Spoiled Christmas by Ludvig (Nincs karácsony Ludvig nélkül)

Írta: Prudens

Hír: Jövőre fél milliárddal kevesebbet kap a MRE a közpénzekből.
http://reformatus.hu/mutat/10303/

Lett nagy sírás-rívás  a zsinatban, célozgatás Bölcskei részéről az ellenségnek is beillő barátok címére, meg hogy ezentúl csak a hitéleti célokra fordítják a pénzt, közfeladatokra nem. Bogárdi Szabó frissen újraválasztott püspök volt a leginkább fegyelmezett, ő, mint a felcsúti stadion megszentelője és Balog Zoltán EMMI-miniszter haverja jobban bízik Orbánban, mint a Mindenhatóban. Bölcskeinek nincs veszteni valója, ő már csak az általa helyzetbe hozott Fekete Károlyon meg Tarron keresztül tud belenyúlni a refi kasszába. A helyzet mégsem annyira rossz, Balla Péter KRE-s rektor is belenyúlt, no nem a saját zsebébe, hanem a Károli kasszájába és kipengetett 20 milát, beígért még többet. Aztán kiderült, hogy a költségvetésben lesz még 1,72 milliárd az egyházaknak, ha ezt visszaosztjuk, kiderül, hogy a refik alig kapnak kevesebbet, mint eddig.

De a bőgés a lóvé miatt nem csillapul, és keresik a helyet, ahova keveset adnak, így mindjárt a Wáli Cigány Szakkollégiumon meg a Bethesda Gyermekkórházon kezdték a radikális csökkentést. Senki nem szólalt fel a tehetséges cigány fiatalok meg a beteg gyerekek miatt, ki a f..t érdekelnek ezek zsinati körökben? Viszont nagy bőgedezés repesztgette a plafont a RefLap ügyében. Hogy az az érték, amit az képvisel, meg mihez kezdenénk nélküle. A RefLap eszerint a magyar reformátusok intellektuális és erkölcsi erejének legfőbb záloga. Érdemes megtekinteni ezt a zálogot, a december 21-28-as dupla szám jó alkalom erre.

Jelentem: giccses nyálzás, felületes ájtatoskodás, értelmi fogyatékosokhoz méltó intellektuális nívó. Ami a legmarkánsabban jelzi a RefLap színvonalát, hogy ebbe az ünnepi számba Petrőczi de genere Ludvignak három cikkét is beválogatták, ill. benyomta ő mint főmunkatárs. Ebből az első a Mezőszilasi karácsony, amelynek több mint a fele Németh Lászlótól származik. Ludvig szellemi aportja annyi hozzá, hogy azon siránkozik, milyen kevés ma az olyan igaz hitű személy, mint a szövegbeli vénasszony. És megköszöni Németh Lászlónak, hogy “mindezt tudatosítja bennünk”. Én meg azt tudatosítom, hogy a RefLap és Ludvig megsértette a szerzői jogra vonatkozó EU-s törvényeket. Ezek ugyanis tiltják ilyen hosszú “idézet” beillesztését, csak ha kifizették érte az örökösöknek a díjat. Nyilván nem tették, se Ludvig, se a RefLap.

Ludvignak vérében van a tolvajlás, ezt mutatja második opusza is: Egy karácsonyi festmény 1894-ből. Ez egy Larsson nevű svéd giccsfestőről szól, hiába, az egyik giccsőr vonzódik a másikhoz. A rég elporladt svédet azért hozza ide, hogy saját magával dicsekedjen, mert annak egy albumát az ötvenes években “rongyosra lapoztam-böngésztem”. Amiből kiderül, hogy Ludvig már a gyerekkorában is rendetlen volt, nem kímélte a könyveket sem. Akárcsak ma, amikor ismerősei ijedten hátrálnak ki a Mátyás utcai 140 négyzetméternyi merő zsíros szutyokból, ami a fűzfapoetessza és főrabló férjének, Szabó Andrásnak az undorító fészkét elborítja.

A zsidók se ússzák meg Ludvig karácsonyi grafomániáját. Pécsi Káinok, pécsi Ábelek címmel írt Hábel János Elköltözött szomszédaink című könyvéről. Megállapítja, hogy bár “megszámlálhatatlan” holokausztkönyvet olvasott és filmet nézett stb., ez mégis…  Ludvig kedvenc szava ez, már azt is előadta, hogy megszámlálhatatlan nyelvből fordított. Ez egy örök vicc lett az ELTE Fordítástudományi Doktori Iskoláján, akik máig nem tértek magukhoz a kultúrsokkból, amit a bőjti boszorkány külsővel megjelenő és ritkás fogai közül hihetetlen sebességgel istenverte baromságokat süvöltő Ludvig látványa keltett bennük. Ebben a cikkében is jó részt “vendégszöveget”, magyarul lopományt idéz. Starkék, akiket barátként tüntet fel, ma is viszolygó undorral emlékeznek meg Ludvigékról. Petrőczi de genere Ludvig, ez a vészkorszak után nem sokkal született bugris sátánféreg ebben a förtelmes firkálmányában hősies zsidómentőnek stilizálja fel magát.

Quod erat demonstrandum: ez a RefLap és annak színvonala, ahogy a főmunkatárs fűzfapoetessza hazug és gusztustalan lopományaiban megjelenik. Erre tényleg kell költeni az állami milliókat, hogy bőséges honort tudjanak fizetni az erkölcstelen és debil szerzőgárdának.

 

 

The holy family (A szent haramia család)

a fideszi kereszténység és családi összetartás megtestesülése

Forrás: http://hvg.hu/hetilap

Szerző: Keresztyén erkölcs

Ez az indulatokat és vitát kiváltó “karácsonyi” kép csak az álszenteknél és gyengeelméjűeknél verhette ki a biztosítékot, hiszen mondanivalója mélységesen igaz. Természetesen nem a Karácsonyt gúnyolja, hanem egyrészt a Karácsony évtizedek óta deformálódó hagyományát, másrészt az Orbán-maffia viszonyát a kereszténységhez.

Karácsony évtizedek óta a kereskedelmi harácsolás jegyében telik, nem Jézus, hanem az anyagi javak ünnepe. Egyes áruházakban már októbertől üvölt a hangszórókból a karácsonyi zene, nem ájtatosságot, ünnepi várakozást, hanem agresszív felhívást sugallva: vásárolj, vásárolj!

Ami a HVG zseniális paródiáját illeti, az elmúlt 4 év kormányainál és politikusainál a harácsolás, a közjavak prédálása iparszerűen folyik. Orbán Viktor és bandája számára minden nap harácsony — a böjt a népnek maradt. Nem a kereszténységet gúnyolja a kép, hanem az álszenteket, akiket a HVG görbe tükör elé állít, azokat, akik a kereszténység mögé bújva követik el harácsolásaikat és egyéb bűneiket. Mint keresztényt engem nem sért a kép. Ennek közepén VIDA Ildikó van és nem SZŰZ MÁRIA. A metaforikus párhuzam nem a bibliai eseményre, hanem a jelenlegi rezsimre utal. A Fidesz-politikusokból űz gúnyt, akik szavakban dicsőítik, tetteikben gyalázzák a kereszténységet, a szegénységet, amire Ferenc pápa mai beszédében a Karácsonnyal kapcsolatban utalt, vagyis végső soron a jézusi etikát.

Még blaszfémikusabb és egyúttal találóbb lehetne a kép, ha egyházi személyekkel, pl. Semjénnel és képmutató parlamenti párttársaival helyettesítenénk be a képen látható politikusokat. Csak a két legnagyobb felekezetnél maradva nyilvánvaló, hogy mind a katolikus, mind a református papok zöme főfoglalkozású harácsoló. A magasabb egyházi méltóságok Orbán vezér lábainál csúszva-mászva könyörögnek lóvéért, míg ugyanezek és fapados társaik a szószészekről dörgedelmes fenyegetésekkel zsarolják ki híveikből az utolsó fillért is.

Játsszunk el egy kicsit a képpel, és helyezzük a jelenetet kálvinista és károlis kontextusba! Orbán fejét helyettesítsük be képzeletben Bölcskeiével, Rogánét Tarr Zoltánnal, Vida Ildikót Sepsi Enikővel, Habonyt Kovács Barnabással, Lázárt Szabó Andrással, Szíjjártót Ballával, és ott fönn a sarokban Giró-Szászt Bozsonyival! A Vida Ildikó ölében dajkált aranytallérkupac maradhat eredetiben – passzol mindkét bandához. A Kálvin téri templomban vagy a templom előtt akár élő jászlat lehetne kirakni ezekből a pénzimádó és képmutató pogányokból, akik a kereszténység nevében fosztják ki és alázzák meg híveiket, munkatársaikat, hallgatóikat. Ez esetben a képet persze ki kellene egészíteni a wistmanwoodos figurákkal, akik napkeleti bölcsek vagy pásztorok álruhájában érkezhetnének, ajándékok helyett kandikamerákkal és rejtett mikrofonokkal felfegyverkezve. Az előtérben guggoló, a pénz látványától elélvező Lázár helyébe képzelt Szabó András mellé is oda kellene térdepeltetni a feleségét. Na nem Mária Magdolnát, hanem a Ludvigot, aki Petrőczi Kata Szidóniától lopott nevén ontja verseknek csúfolt giccseit, mint gnómszerű gyerekek hadát.

A károlis vezetőknek és a kálvinista egyházi tisztségviselőknek pont annyi közük van a kereszténységhez, Jézushoz, a jézusi etikához és főleg a szegényekhez, mint a képen látható kőgazdag haramiabandának.

Csokizabálók

Fishing for God’s Love (A jókedvű adakozót szereti az Isten)

jókedvűen felajánlom a közpénzt

for god loves a cheerful giver

“…mert a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2. Kor. 9.7.)

“…for God loves a cheerful giver” (2 Corinthians 9:7)

Szerző: Templomszolga fia

Mostanában gyakran elhangzik templomokban az adakozásra való felszólítás a kötelező formulával: “A jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9.7.). Az emberek pedig benyúlnak a zsebükbe és reménykednek, hogy adományaik eljutnak a rászorulókhoz és nem akadnak fenn a papi kapzsiság szűrőjén. Talán abban is hisznek, hogy szereti őket a Mindenható, ha jó kedvvel, és nem irigykedve, bánkódva adják a pénzbeli segítséget, régies szóval: alamizsnát.

Az idei advent alatt óriási adomány csengett a persely alján. Egy testvérünk – ne hallgassuk el áldott nevét, dr. Balla Péternek hívják, a Károli Egyetem rektora-professzora ő – húsz milliót pengetett le. Nyilván jó kedvvel tette ezt, ehhez hozzájárult az is, hogy nem a sajátjából adományozott. Így nem olyan nagy ügy jókedvűnek és nagyvonalúnak lenni. A dolog úgy kezdődött, hogy  az állam – személyesen áldott Orbán testvérünk, nagytiszteletű Balog miniszter meg a többiek – elhappoltak fél milliárdot (néhány villa meg Habony Árpád ruhatárának árát) a refiktől. Bölcskei nagyra tátotta a száját, zsarolt, fenyegetőzött, nem a Szentírásból, hanem Cseh Tamástól idézte, ha a barátaink ilyenek, nem félünk az ellenségünktől sem. Székely nagytiszteletű (?) úr (?) javasolta, hogy lobbizzanak a kormánytagoknál, hogy “megpróbáljuk rávenni a döntéshozókat, hogy minket támogassanak”. Ennyi ésszel nem is tudom, mit keres Székely úr az egyházban, amikor főrabló is lehetne a Fidesz-frakcióban.

A zsinati zsinatolást a jókedvű adakozó megjelenése szakította meg. Elegáns mozdulattal elővarázsolt 20 millát a Károli ládafiából és odapöckölte a zsinat elé. Majd hozzátette, hogy az egyetemi költségvetésből a találkozót is támogatni fogja pár millióval. Felvetette nemes metszésű arcát és mély zengésű, érces baritonján megkérdezte: – Nem kér a testvérek közül valaki borra, sörre, pálinkára valót?

Butykos már majdnem jelentkezett, arra gondolt, hogy a csobolyója, amivel idáig nyugtatgatta egyháza jövője miatt háborgó lelkét, már porzott a szárazságtól. De visszafogta magát és sűrű áldáskérésbe fogott, felszólította a jelenlevőket, hogy emeljék szívüket mennyei édesatyjukhoz és énekeljék el azt a – na tudjátok, melyik – dicséretet a jókedvű adakozó tiszteletére.

Utóirat: a pillanat nagyszerűsége szorítólag hatott le keblemre, Kossuthtal szólva, de most már magamhoz tértem és kérdezem a következőket.

1. Kérdés: ki és mikor hatalmazta fel Balla Pétert arra, hogy az államtól és/vagy a hallgatóktól az egyetemnek átutalt pénz alapján létrejövő költségvetéséből 20 milliós “szolidaritási befizetést” eszközöljön és további pénzeket ígérjen a találkozó finanszírozására?

2. Kérdés: Hol olvasható az egyetem szenátusának ez a döntése? Egyáltalán: miért nem hozzáférhetők a KRE szenátusi döntései?

3. Kérdés: Ki és hogyan ellenőrzi a MRE költségvetését? Tudjuk, ebből a tudósításból is kiderül, maga az MRE egy ÁSZ-tól kapott “önteszt” segítségével. Tehát önmagát ellenőrzi, és láss csodát: mindent rendben talál.

4. Kérdés: Ki ellenőrzi a Károli költségvetését? Ki ellenőrzi, mire: jótékonyságra, a Wistmanwoodra, a Jobbikra vagy mi az ördögre költi Balla a Károli pénzét, ami, tudjuk, teljes mértékben közpénzből, illetve a hallgatók befizetéséből származik???

Ez a pitiáner sikkasztó, aki arról ábrándozott, hogy megválasztják Dunamellék püspökének, s titokban még abban is reménykedett, hogy zsinati elnök is lehet, nyilván még adakozóbb kedvű lett volna, ha a Károli büdzséjénél nagyságrenddel nagyobb közpénzhez jut.

De kit akar átverni ez a retardált nyomorult? Magát az Úristent?

Csak a jókedvű adakozót szereti az Isten. A más zsebéből adakozó farizeust kiköpi, mint a büdös húst.

The jailbird candidate (A börtöntöltelék-jelölt)

wistmanwoodos Balla Péter: a börtöntöltelék-jelölt

Szerző: Judge

Hogyan úszta meg Balla Péter, a Károli Református Egyetem rektora és majdnem-püspök a börtönt közérdekű bejelentő üldözése ügyében? Úgy hogy a neki lekötelezett ügyész-alkalmazottak, elsősorban Lajtár István, lobbiztak a büntetőtörvénykönyv módosításáért, amit végül el is értek. Egyszerűen kivetették a fideszes törvénygyárral a Btk-ból azt a paragrafust, amely alapján Ballát le kellett volna sittelni. Balla Péter egy bűnöző, akit fizetett károlis ügyész-alkalmazottai és az egyházának politikai kapcsolatai mentettek meg a vádlottak padjától. Az alábbi okiratból ugyanis kiderül, hogy a Balla ellen emelt pótmagánvád ült, csont nélkül befogadta a Fővárosi Törvényszék. Csupán arra hivatkoztak a vád ejtésénél, hogy a büntetőtörvénykönyv ebben a tekintetben enyhült. Persze, ez a palástba bújt patkány, amikor a bűntetteit elkövette, ezt még nem tudhatta. Jámbor keresztyéni szívvel, aggály nélkül hágta át a törvényt nem egyszer, hanem jó sokszor.

 

 

Balla Péter, a bűnöző 1

Balla Péter, a bűnöző 2

Balla Péter, a bűnöző 3

The good decision (A jó döntés)

A jó döntés

 

 

Szerző: Tisztánlátó

2015. február 28-ig kell összehívni az új zsinat alakuló ülését. Ezen dől el, hogy ki vezeti a következő hat évben a Magyarországi Református Egyházat. Ez pedig felelősségteljes döntés, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a szavazatképesek mindegyike tisztában van minden lényeges aspektussal. Ezzel nem akarom lebecsülni a zsinati tagok intellektuális felkészültségét vagy erkölcsi tartását – bár e tekintetben is ismerek nem egy szomorú példát -, hanem arra akarok rámutatni, hogy az egyház a mai bonyolult gazdasági, bel- és külpolitikai helyzetben nagyon könnyen olyan helyzetbe lavírozhatja magát, ami jelenlegi hitelességét is felmorzsolhatja.

A jelenlegi zsinat problémalátása nem sok optimizmusra ad okot. Erre jó, ill. rossz példa az 2015-ös költségvetés vitája. Itt egyrészt bejelentették, hogy 500 millióval fog csökkenni a következő évben a MRE rendelkezésére álló összeg. Bölcskei sértődötten jelentette be, hogy akkor a “hitéleti pénzekből nem fognak állami feladatot ellátni”. Ezt el is kezdték megvalósítani azzal, hogy bejelentették, ezentúl nem fogják támogatni a Károlit. Ez nem nagy csapás, mert az egyházi hozzájárulás eddig is az egyetemi költségvetés 2 %-át tette csak ki. Sőt, Balla Péter, a Jobbik frissen megbukott püspökjelöltje 20 milliót gavallérosan (?) felajánlott az egyetem pénzéből az egyház céljaira. Hogy milyen briliánsan gazdálkodik ez a Balla! Talán bizony nem is ő fizeti a Wistmanwoodot, hanem fordítva? Esetleg keletről jön a pénz? (Moszkva, Dél-Korea?)

http://reformatus.hu/mutat/10303/

Roppant tanulságos volt a zsinati tanács ülése az egyes szereplők jellemének megítélése szempontjából.  Bölcskei Gusztáv lelkészi zsinati elnökként utolsó perceit élve bejelentette: “korszakhatárhoz érkeztünk”, és ezt csak és kizárólag a pénzügyi helyzetre értette. “Hálásak vagyunk a kiemelt támogatásért, de azok nem váltják ki a működtetési költségeket” – mondja sértetten. Már régen elfelejtette azt a 10 milliárdot, amit az Orbán-kormány osztott ki neki tavaly májusban debreceni épület-csinosítgatásokra. Sértődötten jelenti ki, hogy KEVÉS A LÓVÉ. Idézem: ” Bár a látszat az, hogy a jobboldali kormány ott kedvez stratégiai partnereinek, az egyházaknak, ahol csak tud, nehezen és akadozva zajlanak a tárgyalások”. Majd még világosabban: “Jelzéseinket időben nem vették figyelembe, javaslatainkra érdemben nem reagáltak, csak átmeneti megoldások születtek”.

A helyzetet Bölcskei egy Cseh Tamás – Csengey Dénes dalból vett idézettel illusztrálta: “Hát mit gondoljak egy olyan helyzetről, amelyben a barátaim csak azt tudják ígérni, amivel az ellenségeim fenyegetnek?

Bölcskei tehát fenyegetőzik, panaszkodik és elfelejteti azt, hogy mennyit tett zsebre állampénzekből az elmúlt majd két évtizedben, csak a Károlitól kért számlákkal legalizált 115 millióra emlékeztetnék így hirtelenében.

Bogárdi lojális maradt a Fidesz-kormányhoz és leszögezte: “Senki nem vett el semmit. Nem érkezik meg az a szabad felhasználású állami támogatás, amelyet az adott célra lehet használni.” A részletkérdésekben pedig  gőgösen odaköpi, hogy olvassák el Kálvin Institutioját. Amely nyilván pénzügyekben is tartalmaz értékes tanácsokat.

http://reposzt.hu/comment/6118#comment-6118

Csomós tiszáninneni püspök úr intellektuális apportja annyi volt, hogy mégis legyen Csillagpont.

Steinbach püspök pedig a bevezető áhítatot mondta: tiszta maradt az aktuálpolitika mocskától.

http://reformatus.hu/mutat/10300/

Nos, ezek közül kell választani február 28-ig. Bölcskei helyett persze a klónja, a Fekete Karcsi indul, akinek önálló intellektuális és erkölcsi tőkéje szabad szemmel alig látható, ha a Bölcskeiét is hozzászámítjuk, akkor viszont átlendül a negatív tartományba. Csomós tiszáninneni püspök úr egy végtelenül jelentéktelen valaki, biztos kézzel nyúl a lényegtelen kérdések irányába.

Bogárdi Dunamelléken legyőzte a jobbikos Ballát, nagy arányban, ez jó jel. De túlságosan odakozmált a Fideszhez, palástban áldotta meg a felcsúti stadiont, Baloghoz törleszkedett a Hold utcai Gyurcsány- és Tavares-átkozásokon, ez egy kormányváltás után nagy hátrány, mind a Jobbik, mind a baloldal szemében.

A zsinati elnöki választáson a mérleg két serpenyőjében csaknem kiegyenlítik egymást Bogárdi (fideszes hátszéllel) és Fekete (Bölcskei-klón, annak fújja a hátszelet, aki éppen hatalmon van). Ez bizony nagyon egyenlőnek látszik. Komoly esélye van tehát annak, hogy zsinati elnöknek az egyetlen tisztességes és intelligens püspököt választják, a dunántúli Steinbach József. Két komoly érv van erre: Steinbach nem kompromittálta magát olyan gusztustalan módon a Fidesz mellett, mint Bogárdi vagy Bölcskei reinkarnációja, Fekete. Így Steinbach vállalható lenne egy esetleges nagy politikai átrendeződés esetén is.

A második – az ő szempontjukból fontosabb – érv, hogy azt gondolják, Steinbachból kesztyűsbábot tudnak csinálni. Az a híre, hogy nem tud nemet mondani. Például  az alulmúlhatatlanul ordenáré Petrőczi/Ludvig Évának sem, förtelmes könyveihez rendre előszót ír, amiben olyanok olvashatók, hogy a fűzfapoetessza versei “ablakot nyitnak a mennyre” – nem idézem tovább, fáj egy intelligens embertől ilyen botor szavakat hallani.

Mi Steinbach zsinati elnökké választását jó ötletnek tartjuk az első érv alapján. A második érvet pedig ő hatástalaníthatná azzal, hogy a sarkára áll és autonóm módon, keresztyéni lelkülettel tölti be ezt a tisztséget.

Azt javasoljuk neki, vállalja a nehéz feladatot, hiszen – az apostol szavával – “mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil. 4, 13).

The Lesser Evil won (Vesztett a jobbikos Rosszabbik)

 

Szajuz harmadszor

Szerző: Szajuz Nyerusimij

Az önjelölt wistmanwoodos Balla, a pitiáner kukkoló és adattolvaj alaposan lebőgött a püspökválasztáson. Ellenfele, Szabó István majdnem háromszor annyi szavazatot kapott, mint ez a kis ájtatos sziruppal leöntött titkosügynök. A dunamelléki kálvinisták, úgy látszik, nem kérnek a Wistmanwood kandikameráiból és poloskáiból a lakásukba. Ballára egyébként nem szavazott volna senki, azt a pár szavazatot, amit végül kapott, csakis karizmatikus sógorának, ifj. Hegedűs Lórántnak és a nagy Hegedűs püspök nevének köszönheti. Ebben az egyházkerületben határozottan a Jobbikos bizonyult a Rosszabbiknak.

Alább következik a hivatalos beszámoló:

Újra Szabó Istvánt választották a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökévé.

Szabó István harmadik ciklusát kezdheti meg az egyházkerület élén, megbízatása hat évre szól.

A választáson két jelölt, a jelenleg is hivatalban lévő Szabó István, valamint Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora indult.

Szabó István a szavazatok több mint kétharmadát (220 szavazat) szerezte meg a gyülekezetektől, míg Balla Péter 88 szavazatot kapott.

A főgondnoki tisztre a hivatalban lévő Tőkéczki Lászlót, valamint Kovács Leventét jelölték. Tőkéczki László 216, Kovács Levente 94 szavazatot kapott. A legszorosabb eredmény a főjegyzői poszton volt, amelyre két új jelölt pályázott. Simonfi Sándor 159, Illés Dávid 149 szavazatot kapott.

A világi főjegyzői posztot a jelenlegi főjegyző, Veres Sándor töltheti be a következő hat évben. Veres Sándor 230, míg a másik jelölt, Brandenburg Sándor 79 szavazatot kapott.

Szabó István 1956. december 14-én született Sárbogárdon. Nős, három gyermek édesapja. Debrecenben érettségizett, majd Budapesten végezte a teológiát. Az egyetem után Sáregresen szolgált segédlelkészként, majd a Józsefvárosban beosztott lelkészként. 1985-től a Budapest-Külső-Üllői úti Missziói Egyházközségben a szinte teljesen megszűnt gyülekezet újjászervezése volt a feladata. 1989-ben templomot és lelkészlakást épített a gyülekezettel, amely öt évvel később anyaegyházközséggé vált.

A református egyházban az idei év végén lejár valamennyi választott tisztviselő hatéves megbízatása, és ezzel véget ér a 13. zsinati ciklus is. A választási szabályzat értelmében az egyházkerületekben november 28-ig lezajlott választások eredményeit december elején összesítik, majd a jogorvoslati határidők letelte után, 2015. január 31-ig megalakulnak az új egyházkerületi közgyűlések és beiktatják az új vezetőket.

2015. február 28-ig kell összehívni az új zsinat alakuló ülését, amelyen megválasztják a zsinat lelkészi és világi elnökeit.

Old-new bishop elected (Felszállt a füst…)

Szerző: Fuma Bianca

A http://www.refdunantul.hu folyamatosan közli a választási eredményeket. Elsőnek a dunántúli egyházkerület készült el. A 254 beérkezett szavazatból 245 volt érvényes. Ennek alapján püspök lett Steinbach József (245 szavazattal), főgondnok: dr. Huszár Pál (184 szavazattal), a másik induló Gyimóthy Géza 61 szavazatot kapott.

A lelkészi főjegyzői posztot ismét Köntös László kapta meg (245 szavazattal), világi közjegyző dr. Baráth István lett.
http://www.refdunantul.hu/hir/mutat/15185/

Ez jó újdonság, örülünk neki. Reméljük, a többi kerületben is hasonlóan jó választások lesznek.