Jhnnsclvn's blog

Fraud, forgery, nepotism, abuse at a Hungarian University

Archive for the ‘Károli University of the Reformed Church’ Category

Objection for suspicion of partiality (Elfogultsági kifogás)

Posted by jhnnsclvn - szeptember 18, 2017

Objection for suspicion of partiality (Elfogultsági kifogás)

A néhai alszerpap főügyész

A Károli korrupciótól bűzlő Ibolyája

Szerző: Kisjogász

A Soltész Miklós csoportvezető főügyész kolléga nevével jelzett, de egészen biztosan nem általa aláírt határozat kézhez kapásakor Hima valószínűleg még nem tudta, hogy Ibolya Tibor károlis oktatót bízták meg 4 hónappal korábban a Fővárosi Főügyészség vezetésével. Azt azonban pontosan észlelte, hogy az ügyészség falaz a Károlinak, mi több, mindent megtesz, hogy az áldozatot hibáztassa. A “blame the victim” stratégia általánosan ismert hárítás a nyomozók és ügyészek részéről, de ebben a határozatban többről volt szó: személyes gyűlöletről és bosszúról a sértettel szemben. Ha Hima tudta volna, mi Ibolya státusza a Fővárosi Főügyészségen, minden bizonnyal ellene jelentett volna be személyesen elfogultsági kifogást. De mivel nem ezt tette, csak az elfogultság lehetett számára nyilvánvaló, hogy ki áll mögötte, az akkor még nem. Soltész Miklós határozatára válaszul Hima azonnal elfogultsági kifogást jelentett be, mint azt az első dokumentumból láthatjuk. Ebben kiemel néhány durva hamisítást a főügyészségi határozatból, és egyúttal jelzi, hogy részletekbe menő felülvizsgálati kérelmet nyújt be a határozat ellen a Legfőbb Ügyészséghez. A második dokumentum arról tanúskodik, hogy Hima élni akart a határozatban biztosított lehetőséggel az iratok tanulmányozására pótmagánvád benyújtása céljából, azonban ott a helyszínen, a Fővárosi Főügyészség épületében szembesült azzal, hogy az ügyészség átverte: nem kapta meg az iratokat betekintésre. Vagy azért mert tényleg nem voltak ott, vagy azért, mert azt hazudták neki. Pótmagánvád benyújtására csak 60 nap áll rendelkezésre, ennek elmulasztása jogvesztő. Az iratok eldugásával a Fővárosi Főügyészség illetve annak vezetője, a károlis oktató Ibolya Tibor nyilvánvalóan a pótmagánvád benyújtását akarta akadályozni.

Eldugott iratok

Posted in Balla Péter, BRFK, Fővárosi Főügyészség, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Kulcsár-Szabó Ágnes, Mákné Portel Melinda, Mészáros Márton, Szabó András | Címkézve: , , , | 70 hozzászólás »

The dead Questor-Attorney (A halott Questor-ügyész)

Posted by jhnnsclvn - szeptember 4, 2017

 

Szerző: Kisjogász

Az ügyészek néha korán halnak… – így kezdtem ezt a sorozatot, ami eljutott a drámai kifejletig, és még tartani fog egy darabig. Legalábbis a valóságban tudtommal máig nem zárult le.

Amikor több mint egy évvel ezelőtt a Rózsák téri görögkatolikus templomban Levente atya elbúcsúztatta a Questor-ügybe belehalt Soltész Miklós főügyészt és alszerpapot, majdnem sírt a megrendültségtől. Éles kontraszt Polt Péternek a rákoskeresztúri Újköztemetőben mondott beszédével, amely minden személyességet nélkülözve az ilyenkor szokásos közhelyeket tartalmazta: tehetséges, nagy munkabírású, fiatal stb. a megrendültség legcsekélyebb jele nélkül. Nemhogy könnyeket, még krokodilkönnyeket se hullatott azért a szolgájáért, aki abba halt bele, hogy mélyen hívő, alapjában morális lényként amorális parancsokat teljesített. Polt alig várta, hogy elkaparják áldozatát és távozhasson. Szemben Levente atyával, akit porig sújtott a döbbenet és a fájdalom. Akit így siratnak, mint Levente atya az alszerpap-főügyészt, az annyira elvetemült, gonosz ember nem lehet, mint amennyire az alábbi irat alapján látszik. Viszont aki egy ilyet képes aláírni, az Poltnál kvalifikálja magát a legrohadtabb ügyekre, mint amilyen a questoros szarkenés volt a Szíjjártó-haver Tarsoly érdekében, vagyis aláírja a saját halálos ítéletét.

Az előző posztban közölt elutasító határozattal a Hima-ügyben először képbe lépő Soltész Miklósnak az az “impossible mission” jutott, hogy indokolja Hima fellebbezésének elutasítását, ami a nagyon gázos Tömöri Ibolyának nem ment. Soltész természetesen nem olvasta Hima 2012. június 26-i fellebbezését, mint ahogy a saját nevében fogalmazott lesöprő választ sem. Ibolya Tibor parancsára látatlanban írta alá (ha egyáltalán ő írta alá) az ügyben keletkezett talán legszemetebb irományt, ami nem semmi a sok hazug, Balla Pétert és Szabó Andrást mentegető mocskos iromány között. Ezt a rágalmazásban és pofátlanságban világbajnok hamis tartalmú okiratot nem a Fővárosi Főügyészségen, de még csak nem is a Károli Jogi Karán fogalmazták, ott legfeljebb a jogszabályi álhivatkozásokat írhatták bele. A Károli és a magyar felsőoktatás legaljasabb figurájával, Szabó Andrással íratták meg, akinek a született intrikus Kulcsárszabó-MENY is besegíthetett még boldogult mézesheteik alatt. Az ügyészségen nem olvasták az iratot, így fordulhatott elő, hogy az abban foglalt állításokat a nyomozás adatai minden esetben cáfolják. Soltész Miklós se olvasta, még csak nem is látta. Amikor elkészült ez a minden ízében hazugságból álló hulladékhalmaz, ráírták Soltész Miklós nevét, egy ügyeletes aláfirkantotta, majd a károlis alkalmazott Ibolya Tibor – munkaruhát váltva – 2012. november 13-án rátette a Fővárosi Főügyészség pecsétjét. Az elfogultságot természetesen ezúttal sem jelentette feletteseinek.

Forrás: https://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2017/08/19/the-dead-questor-attorney-a-halott-questor-ugyesz/

Posted in Balla Péter, BRFK, Fővárosi Főügyészség, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda, Szabó András | Címkézve: , , , | 155 hozzászólás »

The left hand does not know what the right hand’s doing (Nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal)

Posted by jhnnsclvn - augusztus 14, 2017

A Ravasz László blogról átvett alábbi poszt több érdekességet tartalmaz. Az egyik például az, hogy a Legfőbb Ügyészség helyt adott egy be se nyújtott fellebbezésnek. A másik, hogy Kisjogász itt botlott először Hima-ügyben Soltész Miklós nevébe. Ő az a korán haló ügyész, akire a Questor-ügyet is kiszignálta főnöke azzal, hogy azt is sikálja el. Csupa “impossible mission”. Csoda-e, hogy a Károli bűzlő Ibolyájának sorozatos csicskáztatását a jámbor görögkatolikus alszerpap, Soltész Miklós nem élte túl? – A Szerkesztőség

Szerző: Kisjogász

Az előző posztban közölt fellebbezésekre részben ellentétes tartalmú válaszok érkeztek közel egy időben, 2012. október közepén a Fővárosi Főügyészségről és a Legfőbb Ügyészségről, mintha nem tudná a jobb kéz, mit csinál a bal. A Legfőbb Ügyészségi válasz érdekessége, hogy oda Hima el se küldte a fellebbezését, csak kilátásba helyezte Tömöri Ibolya pofátlan határozatára. Hogy jutott el Hima fellebbezése a Legfőbb Ügyészségre, az iratokból nem derül ki, csak a Fővárosi Főügyészségnek, illetve a BRFK-nak címzett panaszok vannak iktatva. Valószínű, hogy ez a fellebbezés meg se íródott. Míg a Károli bűzlő Ibolyája által vezetett Fővárosi Főügyészség válasz nélkül hajtotta el a panaszost, a Legfőbb Ügyészség helyt adott Hima be se nyújtott panaszának, azaz kérés nélkül hatályon kívül helyezte Tömöri Ibolyát, és a fellebbezés megválaszolására utasította a Fővárosi Főügyészséget. A Fővárosi Főügyészség önmagához híven ezúttal is a bevált recept szerint utasította el a panaszt: beleírnak a határozatba valamilyen paragrafust, ha alkalmazható, ha nem, és a panaszos mehet Isten hírével, mert “jogorvoslatnak helye nincs”. De a Legfőbb Ügyészség másként gondolta. Még a “sértett” státuszt is visszaadta Himának, akit a károlis jogászok, élükön a Fővárosi Főügyészséget vezető Ibolya Tiborral, sértettből szimpla “feljelentővé” degradáltak. Vagy nem hangolták össze a válaszaikat, vagy a “jó zsaru, rossz zsaru” gémet nyomták, amelyben a “jó zsaru” szerepe a legfőbb ügyészségi ügyész Rádli Bélára jutott, a “rossz zsarué” pedig a Questor-ügybe aránylag fiatalon belehalt szerencsétlen fővárosi főügyészre, Soltész Miklósra.

Az alábbi elutasító határozattal lépett először képbe Hima-ügyben barátom, a görögkatolikus alszerpap, aki azt kapta főnökétől, a károlis oktató Ibolya Tibortól parancsba, hogy a Károli Jogi Karán fogalmazott mocskos irományokat kérdés nélkül, hunyt szemmel aláírja. Soltész Miklós jámbor alkatához nem illett a szerep. Ez a játszma nem is végződhetett másképp, mint a botcsinálta bad guy halálával. A “Néha az ügyészek is korán halnak” fővárosi főügyészségi sorozat, melyet Soltész Miklós emlékének ajánlok, valójában ezzel a poszttal kezdődik, az eddigiek csak előjátékok voltak a most kezdődő drámához.

Soltész Miklós, a korán haló ügyész

Tömör Ibolya hatályon kívül helyezve

Posted in BRFK, HungarianCalvinistChurch, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda | Címkézve: , , | 115 hozzászólás »

Sneaky old man (Csilicsala bácsi)

Posted by karoligaspar - július 31, 2017

korrupt görény a MAB-ban

Írta: Spectator

Szabó András kapcsolata a Magyar Akkreditációs Bizottsággal (MAB) hosszú és dicstelen. A történet még 2000 előtt kezdődött, amikor Szabó András azzal az ürüggyel fúrta ki tehetséges és református kollégáit a KRE BTK-ről, hogy “XY-al a MAB úgyse akkreditál bennünket”. A forrás – a MAB károlis hangja – Kulcsár-Szabó Ernő akadémikus akkor még PhD nélkül szűkölködő menyjelöltje, Hansági Ágnes volt, akit Szabó András – Szilágyi Ferenc dékánt megtévesztve – becsempészett a magyar tanszékre. Utána kezdődött Szabó első tömeggyilkossága: az első áldozat maga Szilágyi volt, őt követték Erdélyi István professzor, Püspöki Nagy Péter és mások.

A második ütem akkor következett be, amikor a Hima Gabriella által alapított Irodalomtudományi Doktori Iskola eljutott az első védésekig. Szabó hagyta Himát dolgozni – maga amúgy sem szeretett -, de a gyümölcsöket már maga kívánta learatni. Különben is a doktori iskola vezetését a feleségének, Petrőczi/Ludvig Évának ígérte, ahogy a jövendő kedvezményezett maga locsogta el a Kossuth Rádióban. Szabó magának a Károli rektori posztját nézte ki. Az Irodalomtudományi Doktori Iskola doktoranduszai amúgy nem rajongtak sem érte, se nejéért, ezért Szabó cselhez folyamodott, hogy megszerezze a törzstagsághoz szükséges, sikeresen védett doktorandusz után kapható pontokat. Hima távollétét kihasználva néhány doktoranduszt a “nevükre vettek”, többek között Mészáros Mártont, akinek korábbi témavezetője – az iskolavezető Hima Gabriella  – azt javasolta, hogy dolgozzon még a disszertációján, korai lenne azt a félkész munkát beadni. Új patrónusai, Szabóék minőségérzék híján nem mondtak semmi ilyet, és diadalmasan le is doktoráltatták Mészárost egy 13 oldalas társszerzővel írt ócska közhelyes szövegre.

A történet további dicstelen részletei több helyen is olvashatók a magyar sajtóban, ezért rövidre fogom: a MAB kiszállt a helyszínre, vizsgálatot folytatott le a Károlin, megállapította a Szabó András és cinkosai által elkövetett bűncselekményeket, és felszólította a KRE vezetőségét, hogy korrigálja a törvénytelenségeket. Balla Péter rektor a csalók mellé állt, nem változtatott semmit, ezért a MAB megvonta az Irodalomtudományi Doktori Iskola akkreditációját. Mind a mai napig nincs a Károlin irodalomtudományi doktori iskola, ez egyértelműen Szabó András bűne.

Szabó András, az az ember, akinek egyetlen doktori képzésben értelmezhető tette egy irodalomtudományi doktori iskola bűncselekményekkel való megszüntetése volt, Balog minisztersége alatt bejutott a MAB-ba, mégpedig annak Felülvizsgálati Bizottságába. 2012. november 1-től tölti be ezt a tisztet a mindenható EMMI miniszter akarata alapján. Ide futnak be a fellebbezési kérelmek, tehát a háromtagú bizottság az utolsó instancia. Mivel pedig a másik két tag a természettudományokat képviseli, minden társadalomtudományi és bölcsészettudományi doktori iskola esetében a végső döntés Szabó András kezében van. Szabó él is a döntés jogával, joggal nevezi őt Kenesei István “A MAB Csilicsala bácsijának”. Kenesei professzor  Egyetemek a rendszerben… című cikkében (ÉS 2016. június 21.)  így foglalja össze Szabó tavaly nyári bűncselekményének lényegét: “Évekkel ezelőtt az egyik vidéki egyetem doktori képzését sok hányattatás után, más szóval jelentős minőségi problémái miatt a MAB bezáratta. (A veszprémi Pannon Egyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájáról van szó.) …. az egyetem mindent igyekezett megtenni, hogy újra legyen doktori iskolája e képzési területen, így hát elkezdett külföldről szerződtetni tanárokat, akiket külföldi állásuk fenntartása mellett betett az alap- és mesterképzés tanrendjébe is, csak éppen az illetők, ha egyáltalán, csupán rövid turnusokban fordultak meg a városban, hogy összevont kurzusokon tanítsák le tárgyukat – amelyekre aztán vagy voltak jelentkezők, vagy nem, hiszen az órákat angolul tartották meg. Voltak magyar anyanyelvű oktatóik is, akik viszont más országbeli intézményekben voltak teljes állással alkalmazva.”

A tanszék, amelyről szó van, s melynek bázisára a doktori képzést építették, a Pannon Egyetemen működő “Magyar és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszék”. Vezetője Navracsics Judit.  (A névazonosság nem a véletlen műve! A tanszékvezetőnő Navracsics Tibor EU-biztos nővére.) Azon, hogy kizárólag orosz-angolos diplomával, magyar szakos képzettség híján lehetett egy magyar nyelvészeti tanszék vezetője, már nem is csodálkozunk, láttunk már hasonlót a Károlin Fóris Ágota esetében. Az, hogy a gyér számú magyar szakosokat – egy évfolyam létszáma többnyire a tízet sem haladta meg – zömében holland professzorok oktatták (?) komoly eurós fizetésekért, szintén nem szúrt szemet senkinek sem.

A MAB azonban – első körben – nem akkreditálta a veszprémiek nyelvtudományi doktori iskoláját. Idézzük Kenesei professzort: “…súlyos minőségi kifogások miatt a doktori iskola megalapítását elutasította…. Súlyos problémának látszik, hogy miközben egy (szak)tudományi doktori iskoláról van szó, kizárólag egy nagyon szűk részterület képviseltetik a képzési tervben.. ami a minőségbiztosítási terv elfogadhatóságát is megkérdőjelezi… Elfogadhatatlan, hogy a képzési tervben a tantárgy alapvető szintjeihez kapcsolódó tudományterületek egyszerűen nem szerepelnek… kérdéses, hogy végzettjeik tekinthetők-e a tudomány doktorának, lesznek-e alapismereteik a tudomány központi területeiről.”

Szakszerű és tárgyszerű döntés született tehát. De akkor belelépett a folyamatba a MAB Felülvizsgálati Bizottsága, elsősorban annak Csilicsala bácsija, a passzionátus bűnelkövető, Szabó András. Ő – a maga hihetetlen mélységű nyelvtudományi felkészültségével – felülbírálta a MAB döntését, és imígyen írt: “A doktori képzések között a generalista (?!) jellegű, átfogó doktori iskolák mellett helyet kaphatnak speciális, szűkebb témákat kutató doktori iskolák is.” A generalista után tett kérdő- és felkiáltójel az MTA levelező tagjának, a MTA Nyelvtudományi Intézete több, mint egy évtizedig igazgatójaként működő Keneseinek a tájékozatlanságát tükrözi. Hiszen hogyan is kételkedhetnénk a Szenci Molnár nyomait autós térképen kereső, doktori disszertációját mások munkájából összegányoló Szabó András enciklopédikus műveltségében? Ha ő azt mondja, hogy nem minden a generalista (talán bizony a generatívval tévesztette össze?), akkor az bizony úgy is van. Legalábbis a MAB döntéseiben, amelyben Szabó döntése a végleges. Kenesei akadémikus hiába értetlenkedik: “Lehet, hogy ezentúl a MAB állásfoglalásait a háromtagú FvB hozza meg? És vajon ehhez a MAB testülete nem szól semmit?” Nyilván semmit. Szabó tehát a MAB Felülvizsgálati Bizottsága nevében 2016. május 9-én akkreditálta a Pannon Egyetem Többnyelvűség Nyelvtudományi Doktori Iskoláját.

Ide tartozik, hogy a FvB élettudományban akadémikus elnöke 2016 februári hatállyal, májusban pedig az új, agrártudós akadémikus elnöke lemondott a tisztségéről – nyilván Szabó András bűncselekményei elleni tiltakozásul. Szabót, és patrónusát, az EMMI miniszter Balogot ez nem zavarta, hadd menjenek az akadémikusok a maguk etikai és jogi érveikkel a csudába, Szabó azt akkreditál – immár egyedül -, és annyiért, akit és amennyiért akar.

Kenesei cikkében nehezményezte azt, hogy a doktori iskola vezetője egy groningeni illetőségű holland professzor. “A doktori iskola vezetője lehet tehát egyidejűleg a Groningeni Egyetem oktatója és a Pannon Egyetem doktori iskolájának vezetője. Azt, hogy emiatt részvétele a magyar doktori iskolában indokolt, semmilyen konkrét érv nem támasztja alá. Legalábbis elgondolkodtató, hogyan fogja ellátni a neve alatt feltüntetett 19 hallgató témavezetését két, egymástól ilyen távol levő egyetem között ingázva.”

Örömmel jelenthetjük, hogy Kenesei akadémikus aggodalmai mára alaptalanokká váltak: jelenleg már a kétségtelenül magyar és kétségtelenül veszprémi Navracsics Judit (kétségtelenül Navracsics Tibor EU biztos nővére) a doktori iskola vezetője, ahogy az adatbázisból kiderül.

Szabó tehát akkreditálta a Pannon Egyetem Többnyelvűségi Doktori Iskoláját egy kétségkívül érdemdús holland professzor vezetésével. Ez aztán – hipp és hopp – átcsúszott Navracsics Judit kezébe. Szabó itt azt a trükköt játszotta meg, amit a Károli kapcsán már tervezett: a Hima Gabriella nevével akkreditált doktori iskolát akarta átjátszani a saját feleségének, Ludvignak. Csak Navracsis Judit nem volt annyira hülye, mint Petrőczi, hogy megvalósulás előtt elmesélje a szándékot a Kossuth Rádióban.

Két kérdésünk azért lenne:

  1. Ki korrumpálta Szabó Andrást, Navracsics Tibor EU biztos személyesen, a nővére érdekében, vagy maga az EMMI miniszter, Balog Zoltán?
  2. Mit és/vagy mennyit kapott Szabó András ezért a bűncselekményéért?

Nyomozunk tovább, ha újabb értesülések birtokába kerülünk, azonnal megosztjuk a fejleményeket kedves olvasóinkkal.

 

Posted in Károli Egyetem BTK, Károli University of the Reformed Church, Kulcsár-Szabó Ágnes, Mészáros Márton, Szabó András | Címkézve: , , , | 96 hozzászólás »

Twit (Balogsüti miniszter)

Posted by karoligaspar - július 24, 2017

Írta: Baráti Tűz

Találó nevet adott a Teremtő a Hold utcai papnak, majd EMMI miniszternek: balog. Ez a szó balkezest jelent, ügyetlent, esetlent, balféket jelent, hogy a kevésbé udvarias formát ne is idézzük. Balogsütinek nevezik az ilyen embert faluhelyen. Ez a szó illik a legjobban az Orbán kormány hatalmas minisztériumának első (?) emberére. Botcsinálta, de jóindulatú politikusnak tűnt a kezdetekben, ma már kiviláglott, hogy az egyik legkártékonyabb magyar főfideszesek egyike. Ebben a kemény mezőnyben, Rogán, Lázár, Fazekas mellett ez komoly teljesítmény. Balog legnagyobb teljesítménye, hogy hagyja lopni Orbánt és bűnbandáját. Egy szót sem szól, ha kivonják a pénzt az egészségügyből, a köz- és felsőoktatásból, a kultúrából. Balog a fideszes gyilkos maffia bárgyú cinkosa. Aki nem lop – állítólag – és beéri azzal, hogy a Hold utcai gyűszűnyi templomát felszerelték egy Bach korszakának technológiájával felépített orgonával. A templomba beférő pár tucat ember nyilván nagyon élvezi az isteni hangzást.

Az egyszerű nép úgy gondolja, az Orbán diktatúra emberei pedig szintén, a Teremtő akaratából kaptuk nyakunkba ezt a semmihez nem értő, állandóan szövegelő, vigyorgó, kancsal szemét forgató, aljas és cinikus figurát. Az isteni irónia, mit irónia, maró szarkazmus pedig abban nyilvánul meg, hogy süvegben, palástban küldte nekünk a Reformáció emlékévében ezt a mélységesen aljas gazembert, akinek legfőbb ambíciója, hogy egyszerre tegye tönkre a köz- és felsőoktatást, az egészségügyet és a kultúrát. Közben pedig agyforraló hülyeségeket szövegel nekünk birkapörköltről, amely megtartja az egészséget, így fölöslegessé teszi a kórházakat. A hatást fokozza, mondja, ha előtte belökünk két feles pálinkát, utána meg 2-3-4 nagy pohár kövidinkát, zabálás közben pedig ápoljuk a magyar kulturális hagyományokat. És ha a papok jól imádkoznak, még az időjárás is nekünk kedvez. Ezeket a bárdolatlan, súlyosan blaszfémikus szavakat egy – bár láthatóan erősen ittas – pap és miniszter szájából közvetíti nekünk a köztévé.

Nézzük meg, milyen ember is Balog Zoltán? Mindenekelőtt hazug. Ez megnyilvánul abban, hogy a hivatalos életrajzában azt állítja, hogy teológiai tanulmányokat folytatott az NDK-ban, pedig tudjuk – régebben ezt maga is beismerte – segédesztergályosként dolgozgatott. A hivatalos életrajz nem tér ki Balog első feleségére, a német Angelikára sem, akivel – három gyermeke anyjával – semmiféle kapcsolatot nem tart fenn. Szegény asszony Iványi Gábor könyörületéből kap egy kis silány könyvtárosi fizetést. Iványiék egyházát egyébként éppen Balog rúgta ki a “bevett egyházak” közül, megfeledkezve arról, hogy Iványi munkát adott neki is, amikor éppen nem volt benne a fideszes hajóhintában.

Mihez ért Balog Zoltán? Rövid a válasz: semmihez. Az Emberi Erőforrás – micsoda nevetséges szóalkotás – Minisztériuma foglalkozik a köz- és felsőoktatással, a kultúrával és az egészségüggyel. Mit ért Balog a közoktatáshoz? Járt ő is iskolába, sőt, a gyerekei is jártak, ennyike. A felsőoktatáshoz annyit, hogy jól-rosszul elvégezte a közismerten nagyon gagyi magyar teológiát. A saját édesapja mondta róla, hogy rossz pap. No comment. No meg a jelenlegi felesége, további két gyermekének anyja az ELTE BTK Anglisztika Tanszékén dolgozik. A kultúrához annyi köze van, hogy tévedhetetlen bizonyossággal képes kiválasztani a legbárgyúbb giccsőröket és legszemetebb lektűrírókat. Balog szellemi horizontján Wass Albert és Jókai Anna az állócsillagok. Az egészségügyhöz? Maga jó kondícióban van: egészségét birkapörkölt-zabálással és futkosással tartja karban. Egy afgán vagy orosz – de ne politizáljunk! – agár gyorsabban fut, mint ő, viszont az egészségügy felépítéséről és működéséről körülbelül annyi fogalma van, mint az EMMI miniszternek.

Balog emberismerete katasztrofális. Azt mondják, csak “derék kálomistákban” bízik. Ennek jegyében töltötte fel minisztériumát a leghitványabb úgynevezett reformátusokkal, pl. ezért bízta a közoktatást Czunyiné Bertalan Judit államtitkárra, aki a Károlin HÖK elnökként kezdte el a közpénz saját zsebébe folyatását. Becstelen életét a Károli akkori rektorának, a tolvaj és okirathamisító Tenke Sándor ágymelegítőjeként kezdte és folytatta számos fideszes hím speciális igényének gátlástalan kielégítőjeként. Államtitkári tevékenysége nem kevésbé alakult tisztességtelenül. Ennek során pl. a szülők, a pedagógusok és a helyi polgárok tiltakozása ellenére igazgatónak nevezte ki Erdőközi Orsolyát, volt HÖK-ös (cinkos)társát, aki még az igazgatói pályázatát is mástól lopta.

Czunyiné szemében a plágium egyenesen ajánlás az igazgatói székbe, Bók Szilvia is némi plagizálás alapján lett igazgató Czunyiné jóvoltából.

Súlyos korrupciós botrányai miatt Czunyinét a másodvonalba vonták vissza, most internetes tartalomért felelős (???) kormánymegbízottként dolgozik Deutsch Spermabank Tamás oldalán, e tevékenységéért dől hozzá a közpénz. Ott van még Balog minisztériumában Hoppál Péter, a pécsi énektanár, és speciális kedvencünk, a triplatokás Czibere, a szegényügyi korrupt refi hájgombóc. Ne feledkezzünk meg Baranyai Katalinról, aki Petrőczi Éva szakmai (?) irányításával készült doktorijával kétszer hasalt el. Harmadszor, súlyos korrupció alapján védett Miskolcon. Most ez a Baranyai az Oktatási Hivatal főmunkatársaként jegyzi hiteltelen nevével az összes magyar nyelvtan és irodalmi tankönyvet.

Az egész EMMI minisztérium a becstelen és  tudatlan károlis hülyék asyluma.

Balog ember(nem)ismeretének legmarkánsabb példája a károlis becstelen házaspár, Szabó András és Petrőczi Éva pátyolgatása. Szabóék 1997-ben úgy döntöttek, hogy nem a Kálvin téri templomba járnak a fenntartó Hegedűs Lóránt püspök prédikációit hallgatni, hanem a Hold utcába szegődnek, Balog kis templomába. Szabó a maga mocskos, aljas módján úgy spekulált, hogy ha Orbánnal egy gyülekezetbe jár, abból biztos haszna származik. Bár Orbán nagyon ritkán fordult elő a Hold utcában (lábhoz loholt hozzá Balog, a pap), a Mátyás utcai szörnyetegek látványosan csókolgatták lába kihűlt nyomát, és hízelegtek az értelmi fogyatékos Balognak. Petrőczi addig kunyizott meg gajdolta az úgynevezett verseit, amíg elérte, hogy – József Attila emlékének megcsúfolásával – a gyagya és rossz ízlésű miniszter elrendelte, hogy a becstelen és tehetségtelen cemende megkapja a József Attila díjat. Az egész színvonalas magyar irodalmi élet undorodik Ludvigtól, most már azok is, akik addig a létezéséről se tudtak. Az átkosban ugyanis Pozsgai Imre és Aczél György konkubinájaként érte el, hogy primitív zöngeményeit közölje az ÉS, sőt egy erzsébeti panelt is kapott a proli házaspár Ludvig nyelvtehetségének elismeréseként. (Bocsánat, a latin szót úgyse érti a káprázatosan műveletlen Petrőczi, mondjuk hát neki magyarul: qrva.)

Szabó is megkapta a maga mélységes gazságának júdáspénzét. Miután Szabó dékánként, rektorhelyettesként és EDHT-elnökként csalásaival és okirathamisításaival bedöntötte a KRE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskoláját, a MAB megvonta tőle az akkreditációt. Pedig Szabó tkp. csak Himát akarta kirúgni és feleségének, Petrőczinek mocskos kezeibe akarta átjátszani a Doktori Iskolát, amelynek Hima volt az elnöke. A helycsinálás eredményeképp azóta sincs irodalomtudományi doktori iskolája az ország leggagyibb “egyetemének”. Szabó viszont addig hazudozott, ármánykodott és intrikált a Hold utcában, amíg Balog viszont kinevezte őt, a bizonyítottan bűnelkövető becstelen figurát a MAB felülvizsgálati bizottságába. Szabó itt is folytatja bűncselekményeit. Legutóbbi nagy trouvaille-a az volt, hogy bár a MAB nem akkreditálta a Pannon Egyetem Alkalmazott Nyelvtudományi Doktori Iskoláját a többszörös szabálytalanságok miatt (a törzstagok túlnyomó része külföldi állampolgár volt, akik saját egyetemükön is betöltöttek ilyen tisztséget), Szabó azonban a fellebbezés alapján hipp-hopp akkreditáltatta a gagyi kócerájt. Döntésében nyilván közrejátszott az a tény, hogy a doktori iskola jövendőbeli vezetője N. T. EU-biztosnak a nővére.

Balog legsúlyosabb bűne az egészségügy tönkretétele. Sátáni útját hullák szegélyezik, az elmúlt évben egy kisváros népességének megfelelő számú ember, 35 ezer ember halt meg nem megfelelő egészségügyi szolgáltatás miatt. EZ BALOG BŰNE! Balog úgy alakította át a mentők rendszerét, hogy a két központi diszpécser a félországért felelős. Így történt a minap, hogy a Szombathelyen vagy Miskolcon telefonáló ember Tóalmás helyett Tolmácsra küldte a mentőt. Közben valaki meghalt, de a lelkész-miniszternek ez egy rossz percet sem okozott, maximum jót somolygott rajta.

A kórházak vécéiben hullák oszladoznak, a látogatók lepedővel letakart holttesteken kénytelenek átlépni. A kórházakból százával és ezrével mennek nyugatra az orvosok és az ápolók, Balog minisztert ez nem érdekli. El se hiszi. Mint az ATV-ben kijelentette, az ellenzék álhíreket terjeszt. Az egészségügy helyzete kifogástalan, sőt világszínvonalú – hazudta az emberminiszter szemrebbenés nélkül. Lehetnek még apróbb hibák, ezek kijavításán dolgozunk – mondta Balog, Orbán kormányának penetráns pofátlanságú illetékes elvtársa, majd hozzátette: a szocik alatt minden sokkal rosszabb volt. Balog nyugalmát az sem zavarta meg, amikor a műsorvezető  elmondta neki, nyitott mellkassal vittek szívműtét közben egy kislányt a Kardiológiai Intézetből. Balog erre vigyorogva azt mondta, a szocik alatt abban a másik kórházban sem volt CT. Az interjú utáni napon meghalt a beteg, Balog “lelkész”-t és emberminisztert ez sem ösztönözte bocsánatkérésre.

Balog politikai pályafutásának elején még sokaknak szimpatikus volt, meggyőzte őket a homiletikai gyakorlatokon elsajátított folyamatos szövegelés, az állandó mosolygás. Némelyek benne látták az Orbán kormány “emberi arcát”. Mára lehullt az álarc Balogról. Fokozódó alkoholizmusa, az ezzel járó észrevehetően súlyosbodó demenciája alapján már nem képes régi tartuffe-i teljesítményét hozni. Már nem is fárasztja magát a képmutatással. Azt mondja, amit gondol, és amit gondol, az dermesztő. Tusványoson azt mondta, még nem döntötte el a kormány, tehertételnek tekinti-e a kormány a határon kívül élő, magyar nyelvű cigányokat, vagy erőforrásnak. A szegregációt mindig is helyeselte, cigánynak nem kell az iskola, gondolta-mondta a Hold utcai pap. Normális országban már régen elkergettek volna egy ilyen cinikusan rasszista politikust, itt pont ez kell.

Balog mindkét hivatását elárulta. A lelkész szó a lélekből származik, a miniszter pedig szolgát – a közösség szolgáját – jelenti. Balog Orbán lélektelen és embertelen szolgájává züllött: arca egy alkoholista zombi sátáni vigyorába dermedt.

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 80 hozzászólás »

What the fuck is that? (Ez meg mi a fészkes fene?)

Posted by jhnnsclvn - július 17, 2017

Szerző: Kisjogász

Miután sértettből jogosulatlan panaszossá degradálták Hima Gabriellát, a két büdös Ibolya, a Tibor és a Tömör, megpróbálta válasz nélkül elhajtani azzal a varázsigével, hogy “fellebbezésnek helye nincs”. Ilyet azonban hiába írnak Hima Gabriellának. Azonnal visszalőtt: nem tudja a jobbkéz, mit csinál a bal? A BRFK szerint fellebbezhet, a Fővárosi Főügyészség szerint viszont nem? Mi az, hogy a közérdekű bejelentő üldözésének alanya nem sértett?

Ibolya Tibor friss megbízásáról a Fővárosi Főügyészség élén Hima aligha tudhatott, mert ez esetben már akkor panaszt tett volna elfogultság miatt (amit később valóban megtett). De azt már az Ibolyák válaszából látnia kellett, hogy a Fővárosi Főügyészség a legdurvább jogsértésekre is kész, hogy védjék Balla Péter, Szabó András és Mészáros Márton seggét. Ezért kilátásba helyezte, hogy a Legfőbb Ügyészséghez fordul.

Az iratok között nem találtam LÜ-nek szóló beadványt az ügyben. Ellenben találtam egy két nappal korábbi, a BRFK-nak címzett fellebbezést a lefoglalt bizonyíték visszaszolgáltatása ellen. Hima azt javasolja Mákvirágéknak, hogy előbb hallgassák meg és értékeljék a hangfelvételt, és csak utána döntsenek a visszaszolgáltatásáról. A felvételen Szabó András maga ismeri be a PhD-csalásokat, és azt, hogy dékánként utasítja beosztottját, hogy falazzon a csalásokhoz a MAB előtt. Balla Péter hangja is hallható, amint ráerősít erre a parancsra. Ha ez nem bizonyíték, akkor mi? Miért nincs szó a CD-ről a határozatokban?

A fellebbezés elutasítása elleni két tiltakozás (2012.09.17. ill. 2012.09.15.) itt olvasható:

Tömör tiltakozás Tömörhöz

Posted in Balla Péter, BRFK, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Mészáros Márton, Szabó András | Címkézve: , , | 83 hozzászólás »

Short reply of Mrs Short (Tömöri Ibolya tömör válasza)

Posted by jhnnsclvn - július 10, 2017

2 büdös ibolyavirág

Szerző: Kisjogász

A 2012 júliusában a Fővárosi Főügyészség élére állított károlis oktató, Ibolya Tibor az okirathamisítástól sem riadt vissza, hogy rövidre zárja károlis főnökei, Balla Péter és az ex-dékán Szabó András bűnügyét. Miután Hima kitartóan követelte írásban a választ a fellebbezésére, Ibolya szeptember közepén utasította druszáját, a másik büdös Ibolyát, a Tömörit, hogy írjon egy tömör választ a panaszosnak, amiben küldje el az anyjába a lehető legrövidebb úton. És persze dátumozza vissza a hamisított határozatot augusztus végére, hogy a lefoglalt bizonyíték visszaadásáról szóló írásbeli vita ehhez képest utólagosnak tűnjön. Tömöri Ibolya tehár tömör levélben megírja Himának, hogy rohadtul nincs köze a saját ügyéhez, és hagyja már abba a fellebbezéseket, mert nem állnak szóba vele a továbbiakban. Ibolya Tibor persze most sem jelzi sehol, hogy elfogult az ügyben, pedig másodállású munkahelyi főnöke illetve kollégája a két terhelt. Világos parancsot ad, hogy zavaros sunnyogással zárják le az ügyet, és küldjék el a panaszost a búsba, mostmár lehetőleg végleg, nulla magyarázkodással.

Posted in Balla Péter, BRFK, Ibolya Tibor károlis főügyész, Károli Egyetem ÁJK, Károli University of the Reformed Church, Mákné Portel Melinda, Szabó András | Címkézve: , | 72 hozzászólás »

Moral insanity/Erkölcsi züllöttség/

Posted by karoligaspar - július 7, 2017

Írta: Károli Gáspár
Közbe kell szólnom: az újabb kommenteknek sem a témája, sem a hangvétele nem illik a Bogárdi püspökről szóló két poszt erkölcsi komolyságához. A szerzőnek és a szerkesztőségnek az volt a célja ennek az eszmefuttatásnak a közlésével, hogy felhívja a figyelmet a Magyarországi Református Egyházban uralkodó erkölcsi züllésre, melynek egyik oka Bogárdi Szabó István zsinati lelkészi vezető gyengesége. Ez a gyengeség nyilvánul meg abban, hogy a reformáció fél évezredes évfordulójára nem képesek másra, mint hogy a blaszfémikus giccs csimborasszójaként megalkotott “két pulikutya” nyomában járnak egyik hittanos táborból a másikba.

Tökéletesen igaza van Kodácsy Tamásnak, amikor hozzászól Köntösnek egy posztjához, amelynek keretében a Második Helvét Hitvallás zsinati megerősítését a reformáció emlékéve legnagyobb jelentőségi eseményének nevezi.

Joggal teszi fel a kérdéseket Kodácsy: “Elhangzott-e égető hitvallási kérdés?” Szónoki kérdésnek szánta, természetesen nem hangzott el ilyesmi, még kevésbé méltó válasz. Ehelyett a “múltban maradás álbiztonságát” választotta a MRE vezetősége, zsinata, ahogy Kodácsy udvariasan fogalmaz, tehát a semmittevés, ájtatoskodó, képmutató, semmitmondó álcselekvés mellett döntött.

De mi várható attól a zsinattól, amelynek lelkészi elnöke – Bogárdi Szabó István püspök és professzor – legfőbb hivatásának azt tekinti, hogy palástban, süvegben megáldja a felcsúti futballpályát, és nevetséges módon körbehízelegje Orbánt, Magyarország legkártékonyabb miniszterelnökét? Mit kap érte? Egyházának milliárdokat a közpénzből, magának pedig Széchenyi díjat. Talán bizony Bogárdi is elhitte magáról, hogy nagy tudós és igazi erkölcsi példakép? Ha ezt elhiszi, akkor a helyzet rosszabb nem is lehetne.

A négy és fél évszázados Helvét Hitvallás kapcsán szembenézhettek volna magukkal a püspökök, a zsinati tagok, leginkább pedig a főpásztor Bogárdi az egyház hitelességét illető néhány sorskérdéssel. Nem tették. Ahogy Kodácsy fogalmaz: “Mi megköszönve elengedtünk minden hitvallási helyzetet, és maradunk abban, ahol vagyunk. És kínunkban még kitalálunk ilyeneket, hogy processus confessionis. Ó!” A többes számot udvariasságból használja Kodácsy – nem őrajta múlt, hogy az egyház erkölcsi züllöttsége a zsinati döntések által legitimálódott és állandósult. És Köntös, a dunántúli püspökhelyettes  – két fideszes propagandacikk között – még képes a maga primitív stílusában hozsánnát zengeni róla. (Köntösön a legkevésbé sem látszik a princetoni képzés. Talán nem tanulással töltötte ott az időt püspökhelyettes testvérünk?)

Mi most segítségként felteszünk néhány csakugyan releváns kérdést Bogárdi püspök úrnak:

  1. Miért akadályozza tűzzel-vassal az egyház megtisztulását, a múlt feltárását? Csak nem azért, mert attól fél, a saját bűnei is napvilágra kerülnek?
  2. Miért hagyja, hogy a MRE fenntartásában levő, csak nevében református Károli Egyetem a bűn fészke legyen?
  3. Miért hagyja, hogy Balla Péter rektorként üldözze az egyetem tisztességes és nagy tudású oktatóit? Miért használja fel a KRE ÁJK-ján levő korrupt jogászokat a bíróság félrevezetésére?
  4. Miért nem tett semmit saját sógora, Szabó András bűncselekményeinek megtorlására? Csak egy példa: az Irodalomtudományi Doktori Iskola megbuktatása. Miért maradhatott Szabó András a helyén, miután dékánként, rektorhelyettesként és EDHT elnökként köztörvényes bűncselekmények sorát követte el?
  5. Megnézte már a Károli oktatói karának felekezetbeli megoszlását? És a kirúgottakét? Akkor megtudhatná, hogy a jelenleg ajnározottak között több más vallású, hencegő ateista és rosszéletű senkiházi van, míg a kirúgottak között több patinás kálvinista családból származó kiváló ember? Nem zavarja püspök urat, hogy egyházi és fideszes csókosok züllött és ostoba szeretőit alkalmazza a KRE vezető oktatókként?

Folytathatnám, de nem teszem. Bogárdi püspök is jól tudja, ami a Károlin és a Károlival történik, az az aljas bűncselekmények sorozata. És az ő személyes felelőssége! A Zsoltárossal mondom:

“Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.”

Márpedig a MRE vezetői és a Károli irányítói aljas cinizmussal fordítottak hátat a Teremtőnek, és szolgálják a világi hatalmasságokat. Ők már nem az Örökkévaló katonái, hanem Orbán hitvány, júdáspénzzel honorált zsoldosai.

Nem féltek majd az Úr színe elé járulni, ti, a magyar reformátusság megcsúfolói, züllött tartuffe-jei?

Posted in Balla Péter, HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 19 hozzászólás »

Bishop’s secrets 2. Cognitive turn (Bogárdi püspök titkai II. Kognitív fordulat)

Posted by karoligaspar - július 3, 2017

Írta: Sola Scriptura

Bogárdi püspök hozzászólásainak persze nemcsak érzelmi fűtöttségével van némi baj, hanem jelentésével, értelmével is. Tágabb értelemben a Kodácsy által firtatott tényekkel, amelyek nemcsak Köntös szakmai pályafutásában tűnnek fel különös fénytörésben.

Az előző írásban kifejtettekkel ellentétben létezik egy másik magyarázata is a főpásztor agresszív fellépésére. Gondolhatjuk azt, hogy Bogárdi nem képes uralkodni az indulatain, de éppen annyira azt is, hogy nagyon is számító módon, kvázi preventíven, megfélemlítés céljából veti be az arroganciát. Hogy miért? Azért, mert ő maga is érintett lehetett beszervezés tárgyában, hiszen két évig, 1982-83-ban hallgatója volt a chicagói McCormick Teológiának, ahol magiszteri (MATS) fokozatot is szerzett. Ez a derék traktorgyárosok által alapított, majd a Northwest Universityhez csatlakoztatott hitsuli egy napon sem említhető Princetonnal, ahol Köntös főjegyző töltötte az idejét és vált magiszterré. Más kérdés, hogy Köntös az előkelő egyetemen megszerezhető tudásból sem profitált semmit, szemben Bogárdival, akinek teológiai felkészültségét és olvasottságát nem lehet elvitatni. Köntös inkább az amerikai életformát kedvelte meg, ezért volt három évig, 1991 és 1993 között a michigani Allen Park lelkipásztora. Ezt a misszióját nyilván a honi belügyi szervek támogatásával nyerte el, máshogy nem is lehetett.

Bogárdi maradt a hazai sáros rögökön, és szerzett teológiai doktorátust 1994-ben. Ezzel kapcsolatban felmerül egy másik kérdés: milyen doktorátust szerezhetett 1994-ben Bogárdi a Ráday utcában? Tudjuk, hogy Magyarországon 1993-ban tértek át az új tudományos minősítő rendszerre. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy addig a MTA TMB (Tudományos Minősítő Bizottság) szervezte a kandidátusi és akadémiai doktori fokozatok megszervezésének folyamatát.  A TMB még néhány évig működött, mert a kandidátusit komolyabb fokozatnak gondolták sokan, mint az egyetemekhez akkreditált PhD fokozatot.

Az 1993-tól a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karaként működő korábbi teológián már a törvény elfogadását megelőzően, 1992-ben megalakult a Doktori és Habilitációs Bizottság, de a munka értelemszerűen legkorábban csak  1993-ban indulhatott meg. Mint a Károli honlapján olvasható történetből is kiderül, voltak visszaélések a hittudományi doktori iskola életében, “kiszűrtek” egy meg nem felelő szintű disszertációt, stb., stb., 2006-ban átalakították a doktori bizottságot, amely azóta is – szerintük – magas szinten működik.

Elképzelhető, hogy a hittudományi doktori iskola megalakulása után, Bogárdi Szabó István mindössze egy év alatt, 1993 és 1994 alatt – elvégezte a doktori tanulmányokat, vizsgázott, dolgozatokat írt, megszerezte az abszolutóriumot,

szigorlatot tett egy tekintélyes tudósok előtt,

megírta önálló kutatómunkán alapuló több száz oldalas doktori disszertációját,

elolvasta a független tudományos aktorok, opponensek által megírt bírálatokat, megfelelő szinten válaszolt rájuk,  és megvédte a disszertációt egy nyilvános “doktori cselekmény során”????

Csoda lenne mindezt becsületesen megtenni egy év alatt. Nos, mivel sem ostobák, sem pápisták nem vagyunk, nem hiszünk a csodákban. Nagy valószínűséggel az történt, hogy Bogárdi nagytiszteletű (?) úr összehozott egy kis semmi “egyetemi”, úgynevezett “kisdoktorit”, amit aztán az úgynevezett hittudományi doktori iskola PhD-ként ismert el. Nem csalás ez, csak afféle kis stikli testvérek között. A formátumát nézve is kis (197 oldal mindössze!) doktori értekezés nagy valószínűséggel az 1995-ben megjelent Egyházvezetés és teológia a magyarországi református egyházban 1948 és 1989 között című opus lehet. Bogárdi egyébként nem tekinthető grafománnak, ezen kívül csak Közelítések és közeledések című könyvecskéjét ismerjük.

Mindebből világos, hogy Bogárdi Szabó István sorsa mindig is szerencsésen alakult. Hogy Mennyei Édesatyánkon kívül ki vagy mely intézmény segített neki ilyen hatékonysággal??? Ez egy nagy kérdés, de ha nem az érzelmek, hanem az értelem oldaláról közelítjük meg és elemezzük a reposztos vitát, azon belül a főpásztor szerepét, nos, egészen más perspektíva nyílik meg előttünk. Nem azért ütött akkorát Kodácsyra, mert dühbe gurult, hanem azért, mert félelmet akart kelteni. El akarta rettenteni Kodácsyt és másokat attól, hogy kérdéseket tegyenek fel nemcsak Köntös, hanem az ő maga, Bogárdi múltjával kapcsolatban is. Hiszen nemcsak Köntös, hanem Bogárdi is elnyert egy amerikai ösztöndíjat, két évet töltött Chicago szeles városában. Miért engedte őt ide a magyar belügy? Van rá egy ötletünk.

Ha megnézzük a KRE HTK Hittudományi Doktori Iskolájának névsorát, nemcsak professzor Bogárdit (dogmatika, a 20. századi teológia története) találjuk ott, valamint a leleplezett csaló Pethő Sándort (filozófiatörténet), hanem Pecsuk Ottót (bibliafordítás) és Kodácsyt (ökoteológia) is.  Bogárdi tehát nem egyszerűen fiatalabb lelkésztársait gorombította le megengedhetetlen brutalitással, hanem a doktori képzésben vele együtt működő kollégáit. Világos: preventíven  akarja elrettenteni őket a maga, Bogárdi őszentsége bírálatától.

Mert hiába lett Bogárdi 1999-ben egyetemi tanár, majd püspök és zsinati elnök, van félnivalója. Ha előkerülnek némely iratok és/vagy tanúk, mint Lehel esetében, kész a nagy lelepleződés. És Bogárdi okos ember, gőgös ember – ezt nagyon nem akarja. Megtesz hát minden tőle telhetőt a kíváncsi kérdezők féken tartására. Kérdés, meddig sikerül befogni a pörös szájakat.

 

 

 

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | 36 hozzászólás »

Bishop’s secrets 1. Sentimental journey (Bogárdi püspök titkai. 1. Érzelmi utazás)

Posted by karoligaspar - június 25, 2017

Írta: Sola Scriptura

Amikor Köntös vasárnapi posztja kapcsán Kodácsy feltette roppant jogos kérdéseit, nemcsak a megszólított válaszolt indignálódva, majd egyre haragosabban. Nagyon hamar bekapcsolódott a vitába Bogárdi Szabó István, a MRE zsinatának lelkészi elnöke, mégpedig érzelmileg rendkívül fűtött hangon, roppant dühösen. Ez meglehetősen különösnek tűnik, hiszen nem őt támadták személyesen, hanem a Dunántúli Egyházkerület főjegyzőjét, Köntös Lászlót. Még munkatársaknak sem mondhatók ők, habár jó barátságban vannak, amikor Bogárdi megérkezik Pápára, ahol teológiai tanárként működik, nagyon szívélyesen üdvözlik egymást, aztán pedig zárt ajtók mögött folytatják a beszélgetést. Tehát barátoknak nevezhetnénk őket, ha ez az önzetlenségen alapuló interperszonális viszony egyáltalán előfordulna a MRE rideg, ellenséges és machiavellisztikus kizsákmányolásoktól és zsarolásoktól hangos berkeiben.

Bogárdi első szavaiból mintha az derülne ki, hogy Kodácsy válaszában az zavarja legjobban, hogy “akkor legalább azokat az embereket szervezték be, akik tehetségesek voltak”. Mintha ezzel Kodácsy őt a tehetségtelenek táborába osztotta volna. Így folytatja: “Mi ez, eulogia a diktatúra mellett?” A cérna hamar elszakad és kitör a fékezhetetlen gyűlölet: “Ennyi mindent tudsz? Hűha, bizony?” És ezután a személyes sértegetések következnek: “Te ma aláírnál?… Kérdeznem kell, mert kevés ilyen arrogáns megnyilatkozást olvastam, mint a tiéd. Tamás, förtelem, amit itt firkálsz. Nem bánnám, ha kicsit szégyellenéd magad.”

Két alapvető kérdés vetődik fel:

  1. Mitől jött ennyire dühbe Bogárdi püspök? Még ha el is fogadjuk azt a feltételezést – amit a szöveg egyébként nem tartalmaz explicit módon -, hogy Kodácsy azzal vádolja Köntöst, beszervezettként jelentett másokról, elegendő ok mindez a főpásztor fékezhetetlen haragjára?
  2. Van-e joga a MRE zsinati elnökének arra, hogy ilyen szavakkal illessen (sértegessen) egy lelkipásztort? Egy protestáns egyháztól idegen a szigorú hierarchia, a zsinati elnök nem olyan módon “főnöke” a papoknak, mint a katolikus egyházban. Milyen alapon utasítgatja, hogy “szégyellje magát”?

Kodácsy nyugodtan és asszertívan válaszol. Fegyelmezetten megköszöni a püspök kritikáját, majd emlékezteti őt saját 2009-es állásfoglalására, mondván, ő most ugyanazt kérdezi, mint annak idején a még csak dunamelléki püspökséget betöltő Bogárdi: “Múltjában él az egyház?” Ezzel kapcsolatban fel is szólítja Bogárdit: “Kérlek szépen, ne hagyd a múltfeltárást a következő ciklusra. Talán ott letehetnénk a nyomasztó örökséget, meg a szégyent is, amit az én vállamra is tettél.”

Ezzel a zseniális húzással Bogárdit egy kommunikációs csapdahelyzetbe navigálta. Ha a főpásztor nem akarja megtagadni régi önmagát, nem akadályozhatja nyíltan a múltfeltárást.

Bogárdi egyelőre háttérbe vonul, a beszélgetés Kodácsy és Köntös között folytatódik, az utóbbi  egyre sértődöttebb és dühösebb.

De Bogárdi nem bírja sokáig, hogy nem ő van vezető helyzetben, ezért visszatér, de ügyesen csak Köntöshöz fordul, hogy megbeszéljék annak nagyon is érdemi posztját, “csak hát olykor sok erőt és időt vesz el, amikor (szánom-bánom!) elfogy az ember trolleranciája”. Ebből megint kiderül Bogárdi vonzódása a bárgyú szójátékokhoz, és nem múló bosszúvágya. Miután letrollozta Kodácsyt, látszólag visszatér a kiinduló témához, Lehel lelepleződéséhez, és a “könnyű ítélkezés” ellen emeli fel a szavát. Amivel persze megint Kodácsyt kívánja pellengérre állítani.

Ekkor kívülállók kapcsolódnak be a  beszélgetésbe, köztük egyedül Pecsuk Ottó az, aki bár bizonytalanul, de mégis Kodácsy pártját fogja: “Sajnálom – írja Köntösnek -, hogy püspök úrral olyan gyorsan és könyörtelenül leoltottátok Kodácsy Tamás kollégánkat a kérdéseivel együtt.”  Köntös válaszol erre: “a stílust nem választanám el az elvtől”, lényegében  provokációval és rágalmazással vádolja Kodácsyt.

Bogárdi ezen a ponton lép be a beszélgetésbe: “Hát ez bizony ilyen. A többit megírom neked levélben. Üdv.” Nyilván meg is teszi, a püspöki orrbavágás ezúttal hatásos, Pecsuk befogja a száját.

De Bogárdi nem éri be ezzel. A május 10-i dunamelléki közgyűlésen ezt deklarálta: “Úgy vélem, hogy a nyugati civilizációban eluralkodó villifikáció (rágalmazás és becsmérlés) régi ügy. Nincsenek érvek, heves viták, csupán a mások megsemmisítése, tisztességének, emberi méltóságának és szavainak megkérdőjelezése.” Hozzáteszi, sajnos “egyházunkban” is előfordul ilyesmi. Igaz, egyetértünk: éppen ezt tette maga Bogárdi (és a háta mögé bújva Köntös is) Kodácsyval. Így saját bűnét az ellenfélre kenve tartuffe-i fordulattal fejezi be, az egyházon belüli diskurzusok során: “a másik ember hitelét és őszinteségét ne kérdőjelezzük meg”.

Miért is ne? Attól, hogy pap, már szeplőtelen is? Emlékezzünk például Tenke Sándorra, aki mocskos, trágár beszédével, szeretői egyházi fizetési listára helyezésével (pl. Czunyiné Bertalan Juditnak a hallgatókra eresztésével), egyházi pénzek gátlástalan ellopásával igazán példát mutatott a református erkölcsiségre! Bölcskei volt zsinati elnök erkölcstelenségével köteteket lehetne megtölteni. De maradjunk csak a családnál és gondoljunk Bogárdi sógorára, professzor (???) Szabó Andrásra, aki a KRE BTK dékánjaként és rektorhelyetteseként passzionátus hévvel követett el okirathamisítást, sikkasztást, rágalmazást stb. Felesége, Petrőczi/Ludvig Éva a maga szennyes életével egy folytatásos pornófilmet tudna megtölteni.

Az alapvető kérdés persze az, miért ez a fékezhetetlen dühkitörés, miért nem képes a MRE zsinatának lelkészi elnöke úrrá lenni zsigeri indulatain? Honnan táplálkozik az olthatatlan, a közösségre nézve romboló, de végső soron önveszélyes bosszúvágy a szeretet egyházának kiemelkedő képviselőjében?

Szombaton beszélt a rádióban Fekete Károly a reformáció 500. évfordulója kapcsán a személyes példamutatás erejéről. Milyen személyes példát mutat a MRE zsinatának lelkészi elnöke, Bogárdi Szabó István ezekkel a gyűlölettől sistergő, otromba fenyegetéseket tartalmazó nyilvános üzeneteivel? (Szónoki kérdés volt, nem várok választ.) De a püspök úr szavait kölcsön véve, mégis válaszolok a saját kérdésemre: förtelmeset. És szégyellhetné is magát, ha lenne benne némi készség az önreflexióra. De nincs egy szemernyi sem. Ennyire rossz a helyzet a MRE vezetőségében a reformáció 500-adik emlékévében..

 

 

 

Posted in HungarianCalvinistChurch, Károli University of the Reformed Church | Címkézve: , | 61 hozzászólás »