Cosa Nostra (Maffia-jog)

Irta: Law and Order
Megdöbbenve olvastuk a RefLap 2015. június 21-i számában az interjút Törő Csabával, a KRE ÁJK- dékánjával. Az első sokk akkor ért bennünket, amikor megpillantottuk dr. Törő Csaba dékán pónemjét. Ez a bonhommiát, hogy azt ne mondjuk, primitív bárgyúságot tükröző arc inkább illik egy népies dalmű komikus figurájához, mint egy jogi kar dékánjához. Ami pedig az arckép melletti szöveget illeti, az bizony brutális: “Az oktatás során a tananyagban felmerülő erkölcsi kérdések megközelitése és értelmezése a református értékrendet tükrözi.” Dékán úr ezt arra a kérdésre válaszolta: “Bár a jogász szak világi képzés, mégis, hogyan tud egy református egyetem jogi karán megjelenni az egyházi látásmód?”

A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy “azt elmúlt hetekben több, neves előadók részvételével megrendezett konferenciának volt házigazdája a Károli jogi kara. Mi volt a jelentősége ezeknek a tanácskozásoknak?”

Mit válaszol erre Törő Csaba, az ÁJK dékánja? “Lehetőségünk van arra is, hogy ápoljuk azokat a szélesebb kapcsolatokat, amelyek a KRE jogi karát – az oktatóinkon keresztül is – a legkülönbözőbb állami intézményekhez, szakmai testületekhez kötik: például az Alkotmánybirósághoz, a Legfőbb Ügyészséghez vagy éppen a Kúriához.”

Ez aztán a tiszta beszéd! Törő dékán ritka nyíltsággal ismeri be, hogy a Károli jogi karának működése a legszemérmetlenebb korrupción alapul. A kar legfőbb értékének ugyanis azt tartja, hogy “kapcsolatok kötik” ide is meg oda is. Magyarul: A KÁROLI LEFIZETI A KÜLÖNBÖZŐ INTÉZMÉNYEK, Ab, Kúria, Legfőbb Ügyészség képviselőit. Ők adott esetben természetesen a Károli javára döntenek, hiszen le vannak neki kötelezve. Másféle hasznuk is van belőle: ezen intézmények fidesznyik idióta jogászai úgy tesznek, mintha tudományos tevékenységet végeznének a Károlin. Miközben jogi tanulmányaikat anno a permanens delirium tremens határán végezték, és legfőbb  orientációs pontjuk a megfelelő VALAG megtalálása volt.

Hogy most az Ab, a Kúria és a Legfőbb Ügyészség állományában vannak, bizonyitja, hogy sikerült megtalálniuk szellemi horizontjukat, a megfelelő VALAGAT.  A cikk szerzője – T. Németh – idézi Balla Pétert, aki azt mondta az emberi jogokról szóló konferencián: “a rendezvény azt példázza, hogy az egyetem gyakorlatias és sokoldalú jogi képzést nyújt.”

Ez nagyon igaz. A Wistmanwoodot saját kollégáira uszító Balla csak tudja, mik azok az emberi jogok, amiket ő olyan szívesen és gyakran tapos a sárba. Hogy ezt a törvénysértést napi gyakorisággal elkövethesse, azért alkalmazza azt a “számtalan oktatót, akik magas szinten ismerik a különböző jogi területek gyakorlatát. Ezért az elmélet oktatása mellett ők közvetlenül át tudják adni azt a tapasztalatot és tudást, amit az általuk is ismert és művelt jogterület jelent – legyen szó például büntető-, verseny- vagy alkotmányos jogról” – mondja Törő Csaba ÁJK-s dékán.

Miért is jobb a KÁROLIS ÁJK-s képzés minden más jogi képzésnél? Ezt Törő igy indokolja: “mert számtalan olyan oktatóval dolgozunk, akik magas szinten ismerik a különböző jogi területek gyakorlatát. Ezért az elmélet oktatása mellett ők közvetlenül át tudják adni azt a tapasztalatot és tudást, amit az általuk ismert és művelt jogterület jelent.”

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a Károli másod- (harmad- stb.) állásban foglalkoztat gyakorló bírókat, ügyészeket, alkotmányjogászokat, akik lekötelezettjei lesznek a Református Egyetemnek, konkrétan Ballának. Ezáltal Balla és a károlis team abszolút büntetlenséget élvez. Az ügyészség leállít minden nyomozást velük kapcsolatban, az alkotmánybíróság átírja a Btk-t miattuk (pl. a közérdekű bejelentő üldözését, amelyet már nem lehetett eltussolni, kiemeli a Btk-ból), a bíróság olyan ítéletet hirdet, amilyent a Károli megrendel tőle mint saját alkalmazottjától. Kb. ezt jelenti “a református értékrend”, amelyet Törő Csaba szerint “az oktatás során a tananyagban felmerülő erkölcsi kérdések megközelítése és értelmezése tükröz”. A Károli joghallgatóinak konkrétan azt oktatják, hogy minden bűncselekményre van felmentés, ha az ember jó (politikai) kapcsolatokkal és – főleg – elegendő pénzzel rendelkezik. Még ha az a pénz nem saját forrás, hanem közpénz, amit a Károli vezetése előszeretettel fektet be olyan korrupt jogászok megvásárlásába, mint Törő Csaba.

Balláék közpénzen, vesztegetéssel vásárolják ki magukat a börtönből. Ez a református erkölcs és joggyakorlás kapcsolata, ahogyan az a Károlin megvalósul.

---

Respond to Kodácsy’s Study (Válasz Kodácsy Tamás tanulmányára)

Szerző: Kirúgottak klubja

Kodácsy Tamás cikksorozatként publikált tanulmányát nagy egyetértéssel olvastuk az egyházon belüli démonizmusról és démonűzésről. Úgy tűnik, új szelek fújnak a Zsinatban, a törvényeket lábbal taposó önkényuralomnak és a rablógazdálkodásnak Bölcskei és főgazembere, Tarr Zoltán távozásával remélhetőleg vége. Szabó István lelkészi elnökké választásával egy talán merevebb és fundamentalistább, de – legalábbis a pénzügyek tekintetében – becsületesebb korszak köszönt be.

A 115 milliós sikkasztás bizonyára csak egy Bölcskei sok saját és haverjai zsebét tömő manőverei közül. Ez jól dokumentált, egyházi, minisztériumi és önkormányzati iratok jelzik a pénz görbe útját. És hogy nem az egyetlen, azt látjuk egy másik dokumentált esetből is. A Csányi féle Színház és Film Intézet 14 millió forinttal történt támogatása kisebb volumenű sikkasztás, de sikkasztás volt, hiszen az OKJ-s képzésnek semmi köze nem volt az egyetemi struktúrához. A pénzt Csányi János kapta, és az egyetem fizette vissza a KDB-nek, amely a pénzt a közismert színházi sikkasztónak folyósította. Bölcskei és Tarr pénzügyi stiklijeinek se szeri, se száma. Az pl. sohase derült ki, hogy a 157 milliós ösztöndíjcsalást, amely szintén a Bölcsei-érában történt, ki követte el, ki nyúlta le a hatalmas összeget. Senkit nem tartóztattak le miatta, senkivel nem fizettették vissza az összeget. A rendőrség nem is akarta kideríteni, mi történt valójában. Csak egy teljesen ártatlan embert, Marosi Margót, a gazdasági hivatal munkatársát hurcolták meg és rúgták ki miatta, aki ebbe bele is őrült.

Kodácsy meggyőzően elemzi az egyházon belüli besúgás és az intézményi függés okait és következményeit, de talán a legtöbbünket érintő ügy mégis a kegyetlen meghurcolásoké és kirúgásoké, amit a szintén kirúgott lelkész a lényegénél fog meg. Mennyiben más, mennyiben megalázóbb az egyházi kirúgás, mint egy állami vagy magáncégtől stb. történő elbocsátás. A kirúgottat egyenesen Isten nevében bocsátják el, a Szentírással sújtják fejbe, és a megalázott áldozat azért érzi magát különösen nyomorultul, mert az egzisztenciális megsemmisítés karöltve jár az erkölcsivel. Ha a kirúgott még ezeknek a szelíd, jámbor, istenfélő embereknek sem felel meg, akkor nyilván egy anyagyilkos lelkülete rejtőzik benne.

Két vonatkozásban azonban vitatkoznánk a szerzővel. Bár való igaz, hogy démoni hatalmak rontottak nekünk és törtek erkölcsi és egzisztenciális megsemmisítésünkre, becsületünk védelme szerintünk semmiképp sem tekinthető démonizmusnak. A fogalmazás és szóhasználat árulkodó, hiszen a blogról a Károli mindenkori vezetői, vagyis az elkövetők, alighanem konszenzusos terminológiával ebben a regiszterben beszélhetnek, démoninak tarthatják, a bloggereket pedig nyilván sátánfajzatoknak. Kodácsy károlis lelkészként nyilván foglya volt ennek a terminológiának, amelytől kirúgása után sem tudott megszabadulni. Ámbár az is lehet, és ez az értelmezési lehetőség a szövegben erősen benne van, hogy a bloggereket az egyház áldozatainak tekinti, akiket maga a démoni intézmény démonizált, azaz megbélyegzésünk inkább mentség számunkra, mintsem vád ellenünk. Ezzel együtt is vissza kell utasítanunk azt, hogy az a széleskörű tényfeltáró munka, amelyet eddig végeztünk, és még a jövőben is végezni szeretnénk, a démoni jelzővel illethető lenne.

A másik vonatkozás egy alapvető tévedés a szerző részéről. Ezennel valamennyi sorstársam nevében biztosíthatom Kodácsy Tamást, hogy nincs közöttünk egyetlen mazochista sem, aki vissza akarna kerülni a Károli Egyetemre. Ez nem szerepel a motívumaink között. A kirúgást, eltekintve annak módjától, formájától, utóhatásaitól végül szerencsés fordulatnak érezzük életünkben. Törvényszerű, hogy tisztességes, szakmai tudására és becsületére sokat adó személy egy ilyen korrupt, sötét, álszent és kegyetlen intézményben nem maradhat meg. Mint ahogy az is törvényszerű, hogy az egyetlen túlélő, aki a kezdetektől ott volt és még mindig ott van, az a Szabó András, aki végtelen aljasságával és alattomossággal az intézmény arca lehetne.

Kedves Tamás! Mozgalmunk egyetlen célja és egyben indítéka nem a visszakerülésünk, hanem a rehabilitációnk, becsületünk helyreállítása, amit az intézménytől hiába kérünk, sosem kapjuk meg. Ezért elvégezzük azt saját magunk. Ezen a fórumon (és még néhány más helyen) elmondjuk, hogy az intézmény rólunk adott tájékoztatása, a felmondások indoklása hazug, az események másképp történtek, mások voltak az okok, és közben megpróbáljuk leleplezni a a valódi felelősöket, a valódi bűnösöket, elsősorban Szabó Andrást és Balla Pétert. Ennek a munkának csak egy az intézmény részéről történő jóvátétel vethetne véget. De mivel ez sosem fog bekövetkezni, munkánkat, ha Isten is megsegít, még sokáig folytatni kívánjuk. Mert még nem mondtunk el, nem tártunk fel mindent.

 

Balla the liar (Balla, a hazug)

Szerző: PhD jelölt

Mindnyájan olvastuk a 2009. október 2-i MAB-határozatot, amelyben felfüggesztették az Irodalomtudományi Doktori Iskola működését az abban történt szabálytalanságok, csalások, okirathamisítások és egyéb visszaélések miatt. Arról is olvastunk részben ebben a határozatban, részben különféle egyetemi nyilatkozatokban, hogy az egyetem másik két doktori iskolája, továbbá az akkor még csak rektori teendőkkel megbízott lelkész rektorhelyettese, későbbi lelkész rektora, Balla Péter, etikátlannak minősítette az IDI-ben történteket, és elhatárolta magát tőle. Mintha Balla Péter semmit sem tudott volna az ott zajló eseményekről, mintha meglepetésként érte volna őt a MAB-vizsgálat eredménye és a testület állásfoglalása.

Korábban már felkerült a Ravasz László Baráti Kör honlapjára egy hanganyag a 2009. május 12-i EDHT ülésről, amelyen Balla Péter is jelen volt, és amelyben Szabó András dékán és Hima Gabriella Doktori Iskola vezető vitájából legalábbis tudnia kellett a Szabó András és felesége által elkövetett csalásokról és témavezetés-lopásokról. Azonban ennél jóval mélyebben benne volt az ügyben. A doktoranduszokhoz és valószínűleg az egyetemi oktatókhoz is eljutott a MAB-határozat megjelenése után egy olyan lista, amely azt bizonyítja, hogy Balla Péter “elhatárolódása” képmutató, hazug és álszent volt. Ahogy Hima Gabriella hozzá írt jelentésében írja, Balla Péternek működése kezdetétől a Kőfalusi Krisztina és Szabó András által elkövetett okirathamisításokról “részleteiben és folyamatában” minden információ rendelkezésére állt.

Ezt a listát ezennel eljuttatom a blog szerkesztőihez. Az oldalak jobb alsó sarkában Kozma Fruzsina, Balla Péter akkori titkárnőjének szignója látható, az utolsó oldalon az átvételt igazoló aláírás és rektori hivatali pecsét. A listán szereplő tételek nagy részét körlevelekben mi már korábban is megkaptuk, és már ebből is tudhattuk, hogy a Szabó András által elkövetett alattomos lopások és hamisítások vonatkozásában Balla Péter kezdettől képben volt, hiszen neve CC-zve volt az e-maileken, az elhatárolódás részéről egy ordas hazugság. Arról már nem is beszélve, hogy egy rektornak ennyi információ birtokában nem elhatárolódnia, hanem intézkednie kellett volna. Ezt egyébként burkoltan a Zsengellér féle bizottság jelentése is megfogalmazta “a mindenkori rektorokkal”, értsd elsősorban Balla Péterrel szembeni kritikaként anno (7.o. 3., 6., 7. pontok).

 

Balla tájékoztatása 1

Balla tájékoztatása 2

Balla tájékoztatása 3

Balla tájékoztatása 4

Balla tájékoztatása 5

 

A shameful attempt to attack Bishop Ravasz (Gyalázatos merénylet Ravasz püspök ellen)

Duplacsaló, zsaroló és rágalmazó

Vörösmarty performansz szerkó

Írta: Ravasz László Baráti Kör

Barátaink felhívták a figyelmünket arra, hogy Mészáros Márton június 5-én 17.30-kor a Vörösmarty téri kis színpadon súlyosan dehonesztáló szavakat mondott névadónkra, Ravasz László püspökre. Mészáros Mártonnak Reformáció, közvetítés, nyilvánosság címmel jelent meg  nemrégiben egy könyve a FISZ-Minerva – Ráció közös kiadásában. Ezzel kapcsolatban beszélgetett vele Borbáth Péter pénteken 5-től fél hatig.

A kisméretű, bibliográfiával és mellékletekkel együtt alig 220 oldalas könyv két, egymással csak laza asszociatív kapcsolatban levő részre oszlik. Az első Luther “médiatevékenységét” elemzi, kiterjedt levelezését és röpiratait, a második a magyar református egyház viszonyát a huszadik század harmincas éveiben a felekezeti sajtóhoz, a rádióhoz és a filmekhez. Silány kis kompendium az egész, még ha nem gondolunk is arra, milyen módon szerzett vele a szerző kétszeres nekifutásra PhD fokozatot. Most végre megjelent a corpus delicti, látszik, a szerző az elmúlt éveket nem használta fel arra, hogy javítson a szövegen. De nekünk nem Mészáros Márton leírt szavaival van bajunk, hanem azokkal, amelyek elhangzottak a Vörösmarty téren.

Mészáros ugyanis kijelentette ott a színpadon, több tucat ember füle hallatára, hogy Ravasz László súlyosan antiszemita volt, mint ahogy az egész református egyház a harmincas években. Ennek fő bizonyítékát abban látta, hogy Ravasz László főrendiházi tagként megszavazta a zsidótörvényeket. Mészáros hozzátette, nagyon sajnálja, hogy “ezt kell mondania”, és szégyelli magát Ravasz László helyett is. A témát nem a kérdező, hanem Mészáros hozta szóba, nagyon határozottan és hangsúlyosan. Ez annál különösebb, mivel a könyvben szóba sem kerül Ravasz püspök állítólagos antiszemitizmusa. Mi oka volt Mészárosnak arra, hogy éppen ott és akkor vádaskodjon?

A téren véletlenül tartózkodott a Bibó István Társaság egyik tagja, aki bennünket és a családot is informálta Mészáros szavairól. Bibó Istvánt nagyon megrázta a hír, hogy éppen a reformátusnak nevezett egyetem egyik oktatója rágalmazza imádott nagyapját. Az tovább árnyalja a képet, hogy Mészáros beházasodás révén annak a Hegedűs klánnak a tagja, melynek azóta elhunyt vezetője őt annak idején száműzte az általa újralapított Baár-Madas igazgatói székéből. Hegedűsék csakugyan antiszemiták, ezt soha nem is titkolták. De hogy éppen ennek a családnak az egyik tagja rágalmazza meg antiszemitaként a magyar reformátusság legtündöklőbb alakját, az mindent felülmúló arcátlanság.

Ami Mészáros állításának tartalmát illeti: Ravasz László mint főrendiházi tag csakugyan megszavazta a zsidótörvényeket, akárcsak Serédi Jusztinián hercegprímás és sokan mások. Ezek a törvények a zsidóknak a felsőoktatásba való bejutását, közéleti szerepét korlátozták, sem vagyonukat, sem személyes biztonságukat nem érintették. Amikor elfogadták őket, nem sejthették a hitleri Endlösung sátáni tervét. Ravasz püspök ennek ellenére soha nem bírta ezt magának megbocsátani, egész életében gyötörte érte a lelkiismeret. Erről  művészi és hiteles dokumentumot készített Forgách Péter filmrendező. Viszont soha életében nem ártott zsidó embereknek, és az a fajta primitív antiszemitizmus a lehető legtávolabb állt tőle, amely például az óbudai református gyülekezet kiadványaiban megjelent.

Mi mindenesetre megszerezzük a hangfelvételt Mészáros szavairól és eldöntjük, mit csinálunk annak alapján. A család rágalmazási pert fontolgat Mészáros ellen. Még nem döntöttük el, mi mit lépünk.

Egy tanácsot azonban máris adunk Mészáros Mártonnak (vagy Istvánnak?). Ne szégyellje magát Ravasz püspök helyett és nevében. Szégyellje magát saját jogán, a két szégyenletes doktori eljárásért, a fenyegetőzéseiért, zsarolásaiért és Ravasz püspök nagy nyilvánosság előtt elkövetett, gyalázatos megrágalmazásáért.

The screening of the Károli University (A Károli átvilágítása)

 

A Károli leszerepelt vezérkara

Balla, a székéhez ragadt bábrektor

Írta: Sola scriptura

 

A legutóbbi választások megmutatták, mennyire hajlandók betartani a kormánypártok az általuk hozott és a parlamenten villámsebességgel átnyomott törvényeket. Ha direkt magukra illetve családtagjaikra, üzletfeleikre (Habony, Tiborcz, a felcsúti Mészáros) kivételező, kedvező bánásmódot szuszakoltak bele a törvénybe, akkor persze boldogan, hiszen ami nekik kedvez, az hátrányos a többinek. A többi törvényt, azon belül a kampányfinanszírozásra vonatkozót pedig betartatják másokkal, de maguk nem tartják be, eszükbe se jut.

A kampányköltségek egy párt esetében 1 milliárd (egészen pontosan 995 millió) forintot tehettek ki az előírások szerint. Nos, mint a Transparency International Magyarország által végzett civil  kampánymonitor kimutatta, a kormánypártok NÉGYSZER TÖBBET költöttek a megengedettnél. Úgy, hogy a közpénzből egyszerűen “átcsoportosítottak” kampánycélokra komoly összegeket, úgy, hogy megzsaroltak vállalkozókat, akik tudták, ha nem tejelnek, holnap vállalkozásaik nem kapnak megrendelést, és még szerencsésnek mondhatják magukat, ha csak egy “visszautasíthatatlan ajánlat”-ot elfogadva kell megválniuk jóval áron alul cégüktől. Van ennél rosszabb lehetőség is, tudja azt mindenki jól, senki nem kíván utcai baleset áldozatává válni, vagy szívrohamot kapni egy rendőrautóban.

A közpénzek kreatív felhasználásának egy viszonylag új trükkje a pénz kihelyezése látszólag civil intézményekhez vagy egyesületekhez. Miből van a Civil Összefogás Fórumnak (CÖF) körülbelül egymilliárd forintja kampányolásra? Összeadták a civilek, no persze. Még jobb, ha a pénzeket nem utcán handabandázó, kiszámíthatatlan gyülevész hordának utalják át, hanem egy komoly, sőt magasztos nevű intézménynek, amely rendelkezik alapító okirattal, sőt: “hitvallással”, költségvetése van és gazdasági osztálya, kifizetéseket eszközöl és adományokat fogad el.

Nos, a Károli Gáspár Református Egyetem valósággal ideális helye az állami pénzek pártpénzzé mosásának, szigorúan “testvéri” alapon, természetesen. “Áldott Orbán testvérünk”, ahogy a RefLap szokta őt nevezni, már első uralkodási periódusában juttatott 2 milliárdot a Károlinak a bölcskar új épületére. Tudjuk, ház nem épült, a pénz mégis eltűnt szőrén-szálán, Szabó András dékán és Tenke Sándor rektor áldatlan közreműködésével. Ami azonban mostanában folyik, ahhoz képest az a kétmilliárd, amiből Szabó villát vett az Adrián magának, Tenke pedig autókat a szeretőinek, a saját sötét feje fölé pedig kristálycsillárt, puszta apróságnak tűnik.

A Károliba ömlik a közpénz. Ez a következő tényekből világosan kikövetkeztethető:

1. Az országban itt a legalacsonyabb az oktató/hallgatói arány, tehát itt jut a legtöbb oktató egy hallgatóra. Márpedig az oktatókat ki is kell fizetni, minél magasabb fokú minősítéssel rendelkeznek, annál drágábbak. A Károlinak ez annyira meg se kottyan, hogy olyan embereknek is tud fizetni éveken keresztül professzori, sőt intézetvezetői fizetést, akik nem is oktatnak, pl. Kun Miklós, Szabó András, vagy az Orbán szobatársából, Hermann Róbertből meg hasonló csókosokból összegányolt Történettudományi Doktori Iskola tagjai.

2. A Károli rengeteget költ tökéletesen fölösleges dolgokra, pl. a bűnrossz színvonalú kárpátalji Rákóczi Ferenc Főiskolával kiépített kapcsolatokra, könyvkiadásra, kultúrrendezvényekre, ahol a helyiséget a Károli, a kultúrát a meghívottak biztosítják. De a legkirívóbb fölösleges pénzköltés a moszados Wistmanwood alkalmazása. Ezt a gyanús hátterű, megfigyelési engedéllyel nem rendelkező céget fizeti Balla Péter rektor, hittudományi professzor azért, hogy különféle ürügyekkel magánlakásokba bejutva ott titkosszolgálati módszerekkel adatokat gyűjtsön a Károli jelenlegi és volt alkalmazottairól.

3. Minden más egyetem bezárja, sőt eladja épületeit, kikapcsolja a liftet és a fűtést, hogy megtakarítson valahogy, csak a Károli vásárol. Megvette vagy ajándékba kapta a Dózsa György út 25-27. hatalmas iskolaépületet, fejedelmi módon felújíttatta, ősszel már a második emeletet is belakják, oda költözik az angol tanszék. A Károlinak még arra is futja, hogy fegyveres őrökkel biztosítsa a Dózsa György utcai épületet. Vajon mi lehet ott, hogy marcona securitys figurák védik a nap huszonnégy órájában? Mennyibe kerül ez, és főleg, miből kerül erre pénz?

A Károli éves elszámolása, amíg fent volt a honlapon, egy A4-es papírra ráfért. Pont nullára sikerült  mindig kihozni a mérleget, itt egy kicsi plusz, ott egy kicsi mínusz, a végeredmény egál. Az utóbbi években a Károli már a honlapjára sem teszi ki a Balla és gazdaságis lakájai által hamisított primitívséget.

A Political Capital, a Transparency International Magyarország, a K-Monitor és az Átlátszó felszólította a magyar országgyűlési képviselőket, hogy törvényi szabályokat dolgozzanak ki az elszámoltatásra, hogy “végre megtisztuljon a korrupciótól” a magyar közélet.

Ezt kívánjuk mi is a Károlitól. Tegye ki a honlapjára, kiktől, milyen szervezetektől származó forrásokból gazdálkodik és MIRE KÖLTI A KÖZPÉNZT és azokat a milliókat, sőt milliárdokat, mi még ezen felül befolyik az egyetem kasszájába sötét csatornákon keresztül.

Felszólítjuk a Zsinatot, KÖVETELJE A KÁROLI ÁTVILÁGÍTÁSÁT. Bízzon meg független céget az egyetemi pénzmozgások ellenőrzésével. Ha ez nem történik meg, komoly esélyük van arra, hogy a reformáció félévezredes jubileumát orbitális botránnyal “ünnepelhessék”. Beláthatnák végre: Orbán testvér nem örökkévaló, és a magyarországi korrupcióra, főleg ha ezek EU-s pénzeket is érintenek, már a külföld is felfigyelt. A protestáns világ, sőt Európa megrökönyödéssel és undorral figyeli a magyarországi bűncselekményeket, köztük a református egyház bizonyos figurái által elkövetetteket. Most még nincs késő: ELLENŐRIZZÉTEK A KÁROLI PÉNZÜGYEIT!

Ha nem teszik meg, sanszos, hogy megteszik mások, és kiderül, hogy a magyar maffiacsalád feje, Orbán testvér parkoltatja ott vagyona egy részét, hogy milyen ellenszolgáltatások fejében, ennek a kitalálására még a mi fantáziánk is szegény. Közeledik a vihar és elsodor mindent: Orbán testvért, a Fideszt, a korrupt nyomorultakat, a tönkretett magyar egészségügyet és az egész gazdaságot, talán az egész országot.

Ha nem vigyáztok, a magyar reformátusság becsületét is. Mert ti eladtátok a becsületeteket, NA, MENNYIÉRT IS? Ez sem lesz már sokáig titok. Az utolsó percben vagytok: világítsátok át magatokat és szabaduljatok meg a mocsoktól.

FIAT LUX.