Supplement (Kiegészítés)

a károlis főgazember

Szerző: Kisjogász

A Fővárosi Főügyészség vezetője, Ibolya Tibor hetekig rejtegethette a nyomozati iratokat. Az alábbi kiegészítést az elfogultsági kifogáshoz 2012. december 17-én érkeztették a Főügyészségre. E szerint a nyomozati iratok még Karácsony előtt egy héttel sem kerültek elő. Ibolya nyilván bekalkulálta a karácsonyi és újévi szünetet, azt remélve, a sértettnek nem marad ideje benyújtani a pótmagánvádat Balla Péter ellen a rendelkezésére álló 60 nap alatt. Természetesen Ibolya már azt is tudta, amit a sértett akkor még aligha, hogy a Parlament a közérdekű bejelentő üldözését a következő év elején ki fogja venni a Btk-ból. Ibolya eljátszotta jogorvoslat biztosítását, közben pedig röhögött a markába. Az elfogultsági panasz kiegészítéséből az is kiderül, milyen mulasztásokat követett el a Fővárosi Főügyészség irányítása alatt álló BRFK a nyomozás során: nem értékelte azt a hangfelvételt, amelyben Szabó András és Balla Péter utasítják Himát, hogy falazzon a PhD-csalásokhoz; semmit nem valósított meg a Bézsenyi Balázs főügyész által előírt nyomozati cselekményekből, nem vizsgálta a Wistmanwoodnak a sértett lakásán az egyetem megbízásából végzett tevékenységét sem. A Fővárosi Főügyészségtől eleve nem volt elvárható az ügy elfogulatlan megítélése Ibolya pozíciója miatt. De Ibolya erről nem szólt senkinek, hanem egyszerűen leállította a nyomozást. Arra utasította barátomat, a szerencsétlen sorsú Soltész Miklóst, hogy a terhelteket mentesítse, a sértettet pedig feketítse be. A botrányos nyomozásért Ibolya Tibor nem maga vállalta a felelősséget, hanem Miklós barátom nyakába varrta. Ezért ő az alábbi beadvány címzettje is.

Forrás: https://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2017/09/25/supplement-kiegeszites/

Objection for suspicion of partiality (Elfogultsági kifogás)

A néhai alszerpap főügyész

A Károli korrupciótól bűzlő Ibolyája

Szerző: Kisjogász

A Soltész Miklós csoportvezető főügyész kolléga nevével jelzett, de egészen biztosan nem általa aláírt határozat kézhez kapásakor Hima valószínűleg még nem tudta, hogy Ibolya Tibor károlis oktatót bízták meg 4 hónappal korábban a Fővárosi Főügyészség vezetésével. Azt azonban pontosan észlelte, hogy az ügyészség falaz a Károlinak, mi több, mindent megtesz, hogy az áldozatot hibáztassa. A “blame the victim” stratégia általánosan ismert hárítás a nyomozók és ügyészek részéről, de ebben a határozatban többről volt szó: személyes gyűlöletről és bosszúról a sértettel szemben. Ha Hima tudta volna, mi Ibolya státusza a Fővárosi Főügyészségen, minden bizonnyal ellene jelentett volna be személyesen elfogultsági kifogást. De mivel nem ezt tette, csak az elfogultság lehetett számára nyilvánvaló, hogy ki áll mögötte, az akkor még nem. Soltész Miklós határozatára válaszul Hima azonnal elfogultsági kifogást jelentett be, mint azt az első dokumentumból láthatjuk. Ebben kiemel néhány durva hamisítást a főügyészségi határozatból, és egyúttal jelzi, hogy részletekbe menő felülvizsgálati kérelmet nyújt be a határozat ellen a Legfőbb Ügyészséghez. A második dokumentum arról tanúskodik, hogy Hima élni akart a határozatban biztosított lehetőséggel az iratok tanulmányozására pótmagánvád benyújtása céljából, azonban ott a helyszínen, a Fővárosi Főügyészség épületében szembesült azzal, hogy az ügyészség átverte: nem kapta meg az iratokat betekintésre. Vagy azért mert tényleg nem voltak ott, vagy azért, mert azt hazudták neki. Pótmagánvád benyújtására csak 60 nap áll rendelkezésre, ennek elmulasztása jogvesztő. Az iratok eldugásával a Fővárosi Főügyészség illetve annak vezetője, a károlis oktató Ibolya Tibor nyilvánvalóan a pótmagánvád benyújtását akarta akadályozni.

Eldugott iratok

Incitement to hatred on Christian base (Uszítás a keresztyéni szeretet nevében)

A visszajelzésekből ítélve sokan félreértették a posztot, amelynek ötletét egy indexes cikk adta (a fotó is innen való). A cél a hazug fideszes propaganda leleplezése volt. Ehhez – úgy gondoltuk – az eredeti szöveget is ismerni kell, nemcsak a meghamisított fideszes olvasatot, annál is inkább, mivel azt az indexes cikk is idézi. A visszajelzések szerint továbbra sem sikerült a félreértéseket eloszlatni, vagyis célunkat nem sikerült egyértelműen kommunikálni. Ezért a facebookos üzenet szövegét töröljük. Az eredeti poszt beküldője, “Kommédia” ezt – nevéhez méltón – egy a neten talált politikai viccel helyettesítette. Hogy mennyire vicc vagy inkább a tragikomikus magyar valóság poentírozása, azt döntse el az olvasó. – A Szerkesztőség

Tudta? Nem tudta? Most megtudja!

Szerző: Kommédia

Nyugdíjas polgárháború lesz?

A jó keresztény kormány és főleg a jó keresztyén Orbán Viktor megvédi a nyugdíjasok méltóságát a sértegetőkkel szemben – természetesen a keresztényi szeretet nevében.

– Halló! Mariska nénivel beszélek?

– Igen, ki az?

– Kezét csókolom! A Fidesz pártközpontból telefonálok és szeretném tájékoztatni a Mariska nénit, hogy a Vona Gábor csúnyát mondott a nyugdíjasokra és nem akar bocsánatot kérni!

– Jajj aranyoskám már nagyon vártam a hívását! Én is hallottam ezt a csúfságot. Azt mondta ránk, hogy nyugger.

– Nem Mariska néni, azt mi mondtuk még régebben.

– Ja igen… azt mondta panelproli?

– Nem, dehogy Azt is mi mondtuk.

– aha… akkor ő azt mondta, hogy “mindenki annyit ér amennyije van”?

– őőőő hát… nos azt is mi mondtuk, de…

– Na már emlékszem aranyom. Azt mondta “minden komcsiról név szerint meg tudjuk mondani, hogy kire szavazott”

– Azt is mi mondtuk Mariska néni, de most nem erről van szó…

– Ejnye no, most ugrott be. Azt mondta hogy a pápa egy demens vénember, vagy gazember.

-Neeeemmm, azt meg Bayer Zsolt mondta, tudja, aki lovagkeresztet kapott tőlünk a munkásságáért.

-Kutyafáját… milyen rossz már a memóriám, aranyoskám, de azt hiszem most már beugrott. Azt mondta: “Ennyi hülye vén kurvát”

– Azt meg Szalai Ferenc fideszes képviselő mondta, de most tényleg nem erről akarok beszélni… halló… halló Mariska néni! Na most megszakadt a vonal, vagy ez a hülye vén p**a rakta le?

The dead Quaestor-Attorney (A halott Questor-ügyész)

 

Szerző: Kisjogász

Az ügyészek néha korán halnak… – így kezdtem ezt a sorozatot, ami eljutott a drámai kifejletig, és még tartani fog egy darabig. Legalábbis a valóságban tudtommal máig nem zárult le.

Amikor több mint egy évvel ezelőtt a Rózsák téri görögkatolikus templomban Levente atya elbúcsúztatta a Questor-ügybe belehalt Soltész Miklós főügyészt és alszerpapot, majdnem sírt a megrendültségtől. Éles kontraszt Polt Péternek a rákoskeresztúri Újköztemetőben mondott beszédével, amely minden személyességet nélkülözve az ilyenkor szokásos közhelyeket tartalmazta: tehetséges, nagy munkabírású, fiatal stb. a megrendültség legcsekélyebb jele nélkül. Nemhogy könnyeket, még krokodilkönnyeket se hullatott azért a szolgájáért, aki abba halt bele, hogy mélyen hívő, alapjában morális lényként amorális parancsokat teljesített. Polt alig várta, hogy elkaparják áldozatát és távozhasson. Szemben Levente atyával, akit porig sújtott a döbbenet és a fájdalom. Akit így siratnak, mint Levente atya az alszerpap-főügyészt, az annyira elvetemült, gonosz ember nem lehet, mint amennyire az alábbi irat alapján látszik. Viszont aki egy ilyet képes aláírni, az Poltnál kvalifikálja magát a legrohadtabb ügyekre, mint amilyen a questoros szarkenés volt a Szíjjártó-haver Tarsoly érdekében, vagyis aláírja a saját halálos ítéletét.

Az előző posztban közölt elutasító határozattal a Hima-ügyben először képbe lépő Soltész Miklósnak az az “impossible mission” jutott, hogy indokolja Hima fellebbezésének elutasítását, ami a nagyon gázos Tömöri Ibolyának nem ment. Soltész természetesen nem olvasta Hima 2012. június 26-i fellebbezését, mint ahogy a saját nevében fogalmazott lesöprő választ sem. Ibolya Tibor parancsára látatlanban írta alá (ha egyáltalán ő írta alá) az ügyben keletkezett talán legszemetebb irományt, ami nem semmi a sok hazug, Balla Pétert és Szabó Andrást mentegető mocskos iromány között. Ezt a rágalmazásban és pofátlanságban világbajnok hamis tartalmú okiratot nem a Fővárosi Főügyészségen, de még csak nem is a Károli Jogi Karán fogalmazták, ott legfeljebb a jogszabályi álhivatkozásokat írhatták bele. A Károli és a magyar felsőoktatás legaljasabb figurájával, Szabó Andrással íratták meg, akinek a született intrikus Kulcsárszabó-MENY is besegíthetett még boldogult mézesheteik alatt. Az ügyészségen nem olvasták az iratot, így fordulhatott elő, hogy az abban foglalt állításokat a nyomozás adatai minden esetben cáfolják. Soltész Miklós se olvasta, még csak nem is látta. Amikor elkészült ez a minden ízében hazugságból álló hulladékhalmaz, ráírták Soltész Miklós nevét, egy ügyeletes aláfirkantotta, majd a károlis alkalmazott Ibolya Tibor – munkaruhát váltva – 2012. november 13-án rátette a Fővárosi Főügyészség pecsétjét. Az elfogultságot természetesen ezúttal sem jelentette feletteseinek.

Forrás: https://ravaszlaszlobaratikor.wordpress.com/2017/08/19/the-dead-questor-attorney-a-halott-questor-ugyesz/