No Unity, No Conference (Egység híján)

Két posztot kaptunk egyidejűleg Balog Zoltánnal kapcsolatban. Mivel tartalmuk látszólag ellentétes, ezért pár nap különbséggel közöljük ezeket. Előbb azt, amelyik folytatja Balog szokásos ostorozását és “bűneinek” lajstromát. A másik vitába száll ezzel, Balog “érdemeit” elemzi. De Balog ennek se fog feltétlenül örülni, mert ezek olyan “érdemek”, melyek nem szándékoltak, inkább balfogásainak véletlenszerű következményei – a Szerkesztőség.

Írta: Philostratus

Balog püspök nem nagyon mutatkozik a nyilvánosság előtt, néhány szűkszavú nyilatkozattól eltekintve. Aztán mégiscsak előbújt a patkánylyukából és a Káposztásmegyeri Református Gyülekezet termében megtartott Nagy Budapesti Missziós Konferencián úgynevezett nyitó áhítatot tartott. A szövegelés primitív volt, egy első éves teológus is különbet kanyarított volna. Ami figyelemre méltó benne, hogy a „láthatóság”-ról beszélt, mint püspöki tevékenységnek céljáról. Ennek a célnak az érdekében ragadta magához enyves kézzel azt a rengeteg ingatlant, amit miniszterelnök barátja a közvagyonból átadott. Nem ingyen persze, hanem azért a spirituális legitimációért cserébe, amit a kalmükképű gazember biztosítani próbált neki.

A láthatóság sikerült neki, olyannyira, hogy most is naponta ír róla a média. Nem is tudtuk, hány jól fizetett megbizatása volt a sátáni gazembernek. Némelyikről le is mondott, pl. a Terror házi kuratóriumi tagságáról, De rendkívüli és meghatalmazott nagykövet is volt minden reformátusok szégyene, erről pedig eszében sincs lemondani. Jól jött ez neki, amikor Pápau-Új-Guineában mézeshetezett a Novákkal. Most itt a kérdés: ki mondassa le? A Novák már nincs, tudjuk, a Szijjártó nem akarja, a Sulyoknak meg elég baja van a nyilas családjáról való hazudozásával. Balog magától nem mond le, hanem marad szégyenszemre nagykövet is.

Visszatérve az egyházra: elmarad a református egységnap. Sokan azt se tudják, mire való volt ez. Mi sajnos igen. 2009-ben létrejött a Magyar Református Egyház, ez magában foglalja a magyarországi egyházkerületeken kívül a határon túl, Erdélyben, Felvidéken, Vajdaságban fekvő református egyházmegyéket is. Megalakulásakor a magyarság határokon átívelő „spirituális egysége” jelének nevezték, és létrejöttét minden év május 25-én ünnepelték a református egység napjaként, sokszor a kálvinista „főméltóságok”, Orbán, Kövér, Novák jelenlétében.

Közpénzek milliárdjait nyomták ennek nevében át a határon üres templomok és parókiák felújítására, egyházi személyek és vallási rendezvények gavalléros támogatására. Hálából a helyi papok, különösen az erdélyiek csaholtak hangosan a magyar kormány érdekében, s biztatták híveiket négy évenként a fidesz támogatására.

Idén először elmarad a Kárpát-medencei közös csaholás, a református egység napja. Logikus, miért is ünnepelnének olyasmit, ami nem létezik? Balog Zoltán mindkét egyház fejeként tevékenységének legfőbb célját Orbán politikájának bárgyú és erkölcstelen kiszolgálásában látta. Ehhez tartozott szeretőjének, Nováknak államfői égbe emelése is. Aztán jött a nagy közös lebukás, a pedofil bűnelkövető segítőjének, a szintén református Kónya Endrének adott kegyelem, és ezzel lelepleződött a fideszes hatalom és a református egyház perverz kapcsolata.

Sokan léptek ki az egyházból, rengeteg keresztelőt mondtak le. A média pedig megírta azt, amit megtudott Balogról, aki még ebben a gyalázatban sem hajlandó megválni dunamelléki püspöki székétől. Az egyház először kikérte magának és tiszteletet követelt.

Utána lemondták az egységnapot, de megragadták a lehetőséget, hogy a saját bűnüket másra kenjék. Így nyilatkoztak a Telexnek: „Látva, hogy egyházunkat és annak tisztségviselőit most már politikai rendezvények színpadjairól támadják, úgy látjuk, helyesen döntöttünk.”

Szóval nem Balog a hibás, aki a pedofilmentegető kegyelmére javaslatot tett az államfői szeretőjének, hanem az, illetve azok, akik ezt helytelenítik, és arra kérik Balogot, szabadítsa meg kárhozott jelenlététől az egyházat. Nem tanulnak ezek semmiből, még a saját bűnük lelepleződéséből sem. Egység híján elmarad a református egység napja – helíesen. Egység sose volt, csak annak hazug látszata. A Tiszántúli és a Dunamelléki kerületek eddig is jobban gyűlölték egymást, mint más felekezeteket. Ez a leplezett, lefojtott gyűlölet szakadt fel most elemi erővel a kegyelmi botrány kapcsán, ami előbb Fekete Károly kritikájában fogalmazódott meg finoman, civilizált módon, majd a jéghideg gyilkos és kapzsi tolvaj Tarr Zoltán színpadi performanszában volt látható. Na, nem a jó ügy érdekében hangzott ez el a tömegek előtt a színpadról, hanem Tarr saját visszatérése és új egyházi és/vagy politikai karrierje felépítése céljából.