Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

Archive for the ‘Károli University of the Reformed Church’ Category

A Criminal Acquitted (A bűnöző Szabó András felmentése)

Posted by jhnnsclvn - november 22, 2017

Még mindig Handó Tünde előretolt bástyájára, Tallián Blanka kúriai bíróra várunk. Csép Pán szerint – bár 30 nap áll rendelkezésre az ítélet kihirdetésétől a leírásáig – Blanka asszonyság még nem készült el a szövegezéssel. Pontosabban a károlis írnokai még késlekednek. Blanka asszonyság szerint ugyan az irat már a postázóban van, ott azonban érdekes módon még nem tudnak róla. Ezért egyelőre Kisjogász új posztját vesszük át a Ravaszblogról. – A Szerkesztőség

A Criminal Acquitted (A bűnöző Szabó András felmentése)

2017. november 22.

 

Szerző: Kisjogász

Ígéretemhez híven most kifejtem, mik a jogi szempontból problémás állítások Vaszlavik Gabriella legfőbb ügyészségi ügyész Szabó Andrást kimosdatni próbáló válaszában. Mivel Vaszlavik Gabrielláról netes fotót nem találtam, privátot közölni pedig nem akarok, nehogy letiltsák a posztot, a cikket a főszereplő Szabó András mellett a korrupt fideszes főügyészi ikerpárral, Polt Péterrel és Ibolya Tiborral illusztrálom. Jobb és Bal Latorként ők keretezik Szabó András – na nem krisztusi, hanem – sátáni pofáját.

Vaszlavik Gabriellának esze ágában sem volt érdemben válaszolni a panaszra, csak Szabó András kimosdatása volt a célja. Ezért újabb hamis tartalmú és jogszabálysértő okiratot gyártott az alábbiak szerint:

1. A hatályos Btk. rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva a Fővárosi Főügyészség anyagi jogszabálysértő döntését hagyta jóvá azzal, hogy nem a hivatali visszaélés bűntettének elkövetését, hanem csak annak előkészületét tartotta megvalósult cselekménynek.

2. Jogszabályt sértett és visszaélt a joggal, amikor Mészáros Márton és Szabó András magánokirathamisítását és csalását – amelyek egyenként is jól elkülöníthető cselekmények – a közérdekű bejelentő üldözése alatt tartotta vizsgálandónak, amelyet pont akkor kivettek a Btk-ból.

3. Jogszabályt sértett és iratellenesen foglalt állást azzal is, hogy a magántitok sértést és a titokban készült kép- és hangfelvételek bírósági felhasználását a Wistmanwood magánakciójának tekintette, holott arra a Károli rektora, Balla Péter adott megbízást.

4. Nem vizsgálták Mészáros Márton nyilatkozatainak ellentmondását, ki sem hallgatták ez ügyben a terhelteket, kísérletet sem tett az ellentmondás feloldására, és ezt Vaszlavik Gabriella nem kifogásolta.

5. Jogszabályellenesen hagyja figyelmen kívül Mészáros Márton szegedi védésének törvénytelen voltát. A kormányrendelet 2 éven belül nem tesz lehetővé új eljárást sem ugyanabban a témában. Tévesen hivatkozik a MAB/7/XIII/2/200. számú határozatára is, amely csak új dolgozat esetén tette volna lehetővé az új eljárást – összhangban a kormányrendelettel. De Mészáros a bukott dolgozatát adta be újra – némileg kibővítve!

6. A panaszost ért hátrányokat tagadja, nem talál összefüggést a törvénysértésre vonatkozó felettesi utasítás megtagadása és az alábbi, a panaszokban és a kihallgatások során részletezett megtorló intézkedések között:

  • H. G. óráinak, hallgatóinak elvétele, kihagyása az órarendből
  • jelenléti ívek meghamisítása, ki nem vett szabadság kivettként való feltüntetése, adatok utólagos kicserélése, a bérügyeket intéző NEXON Kft félretájékoztatása, hogy ezeket a napokat, heteket a bérből levonhassák
  • jelenléti ívek utólagos átjavítása, dolgozói aláírások hamisítása, a ledogozott napok “igazolatlan távollétkéntként” való feltüntetése
  • H. G. irodájának átkutatása 2010 március elején (fél évvel a rendkívüli felmondás előtt, arra okot keresve vagy kreálva), iratai eltüntetése, számítógépének átszállítása a Rektori Hivatalba átvizsgálás céljából a személyes adatok megsértésével
  • H. G. zaklatása rektori utasításokkal, rendszeres berendelése a Rektori Hivatalba lázas fekvő betegsége alatt
  • H. G. többszöri feljelentése, házi orvosának zaklatása, feljelentése csalás miatt Hima betegállománya okán, majd az egyetem közvéleményének informális félretájékoztatása, az oktató és az orvos megrágalmazása, holott a lefolytatott OEP-vizsgálat eredménye szerint egyikük sem követett el táppénzcsalást
  • a portaszolgálat megbízása H. G. feltartóztatására és épületen belüli “kísérésére”, aki csak a táppénzpapír felmutatásával léphetett be az épületbe betegállománya alatt
  • a Wistmanwood megbízása H. G-nek és családtagjainak megfigyelésére a saját lakásán és annak környékén
  • a Wistmanwood megbízása titkos adatgyűjtésre, kép- és hangfelvételek készítésére H. G. saját lakásán
  • a munkaviszony 2010. szeptember 14-én azonnali hatállyal való megszüntetésére betegállomány alatt

Mind a Fővárosi Főügyészség, mind a Legfőbb Ügyészség ezeket normális munkáltatói intézkedéseknek tartja, amelyek során szerintük a panaszosnak semmilyen joga nem sérült, őt semmilyen hátrány nem érte. Szabó Andrást és Balla Pétert ki sem hallgatták az ügyben!

Szerintem pedig ezek a cselekmények súlyosan sértik az emberi és alapvető szabadságjogok védelméről szóló 1950. évi római egyezményt! Remélem, Strasbourgban is így gondolják.

 

Posted in Balla Péter, BRFK, Fővárosi Főügyészség, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli Egyetem BTK, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda, Mészáros Márton, Szabó András, Vaszlavik Gabriella legfőbb ügyészségi ügyész, Wistmanwood | Címkézve: , , , | 3 hozzászólás »

András and Gabriella (Szabó András és a poltpéteri ügyészség)

Posted by jhnnsclvn - november 12, 2017

Szerző: Kisjogász

Polt Péter legfőbb ügyész 2016. június 30-án Magyar István díjat adományozott Vaszlavik Gabriella legfőbb ügyészségi ügyésznek. Vajon mivel érdemelte ki? Csak nem azzal, hogy Szabó András hivatali visszaélését, témavezetésrablását, PhD-csalásokban való asszisztálását és okirathamisításait elsikálta? Hima panaszát Vaszlavik Gabriella válaszolta meg a Legfőbb Ügyészség részéről. Persze csak formálisan, mert érdemi választ nem adott. Szakmailag olyan gyatra, hogy ennél egy elsőéves joghallgató is jobbat írna. Tele van anyagi jogszabálysértéssel, mintapéldája a joggal való visszaélésnek. Ezeket majd legközelebbi posztomban elemzem. Itt most csak két vicces állítást emelek ki.

Vaszlavik Gabriella azon igyekezetében, hogy Szabó András befejezett bűncselekményét – ti. a hamis tartalmú, utóbb visszavont PhD-fokozatok odaítélését – visszaminősítse “nem pönalizált” szándékká, elismeri Szabó András potenciális bűnöző voltát. Szabó András kétségkívül elkövette volna a bűncselekményt – írja Vaszlavik a 3. oldalon -, ha Hima ebben nem akadályozza meg. Tehát csak Himának köszönheti Szabó, hogy nem ül most börtönben.

A másik vicces állítása Vaszlaviknak, hogy Mészáros két 2009. március 9-én kelt nyilatkozata, mely szerint aznap kezdi írni új témáról, új témavezetővel (ti. Szabó Andrással) a disszertációt, illetve aznap már be is fejezte és le is adta, nem mond ellent egymásnak. A “rendelkezésre álló dokumentumok szerint” – írja Vaszlavik – a témavezető-váltás kérése csak a korábbi állapotot szentesíti. Csakhogy Mészáros nem valamiféle korábbi témavezetésre utalt ominózus nyilatkozatában, hanem arra, hogy a “továbbiakban”, azaz 2009. március 9. után, a már leadott és elbírált dolgozatának legyen Szabó András a témavezetője! Vaszlavik Gabriella egészen biztosan nem “a rendelkezésre álló dokumentumokból” olvasta ki iratellenes magyarázatát. Ezt csak Szabó Andrástól hallhatta. Na de mikor? Hiszen Szabó Andrást, a bűnügy fő terheljét, ki se hallgatták. Mészárost és Ballát se. Meg se próbálták feloldani az ellentmondást!

Csak egy logikus magyarázat van erre. Vaszlavik Gabriella Balla beosztottján, a Károlin oktató Ibolya Tibor Fővárosi Főügyészség-vezetőn keresztül megkérte a terheltet, Szabó Andrást, hogy legyen olyan kedves, válaszolja meg helyette a megválaszolhatatlant. Mákné Portik Melinda rendőr, néhai Soltész Miklós fővárosi főügyész és Vaszlavik Gabriella legfőbb ügyészségi ügyész válaszai pont olyan amatőrök, részrehajlóak és szerecsenmosdatóak, mintha azokat maga a terhelt, Szabó András írta volna. Vaszlavik Gabriella azzal, hogy Szabó András idétlen magyarázkodását felvállalta, kiérdemelte a “kis keresztjét”. Most lássuk ezt a szakmaiatlan választ, amely olvastán minden joghallgatóban felmerül a kérdés: ha ilyen egy díjazott legfőbb ügyészségi ügyész, akkor milyenek lehetnek Polt és Ibolya közkatonái, a mezei ügyészek?

Posted in Balla Péter, BRFK, Fővárosi Főügyészség, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda, Mészáros Márton, Szabó András, Vaszlavik Gabriella legfőbb ügyészségi ügyész | Címkézve: , , | 81 hozzászólás »

The bought Church (A megvett egyház)

Posted by karoligaspar - november 6, 2017

Balavány György

Köntös László

Írta: Soli deo gloria

Köntös dunántúli püspökhelyettest vasárnap reggel, alig egy héttel a reformáció 500-adik évfordulója után dühroham fogta el Balavány György kitűnő cikkétől. Balavány keresztyénségét, sőt emberségét is kétségbe vonja. A HVG-t, ahol Balavány cikke megjelent, csak falmelléki kis lapocskának nevezi, amely már csak keresztyéngyűlölettel bír olvasókat szerezni magának. Köntös állítása szerint a gyűlölet, a düh összeegyeztethetetlen a keresztyénséggel, éppúgy, mint pl. a zsidóság az antiszemitizmussal. Már ez utóbbi sem igaz, nézzük csak meg Gajdács Ottó milyen pónemmel gyűlölködik a zsidók ellen a keresztény Echo TV-ben. A keresztyénség és a düh, a gyűlölet összeegyeztethető voltára mégcsak nem is Krisztus urunkat hozzuk fel, aki ostorral kergette ki a kufárokat a templomból, hanem magát Köntös Lászlót, aki Merkel, Obama, Habermas gyalázásával tündöklő példát szolgáltat számunkra a gyűlölet keresztyénségére.

Most Balavány Györgyöt vette célkeresztbe, aki tökéletesen írja le azt a züllöttséget, amely a Magyar Református Egyházat mostanában jellemzi. Nem véletlenül, hiszen megvette őket a fideszes kormány. Bogárdi Szabó Istvánt, a főpásztort a tavaszi Széchenyi díjjal, amelyet állítólagos fordítói és filológiai munkásságával nyert el. A MRE egészét pedig az október 4-én aláírt egyezménnyel vették meg, amelynek alapján a kormány rengeteg közpénzt juttat a hazai refiknek, és a végtelenül gagyi Károlit kiemelt egyetemmé tette. Köntöst is megjutalmazták, ugyanazt a kitüntetést kapta, mint Bayer Zsolt. Méltán, hiszen Köntös ugyanazt a kútmérgező szerepet tölti be a MRE-ben, mint Bayer a közmédiában.

Olvassuk el Balavány György cikkét, és megértjük, mi hozta dühbe a MRE fő csahosát. (A szerkesztőség)

Hol vannak a mai reformátorok?

Ha ezek a megváltottak megváltottabban élnének, talán hinnék a Megváltójukban.
(Nietzsche)

Nagyon nézett volna Wittenbergában a várkapunál Márton doktor, ha mellé lép egy angyal, és megjövendöli, hogy a kalapácsütései évszázadokra elhallatszanak. Nem gondolta, mikor kiszögezte a hirdetőtáblaként is üzemelő kapura a téziseit, hogy akkora mozgalmat indít, ami átrendezi a teljes nyugati civilizációt. Luther egyszerűen egy teológiai traktátust fogalmazott, amelyben a Biblia alapján elítéli az akkori gyakorlatot. A legradikálisabb talán a 36. tétel, így hangzik: „Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is.” Hát, ez mai szemmel már nem tűnik túl forradalminak.

De akkor, 1517. október 31-én Európában még senki nem ismerte azt a szót, hogy szekularizáció. Az „egy, örök és igaz” római katolikus anyaszentegyház uralta a politikát, a gazdaságot és a kultúrát. Övé volt a kor embere, a pór, a nemes és császár egyaránt, testestől-lelkestől. Luther, az ágostonrendi szerzetes sem akart egyházszakadást, csak belső változást. Egyszerűen elege lett abból, hogy az egyháza korrupt, nepotista, vagyoni kiváltságokra törekszik, és pénzért árulja az üdvösséget, akár éppen búcsúcédulák formájában.

Az egyenlőség forradalma

Szerzői vallomás: hitelvek tekintetében református vagyok, ami azt jelenti, hogy ha létezne a keresztyén teológiai hagyományok közt „legjobb”, az számomra a kálvini kegyelemtan volna. De hát Kálvin is Luther nyomában járt, ahogy Zwingli, és persze a dallamos nevű magyar reformátorok mind, Szenczi Molnár Albert, Dévai Bíró Mátyás, Méliusz Juhász Péter és mások. A szent és igaz Isten – mondták – olyannyira szereti a bűnös és gyarló embert, hogy emberré lett érte, és a bűnért járó ítéletet mintegy önmaga szenvedte el; Krisztus áldozatáért teljes és ingyenes kegyelemben, örök életben részesülünk.

Az egyetemes bűnösségből pedig nem az következik, amit Róma akkoriban képviselt, hogy mindenkinek sírni, alázkodni és harag napjától rettegni kell, hanem az, hogy valahol mélyen egyformák és egyenlők vagyunk, tehát nincs okunk és jogunk semmiféle ítélkezéshez. „Mert nincs különbség: mindenki vétkezett és híján van az Isten dicsőségének”, sóhajt Pál apostol. (Róm. 3, 23.) A kegyelemből pedig az következik, hogy az Isten mégis-szeretetét, vagyis a feltétel nélküli, elfogadó szeretetet adjuk tovább másoknak.

Mármint úgy értem, ez következne elvileg.

Mert ha nagyon őszinték akarunk lenni (és akarjunk), a reformáció korai és későbbi hullámainak is voltak igen sötét fejezetei, amikor egyes reformátorok, az ige lánglelkű hirdetői bizonyultak vérszomjas fenevadaknak.

Ha megállsz, meghalsz

A legjobb teológia is emberi és gyarló. Nem szabad túlságosan hinni benne, mert az doktrinerré, hideggé és radikálissá tesz, a radikális embernél pedig nincs félelmetesebb. Senki sem veszélyesebb, mint az „elvek embere”, aki nem látja a merev téziseitől az élet dinamikáját, nem érzi az Isten lélegzését. „Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.” (1Kor. 8, 1.) És: a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. (2 Kor.3,6.) Az egyik legfontosabb tanulsága a reformációnak az, hogy a teológia lényegileg progresszív valami, hiszen soha nincs teljesen készen. Ha megállsz, meghalsz.

Ezért mindig, de mindig csak úgy szabadna a hívőknek saját istenismeretükre tekinteni, mint ami nagyon töredékes, kiegészítésre szorul, de amiben előre jutni csak az igazság iránti szomjúsággal és alázattal lehet. Ezért mondja Barth, hogy a teológia a térdeinken kezdődik. Ebben az értelemben mondja Kálvin, hogy „be kell érnünk a tükörrel és annak homályosságával, amíg színről színre meg nem látjuk az Urat.”

A reformáció valójában nem újítást jelent. Nem hagyományok felforgatását és lerombolását, épp ellenkezőleg. A reformáció eredeti jelentése és szándéka szerint a deformáció ellentéte: visszaformálás, visszatérés az eredetihez, az evangéliumhoz. Megtérés a bűnből, ha úgy tetszik. Az elhajlások, torzulások fel- és beismerése, megbánása és elhagyása.

A hideg kiráz a megemlékezésektől, de komolyan. A megemlékezések azt üzenik, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy reformáció, és az milyen szép dolog volt. A reformátorok dühösen ráznák az öklöket a megemlékezések, szoborállítások (Úristen, egy reformátornak szobrot állítani!) és koszorúzások láttán, amivel igyekszünk az egészet valami rég letudott dolognak láttatni. Pedig az egyik legfontosabb jelmondata a reformációnak, hogy az egyházat szüntelenül reformálni kell (Ecclesia semper reformari debet).

Új békepapság

Most, 2017. október 31-én az egyház, beleértve mindegyik keresztény felekezetet, világszerte rettenetes állapotban van. (Adjunk a tisztességnek: akadnak kivételek, de itt most a nagy képről beszélek.) A szekuláris világ hétköznapi tapasztalata az egyházzal kapcsolatban a következőképp foglalható össze: képmutatás, széthúzás, gyűlölködés, korrupció, harc a hatalomért, a képmutatást már mondtam, más vallások gyalázása, kárhozattal való fenyegetőzés, kirekesztés, megbélyegzés, műveletlenség, maradiság, ítélkezés, szexuális és gazdasági visszaélések, gyermekek megrontása, és persze képmutatás. Egy hitében megújult, vagyis megreformált egyház ellenben a következő tulajdonságokat hordozná a Biblia szerint: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5, 22.)

Ma, paradox módon, a legnagyobb reformátor a pápa. (Ettől aztán tényleg dobna egy hátast Márton doktor.) Ferenc igazi evangéliumi ember, aki bevállalja, sőt magára veszi az egyháza bűneit, és küzd azért, hogy ezek korrigálhatók legyenek. A pápa saját elmondása szerint is nagyra tartja Luther és a reformátorok tanítását; ha a katolikusok ilyenek lettek volna a XVI században, nincs egyházszakadás. De hol vannak a protestáns reformátorok? Nézzük csak Magyarországot! Miért a politikai prostitúció, az új békepapság az egyház lételeme, évtizedekkel a komcsik után? Miért a gyűlölködés és kirekesztés melegágya a Magyar Református Egyház? És meddig maradhat ez így?

Isten tudja, feleli erre a bennem élő optimista. Valaki mindenesetre megdöngethetné már újra azt a várkaput.

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , | 52 hozzászólás »

Sexual abuse at the Károli University (Szexuális zaklatás a Károli Református Egyetemen)

Posted by karoligaspar - október 31, 2017

Ugrásra készen…

A bibliográfia professzor (Fantomprofesszor)

A látens buzi(feljelentgető)

Bunkócska: “az unokára maradt szerszám”

A bájoló

A nyálas cukrosbácsi

a titkárnőt dupla fizetéssel “motiváló” dékán

Szabó “áldozata”: a duplán fizetett titkárnő

 

Írta: Advocatus dei

2017 októberében, néhány héttel a reformáció 500. évfordulójának ünnepe előtt a Földgolyó másik felén, New Yorkban, két világlap cikket közölt egy hollywoodi producerről. A Harvey Weinstein szexuális zaklatásait bemutató írások hatása azóta az egész világon érezhető, de nem volt előrelátható, hogy ez a magyar kulturális életre is hatással lesz. Ha Sárosdi Lilla nem dönt úgy egy szombat délelőtt, hogy a Facebookon közzéteszi húsz évvel ezelőtti traumatikus élményét, akkor Marton László vígszínházi rendező megúszhatta volna. Sárosdi Lillát hamarosan egy tucat nő követte. Egyre többen. A szexuális visszaélés esetei már az egyetemi életbe is begyűrűztek. Ezen a terepen Falcsik Mária facebook-bejegyzése robbantotta a bombát az ELTE 27 éve halott professzorának, Tolnai Gábornak egy félresikerült … hm… “udvarlásáról”. A posztot valakik pár nap múlva levetették, így szabva gátat a futótűznek, mely minden bizonnyal napokon belül elérte volna a nemcsak földrajzi értelemben közeli egyházi egyetemet, a Magyar Református Egyház első számú oktatási intézményét, a Károli Gáspárról elnevezett bűntanyát. Pedig itt aztán nem egyedi esetekről van szó. Itt valósággal hemzsegnek a szexuális bűnözők. A reformáció 500. évfordulóján emlékezzünk meg róluk név szerint, méltóképpen ünnepelve meg az alkalmat!

Az Állami és Jogtudományi Karon Ibolya Tibor fővárosi főügyésznek van a legrosszabb híre. A híresztelések szerint már az újpesti rendőrkapitányságon sikítva menekültek előle a rendőrnők. Aki ellenállt, azt kirúgatta, mint pl. dr. D.V nyomozót (ez tény, ellenőrizhető). A Fővárosi Főügyészségen egy nagy darab szőke ügyésznő, egy bizonyos dr. K.R. egy pofonnal helyretette (ez szájhagyomány útján terjed). Az egyetemen a hallgatónők ki vannak szolgáltatva neki. Aki nem teljesíti nála a kötelező “beugró” feladatot, az bizony megbukik büntetőjogból.

A “legszentebb”, az ájtatosságtól mélyen átitatott kar, a Hittudományi sem mentes a szexuális ragadozóktól. Itt mindjárt kettő is van. Az életművel nem, csupán saját gyártmányú “bibliográfiai adatokkal” rendelkező Pethő Sándor “fantomprofesszor” a legnevesebb közülük (Lampé Ágnes írását erről a 168 órában levetették időközben a netről, de nyomtatott formátumban olvasható a lap 2011. február 4-i számában). Tőle alig marad el hírhedtségben egy másik professzor, Németh Dávid. Előbbi a lányokat, utóbbi a fiúkat üldözi aberrált nemi vágyával. Kettejük közül Németh Dávid a veszedelmesebb. Nem azért, mert látens homokos, hanem mert ferde hajlamát álszent prédikációkkal álcázza, és ha a kapcsolat nem úgy alakul, ahogy szeretné, áldozatát az egyházi és egyetemi ítélőszéknél még fel is jelenti. Állítólag egyszer, mikor még fiatalabbak voltak, Ballával is összejött. Lehet benne valami, mert különlegesen intim a viszonyuk.

Ahogy a Károli bölcsészkara felé haladunk, a szexuális bűnözők száma exponenciálisan növekszik.

Hát itt van mindjárt az “unokákra maradt szerszám”, Kun Bélának, a Tanácsköztársaság vezérének az unokája, Kun Miklós. 1969 őszétől kezdett dolgozni az ELTE BTK Orosz Nyelv és Irodalom tanszékén tanársegédként, de működése katasztrofálisnak bizonyult a hallgatónőkkel szembeni egészen sajátos viselkedése miatt. Ezért nagyon hamar lehelyezték a Legújabb Kori Történelem Tanszékre, tudományos kutatói beosztásba, hogy távol tartsák a kezét és az egyéb testrészeit a hallgatónőktől. Persze utána is koslatott a nők után, akár egy hormonorientált és agyirtott kutya, de nagyobb botrány nem kísérte mocskos trükkjeit. Másik kedvenc műfaja kollégáinak feljelentése volt. 1979-ben feljelentette Borsányi György kollégáját Kádár Jánosnál, mert szerinte nem dicsérte eléggé Kun Bélát.

Mikor pedig egyetemi tanárrá való kinevezését az ELTE BTK-n nemcsak politikailag elvszerű, hanem mély kutatásokon alapuló életművet maguknak mondó kollégák, pl. Krausz Tamás és a hallgatók – akiknek tele lett a tökük Kun állandó mocskos nőügyeiből – megakadályozták, Kun átnyergelt a Károlira. Hirtelen felfedezte magában ugyanis a reformátust 2003-ban. Nagy szeretettel fogadták, Bogárdi  rögtön a keblére ölelte. A szojuzi ölelést tessék szó szerint venni, van róla egy fotó a Reviczky utcai épületben. A következő évben felterjesztették professzorságra, 2005-ben pedig már meg is alapította a kremlinológiai intézetet, amelyre megkerülhetetlen szüksége van egy protestáns egyetemnek.

Kun mostmár nem elvtárs, hanem testvér, a református egyetemen folytatta tovább kedvenc sportját, a pinavadászatot. A kremlinológiai intézetben csak az jutott valamire, aki megfelelő módon dédelgette Kun professzor csüggedt nemiszervét. Igazi aratásba azonban a történettudományi doktori iskolában kezdett. Kár persze, hogy közben a legszebb sötétkék tabletták sem képesek akcióba lendíteni a régi szerszámot, így Kun professzor reménytelen próbálkozásai nyálas gusztustalankodásba fulladnak.  De aki nőnek látszó lény, és doktori fokozatot akar a Károli BTK-n, más doktori iskola nem lévén, most is szájjal kénytelen kényeztetni Kun professzor ősreformátus vallási rítus szerint körülmetélt nemiszervét.

Kun testvér fiatalabb fogdosó-tapizó kollégáiról se pontosan tudni, milyen református szél fújta őket ide. A két jóbarát, a nyálas Páter Ányos és a “hájas Hermann” (Göring beceneve), azaz Bene Sándor és Hermann Zoltán méltón képviselik a Kun Miklós által a Károlin meghonosított “református” szellemiséget. Bene óvatosabb, nem fogdos elsietetten, csak ha biztatást kap, ezt pedig verbális abúzussal igyekszik kiprovokálni. A nyálát azonban folyamatosan csurgatja, annál inkább, mert öregedvén már a száját sem tudja becsukni. Hermann nem ennyire visszafogott. Girnyó hallgatólányok sovány fenekét markolássza, hátuk mögé kerülve hozzájuk dörgöli a nemiszervét – mindezt nyíltan. Vizsgák alkalmával, ha kettesben vannak, mást is markolász. Ők sem kifejezett reformátusok, hanem határozott ateisták és szexisták.

Van azonban egy igazi református is a fényes panoptikumban, nem is akárki, hanem egy református pap fia és a jelenleg regnáló püspök, zsinati lelkészi elnök, Bogárdi Szabó sógora: Szabó András. Ő egyébként Hermann Zoltánnak is sógora – lyuksógora – lenne, ha képesek lett volna fonnyadt gilisztájukat belegyömöszölni a közös lyukba. Ennek tulajdonosa a szélhámos, szakdolgozat- és okirathamisító titkárnő, Demes-Kőfalusi Krisztina, akik ily módon a férjjel, Demes Kristóffal is sógorságba kerültek volna, ha szerszámuk nem hagyja őket cserben a döntő pillanatban. Szabó Andrásra hallgatólány nem panaszkodott. Demes-Kőfalusi Krisztina sem panaszkodott, mert hasvillantós és bögyölő-puszilgatós szolgáltatásaiért Szabó Andrástól – aki a viszony idején dékán volt – dupla fizetést kapott (ez tény, Szabó dékánutódja, Sepsi állította le D-KK professzori szintű juttatását, aki ezek után szülési szabadságra ment, majd végleg el). A léhűtő férj sem panaszkodott, mert heverészhetett egész nap, nem kellett állást vállalnia. Úgyhogy ez az utolsó eset már nem is tartozik a szó szoros értelmében a szexuális zaklatás körébe: kölcsönös előnyökön alapuló konszenzusos szex volt, azaz tiszta korrupció.

Így ünneplik odaát a Károlin a reformáció 500. évfordulóját, miközben Luther forog a sírjában…

Az összes kép forrása a Google. All photos found in Google.

 

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , , , , | 43 hozzászólás »

Claim against the dead Quaestor Attorney (Panasz a halott főügyész ellen)

Posted by jhnnsclvn - október 22, 2017

Szerző: Kisjogász

Szerző: Kisjogász

A Fővárosi Főügyészség Ibolya Tibor “címzetes” károlis docensnek az intézmény élére történő kinevezéséig még nyomokban normálisan működött. Előfordulhatott, igaz csak a nyári uborkaszezonban, hogy a beérkező ügyek automatikusan kerültek kiszignálásra. Így került a károlis bűnügy Bézsenyi Balázs csoportvezető főügyész elé 2011 augusztusában, aki a törvényeknek megfelelően bírálta el, és már csak néhány adat begyűjtését kérte a BRFK-tól a Szabó András elleni vádemeléshez. Mákné Portel Melinda óvakodott bármit is kinyomozni, sikeresen húzta az időt 2012 júniusáig. Ekkor kapott a károlis IbolyaTibor megbízást a Fővárosi Főügyészség vezetésére. Azonnal átvette a Szabó András elleni nyomozást, és másodállású munkahelyén, a Károli Jogi Karán íratta meg a sértettet lepattintó határozatokat – magával a terhelttel. Szabó Andrásnak egykori dékáncimborája, Domonkos Andrea segített az ellene irányuló vádakat lehazudni, és helyette H. G.-t rágalmazni. Ibolya Tibor Soltész Miklóst szemelte ki a Szabó-Domonkos féle védekező és ellentámadó irat szignálására. Azonban a rágalmazás olyan jól sikerült, hogy meg se merte Soltésznak mutatni, hanem vagy maga tette rá a kézjegyét, vagy a két jómadár egyikét kérte meg erre. Az irat végképp kiverte H. G.-nél a biztosítékot. Ő persze nem tudta, hogy nem Soltész áll az irat mögött, hanem maga Ibolya.

Az ügyészek néha korán halnak sorozatom következő darabja a Soltész Miklós elleni panasz és a nevében szignált határozat hatályon kívül helyezésére irányuló felülvizsgálati kérelem. A Fővárosi Főügyészség ellen a sértett csak a Legfőbb Ügyészséghez fordulhatott. Ki fog derülni a Legfőbb Ügyészség reakciójából, hogy a két fővárosi ügyészség valóban olyan függetlenül működik-e egymástól, amint azt Ibolya Polt Pétert védő hisztérikus kirohanásában a Kúria ellen állította.

 

LÜ_Felülvizsgálati_1

LÜ_Felülvizsgálati_2

LÜ_Felülvizsgálati_3

LÜ_Felülvizsgálati_4

LÜ_Felülvizsgálati_5

Forrás: https://reformatusoklapja.wordpress.com/2017/10/22/claim-against-the-dead-quaestor-attorney-panasz-a-halott-fougyesz-ellen/

Posted in Balla Péter, BRFK, Fővárosi Főügyészség, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda, Mészáros Márton, Szabó András, Szeged University | Címkézve: , , , , | 28 hozzászólás »

The dead Quaestor-Attorney 2 (A halott Quaestor-ügyész 2)

Posted by jhnnsclvn - október 18, 2017

Addig is, míg megkapjuk Csép Pántól Tallián Blanka kúriai bíró írásbeli indoklását a H.G. kontra Károli ügyben, folytatjuk Kisjogász sorozatát, amely a károlis bűnügyek ügyészségi elsikálásának történetét követi nyomon a Fővárosi Főügyészségen fellelhető dokumentumokban. – A Szerkesztőség

Ő a bűnös, nem én!

A bűnbak

Szerző: Kisjogász

Az ügyészek néha korán halnak cikksorozatom a végkifejlet felé közeledik. A végére jutva talán érthetőbbé válik, miért halt meg fiatalon Ibolya Tibor beosztottja, Soltész Miklós csoportvezető fővárosi főügyész.

Ibolya Tiborcímzetes docens” – ahogy előszeretettel nevezi magát a Fővárosi Főügyészség vezetője – Soltész Miklóst életében pofozózsáknak használta. Őt tette ki közszemlére bűnbakként saját jogsértései leplezésére. Két ügyben is dokumentálható Ibolya visszaélése a halott főügyész nevével: az egyik a károlis bűnügy, a másik a Quaestor-ügy. Az elsőben saját munkahelyi főnökének, Balla Péternek falazott, a másikban kormánytagoknak és Polt Péter legfőbb ügyésznek – mindkét esetben Soltész Miklós neve mögé bújva, aki hamarosan belehalt a főügyészi szerep és az alszerpapi lelkiismeret közötti vívódásba.

Több jogsértő határozat keletkezett a Fővárosi Főügyészségen Soltész Miklós nevében, amelyeket azonban nem ő írt alá, sőt, még csak nem is tudott róluk. Ezekre nemes egyszerűséggel ráhamisították a nevét. Az egyik annak az eredetileg Tömöri Ibolyával aláíratott határozatnak a megerősítése, hogy H. G. mint a közérdekű bejelentés sértettje “törvényben kizárt” jogorvoslatra. A másik a Fővárosi Főügyészségből mégiscsak kikényszerített válasz H.G. fellebbezésére, melyet nem Soltész Miklós írt, hanem Szabó András közreműködésével Domonkos Andrea a Károlin, Ibolya utasítására Soltész Miklós nevében. Ez a tipikus szabóandrásos irat elejétől végig hazugság és rágalom. Soltész kézjegye ezen is hamisított: Szabó András vagy Domonkos Andrea, de lehet, hogy Ibolya maga hamisította. Mindkét szignó piros tintás. Soltész Miklós eredeti aláírása ettől szemmel láthatóan különbözik. Nemcsak azért, mert ő – tudtommal – soha nem használt aláírásra piros tollat, a színt is gyűlölte, hanem mert az ő aláírása úgy néz ki, ahogy az alább közölt dokumentumon. Ennek tartalma egyébként elképesztő. Nincs racionális magyarázat arra, miként írhatta alá. Vagy Ibolya utasította, vagy elrejtették egy aláírásra elétolt paksamétába, és nem vette észre. Ebben ugyanis elismeri, hogy H. G-nek a 2012. november 30-i és december 13-i Fővárosi Főügyészséggel szembeni elfogultsági panaszait több mint 2 hónapos késéssel, csak februárban továbbította a Legfőbb Ügyészségre (a dátum 2013. január 30, az érkeztetésé 2013. február 11.). Ilyen fegyelmi vétséget kezdő jogász sem követ el, nemhogy egy rutinos csoportvezető főügyész, hacsak nem felsőbb utasításra. Az iratvisszatartás Ibolya Tibor ötlete lehetett, különben fegyelmi járt volna érte. Ibolya szándékosan húzta az időt 2 hónapig, amíg a közérdekű bejelentő üldözése kikerült a Btk-ból, hogy a Balla és Szabó elleni vádemelést elkerülje. A felelősséget az időhúzásért ezúttal is Soltész Miklós nyakába varrta – akárcsak a Quaestor-ügyben tanúsított szándékos késlekedésekért a Tarsoly Csaba elleni bizonyítékok eltüntetése érdekében, vagy az iratbetekintésre felajánlott, de eltüntetett károlis bűnügyi iratokért.

irattovábbítás 2 hónapos késéssel: Soltész Miklós valódi aláírása

tiltakozás irat késleltetett továbbítása miatt

 

És itt láthatók a hamisított aláírások:

Soltész Miklós hamisított kézjegye

Soltész Miklós hamisított kézjegye

Posted in Balla Péter, Fővárosi Főügyészség, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli University of the Reformed Church, Szabó András | Címkézve: , , , | 68 hozzászólás »

The Challenge (Tallián Blanka tesztelése)

Posted by jhnnsclvn - október 15, 2017

Vajon mivel érdemelte ki a tányért?

Szerző: Csép Pán

Sikerült megszerezni H. G. professzor felülvizsgálati kérelmét, melynek lesöprésére Handó Tünde a Kúrián személyesen Tallián Blankát jelölte ki. A kérelemből a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság új, különös ítélkezési gyakorlata körvonalazódik: újabban nem a munkáltatónak kell bizonyítani a felrótt cselekmény elkövetését, hanem a munkavállalónak az el nem követését? Vagy csak az olyan “kiemelt” kliensek elleni perekben, mint a Református Egyház és hírhedt egyeteme? És ezt is csak utólag közlik a kirúgott dolgozóval már a jogerős ítéletben, hogy még a “negatív bizonyításra” se legyen esélye? Igazi kihívás Ravasz László bíró egyik hóhérának, Tallián Blankának kvázi-jogi érvekkel szentesíteni a justizmordot. Ezzel megkérdőjelezi a Kúria létjogosultságát: Mert milyen szolgáltatást nyújt az az intézmény, amely nem korrigálja a jogsértést, hanem – a legfelsőbb bírói hatalom nevében – “örökérvényűvé” teszi? (Természetesen Tallián Blanka írásba foglalt “ítéletét” is átküldöm majd a blogotokra a Ravasz László név iránti szimpátiám okán.)

(Az iktatási helyet letakartam, nehogy elvezessen a személyemhez, és az ügyvédi irodát is kitöröltem, hátha nem pont itt akarnak maguknak reklámot.)

felülvizsgálati_1

felülvizsgálati_2

felülvizsgálati_3

felülvizsgálati_4

 

Posted in Balla Péter, Handó Tünde, HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church, Kúria | Címkézve: , | 54 hozzászólás »

Betrayal’s Payment (Az árulás bére)

Posted by jhnnsclvn - október 13, 2017

A cikket egy református felekezeti oldalon találtuk. Azt mindig is tudtuk, hogy a Református Egyház Orbán “kiemelt” ideológiai szövetségese, így csak egy kicsit döbbentünk meg azon, milyen “kiemelt” bánásmódban és juttatásokban lesz a jövőben még inkább része. Azon már inkább, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem, amely csak belvárosi fekvésének és alacsony színvonalú, magyarán “gagyi” képzésének köszönheti népszerűségét, “kiemelt egyetem” lesz. Viszont ezek után érthetőbb, hogy a munkaügyi perekben is “kiemelten” kezelik a Károlit – különösen Handó Tünde kinevezése óta – ti. “kiemelik” a törvények alól. Ha a református oktatást a kormány a közjó letéteményeseként és ápolójaként akarja láttatni a nemzet szemében, akkor aligha szabad kimondani, hogy az egyházi egyetem vezetése minden bűncselekményre képes: csalnak, lopnak, okiratokat hamisítanak, karaktergyilkolnak, hamistanúznak és hamistanúzásra kényszerítik az oktatóikat és hallgatóikat. És mindennek tetejébe még a volt III/I-es “nyírfás” Földi László titkosszolgálati cégével figyeltetik őket otthonaikban is, akár a többhónapos nyári szünet alatt, videofelvételeket készíttetve róluk. Ha szorul a hurok a rektor nyaka körül, csak odaszól főügyész vagy főbíró beosztottjának, hogy sikálja el. Ez a velejéig romlott, erkölcstelen, bűnöző egyházi és egyetemi vezetés szinte már Orbán pereputtyának státuszát élvezi. Ellenük harcolni pont annyira esélyes, mint Ferenczi Krisztinának volt az Orbán-család vagy Váradi Andrásnak a Mészáros-oligarcha ellen. Már jó ideje mindketten halottak. Mi a brutális üldözések ellenére próbálunk életben maradni, és folytatni leleplező munkánkat, hogy felnyissuk protestáns testvéreink és az ország szemét. Bízunk abban, hogy munkánkon továbbra is marad Isten áldása, a bűnösökre pedig lesújt a keze. – Johannes Calvin

Kufárkodás a hittel: Püspöki áldásosztás Felcsúton

Az alábbi írás az ÉS legfrissebb számában (2017. okt. 13.) jelent meg, mely mától már megvásárolható. A szerzőt nem sikerült elérnünk, de mivel a cikk már megjelent, átvételéhez nem is szükséges a hozzájárulása. – A Reformátusok Lapjának szerkesztősége

Szerző: Huszár Ágnes

Kiemelt egyház – kiemelt egyetem

Már nyomdában volt Gábor György és Vásárhelyi Mária adatokkal bőségesen alátámasztott kitűnő elemzése (Fogyatkozó lelkek, politikai játszmák ÉS 2017. okt. 6.), amikor 2017. október 4-én sor került a kormány és Magyar Református Egyház együttműködési megállapodásának aláírására.

Az eddig érvényes, 1998-as szerződés megújítását a társadalmi és jogi környezet megváltozásával indokolták. A törvény praeambulumát dicséretek (“a kormány nagyra értékeli…. örömmel veszi tudomásul… üdvözli” a Református Egyház szerteágazó tevékenységét), illetve magától értetődő közhelyek patetikus kinyilvánításai töltik ki. Ez utóbbira egy példa:  a Református Egyház “kinyilvánítja, hogy hitelveiből fakadó küldetésének tekinti az általános közjó szolgálatát Magyarországon”.

A legfontosabb újdonsága a szerződésnek az egyházi tevékenységi kör szinte határtalanná tágítása: “A Református Egyház hitelveiből fakadóan diakóniai és missziói feladatának tekinti olyan karitatív, felzárkózási, diakóniai, szociális, egészségügyi, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, és sporttevékenységet folytató, illetve környezetvédelemmel foglalkozó intézmények alapítását, fenntartását és működtetését, amelyek hozzájárulnak a lelki és testi egészség megőrzéséhez.” (8. cikkely) A szerződés alapján a kormány vállalja mindezen intézmények közpénzből való finanszírozását.

A legnagyobb meglepetéssel a 21. cikkely a felekezeti fenntartású felsőoktatási intézményekkel foglalkozó 7. pontja szolgál. Ebben a kormány vállalja “a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. Törvény módosítására vonatkozó javaslat benyújtásával a Károli Gáspár Református Egyetem mint a Református Egyház hitéleti és világi képzést is nyújtó egyetemének kiemelt egyetemként történő elismerését”.

Ugyanebben a pontban olvasható az is, hogy a kormány “egyetért azzal, hogy a Pápai Református Teológiai Akadémia és a Sárospataki  Református Teológiai Akadémia kezdeményezze az Oktatási Hivatalnál az alkalmazott tudományok egyetemeként történő elismerésére vonatkozó vizsgálatot.”

A 21. cikkely 4. pontja rögzíti azt is, hogy a Református Egyház felsőoktatási intézményeinek juttatott évi támogatás nem lehet kevesebb 8,5 milliárd forintnál. Az egyes pontok rögzítik az állami támogatott felvehető hallgatók számát – ezek alapján behozhatatlan előnybe kerülnek a református oktatási intézmények a magyarországi piacon.

A MRE törvényileg rögzített kiemelt támogatása talán fel sem tűnik a “reformáció hónapjában”, mikor a propaganda amúgy is minden módon azt sugallja, hogy az ország jelenlegi kormánya, s annak e felekezethez tartozó vezetője a lutheri és kálvini tradíció legméltóbb örököse.

A református fenntartású intézmények több közpénzhez való juttatását megkönnyíti egyébként a kiemelt egyetem és az alkalmazott tudományok egyetemének fogalmi tisztázatlansága. Az előbbire még pályázni sem lehet, így az sem derül ki, hogy mely intézmény, mennyi ideig, és főleg milyen alapon kapja a kiemelt támogatást a közös kasszából. Mennyei mannaként vagy aranyesőként hull az alá a legfőbb döntési fórum kifürkészhetetlen akaratából és kegyelméből.

Történik ez egy olyan időszakban, amikor, ahogy  Gábor György és Vásárhelyi Mária megbízható adatok alapján bizonyítja, a magyar lakosság egyre kisebb része tekinthető vallásosnak abban az értelemben, hogy életvezetésének iránytűjévé tenné valamely felekezet tanítását. Ami az egyházak presztízsét illeti: “az emberek többsége jobban bízik a tűzoltóságban, a honvédségben, a rendőrségben, sőt még a postában is, mint az egyházakban”. A magyar polgárok többsége ennélfogva azt sem helyesli, hogy a “kiemelt” keresztény egyházak az eddigieknél is többet kapjanak közpénzekből hitéleti és egyéb tevékenységeikre.

A jelenlegi magyar kormány a polgárok akarata ellenére juttat bőséges adományokat az általa kedvelt, “kiemelt” felekezeknek. Ők ezt boldogan fogadják, cserébe pedig spirituális legitimációt próbálnak nyújtani a kormánypolitikának. Nem félnek a “politikai kereszténység” elfogadásától, amelyben, ahogy Fabiny Tamás evangélikus püspökfigyelmeztet, “összefonódik a politikai és a vélt egyházi érdek”.

Az egyre üresebb templomokban fogyatkozó gyülekezetek hallgatják a kormány zsoldjában hízó, tartuffi hitelességű lelkipásztoraikat. És itt fordul ellentétébe a kormányzati szándék: minél többet juttatnak az őket buzgón szolgáló egyházaknak, azok valódi befolyásolási képessége – hitelességükkel arányban – annál drasztikusabban csökken.

Jó lenne egyszer csakugyan elolvasni a lutheri téziseket, nemcsak üres szónoki pátosszal emlegetni őket. És azok társadalmi következményeibe is érdemes lenne belegondolni, még mielőtt az Orbán Viktor által büszkén emlegetett ötszáz éves tölgy korhadtan dől a magyar puszta porába.

Posted in Balla Péter, HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , , , , | 35 hozzászólás »

Justice in Hungary under Orbán and Handó (Sperma Viktortól Ondó Tündéig)

Posted by jhnnsclvn - október 8, 2017

félkész termék

Jusztícia megcsúfolása

közös fotón a két G…

Szerző: Judge

Amikor Orbán (G) Viktor régi cimboránéját, sőt, volt Bibó-kollégistaként egyszemélyben cimboráját, Handó (G) Tündét nevezte ki az Országos Bírói Hivatal (OBH) élére, már akkor lehetett tudni, hogy a Fidesz totálisan megszállta az igazságszolgáltatást. (Az ügyészséget Polt Péterrel és társaival már jóval régebben.) Mint ahogy azt is, hogy előbb-utóbb a bíróság is eljut oda, ahová az összes közintézmény és közmédia: aki nem Orbán füttyszavára táncol, azt ellehetetlenítik. és még jól jár, ha csak a karrierje bánja és nem az élete (Váradi András alcsúti juhász). Handó Tünde kinevezésével a bíróságok is bedarálódtak a NER-be. Független és fair ítéletre ne számítson senki, aki egy kicsit is politikai jellegű ügybe csöppen, még akkor se, ha életében soha nem politizált.

Vasvári Csaba bíró szerencsés volt idáig, hogy a 2010 óta zajló folyamat következményei csak most értek el hozzá. Bár nyáron még kitüntette Handó Tünde, az utóbbi időben azt tapasztalja, hogy hiába adja be a pályázatait, és ér el azokon rendre első helyeket, a pozíciót mégse kapja meg, inkább visszavonják a pályázatot. Állítólag azért, mert nem a hajbókolásáról híres. Vasvári Csaba azt mondja, számára nem átlátható, hogyan kerülnek kiosztásra a bírósági álláshelyek. Úgy látja, hogy a pályázati rendszer kamu, a döntés egyszemélyes. Most ébredt? Nyolc éve így van ez minden stratégiailag fontos területen. Az ország pedagógusai, iskola- és kórházigazgatói, egészségügyi dolgozói, színészei, újságírói, professzorai, sőt, papjai is immáron nyolcadik éve ebben a fenyegetettségben élnek: ha valaki autonom, ellenáll, sőt, bírálni merészel, azt ellehetetlenítik, kirúgják, utána nyúlnak, sehol sem kap állást az ország egész területén. Mint az István, a királyban: “Aki ellenáll, az elveszett”.

2010 óta az igazságszolgáltatás fokozatosan abszurd kabarévá vált. A jogállamiság leépülésének folyamatát szinte leképezi az a munkaügyi per, amely 2010-ben a Fidesz hatalomra jutásának évében kezdődött, és annak nyolcadik évében, három nappal ezelőtt zárult. Kezdetben még látszólag jogszerű keretek között folyt az eljárás, az első három bíró bizonyíttatni akarta a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntető munkaadóval az okot. Mikor kiderült, hogy a munkaadó semmit sem tud bizonyítani, a bírákat egyenként levették az ügyről, és kerestek egy negyediket, aki semmit se akart bizonyíttatni. Azt is lezsírozták vele, hogy a per harmadik évében befogadja a volt komcsi titkosszolgával, Földi Lászlóval sebtében hamisíttatott “bizonyítékot”, amellyel majd nyeretik a munkáltatót. Földi azonban kontármunkát végzett, a “bizonyítékról” ordított, hogy utólag készült, a dátumok se stimmeltek, a munkavállaló pont külföldön volt akkor, amikor itthon a fegyelmi vétséget állítólag elkövette. Itt véget kellett volna érnie a pernek. Azonban a Handó-féle bíróság ezen a ponton bevezetett egy újítást: a negatív bizonyítást. Bizonyítsa a munkavállaló, hogy nem követte el azt, amivel vádolják! Még célszerűbb, ha a bizonyítási teher megfordítását nem hamarkodják el közölni, elég, ha a másodfokú ítéletben vágják vele fejbe a munkavállalót, arra már nem reagálhat. A Bíróság soha nem kérte be sem a felvevő eszközt, sem az eredeti felvételt, annak ellenére, hogy a munkáltató ügyvédje, a hírhedt Röfi, jegyzőkönyvbe mondta, hogy a Földitől kapott felvételeket ő maga vagdosta és másolgatta a per igényeihez igazítva. Ennek ellenére nem kérték be az eredetieket.

Rettentő egyszerűen átlátható Handó Tünde rendszere, csak Vasvári Csaba, úgy látszik, nem a megfelelő pályázatokra jelentkezett. Az elnökasszony igenis szeret pályáztatni. Sajátos “pályázatok” útján keresi ki az ügyekhez alkalmas bírákat, és ha netán csalódik bennük, addig cserélgeti őket, míg rátalál arra, aki az általa lediktált ítéleteket akár a tények és bizonyítékok ellenére is kész kihirdetni. Próbatételen alapul a kinevezés, mint a mesében: ha teljesíted, tied a lányom és a fele királyságom, ha nem, halálfia vagy. Handó pl. a fenti nagyon bonyolult ügy megoldására három “pályázatot” is kiírt.

Az első pályázat a Pesti Központi Kerületi Bíróságra szólt. Jelentkezzen az a bíró, aki hajlandó felmenteni nyírfás Földi László cégének bűnöző alkalmazottjait, akik megtévesztéssel behatoltak egy magánlakásba és ott titkos felvételeket készítettek. Adva volt a lehetőség Vasvári Csabának, de nem élt vele. Handó Tünde barátnői egymást taposták a feladatért, végül Tóth Tímea (Ibolya Tibor fővárosi főügyész intim barátnője) testbedobással nyerte el ezt a pályázatot.

A második próbatétel a Munkaügyi Bíróságra még fifikásabb volt. Jelentkezzen az, aki kész ítéletként a híres székely viccet elmesélni : “Látja azt a fát ott?” “Ne azt nézze.” Mutatis mutandis: “A dolgozó a munkáltató által megjelölt napokat, nevezetesen a 2010. július 26-át, 27-ét, 28-át, 29-ét cáfolta?” “Nem azt kellett volna. Ha-ha-ha! Hanem amiket nem jelölt meg.” Mészárosné Szabó Judit nyerte el a kihirdetés jogát a Munkaügyi Bíróság II. fokán. Vasvári Csaba – hogy-hogynem – erre sem jelentkezett. Talán nem értette, mit is kell tkp. kihirdetni. Az ő baja, minek ilyen aggályos. Mészárosné Szabó Juditnak bezzeg a tök értelmetlen, nonszensz és hazug indoklás sem volt akadály. Ezzel a második hűségpróba is elúszott.

Végül az utolsó próbatétel: ki vállalja ennek a szemét zagyvaságnak a hatályban tartását a Kúrián? Újabb esély Vasvári Csabának, azonban ő megint nem ugrott rá. Ezúttal a hivatásos hóhér, a Ravasz László szegedi bírótársát is vihogva kinyíró Tallián Blanka nevű barátnő lett a befutó. És Vasvári Csaba még csodálkozik, hogy elbukta a szolgabírói – azaz a Handó Tündét szolgáló bírói – állást!

Posted in Balla Péter, Fővárosi Főügyészség, Handó Tünde, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Kúria | Címkézve: , , , , | 37 hozzászólás »

The sensitive soul of the General Prosecutor of Budapest (Ibolya Tibor érzékeny lelke)

Posted by jhnnsclvn - október 5, 2017

Kétpetéjű ikrek

Szerző: Kisjogász

A Kúria a minap kimondta, hogy lehet fideszesnek nevezni Polt Péter ügyészségét. A Fővárosi Főügyészség vezetője, a Károli Református Egyetem címzetes docense, Ibolya Tibor, ezen annyira kiakadt, hogy levágott egy hisztit az indexnél, mely szerint egy ilyen állásfoglalás az ügyészek személyiségi jogát sérti, és ez az ügyben eljáró bíróság szégyene. Jobb lett volna, ha csöndben marad. Mert akinek annyi vaj van a fején, mint neki, az inkább ne menjen a napra.

Ibolya infantilis sértődöttséggel előbb saját úttörő- és párttagságát hozza fel, amely alapján akár komcsinak is lehetne őt és Polt kollégáját nevezni, de mégis a fideszes bélyeget sütik rájuk, mert Polt – még “függetlenné” válása előtt – Fidesz-tag volt. Ez óriási csúsztatás. Dehogyis azért nevezik Poltot és Ibolyát fideszesnek, mert párttagok voltak, hanem mert ügyészi pozíciójukban a fideszes bűnözők seggét mentik, és az ártatlan áldozatokat üldözik.

Azt mondja ebben a kis cikkben a károlis ibolyavirág, hogy Szigetvári Viktor részéről “olyan tényállítások hangzottak el (pl. az ügyészség hagyta szabadon futni Tarsoly Csabát, hagyta, hogy szabadon átruházhasson cégtulajdont, átrendezze cégcsoportját és eltüntesse bűncselekmények nyomait), amelyek, ha igazak lettek volna, akkor Polt Péter és az ügyészség eljáró tagjai – így én is – bűncselekményt követtek volna el. Márpedig Alkotmánybírósági döntések is alátámasztják, hogy a közszereplő sem köteles eltűrni azokat a tényállításokat, amelyek konkrét bűncselekmény elkövetésére vonatkoznak. A Kúria szerint tehát ezek az állítások, (amelyek egyébként kimerítik a hatályos Btk. 282.§ (1) bekezdésébe ütköző bűnpártolás fogalmát) csak olyan vélemények, amelyeknek van ténybeli alapja.”

Azon túl, hogy főügyész létére nincs tisztában vélemény és tényállítás különbségével, még ismételten csúsztat is. Igen, van ténybeli alapja, azaz elkövették a bűncselekményeket. Nem a felperesi széken lett volna a helyük, hanem a vádlottak padján, és azt kívánom, bár remélni alig merem, hogy egyszer a Károlinak ez a legpenetránsabban illatozó virágszála oda is jusson Polt nevű cimborájával együtt.

Ibolya Tibor akkora bűnpártoló, hogy csak a károlis bűnpártolásai több tucat dossziét töltenek meg!

Nézzünk csak egy másik példát, a Wistmanwood-ügyet, amit Ibolya olyan szépen elsikált, hogy Újpestről, ahol korábban vezető ügyész volt, a Fővárosi Főügyészség élére kerülve magával vitte a Belvárosba, nehogy kicsússzon a kezéből. Már Újpesten is levetetett három nyomozót az ügyről, az egyiket ki is rúgatta. Állítólag nemcsak azért, mert az komolyan vette a nyomozást, és bizonyítékhamisítás miatt vádat akart emeltetni Nagy Gábor László károlis ügyvéd ellen is, aki a wistmanwoodos lemezeket a Hima elleni per érdekében meghekkelte, hanem azért is, mert a csinos és okos főhadnagy asszony, aki jogi doktorátussal is rendelkezett, visszautasította Ibolya gusztustalan közeledését. Újpesten maradt fiatal kollégája, Nagy István ügyész, akit nem sikerült jobb belátásra bírnia, vádat emelt a két magánlakásban testkamerázó áltanítvány ellen, de Ibolya nem hagyta, hogy a kerületi bíróság tárgyalja az ügyüket. Otthagyván a kerületet, nem bízott maradék befolyásában, vagy nem talált magának olyan korrupt ribit, mint a Pesti Központi Kerületi Bíróságon Tóth Tímea, akivel intim viszonya közismert (csak a felesége és a gyerekei nem tudnak róla, de remélem, hamarosan az ő fülükbe is eljut), mint ahogy az is, hogy mennyire támogatta ennek a buta és romlott erkölcsű, bírói hivatásra teljesen alkalmatlan nőcskének a bírói kinevezését.

Felmenttette a vádlottakat a korrupt kis rüfkével, majd amikor a X-XVIII. kerületi ügyész, aki a vádat képviselte, jogsértés és megalapozatlanság miatt megtámadta az ítéletet, Ibolya saját kezűleg megírta a fellebbezés azonnali, indoklás nélküli visszavonására az utasítást, és odatolta Falvai Zsolt beosztottja elé, akit ugyanúgy kényszerített, hogy aláírja, mint azelőtt szerencsétlen Soltész Miklós kollégát a Károlin összefércelt Hima-ellenes förmedvények és a zavaros, vádemelésre nem alkalmas Quaestor-iratok szignálására. Egyszemélyben elszabotálta a wistmanwoodos büntetőeljárást, védve a megbízó, Balla Péter károlis rektor inkognitóját. Nincs precedens arra, hogy magánlakásban végzett titkos felvételek készítőit ne ítélték volna el. Ez az első eset, mert Ibolya a Károli érdekében futni hagyta a bűnözőket – mindenféle jogi megokolás nélkül.

Jut eszembe, Ibolya a nagy sértődöttségében a quaestoros ügy kapcsán megfeledkezett Soltész Miklós kollégája megemlítéséről, akit amorális parancsaival olyan meghasonlásba kergetett, hogy az rövid idő alatt – fiatalon – belepusztult a lelkifurdalásaiba. Miklós nevét és a halálában játszott szerepét fontosabb lett volna a cikkben megemlítenie, mint azt, hogy a Quaestor szót a Kúrián kicsit megrövidítették. Egy élet megrövidítése ugyanis kicsivel súlyosabb vétek, mint egy latin szó helyesírásában elkövetett apró hiba.

De a kedvenc idézetem mégsem a fenti, hanem az alábbi:

“a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla szerint tény, hogy a nyomozást nem a II. rendű felperes (Polt Péter) vezette, és az I. rendű felperes (Legfőbb Ügyészség) végezteazonban a felett fokozott ügyészi felügyeletet gyakorolt, ami azt jelenti, hogy minden lényeges nyomozati cselekményekről (sic!) soron kívül értesült, azokra közvetlen ráhatása volt. Elképesztő, hogy egy körülbelül ötezer főt számláló jogászi hivatásrendet pellengérre állító bírósági ítélet indokolásában ilyen szakmai képtelenségeket le lehet írni. A nyomozás feletti fokozott ügyészi felügyeletet ugyanis csak az ügyre illetékes ügyészség ügyésze gyakorolhat – tehát sem a Legfőbb Ügyészség, sem a legfőbb ügyész”.

Nem az a képtelenség, amit a Kúria állít, hogy Polt Péternek módjában állt felügyelni és befolyásolni a quaestoros nyomozást, hanem az, amit Ibolya Tibor. Nem azt mondja a Kúria, hogy Polt Péter mind az ötezer fővárosi vagy országos ügyészt közvetlenül ellenőrzi, hanem azt, hogy módjában áll a többezer ügyből kiválasztani azt az egyet, amelyben a saját lánya, továbbá számos kormányközeli potentát érintett, és az illetékes ügyészségi vezetőn – például a hírhedten bűnpártoló Ibolyán – keresztül kontrollálni az ügyet. Mint ahogy Ibolya Tibor is ki tudta választani a Fővárosi Főügyészség többezer ügyéből a károlis ügyeket, amelyekben saját munkahelyi főnöke, Balla Péter volt az érintett, és személyesen jelölt ki rá ügyészeket és ellenőrizte a munkájukat. A Wistmanwoodot ugyanis nem önmagáért, mármint a Wistmanwood két szép szeméért mentette fel, hanem, mint az imént említettem, azért, hogy az egyházi megbízót, akinek az ügyész úr maga is a zsoldjában áll, fedezze. Ibolya Tibor az indexes cikk aláírásából kifelejtett egy nagyon fontos adatot, mégpedig azt, hogy hol “címzetes egyetemi docens” ő. Természetesen a legerkölcstelenebb, morálisan leggátlástalanabb képzőhelyen, a Károli Gáspár Református Egyetemen, ahol szükségük is van egy ilyen “házi védőszentre”, hogy az itt elkövetett bűnügyeknek ne legyen jogkövetkezményük.

Ez a sértődött cikk nem Polt Péterről szól tehát, hanem Ibolya Tiborról. Polt ürügyén saját összeférhetetlenségi ügyei lelepleződésének próbál elébe menni. A quaestoros ügyben csak kisegítette Poltot, a wistmanwoodos ügyben viszont már saját másodállású munkahelyi főnökének falazott. Kinek is kell tehát szégyellnie magát? A Kúriának, amely ebben az esetben a véleménynyilvánítás szabadságát védelmezte, vagy inkább Ibolyának, aki számos esetben elkövette a bűnpártolást, aztán a jogos kritikára úgy felszisszen, mint aki meztelen valaggal darázsfészekbe ült?

Posted in Fővárosi Főügyészség, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli University of the Reformed Church, Wistmanwood | Címkézve: , , , , | 33 hozzászólás »

 
Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

galferences

Just another WordPress.com site

karoligaspar

Just another WordPress.com site

Legatus123's Blog

Just another WordPress.com weblog

WordPress.com

WordPress.com is the best place for your personal blog or business site.