Nem igaz, hogy senki nem vette észre Mészáros ún. „értekezéséről”, hogy az semmilyen tekintetben nem felel meg a tudományos munka követelményeinek. A Szegedi Tudományegyetem honlapján olvasható bíráló bizottsági vélemény teljes mértékben azt támasztja alá, hogy annak tudatában ítélték meg a tudományos fokozatot, hogy nincs értékelhető tudományos teljesítmény: https://jhnnsclvn.wordpress.com/2011/06/29/sharp-criticism-by-szeged-szeged-sulyos-kritikaja
Sikerült megszereznünk Bednanics opponensi véleményét is, amit azon nyomban megosztunk olvasóinkkal (csak az általánosságokat tartalmazó bevezető bekezdést rövidítjük le, a többit szó szerint idézzük), hiszen ez ugyanerről a cinizmusról tanúskodik. Természetesen Bednanics is látta, hogy komolytalan, tudatlan, alapvető ismereteket nélkülöző látszatdisszertációról van szó, és megsemmisítő kritikájának ellentmondóan, bírálatából egyáltalán nem következően, cinikusan javasolja a védésre bocsátást:
Szerző: Bednanics Gábor
Bírálat Mészáros Márton „Protestantizmus és medialitás” c. disszertácijáról
„Protestantizmusról lévén szó, hiányolom a dolgozatból a kálvini médiareflexiók tárgyalását, hiszen a lutheri kérdésfelvetések alapos kidolgozottsága a magyar protestantizmus szemszögéből nemcsak a német reformátor gondolataival kapcsolódik össze. (Vagy ha mégis, az leszűkíti a címben jelölt protestantizmus kifejezés jelentéskörét.) Amennyiben a recepció alakító funkcióját vesszük szemügyre, és a 20. században főként a magyar sajátosságokat vizsgáljuk, akkor a magyar hatásösszefüggéseket is játékba kell vonni, méghozzá azokat, amelyek a sajátosan magyar akcentusú protestantizmust formálták.”
{Már az első fejezettel kapcsolatban is kifogásolja, hogy bár a dolgozat célja kifejezetten a recepció, épp ez marad ki a 16. század vizsgálatakor is, Mészáros csak a „médiamozzanatokat” tisztázza – bár nem világos, hogy Bednanics ezt hogy érti: hogy lehet tisztázni a médiamozzanatokat „a recepció aktivitásának” vizsgálata nélkül? A médium nem azt jelenti, hogy közvetít két oldal között? Milyen tisztázás az, amelyik csak az egyik oldalra, a feladóra figyel, és elfeledkezik a befogadóról, ami a tkp-i témája? Természetesen nincs semmilyen „tisztázás”, a szó használata eufemizmus Bednanicsrészéről. Azt már udvariasan meg sem említi, vagy kifejezetten megkérték rá, ne említse, hogy akkor mi van a 16. és 20. század között? Hogy lehet ilyen témaválasztást megindokolni? Ezt inkább nem firtatja.- AA}
„A matematikai hálózatelméletek ismertetése hasonlóképp utat kell hogy nyisson a rendszerelméleti megközelítések felé, amelynek azonban nincs nyoma a dolgozatban… ennek a továbblépésnek a jogosultságát fenn kell tartanom. A mcluhani modell átalakítását szorgalmazó Kittler ugyanis szintén matematikai alapokra helyezi elméletének kommunikációs fundamentumait, hogy azután a lacani pszichoanalízis valóságmeghatározásának közbejöttével a rendszerelméletnek juttasson teret. A társadalom strukturális összefüggéseinek feltárását ígérő teória az utóbbi évtizedekben ráadásul a „kemény” tudományok irányába tett lpésként kifejlesztette a memetikai megközelítést, melynek a főként Dawkinsonhoz és Blackmore-hoz köthet iránya erőteljes keretet készít a vallásos elgondolások köré is. Ha tehát a hálózatok alapján tekintjük megközelíthetőnek a receptív hatások sokrétűségét, akkor ezekkel az elméletekkel is számot kellett volna vetni – legalább a tárgyalás szintjén.
Nem körvonalazott a címben jelzett protestantizmus jelentéstartománya sem. Ha ugyanis szinonimákat keresnénk a szóra, nem tudjuk eldönten, hitbeli, vallási, társadalmi vagy milyen egyéb értelemben használja-e a szerző. Főként azért zavaró ez a dilemma, mert a tematikus-történeti fejezetek központi alakjainak (Ravasz László és Zsigmond Ferenc) medialitáshoz való viszonya szempontjából fő kérdésként körvonalazódik, hogy milyen perspektívából (vagyis milye minőségükben, milyen előfeltevésekbő kiindulva) nyernek rálátást a hírközegk alakító szerepére. Ha ugyanis teológiai kérdéseket taglalva e neves 20.századi szerzők afféle szociológiai okfejtésbe bonyolódva vagy az egyház belső közvetítő közegében betöltött szerepet boncolgatva adnak teret az új médiumoknak, akkor olyan kategóriakeveredés áll elő, melynek csapdájába a disszertációnak nem kellene beleesnie. {De beleesik – AA.}
Ennélfogva a dolgozat védésre bocsátását javaslom! {Ez aztán a váratlan fordulat! – AA.}
2009.március 10. Bednanics Gábor
PhD, adjunktus
No comment. Hacsak annyi nem: talán ezért a huszárvágésért tüntették ki idén József Attila díjjal az opponensek gyöngyét – Bednanics Gábort. – A szerk.
Jhnnsclvn's blog 