtathasson, utóbbit a dolgozat témájának azonos idejű megváltoztatásával indokolta: a disszertáció ettől kezdve a „Protestantizmus és medialitás” címet viselte és mintegy négyszáz évvel korábbi időszakot ölelt fel. Ugyanezen a napon kelt nyilatkozatában pedig azt kérte, hogy benyújtott disszertációját védésre bocsáthassa a KRE-n. A 2009. március 9-én elkezdett új témát március 25-ére sikeresen befejezte, március 26-án 100 %-os értékeléssel, summa cum laude megvédte. Az értekezés opponensei többek között Szabó András dékán felesége, Petrőczi Éva volt. Az értékeléskor senkinek sem tűnt fel, hogy a társszerzővel írt dolgozat összesen 13 oldalas, amivel még egy egyetemi alapképzés szakdolgozatának terjedelmi minimumát sem üti meg.

A Magyar Akkreditációs Bizottság a Károli Gáspár Református Egyetem irodalomtudományok doktori iskolájának működését 2009-ben felfüggesztette, három személy esetében, köztük Mészáros Márton PhD fokozatának visszavonását és új eljárás kezdeményezését egyetértéssel fogadta.

Ki kicsoda a történetben?
– Mészáros Márton egyrészt a Károli Gáspár Református Egyetem rektorának, Balla Péternek a sógora.
– Mészáros másodjára elkészített disszertációjának témavezetője Kulcsár-Szabó Ágnes, aki nemcsak oktató-diák kapcsolatban, hanem bizalmas baráti viszonyban is áll a két éves szilenciumot elcsaló férfival.
– Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus, a MAB Irodalomtudományi Képzési Ági Bizottságának egykori elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2007-ben a Magyar Akkreditációs Bizottság egyetemi tanári kinevezéseket véleményező kollégiumának elnöke volt. Másfelől Kulcsár-Szabó Ágnes apósa.

Az SZTE-n érintett lehet a fél egyetem. Többek között egy ilyen folyamatban tudomással kellett bírnia az SZTE hivatalban lévő rektorhelyettesének: Pál Józsefnek, aki reagált az őt ért vádakra.
Levelében „gyűlölettől fűtött, aljas vádaknak” titulálja a róla megjelent összefüggéseket, tartalmakat. Emellett kiemeli, hogy a PhD-ügyekben csak részterületek mentén érdekelt, mivel az eljárásokat a Doktori Iskolák kezdeményezik, folytatják le a Kari Doktori Tanács segítségével. Az Egyetemen 19 doktori iskola működik, a végső döntési szerv a közel 30 tagú, részben külsős professzorokból álló Egyetemi Doktora Tanács, amely dönt a fokozat odaítéléséről.

A rektorhelyettes szerint témavezető váltás az ügy szegedi szakaszában egyáltalán nem történt. Az okirat hamisítással kapcsolatban Pál József úgy fogalmaz: „Az érvényben lévő rendeletek szerint az Egyetemeknek semmilyen kötelezettsége nincsen arra nézve, hogy a MAB-felé jelezze folyamatban lévő doktori eljárásait. Így, értelemszerűen, nem tettük ezt az említett kolléga esetében sem, sem helyes, sem helytelen keresztnévvel. Az Irodalomtudományi Doktori Iskola adminisztrátora véletlenül a doktori adatbázisba a helytelen keresztnevet vitte fel, ezt azonnal korrigálta, egyébként a cím alapján a disszertáció ezalatt is azonosítható maradt. Az adminisztrátori tévedés az eljárás szempontjából teljes mértékben irreleváns volt, a témában semmilyen esemény nem következett be az említett idő alatt. ”
Pál József végső konklúzióként így fogalmaz: „Sem a Szegedi Tudományegyetem, sem én személy szerint semmilyen hibát nem követett(em) el az eljárás során.”

A jelen:
Blogunk értesülése szerint Pál József rektor helyettest nem választják meg ismét rektor helyettesnek a Szegedi Tudomány Egyetemen!

Bennfentes Blog

12 hours ago

https://www.facebook.com/szegedibennfentes?hc_location=timeline