Csilicsala bácsi
A demens exhibicionista
Szerző: Hitvesi Hálószoba
A magyar felsőoktatás legundorítóbb házaspárja, Szabó András és Ludvig (lopott nevén Petrőczi) Éva ismét hallat magáról. Nemhogy örülnének, hogy lelepleződött cselszövéseik, aljasságaik, csalásaik és egyéb bűncselekményeik ellenére csendben meghúzhatják magukat, éppen ellenkezőleg, állandóan a figyelem központjába tolakodnak. Hol vidéki rendezvényekre hívatják meg magukat, hol református lapok és blogok szerkesztőit veszik rá arra, hogy ocsmány ábrázatukat és nem kevésbé förtelmes szövegüket gyanútlan hallgatóik-olvasóik fülébe-képébe tolják. A Károli Gáspár Református Egyetem penetránsan rossz híre elsősorban nekik köszönhető. Mégis ők azok, akik a Károli első dékánját, Szilágyi Ferencet megvezetve a küszöb alatt bekúszva az egyetemre, tehetséges kollégáik hátán felkapaszkodva, majd azokat megrágalmazva és kirúgatva, még mindig ott bitorolják a tőlük elvett helyeket. Igaz, Petrőczit Sepsi Enikő dékán nyugdíjazás címén lapátra tette, de ez nem zavarja őt abban, hogy férje látogatása ürügyén továbbra is a Károlin rontsa a levegőt. Több emberélet (Szilágyi Ferenc, Györke Ildikó, Szigeti Lajos Sándor, Király Gyula, Bolyki János, Szitár Katalin, Hoffner László stb.), őrületbe kergetett kolléga (Marosi Margó) sorsa és számos tönkretett karrier és egzisztencia (ezeket nem sorolom, nehogy tovább rontsak a még élő és épelméjű áldozatok helyzetén) szárad a lelkükön, de ők ezt lerázzák magukról, mint kutya a vizet, és igyekeznek a nyilvánosság előtt fényeztetni magukat. Petrőczi a Hold utcai templomban egy József Attila díjat sírt ki magának a félkegyelmű, azóta menesztett ex-miniszter Balog Zoltántól, Szabó András pedig ugyanott egy MAB-vezetőségi pozíciót azok után, hogy a MAB határozatban leplezte le a házaspár PhD-csalásait és előbb felfüggesztette, majd végleg bezárta miattuk a Károli Irodalomtudományi Doktori Iskoláját (melyet mellesleg Hima Gabriella, Szigeti Lajos Sándor és Fabiny Tibor alapítottak).
Emlékeztetőül:
A károlis Bonnie and Clyde páros, Szabó András és Szabó Andrásné Ludvig (Petrőczi) Éva PhD-csalásaikról híresültek el, amelyekkel kapcsolatban évekig büntetőeljárás folyt ellenük, mígnem a Károli Jogi Karáról a Fővárosi Főügyészség élére protezsált Ibolya Tibor elsimította az ügyüket. Szabó András, hogy törzstagságot szerezzen magának, hamis témavezetést tüntetett fel az Országos Doktori Tanács honlapján. Akkor vette át Mészáros Márton témavezetését, amikor az már tokkal-vonóval le is adta a társszerzővel közösen is csak 13 oldalt kitevő ún. disszertációját. Kéz kezet mos alapon Mészáros megengedte Szabónak, hogy utólagosan témavezetőként tüntesse fel magát a neve mellett, Szabó pedig elintézte, hogy Mészáros 100%-kal védje meg a nagy semmit. (Végül a Kulcsár-Szabó maffia beavatkozása kellett ahhoz, hogy Mészárosnak Pál József és Jakab Éva segítségével a Károlin csalás miatt visszavont fokozatát a Szegedi Egyetemmel adassák ki újra.) Ludvig pedig az ELTÉ-n megbukott Baranyai Katalin PhD-ját vette át az azt el nem fogadó témavezetőtől, Rónay Lászlótól, és a bukott dolgozatot védette meg a saját névleges témavezetése mellett a Károlin úgy, hogy a ritét elért Baranyai pontszámát az okirathamisításairól hírhedt titkárnővel, Demes-Kőfalusi Krisztinával “feljavíttatta”.
Ezeknek a köztörvényes bűnözőknek örülniük kellene, hogy ezek után nem ülnek börtönben. De ezeknek több kell: nyilvános elismerés. Természetesen soha senkinek nem jutna eszébe, hogy ezeket a tehetségtelen csalókat elismerje, pláne jutalmazza. Ezért a kitüntetéseket és jutalmakat ők intézik el maguknak. Mind a József Attila díjat, mind a MAB vezetőségi pozíciót, mind az Apáczai Csere János díjat az ütődött, közismerten félrejutalmazó Balog Zoltánnál sírták ki, még akkor is, ha utóbbit Balog menesztése miatt már Kásler adta át Szabónak. Most pedig az írni közismerten nem tudó, mások iratait szerkesztgető-kiadogató Szabó András járt ki magának a PhD-csalásokban cinkosánál, Balla Péternél egy egyetemi publikációs díjat a Coetus Ungaricus kötetéért, amelybe 16. századi wittenbergi magyar diákok életrajzát és levelezését gyűjtötte össze, szokása szerint egyetlenegy saját, eredeti gondolat hozzáadása nélkül. Az álinterjú, amelyet a publikációs díj ürügyén közöl a református fórum, a Szabótól megszokott banalitásokból áll. Álinterjú, mert Szabó mind a kérdéseket, mind a válaszokat nyomdakészen küldte el a cikket jegyző volt tanítványának, a talpnyalásáról ismert N. Lászlónak. A szöveg megfogalmazásába azonban Ludvig is belekotyoghatott, mert Szabó közhelyes mondanivalójába váratlanul belefonódik egy Ludvig (Petrőczi)-vers. A már megszokott “négykezesek” után most kvázi egy “négylábast” látunk tőlük: úgy tekeredik rá ez a nedvdús Petrőczi-vers Szabó száraz szövegére, ahogy a hitvesi ágyban Ludvig kövér combjai Szabó egyenlőtlen hosszúságú és vastagságú alsó végtagjaira, beszippantani akarván a hordóhas alatt fonnyadozó, nemlétező lényegtelenséget.
Így lesz a Coetus Ungaricus ból Coitus Ungaricus, Szabó és Ludvig gustustalan nyíltszíni egyesülése.