The good decision (A jó döntés)

A jó döntés

 

 

Szerző: Tisztánlátó

2015. február 28-ig kell összehívni az új zsinat alakuló ülését. Ezen dől el, hogy ki vezeti a következő hat évben a Magyarországi Református Egyházat. Ez pedig felelősségteljes döntés, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a szavazatképesek mindegyike tisztában van minden lényeges aspektussal. Ezzel nem akarom lebecsülni a zsinati tagok intellektuális felkészültségét vagy erkölcsi tartását – bár e tekintetben is ismerek nem egy szomorú példát -, hanem arra akarok rámutatni, hogy az egyház a mai bonyolult gazdasági, bel- és külpolitikai helyzetben nagyon könnyen olyan helyzetbe lavírozhatja magát, ami jelenlegi hitelességét is felmorzsolhatja.

A jelenlegi zsinat problémalátása nem sok optimizmusra ad okot. Erre jó, ill. rossz példa az 2015-ös költségvetés vitája. Itt egyrészt bejelentették, hogy 500 millióval fog csökkenni a következő évben a MRE rendelkezésére álló összeg. Bölcskei sértődötten jelentette be, hogy akkor a “hitéleti pénzekből nem fognak állami feladatot ellátni”. Ezt el is kezdték megvalósítani azzal, hogy bejelentették, ezentúl nem fogják támogatni a Károlit. Ez nem nagy csapás, mert az egyházi hozzájárulás eddig is az egyetemi költségvetés 2 %-át tette csak ki. Sőt, Balla Péter, a Jobbik frissen megbukott püspökjelöltje 20 milliót gavallérosan (?) felajánlott az egyetem pénzéből az egyház céljaira. Hogy milyen briliánsan gazdálkodik ez a Balla! Talán bizony nem is ő fizeti a Wistmanwoodot, hanem fordítva? Esetleg keletről jön a pénz? (Moszkva, Dél-Korea?)

http://reformatus.hu/mutat/10303/

Roppant tanulságos volt a zsinati tanács ülése az egyes szereplők jellemének megítélése szempontjából.  Bölcskei Gusztáv lelkészi zsinati elnökként utolsó perceit élve bejelentette: “korszakhatárhoz érkeztünk”, és ezt csak és kizárólag a pénzügyi helyzetre értette. “Hálásak vagyunk a kiemelt támogatásért, de azok nem váltják ki a működtetési költségeket” – mondja sértetten. Már régen elfelejtette azt a 10 milliárdot, amit az Orbán-kormány osztott ki neki tavaly májusban debreceni épület-csinosítgatásokra. Sértődötten jelenti ki, hogy KEVÉS A LÓVÉ. Idézem: ” Bár a látszat az, hogy a jobboldali kormány ott kedvez stratégiai partnereinek, az egyházaknak, ahol csak tud, nehezen és akadozva zajlanak a tárgyalások”. Majd még világosabban: “Jelzéseinket időben nem vették figyelembe, javaslatainkra érdemben nem reagáltak, csak átmeneti megoldások születtek”.

A helyzetet Bölcskei egy Cseh Tamás – Csengey Dénes dalból vett idézettel illusztrálta: “Hát mit gondoljak egy olyan helyzetről, amelyben a barátaim csak azt tudják ígérni, amivel az ellenségeim fenyegetnek?

Bölcskei tehát fenyegetőzik, panaszkodik és elfelejteti azt, hogy mennyit tett zsebre állampénzekből az elmúlt majd két évtizedben, csak a Károlitól kért számlákkal legalizált 115 millióra emlékeztetnék így hirtelenében.

Bogárdi lojális maradt a Fidesz-kormányhoz és leszögezte: “Senki nem vett el semmit. Nem érkezik meg az a szabad felhasználású állami támogatás, amelyet az adott célra lehet használni.” A részletkérdésekben pedig  gőgösen odaköpi, hogy olvassák el Kálvin Institutioját. Amely nyilván pénzügyekben is tartalmaz értékes tanácsokat.

http://reposzt.hu/comment/6118#comment-6118

Csomós tiszáninneni püspök úr intellektuális apportja annyi volt, hogy mégis legyen Csillagpont.

Steinbach püspök pedig a bevezető áhítatot mondta: tiszta maradt az aktuálpolitika mocskától.

http://reformatus.hu/mutat/10300/

Nos, ezek közül kell választani február 28-ig. Bölcskei helyett persze a klónja, a Fekete Karcsi indul, akinek önálló intellektuális és erkölcsi tőkéje szabad szemmel alig látható, ha a Bölcskeiét is hozzászámítjuk, akkor viszont átlendül a negatív tartományba. Csomós tiszáninneni püspök úr egy végtelenül jelentéktelen valaki, biztos kézzel nyúl a lényegtelen kérdések irányába.

Bogárdi Dunamelléken legyőzte a jobbikos Ballát, nagy arányban, ez jó jel. De túlságosan odakozmált a Fideszhez, palástban áldotta meg a felcsúti stadiont, Baloghoz törleszkedett a Hold utcai Gyurcsány- és Tavares-átkozásokon, ez egy kormányváltás után nagy hátrány, mind a Jobbik, mind a baloldal szemében.

A zsinati elnöki választáson a mérleg két serpenyőjében csaknem kiegyenlítik egymást Bogárdi (fideszes hátszéllel) és Fekete (Bölcskei-klón, annak fújja a hátszelet, aki éppen hatalmon van). Ez bizony nagyon egyenlőnek látszik. Komoly esélye van tehát annak, hogy zsinati elnöknek az egyetlen tisztességes és intelligens püspököt választják, a dunántúli Steinbach József. Két komoly érv van erre: Steinbach nem kompromittálta magát olyan gusztustalan módon a Fidesz mellett, mint Bogárdi vagy Bölcskei reinkarnációja, Fekete. Így Steinbach vállalható lenne egy esetleges nagy politikai átrendeződés esetén is.

A második – az ő szempontjukból fontosabb – érv, hogy azt gondolják, Steinbachból kesztyűsbábot tudnak csinálni. Az a híre, hogy nem tud nemet mondani. Például  az alulmúlhatatlanul ordenáré Petrőczi/Ludvig Évának sem, förtelmes könyveihez rendre előszót ír, amiben olyanok olvashatók, hogy a fűzfapoetessza versei “ablakot nyitnak a mennyre” – nem idézem tovább, fáj egy intelligens embertől ilyen botor szavakat hallani.

Mi Steinbach zsinati elnökké választását jó ötletnek tartjuk az első érv alapján. A második érvet pedig ő hatástalaníthatná azzal, hogy a sarkára áll és autonóm módon, keresztyéni lelkülettel tölti be ezt a tisztséget.

Azt javasoljuk neki, vállalja a nehéz feladatot, hiszen – az apostol szavával – “mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil. 4, 13).

חצפה

Szerző: Zores

Az eredetileg héber חצפה [chuzpà], majd a jiddisbe חוצפה [chùtzpe] alakban átment szó arcátlanságot, pofátlanságot, szemérmetlen és gátlástalan pimaszságot, cinizmust jelent. A magyar zsidók a “hücpe” alakot használják a fogalomra.

Nos, ez a szó fejezi ki legteljesebben Bölcskei Gusztáv református zsinati elnök legutóbbi pénzszerzési kísérletét, amely szerencsére kudarcba fulladt.

Miközben minden felsőoktatási intézmény súlyos pénzügyi gondokkal küzd az államilag támogatott képzési helyek elvonása plusz a költségvetés 20-30-40%-os megnyirbálása miatt, a Károli lubickol a pénzben. Már a szeptemberi évnyitón Balla Péter “frissensült” bábrektor azzal dicsekedett, hogy a többi felsoktatási intézménnyel szemben a Károlinak nincsenek anyagi gondjai, fölötte felhőtlen az ég. Az állami intézményekbe miniszteri biztosokat neveztek ki, hogy a súlyos elvonásokat végrehajtsák, ugyanakkor a Károli pénzügyeit nem korlátozza és nem kontrollálja senki. Annyira dúskál a pénzben, hogy észre sem veszi, 157 milliót loptak el valakik álösztöndíjak formájában. Adót nem fizet, mert nullszadósra jelentette le magát az adóhivatalnál, viszont milliókat költ a Wistmanwood magánnyomozó irodára, amellyel a Károli Egyetem oktatóit saját ottonaikban figyelteti: megfelel-e életvitelük privát négy faluk között a Szentírásnak? Mert ha otthonukban, szabad idejükben a legkisebb szabálysértést elkövetik, máris megkapják a rendkívüli felmondást. A magánnyomozó iroda ugyan lényegesen többe kerül, mint egy törvényes végkielégítés, dehát a Károlinak temérdek pénze van. Még erre a drága hobbyra is telik. És ami az államilag támogatott férőhelyeket illeti, a bölcsészkarral a kormányzat igazán nem fukarkodott. Az ország legkisebb és legyengébb, legszínvonaltalanabb bölcsészkara több állami férőhelyet kapott, mint az ELTÉ-t kivéve bármely intézmény.

Szóval, a Károli, amelytől nem vontak el egyetlen árva lyukas garast sem, miközben az állami intézményeket keményen megsarcolták, pár nappal ezelőtt jelentette a püspöknek, hogy kifogyott a pénzből. Mire Bölcskei püspök szaladt OV-hoz, hogy adjon neki egy oktatásügyi gyorssegélyt, természetesen extra, az állami támogatáson felül, potom 450 millió forint erejéig. Nagyon gyorsan kell, természetesen kizárólag oktatási célra.

Hova, mire fogyott el a Károli pénze, amikor tőle nem vontak el semmit, amikor Balla alig 5 hónappal ezelőtt azzal még dicsekedett a parókia portál által készített évnyitós interjúban, hogy felveti őket a zsé? Talán magándetektívekre? Talán az oktatók és hallgatók üldözésére, követésére, illegális lehallgatására és lekandikamerázására? Az ilyesmi tényleg sokba kerül. Egy magándetektív óradíja 50-100.000 Ft, és egyetlen ember napi megfigyeléséhez 7-8 detektív kell.

Tudja a kormányzat, mire költi Balla Péter az állami támogatást és a hallgatók befizetéseit? Tudja a NAV, hogy a Károli, amelyik nullszaldósként nem fizet adót, magánnyomozó irodát alkalmaz a saját oktatói és hallgatói ellen? Tanulmányozta már valaki, milyen szerződéseket köt a Szentírásra felesküdött lelkész, Balla Péter, Kardos Zsolt ügyvezető igazgatóval, a Wistmanwood magándetektív iroda vezetőjével?

Talán mégiscsak ki kellene nevezni miniszteri biztost a Károlira is, és utánanézni egy kicsit a pénzügyeinek. Azaz, körmére kellene nézni Ballának és Kovács Zsolt Csaba gazdasági igazgatónak. Eddig csak a Jobbiknak síbolták a pénzt. Mos már a Wistmanwoodnak is.

Van azonban egy jóhírünk: Bölcskei Gusztáv legújabb kuncsorgását a megközelítőleg félmilliárd forint extra zsebpénzért elutasították. OV nem hajlandó Balla magándetektívjeit állami pénzből finanszírozni. 🙂

A wanna be agent (A hoppon maradt ügynök)

Az alábbi levél néhány nappal ezelőtt érkezett Tóth Károlytól – reflexióként egy a 168 órában megjelent interjúra. A Szegedi Tudományegyetem botrányos doktori avatása azonban ismét felkavarta a Mészáros-féle PhD-csalás körül a kedélyeket, ezért Tóth Károly írását csak némi késéssel közöljük. A szerzőtől ezért elnézést kérünk. A Mészáros-ügyre és a szegediek szerepére még visszatérünk, ezen kívül úgy tudjuk, hogy több jogi lépés is folyamatban van ezzel kapcsolatban. – A szerk.

Szerző: Tóth Károly

Jakab Attila vallástörténész merész tézise szerint  „mivel az egyház teológiailag csak semmitmondó üzeneteket képes megfogalmazni a társadalom számára, rájött: úgy tud rátelepedni az emberekre, ha ráteszi a kezét a szociális szolgáltatások teljes spektrumára, az egészségügyre, betegellátásra, hajléktalanellátásra, médiára”. Ennek következtében egyfajta érdekközösség jön létre egyház és politikai hatalom között, mert az egyházakat a társadalom széles rétegére kifejtett hatásuk miatt a politikai hatalom hasznosnak találja; ezért kvázi „beszervezi” (Lampé Ágnes: Az egyházak beszervezése. 168 óra 2011. június 9.).

Jakab Attila elsősorban a katolikus egyházról beszél, és első látásra úgy tűnik, hogy tézise is csak a katolikus egyházra érvényes. A reformátusra nem. Az Orbán-kormány a KDNP-n keresztül a történelmi egyházak közül ugyanis mindenekelőtt a katolikussal tárgyal. A második legnagyobb történelmi egyház feje, Bölcskei Gusztáv láthatólag sérelmesnek találja, hogy őt a kormányfő csak távolról „szereti”, pedig ő sűrűbben igényelné a fizikai közeléget. Mint Vári Györgynek elpanaszolja (Dunán innen, Tiszán túl – Útkereső református egyház. MANCS 2011. május 12.), a református kormányfő nem hajlandó fogadni őt, a református egyáz fejét.  Pedig „szeretnénk ennek a kormánynak hátszelet biztosítani, csak nem mindig találjuk a vitorlát”.

Jakab Attila tézise tehát azért nem igaz a református egyházra, mert a református egyházfő – érzése szerint – „beszervezés” tekintetében háttérbe szorul. Annyira, hogy ezt kifejezetten sérelmezi. Magyarán arról van szó, hogy ő csak szeretne beszervezett lenni, ám vele a kutya se törődik. Ezért megpróbál az ügynöki munkára önként jelentkezni, és ezt épp Vári György révén kívánná ország-világ – mindenekelőtt a Fidesz – tudtára adni.

Bölcskei ebben az interjúban érvekkel próbálja alátámasztani, hogy ő is érdemes a „beszervezésre”, nemcsak a katolikusok. Bátor tervei vannak. Mindenekelőtt nagyobb szeletet szeretne az egyházaknak szánt financiális tortából. Ennek érdekében limitálná a süteményesasztal körül ülők körét. „Nem engedné be” az utóbbi évtizedekben tért nyerő vallási mozgalmakat (értsd: a HIT Gyülekezetét), minimálisan 100 éves honossághoz kötné a „történelmi egyházak” körét.

A református egyháznak a maga feladatvállalásáról konkrét elképzelései vannak. Zsinati határozattal korlátozzák a kevéssé lukratív közoktatási intézmények átvételét. Nyitnak viszont az egészségügyi szerepvállalás (fogyatékosgondozás) és mindenekelőtt a romák felzárkóztatási programjai irányában. A romatámogatási programokra lehívható EU-s pénzekben és a romaügyi államtitkár, a református lelkész Balog Zoltán személyes közbenjárásában bízva roma szakkollégiumokat hoznak létre Debrecenben. A Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán pedig – szakmai-tudományos hátteret biztosítandó – romológiai központot hívnak életre.

A Magyarországi Református Egyház az elmúlt években meggyőzően bizonyította, milyen rossz gazdája a felsőoktatási intézményeknek. Az 1993-ban Hegedűs püspök által alapított Károli Gáspár Református Egyetem egyik kínos botrányból a másikba zuhan. A Magyar Akkreditációs Bizottság visszavonta az egyetem bölcsészettudományi és állam- és jogtudományi karán a doktori iskolák akkreditációját, ezzel a karok egyetemi státusa vált kérdésessé. A HTK doktori iskolájának – ez az egyetem pillanatnyilag egyetlen működő DI-je –  egyik törzstagja, Pethő Sándor pedig professzori kinevezése kapcsán keveredett kínos közokirathamisítási botrányba. (Lampé Ágnes. Fantom professzor. 168 óra 2011. február 4.)

Ilyen hiteles háttérrel  kíván a magyarországi református egyház újabb oktatási formákat szervezni magának: ezúttal egy jókora szeletet kikanyarítva az etnobiznisz tortájából is.

Ám ez az ajánlkozás mindeddig süket fülekre talált a tortaszeletelőknél. A vitolra nem közeledik, sőt, az egyházfő bánatára már látótávolságon kívülre úszott.

Talán csak nem azért, mert Bölcskei korábban (legalább egyszer) már be volt szervezve? Bátori elvtárs ügynökmúltja, úgy tűnik, nem a legjobb ajánlólevél a jelenleg kormányon lévő párt számára.

I would be wind if you were a sail (Lennék én hátszél, ha lennél vitorla)

Szerző: Zores

A cím akár egy népdal-idézet is lehetne. De nem az. Műdal. Ugyanis van ismert, néven nevezett szerzője. A költőt úgy hívják, hogy Bölcskei Gusztáv. Nemrég költötte: a múlt héten, vagy akörül. Műfaját tekintve udvarló-ének. A főhős maga a trubadúr: Bölcskei Gusztáv.  Az ara: a Fidesz. Virágének, mert az üzenet virágnyelven van kódolva. A hátszél jelentése: nyalás, a vitorla jelentése: lóvé. Vagyis a megkapó költői metafora köznyelvre lefordítva kiábrándítóan obszcén jelentésű. Kb. ennyit tesz: kinyalnálak továbbra is hátulról, ha látnám már a lóvét.

Annyit siránkozott Bölcskei pénzért és külön az 1 %-ért a médiában, hogy már a Magyar Narancsnak is feltűnt az agresszív tarhálás. Vári Györgynek sikerült mikrofonvégre kapnia a Főpásztort, aki neki is elsírta legfőbb problémáját: a kálvinista OV semmivel sem ad neki több pénzt, mint az istentelen GyF. A cikk a múlt hét csütörtöki Magyar Narancsban jelent meg.

Vári fifkásan alákérdezett, Bölcskei pedig nem látott át a szitán, és nem fogta vissza magát. Ahogy Luther mondja, „wes das Herz voll is, des geht der Mund über”. Vagyis Bölcskeinek óvatlanul és szűretlenül ömlött ki a száján mindaz a keserűség, ami a szívét már egy éve nyomja.

Bölcskei kimondatlanul renegátsággal vádolja OV-t. Bár a miniszterelnök maga is kálomista, és a kormánytagok között a kálomisták túlreprezentáltak, a kormány párbeszéde mégis a pápistákkal intenzívebb. OV kivételez a pápistákkal – panaszolja a féltékeny trubadúr. Így a kapcsolat a kormányzó pártokkal a választások előtti és alatti heves udvarlás ellenére nem felhőtlen. Pedig a választások idején Bölcskei igazán odatette magát, szó nem érheti a háza táját:

https://jhnnsclvn.wordpress.com/2010/04/22/bolcskei-and-the-jobbik-bolcskei-es-jobbikos-gardaja/

Azóta eltelt több mint egy éve, és most Bölcskei a csalódott szerelmes hangján panaszolja:

„A különben szintén református miniszterelnökkel lévő ’szövetség’ is fontos, de az még jobb volna, ha sikerülne úgy szeretni minket, hogy közben sűrűbben hallgassanak meg – mondta a Zsinat lelkészi elnöke a téma kapcsán, és nehézségeket is említett. – Szeretnénk ennek a kormánynak hátszelet biztosítani, de néha nem találjuk a vitorlát.”

Íme Bölcskei ország-világ előtt panaszolja el, amit másfél éve csak baráti és zsinati köröknek árult el, hogy kegyvesztett a miniszterelnöknél, OV nemhogy nem szereti, hanem kifejezetten utálja, nem akarja őt fogadni (erre vonatkozik az ima, hogy bárcsak „sűrűbben” hallgattathatna meg). Ha OV mégsem tudja a ragadáncs kullancsot lerázni, akkor hosszan előszobáztatja, fagyosan bánik vele, érzékelteti vele, hogy szeretné, ha már lemondana, és nem ad neki egy árva vasat sem (vagyis még a távolban sem látszik a „vitorla”, amit Bölcskei a szószékéről teli tüdővel továbbra is fújni akar). Bölcskeinek jó fél évvel ezelőtt sikerült végre bejutnia a miniszterelnökhöz, de akkor is csak a református egyetem ideiglenes akkreditációját sikerült kisírnia, pluszpénzt, amiért elsősorban ment, azt nem.

A hátszél- és a vitorla-metafora költőileg és tartalmilag is telitalálat. A szerelmes fél udvarolna tovább, ajánlgatja magát, sőt, felajánlkozik a másik félnek, mint egy rossz k….a, de hiába várja a viszonzást – az nem jön. A szándék a hátszél fúvására még megvan, de motiváltság híján a kitartás csökken, a vitorlának pedig nincs szüksége Bölcskei hátszelére, száguld az enélkül is, annyira, hogy már el is tűnt a teli tüdőből erőlködő Bölcskei látóteréből.

Ez a szép népdalszerű sor a bánatos hátszélről és a hűtlen, kacér vitorláról akár Petőfi „Felhő”-ciklusából is származhatna, vagy a mi költőnk, az izraleita származású Heinrich Heine fiatalkori románcaiból: a viszonzatlan szerelem kínjairól szól, amelynek reménytelenségét az elkeseredett szerelmes még nem akarja belátni. Még próbálkozik a visszahódítással.

Vári azonban nem érzékeny a szerelmi gondokra. Épp ellenkezőleg, ő csak a szociális gondokra érzékeny, és ennek hiányát hányja Bölcskei szemére. Ha a Főlelkésznek fáj az adócsökkenésből következő 1%-os egyházi bevételcsökkenés, akkor miért nem emelte fel a szavát az új adótörvény ellen?Bölcskei valami olyasmit válaszol, hogy az egyház külön bérkompenzációban reménykedett, a szegények tömegeinek problémájára meg magasról tesz (ezt nem így mondja ki, hanem valahogy úgy, hogy ki akar előbb várni, mi lesz belőle). Neki csak az fáj, amit a saját bőrén érez. Nem őrzője ő az atyafiainak, csak pásztora. (Vagy ez nem ugyanaz? Pláne, ha az illető a pásztorok közt a numero 1, a fő-főpásztor?)

A Magyar Narancs cikkének végére kirajzolódik „a politika körül sündörgő, pénz miatt síró és a magát az igazság önjelölt birtokosának tartó” Főpásztor, Bölcskei Gusztáv lelkészi elnök megnyerő profilja, aki fájdalmas nosztalgiával telitüdőből fújja a ködbevesző vitorláshajó után hiábavaló nótáját:

„Lennék én hátszél, ha lennél vitorla …”

(Forrás: http://www.evangelikus.hu/lapszemle/a-reformatus-egyhazrol-cikkez-a-magyar-narancs/?searchterm=V%C3%A1ri%20Gy%C3%B6rgy%20magyar%20narancs )