Fraternal exhortation (Testvéri intés)

Írta: Józan Református

Svájcban jártam a napokban, egy régi barátom meghívására. Mivel tudja rólam, hogy bár nem vagyok teológus, de nagyon érdekelnek az egyházamban lezajló történések, egy kis baráti társaságot hívott meg, akik nagyon tájékozott és aggódó kérdéseket tettek fel Magyarország jelenlegi politikai helyzetéről és ezzel összefüggésben a MRE állapotáról. Új barátaim úgy nyilatkoztak, aggodalommal töltik el őket azok a hírek, amelyek Orbán és családja, valamint szűk baráti köre  (Tiborcz, Mészáros, Garancsi stb.) sikkasztásairól szólnak, amelyek már több mint köztudottak Nyugat-Európában. Még aggasztóbbnak találták azt, hogy a MRE vezetői támogatják Orbán szélsőséges politikáját. Példának azt említették, hogy a Zsinat jelenlegi lelkészi elnöke, Bogárdi Szabó István palástban áldotta meg a felcsúti stadion gyöpét. Ilyen mértékű szervilizmus elképzelhetetlen lenne Svájcban és más kulturált nyugat-európai országban.

Svájci barátaink azt is megengedhetetlennek tartják, hogy a dunántúli reformátusokat képviselő blog, a reposzt.hu alapítója, a dunántúli egyházkerület főjegyzője, Köntös László rendszeresen “Fidesz-szavazóként” pozicionálja magát, és társaival együtt nyílt fideszes politikai propagandát folytat a blogon.

Ezeknek a jelenségeknek az ad különös aktualitást, hogy 2017-ben lesz a reformáció születésének félezeréves évfordulója. 500 éve írta meg Luther Márton a téziseit, s bár szándéka szerint csak teológiai vitát kívánt kiváltani, egészen más lett a dolog következménye. Ha szóba álltak volna vele más teológiai doktorok, akkor az egész megmaradt volna egy teológiai vita szintjén, Luther pedig egy lábjegyzetet kapott volna az egyháztörténetben. Mivel azonban nem álltak vele szóban, hanem erőszakkal akarták letörni, ő maga is radikalizálódott, egyre több társa akadt, s bekövetkezett az, amitől az egyházvezetők babonásan félnek, a nagy EGYHÁZSZAKADÁS. Aminek számos kulturális és gondolkodásbeli áldásos következménye lett, gondoljunk csak a protestáns etikára, amely olyan gyümölcsözőnek bizonyult a technológiai fejlődés vívmányai által lehetővé tett ipari forradalomban. Persze áldatlan következményei is voltak, a tartományi határokon átnyúló parasztháborúk, melyeket maga Luther sem tudott, bár akart megállítani. Amiből az a tanulság, hogy az ember, bármely kiváló is legyen, csak korlátozottan tudja saját cselekedeteinek távolabbi horizontját belátni, s még kevésbé azokat korlátozni.

Ezt az ünnepséget készíti elő Magyarországon az az emlékbizottság, melynek állandó tagjai a magyarországi és a Kárpát-medencei protestáns egyházak, valamint a MEÖT (Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa). Meghívót kaptak Németország, Hollandia, Svájc – a hagyományosan komoly protestáns hagyományokkal rendelkező országok – nagykövetei. Részt vehet a tanácskozásokon a Magyar Katolikus Püspöki Kollégium képviselője is.

Az emlékbizottság elnöke, Orbán Viktor, a Parlamentben megtartott első ülésen kifejtette, hogy a reformáció volt a válasz 500 évvel ezelőtt az akkori Európa egyre mélyülő válságára. A magyarságnak “nemzeti kincset adott”, soha nem jöhetett volna létre “nemzeti életben maradás” a reformáció nélkül. Ezért tehát “önmagunk felé támasztott jogos igény” a születésnap méltó megünneplése. Ezt pedig az államnak és az egyházaknak együttesen kell megtenni, mondta a kormányfő a másik református főméltóság, Kövér László parlamenti elnök és a lelkész-miniszter Balog Zoltán társaságában.

Világos hát, hogy Orbán mint kormányfő saját politikai hatalmát akarja legitimáltatni a félévezredes évforduló országos és nemzetközi megünnepeltetésével. Márpedig ha van valami, ami ELLENTÉTES A PROTESTÁNS ERKÖLCSISÉGGEL, AZ A FIDESZ-KORMÁNY KORRUPT POLITIKÁJA.

Svájci barátainkat különösen meglepte az a tény, hogy az állítólag református reposzt.hu valósággal ünnepelte Orbán fiát, Orbán Gáspárt, a Felház nevű new age-es szekta egyik vezetőjét.

Barátaim azt is tudják, hogy a MRE-n belül egyesek, a lett példán felbátorodva meg akarják szüntetni a női lelkészséget. Arra kértek, hogy fordítsam le a reposzt-hu néhány kommentjét, mindenekelőtt Nagy Gergely hozzászólását. Megtettem. Meglepődtem, hogy a svájciak ennyire tájékozottak. Kiderült, hogy hollandiai  magyar lelkészekkel konzultáltak erről a kérdésről, tőlük származik az információk jó része is. Engem azért kérdeztek meg, hogy ellenőrizzék az adatokat. Felhatalmaztak annak az üzenetnek az átadására, hogy ha a MRE a továbbiakban is ennyire elvtelen módon kiszolgálja Orbán becstelen politikáját, NEM HAJLANDÓK RÉSZT VENNI A MAGYAROKKAL KÖZÖS MEGEMLÉKEZÉSEKEN ÉS NYILVÁNOS KÖZLEMÉNYBEN HATÁROLÓDNAK EL A A MRE-TŐL.

Ezt most megtettem. Sapienti sat.

 

Towards the fundamentalism (A fundamentalizmus irányába)

Írta: Református Identitás

Pár éve működik a reposzt.hu nevű blog, a dunántúli református egyházkerülethez tartozó papok és papnék írják, alapította Köntös László, a kerület főjegyzője. Akik írják, riasztó műveletlenséggel, a helyesírási szabályok semmibe vételével, roppantul büszkék rá, már a névjegyükre is felírják. Szerintük a blog “ismert és elismert”, no ez nem egészen így van. Az “elismert”-ségről annyit csak, hogy a dunántúli püspök, Steinbach József látványosan elkerüli még a tájékát is, nem ír bele, és nem is kommentel. Gyakran kommentel viszont Bogárdi Szabó István zsinati elnök, néha még riasztóan faragatlan humorát is megcsillantja a női altestek működésének vonatkozásában. Köntös minden kommentjére szervilisen bókol neki. Nos, ebből annyi mindenesetre világos, hogy Köntös, a MRE legsötétebb intrikusa, valamire készül. A reposzt.hu fő célja, hogy a MRE-ben előkészítsen egy gyökeres fundamentalista fordulatot. A többiek, akik bárgyúságokat firkálnak fociról meg egyébről, biodíszletként funkcionálnak ehhez. Az ismert jelző helyes, ismert a blog, mint egy primitív élclap, amibe kulturált ember csak röhögés céljából tekint bele.

A reposzt vezetőjének, Köntösnek fő ellensége a “balliberális” tábor, ebből személyenként is meg-megtámad egyeseket. De miután a magyarok közül egyik-másik észrevette a kést a hátában és visszaszólt – legutóbb Kamarás István akadémiai doktor – Köntös újabban távolabbi ellenségeket pécézett ki magának. Merkel asszonyt és Jürgen Habermast nyugodtan lehülyézheti, gondolja ő, azok aligha fogják olvasni a reposztot. De persze mindez csak a szórakoztató és elzsongító előkészület.

Az első igazi fundamentalista csapás a blogon akkor következett be, amikor a lettországi evangélikusok zsinata úgy döntött, nem engedélyezik tovább a nők lelkészi szolgálatát. A zsinat tagjainak 77%-a a nők kizárása mellett döntött, csak 22%-uk volt ellene, néhányan tartózkodtak. Jakab Bálint írt egy posztot a reposzt-hun erről, s bár zavaros írásmódjával leplezni igyekezett, nagyon is kilógott a lóláb, hogy mennyire tetszik neki ez a fordulat. Hogy éppen Jakab Bálint írta ezt a bárgyú aljasságot, az sem véletlen. Nemrég majdnem száz millióért építettek tornyot a szombathelyi pap templomára, annak avatásán Balog, az EMMI miniszter és Bogárdi kebelbarátja is megjelent. Nyilván akkor beszélték meg ezt az akciót, mivel áldott Orbán testvér azt akarja, hogy az ötszáz éves évfordulóra teljesen visszaálljon a kálvinista egyház az alapvonalra. Orbán és a három főméltóság másik kálvinista tagja, Kövér László vissza akarja alakítani, a szó eredeti értelmében reformálni a Magyar Református Egyházat a félévezredes évforduló tiszteletére. Ennek a gyalázatos szándéknak első lépése az lenne, hogy kiűzik a nőket a szószékről, visszazavarják őket unokákat szülni, ahogy Kövér testvér szokta követelni. A buta Jakab rögtön teljesítette a parancsot, Köntös pedig kezét dörzsölve tette fel a posztot a blogjára.

A németek egyébként nagyon helytelenítették a lettországi zsinat lépését. Nem véletlen, a német egyházban nagyon is megbecsülik a nőket. Nem olyan régen, 2009 október 28-án Margot Käβmann püspökasszonyt Németország Evangélikus Egyháza zsinati elnökévé választották. Történelmi jelentőségű esemény volt. Ekkor az EKD Zsinat világi elnökének tisztét is nő töltötte be, Katrin Göring-Eckardt parlamenti képviselőnő személyében. Nyilván meglesz ennek a bőjtje, a németek elzárják a pénzcsapot, de ez tényleg a lettek baja. Hogy a MRE mit kapna a németektől, ha követnék a letteket, ki lehet találni, de Köntöst, aki rendszeresen rágalmazza a protestáns lelkészlány Merkelt a blogján, ez nyilván nem zavarná.

A reposzton viszont kitört a téboly, a fundamentalisták diadalmaskodtak. Nagy Gergelyt “rendkívüli örömmel tölti el” Jakab írása, és ünnepli a letteket, akik szerinte “biblikus döntést” hoztak, hiszen “egyetlenegy bibliai igét, illetve parancsot sem lehet a női lelkészség mellett felhozni.”

Jakab önhitten összefoglalja a vitát, ez a szerencsétlen gyengeelméjű tényleg azt gondolja, valami intellektuálisat sikerült írnia.

Köntös mintha maga is megriadna a saját blogján kialakult vihartól. Figyelmezteti Nagy Gergelyt, hogy “a nyilvánosság kétélű fegyver”, az ilyen “témák megvitatására ez a felület nem alkalmas”.

Pecsuk felveszi a harcot a “hímsoviniszta újszövetségi exegézis” ellen. (A mi teológiai érvelésünk megegyezik Pecsukéval, azért nem fárasztjuk olvasóinkat annak kifejtésével.)

De a fundamentalista őrjöngést, elsősorban a véresszájú Nagy Gergelyt már nem lehet megfékezni. Primitív brutalitással, mint egy elszabadult hajóágyú támad azoknak, akik nem értenek azzal egyet, hogy most azonnal ebrudaljanak ki minden nőt az egyházi szolgálatból. Pecsuknak egyenesen megüzeni, hogy “ilyen gyerekes hozzáállással nem lehet teológiai kérdéseket” tárgyalni.

Saját jogán szól hozzá Köves Gyopár, a Jakab felesége a témához. Miután tisztázza, hogy náluk a családban érvényes “az asszonynak feje a férfi”, egy fej alatti testrész illetlen hangoskodásával teremti le a hozzászóló lelkésznőket, akik csakugyan csak nyöszörögni tudtak, de a férfiakat is kiosztja, “übermensch típusú férfirasszizmusról” szól, amely “vulgárteológiai érvekkel” operál. Aztán kinyilatkoztatja a Gyopár azt is, hogy a nők is “istenképűek”, ami elég furcsa metafora egy fej (az ugyanis a férfiú lenne) alatti testrész részéről. Miután pedig az Istenhegyi kupleráj és egyéb ordenáré vallási giccsek írójaként (és pont!) nem hajlandó vitatkozni, a kommentálást is letiltja posztja alatt. Imígyen szóla tehát Gyopár prófétanő, aki Debórát, Annát és Huldát is árnyékba borítja.

Mindezenközben a civilizált világ és a kulturált protestánsok is gondolnak valamit erről. Az evangélikusok június 17-én a Deák téri templom előtt flasmobbal tiltakoztak a lettországi döntés ellen. Luther-kabátba öltözött férfiak és nők fogták egymás kezét.

A reposzt törzsközönsége persze nem tartozik sem a civilizált világhoz, sem a kulturált protestánsok köréhez. De most valami ott is megmozdult. A kommentekből világos, hogy még ez a kör sem hajlandó visszamenni az időben a kert végi árnyékszékhez és a genfi máglyákhoz. Mintha túl gyorsan sült volna el a gyilkos fegyver, túl gyorsan szabadult volna ki a gonosz szellem a palackból. Talán mégis van remény: a magyar reformátusok, még a dunántúliak sem követik ész és erkölcs nélkül  az egyházba befurakodott politikai percemberkéket, Köntöst és Bogárdit Orbán politikájának gátlástalan és szervilis kiszolgálásában. Talán felfogták: ez az út a magyarországi reformátusság megszégyenüléséhez és szétszóratásához vezet.

 

 

Attorney’s day (Ügyésznap)

Excellenciás uram, megengedi, hogy megcsókoljam a kacsóját?

Csúti focidrukkerek

Balla Ibolyája

Lajtár, Balla őrangyala

Szerző: Balla és Ibolya

Június 10-én ünneplik hagyományosan az ügyészek napját. Bár az ország lakosságának többsége úgy tapasztalja, hogy az államhatalommal és főleg Orbán Viktor személyével összefonódó ügyészség munkája botrányos, ők ünneplik magukat, és Orbán Viktor is elégedett velük. Méltán. Az ügyészek őt és cimboráit szolgálják, nem az országot. Az igazságszolgáltatásba vetett bizalmat már aláásták, a bűnözők helyett a sértetteket üldözik, hamis tartalmú határozatokat hoznak az állam nevében, és azt végrehajtják, a politikai hatalmat képviselik, nem az igazságot. A képen látható három fő-fő ügyész közül ketten, Ibolya és Lajtár, a Károli zsoldjában állnak. A harmadik, Polt, Orbán személyes szolgája.

 

 

 

Stinky Attorney (Az Ibolya illata)

Szerző: A Károli Ibolyája

Ibolya Tibor (Szentes, 1967. október 8. –) jogász, ügyész, címzetes egyetemi docens, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának kriminalisztika oktatója és a bűnügyi szakjogász képzés szakfelelőse. 2012. július 1-től a Fővárosi Főügyészség vezetője. 2014-től pedig a Károli emlékérem büszke tulajdonosa. A Károli Emlékérmet állítólag azért kapta, mert Balla Péter rektor wistmanwoodos bűnügyét sikeresen elkente.

Magyar Fruzsina (Budapest, 1954. március 11. – ) dramaturg, Mécs Imre felesége, a Szabadság téri ún. emlékművel szembeni ellenállás egyik szervezője és vezetője, akit ezért durván meghurcoltak. A meghurcolásában főszerepet játszott a Károli házivédőszentje, Ibolya Tibor fővárosi főügyész. Mivel Balla Péter rektornak nemcsak a fővárosi főügyész a beosztottja, hanem a legfőbb ügyész helyettese, Lajtár István, sőt, az igazságügyminiszter Trócsányi László is, érdemes lenne feltárni a Károli befolyását a magyar igazságszolgáltatásban. Magyar Fruzsina “ponyva-firka” ügye azt szemlélteti, hogy  a magyar igazságszolgáltatás teljesen személyfüggő és ezáltal – végeredményben  – kiszámíthatatlan lett. Magyarán az igazságszolgáltatás megvalósulása a bírói bátorság függvénye. Itt kivételesen egy bátor bíróval találta szemben magát a ponyvát védelmező károlis ügyész.

Gratulálunk Magyar Fruzsinának a bátor kiállásért és Molnár Gábor Miklós bírónak, hogy a politikai nyomással dacolva volt benne kurázsi a jogszabályok alapján és esküjéhez híven dönteni. Külön elismerés illeti Czeglédy Csabát, a fiatal ügyvédet, aki a kezdetektől a Szabadság téri tiltakozók mellé állt, szívvel-lélekkel képviseli őket, ráadásul nem megbízásból, munkaként, hanem elhivatottságból.

Most pedig teljes terjedelmében közreadjuk Magyar Fruzsina Kúria előtti beszédét – 2016. május 26. (teljes szöveg, szó szerint leírva)
https://www.youtube.com/watch?v=4jCo2mK6bEI (38’30”- 44’14”)

Dr. Czeglédy Csaba által beadott írás mondhatni kettőnk nevében fogalmazódott, természetesen ő fogalmazta, de együtt hagytuk jóvá, mi sem jelzi ezt jobban, mint az első mondat, amiben igen éles kritikát fogalmaztunk meg, tehát ügyvéd és terhelt, a főügyészséggel szemben. A fővárosi főügyész és a fővárosi főügyészség, ahonnan, tudjuk, egy ugrás a legfőbb ügyész személye az igazságszolgáltatásba vetett hitet és tekintélyét rombolja. Egyrészt ebből a dologból, ha a felszínén nézzük, akkor ez egy ilyen jelentéktelen dolog, mert valóban a főügyészségnek kellett volna bizonyítania, hogy nem tudták a ponyvát használni, saját szememmel láttam, meg láttuk is, hogy használják, volt, ahol kifordítva, egy magasabb helyre rakták fel. De ez egy dolog. Én nem szeretnék ebbe a zsákutcába bemenni, mert ez egyszerűen méltatlan az egész dologhoz. Ugyanis nem lehet huliganizmusként kezelni egy olyan dolgot, amely sokkal magasabb szintű, tisztelt (gúnyosan mondtam) fővárosi főügyészség és főként dr. Ibolya Tibor – nevezzük meg -, aki jogerkölcsöt oktat, és jogerkölcsről írt tankönyvet. Jó lenne, ha az elmélet és a gyakorlat találkozna.
Ez egy sokkal magasabb rendű dolog.
Nem hogy nem veszélyes a társadalomra nézve, amit tettem, hanem hasznos. Kifejezetten hasznos a társadalomra nézve, ugyanis ez a ponyva egy olyan építési területet fogott be, ahova egy hazug, történelemhamisító, mind az áldozatokat, mind a magyar népet, köztük a zsidóságot, ők az áldozatok, hatszáz ezer áldozat emlékét gyalázta, és olyanfajta történelemhamisítást közvetített ez a szobor, amit a114 napos nagyon kemény ellenállásunkkal sem sikerült megakadályoznunk, másik büntetőjogi eljárás is folyt ellenünk polgári engedetlenség-ügyben, megszüntették a nyomozást (eljárásról van szó természetesen), és erre hívtam fel a figyelmet, a társadalom figyelmét. És olyannyira hasznos volt ez a dolog, hogy megmozdult a társadalom. Nem én mondom, többen mondják, hogy az elmúlt időszaknak, az elmúlt tizenvalahány évnek ez volt az első olyan civil megmozdulása, amely a civil öntudatot létrehozta, erősítette. A jelenlegi civil megmozdulások innen fakadtak. A mi 114 napunkból, amikor a testünkkel is (ott voltunk – nem fejeztem be a mondatot).
És ne írja azt a fővárosi főügyész, hogy másképp is elmondhattam volna, ügyvéd úr elmondta, hogy ezer módon elmondtuk (a véleményünket). Mi a testünkkel, a szellemünkkel – ott olyan szürkeállomány gyűlt össze, hogy az elmondhatatlan, és ez a szürkeállomány, itt ülnek többek közt (a teremben lévő Szabadság téri társaimra mutattam, köztük volt természetesen a férjem, Mécs  Imre is), adott esetben a testünkkel (álltunk ellen), az, hogy rendőr a kezemre lépett, meg többünket ráncigáltak, volt mindenféle. Magyarul, ez a felirat, amit én is fölhelyeztem, ez kifejezetten pozitív jellegű, kifejezetten felhívás, és nagyon-nagyon köszönöm ügyvéd úrnak, hogy ebbe a zsákutcába, hogy falfirka, nem ment be. Valamelyik ítélet indoklásában a bíró szinte kikéri magának, hogy falfirka. Olyan mondatot írt le a férjemnél, Mécs Imrénél, hogy nem falfirka – véleménynyilvánítás.
Mert egyszerűen nem értem (persze értem) mint magyar állampolgár, aki azon van, hogy az emberek végre öntudatra ébredjenek, hogy a fővárosi főügyész ezekkel foglalkozik, tonnaszám készülnek iratok, miközben, a mi első mondatunkban szerepel (az ügyvédi beadványban), hogy Questor meg egyéb ügyekben ezer milliárdokat tesznek be haverok, barátok zsebébe, ezen közben ilyen ügyekkel és komoly embereket (a kúria bíráira mutattam) arra kényszerítenek, hogy ezekkel foglalkozzanak. Köszönöm szépen.