Írta: Sola fide
Október 31-én ünnepeljük a reformáció emléknapját. Elhangzanak a szokásos közhelyes, patetikus prédikációk és az ostobaságok a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezett tételekről. Miért szögezett volna ki egy képzett teológus 95, latin nyelvű tételt, melyeknek jó része szubtilis teológiai elemzésekre utalt, egy olyan városban, amelynek lakossága csak néhány százalékban írt és olvasott az anyanyelvén, németül? Természetesen nem kiszögezte, hanem elküldte a téziseket magához hasonlóan képzett teológusoknak, papoknak és nagy hatalmú világi uraknak. A tételek kiszögezése csak egy Melanchton által kitalált legenda, mégis ez vált a reformáció szimbólumává.
A reformáció neve ma a laikus közgondolkodásban elválaszthatatlanul Lutheréval fonódott össze, a félévezredes emlékévben ez nagyon jól megfigyelhető volt. Wittenberg turisztikai sztárolása és a Luther sör kereskedelmi sikere is annak a német földön kialakult Luther-kultusznak a folyománya, amely már a tizenhetedik században megmutatkozott. Egy 1617-es röpirat grafikája Luthert ábrázolja, amint tollával felírja a téziseit a wittenbergi vártemplom ajtajára, a toll belefúródik egy tüzes trónon (Róma) ülő oroszlán (X. Leo pápa) fejébe, és lelöki róla a pápai tiarát. Az előtérben látható egy megsütött liba (utalás Jan Husra, akinek a neve csehül libát jelent). A kép tetején ülő Isten sugallja Luthernak, hogy vigye el a nép közé a Szentírást, amit ő meg is tesz.
A kép elemei megfeleltethetők a mai, németországi kiindulású Luther-kultusz elemeinek. A tizenkilencedik századi német történetírásban Luthert a német egység előhírnökének is tekintették. Ezt Biblia-fordításával érdemelte ki, amely csakugyan hozzájárult egy széttagolt birodalomban a német köznyelv egységesüléséhez.
A lutheri felfogás szerint az isteni kegyelem megmenti az embert az állandó rettegéstől és teljesítménykényszertől. Az ember feladata tehát a feltétel nélküli hit és annak megvallása.
Ez az alapgondolata annak az utólag reformációnak nevezett mozgalomnak, amelyet a németországi történettudomány Leopold von Rankét követve 1517 – a lutheri tételek nyilvánosságra hozása – és 1555 – az augsburgi vallásbéke – közötti időszakban helyez el. A mozgalom megindítóinak célja nem egyházszakadás volt, hanem a hitélet megtisztítása, visszatérés a krisztusi alapokhoz.
A reformációt az utóbbi száz évben megpróbálták politikai célokra felhasználni. Az 1917-es emlékév az első világháborús vereségek miatt megtépázott német nemzeti tudatot próbálta meg erősíteni. A 450-edik évforduló idején, 1933-ban még arra is történt kísérlet a nemzetiszocialista propaganda részéről, hogy a Luther által elkezdett mű kiteljesítőjeként Adolf Hitlert mutassák fel.
A 2017-es emlékévet Magyarországon a fideszkormány saját hatalmának spirituális legitimálására használta fel. Ebben a Magyar Református Egyház (továbbiakban: MRE) vezetői szervilisen kiszolgálták őket. Akkora blaszfémia is elhangzott a jelenlegi főpásztor, Bogárdi Szabó szájából, hogy Orbán gondolkodóként csak Kálvinhoz hasonlítható. Orbán hálás az MRE-nek, rengeteg közpénzt, irdatlan ingatlanvagyont juttat nekik. Agyonfizetett, aljas cselédek a mai magyar reformátusok lelki (???) vezetői. Lelkipásztorokból templomi üvöltő dervisekké váltak, az erkölcsi bukás mélységes szakadékának aljára taszítva az MRE-t.
A reformációs gondolatnak és Luther személyének a politikai ki- és felhasználása indíthatta az EKD (Evangelische Kirche Deutschlands), Németország Evangélikus Egyházát annak a 2014-es dokumentumnak a kiadására, amely leszögezte, hogy bár a reformáció össz-európai, hatásában pedig világméretű, mégis elsődlegesen vallási esemény.
A magyarországi evangélikusok – élükön Fabiny Tamás püspökkel – mindig is elhatárolódtak a vallás politikai célú lealjasításától, a “politikai kereszténységtől”. A 2017-es emlékévben alig kaptak valami pénzt a magyar államtól, míg a fideszt harsány röfögéssel szolgáló refik elé úgy ömlött a közpénz, mint a moslék a disznók elé.
De a reformátusok bendője feneketlen, étvágya csillapíthatatlan. Ez különösen érvényes a Károli Gáspár nevére szégyent hozó Református Egyetemre.
Nemrég kapták meg az államtól a kecskeméti pedagógiai kart, most már a Kaposvári Egyetem három karára is fáj a foguk. Ezzel az 1993-ban a neonáci Hegedüs püspök által gründolt kétkarú Károli olyan sok karú lesz, mint Siva istennő.
A Károli oktatói karába gyűltek össze az egyház legaljasabb, legbutább és leggonoszabb figurái. Jól emlékszünk még Tenke Sándor rektorra, Czunyiné Bertalan Judit szeretőjére, akinek kedvenc mondásától: “Ki nem szarja le a zsinatot?” – ma is összerezzenünk. Őt követi aljasságban Balla Péter, aki nem átallotta a nyírfás Földi vérebeit küldeni saját kollégái lakására. Hogy a tolvaj és hamistanúzó Szabó Andrásról és bolti tolvaj, grafomán és nimfomán feleségéről, Petrőczi Éváról se feledkezzünk meg.
Egy másik károlis kiválóságról, Raffay Ernőről az a rágalom terjedte el, hogy spiclijelentéseket firkált szegedi kollégáiról. Ezt Szabó András terjesztette el róla, miután megtudta, hogy az ő feleségéről, a Ludvig Éváról írt kacagtató pamfleteket közös szegedi pályafutásuk alatt. Raffay humora azóta is fergeteges. Országgyűlési vendégszerepléséről csak röhögve tudtak az ismerősök beszélni. A Károlin mint a MIÉP egyik alelnöke szolgálta a Hegedűs-klánt. Antiszemita árnyalatú firkálmányai annyira elnyerték a mostani hatalom kegyét, hogy ki is tüntették.
Kitüntetést kapott Semjéntől a féleszű Bogár László is, aki ordas antiszemita uszításával szintén a Károlin rontja az ifjúságot.
Ezek az emberek és intézmények megszentségtelenítik a reformáció örökségét.
A reformáció emléknapján ne is rájuk és az általuk bemocskolt és erkölcstelenné züllesztett Magyarországi Református Egyházra gondoljunk, hanem forduljunk a hit tiszta forrásaihoz. Gondoljunk az öt sola-elvre, különösen arra, amelyet jelképül választottam az írásomhoz.
SOLA FIDE! CSAK A HIT ÁLTAL ÜDVÖZÜLÜNK!
Áldás, békesség a hitben járó testvéreknek! A reformáció meggyalázóira, a vallásos hit vámszedőire, a politika palástos utcalányaira pedig sújtson le a Magasságos Isten haragja!