Students sold out! (Hallgatót vegyenek!)

Kinek épült ez az új óriás Campus Kecskeméten,

ha a régi is üres?

 

Szerző: Business Church

Az idei évben a tavalyihoz képest húsz százalékkal kevesebben jelentkeztek a felsőoktatásba. Ez mindenekelőtt a pedagógus szakokat érinti és a vidéki egyetemeket. Az elmúlt évhez képest 52%-kal kevesebb jelentkező kívánt a nemrég kurtán-furcsán gründolt Neumann János Egyetemen tanulni. Ők a jelenlegi helyzet legnagyobb vesztesei.

Úgy tűnik, a felekezeti fenntartású egyetemek jobban jártak. Bár a Károli Református Egyetemre jelentkezettek száma 13%-kal csökkent, de mégis növekedtek, hiszen hozzájuk csatolták a kecskeméti pedagógiai kart.  A döntés hivatalos indoklása az volt, hogy a karnak helyet adó épület a MRE tulajdona.

A Károli honlapja így kommentálja az eseményt: “Az 1918-ban a Kecskeméti Református Egyházközség által alapított ‘tanítóképző’ és annak Kaszap utcai épülete – a felsőoktatás átalakításának eredményeként – 72 év után kerül vissza az egyház tulajdonába.” Az épület tulajdonosa eddig is az egyház volt, kaptak is érte bérleti díjat. Most viszont megkapták ráadásul az egész kart, emberekkel, oktatókkal, diákokkal, pedagógiai kultúrával együtt.
A felekezeti felsőoktatási intézmények azzal reklámozzák magukat, hogy náluk a hallgatókat nemcsak rendkívül magas intellektuális színvonal várja, hanem keresztény/keresztyén erkölcsiség és családias légkör is. A légkör vonzóerejét bizonyos pénzügyi meggondolások is alátámaszthatják. Az alacsony színvonal köztudott. 2020-ban a Pázmányra 370 ponttal lehetett bejutni államilag finanszírozott képzésre, a Károlira már 301 ponttal. Ez a hetven pontnyi szakadék jól jelzi, milyen mélységes mélyen van a károlis jogászképzés országos szinten.  Okos gyerekek ide nem is jelentkeznek, csak a Károli szokásos ügyfélköre: vidéki bumburnyákok fröccsöntött klumpában és suksüköző beszédmóddal.

Nos ezt ellensúlyozza a Károli PÉNZZEL!!! Magyarán vásárolja a hallgatókat.

Ha valaki például önköltséges képzésre jelentkezik a Károli Állam- és Jogtudományi Karára –, amely a bejutottak pontszámát tekintve alulról a harmadik –, az az egyetem hallgatói támogatásokról szóló dokumentumának 37.§ szerint visszanyerheti az első féléves önköltség akár 75%-át.
A másod- és harmadéves önköltséges képzésben részt vevők pályázhatnak a 48.§ alapján az Eötvös Károly ösztöndíjra, ezzel is tetemes visszatérítést érhetnek el.

Egyetlen feltétele ezeknek a visszatérítéseknek az, hogy a hallgató a felvételi kérelemben első helyen jelölje be a Károlit. Tudjuk, az első helyen jelentkezők alapján rangsorolják az egyetemeket. Ilyen módon a Károli pénzfizetés alapján kerül előbbre a rangsorban.
De milyen pénzből tudja a Károli magához csábítani az első helyre jelentkezőket?
Ha elolvassuk a kormány és a MRE között 2017 októberében született együttműködési megállapodás szövegét, akkor megtudjuk, hogy a református felsőoktatás nemcsak közpénzből felújított nagy értékű ingatlanokat kapott a kormánytól – pl. a Károlyi-Csekonics palotaegyüttest –, hanem jelentős állandó pénzbeli támogatást is.

Ahogy Orbán Viktor kijelentette: „kormányunk kimondatlanul is érvényes jelszava a Soli Deo gloria (egyedül Istené a dicsőség), ez nemzet- és országépítő kormány.” Ez a jelszó nyer konkrét értelmet a református felsőoktatás bőkezű támogatásában is. Egyébként két református egyetem is van már, a Károli mellett megszületett “fű alatt” a Debreceni Református Hittudományi Egyetem is. Ez egyelőre még csak kétkarú: a teológia mellett a református tanítóképzést látja el, de bármikor tovább bővülhet. Ha valamelyik állami egyetem kóbor karát vonzani kezdi a “keresztyén szellemiség és családias légkör”. Vagy valami egészen más.

Marginal position (A szőnyeg szélére állítva)

A szőnyeg szélére állítva

Szerző: Hírös Hírnök

Amint több országos és helyi portál hírt adott róla, júniusban felállt a Neumann János Alapítvány kuratóriuma. Azt már korábban is tudni lehetett, hogy a Neumann János Egyetemért Alapítványt tulajdonló kuratórium elnöki székébe Csizmadia Norbertet ültették, aki Matolcsy György közeléből érkezett, és aki a polgármester férje (Szemerey Szabolcs – Matolcsy György rokona) vezérigazgatta KEDO Zrt., a campus beruházást koordináló társaság igazgatóságának a tagja.

• Tag lett Gaál József álláshalmozó, Kecskemét egyik alpolgármestere, akiről nem tudni, hogy mire föl kapott piaci igazgató vállalkozóként 8,4 milliót a Slow Food piacra. Az ő neve felmerült a piaci kirúgási botránynál és adatvédelmi incidensnél. De ez még nem elég: ő az országos iparkamara egyik alelnöke, a megyei iparkamara elnöke, továbbá szintén a KEDO Zrt. igazgatóságának tagja; nemrég egy kirakat- eseményen az állam által bértámogatott Szimikron Kft. tulajdonosa, ügyvezetője. A Pedellus-rektortól címzetes egyetemi docensi kinevezést is kapott, sőt, rendszeresen egyetemi órákat is kap, hogy az cserébe benyomja őt a kuratóriumba. (Ha ez nem sikerülne, akkor legalább a polgármesteri székbe. Fülöp a városatyákkal, Gaállal, Hörcsikkel intenzíven dolgozik Szemereyné Pataki Klaudia megbuktatásán. Persze csak suttyomban, az asszonyság háta mögött, akivel szemtől szembe puszipajtások.)
• Tag lett Lezsák Sándor is, aki szintén gyűjti a neve mellett a pozíciókat és a közpénz milliárdokat. Az Országgyűlés alelnöke; kormánypárti országgyűlési képviselő (Bács megye 4. vk.); a Nemzeti Fórum Egyesület elnöke; a Lakitelek Alapítvány és Népfőiskola alapítója; a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke. A Hungarikum Liget megálmodója.
• Tag lett dr. Nagy Zoltán, a Phoenix Mecano Kecskemét Kft. ügyvezetője. (Róla nem derült ki semmi kompromittáló.)
• Tag lett Bánkuty Tamás József, aki dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumban 2010 és 2013 között, 2013-tól a Magyar Nemzeti Bank munkatársa. 2014 óta a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány igazgatója. Az Optima Befektetési Alapkezelő Zrt. felügyelőbizottsági, illetve a Ferida Zrt. igazgatósági tagja. Kopátsy Sándor Akadémiai Kiadónál megjelent Új közgazdaságtan című könyvének szerkesztője, és közreműködött Matolcsy György Egyensúly és növekedés című kötetének elkészítésében is.
• Nem lett tag a jászberényi tanítóképzőből ideszabadult Pedellus, aki a rektori székbe nyalta föl magát…

Két és fél hónappal ezelőtt aztán kiderült a többi kuratóriumi tag neve és tevékenységi köre. Az öt tagból ketten Matolcsy György közeléből érkeztek a kuratóriumba, kettő tag pedig politikus. Lezsák Sándor egyértelműen az, Gaál József alpolgármester pedig, annak ellenére, hogy formálisan nem tagja a Fidesznek, mégis egy városvezető tisztséget kapott a fideszes városirányítástól, még ha külsős alpolgármesterként is. Ketten közvetlenül a polgármester férje mellől érkeztek a KEDO Zrt. igazgatóságából.

Mindez nem friss hír. A friss hír a fotó. Szegény Pedellus – brumszli alkatával, kocka fejével, sültparaszt képével, rosszul szabott, cipőjére rogyó trottyos öltönyével – nagyon kirí a sorból. Nem csoda, hogy a szőnyeg szélére állították, hogy nem rontsa az összképet. De így is elrontotta. Hogy nem találja helyét a “nagy emberek” között a “saját” egyetemén, zavartan téblábolva próbál becsatlakozni két “nagy ember” beszélgetésébe, majd egy csoportosulásnál a hátsó sorban ágaskodva próbál képbe kerülni, az az alábbi videóból is kiderül. Még leginkább a polgármester asszony oldalán, hozzá dörgölőzve érzi magát biztonságban, amint egy tipikus képkocka mutatja:

Elefánt a porcelánboltban

Passive Resistance

Mottó:

 

Edward király, angol király

Léptet fakó lován:

Hadd látom, úgymond, mennyit ér

A velszi tartomány.

 

Van-e ott folyó és földje jó?

Legelőin fű kövér?

Használt-e a megöntözés:

A pártos honfivér?

 

S a nép, az istenadta nép,

Ha oly boldog-e rajt’

Mint akarom, s mint a barom,

Melyet igába hajt?

 

Felség! valóban koronád

Legszebb gyémántja Velsz:

Földet, folyót, legelni jót,

Hegy-völgyet benne lelsz.

 

S a nép, az istenadta nép

Oly boldog rajta, Sire!

Kunyhói mind hallgatva, mint

Megannyi puszta sir.

 

 

Az új hadizsákmány

Szerző: Bácsmegyei Bárd

Múlt pénteken, azaz július 31-én bevonultak az egyházi hódítók Kecskemétre, a Kaszap utcába. Sokan voltak. Jöttek a vezetők, és jött az udvartartás. Felmérték a hadizsákmányt: a gyönyörű történelmi épületet és az embertömeget, ami szükséges rosszként az épülettel jár. “Bár a hallgatók volnának ennyien, mint ez a sok léhűtő, akiket most már nekünk kell etetnünk” – sóhajtoztak egymás közt. “Nem sokáig” – nyugtatta meg a delegációt egy nyurga, szemüveges, majdnem kopaszra nyírt, feltűnően alacsony homlokú figura, akit gazdasági igazgatóként mutattak be. – “Rövid úton megtizedeljük őket.” A bennszülöttek is sokan voltak, jóval többen, mint a gyarmatosítók, annyian, hogy termet kellett cserélni, de még a legnagyobban sem jutott ülőhely mindenkinek.

Beszédet csak ketten tartottak, a rektornő és az illetékes dékán. Az eseményt tájékoztatásként hirdették meg, de infó nem sok hangzott el. Úgy tűnt, mintha a gyarmatosítók is csak sötétben tapogatóznának, nemigazán tudják, mit vesznek át, azt pedig még kevésbé, hogyan tegyék ezt. Az elsőként fellépő szőke nő már jócskán benne járt a korban, de ez láthatóan nem tudatosodott benne. Talán még mindig tinédzsernek képzelte magát, mert fekete alapon fehér pöttyös topot viselt, a bal vállán hatalmas, arasznyi átmérőjű rózsaszín rózsával megspékelve. Inkább a hallgatóság érzelmeire apellált, mint az eszükre, amelyről nyilván azt hitte, hogy nincs is. Valamilyen képeslapot szorongatott a kezében, és közben Bozsó János mesterről hadovált, utána pedig valamelyik rokonáról, talán az anyósáról, aki anno ide járt a Kaszap utcába tanulni. Lényegében ez volt az üzenet. Vagyis ő maga, az ő kecskeméti kötődése, amit ezekkel a példákkal próbált átültetni a bamba fejekbe. Utána egy zömök, szemüveges fiatalember, a nagykőrösi dékán tartott egy szpícset. Infó abban se volt egy szál se, de legalább kellemes orgánuma volt. Nem véletlenül, ugyanis az illető elsősorban pap, és csak másodsorban a tanítók dékánja. Olyan semmitmondó utasítást adott a leigázott rabszolgáknak, hogy “vegyék fel a munkát”. Majd amikor az egyik helyi oktató rákérdezett, hogy ez mégis mit jelent a nyár közepén, úgy válaszolt, hogy “folytassák a szabadságot”. A kérdések megválaszolására még egy magas, fekete hajú, az elmondások szerint eléggé arrogánsan válaszolgató nő is szót kapott, aki állítólag simán bevallotta, hogy eddig még nem csináltak semmit bekebelezési ügyben. Erről azonban szerinte nem ők, vagyis nem a károlisok tehetnek, hanem a birka alföldi kollégák, akik még a nevüket se tudják leírni. Még egy valamire való névsort se bírtak átadni a megszállóknak, akik így azt se tudhatják, kiket kellene dolgoztatniuk.

A Kaszap utcai épület amúgy belülről elég riasztó volt, úgy nézett ki, mint tájkép csata után vagy még inkább, mint csata előtt. Mint Kutuzov Moszkvája a Háború és békében az orosz csapatok visszavonulása és Napoleon nyomulása alatt. A visszavonuló neumannosok felégettek mindent a gyarmatosítók elől. Vittek magukkal minden mozdíthatót. Leszereltek minden értéket, kitépték a falból a komputereket, kábelestül a szkennereket és másológépeket. Csak a nagyon régi és elavult múzeumi darabokat hagyták a helyükön. 

A hódítók egyébként megérdemelték az ellenséges fogadtatást. Vidéki tahóknak nézték a leigázott kollégákat, órákig várakoztatták őket a folyosókon a szerződéseikre, amelyek állítólag hiányosak voltak. A legtöbb kolléga csak a haját tépte, mikor meglátta őket. Már akinek volt mit. Néhány idős, kopasz kolléga csak sápadozott a diktátumok láttán. Rohantak a szobájukba pakolni, hogy bevégezzék azt a kármentést, amit a neumannos vezetőség már elkezdett.

Ez a pusztítás és felégetés az ellenség elől a csendes lázadás egyik formája. De volt, aki még ennél is elszántabban fordult szembe a szólamokban már elvárásként hirdetett szenteskedő szellemiséggel. Fogadkoztak, hogy semmiképp se fognak “áldás békességgel” köszönni. Ha már minden kötél szakad és nagyon muszáj lesz ájtatoskodni, akkor legfeljebb “málnás édességet” kívánnak majd a konkvisztádoroknak.