The Bitch of the Blasphemy (A blaszfémia boszorkánya)

A demens exhibicionista

Írta: Pulchra

Azt gondolnánk, Petrőczi már nem képes meglepni bennünket. Nos, tévedtünk. A Reformátusok Lapjába már régóta nem engedik be a fűzfapoetesszát, csak a tévéműsor mellékletben fejtheti ki súlyosan romboló tevékenységét. Ezt alaposan ki is használja, mint a 2017. március 26-i számban is látható. Először is becsempész két saját verset. Mellettük egy kannabisz bokor látható. De Ludvig nem drogoktól bárgyú – a Teremtő végtelen bölcsességéből ilyen. Ezzel mutat mindannyiunknak elrettentő példát.

Azt gondolhatnánk, a Húsvéti etűdök nevet viselő két idióta zöngemény Krisztusról szól, az ő jeruzsálemi bevonulásáról. De nem! Ludvigról magáról szól a vers, hiszen ő, mint mondja, “virágszombaton születtem’”.  Párhuzamba állítja magát a Mátyás utcai vén cemende Krisztussal – nos, ennél undorítóbb blaszfémiát ki sem lehetne találni. Személyesen merészeli megszólítani az Urat, aki – Ludvig szerint – kézivezérléssel egyengette az ő, a Kárpát-medence legocsmányabb lotyójának az útját.

Még egy párhuzam Krisztussal – neki, mármint Ludvignak, jobban tetszik a rozmaring, mint a pálma. Nos, pálmát a vén nősténygörénynek senki nem akart adni. A József Attila díjat ő kunyizta ki Balog Zoltántól, miután többször fölnyalta a Hold utcai templom padementumát. No nem istenfélelemből, hanem Balognak szóló mérhetetlen szervilizmusból.

Ludvig nem éri be ennyivel, egy másik blaszfémikus firkálmánnyal is pofonüti a közízlést ugyanebben a tévéműsor-újságban. Ezúttal John Donne-ra tette rá mocskos lapátkezét. Megtudjuk, hogy ő “különösen komoly kihívás előtt állt”, de megbirkózott vele. Ludvig szóhasználata szégyent hozna a legocsmányabb Habony-média firkászaira is. Szerencséje, hogy sem intellektusa, sem ízlése nincsen, így ezt észre sem veszi.

Emberi tisztességről, erkölcsről pedig még csak nem is hallott. Azt sem érzékeli tehát, mit művel. Ez a SÚLYOS DEMENCIA előnye, mondhatná Ludvig, ha egyáltalán képes lenne bármilyen (ön)reflexióra.

De mivel erre alkatilag – súlyos kognitív és erkölcsi hiányai miatt – képtelen, a paroxizmusig fokozza az önhitt bárgyúságot: “megerősít bennünket abban, hogy életünk és teremtett valónk sokkal-sokkal Krisztus-közelibb, mint azt a hétköznapokban, a húsvéttól távoli napokban gondolnánk.”

Nos, ez bizonyos emberekre akár igaz is lehet, de semmiképpen nem arra az erkölcstelen némberre, akit a hetvenes években rendőrök távolítottak el a szegedi diákotthonból, mert ott két csecsemő gyereke mellett élt kicsapongó nemi életet, ahogy első férje, a Morvai a bíróság előtt bizonyította.

Ludvig nem ért és nem tanul semmit. Még annyit sem, hogy jobb lenne neki mint Fidesz-bérenc lotyónak csendben maradni. Ehelyett firkál és dicsekszik: saját magát John Donne-hoz és Jézus Krisztushoz hasonlítja.

Mi lesz ennek a bődületes blaszfémiának a büntetése? Megtudjuk, nem olyan sokára. Mi mindenesetre nem cserélnénk sem helyet, sem sorsot, sem agyat Ludviggal. Testet pedig aztán végképp nem.

(A címben szereplő “bitch” szót nem tévesztettük össze a “witch” szóval, csak az alliteráció kedvéért – na meg “kegyeletből” -fordítottuk “boszorkány”-ként, ami jóval szelídebb, mint a valódi jelentés. – A Szerkesztőség)

 

 

 

 

Salami-slicing approach (Szalámitaktika)

Szerző: Kisjogász

Hima a Wistmanwood magántitoksértése miatti feljelentés-kiegészítés másolatát a BRFK nyomozását felügyelő Fővárosi Főügyészségnek is megküldte. Nyilván nem bízott a korrupt és buta rendőrnő, Mákné Portel Melinda alkalmasságában. A Fővárosi Főügyészségtől pár nap múlva választ is kapott. Ebből az derül ki, hogy a Főügyészség azonnal lepasszolta az ügyet a BRFK-nak: csapják hozzá ezt az ügyet is az eddigiekhez és folytassák a nyomozást (Ld. alább az 1. dokumentum).

Részletesebb és beszédesebb a másik válasz, a BRFK határozata az ügy áttételéről, amely a Főügyészség leveléhez képest 50 napot késett (Ld. a 2. dokumentum). Ezen sokat töprenghetett a szerv és nyilván a mögötte álló Fővárosi Főügyészség is, amely a rövid lepasszoló levéllel csak időt kívánt nyerni, míg kitalálja az igazi megoldást a BRFK számára. Ez pedig nem más, mint a brutális üldözéses ügy “leszalámizása”. A Wistmanwoodnak kémkedésre való felbujtása magánlakásban megkoronázta a közérdekű bejelentő üldözésének korábbi bizonyítékait, és bőven elegendő lett volna egy Balla elleni azonnali vádemeléshez. A Balla beosztottjai, Lajtár István és Ibolya Tibor által masszívan befolyásolt Fővárosi Főügyészség ezért arra utasította a BRFK-t, hogy válassza le az új ügyet a közérdekű bejelentő üldözéséről, és tegyen úgy, mintha ennek semmi köze nem lenne a Hima elleni rendkívüli felmondáshoz. Tegyék át a sértett lakóhelye szerinti rendőrkapitányságra és kezeljék elszigetelten a többi sérelemtől. Mintha a magánlakásban történt kémkedés, továbbá a sértett beleegyezése és engedélye nélkül annak lakásán történt kép- és hangfelvétel készítése nem a Károli megbízásából történt volna, hanem a Wistmanwood öncélú magánakciója lenne! A Károliról mint felbujtóról sem a nyomozati iratokban, sem a vádiratban szó sem esik.

The Wistmanwood affair (A Wistmanwood-ügy)

Szerző: Kisjogász

Az alábbi poszt is része Az ügyészek néha korán halnak sorozatnak, amelyben a tragikus sorsú, ám korántsem ártatlan Soltész Miklós főügyész és alszerpap hamarosan színre lép.

Miközben a BRFK-n Bézsenyi Balázs osztályvezető főügyész útmutatásai alapján elvileg folyt a nyomozás Szabó András ellen hivatali visszaélés és Balla Péter ellen közérdekű bejelentő üldözése megalapozott gyanúja miatt, Balla a volt III/I-es operatív igazgató, Földi László cégét bízta meg azzal, hogy kémkedjenek, azaz kandikamerákkal és poloskákkal felvételeket készítsenek az “ellenség” lakásáról és családjáról. Hima erről először az iratok szerint 2012 február 2-án szerzett tudomást a Károli ügyvédjétől, Nagy Gábor Lászlótól munkaügyi pere sokadik tárgyalásán. Nagyon bepöccenhetett, mert még a tudomásszerzés napján kiegészítette a Balla Péter elleni feljelentését a közérdekű bejelentő üldözése ügyében az alább olvasható dokumentum szerint. (Bézsenyi Balázs nevét a lap alján Hima nyilvánvalóan elírta.)

A közérdekű bejelentő üldözése a vérprofi nehézfiúkból álló Wistmanwood megbízásával az alábbi dokumentum értelmében minden kétséget kizáró bizonyosságot nyert, ám – mint később kiderül – sem a megbízó Ballának, sem a magánlakáson kémkedő és magánlakáson a lakásban lakók tudta és beleegyezése nélkül kép- és hanganyagot készítő, magánnyomozói engedéllyel sem rendelkező wistmanwoodos gengszereknek nem lett semmi bajuk. Ez nemcsak a Református Egyház politikai beágyazottságának köszönhető, hanem főként annak, hogy a terheltek, Balla Péter rektor és Szabó András dékán és rektorhelyettes beosztottjai, Lajtár István és Ibolya Tibor ügyészek akkor már a Legfőbb Ügyészség magas pozíciójú alkalmazottai voltak, a szintén Károlin haknizó Trócsányi László pedig igazságügyminiszter (!). Ezek a pozíciók már előrevetítették, hogy a Reformárus Egyházat és egyetemét, a Károlit nem fogják elmarasztalni, bármit tettek a múltban és tesznek a jövőben.

Ibolyát pár héttel később a Fővárosi Főügyészség élére is kinevezték, ami azt jelenti, hogy közvetlenül irányította és ellenőrizte a BRFK nyomozását saját másik munkahelye, a Károli ellen. Kvázi a terhelt nyomozott önmaga ellen és sikálta el saját ügyét! Az ügy a fellebbezések és felülvizsgálati kérelmek okán többször is visszakerült Ibolyához, ám az érintettségből adódó összeférhetetlenséget Ibolya Tibor, a Fővárosi Főügyészség vezetője egyszer sem jelezte!

In the case somebody reports against us to google: The addresses in the document are not private but all of them are those of public offices. Whoever whatever claims: we did not violate the law. – RLBK

Forrás: https://wordpress.com/stats/day/ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com

La plaisir et la nausée du texte (A szöveg öröme és undora)

Irta: Sola Scriptura

Kézbevéve a Reformátusok Lapjának 2017. március 5-i számát, Roland Barthes híres műve (La plaisir du texte) jut az eszünkbe. Utána pedig mindjárt honfitársáé, Jean-Paul Sartre-é (La nausée). A RefLap friss száma ugyanis különös, sőt, akár perverznek is nevezhető meglepetéssel szolgál olvasóinak.  Az új és a régi  felirat alatt a nemrég elhunyt Szabó Andortól olvashatunk egy rövid, de annál tartalmasabb szöveget. (Eredetileg a Lábam előtt mécses a te igéd. III. Kálvin Kiadó, 1995, 247.) Témája a böjt, amire a mózesi törvények alig utalnak. A heti kétszeri böjtölést csak a farizeusok hozták szokásba. Mint Szabó nagytiszteletű úr rámutat, a böjtölés szokását János vezette be, aki Jézus elődjének tekinthető. “Keresztelő János tanitványai (itt látható, hogy János mozgalma még tartott, amikor Jézusé már kezdett kikristályosodni) a bűnbánattal és a rendszeres imádkozással kötötték egybe böjtölésüket. Talán előzményként számítható az Ószövetségből a názirság fogalma is (4Móz6.)”

Szabó nagytiszteletű úr szövege világos, ugyanakkor eredeti, pl. amikor Jánost Jézus “útkészitőjének” nevezi, “s a jánosi tanitványi kör magatartását pedig annak az időnek, amikor majd a jézusi körből is el fog vétetni Mesterük”. Remekül kezeli a régi (János) és az új (Jézus) dialektikáját. A legcsodálatosabb pedig az, hogy még a valamiről való lemondást jelentő böjttel kapcsolatban is örömteli üzenetet tud közvetiteni: “Ha néha úgy érzed, hogy ‘elvétetett a vőlegény’ tőled és szomorkodsz, kérd, hogy legyen megint veled, és meg fogod érezni az öröm ízét.”

De alig érezzük az öröm ízét, máris undor fog el, mert ugyanennek a számnak a tévéműsor-mellékletében rábukkanunk Szabó Andor menyének, Petrőczi/Ludvig Évának Bolgár “pótreneszánsz” cimű förtelmes firkálmányára. Egy megjegyzésre sem méltó bolgár figura agymenéséről írogat a magát Petrőczinek nevező Ludvig, szegény megboldogult Szabó Andor menye. A szöveg tele van viszolyogtató ocsmányságokkal: kihajtják a gilisztákat ebből meg abból,” lelohasztják a vízkóros asszony óriási hasát”. És akkor hirtelen rájövünk: Petrőczit vonzzák a mocskos és büdös dolgok. Akkora gusztussal szövegel a “rossz emésztése miatt büdös leheletű menyasszony szájának fertelmes kigőzölgéseiről”, hogy világossá válik: Ludvig saját magáról beszél. A saját hordóhasáról, büdös leheletéről, szőrös ocsmány lábairól, elmondhatatlanul ocsmány nemiszervéről, amelyet annak idején belenyomott minden kellőképpen részeg szegedi egyetemista pofájába vagy sliccébe.

Ludvig ezt a brutális könyvet nőnapi ajándéknak szánja “bárki fiának-lányának”, és akként ünnepli.  Megjegyezném, Ludvig nem nyilatkozhat a nők nevében általában, ő legfeljebb az ótvaros becstelen ringyók szószólója lehet.

Hogyan lehet a tiszta szellem – tiszta lélek Szabó Andornak egy ennyire irritálóan visszataszító menye, arra csak egy válasz adható: Szabó András, a károlis tolvaj és okirahamistó gazember sem lehetett az ő igazi gyermeke, hiszen nemcsak apjára, hanem becsületes testvéreire sem hasonlít. Egy bűzös kakukktojásból kelt ki ez a förtelmes teremtmény, és választott magának méltó párt a parázna, agyatlan cafka, Ludvig személyében.