Szerző: Kecskeméti Kolléga
„A kormány (…) arról döntött, hogy az Állatorvostudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Neumann János Egyetem, a Soproni Egyetem és a Széchenyi István Egyetem – egy új, versenyképesebb működést biztosítani képes struktúrában működik tovább. (…) 2020. július 1-jével az egyetemek alapítói és fenntartói jogai a közvetlen állami fenntartás helyett egy kifejezetten erre a célra alapított vagyonkezelő alapítványokhoz kerülnek”.
Az egyetemeknek az alapítványokon keresztüli magánosítása már egy ideje itt ólálkodott a kertek alatt. Mielőtt kiderült volna, hogy a Corvinuson ez sikeres lesz (vagy nem), már több intézmény is bejelentette az igényét, így a MOME, az ÁTE és a SZIE is. De a csapatban van két kakukktojás is, akik aligha önként kerültek ide: a Miskolci Egyetem és a nevét sem találó kecskeméti intézmény. De még ez utóbbi kettő között is nagy a különbség.
A Miskolci Egyetem legalább megmaradhat jelenlegi szerkezetében, a kecskeméti NJE azonban le kell, hogy adja pedagógusképző karát, az ahhoz tartozó iskolát és óvodát a Károli Egyetemnek, amelynek a nagykőrösi tanítóképzője mellett így 10 percnyi vonatútra lesz egy másik hasonló intézménye. Arra hivatkoznak, hogy Kecskeméten a református egyházközség 1918‑ban alapította a tanítóképzőt, s az „visszakerül szellemi és lelki otthonába”. Ez csúsztatás, mert ami „visszakerül”, az valami egészen más: egy az 1948-as államosítás óta működő világi intézmény, amelynek oktatói, gyakorló iskolai tanárai, az ezekben tanuló gyerekek szülei 99%-ban ateisták. Őket senki sem kérdezte meg, mit szólnak az egyházi fenntartóhoz. Az egyházi kárpótlások keretében a tanítóképző épületéért cserébe a Református Egyház éves járadékot kapott, viszont az általános iskola és az óvoda sohasem volt az övé, azokat a város alapította. Bár zömüknek semmi köze nincs a református tradícióhoz, ezek újraélesztését a Károli rektora már – nem tudni, kikhez szóló levelében, mert mindkét intézmény honlapjára azonos szöveggel került fel – ígérően vagy fenyegetően (je nachdem / whom it may concern) belengette. A Károli úgy dicsekszik a mi gyönyörű Kaszap utcai épületünkkel, mint valami egzotikus hadizsákmánnyal, a honlapra is feltette panorámaképként, hogy lám-lám, ezt is megszereztük. Örülnek a kapzsi kálvinista papok.
Kecskemét már azt is győzelemként kénytelen értékelni, hogy az NJE-t nem adták oda a szegedi egyetemnek, de nem veszi észre, hogy Ailer távozásával Palkovics támogatását is elveszítették, és az egykor nagy tervekkel és mellénnyel fellépő Matolcsy jegybankelnök sem tüsténkedik már az egyetem körül.
A határozat így aligha összkívánságon alapul, és az időzítés is megkérdőjelezhető: a felvételi regisztrációk már lezajlottak, tehát már az intézményekhez jelentkezettek háta mögött változtatták meg a rendszert. Ráadásul a járvány alatt nem lehet személyes részvétellel oktatói vagy hallgatói gyűléseket tartani, ahol vitatni lehetett volna a tervezetet. Vagyis nem történt előzetes egyeztetés az érintettekkel. De miért is kellett volna? Palkovics Kókától eltanulta, hogy a mocsár lecsapolása előtt fölösleges megkérdezni a békákat.
Két és fél hónap múlva a felsorolt egyetemek gazdasági és irányítási szervezete teljes mértékben megváltozik, a szenátusok helyett vagyonkezelő kuratóriumok fognak határozni a rektor és a gazdasági vezető személyéről, a költségvetésről, lényegében mindenről, ami eddig a szenátusok jogkörébe tartozott. Teszik ezt annak alapján, ami az új szervezeti és működési szabályzatokból majd utólag kiderül a „békák” számára. Az egyetemi autonómia látszataként még talárban tébláboló rektorok zavartan törleszkednek és gazsulálnak, hogy megmaradhassanak a hatalom közelében. De ha otthagyják is őket, szavuk nem lesz, legfeljebb jólesően dagonyázhatnak, mint az egykori Kóka miniszter békái a mocsárban.
A jelenlegi rektorok a közül választhatnak, hogy békákként akarjanak-e dagonyázni a mocsárban, vagy méltósággal visszamenni a képzettségüknek megfelelő területre, és ott oktatni, kutatni.
„Különösen kényes a helyzete a NJE-ről még időben Debrecenbe költözött (és Palkovics miniszter belső köréhez tartozó) előző rektor, Ailer Piroska tavaly megválasztott utódjának, Fülöp Tamásnak. Neki épp pedagógusi képzettsége van, ami aligha teszi őt alkalmassá a maradék alapítványi egyetem vezetésére” – olvassuk az ÉS-ben. Hova tér majd vissza, hol fertőz tovább ez a vírusvirág? – latolgatja a cikk szerzője. A Pedagógusképző Karra, amelyről elorozta a sokkal rátermettebb GAMF-osok elől a rektorságot? Vagy inkább Szolnokra, amelynek egykori főiskoláját éppen tavaly nyáron csatolták el az NJE-től Debrecenhez? Esetleg Kállay Mária szolnoki országgyűlési képviselő szoknyája alá, ahonnan szédületes kecskeméti karrierje indult, és ahová most Canossát járva új – esetleg politikai – karrierért kuncsorogva megint visszakullog?
Fülöp és Kállay egymás mellett a szép emlékű Szolnoki Főiskolán
Nem csoda, hogy a kecskeméti portál, a Hírös is kertelés nélkül nekiszegezi a szerény képességű, ámde nagyravágyó falusi tanítónak ugyanezt a kérdést. Amennyire logikus a kérdés, annyira illogikus a válasz. Fülöp szinte toporzékolva kéri ki magának: Hogyhogy? Mire föl? Őt Áder János köztársasági elnök 4 évre nevezte ki a Neumann János Egyetem élére, tehát ő 4 évig marad, akkor is, ha az az intézmény abban a formában már nem létezik, akkor is, ha a levegőben lógva, ürügy és jogcím nélkül, képzettségének megfelelő intézmény nélkül teng-leng. Nem engedi, hogy elvegyék tőle rektori talárját, címét, és főleg a pótlékát. Még mit nem! A lobbizással, hajlongással, megalázkodással, különböző – hát, mondjuk így, finoman – „talpak” tisztára nyalásával magát a rektori székbe hízelgő pedellus kézzel-lábbal kapálózik az ellen, hogy az ő fáradsággal kinyalt rektorsága pünkösdi királyság legyen. Mint egy durcás óvodás, akiről le akarják tépni a fényes játékkoronát, mert még mindig nem veszi észre, hogy kiesett a játékból.
Értjük a szót: Fülöpnek elég, ha rektornak hívják és kapja tovább a rektori pótlékot. Majd a GAMF-ról és az újsütetű gazdasági karról vesz helyetteseket maga mellé, akik elvégzik az érdemi munkát, míg ő falusi párttitkárként csak reprezentál: hajlong, parolázik, kacsintgat és koccintgat, szalagot vág át, “avat”, nyilatkozgat a helyi médiának, szóvirágos beszédeket tart ünnepi alkalmakkor, válogatás nélkül aláír mindent, amit elé tesznek, csenevész fákat ültet az új Campus előtt és avas olajokat osztogat szegényházaknak a város pénzéből stb. Máshoz ugyanis nem ért. Erre szocializálódott Kállay Mária országgyűlési képviselő és volt szolnoki alpolgármester asszony irodájában, ahol a fél életét töltötte, többnyire talpnyalással és szolnoki főiskolai felettesei fúrásával. Nincs arról szó, hogy önként választaná a békalétet, hiszen egy percig sincs választási helyzetben: ő eleve mocsári békának született. Mért is ne maradhatna? Dagonyázásra jó lesz.
Jhnnsclvn's blog 