Írta: Az egyik emmausi tanítvány
2019-én május 30-án ünnepeljük Krisztus urunk mennybemenetelét, ma van Áldozócsütörtök. Nem mindenki ünnepli persze, az ország leggyengébb ún. egyetemén, a Károli Gáspár Református (?) Egyetemen (?) például jóformán senki. A jelenleg még hivatalban levő rektor, Balla Péter a fegyveres útonálláson kívül gyakorlatilag minden bűncselekményt elkövetett az elmúlt évek során, a hamis tanúbizonyságtételen, a lopáson keresztül egészen a házasságtörésig, amit előszeretettel gyakorol a rá bízott KRE-n.
Azt kívánjuk Balla Péternek, lepleződjenek le égbekiáltó bűnei mindenki előtt, a rábízott egyetem oktatói és hallgatói, valamint saját családja előtt is. Balla Pétert dr. Hegedűs Lóránt püspök emelte ki a semmiből. Mivel “fizette” ezt meg Balla? A legrútabb hálátlansággal. Elárulta a családot, és különösen elárulta a feleségét, amikor sátáni cinizmussal házasságtörő viszonyt kezdett egyik kolléganőjével.
Zsengellér professzor veszi át tőle a napokban a rektori teendőket. Ő kétségtelenül jobb teológus Ballánál, okosabb, műveltebb ember. Bizonyára erkölcsösebb is, de nem elég bátor. Mondhatnánk kevésbé udvariasan: gyáva. Ezt jól bizonyította akkor, amikor véleményt írt a KRE BTK Irodalomtudományi Iskolájának ügyéről. Bár jól látta, hogy Szabó András több bűncselekményt is elkövetett – többszörös okirathamisítást, témevezetés-lopást pl. – nem merte kimondani, hogy Szabó bűnös. Megrémült attól, hogy kimondja az igazságot Bogárdi Szabó István zsinati elnök sógoráról. Balla felelősségét kimondta, de vele szemben sem mert szankciókat javasolni.
Azt kívánjuk Zsengellér professzornak, adjon neki a Mindenható elég erkölcsi bátorságot ahhoz, hogy kiemelje a rá bízott Károlit abból a bűzös fertőből, amelybe Tenke Sándor, Szabó András, Petrőczi Éva és Balla Péter taszították.
Ünnepeljük meg Krisztus mennybemenetelét a katolikus Juhász Gyula szép versének egy részletével. Részeltessen áldásban, békességben a Mindenható minden jóravaló keresztyén és nem keresztyén embert! A bűnösökre pedig sújtson le haragja minden erejével.
Juhász Gyula: A föltámadott
És negyven napra, hogy az égbe tartott,
úgy hívták, vonták még a földi partok.
Oly idegenül tündökölt a ménny még,
S oly szédítőnek tűnt a végtelenség.
Folyton lenézett, búcsút mondva halkan
És fájó szívvel szállt a szűz magasban.
S a ragyogó azúron át a lelke
a Genezáret kékségét kereste.